Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Korábban már volt téma a hálapénz kérdése. Akkor, úgy gondolom, hogy nem kaptam megfelelő, kielégítő választ. Éppen ezért most, úgy gondolom, ismételten beszélni kell a hálapénz intézményéről, így ismételten figyelmébe ajánlom a következőket.

Abban megállapodhatunk, hogy a magyar egészségügy talán egyik legvisszataszítóbb eleme a hálapénz. A hálapénz annyira a mai ellátórendszer része, hogy vannak olyan újságírók, akik tesztelik, hogy túl lehet‑e élni egy műtétet vagy egy kórházi tartózkodást éppen nélküle. De vannak olyan fórumok, ahol a betegek arra keresik a választ, hogy melyik orvosnak melyik kórházban mennyit illik vagy éppen kötelező adni, mert bizony ilyen is van, hogy kötelező adni. Kötelező, sőt elvárt, előre tarifaként is megszabják azt, sőt kialakultak komoly üzletágak is a hálapénzre, amikor egyes orvosok úgy, hogy egyébként nem az intézmény dolgozói, csak azért mennek be dolgozni, műtéteket elvégezni, szüléseket levezetni, hogy megkaphassák hálapénzüket a beavatkozásért éppen azt követően vagy akár előre. Nekik nem a munkaviszony, hanem a beteg, illetve azok kiszolgáltatottsága a lényeg.

Le kell szögezni, hogy a hálapénznek ma már semmi köze a cserébe érzett hálához, sokkal inkább a félelem bére. A jelenlegi jogi szabályozás a hálapénzt szégyenszemre legálisnak tartja, abban az esetben, ha az intézmény vezetője megengedi, és ezt nem előre, hanem a beavatkozás után adják. Ez a szabályozás persze nemcsak legitimizálja egyrészt a hálapénz rendszerét, hanem kiskapukat is hagy, kiskapuknak nyit utat, illegális hálapénzutakat működtet.

A józanul gondolkodó törvényalkotó is azt hihetné, hogy ha a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy ilyen jogszabályi feltételek mellett intézményvezetői engedéllyel hálapénzt fogadjanak el a dolgozók, akkor erről valamiféle nyilvántartást is vezetnek. Azonban úgy néz ki, hogy az állam a fáradságot sem veszi, hogy átláthatóvá tegye a hálapénzzel kapcsolatos adatokat, sőt vezessen rá bármilyen nyilvántartást. A probléma ismerete nélkül pedig, le kell szögezni, nem lehet eredményesen fellépni ellene.

Hogyan is fogja bárki tudni, hogy a hálapénzt, amit ad, illegálisan vagy legálisan adja, vagy egyáltalán kinek adhatja, kinek nem, sőt egyáltalán, miért kell neki adnia? Azért, hogy segítsük az embereket az átláthatóság megteremtésében az elmúlt időben, egy hálapénztérképet készítettünk közérdekűadat-ki­ké­rés alapján, amelyből most már lehet tudni, hogy mely kórházakban tilos adni, és mely kórházakban van még mindig hálapénz.

Azaz most már tudjuk, hogy hol kell megszüntetni, hiszen, tisztelt államtitkár úr, ezt is ki kell mondani, a hálapénzt meg kell szüntetni, azt is ki kell mondani, hogy a lehető legkésőbb 2020-ig, tehát 2020-ig bezárólag a hálapénznek el kell tűnnie a rendszerből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit tesz a kormány azért, hogy a hálapénz eltűnjön a rendszerből? Miért nem tudja az állami intézményfenntartó, hol lehet és hol nem adni, és hogyan kívánja a kormány felszámolni a hálapénz rendszerét? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)