Készült: 2024.09.21.12:59:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

70. ülésnap (1999.05.07.), 190. felszólalás
Felszólaló Vincze László (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 24:39


Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A tudás hatalom, a tudás, az oktatás-nevelés eljuttatása a széles néprétegek számára pedig szent kötelesség. A közoktatás fontosságát nemzetünk nagyjai már igen korán felismerték a történelem során. Elég, ha Eötvös József korára és intézkedéseire gondolunk, vagy a két világháború közt ötkilométerenként iskolát építő és a magyar közoktatást, köznevelést világszintűvé tevő Klebelsberg Kunó közoktatási miniszterre gondolunk. Országunk az EU-csatlakozás küszöbén történelmi felelősséggel tartozik a mának és a jövőnek azért, hogy csatlakozásunkkor és az azt követő időszakban megfelelően képzett, kiváló és kellő számú szakembereink lehessenek.

Magyarország, hazánk legnagyobb exportja a szellemi export lehet. Ehhez a tőkéhez szilárd közoktatási alapok szükségeltetnek, mely elérhető a széles néprétegek számára is.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt és jómagam nevében üdvözlendőnek és igen fontosnak tartom, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása a tisztelt Ház elé került. Nagyon sok anomáliát, ellentmondást szüntet meg, old fel, tesz helyre ez a törvényjavaslat. A törvénytervezetből kiemelnék néhány általam is támogatandó prioritást, főbb ismérvet.

A közoktatás kapjon az eddigiekhez mérten kiemeltebb és garantáltabb központi finanszírozást, pénzellátást. Az ellenőrzés, az értékelés, a minőségbiztosítás érdekében, annak objektivitása, ellenőrizhetősége céljából kerüljön kiépítésre a megfelelő intézményrendszer a maga személyi állományával. A megvalósuló kerettanterv szabályozza a NAT által közvetített tartalmi részt.

A fentiek figyelembevételével a közoktatás legyen ingyenes, és állja a versenyt az egyesületi és alapítványi iskolákkal is, melyek fizetség mellett sem mindig jobbak a közoktatási intézményektől. A tanuló ifjúság zöme nem lehet kiszolgáltatott helyzetben azért, mert hátrányos körülmények között él. Minden tehetségnek, de a közepeseknek vagy a később érőknek is meg kell adni minden esélyt arra, hogy képzett emberré, jó munkaerővé és boldog emberré válhassanak.

A törvénytervezet komoly hangsúlyt fektet - nagyon helyesen - az oktatás mellett a nevelési feladatok ellátására is. A tervezet megszilárdítja az eddig is jó hagyományokkal rendelkező nyolcosztályos oktatást. Ez komoly értéke és főleg a vidék népességének megtartó erejét, lehetőségeit erősíti.

(18.40)

A 8+4-es oktatási modell támogatása célszerű. A nemzetek ritkán váltanak oktatási modellt, számunkra is fontos tehát a meglevő értékek megőrzése, továbbvitele. A gyermekről tízéves korban még nem derül ki, hogy reál vagy humán érdeklődésű, a túl korai specializáció, szakirányultság erőltetése veszélyes dolog. 14 évesen vagy 16 évesen ez a kérdés már jobban eldönthető. Át kell gondolni, hogy elitképzés legyen-e egy szűk réteg számára, állami pénzből finanszírozva, vagy emelt szintű általános képzés, mindez közpénzből. Remélem, a tisztelt Ház a törvényjavaslat támogatásával az utóbbi mellett dönt.

A tisztelt Háznak nagy a felelőssége, hiszen el kell döntenie, hogy a demokratikus társadalomban a felemelkedés lehetőségét, útját növeljük vagy csökkentjük. A versenyképes tudás útja beszűkült a széles néprétegek számára. Ezen változtatni kell, ezt nem lehet megengedni, hogy így maradjon. Ma már felvételizni kell nemcsak az egyetemekre, főiskolákra, gimnáziumokba, szakiskolákba, hanem az általános iskolákba, sőt hellyel-közzel már az óvodákban is felvételiket tartanak. Ezt nem lehet megengedni, ez egy tűrhetetlen állapot, amin ez a javaslat oldani fog. 14 éves kor alá nem lehet a pályaválasztási kényszert vinni.

Nagyon lényeges dolognak tartom az oktatás-nevelés felbomlott egyensúlyának helyreállítását. A Független Kisgazdapárt mindig is a keresztény alapon történő nevelést kívánta visszaállítani, régi fényét helyreállítani. Ezáltal a család szerepe, de ennélfogva a társadalom ereje is fokozatosan erősödhet. Engedjék meg, hogy itt egy számadatra utaljak. Negyedszázada még csak a gyermekek 5 százaléka született családon kívül, mára ez az arány sajnálatos módon 30 százalékos. Több szempontból is szomorúak ezek a számadatok. A személyiségfejlesztés fontos része tehát a nevelés, aminek a színtereihez szakkörök, klubok, gyermekszervezetek kellenek és még nagyon sok-sok színtere a nevelés lehetőségeinek. Természetesen ezekhez a feladatokhoz komoly anyagi erőforrásokat is biztosítani kell. Bár a nevelés nem elsősorban mindig pénzkérdés, sok múlik a pedagógus lelkiismeretén, hozzáállásán, felkészültségén is. Kellő szintű erkölcsi nevelés és szilárd jellemformálás esetén nem azon kellene gondolkodnunk, hogy kevés börtön épült a fiataloknak vagy esetleg a felnőtteknek. Valószínű, hogy nem lennének olyan szép számmal tizenéves bűnelkövetők - ugye, hallhattunk már hatéves bűnelkövetőről is.

Az imént felsorolt érvek, tények is jelzik, hogy mekkora szükség van az ezeréves keresztény alapokon nyugvó erkölcsi nevelés értékeinek kialakítására a gyermekek, az ifjúság nevelésében. Meg kell erősíteni a családok összetartó erejét. Szabadság akkor van, ha van erkölcs, erkölcs akkor van, ha van hit. A közoktatásban segíteni kell nagyobb szerephez jutni a történelmi egyházakat.

Hölgyeim és Uraim! A törvénytervezet 3. §-a kimondja: az óvodáknak, iskoláknak, kollégiumoknak együtt kell működniük az érdekelt egyházi jogi személyekkel. A tanulók, a szülők igényét figyelembe véve megfelelő időt bocsátanak rendelkezésre a foglalkozások megtartásához. Első látásra igen szimpatikus ennek a passzusnak a bevezetése, de gondoljuk át egy kicsit figyelmesebben!

Tisztelt Ház! Mindenki tudja hazánkban, hogy sajnálatos módon az előző időszakok átgondolatlansága vagy átgondoltsága miatt az egyház-alapítási törvények Európában nálunk a legengedékenyebbek, amelyek a szektáknak is mondható szervezetek számára is használhatóvá teszik az "egyház" szó használatát, elnevezését, számukra törvényességet, legalitást biztosítanak. Ugyanakkor az állam kötelezettsége, hogy megvédje polgárait a manipulálás elembertelenítő formáitól, az intellektuális vagy fizikai alávetettségtől, legyen annak álcája akár valamely filozófiai, vallási, netán kereskedelmi, oktatási vagy gyógyító tevékenység. Természetesen a kormánynak nem a történelmi egyházak működési szabadságát kell korlátoznia, hanem az "egyház" szóval történő visszaéléseket kell megszüntetni. Valójában ez nem a közoktatási törvény, hanem egy más törvénytervezet dolga lehet. Addig is át kell gondolni azt a tényt, hogy miképpen lehet a legjobban segíteni a történelmi egyházak ténykedését a közoktatási intézményekben, de egyben meggátolni a káros szervezetek, szekták tevékenységét az ifjúság nevelésében. Ezt lehet törvényben szabályozni vagy kormányrendeletben helyre tenni.

A kerettanterv bevezetésére igen komoly szükség van, mely a közoktatásban helyenként fellelhető kusza, áttekinthetetlen viszonyokon segít, mely az előző ciklusban bevezetett NAT következménye is lehet, de talán egyéb dolgok miatt is fennáll. Akár az egyes tanítási tárgyak vagy az iskolaszerkezet átjárhatósága vagy átjárhatatlansága tekintetében mindenképpen szükséges a problémák megoldására a tervezetben szereplő kerettanterv bevezetése. A kerettanterv tervezett tartalma egy erősebb szabályozást biztosít, véleményem szerint nagyon helyesen, ugyanakkor meghagyja az utat a szakmai önállóság kellő érvényesítésére is.

Tisztelt Ház! Klebelsberg óta még nem volt olyan kormány, mely a pedagógusokat igazán meg tudta volna fizetni. A törvényjavaslat nem teszi kötelezővé a pedagógus-szakvizsga letételét, de lehetőséget biztosít azon pedagógusok számára, akik szakvizsgát, pedagógus-szakvizsgát tesznek, hogy pedagógus-szakvizsgázott munkakörben egy fizetési osztállyal valamelyest több pénzt kereshessenek. Reményeink szerint ez az első lépcsőfok lehet a jobb szakmai végzettségű kollégák jobb anyagi elismerése tekintetében.

Fontos dolog a nevelés szempontjából a pedagógus munkájának védelme is. A 10. § szerint a pedagógus személyét, mint a pedagógus közösség tagját becsüljék meg, emberi méltóságát és személyiségi jogait tartsák tiszteletben. Ez egy nagyon szép kitétel, de e tekintetben azért lenne némi kiegészítenivalóm. Ide tartozhat egy fontos kiegészítés, megszívelésre javaslom a tisztelt Háznak. Erre vonatkozóan módosító indítványt nyújtottam be: a pedagógust munkájának végzése közben tekintsék hatósági személynek! Ez a módosítás lényeges, mert szélsőséges helyzetekben - mint például atrocitások különböző részről, legyen az szülő, diákok, külső személyek részéről - a jelenlegi szabályozásnál nagyobb védettséget jelenthetne a pedagógusnak a renitensekkel történő eljárásnál, föllépésnél.

A Kisgazdapárt programja, de a kormányprogram is fontos szerepet szán a kollégiumoknak, fontos feladatának tekinti a társadalmi esélyegyenlőtlenségek szociális, gazdasági, kulturális, területi mérséklését, felszámolását. Elfogadhatatlan, hogy a társadalmi előrejutást ne a tanuló tehetsége, szorgalma, hanem családja anyagi helyzete, szülei foglalkozása vagy éppen lakhelye határozza meg. Minden gyermek, függetlenül az adott település anyagi és földrajzi helyzetétől, társadalmi fölemelkedést nyújtó képzést kell hogy kapjon! A kistelepüléseken vagy kedvezőtlen körülmények között élő fiatalok számára a kollégiumokon keresztül vezet az út a versenyképes tudás megszerzéséhez. Fejleszteni kell a kollégiumi hálózatot, melyben teljeskörűen finanszírozni kell a feladatokat.

Az értékelési és vizsgaközpontok létrehozása, a minőségbiztosítás, a megfelelő szintű tanulói és pedagógusmunka mérése igen fontos feladat. Ez a rendelkezés jó lesz, jobb lehet abban az esetben, ha a megvalósulandó intézményben gyakorlati pedagógusok, a szakma legkiválóbbjai vehetnek részt. Így garantálni lehet azt, hogy a tanulót önmaga teljesítményéhez, saját lehetőségeiben rejlő fejlődéséhez viszonyítsuk. A jó iskola fogalma pedig nem mindenkor a belvárosit jelentheti, hanem a vidékit, a perifériát is, ahonnan mindenki a képességeinek megfelelő tudással vértezheti fel magát, és megkaphatja számára a maximumot.

Oktatás és önkormányzatok dolgában a 38. §-nál van egy olyan kitétel, amely azt taglalja, hogy ha az önkormányzat legalább három közoktatási intézményt tart fenn önállóan, intézményhálózati működtetési és fejlesztési tervet, azaz önkormányzati intézkedési tervet kell készítenie.

(18.50)

Véleményem szerint már két intézmény fenntartása esetén is szükség lenne a fenti terv elkészítésére, hiszen a vidéki önkormányzatok zöme a gyakorlat szerint egy óvodát és egy iskolát tart fenn. Az önkormányzatok finanszírozása kapcsán szerencsés lenne, ha a társtelepülések önálló iskolájának működtetése során felmerülő többletköltséget is fedezné a költségvetés, mert igaz, hogy a várostól 10 kilométerre eső falu városrésznek számít papíron, de a jövője szempontjából mindenképpen kívánatos az önálló óvoda, iskola fenntartása. Jelen jogszabályi lehetőségek nem teszik lehetővé ezekben az esetekben az 1100 fő alatti kistelepülésre vonatkozó külön normatívakiegészítés igénybevételét.

Ugyanígy fontos lenne az önhibájukon kívüli forráshiányos települések, önhikis önkormányzatok iskolafenntartói tevékenységét pluszforrással kiegészíteni.

A 29. § rendelkezése jó, mert a kötelező tanulófoglalkozásokat rögzíti, így védi a tanulót a felesleges túlterheléstől. Ehhez jön a nem kötelező foglalkozás időkerete. Ennél a pontnál talán javasolni lehetne a mindennapos testedzés bevezetését, amelynek körülményeit az Ifjúsági és Sportminisztériummal egyeztetve kellene megteremteni. Ez év március 13-án - és engedjenek meg egy kitérőt - a Testnevelési Egyetemen tartották a Testnevelő Tanárok Egyesületének konferenciáját, amelyen a szakterület, a magyar sport kiválóságai, híres szakemberek adták elő elképzeléseiket az iskolai testnevelés, a sport, a diáksport, valamint a versenysport vonatkozásában. Ezen a tanácskozáson a sportminiszter úron kívül a különböző tárcák képviseletében államtitkárok is részt vettek, valamint néhány országgyűlési képviselőtársammal együtt jómagam is.

A szakma és a tárcák részéről megfogalmazódott annak igénye, hogy a mindennapos testnevelést, testedzést biztosítani kell a napi tanóra keretein belül. Ennek fontosságát indokolja az ifjúság mozgásszegény életmódja, fizikai alkalmatlansága a katonai életre. Jómagam 1986 óta rendelkezem ez irányú tapasztalatokkal, munkahelyemen, a csongrádi Gróf Széchenyi Általános Iskolában azóta is folyik délelőtti órakeretben a mindennapos testedzés. Úgy tudom, az ország több iskolájában is hasonló módon dolgoznak, mint például Dunaújvárosban a Barátság iskolában, de sorolhatnék több helyet is. Mondanom sem kell, hogy iskolánkban az eltelt évek során a tanulók fizikai állóképessége, mozgáskoordinációja, egészségi állapota sokat javult, és ez elmondható tanulmányi eredményeikről is. A mozgás sikerélményt, a játék örömet jelent a nehéz tanulás közepette.

A NAT bevezetése sajnos nem teszi lehetővé az eddigi gyakorlatot, mely szerint a 45 perces órákból 5 percek elvételével naponta lehetett délelőtt az alsó tagozaton mindennapos testnevelést tartani. E módszer más órák terhére nem ment, feszes órakezdéssel és óravezetéssel az 5 percekből alsóban 5, felső tagozaton 4 testnevelés óra tartható hetente ezzel a módszerrel. Amennyiben a mindennapos testnevelést délutánra szerveznénk, a gyerekek zöme ebből kimaradna, hiszen nyelvórára, zenélni, számítógépes oktatásra, kézműves foglalkozásra és így tovább kellene járniuk - nagyon helyesen -, viszont a bevezetett gyakorlat szerint számukra is elérhetővé válna a megfelelő és rendszeres testmozgás, amelynek szükségességét, azt hiszem, a jelenlevők körében nem kell tovább ecsetelnem.

Tisztelt Ház! Javasolom a mindennapos testedzés, testnevelés időpontjának biztosítását bevezetni a délelőttös órarendben a fent ismertetett módszer alapján.

A közoktatási törvény egyik paragrafusa a szabadidő-szervező tekintetében leírja, hogy 300 fő feletti iskolánál lehet alkalmazni egy szabadidő-szervezőt. Megfontolásra ajánlanám a következő javaslatot, nevezetesen azt, hogy 100 főig fél álláshelyet biztosítsunk, és 200 főre mérsékeljük a szabadidő-szervezőknek az egy álláshely biztosítását.

Jónak tartom az alapfelszerelések és tankönyvek jegyzéke létrehozásának igényét, mindenképpen az esélyegyenlőséget szolgálja ez a passzus, hiszen mindenki tudja, hogy egy labdával például nem lehet labdajátékot oktatni, tanítani, de elmondhatnánk ezt az oktatás más területeire is. A tankönyvkiadás és tankönyvpiac területén rengeteg probléma van, remélhetőleg a jegyzékre való kerülhetőség, amelyet az állam támogat, ezt a kérdést oldani fogja. A tankönyv-anomália gátja az intézmények közötti átjárhatóságnak, súlyos anyagi terhet ró a szülőkre, tanulókra; ezt véleményem szerint megengedni a továbbiakban nem lehet.

Természetesen minden törvény annyit ér, amennyit a végrehajtásban kivitelezni lehet. Jó kormányrendeletek, végrehajtási utasítások szükségeltetnek. Lényeges kérdés lehet a kerettantervek kiadásának időpontja, kérdés lehet az is, hogy szükséges-e a '97-ben bevezetett tanév-befejezési napot június 18-ában rögzíteni, avagy szerencsésebb lenne a tanév befejezése a több évtizede bevált június 11-én. Az önkormányzati intézkedési tervnél figyelembe kell venni a magyar szabvány által előírt 53-54 négyzetméteres tanterem-méretbeli elvárást.

A középfokú oktatás-nevelés szakasza a 9. évfolyamon kezdődik, és iskolatípustól függően a 10. vagy a 13. évfolyam végén fejeződik be. Az osztálylétszámokat tekintve kiemelném, hogy az átlaglétszámok tekintetében egyfajta visszalépést látok, hiszen az alsó tagozaton 23 főre emeli a 21 fős létszámot, amit én nem változtatnék, hagynám a 21 fős átlaglétszámot. A felső tagozaton ugyan ezt mérsékli, ezt szakmailag jónak és támogatandónak ítélem meg.

A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja és jómagam fontos szakmai kérdésnek tekintjük a mezőgazdasági gazda- és gazdasszonyképzést, annak megoldását, valamint ezzel párhuzamosan legalább ennyire fontosnak a szakképzés ügyének támogatását és fölkarolását.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezen belül a gazdasszonyképzés helyzetéről egy kicsit részletesebben szóljak. A mezőgazdasági szakoktatásban mindig jelentős helyet foglalt el a lányok és a családanyák képzése. 1947-ben 80 alsó és középfokú intézményben működött gazdasszonyképző osztály. Sajnos '49-ben ezeket bezárták. '89-ben Szentlőrincen osztrák mintára, de magyar hagyományokat és hazai lehetőségeket figyelembe véve újraindult a képzés; rohanó világunkban sajnos a szülők egy része nem rendelkezik alapvető háztartási és egyéb ismeretekkel. A heti 25 órás gyakorlati foglalkozás keretében a gazdasszonyképzősök megtanulnak főzni, tálalni, teríteni, csecsemőt ápolnak, varrnak, hímeznek és dolgoznak a kertben. Hiszen a föld úgy terem, ahogy dolgoznak benne, de az állatok gondozása sem nélkülözheti a folyamatos gondoskodást. Szülővárosomban, Csongrádon a múlt héten ünnepeltük a magyarországi gazdasszonyképzés 10. évfordulóját, nagyon jó lenne, ha a gazda- és gazdasszonyképzés még sokadszor jubilálhatna.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az e képzésben rejlő értékeket továbbvihessük, maradjon sikerélmény továbbra is az itt szerzett ismeret a szerényebb képességű, más képzési formában nehezen mozgó tanulók számára. A gazda- és gazdasszonyképzést öt éve átadták a 9. és 10. osztálynak, ily módon el fog lehetetlenülni ez a képzési forma, ugyanis vannak manuálisan tehetséges tanulók, akiket fölösleges még két évig az általános iskolában tartani, ahelyett, hogy olyan praktikus gyakorlati tudást adnánk nekik, mint amit a szakiskolai képzésben kaphattak. A cél tehát az, hogy az ide jelentkező tanulók, akik nem igazán érzik jól magukat az általános iskolákban, továbbra is lehetőséget kapjanak a szakiskolai előképzésre, hiszen a 16 éves korig kiterjedő tankötelezettség ily módon is teljesíthető. Esetleg egy későbbi időszakban még mindig van mód arra, hogy továbbtanuljanak ezek a diákok.

Mind a szakközép-, mind a szakiskola vonatkozásában be kell építeni a finanszírozás normatívájába a pályaorientációt. Ez jelentené azt, hogy az iskolai tanműhelyekben, gyakorlókertekben szerszám-, anyagismeret tekintetében már megindult a szakmai előkészítés. Máskülönben például a gyermek nem érti, hogy miért jár faipari vagy éppen mezőgazdasági iskolába. E nélkül a lehetőség nélkül ennek a két évfolyamnak a munkája a levegőben lóg. Ennek a megoldása mindenképpen állami és közfeladat.

Tudomásom szerint az iskolai tanműhelyek száma megduplázódott, tehát adott minden feltétel ennek a kérdéskörnek a nyugodt rendezésére.

 

(19.00)

Az iskolán kívüli pedig 52 ezerről 25 ezerre csökkent, felére, tehát egyértelműen lehet látni a tendenciát.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A parlamentnek és az oktatási tárcának egyszerűen olyan mechanizmust kell kialakítania, ahol nem illegalitásban kell szakmai orientációt végezni. Tudomásul kell venni, hogy ehhez a feladathoz energia, gép, földterület, műhely és eszköz kell. Lehet, hogy a pedagógus bére ugyanaz, mint a gimnáziumokban, de a költségfajlagos különbségek igen eltérőek. Nagyon fontos tehát, hogy az állam a manuálisan jól képezhető, jó iparossá, mesterré, gazdává, gazdasszonnyá váló tanulók sorsának alakulását törvényekkel és anyagilag is frekventáltan segítse.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom benne, hogy a költségvetés majdani vitájának idején képviselőtársaim, valamint az Oktatási Minisztérium is emlékezni fog a mai napon tárgyalt törvényjavaslatra, mely akkorára már törvény lesz, annak módosításaival, melyeket szem előtt fog tartani, s a költségvetés megszavazását s akkor a kellő anyagi forrásokat ehhez biztosítani fogja.

A közoktatási törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja, valamint a magam nevében támogatásra javasolom és elfogadását kérem.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai