Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bevezetésképpen szeretném megemlíteni, hogy ez a vitanap az LMP kezdeményezésére jött létre. Az LMP nyújtott be ugyanis többször is határozati javaslatot, azt megcélozva, hogy a kormány rendszeresen számoljon be és számoljon el az európai uniós pénzek felhasználásával.

Amit én itt most hiányolok ezeken a vitanapokon, mert most már ez nem az első, hogy nagyon szerencsés, hasznos és jó lenne, ha előtte kapnánk egy írásbeli tájékoztatást az adatokról, számokról, és nem csak itt hallanánk a miniszter úr expozéjából. Nyilván, ha csak halljuk, azért ezt nehezebb megítélni. Mindenképpen a vitanap hatékonyságát elősegítené, ha írásban előtte kapnánk a kormánytól egy értékelést.

És most szeretném azzal kezdeni, egy picikét helyére tenni a kormány néhány csúsztatását, pontosabban nem teljesen igazmondását az európai uniós támogatásokkal kapcsolatban. Elég gyakran halljuk az utóbbi időben, hogy a strukturális támogatások a mi pénzünk. Holott ha megnézzük a részleteket, akkor az nem vitatható el, hogy tulajdonképpen német, holland, dán vagy angol adófizetők támogatásáról van szó, és arról, hogy Magyarország pénzügyi értelemben nagyon erős nettó haszonélvezője az európai uniós tagságnak. Ez még akkor is így van, ha a támogatások egy része az elvégzett munkák, a megbízatások ellenértékeként, a vállalkozásokon keresztül visszajut, mondjuk, nyugat-európai országokba.

(16.10)

Viszont azért azt látjuk, hogy ha jól használjuk fel a pénzeket, akkor ennek az eredménye itt marad az országban. Azt látjuk vagy értjük, hogy ezt nehéz a fideszes oldalról megérteni, de azért ha jól használjuk föl a pénzeket, akkor vannak olyan gazdasági kapcsolatok, amelyek mindkét félnek jók.

És itt azt kell hogy mondjam, hogy nemcsak az Európai Uniónak jól felfogott gazdasági érdeke, hogy legyenek ezek az európai uniós támogatások, hanem erkölcsi kötelessége is az Uniónak segíteni a legelmaradottabb régiókat, így köztünk hazánkat. Így lesz az EU egy gazdaságilag és társadalmilag is összetartó szövetség, így nyilvánulhat meg a szolidaritás a legkonkrétabban az egyes tagállamok és az állampolgárok között.

Éppen ezért sokszor visszatetsző a kormány brüsszelezése, az Európai Unió démonizálása, mert tulajdonképpen ezt a kapcsolatot akarja szétszaggatni, és úgy feltüntetni, mint ha az Orbán-kormány adná a pénzt az egyes projektekre. Jó példa erre, amikor Németh Szilárd sajtótájékoztatón azt állította, hogy Csillagtelep szociális célú rehabilitációjára az 1,7 milliárdot a kormánytól kapják a csepeliek, holott tudjuk azt, hogy ennek az egyik fele részben európai uniós támogatásból finanszírozott VEKOP-projekt volt.

És ha a kormányzat túlhangsúlyozza, hogy ez a mi pénzünk, jogos jussunk, annak van más értelme is. Ugyanis kiolvasható ebből az is, hogy nem akarja vállalni a kormány a felhasználással járó kötelezettségeket, konkrétan, hogy elvileg nem nyúlhatná le és juttathatná magánzsebekbe ezeket a forrásokat, hanem ezt mindig kizárólag, 100 százalékban a köz javára kellene fordítani. Erről majd egy picikét később bővebben is szólok, konkrét példákkal bemutatva.

A másik valótlanság, amihez eléggé ragaszkodnak, és ezt a miniszterelnök úr is hirdeti, ugyanis önök szerint van olyan színvonaltalan, de elterjedt nézet, hogy a magyar gazdaság csak azért fejlődik, mert az európai uniós támogatások rendelkezésre állnak. A miniszterelnök idén szeptemberi beszéde alapján azért tartja színvonaltalannak ezeket az érveket, mert a magyar költségvetés 18 000 milliárd forint, miközben az uniós támogatások évente csak 1000-1500 milliárd forintot tesznek ki nettóban.

Az természetesen előfordul, hogy valaki nem ért a gazdasághoz, de az már azért gond, ha egy központosított, lényegében egyetlen ember döntésére épülő rendszerben, mint a mai Fidesz-világ, a fő döntéshozót ilyen tévedések mozgatják. Ez viszont katasztrofális hatású is lehet.

Orbán Viktor állítását a kormány által megrendelt, a KPMG és a GKI által készített tanulmányok is cáfolják. Ezek szerint a magyar gazdaság 2006-2015 között az uniós pénzek nélkül a 4,6 százalékos növekedés helyett 1,8 százalékkal csökkent volna. Tehát ez mutatja azt, hogy az európai uniós támogatások igenis nagyon jelentős mértékben a gazdasági növekedés forrásai.

2004 óta, megjegyzem, GDP-arányosan két Marshall-segélynyi forrást kaptunk európai uniós támogatások formájában, és talán ezt nem kellene bagatellizálni. Igen, a magyar gazdaság sajnos igen kritikus mértékben függ az európai uniós pénzektől, pláne, hogy 2017-ben nem 1000-1500 milliárd, hanem 2200-2700 milliárd forint kiszórását tervezik; és így eljutottunk a legnagyobb torzításhoz, a nemzetgazdaságot rontó tevékenységhez.

Az európai uniós pénzek gyors lehívása, gyors elköltése az LMP szerint nemhogy siker volna, amit mutogatni kellene, hanem eléggé nagy katasztrófa a gazdaság számára. Egyébként a gyors lehívásnak és az erőltetett kiszórásnak egyetlen indokát látjuk, ugyanis a Fidesz ezzel akarja mesterségesen felpörgetni a gazdaságot a 2018-as választásokra, hogy azt mondhassa, hogy a gazdaság szárnyal, és magyar csoda van, és reméli így megnyerni a választásokat.

Az önző politikai hasznon túl, amit a kormány magának remél, a negatív hatások igen szerteágazóak és mélyrehatóak. Az erőltetett kiszórást igen nehézzé teszi, hogy az elköltött pénz mennyiségén túli mutatókra figyeljenek. Magyarul, fogalmuk sincs a pénzek kihelyezőinek, hogy a projektek hasznosak-e, megfelelnek‑e a célnak. Utólagos ellenőrzésre pedig pláne nincsen energia. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy a kitűzött célt az óriási pénzköltések ellenére sem fogjuk elérni, hiába mennek milliárdok képzésre, a képzettségi mutatók nem javulnak, hiába mennek milliárdok energiahatékonyságra, a hatékonysági mutatók sem igen javulnak. És hiába mennek százmilliárdok a vidéki térségek felzárkóztatására, a vidék leszakadása folytatódik.

Szaknyelven szólva az output indikátorokat nemhogy nem nézik, de már nem is mérik. Egész egyszerűen vakrepülést folytatnak. Ezért is lehet, hogy a két Marshall-segélynyi pénz elszórása után még mindig alig látszanak az eredmények. Ráadásul az erőltetett kiszórás rángatja a gazdaságot. A piacgazdaság egyébként is ciklikus, ami az egyes cégekre terhet ró, hiszen túl kell élni a soványabb időszakot is. Erre a kormány rátesz nem egy lapáttal, hanem sok zsákkal. 2016 első negyedévében a GDP 0,8 százalékkal csökkent az előző negyedévhez képest. Az ipari növekedés megállt, a beruházások 9,6 százalékkal estek, az építőipar bezuhant, 28 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbi szintet. Mindez azért történt, mert 2015 végén lezárultak az előző EU-s ciklus kifizetései.

Hát, ennyit szerettem volna itt elmondani a miniszterelnök úrnak arról az elképzeléséről, hogy az európai uniós források nem igazán fontosak a magyar társadalomban a GDP-növekedés szempontjából. A kereslet és a megbízások ilyen durva ingadozása hullámvasútra ülteti a gazdaságot és a vállalkozásokat, és jelentős diszfunkciókat okoz. 2017-18-ban az erőltetett kiszórással ezt a hullámvasutat indítják be újra. A hirtelen felívelő szakaszban jelentős kapacitáshiány és szakemberhiány lép fel, a zuhanó szakasz pedig maga alá temeti a vállalkozások számottevő részét.

Tudjuk azt, hogy a kapacitás- és szakemberhiány most minden korábbinál égetőbb, lényegében a legnagyobb gondja a magyar gazdaságnak. Több tízezer karbantartó, illetve víz-, gáz- és villanyszerelő hiányzik a magyar munkaerőpiacról, és legalább ennyi építőipari szakmunkásra is szükség lenne. Ennek persze egyik oka a silány szakképzés, a másik pedig a külföldre vándorlás.

De a kormány jelentős részét maga okozza a problémának az állami beruházások kiszorító hatásával. A probléma már ott tart, hogy az önkormányzatok kerülnek bajba, mert az elnyert projekteket nem tudják megvalósítani. Egyszerűen nincs szakember és vállalkozás, aki megcsinálná, és közben a korábban kalkulált árak is durván elszálltak. És akkor nem beszéltünk az egyszerű emberekről, akik javítási vagy szolgáltatási munkához már nem találnak embert.

A keresleti hullámvasút egyáltalán nemcsak az építőipar problémája, hanem minden területé, amit érintenek az európai uniós pénzek. Ugyanígy káros, sőt értelmetlen elindítani tömeges képzéseket, átképzéseket, kidolgozni tananyagokat, majd egy-két év után az egészet abbahagyni, mert elfogy a pénz, és ez számos szektorban ugyanígy van.

Persze mit kellene tenni? Számunkra egyértelmű, hogy sokkal hosszabb kifutású, kiszámítható pályázatokat kellene nyitni, amikre az adott szektor szereplői építhetnek, és nem kapkodva és kamuzva kell összeállítani a dokumentumokat. Ez megteremtené az egyes szektorokban a háttéripart is. Csak egy példa. Ha egy 10-15 éven keresztül folyó, kiszámítható energetikai lakásfelújítási programot hirdetnének, aminek az európai uniós pénzek a részei, akkor annak a hatására néhány év alatt felívelhetne a hazai szigetelőanyag-gyártás, szakemberképzés, hiszen kiszámítható keresletet teremtene.

Az évente minimális összegben kilökött, kiszámíthatatlan támogatásoknak nincs ilyen hatásuk, de mint említettem, a kormánynak nincsenek ilyen hosszú távú tervei, hogy kiszámítható, kedvező feltételeket teremtsen a gazdaságban, különösen a kisvállalkozások számára.

(16.20)

Ezért is kell a kormányváltás, és ezért kell a maradék forrást egész más elvek alapján, az országnak valóban hasznos módon felhasználni.

Engedjék meg, hogy az EU-s pénzek kapcsán kicsit szóljak a burjánzó korrupcióról is, illetve arról, hogyan jutnak baráti zsebekbe az európai uniós források, hogyan juttatja ezt a kormány oda, pedig tulajdonképpen évszázadonként egyszer adódik ilyen óriási fejlesztési lehetőség. A források lenyúlásának két típusa van. Az egyik, hogy a saját oligarchákat, csókosokat tömik pályázati pénzekkel, valós vagy kitalált erőltetett projektekre, előnyben részesítik kedvenc nagyvállalkozóikat, oligarcháikat, politikai vazallusaikat és strómanjaikat, vagy éppen multinacionális nagyvállalatok hazai leánycégeit. Olyan célokra fordítják a támogatásokat, amiknek nincs társadalmi hasznossága, nem fűződik hozzá semmiféle társadalmi érdek. A másik típus a sima köztörvényes korrupció, túlárazások, kijelölt ügyvédi iroda és pályázatíró, akiknek meghatározott magas tarifájuk van, és gyakran teljesen kamuprojektek.

Engedjék meg, hogy néhány példát is felsoroljak. Például az első típusban az ESMA Reklám Zrt.-t említem, intelligens reklámtáblák vezérlésére alkalmas rádiókommunikációs szenzorhálózat kutatás-fejlesztésre 244 milliót kaptak, Garancsi István érdekeltsége. Vagy a DataMagic Kft., ez pedig egy innovatív szenzortechnológiára épülő sportszakmai rendszerkutatás, -fejlesztés, 404 millió, Garancsi István érdekeltsége. Ezeket lehetne tovább sorolni. Ezt egyébként az LMP jellemzően hetente megteszi, Hadházy Ákos társelnök korrupcióinfós tájékoztatóin. Arra is hoznék néhány példát, hogy a retorika ellenére a kormány kiemelten támogatja a multikat olyan tevékenységekben is, amihez semmiféle közérdek nem fűződik. Ebből is kiemelnék talán egyet. Például a Magyar Suzuki Zrt. beszállítóiból és kutatóhelyekből álló innovatív hálózat kialakítása és működtetése, versenyképes, biztonságos és környezetbarát tesztelt személygépkocsi prototípus, s a többi, s a többi, című projektre 2 és fél milliárd forint. Sajnos előfordulnak konkrét bűncselekménygyanús esetek is. Ezt most nem sorolom, ezt elég gyakran elmondjuk.

Összefoglalva a végén eléggé látható, hogy tulajdonképpen az európai uniós források döntő-döntő részét nem arra használják, hogy Magyarországot fenntartható gazdasági pályára állítsák, ami az alapja lehet egy fenntartható magyar társadalomnak. Remélem, hogy legközelebb több információt kapunk előtte. Köszönöm a figyelmet.