Felszólalás adatai

(Göndör Istvánt a jegyzői székben Nyakó István
váltja fel.)

Azért olvastam fel pontosan a feladatot, hiszen ez az anyag, ahogy a bizottságban is elmondtam, hiszen többen hiányosnak találták az anyagot, nem az elmúlt húsz év privatizációjának teljes felülvizsgálatát jelenti, hanem csak és kizárólag azon szerződések felülvizsgálatát, amelyek valamilyen vevő általi kötelezettséggel terheltek voltak. Azt el kell mondanom önöknek, hogy mi magunk is sajnálatosnak találtuk azt, hogy az elmúlt húsz év során a kormányzati ellenőrző szervek, akár az előző kormányzatok alatt is, nem tartották érdemesnek ezt az anyagot, illetve ezt a javaslatot vizsgálatra, nevezetesen, hogy a teljes privatizációs felülvizsgálat történjen meg, talán azért is, mert az előző szocialista kormányok alatt még erősen zajlott a privatizáció.

El kell hogy mondjam önöknek, az elmúlt húsz év privatizációs szerződéseinek mennyisége egy óriási adathalmaz volt, hiszen - egy kis statisztika csak a jegyzőkönyv kedvéért - előprivatizációs szerződés 5731 darab volt, és privatizációs szerződésből egyrészt az ÁVÜ, ÁV, ÁPV Rt. idejében - ezek a Nemzeti Vagyonkezelő jogelődei voltak, privatizációs szervezetek - több mint 4 ezer privatizáció volt, a Nemzeti Vagyonkezelőnél 2 ezer, és a KVI-nél - hiszen egy időben Kincstári Vagyoni Igazgatóságról volt szó - közel 6 ezer privatizációs szerződés köttetett, amely nemcsak gazdasági társaságokra, hanem ingatlanokra is vonatkozott.

A több száz, több ezer szerződésből, el kell hogy mondjam, sajnálatosan azon szerződések száma, amelyek valamilyen környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi vagy foglalkoztatási szempontok alapján kötelezettséget tartalmaznak, ilyen rendkívül kevés van. Mi jelenleg fellelhető módon egy közel százas számot találtunk. Igen, tisztelt képviselő urak és hölgyek, rendkívül kevés azon szerződések száma, amelyben a vevő bármilyen kötelezettséget vállalt. Sőt, azt is el kell hogy mondjam, ezen kötelezettségek nagy része nem szankcionált a szerződésben, azaz azt jelenti, hogy nemhogy kötbér nem terheli a vevőt, hanem adott esetben a vevő vállalja, hogy fejlesztési politikájában környezetvédelmi feladatokat lát el, vagy adott esetben megkísérli a végrehajtását. Amikor vállalta a szerződésben azt a vevő, hogy bármilyen, főleg környezetvédelmi kötelezettséget végrehajt, a vizsgálatunk tárgya volt az természetesen, hogy ezt a végrehajtást lejelentette-e, ha lejelentette, azt valaki leellenőrizte-e, illetve jóváhagyta-e. De azt el kell hogy mondjuk, hogy sajnálatos módon, mivel ezek polgári jogi szerződések, ezen kötelezettségek és azok végrehajtása, szankciója elévült, már azon esetekben is, ahol még egyáltalán fellelhető a vevő, tehát nem olyan cégekről van szó, amelyek eltűntek az elmúlt húsz év süllyesztőjében, vagy adott esetben már felszámolás alá kerültek.

(15.30)

Az országgyűlési határozat által megjelölt vizsgált időszakban, a rendszerváltáskor elindult spontán privatizációtól kezdődően a legutóbbi években történt állami és önkormányzati vagyonértékesítésig bezárólag vizsgálta a szerződéseket. Ez a magyar gazdaság gyökeres átalakulását is jelentette az elmúlt húsz évben, hiszen a rendszerváltás előtti időkre jellemző, szinte kizárólag állami tulajdont ismerő vagyoni berendezkedést a magántulajdon dominanciája váltotta fel. A frissen gazdasági társasággá alakult korábbi állami vállalatok, üzemek, termelőegységek százas nagyságrendben kerültek elsősorban külföldi magántulajdonba.

Mindezenközben sajnálatos módon egymás után számolták fel az új piaci helyzethez alkalmazkodni képtelen gyárakat és cégeket, az elégtelen szabályozási környezetben - különösen az időszak elején - számos értékes állami vagyonelem került áron alul magánkézbe. A vállalatokat pedig gyakran olyan szereplők szerezték meg, amelyek alkalmatlanok voltak a szakszerű működtetésre, vagy csupán piacszerzési céllal léptek fel, és a sokszor működőképes gazdasági egységeket is bezárták. Élő példa erre - amit a tisztelt Országgyűlés nemrég vizsgált - a cukoripar privatizációja, ahol gyakorlatilag Magyarországon a föld színével tették egyenlővé a cukorgyárakat, és az egyetlen külföldi kézben lévő cukorgyár kivételével nincs Magyarországon sajnos cukorgyár.

Az ügyletek rendkívül magas számára, bonyolultságára és a rendelkezésre álló időre, erőforrásokra tekintettel ezért a megközelítést oly módon tettük meg, hogy az ezres nagyságrendű szerződéseket átvizsgálva egyrészt megnéztük azokat a szerződéseket, vevőket, ahol már gyakorlatilag semmilyen jogorvoslatra nincs lehetőség, sőt meg sincsenek ezek a szervezetek. Elhoztam a listát, ez egy hatalmas lista (Felmutatja.), nagyon pici, apró betűs, ez mind privatizációs szerződés. Ezen privatizációs szerződéseket megszűrve megpróbáltuk megnézni azokat a privatizációkat - ahogy elmondtam -, ahol még a vevő élő, korábban a parlament vagy vizsgálóbizottság nem vizsgálta, vagy pedig a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal most nem vizsgálja, hiszen például a MAL és a kapcsolódó alumíniumipar teljes privatizációját még jelenleg is vizsgálja a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.

Ezért aztán a környezetvédelmi, természetvédelmi, kulturális örökségvédelmi szempontok alapján annak a száz ügyletnek, amelyet ellenőriztünk és abból tételesen egy húszas nagyságrendet, a többit pedig a szerződés teljesítésének iratai alapján ellenőriztük, gyakorlatilag a rövidített változatát tartalmazza az országgyűlési jelentés. Tehát ahogy mondtam, egy bizonyos szempont, egy bizonyos fókusz szerint vizsgáltuk ezeket a szerződéseket, és ahogy elmondtam, valóban a több mint húszezres szerződésállományban nagyon kevés volt egyébként meglepő módon, ahol az állam vette a fáradságot, és úgy privatizált, hogy bármilyen kötelezettséget szankcionálható módon előírt a vevőnek.

A határozat másik pontja az volt, hogy az Országgyűlés felkérte a kormányt annak vizsgálatára, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő privatizációra tegyünk javaslatot, illetve annak ellenőrzésére tegyünk javaslatot, hogy miket és mely területeket célszerű ezzel kapcsolatban megvizsgálni. Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az állami vagyonért felel, ezért nem voltak megfelelő információink, viszont a Belügyminisztérium segítségével mind a 3200 önkormányzatot megkerestük adatszolgáltatás céljából, ami azt jelentette, hogy egyrészt a gazdálkodó szervezetek privatizációjáról kértünk adatokat, másrészt pedig természetesen az ingatlanállományról.

Az adatszolgáltatási megkeresés egyébként kiterjedt az önkormányzatoknál az értékesítési feltételekre, a jogszabályi előírásokra is. Ugye az önkormányzatoknál - egy-két nagyobb ingatlanprivatizációt kivéve - dömpingszerűen a privatizáció jellemzően a lakásállományra vonatkozott. Korábban hallottunk is erről beszélni, az előző napirendi pontnál, illetve nagyon sok önkormányzati gazdasági társaság is privatizálásra került, vagy külföldi befektető kezébe került.

A megbízható információk egyébként még hiányosak számunkra, de az a jelenlegi adatokból is látszik, hogy az önkormányzatok esetében erősen javasoljuk a közműcégek privatizációjának felülvizsgálatát, az önkormányzati közműcégek privatizációjának felülvizsgálatát, továbbá a hulladékgazdálkodásban érintett cégek privatizációjának felülvizsgálatát is.

A jelentés többször utal arra egyébként, hogy az önkormányzati privatizációt vagy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, vagy az Állami Számvevőszék segítségével és az ő bevonásukkal kellene végrehajtani, hiszen az önkormányzatokról ők rendelkeznek, és ők tudnak teljeskörűen, szankcionálható módon adatokat kapni.

A további felülvizsgálati javaslat a kormány részéről született, ez pedig az energiacégek privatizációjának vizsgálata, amelyre egy-két cég esetében, amely környezetvédelmi kötelezettséget is vállalt a szerződésében, ez a jelentés is utal, de általánosságban elmondható, hogy a kormány felkérte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, hogy a közműcégek, erőművek, áram-, gázszolgáltató cégek privatizációjának elmúlt húszéves tapasztalatairól is készítsen egy anyagot, készítsen egy jelentést a kormány számára.

És ahogy elmondtuk, a jelentés végén javaslatot teszünk arra - hiszen nem volt feladatunk, csak az, hogy egy célterületet, egy fókuszterületet jelöljünk meg az önkormányzati ellenőrzések számára -, hogy mindenképpen javasolt ugyanígy az önkormányzati közműcégek ellenőrzése és a hulladékgazdálkodási cégek privatizációjának ellenőrzése.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon ez a kormány kimondta, hogy a privatizáció befejeződött, nagyon sok tanulsága van ennek a jelentésnek, de mi úgy gondoljuk, hogy rendszerszintű végrehajtási tapasztalatokra nem lesz szükség, hiszen Magyarországon az a privatizáció, amelynek szomorú tapasztalatait mindenki érzi, befejeződött, tehát ezek a javaslatok esetlegesen egy-egy későbbi megfontolás tárgyává tehetik a törvénymódosításokat, de úgy gondoljuk, hogy a kormánynak az Országgyűlés számára a privatizációval kapcsolatban már javaslatokat nem kell tenni, hiszen - ahogy mondtam - nem javasoljuk a rendszerszintű és nagy privatizációt Magyarországon, és úgy gondoljuk, hogy be is fejeződött.

A visszásságokat igyekeztünk feltárni, a jogszabályi hiányosságokat is igyekeztünk feltárni, és talán számunkra is a legszomorúbb tapasztalat az, hogy rendkívül hiányos volt az a jogszabályi környezet, amely lehetővé tette Magyarországon a privatizációt. Ezért van az az óriási problémája jelenleg Magyarországnak, az államnak és a lakosságnak, hogy minden stratégiai ágazatban magáncégek kezében, sok esetben pedig külföldi magáncégek kezében van a piac, és gyakorlatilag a kormány és az állam számára a lehetőségek korlátosak.

Ezért a mi elképzelésünk és határozott javaslatunk az, amelyet végre is hajtunk, hogy a stratégiai ágazatokban vissza kell szerezni az állami tulajdont, biztosítva ezzel a lakosság ellátásbiztonságát és az értékarányos szolgáltatást. Továbbá egy újabb szomorú tapasztalat számunkra, hogy a privatizáció során zsákmányszerűen lerabolt cégek a jelenlegi gazdasági válság hatására sok esetben a csőd közelébe kerülnek, ezért aztán újabb mentőövként csak az állam jöhet szóba.

Ezért lépte meg az állam azt a lépést, hogy a Nemzeti Reorganizációs Kft. keretében állami vagyonfelügyelőt rendelhet ki azon cégek élére, amely cégek felszámolás, csődeljárási eljárás alá kerülnének, ezzel bezárva a térség vagy a terület egyetlen munkahelyét, több ezer családot munkanélküliségbe taszítva; ezt megakadályozva az állam felkarolja ezeket a cégeket. Ezen cégek esetében természetesen az állam szintén csak egy jó gazda gondosságával és a piaci befektető elvén léphet be a gazdasági társaságokba, de természetesen sosem a zsákmányszerzés és az osztalékbevétel érdekében teszi ezt meg, hanem azért, hogy egy nem veszteséges működés által mindig a lakosság és a köz javára fordítsa a cég tevékenységét, legyen ez energiaszektor, legyen ez húsipar, legyen ez alumíniumipar.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)