Felszólalás adatai

Ennek az útnak korábban is voltak előzményei, állomásai. Szomorú állomásai. Az előzmények közé tartozik az a fontos mozzanat, hogy a Fidesz megszállta az igazságszolgáltatást, megkérdőjelezve ezzel a törvény előtti egyenlőséget, megszállta a közmédiát, megkérdőjelezve ezzel a független tömegtájékoztatást, megszállta az Alkotmánybíróságot, megkérdőjelezve ezzel az alkotmányos kontrollt a törvényalkotás felett, megszállta az Állami Számvevőszéket, megkérdőjelezve ezzel az állam gazdálkodásának pártatlan ellenőrzését, megszállta a monetáris tanácsot, megkérdőjelezve ezzel a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét.

És most a demokratikus jogok csorbításának állomásai sorában egy újabb szomorú állomáshoz értünk, hiszen a választási eljárásról szóló törvényt vitatjuk, méltatlan körülmények között. Egy olyan törvényt, amely valamennyi felnőtt magyar állampolgárnak biztosítja a jogot, hogy eldönthesse, az életére vonatkozó szabályokat, törvényeket és rendeleteket kik alkossák. Egy ilyen törvényt, ilyen törvényjavaslatot, amely ezt a kérdést szabályozza, nem lehet ilyen körülmények között, ilyen késői órán, egyébként ilyen gyér kormánypárti érdeklődés mellett lebonyolítani. Méltatlan tehát az állomás, méltatlan körülmények között tárgyaljuk a törvényt, és bizony szomorú és tragikus ez az út, amelynek egy újabb állomásához érkeztünk.

Ez a választási eljárásról szóló törvény ugyanis nem szól másról, mint a legfontosabb demokratikus alapjogok egyikének, a választási jognak a szűkítéséről. Eddig a világ fejlődése, a modern világ fejlődése, az emberiség fejlődése, a demokrácia fejlődése ezzel ellentétes utat járt be. Azt az utat járta be eddig szerte a világon a demokratikus országokban, hogy hogyan lehet folyamatosan szélesíteni ezt a jogkört, hogyan lehet minél teljesebbé tenni az általános, egyenlő és titkos választójogot. A XXI. században Európa közepén egy ország kormánya, kormánypárti többsége pedig azt fontolgatja, azt találja ki és azt terjeszti be a tisztelt Ház elé, hogy hogyan lehetne ezeket a jogokat szűkíteni. Jól kitalálták.

Világos a cél: kevesebb ember menjen el szavazni. Ha emögött szimplán egy elitista felfogás húzódna meg, azt is vitatnám, mert mindnyájunk életéhez mindnyájunknak köze van, nemcsak az elitnek. De itt ennél többről van szó. Ez a szűkítés világos célokat szolgál, azt a célt szolgálja elsősorban, hogy a választáson résztvevők között megnőjön a súlya, a számaránya azoknak a választói csoportoknak, amelyek vagy lekenyerezhetők, urambocsá! megvehetők, vagy pedig fanatizálhatók, már-már vallási révületben és hitben. A Fidesz számítása egyszerű, úgy gondolja, van elég anyagi bázisa ahhoz, hogy akiket le kell kenyerezni, azokat lekenyerezhesse, és van még elég mozgósítható, fanatizálható, már-már a Fideszben vallásos módon hivők tábora, amely mozgósításával még fogyó népszerűség mellett is eldönthető egy úgymond szabad választás.

Meg kell mondanom, tisztelt államtitkár asszony, képviselő asszony és képviselő uraim, hogy ez a számítás téves. Békebeli körülmények között talán ez a számítás beválna. Békebeli körülmények között talán lehetne bírni a Kubatov-listákban, lehetne bízni a fanatizált táborban, a lekenyerezhetők táborában. Attól tartok - és ennek nem örülök egyébként -, hogy a 2014-es választások nem fognak ilyen békebeli körülmények között lebonyolódni. Az az országlási mód, az a hatalomgyakorlási mód és az a társadalompolitika, amit önök alkalmaznak, nemcsak kiábrándultságot szül, hanem haragot és dühöt is, ez pedig növelni fogja az elszántságot, és pont azt a választási részvételt fogja megemelni, amelyet önök most minden rendelkezésükre álló eszközzel, a kétharmados többségük birtokában szűkíteni, csökkenteni igyekeznek. Jelzem most előre önöknek, hogy nem fog sikerülni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)