Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Üdvözlöm miniszter urat a parlamentben. Amióta… (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mi is téged!) Én egy kicsit többet vagyok bent, mint a miniszter úr. Amióta ez a Kiss Szilárd-ügy volt, azóta a miniszter úr nem nagyon látogatja a parlament üléseit, mert szeretné elkerülni a kellemetlen kérdéseket (Dr. Fazekas Sándor: Legyél itt többet!), és az államtitkárra bízza, hogy ezeket a kellemetlen kérdéseket megválaszolja, mert azzal még mindig nem tudott elszámolni, hogy egy olyan embert miért nevezett ki vezető lobbis­tának Oroszországba, akinek a Nemzetbiztonsági Hivatal vizsgálatán nem sikerült átmennie. Ezzel a válasszal még mindig adós a miniszter úr, hogy vajon mi az a kapcsolat, mi az a fantasztikus mágia, amit Kiss Szilárd tudott, amivel önt megbabonázva arra késztette, hogy akkor is támogassa, amikor már a Külügyminisztérium vezetése is úgy gondolta, hogy meg kell válni ettől az embertől.

Ennek az a köze ehhez az egészhez, hogy miniszter úrnak van gyakorlata a privatizációban, tisztelt fideszes kollégák. Talán még emlékeznek a „piszkos 12” állami gazdaságra (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), azok is az előző Orbán-kormány idején bizony szőrén-szálán eltűntek és privatizációra kerültek, az is hasonló körben, azaz olyan baráti körben került privatizációra, amitől most is fél az ellenzék, ahogy jól látjuk, hiszen a személy ugyanaz.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Miniszter úr mindenkit kioktat ebben a parlamentben, pedig azt gondolom, hogy annak a fajta bizalmatlanságnak, amiről a kollégák itt beszélnek akármelyik ellenzéki párt részéről, annak van alapja. Önnek van múltja, van története ezen a területen, ebből kifolyólag ezért fogalmaztam úgy, hogy van gyakorlata bizonyos állami tulajdon eltüntetésében, magánkezekbe adásában. És bizony akkor is felmerült a mutyigyanú, amit, már maga az a vicc, hogy Horváth István kér ki magának itt a parlamentben, aki a trafikmutyiban, nem tudom, mutassam-e, hogy meddig van benne, és a saját hangját se ismeri föl egy magnószalagról. Mi azért felismertük. Tehát azt gondolom, ez tényleg diszkrét bája a vitának, hogy ezt képviselő úr kikéri magának. Gondolom, meg kell dolgozni a potenciális földszerzésért, amit mi abszolút értünk, csak ne minket fárasszanak feltétlenül ezzel a dologgal, és egy picit tényleg érdemes jobban odafigyelni, hogy ki miről beszél.

Az is egy érdekes felvetés, amiről miniszter úr beszélt, hogy mi vagyunk úgymond a nagybirtokosság meg a zöldbárók pártja, miközben az elmúlt időszaknak a támogatási sorában, az EU-s támogatások sorában azt lehet látni, hogy nagyjából a támogatások 80 százaléka majdnem a 20 százalékhoz ment. Tehát én nem tudom, hogyha mi vagyunk a zöldbárók pártja, akkor maguk micsodák? Tehát ahol egy Simicska, Nyerges, Mészáros Lőrinc… ‑ csak Simicska 6 milliárd forintot kapott, miniszter úr, támogatásként. Mi ez, hogyha nem nagybirtok támogatása?

Maga arról beszél, hogy a kisbirtokosokat maguk mennyire támogatják. Nagyjából sehogy sem. Mert továbbra is az van, hogy valakinek minél nagyobb a lobbiereje, annál több támogatást kap. Ha nem ez mutatkozna meg az önök EU-s támogatási politikájában, akkor teljesen hitelt érdemlő lenne az, amiről maga itt beszél nekünk, hogy maguk úgy védik a műkörmösöket meg a tetőfedőket meg a gázszerelőket, hogy szerencsétlenek, hadd kapjanak egy kis földet is, mert a műkörmösségből nem lehet megélni. Mi meg azt mondjuk, amit, azt hiszem, hogy az LMP-s kolléga is mondott, hogy nekünk azzal volt a bajunk, hogy olyan emberek kaptak földet, akik soha az életben korábban nem foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. (Gőgös Zoltán: Így igaz.) És nem azzal van gond, hogy kinek a felesége másodállásban éppen milyen műkörmöket színez milyen csillogó festékkel.

(21.00)

A másik az ‑ és ezt értse meg a miniszter úr, én is figyeltem a mondataira -, hogy tiszteletben is tartom, hogy önöknek ez a véleménye, és hogy ezt a politikát végig fogják vinni, végig fogják verni a parlamenten is, de azt engedje meg nekünk, hogy mi is másképpen lássunk bizonyos kérdéseket. Ez már csak ilyen, hogy bizony az ellenzéknek lehet másik véleménye vagy más típusú véleménye, más megközelítése egy témakör kapcsán; még nem tartozunk az olyan diktatúrákhoz, ahol az ellenzék vagy börtönben van, vagy nincsen. Kérem, ezért vegye tudomásul azt, hogy nekünk is lehet más véleményünk erről.

Nekünk a véleményünk arról szól, hogy egyrészt van egy bizalomhiány; az a bizalomhiány, hogy végignézünk magunkon, és mindenki vagy trafikos másodállásban, vagy földbirtokos másodállásban, vagy van egy jól fizető magánvállalkozása, ahol rákellenes barackmagot árulnak nagy tételben, amiből egészen jól meg lehet élni, az egészen biztos. Az az egy összekötő ereje van ennek az egésznek, hogy önök nem családbarát, hanem ‑ ki kell egészíteni egy másik szóval - sajátcsalád-barát meg haverbarát kor­mány, tehát magyarul: aki a Fideszhez tartozik, aki ebbe a klientúrába tartozik, amíg a nagyfőnököt nem bántja ‑ lásd Simicska, Nyerges -, addig gazdagodhat, juthat újabb és újabb eszközökhöz, vagyontárgyakhoz és extraprofithoz, jövedelemhez. (Horváth István közbeszólása.)

Tehát értem én, hogy miért akarják ezt a 300-400 vagy akár 500 milliárdos értéket most gyorsan szétprivatizálni, de ugyanez történt a trafikügynél, Horváth képviselő úr, ahol szintén egy 300-500 milliárdos piacról volt szó. Bizony én értem azt, hogy nagyon jó az, amikor a fideszes családtagok, barátok, haverok milliókat tudnak keresni ezekkel a trafikkoncessziókkal, de mégiscsak azt gondolom, hogy ez nincs így rendjén.

Ezért a mi álláspontunk az, hogy bizalomhiány van, mert a miniszter bizony olyan időszakból jön, ahol már láttunk ilyen típusú privatizációt, hogy ez hogyan zajlik, látjuk, mit csinált a Fidesz-kormány az elmúlt négy-öt évben más területeken ‑ csak hogy Horváth István megint hozzászóljon -, a trafik témakörében is. Ebből kifolyólag bizalomhiány van az ellenzék részéről.

A másik az, hogy mi azt gondoljuk, ezzel nem szolgálják a magyar mezőgazdaság érdekét, szerintünk ezzel kárt okoznak a magyar mezőgazdaságnak, ezáltal hosszú távon okoznak stratégiai problémát Magyarország számára, a magyar nemzet számára. Azt gondoljuk, hogy például konkrétan ezeknél a földeknél ‑ és azért az egy szép teljesítmény a mezőgazdaságtól, hogy a GDP 3,6 százalékos növekedéséhez tisztességes nagyságrenddel járult hozzá az elmúlt évben, reméljük, ez a jövőben is így lesz. Azért fontos, hogy a konkrét földek tekintetében a mi szemszögünkből, a mi gondolkodásmódunk szerint ez egy direkt foglalkoztatáspolitikai eszköz is tudott volna lenni, hiszen az állattenyésztés, a kertészet vagy éppen a zöldgazdaság területén az államnak lett volna egy direkt eszköze. Én emlékszem még a miniszterelnök úr mondataira, aki arról beszélt, hogy „mi nemhogy földet adunk el, hanem földet veszünk”, most meg fordítva: arról beszél, hogy még azt is kevesli, amit most eladunk.

Tehát értem én, hogy mindig az üléspont határozza meg az álláspontot, és hogy ki milyen igényt jelentett be, ettől függetlenül nem látjuk konzisztensnek ezt a politikát, és mi ezért gondoljuk azt, hogy bizony ez sokkal inkább a mezőgazdaság szétverését, mintsem a magyar mezőgazdaság és a gazdák érdekének a képviseletét jelenti.

A másik. Azt halljuk ‑ és nyugtasson meg a miniszter úr, hogy még csak kísérletet se tesznek arra -, hogy legközelebb adott esetben az erdőgazdaságokat is ugyanígy privatizálni akarják. Értem én, hogy hál’ istennek azt egy kétharmados törvényben rögzített módon lehetne csak megtenni, ezért viszonylag kicsi az esélyük rá, de vannak annyira furfangosak ‑ mivel szeretnek sokan vadászni -, és lehet, hogy kell még egy-két embernek a Fideszben egy erdőterület is, hogy ott is tudjanak a haverokkal közösen fácánra lövöldözni géppuskával. (Derültség. ‑ Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Tehát ezért gondolom azt, hogy… (Az elnök csenget.) Nem véletlenül mondom ezt a hasonlatot, volt ilyen vezető, aki korábban, az előző rendszerben ezt csinálta, és magukat is ehhez tudom csak hasonlítani.

A másik, ami fontos ilyen szempontból, az az, hogy effektíve ennek olyan hosszú távú kihatásai lesznek, hogy ezt nagyon nehéz lesz visszafordítani. Gőgös Zoltán többször elmondta, hogy azoknak, akik tisztességesen jutnak földhöz, tisztességesen művelik, semmilyen félnivalójuk nincs az ég egy adta világon, mert ezek az emberek ebből éltek, azt szeretnénk, ha továbbra is ebből élnének, és ráadásul még kapnának segítséget is, nemcsak Simicska, Nyerges meg a fideszes nagygazdák.

Azt viszont szeretnénk jelezni és még egyszer hangsúlyozni, hogy azok az emberek viszont, akik tisztességtelen módon jutnak földhöz (Horváth István közbeszólása.), tisztességtelen módon jutottak trafikhoz Horváth István segedelmével éppen Szekszárdon, joggal tarthatnak attól (Horváth István közbeszólása.), hogy egyszer, tisztelt képviselő urak, hölgyek, lesz bizony egyfajta elszámoltatás, és bizony önöknek is, akik ebben részt vettek, számolni kell azzal a retorzióval, hogy minden olyan esetről, ami törvénytelen volt, ami erkölcstelen volt, a magyar törvények és a magyar igazságszolgáltatás színe előtt kell hogy mégiscsak számot adjanak.

Az a helyzet, hogy soha sehol se nőnek a fák az égig, tehát lesz olyan, hogy nincsen Fidesz-kormány Magyarországon, ebből kifolyólag az a húsz év, amit belőttek itt távlatnak, egészen biztosan fog hozni hosszú távon olyan nem Fidesz-kormányt, ahol ez az elszámoltatás meg fog történni. Ezért szerintem gondolkodjanak abban, hogy mi van akkor, ha ez megtörténik, és bizony jobb lenne a mában lévő cselekedeteket ehhez igazítani, nehogy aztán később baj legyen. Azért mondom ezt, nehogy azt mondhassák később, hogy mi nem szóltunk előre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)