Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A nőnap egy jó alkalom lenne arra, tisztelt képviselő úr, hogy olyan értékekben, amelyekben egyetértünk, hogy férfiaknak és nőknek egyenlő a méltósága, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár, ezeket megpróbáljuk a nemzeti konszenzus és a nemzeti minimum részévé tenni, de ön ezt a lehetőséget is, hogy úgy mondjam, eljátszotta, és inkább egy hétköznapi sárdobálós felszólalást választott ahelyett, hogy valóban tegyünk azért, hogy férfiak és nők azonos munkáért, azonos teljesítményért azonos társadalmi elismerésben részesüljenek.Nőnap alkalmából szerintem mindnyájan, férfitársaim és mindenki más is kifejeztük azt, hogy tényleg micsoda értéket képviselnek a nők, és nélkülük nagyon csonka lenne a mi életünk, éppen ezért tisztelet illeti meg őket az év minden napján.

De tisztelt képviselő úr, amikor ön itt felszólal, akkor miért nem tesz említést arról, hogy annak a pártnak az elnöke, amelyikhez önök most szépen odadörgölőznek, hogy 2022-ben is bejussanak a parlamentbe, olyanokat mondott a nőkről, hogy az öregecskedő feleségét mindenki szívesen lecserélné fiatalabbra? (Közbekiáltások mindkét oldalról.) Ez önnek belefér a progresszív, zöld baloldaliságba? (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Ön ezt az embert szeretné miniszterelnöknek vagy miniszterelnök házastársának a következő ciklusban Magyarországon? Úgy gondolja, hogy ez a progreszszív, zöld baloldaliság, tisztelt képviselő úr? (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Említse már meg, hogy azok a képviselőtársai, akikkel szövetségben politizál itt a parlamentben, amikor itt két ciklussal ezelőtt változtattunk a szociális törvényen, és létrehoztuk a titkos menedékházak jogi kategóriáját (Folyamatos közbekiáltások az ellenzéki sorokból, köztük Kunhalmi Ágnes: Nemzeti konszenzus!  Az elnök csenget.), miért nem szavazták meg itt a parlamentben, hogy a szociális törvényben legyenek titkos menedékházak.

(13.20)

Amikor itt a parlamentben még az új Btk. elfogadása előtt a kapcsolati erőszak tényállását bevezettük a büntető törvénykönyvben, miért nem szavazták meg önök az ellenzék részéről, tisztelt képviselő hölgyek és urak (Arató Gergely: Mert kevés!), amikor nemcsak beszélni kellett volna, hanem tenni kellett volna? Amikor nemcsak vészhelyzeteket kell hirdetni, hanem cselekedni kell a nők vagy a bántalmazott asszonyok védelme érdekében? S amikor a nők számára kifejezetten kedvezményes „nők 40” nyugdíjbavonulási lehetőséget itt a parlamentben elfogadtuk, önök azt miért nem szavazták meg, tisztelt képviselő úr? Akkor miért nem voltak ennyire bátrak a felszólalók, és miért nem mondták azt, hogy igen, a nők számára ezt a kedvezményt biztosítani kell, hanem itt a parlamentben az igen gombot nem tudták önök megnyomni, egyik képviselőtársuk sem, amikor a nőkért valóban lehetett volna tenni, tisztelt képviselő úr.

Hogy helyreigazítsak pár valótlanságot, amit állított: a kormány működése és a gazdaságpolitikánk következtében húsz éve nem volt olyan magas a női foglalkoztatottság, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy a rendszerváltás óta nem volt olyan magas, mint amilyen most. Tisztelt képviselő úr, a nők és a férfiak közötti bérkülönbség, amire ön hivatkozott, szerencsére csökken Magyarországon. Amióta mi kormányzunk, ennek a különbségnek az egyötöde elpárolgott. Amikor a balliberális oldal volt kormányon, akkor Magyarországon 17,6 százalék volt, míg pár évvel ezelőtt, amikor a legfrissebb kimutatás van erről, már csak 14 százalék volt a különbség.

Tehát a különbség egyötöde eltűnt, tisztelt képviselő úr. Ha megnézi, hogy mennyi volt az európai uniós átlag a nők foglalkoztatásában és mennyi Magyarországon, azt látja, hogy 2010-ben az uniós átlag 62,1 volt, a magyar pedig 54,6, tehát 7,5 százalékos különbség volt, most meg 0,6 százalékos a különbség, az uniós 67,4, a magyar 66,8. Tehát a foglalkoztatásban lassan már ott vagyunk, hála istennek, mint az uniós átlag, pedig nagy lemaradásban voltunk, a bérkülönbség pedig érezhető módon csökkent.

S ha megnézi azt, hogy vezető pozícióban hol vannak Magyarországon nők, milyen arányban, és mi az európai uniós átlag, sok olyan országot láthat, köztük skandináv országokat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy nálunk jobb arányt képviselnek, de nem, még skandináv országokat is megelőzünk abban, amennyire magas Magyarországon a női vezetők aránya. Ha megnézzük azt, hogy a gyermeküket otthon nevelő édesanyák esetében hogyan sikerült a foglalkoztatottságot növelni: azon édesanyák esetében, akik egy gyermeket nevelnek otthon, 65 százalékról 72 százalékra emelkedett, ahol két gyermeket nevelnek otthon, 64,8-ról 72,6 százalékra emelkedett, ahol pedig három vagy több gyermeket nevelnek otthon, ott 37,1-ről 52 százalék fölé emelkedett a foglalkoztatási ráta, tisztelt képviselő úr. Tehát a kormány intézkedései révén mind a bérkülönbség, mind pedig a foglalkoztatásban való lemaradás is, hála istennek, javulni tudott az elmúlt esztendőkben. (Folyamatos zaj az ellenzéki oldalon.)

Ön is említette az egyszülős családokat: a kormány kifejezett programot indított azért, hogy elsősorban az édesanyák, kisebb részben az édesapák, akik egyedül nevelik otthon a gyermeküket, nagyobb biztonságban éljenek, és a szegénység kockázata az elmúlt években náluk is körülbelül a harmadával csökkenni tudott. Ezek fontos eredmények.

Isten éltesse a nőket! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)