Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy érdekes vita az árvízről és a védelemről, ami az imént elhangzott. Azt hiszem, ha igaz, amit Rubovszky képviselő úr az imént mondott, akkor a jövő év nem az árvízvédelemé lesz, hanem az árvízé, ugyanis nincsenek betervezve azok az összegek a költségvetésbe (Taps az MSZP soraiból.), amelyek egy árvízvédelmi időszakot jelentenek. Persze nem ez a dolog lényege.

A pénzügyminiszter úr azt mondta bevezetőjében, hogy ez a költségvetés az európai integráció költségvetése, az Európa felé vezető út első fontos költségvetési mozzanata. Úgy gondolom, hogy érdemes ebből a szempontból górcső alá venni ezt a költségvetést.

Az egyik és alapvető kérdés, hogy valójában akarják-e a kormányzó pártok képviselői ezt az európai integrációt. Na, nem a nyilatkozatokban, hanem a tekintetben, hogy mit állítanak be az integrációs csatlakozás költségeiként, illetőleg hogy vélekednek az egyes tételekről részleteiben. Erre, azt hiszem, a válasz meglehetősen ambivalens helyzetet kell hogy takarjon vagy fogjon össze, hiszen tegnap egyik fideszes képviselőtársunk arról beszélt, hogy Magyarországon szigorítani kell a menekültekkel kapcsolatos eljárásoknak nemcsak a gyakorlatát, hanem a törvényi szabályozását is, és erre komoly pénzösszegeket is elő kellene teremteni.

Megjegyzem, valószínűleg nem olvasta az országjelentésben és az Európai Unió ezzel kapcsolatos jelentésének az ide vonatkozó passzusait, amelyek azt mondták, hogy a rigorózus magyarországi szabályozás nem felel meg az európai integráció követelményeinek. Hogy csak egyetlen momentumot ragadjunk ki belőle a legutóbbi intézkedések kapcsán, mondjuk, a menedékesek vagy a menekültek zárt őrizetét. Ha tehát valaki erre akar pénzeszközöket koncentrálni ahelyett, hogy a valóban integrációs kérdésekre koncentrálna, akkor úgy gondolom, lehet persze arról eszmét cserélni, hogy ők nagyon akarják az integrációt, cselekvéseik azonban valójában ellene hatnak az integrációs folyamatnak.

Vagy egy másik ilyen tétel, és itt van mindjárt a bíróság kérdése. Ha valaki elolvassa ismét az országjelentést, akkor megláthatja benne azt, hogy az ez év júniusával lezárult periódust vizsgáló országjelentés - Brüsszel véleménye szerint - a magyar igazságügyi reformot azzal a négyszintes bírósági rendszerrel együtt, amelyet a korábbi Országgyűlés elfogadott, megfelelőnek találja, és ezzel a maga részéről azonosulni tud.

(14.10)

Nos, akik meg akarják akadályozni ennek a létrehozását, azok lehet, hogy egyébként integrációpártiak, csak elfelejtik azt, hogy a gyakorlati cselekvés területén, amikor éppen elhalasztanak egy ilyen intézkedést, akkor valójában az európai integrációval ellentétes irányban cselekszenek. Bevallom őszintén, nem jogász végzettségű ember lévén sokkal inkább hiszek azoknak az értékeléseknek, amelyet mondjuk Solt Pál elnök úr fejtett ki ma délelőtt az európai integrációs bizottság ülésén, akinek a véleménye körülbelül úgy hangozhatott, hogy ő sokkal inkább autentikusnak tartja magát és bírótársait abban a kérdésben, hogy mit jelent az elsőfokú bíróságok szerepe összevetve a táblákkal, mint azok értékelését, akik soha nem vettek részt a bírósági ítélkezési folyamatban, legfeljebb mint védők. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az ilyen intézkedéssorozatok nyilvánvalóan ellene hatnak az ország európai integrációs csatlakozásának.

Nézzük ennek a költségvetési tételeit! Az európai integráció egyik feltétele az átláthatóság, és a kormánykoalíció sűrűn hivatkozik arra, hogy ez a költségvetés sokkal átláthatóbb, mint a korábbiak. Kérem tisztelettel, még ha ez igaz volna is, akkor is hiányzik a mondat másik fele, tudniillik az európai követelmények között nemcsak az átláthatóság, hanem az ellenőrzés is ott szerepel, és ez a költségvetés, amely az alapok megszüntetésével és a mindent a miniszterelnökség vagy az egyes tárcák alá, de külön nem nevesített formában alárendelt költségvetési eszközökkel megjelenít, lehet, hogy átlátható abból a szempontból, hogy kinél hány tíz milliárd forint szerepel, de ellenőrizhetetlen abból a szempontból, hogy milyen célra fogják fölhasználni, legalábbis a parlament ellenőrző szerepe ebben az ügyben meglehetősen kétséges.

Ebben a költségvetési vitában, képviselőtársaim, a kormánypárti képviselők azt mondák, hogy támogatják ezt a költségvetést, és ezt megértem. Ha valaki azonban a hozzászólásaik maradék kilencvenegynéhány százalékát is figyelmesen végighallgatta, akkor rájöhetett arra, hogy valójában persze támogatják ezt a költségvetést, de - és elkezdték sorolni majdnem nevesítve ugyanazokat az ellenérveket saját kormányuk költségvetés-tervezetével szemben, amelyeket mi, ellenzéki képviselők talán más csoportosításban, de ugyanúgy elmondtunk.

Hölgyeim és Uraim! A kormánynak csak költségvetés-tervezete van, költségvetése az országnak lesz, ezért egyetlen kormánynak sincs joga azt a jogbizonytalanságot felkelteni, amit ezzel a költségvetéssel a kormányzat megtesz.

Ami az európai integrációs költségvetés vagy az európai integráció fényében vizsgálandó költségvetés tételeit illeti, az európai integráció alapkövetelménye a szubszidiaritás. Az a költségvetés-tervezet, ami előttünk van, minden, csak nem ez; ez egy központosító költségvetési tervezet. Úgy gondolom, sőt, talán jobb inkább meggyőződésről beszélni, hogy az európai integrációs költségvetést vizsgálva, ha a Pénzügyminisztérium illetékesei különböző bizottságok ülésein nem képesek a saját költségvetésükről azt megállapítani, hogy tulajdonképpen mennyit fordítunk közvetlenül európai integrációs költségekre, ha az egyik bizottságban 6,4 milliárdot mondanak, a másikban 6,7-et - ez egyébként a két felelős bizottság ülésén hangzott el -, akkor nem a vevőkészülékben van a hiba, hanem akkor el kellene rendezni egymás között, hogy mik ezek az összegek.

Van azonban ennél egy nagyobb baj, és ez visszautal arra a vitára, amit mi a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben már elmondtunk, a felelőtlen minisztériumokra vagy miniszterekre - jogállásukat és nem személyüket tekintve, természetesen -, hiszen a Phare-programmal és a Phare-funkcióval kapcsolatos miniszteri pozíció létrehozása ennek ékes példája. Az államháztartási törvény értelmében ugyanis a miniszterek felelősek a fejezeti költségvetési előírások megvalósításáért, innentől kezdve tehát amióta az 1999-es költségvetésben először jelenik meg úgy minden egyes fejezetnél a Phare-program, hogy tételesen bevételként és kiadásként is egyértelműsíthető, az egyes tárcák vezetőié a felelősség, és erre a folyamatra gyakorlatilag a Phare-miniszternek és az alá tartozó hivatali apparátusnak semmifajta felelőssége nem jelenik meg. Hölgyeim és Uraim! Egy évig mit fognak csinálni? Majd a következő évi költségvetésben készítik elő, egyeztetik, hogy majd 2000-re megint hogy osszunk el bizonyos programköltségeket? Íme, itt jelenik meg a luxuskiadás az államháztartási és az államigazgatási költségek növelése tekintetében.

Van azonban itt egy nagyobb baj is. Nevezetesen, hogy akárhány bizottságban vagy akárhány fejezetnél fölmerült az a kérdés, hogy hol van a kofinanszírozása a Phare-költségvetésnek, az adott tárca költségvetési tételei között sehol nem jelent meg, és sehol nem kaptunk rá választ. Félreértések elkerülése végett miniszter úr tegnap azt a választ adta itt, hogy az új szabályozás szerint nem is kell hozzá kofinanszírozást rendelni. Ezt lehet, hogy ő így tudja, de Brüsszelben nem így tudják, szeretném elmondani. Ha tehát valaki csak ebből a szempontból nézi meg a költségvetést, akkor villámgyorsan rá kell jöjjön arra, hogy a költségvetési tartalékok egy része már el is van költve, majd előbb-utóbb elő kell teremteni ezt az összeget.

Mondhatja valaki persze képviselőtársaim közül, hogy a Phare-költségek egy jelentős része nem a kormányzati szférában használódik fel. Ez igaz, és itt természetesen a kofinanszírozó partner nem a költségvetésben érintett szervezet lehet, de döntő többségében kormányzati programok megvalósításáról van szó, ott pedig nem jelenik meg a kofinanszírozás. Ehhez csak egy adalék, ami egyébként felmerült bizottsági ülésen is, és ezt már említettük, ez pedig világos: a Phare-programokból nem lehet tb-járulékot és ilyen típusú járulékokat fedezni, ezt mindenképpen hozzá kell rendelni kofinanszírozás formájában, ha úgy tetszik, plusz kofinanszírozás formájában ezekhez a költségekhez, de ez sehol nem jelenik meg. Önök tehát beterveztek valamit, amiről pontosan lehet tudni, hogy egy sokkal nagyobb hiányt fog jelenteni év végén.

Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy a jelen költségvetésből kiragadott néhány példa is azt illusztrálja - és ehhez hadd tegyem hozzá, hogy hivatkozom Lányi Zsolt képviselő úr szavaira -, hogy például elfelejtettek betervezni néhány költségvetési tételt, amely a NATO-csatlakozással összefügg. Ebben elég komoly figyelmeztetést is kapott ez az ország, hogy nemcsak egy költségvetési minimum feladatunk van, hogy 0,1 százalékkal emeljük évente a védelemre fordított kiadási összegeket, hanem van néhány olyan tétel is, amit akkor is be kell tervezni, ha ezt a 0,1 százalékot túlhaladjuk. Ezért mondom azt befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem elég az integráció iránt szavakban elkötelezettnek lenni, hanem azt a költségvetésen át is kell vezettetni, és akkor nem egy ilyen költségvetést tárgyalnánk most.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)