Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnézést kérek, hogy egy, úgy tűnik, kerek vitazáró után még egy rövid hozzászólásra, első hozzászólásomra jelentkeztem. Azért kell ezt megtennem, mert Nagy Sándor egy olyan számra hívta fel a figyelmet, amely meglehetősen világossá teszi, hogy alkalmanként a kormányzati interpellációkra adott válaszok és a tényleges, általuk pozitív módon és optimistán várt számadatok között milyen ellentmondás van.

Tudom, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja talán egyedül állt azzal az elképzelésével, miszerint az ország jelenlegi helyzetében, ebben a szétszakadó országban a szociális, jóléti szintet nézve az állami újraelosztás mértékét nem csökkenteni, hanem növelni kellene. Ezzel kapcsolatban elhangzott egy interpelláció, és a pénzügyminiszter úr azt válaszolta, hogy mintegy esélyteremtő ország és kormány akar lenni, és természetesen úgy értelmezte, úgy interpretálta az újraelosztás mértékének a csökkenését, hogy ugyanakkor a források, amelyek az általa is szükségesnek tartott egészségügyi, jóléti és szociális kiadásokra kell hogy fordítódjanak, növekedni fognak. El is mondta, hogy növekedni fognak, mert nő a gazdaság teljesítőképessége, nő a GDP, az államháztartáson belül vannak lefaragható kiadások, tehát azt a választ adta, hogy a jövedelem-újraelosztás mértéke százalékosan ugyan csökken, de a források növekszenek az általa is lényegesnek tartott célra.

Ezen országgyűlési határozati javaslatnak mondott anyag 4. oldalának c) pontja világossá teszi, hogy egy 6-7 százalékos infláció mellett, optimista várakozással - hiszen Csúcs László is elmondta, hogy ez egy reményteli anyag - 7-8 százalékban állapítjuk meg a kiadási lehetőségek reményteli növekedését, akkor teljesen világos: a válasz mögött az áll, hogy ugyan a kormány is elismeri, hogy ezeken a területeken igenis a kiadások növelésére lenne szükség, de a számok azt mondják, hogy erre sajnos nem fog sor kerülni. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Köszönöm szépen.