Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvénynek a nemzetbiztonsági tárgyú parlamenti ellenőrzés hatékonnyá tételéhez szükséges módosításról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Mile Lajos, LMP, képviselő önálló indítványát T/12570. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Mile Lajos úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

(Z. Kárpát Dániel elfoglalja helyét a jegyzői
székben.)

MILE LAJOS (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy régóta meglévő adósság résztörlesztéséhez fogunk hozzá, amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitáját lefolytatjuk, és reményeim szerint a Ház támogatásával el fogjuk fogadni ezt a módosítást.

Azért mondom, hogy régóta esedékes ez a dolog, hiszen ha valaki figyelemmel követte az 1990-ben megválasztott magyar parlament működését, akkor láthatta, hogy ez a hiányosság, amit megszüntetni szeretne ez a törvényjavaslat, már akkor is jelentkezett; mindjárt mondok rá példákat.

Nem arról van tehát szó, hogy valamiféle hirtelen felismerés rohanta meg a Lehet Más a Politikát vagy akár az én tudatomat, és ebből fakadóan úgy gondoltuk, hogy most éppen aktuális lenne egy ilyen módosításnak a benyújtása, hanem egy régóta húzódó probléma megoldására törekszem.

(14.00)

Szinte minden törvényjavaslatnál elhangzik ez a közhely, hogy régi adósság törlesztését szeretnénk véghezvinni, de ebben az esetben ennek az ordenáré közhelynek megvan az a sajátossága, hogy tökéletesen igaz. Tessenek csak visszagondolni, hogy amikor 1990-ben például a médiaprivatizációval kapcsolatban albizottság alakult, és az meg kívánt hallgatni személyeket, akkor többen nem jelentek meg a vizsgálóbizottság előtt, mint ahányan megjelentek. De a kulturális bizottság praxisából feleleveníthetném azt a jelenetsort, amikor a kinevezett rádió- és televízióelnökök meghallgatására kellett hogy sor kerüljön, és ez is meghiúsult, mert nem mindenki volt ebben partner, értsd: nem volt hajlandó megjelenni a bizottság előtt. Jóllehet az a kinevezési törvény már azóta módosult, de jelzi, hogy már az induláskor a rendszerbe beépült egy nagyon komoly hiányosság, jelesül az, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságok vagy albizottságok előtti megjelenés és ennek hatékonysága, eredményessége nem igazán volt látható.

Nézzük pontosan, hogy ez a módosító indítvány, ez a törvénytervezet mire is vonatkozik. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvénynek a módosításáról beszélünk. Tartalmilag ez azt jelenti, hogy kötelezővé tenné a nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes albizottság, illetve bizottság előtt való megjelenést, természetesen az iratbetekintési jogot is tartalmazza a módosítás, és közreműködésre kötelezné a személyt az Országgyűlésről szóló törvény alapján.

Ha nézik a törvénytervezetnek a szövegét, alkalmazkodva a gyakorlathoz a nagybetűvel kezdett "Bizottság" természetesen jelen esetben a nemzetbiztonsági bizottságot érinti. Volt erről egy kis vita, egy kis polémia, hogy ennek a módosító szándéknak pontosan hol is lenne a helye. Az első kísérlet arról szólt, hogy a 2012. évi, Országgyűlésről szóló törvény módosítását kellene megtenni, de erősebbnek és helyesnek bizonyultak azok a szakmai érvek, amelyek azt látták helyesnek, ha a nemzetbiztonsági törvény vonatkozó passzusát módosítjuk ebben az esetben, és ennek értelmében jártam el, amikor az 1995. évi CXXV. törvényhez nyújtottam be a módosító indítványomat.

Mondtam, hogy már a kezdetektől, tehát az 1990-es parlament megalakulásától kezdve problémát jelentett a bizottságok működésének a hatékonysága, és bizony-bizony, ha most széjjelnézünk az országban, és az emberekkel leülünk beszélgetni, akkor azt láthatjuk, hogy magának a politikai elitnek a megítélése, a demokratikus intézményekbe vetett bizalom és a parlament megítélése is enyhén szólva lesújtó. Nem gondolom, hogy ez az egyetlen hiányosság, ez az egyetlen probléma az, ami ezt okozta, ennél sokkal összetettebb okai vannak annak, hogy Magyarországon komoly a kiábrándultság a politika egészéből és a politikai elit egészéből is, de a különböző tényfeltárásra szerveződött vagy egyéb vizsgálatokat folytató bizottságoknak a működési elégtelensége hozzájárult ahhoz a bizalomvesztéshez, amit nekünk is meg kell tapasztalnunk, és ami kiterjed a politikai elit egészére is.

Természetesen akkor, amikor azt gondoljuk, hogy a demokratikus intézményrendszerek működése érdekében, a demokrácia működtetése érdekében jogos követelés a normakövetés és a jogkövetés az állampolgároktól, bizony-bizony elég nehéz szembenéznünk azzal a helyzettel, hogy mondjuk, egy vizsgálóbizottság előtti megjelenés mindenfajta következmények nélkül jár, sőt még nem is kötelező erejű. Gondoljunk bele, akkor, amikor a normakövetés az alapmentalitást kellene hogy jelentse egy ilyen berendezkedésű országban és társadalomban, a legmagasabb szintű népképviseleti szerv - értsd: a parlament - vizsgálóbizottsága vagy tényfeltáró bizottsága előtti megjelenést meg lehet tagadni. Meg lehet azt tenni, hogy tulajdonképpen tábornok üzenget a parlamentnek az újság hasábjain keresztül. Az embernek az az érzése, mintha valamelyik dél-amerikai államban lenne, vagy Chilének egy bizonyos időszakában, amikor tábornokok üzengettek a parlamentnek, és fogalmazták meg, hogy mi a helyes viselkedés, és a miheztartás végett mondták el a véleményüket. 2013-ban, huszonvalahány évvel a rendszerváltoztatás után nekem mint rendszerváltó politikusnak ez különösen rosszul is esik, és nagyon furcsállom és abszurd helyzetnek tartom az ilyet. Ráadásul itt nemcsak üzengetésről van szó, hanem egy-egy ilyen parlamenti bizottságnak a létjogosultságát, a legitimitását is meg lehet kérdőjelezni a különböző újságok hasábjain, ami - azt merem mondani - arcátlanság, viszont lássuk be, hogy a mostani szabályozók ezt megengedik, és semmiféle konzekvenciával nem jár, ha valaki így áll hozzá egy ilyen megkereséshez. Természetesen az is következmények nélkül jár, ha valaki éppen egy jól védett helyről, mondjuk, egy büntetés-végrehajtási intézményből üzen, hogy nem kíván a bizottság előtt megjelenni. Ennek sincsen semmilyen következménye, és itt sincs semmiféle kötelező jellegű törvényi előírás.

Természetesen az is előfordulhat, hogy akár nyomozati érdekre vagy egyéb szempontokra való tekintettel a vizsgáló- vagy tényfeltáró bizottságnak nincs módja minden vonatkozó iratba betekinteni. Ez a gyakorlat megint folytathatatlan, hiszen ha megfelelő információhoz nem juthat hozzá egy tényfeltáró bizottság, akkor milyen alapon fogja a jelentését megírni? Hogyan vállal felelősséget az abban foglaltak igazáért, és hogyan tudja a parlament által ráruházott feladatait ellátni?

Ezekkel a bizottságokkal tulajdonképpen a magyar parlament létrehozta a következmények nélküli tényfeltárás intézményét. Itt példák tömkelegét lehetne hozni, ha a különböző vizsgálóbizottságokra visszatekintünk, most a teljesség igénye nélkül az olajbizottságtól kezdve a Mucuska-ügyön keresztül egészen a vodkagyártásig. Igen, ezek kísérletek voltak, olykor árnyékbokszolásnak minősültek, de olyan átütő erejű eredményt nem hoztak, ami a tényfeltárást elősegítette volna, és ezáltal a parlament tekintélyét vagy a vizsgálóbizottságoknak a súlyát tudta volna növelni.

Szeretném jelezni, hogy ez az előterjesztés nem csodafegyver, nem annak szánom, hogy egy ilyen törvénymódosítással ezt a problémahalmazt meg lehetne oldani. Nem gondolom, hogy ennek köszönhetően radikálisan meg lehetne szüntetni azt a gyakorlatot, hogy nem jelennek meg emberek a tényfeltáró vagy vizsgálóbizottságok színe előtt, és ez azt sem zárja még ki, hogy esetlegesen ott elkezdjenek hazudozni, mellébeszélni vagy ne adj' isten, hallgatni. Tehát minden olyan javaslatot nagyon szívesen fogadok, amely ennek a jogszabálynak a további erősítését szolgálja vagy a szankciókat szigorítja.

Csak egy pillanat erejéig engedjék meg, kértem egy összesítést arról, hogy milyen is az európai gyakorlat ebben az esetben. Idézném, hogy például hogyan jár el Belgiumnak az alsóháza: "Vizsgálóbizottságok felállítására egy 1880-ban hozott törvény alapján van mód. Ott a tanúvallomásra beidézett személyt akár eskütételre is kötelezhetik. A vizsgálóbizottságok csak bírói közreműködéssel alkalmazhatnak kényszerítő eszközöket: személyes szabadság korlátozása, lefoglalás, házkutatás."

Idézném a csehországi példát; vizsgálóbizottságról beszélünk: "Az ilyen bizottságok a bíróságokhoz hasonló jogosultságokkal rendelkeznek a tanúk beidézése, meghallgatása terén.

(14.10)

Ha tehát egy szabályszerűen beidézett tanú nem jelenik meg a bizottság előtt anélkül, hogy ennek okáról a bizottságot előre értesítette volna, előállítható, s ehhez szükség esetén rendőri intézkedést is igénybe lehet venni. A hamis tanúzást is hasonlóképpen bírálják el, mintha az bármely bíróság előtt történt volna."

Még egy példát szeretnék felhozni, a horvát példát: "Külön törvény rendelkezik viszont a vizsgálóbizottságok felállításáról és működéséről. A vizsgálóbizottságok bárkit beidézhetnek, sőt alapos indokkal azt is kérhetik az illetékes szervektől, hogy az adott hivatalt betöltő személyt a vizsgálat időtartamára mentsék fel a tisztségéből. Az idézésre meg nem jelenő bírságának összegét is megadja a törvény, ez 2-40 millió forintnak megfelelő kunát tehet ki, illetve fél évtől akár öt évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható."

Tehát azt kell látnunk, hogy ezen a területen egy kicsikét magányosak vagyunk, hiszen ennyire szabályozatlan és kialakítatlan környezet sehol nem jellemzi az egyes parlamentek működését, mint Magyarország esetében. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ez nem véletlen.)

Én azt javaslom, hogy azt az abszurd helyzetet, ami kialakult, próbáljuk meg javítani. Az igaz, hogy ez - mondom még egyszer - egy első lépés. Itt a szankciók esetében annyi történik az én javaslatom alapján, hogy aki nem tesz eleget a megjelenési kötelezettségnek, az az Országgyűlésről szóló törvény vonatkozó jogszabályának értelmében pellengérre állítódik, és az Országgyűlés elnöke ország-világ előtt bejelenti, hogy egy ilyen gyalázatosságra vetemedett valaki, hogy a törvény ellenére sem jelent meg. Természetesen nyitott vagyok minden olyan módosítás irányában, amely erősebb szankciókat kíván a rendszerbe beépíteni. Az mégiscsak egy nonszensz, hogy egy egyszerű szabálysértési eljárás esetén a hamis tanúzást már bűncselekménynek minősíti a magyar jogrend és nagyon erősen szankcionálja, míg a parlament vizsgálóbizottsága vagy albizottsága előtti hazudozást semmilyen különösebb szankció nem fogja meg, kivéve azt a kis óvatosat, amit én beleillesztettem ebbe a törvényjavaslatba. Még egyszer mondom, hogy nagyon szívesen veszek minden olyan jellegű módosítást, amely a szankciók rendszerén erősíteni próbál.

Első lépésként értelmezem ezt a javaslatot abból a szempontból is, hogy a Lehet Más a Politika számára az alapvetéseihez tökéletesen igazodik. Elég visszagondolnunk, mondjuk, Schiffer Andrásnak az ügynökakták feltárására tett kísérleteire, a közbeszerzésekkel kapcsolatos javaslatainkra vagy az átláthatóságra vonatkozó javaslatainkra. Ezek mind azt szolgálnák, hogy próbáljuk meg már egy kicsikét a magyar közéletet átláthatóbbá, ne adj' isten, egy kicsikét korrupciómentesebbé tenni, hiszen a mostani helyzetben, ismervén az eddigi vizsgálóbizottságok tevékenységét, joggal vetődhet fel az is akár, hogy - nem biztos, hogy a dátum pontos - az 1990-es évek elejétől kezdve valamiféle furcsa együttműködés látszik, látszott kibontakozni.

Itt az együttműködő feleket lehet úgy hívni, hogy a szolgálatok egy része, a rendőrség egy része, ne adj' isten, a vámhivatal egy része, és az akkor éppen megszerveződő vagy már kialakult bűnözői körök és a politika egy része között alakulhatott ki. Az olajbotrány nagyon jól jelezte ezt az irányt, hogy itt valamiféle nagyon komolyan veendő együttműködés létezik. S a vizsgálóbizottságok munkája egyáltalán nem jutott el odáig, hogy ki lehetne zárni azt az ívet, ami mondjuk, az olajügyektől egészen a kaszinóig terjedhet. Amíg ebben nincs példamutatás, amíg ebben nem jár elöl a magyar parlament és nem javítja a jogszabályi környezetet, addig ezek a gyanúk joggal-okkal fognak felvetődni a továbbiakban is.

Azt még hozzá kell tennem befejezésképp, nagy örömömre szolgált, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban ezt a javaslatot egyhangúlag támogatta mindenki, tehát párthovatartozástól függetlenül mindenki a támogatásáról biztosította nemcsak a szándékot, hanem magát a javaslatot is. Mint említettem, a javító szándékú - s miért ne lehetne javító szándékú bármelyik - módosító javaslatokat nagyon szívesen fogadom, és ha szigorít és javít ennek a jogszabálynak a minőségén és szigorítja a szankciókat, azt is szívesen fogom venni, de az a konszenzus, ami kialakult a nemzetbiztonsági bizottságban, azzal a reménnyel tölt el, s remélem, nem vagyok naiv, hogy ennek az elfogadására is komoly esélyünk van, és valóban azt szeretném remélni, hogy a Ház ugyanolyan egyhangúlag fogja támogatni ezt a javaslatot, mint ahogy az a bizottságban történt.

Arra kérem kedves képviselőtársaimat, hogy ne ijedjünk meg az első lépés megtételétől, vagy ne utasítsuk el ezt az első lépést arra való hivatkozással, hogy nem egyből rendezi az egész területet. Hangsúlyozom, tekintsük annak, aminek szántam, egy első apró, elinduló mozdulatnak, és közösen vigyük minél tovább ezt a folyamatot. Azt gondolom, ez a magyar parlamentarizmusnak is átfogó érdeke.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr expozéját. Megkérdezem Tállai András államtitkár urat, hogy kíván-e a kormány nevében felszólalni. (Tállai András: Igen.) Öné a szó tízperces időkeretben.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja az előterjesztést. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a nemzetbiztonsági bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben. Megadom a szót Csampa Zsoltnak, a bizottság előadójának.

CSAMPA ZSOLT, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetbiztonsági bizottság november 5-én megtárgyalta a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, a nemzetbiztonsági tárgyú parlamenti ellenőrzés hatékonyabbá tételéhez szükséges módosításról szóló T/12570. számú törvényjavaslatot.

Azt kell tájékoztatásul még elmondanom, képviselő úr elmondta az expozéjában, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, de képviselő úr utalt is arra, hogy korábban már volt neki egy törvényjavaslata, amit több hónapon keresztül egyeztettünk a bizottságon belül, miután az álláspontunk gyakorlatilag az volt, hogy az a törvényi hely, ahova be szerette volna tenni ezt a módosítást, nem felelt meg. Ezért a bizottságban kialakult az az álláspont, hogy a nemzetbiztonsági törvényre hivatkozunk, és oda helyezzük be a ténymegállapító bizottságok és vizsgálóbizottságok címszó alá. A bizottságban a kialakult egyhangú támogatás is ezt tükrözte, hisz gyakorlatilag tényleg azt kell mondanom, hogy a bizottság ezt az egyeztetést több hónapon keresztül lefolytatta.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Azonnal folytathatja is a felszólalását, hiszen most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, és a Fidesz álláspontját Csampa Zsolt képviselő úr ismerteti.

Öné a szó.

CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ott folytatnám, ahol az imént abbahagytam. A bizottságban több megfogalmazott vélemény, álláspont ütközött több hónapon keresztül. A módosítást, ahogy arra képviselő úr is utalt, a ténymegállapító albizottsági ülésen tapasztaltak alapján kellett hogy kezdeményezze a bizottság, illetve maga a képviselő úr. Ez nem más, mint a Portik-Laborc-vizsgálóbizottság azon megállapítása, amiről jelen pillanatban nyílt színen lehet beszélni. Képviselő úr az expozéjában is megfogalmazta, hogy tábornok úr üzenget a különböző médiumok hasábjain, hogy nem kíván részt venni a bizottság ülésén, és már napvilágot látott, hogy Portik úr is, aki ennek a beszélgetésnek az egyik főszereplője volt, megüzente a büntetés-végrehajtáson keresztül, hogy ő sem kíván megjelenni a bizottság ülésén.

Nekünk az az álláspontunk minden ilyen albizottság, illetve vizsgálóbizottság tekintetében - ez egy paritásos bizottság, amelyben ellenzéki és kormányoldalról egyaránt négy-négy fővel veszünk részt -, hogy megpróbáljuk az igazságot kideríteni, hogy annak az úgynevezett két darab beszélgetésnek volt-e bármilyen folyománya. A beszélgetés során, ami most már napvilágot látott, hangoztak el olyanfajta megállapítások, ígéretek vagy adott esetben felvetések, amelyek ügyészek, politikusok vagy bárki befolyásolását előidézhették.

(14.20)

Illetve mondhatom azt, hogy több száz, több ezer oldalt is azért az elmúlt időszakban sikerült átolvasnunk ezzel az egész találkozóval, illetve a múlttal kapcsolatban, amit a nemzetbiztonsági bizottságnak az Alkotmányvédelmi Hivatal rendelkezésére bocsátott. Úgy gondolom, hogy pontosan ezek azok a megállapítások, amelyek alapján a kezdeményezés a Fidesz-frakció részéről is maximálisan támogatást élvez.

Amit szeretnék hangsúlyozni, én magam tettem egy technikai módosító javaslatot annak érdekében, hogy részletes vitára is kerülhessen majd ez a törvényjavaslat, mondván, hogy a jövő héten fog ülni a nemzetbiztonsági bizottság, és a Fidesz-frakció részéről lesz egy bizottsági módosító javaslat, amely kapcsán azt gondolom, hogy valamilyen szinten visszakanyarodunk ahhoz a megállapításhoz, amelyet a bizottságon belül több képviselőtársam is, mondjuk úgy, hogy szorgalmazott, akár ellenzéki, akár kormányoldalról.

Bízom benne, hogy a bizottságban is egy szakmai vita fog ebben alakulni, és a Belügyminisztérium, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részéről is, a kormány részéről a támogatást meg fogja kapni a bizottsági módosító javaslat. Valóban, lényegében megpróbáljuk arra szorítani a meghallgatandó személyeket, hogy mind adatszolgáltatási, mind megjelenési, mind nyilatkozattételi kötelezettséget gyakorlatilag róhassunk rájuk a törvény alapján, és természetesen valamilyen szankcionálása is legyen ennek a rendszerében, akár szabálysértési, akár egyéb. Hiszen azt gondolom, amit a képviselő úr is kifejtett, hogy ha a parlament létrehoz egy vizsgálóbizottságot, azt nem a mi jóvoltunkból, hanem valamilyen ügy kapcsán hozzuk létre, és azt gondolom, hogy az állampolgárok elvárják tőlünk, hogy megnyugtató, valós képet tudjunk utána adni számukra.

Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban mondjuk, a Portik-Laborc-találkozóval kapcsolatos ténymegállapító bizottság ülései, bár zárt ülések folyamatosan, hiszen azért olyan információk hangoznak el mind a szolgálatok, mind a meghallgatottak részéről, amelyek gyakorlatilag előírják azt... - mind szolgálati titkok, mind államtitkok is elhangoznak, de természetesen vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy hogyan lehet ezeknek a bizottsági üléseknek akár a jegyzőkönyvét, akár a bizottsági ülést magát is mindenképpen nyílttá tenni.

Visszautalva még a 2010-es vizsgálóbizottságok tekintetében, a 2006-os őszi eseményeket vizsgáló bizottság az emberi jogi bizottság keretén belül, ha jól emlékszem, több tucat embert hallgatott meg, körülbelül 40-45 embert hallgatott meg, rendőröket, ügyészeket, különböző tisztségviselőket. Két ember, ha jól tudom, nem vett részt, és mind a kettő politikus. Az egyik Gyurcsány Ferenc volt többek között, aki nem volt hajlandó részt venni gyakorlatilag a bizottság ülésén.

Azt látom és azt gondolom, hogy mindenképpen ennek a szabályozása törvényben szükséges. Természetesen mi is várjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek akár az ellenzék, akár a kormány részéről még megérkezhetnek a bizottság ülésére.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Mile Lajos képviselőtársam által elmondottakhoz a nemzetbiztonsági szolgálatokról és a nemzetbiztonsági tárgyú parlamenti ellenőrzés hatékonnyá tételéhez szükséges módosításáról szóló törvénymódosításhoz illesztetten első mondataimban azt kell elmondanom, hogy egyetértek képviselőtársammal a tekintetben, hogy a különféle vizsgálóbizottságok előtti megjelenés komolyan vétele mindegyikünk számára fontos.

A törvényjavaslatban, amelyet képviselőtársam előterjeszt, gyakorlatilag a megjelenés kötelezővé tételét hangsúlyozza a vizsgálóbizottságok előtt. Úgy gondolom, hogy ez rendjén van e tekintetben is, meg rendjén van a tekintetben is, hogy a parlamenti demokrácia egyik legfontosabb vívmánya nyilván az is, hogy a mindenkori kormányok az Országgyűlés előtt számon kérhetőek legyenek, és a számonkérhetőség mellett nyilván az elszámoltathatóság is ugyanilyen értelemben, jó értelemben vetten megadassék. Nyilván az átláthatóság vagy épp a vitatható kérdések tekintetében így lehet értéket alkotni adott esetben az aktuális kormányok működéséről is.

Mindezekre figyelemmel a Magyar Szocialista Párt minden olyan kezdeményezést támogat, ami a parlament ellenőrzési eszköztárát bővíti, és az eszközeinek a hatékonyságát javítja, ezt tűzi ki célul. Úgy látjuk, hogy Mile Lajos képviselőtársam javaslatai ezt hordozzák magukban, ezért gyakorlatilag a támogatást mi a magunk részéről adjuk. Persze, hozzá kell tennünk rögtön, hogy úgy, ahogy maga a képviselőtársam is jelezte, a törvénytervezetben megfogalmazott kitételek sokaságával a kérdés még önmagában nem oldódik meg.

A nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében, ezt nem kell önöknek mondani, mindegyikünk tudja, gyakorlatilag különösen nagy jelentőséggel bírhat ez a dolog, hiszen az Országgyűlés ellenőrzési jogköre nem mindegy hogyan és miképpen van meg. A nemzetbiztonsági szolgálatok ugyanis, nem mondhatok mást, természetükből fakadóan abban a helyzetben vannak, hogy a nyilvánosság vigyázó tekintete elől úgymond elzártan, rejtetten végzik a tevékenységüket.

Mindegy, hogy közigazgatási, mindegy, hogy ügyészi vagy bármilyen más igazságszolgáltatási kontrollt említünk, ezek gyakorlatilag nemigen érvényesíthetők a titkosszolgálatok tekintetében és irányában.

A nemzetbiztonsági bizottság az a bizottság, ahol legerősebb, mondhatom, az ilyen speciális ellenőrzési jogosítvány, a ténymegállapító vizsgálat lefolytatásának a lehetősége mellett. Azt gondolom, hogy mindezekkel együtt persze, hogy ez ilyen értelemben adott, a nemzetbiztonsági törvény egyik legnagyobb hiányossága - és erre szeretném képviselőtársam figyelmét felhívni -, hogy nem tartalmazza részletesen a ténymegállapító vizsgálat eljárási szabályait. Márpedig, ha az eljárási szabályok ilyen értelemben nem tiszták, nem világosak és egyértelműek, az elég sok gondot és problémát jelenthet.

Az előttünk lévő törvénytervezetet ilyen értelemben én személy szerint hiánypótlónak tartom, tehát egy hiány kiküszöbölését végzi el, ugyanakkor azt hiszem, nem ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy ez a szükséges, de kicsinynek, aprónak mondható módosítás valóban alkalmas a törvényjavaslat címében megfogalmazott cél eléréséhez. Ehhez, hogy a törvényjavaslat címével megfelelő nemzetgazdasági tárgyú parlamenti ellenőrzés hatékonyabbá tételéhez szükséges módosításról beszélhessünk, azt gondolom, hogy ennél többre van szükség.

Álláspontunk szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésének hatékonysága a ténymegállapító vizsgálatra vonatkozó szabályozás újragondolásával, és mint amit már említettem, az eljárási szabályok rögzítésével javítható érdemben, hiszen ez az egyik legnagyobb hiányossága, az eljárási szabályok nem rögzítettsége. Ez azonban meggyőződésünk szerint csak egy megfontolt, megalapozott, rendkívül alaposan előkészített munka eredményeként, azt hiszem, hogy a nemzetbiztonsági törvény átfogó módosításának a keretében képzelhető el. Tehát mindaz, ami képviselőtársam által előterjesztésre került, szerintem csak egy részmegoldás e tekintetben.

Mindezen fenntartások mellett jelzem, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: A következő felszólaló Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy jó szándékú javaslat van előttünk, de álláspontom szerint a tartalom, tehát a megvalósítás nem megfelelő.

Tehát mi a célja ennek az előterjesztésnek? És hangsúlyozni szeretném mindjárt az elején, mielőtt bárki elkezd csúsztatgatni s a többi - ez elég gyakran elő szokott fordulni -, a parlamenti ellenőrzés hatékonnyá tételét a Jobbik frakció nagyon kőkeményen akarja. Olyannyira akarja, hogy jelzem, hogy 2010-ben már benyújtásra került egy büntető törvénykönyvi módosítási javaslatunk a népképviseleti szerv működésének akadályozása megjelöléssel.

(14.30)

Úgy gondolom, elolvasva most a normaszöveget, és meghallgatva Mile Lajos képviselőtársunk felszólalását, meghallgatva a többiek felszólalását is, akik szerintem semmit nem tettek hozzá, csak azt mondták, hogy nagyjából ez így jó - miért jó ez így? -, valaki válaszolja már meg nekem, hogy miért oldja meg ez az ügyet. Először is, a nemzetbiztonsági bizottság egyetlenegy bizottság a sok bizottság között, több mint tíz bizottsága van az Országgyűlésnek. Miért csak egy bizottságnak akarunk megoldást? 1. Ha a parlamenti ellenőrzést komolyan akarjuk venni, akkor az összes bizottságra szóló jó megoldás kell. 2. Nagyon remek az, hogy deklaráljuk, hogy közreműködésre kötelezheti a bizottság a különböző szerveket, személyeket, de ez most is így van, tessék elolvasni az országgyűlési törvényt, ott van benne, hogy mindenki köteles megjelenni az országgyűlés bizottsága előtt. Ez az alaptörvényben is benne van, legalábbis a korábbi alkotmányban benne volt, az alaptörvényben is benne kell hogy legyen, hogy köteles mindenki megjelenni az országgyűlési bizottság ülésén. Ezzel semmi újat nem mondott az első bekezdés.

Van egy új eleme ennek a törvényjavaslatnak, ami röviden úgy szól: "A közreműködésre kötelezett személyre az országgyűlési törvény által együttműködésre kötelezett személyre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni." Bontsuk ki ezt, hogy mit értünk ez alatt, mit jelent ez. Megnézzük, elolvassuk, és azt mondjuk: országgyűlési képviselő esetében milyen szankciót tud alkalmazni a Ház? Ezt már megtapasztaltuk, amikor elfoglaltuk a pulpitust a gyalázatos földtörvény megszavazásakor, akkor lehet a fizetést elvonni, egyhavi fizetést is el lehet vonni - el is vonták, kibírtuk, ki fogjuk bírni -, de ezt nem lehet alkalmazni egy külső személyre, mert ez egy akkora alkotmányellenesség, alaptörvény-ellenesség lesz, mint a ház.

Tehát Laborc úrra - vagy elvtársra - nem lehet alkalmazni majd ezt a rendelkezést, hiába akarnám én is, hogy jöjjön el Laborc, jöjjön el Szilvásy és Gyurcsány. De nem jöttek el a 2010-es vizsgálóbizottságunkba, írtak egy szemtelen levelet, hogy ők nem kívánnak eleget tenni ennek a kötelezettségüknek, figyelemmel arra, hogy nem tekintik legitimnek a bizottságot, mert mondjuk, elfogult az alelnökük, aki speciel én vagyok, mert foglalkoztam jogvédelemmel is. Tehát ezzel elintézték a dolgot. Erre reagálva én egy azonnali kérdést tettem fel még 2010 őszén - Rétvári Bence államtitkár úr válaszolt rá -, hogy tulajdonképpen mit kíván tenni a kormányzat annak érdekében, és egyáltalán az elszámoltatás érdekében, hogy az elmúlt 8 év bűnösei vagy legalábbis gyanúsítottjai, Gyurcsány és Szilvásy vagy legalábbis kapcsolatba hozott emberei jöjjenek el a vizsgálóbizottságokba.

Mert mi volt? Felállítottak minden parlamenti vizsgálóbizottságnak egy elmúlt 8 évet vizsgáló albizottságát, de ezek - Novák Előd képviselőtársam itt többször felhívta a frakciók figyelmét arra, hogy ezek teljesen elhaltak - gyakorlatilag semmi kézzelfogható dologra nem jutottak. Egyedül a mi vizsgálóbizottságunk jutott valamire, úgy gondolom, a 2006 őszi rendőrterrorral kapcsolatos bizottság, amelynek nyomán három feljelentés született, és ennek nyomán zajlik most a Gergényi és társai büntetőper. Nem vagyok teljesen elégedett, mert álláspontom szerint ami 2006 őszén történt, az alapvetően sokkal több annál, mintsem amit Gergényi és társai mint rendőrök mulasztottak, és igenis keményen megvizsgálható és megvizsgálandó a terrorcselekmény megvalósítása, elkövetése; tehát nem jó a vád, de legalább történt valami.

Visszakanyarodva, egyszerűen nem is értem, hogy most mit tárgyalunk ezen a javaslaton. Mit vár az egyébként általam nagyra becsült Mile Lajos képviselőtársam, hogy mi fog változni ezzel? Semmi! Ha Laborc úr elolvassa ezt, azt mondja, hogy megint nem fogok eljönni. Egyetlenegy megoldás lehet, a Btk.-módosítás, amit annak idején nem vettek tárgysorozatba. 47-en szavaztunk igennel, egy KDNP-s képviselőtársunk szavazott igennel - tudomásom szerint őt meg is bírságolták -, és két független képviselő szavazott még igennel. Akkor azzal nyugtatgattak engem, az alkotmányügyi bizottság ülésén Répássy államtitkár úr, hogy ez egy nagyon jó javaslat, ennek van értelme, de nyilván más elemét is szabályozni kell a bizottsági meghallgatásoknak.

Van egy alkotmánybírósági határozat 2000-ből, amely kötelezte az Országgyűlést arra, hogy rendezze az országgyűlési bizottságok rendjét, mert rendetlen jelenleg ez a rend, nincs rend. Bocsánatot kérek, egy helyi önkormányzat is meg tudja oldani, hogy olyan bizottságai működjenek, hogy azok komolyan vehetők legyenek. Elnézést kérek, egy vizsgálóbizottság jelenleg nem vehető komolyan, még a legkomolyabb szándék esetén sem, mert nyilván Mile Lajos képviselőtársunk szándéka is komoly, hogy tudjuk már meg, hogy Laborc miben sántikált Portikkal, a mi szándékunk is komoly, szerintem a kormánypártok szándéka is komoly, az MSZP szándékaiban már azért nem vagyok annyira meggyőződve, hogy mennyire komoly. Ez oké, ez rendben van, de nem jó az eszköz, büntetőjogi fenyegetettséget kell megalkotni.

Megdöbbenek, amikor elolvasom Rétvári Bence államtitkár úr 2010-es válaszát, amelyben azt mondja: "Nagyon szeretném megérni azt a napot, amikor erre büntető törvénykönyvi tényállásokat nem kell hogy fabrikáljunk, a politikai kultúránk eljut odáig, hogy ha valakit egy vizsgálóbizottság elé idéznek, lehet az politikus, volt politikus vagy gazdasági társaság vezetője, akkor azok megjelennek önmaguktól is, és nem kell büntetőjogilag fenyegetnünk őket, akár rendelkezzenek mentelmi joggal, akár nem." Bocsánat, megváltozott a helyzet? Lett egy olyan politikai kultúránk? Azt hiszem, a választ mindenki tudja, hogy nagyon nem, ha finoman mondom.

Idézném Répássy Róbert államtitkár urat, hogy a 2010. október 11-i alkotmányügyi bizottság ülésén mit mondott a javaslatommal kapcsolatban, amely - csak röviden összefoglalom - kétéves börtönbüntetést rendel el azok számára, akik nem jelennek meg a vizsgálóbizottság ülésén. Ez a népképviseleti szerv által folytatott vizsgálat akadályozása című Btk. törvényi tényállás, ez az új büntető törvénykönyvbe is beilleszthető. Én vettem a fáradságot, és miután hallottam ezt az esetet, hogy Laborc úr - vagy elvtárs - nem kíván megjelenni az ülésen, leporoltam ezt a javaslatot, újrakevertem és benyújtottam. Tehát be van nyújtva, ezen a héten benyújtottam a Ház elé, és kértem ennek a sürgős tárgyalását, mert úgy gondolom, hogy 277/A. szakaszként beillesztendő, beilleszthető, és be kell illeszteni a Btk.-ba ezt a törvényi tényállást, amely azt mondja, hogy aki azáltal, hogy népképviseleti szerv által folytatott vizsgálati meghallgatásra értesítés ellenére, önhibájából nem jelenik meg - Laborc ilyet tett -, vagy népképviseleti szerv által folytatott vizsgálati meghallgatáson a vizsgálat tárgyát képező ügy lényeges körülményeire valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, és a vizsgálatot ezáltal akadályozza vagy meghiúsítani, befolyásolni törekszik, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Van egy minősített eset, ez jelen esetben Laborcra nem vonatkozik, hiszen ő már nem hivatalos személy, viszont Gyurcsányra vonatkozna, ha őt meghívnánk erre az ülésre. És szerintem érdemes lenne meghívni, szerintem az, hogy az a miniszterelnök, akinek az ideje alatt történt ez az eseménysor, gyanús összejátszásra utaló körülmények úgymond az alvilág és a politika között, azért erről kérdezzük már meg Gyurcsány Ferencet is! A minősített eset pedig azt mondja, hogy három évig terjedő szabadságvesztés, ha ezt a cselekményt hivatalos személyként követi el valaki. Az eredménytelen felbujtás is egy önálló tétel lenne egy évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel. Ennek indokát adtam, amiket már elmondtam.

Tehát ennek lenne értelme, szerintem ez elrettentő erejű lenne, ez finoman szólva ösztönző erejű lenne. Ha másra nem lenne jó, akkor, mondjuk, az egyébként igen sok szempontból nemzetellenes tevékenységgel összefüggésbe hozható Gyurcsány Ferenc, ha másért nem, legalább ezért elítélhető lehet, ha nem jelenik meg egy vizsgálóbizottsági meghívóra.

Én most konzultáltam itt Mile Lajos képviselőtársammal, és felajánlottam neki a segítséget, és kérem ezúttal elnök urat, biztosítson lehetőséget arra, hogy a mai ülésnap végéig tudjunk módosító javaslatot benyújtani ehhez a javaslathoz. Mi be kívánjuk nyújtani ezt a büntető törvénykönyvi módosítást ehhez a törvényjavaslathoz, mert ennek a törvénymódosításnak az a célja, hogy a parlamenti ellenőrzés hatékonyabbá tételéhez szükséges módosításokat rendezze.

(14.40)

Na most, egy bizottság... - miért csak a nemzetbiztonsági törvényhez nyúlunk hozzá? Elnézést kérek, most nem akarok csúnya szót használni, ezt én óvodás dolognak érzem. Miért, a többi bizottságban nem lehet megjelenni következmények nélkül? Az jó? Tehát én nagyon kérem, hogy legyenek nyitottak erre, kérem elnök urat, hogy ezt engedélyezze.

És akkor most idézném Répássy Róbert igazságügyi minisztériumi államtitkár urat, hogy mit mondott ezzel a módosítással kapcsolatban. Szó szerint idézem: "Ez a Btk.-módosítás nyilván erősen javítaná a vizsgálati tevékenység hatékonyságát, csak ez a szabályozandó kérdések közül egy, és még lehet hogy kilencvenkilenc másik kérdés nincs szabályozva." És egy biztató zárást kaptam még Répássy államtitkár úrtól 2010 őszén, ezt is szó szerint idézném: "Én idő előttinek tartom a javaslatot. Amennyiben megszületik az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységéről szóló törvény - van ilyen, született ilyen? nem született, pedig ígéret hangzott el rá -, akkor egy logikus megoldás lehet, amit Gaudi képviselő úr javasol, hogy ez valamilyen büntetőjogi szankció legyen. De valójában a fokozatosságot, arányosságot illene figyelembe venni." Szerintem figyelembe veszi a javaslatom ezt.

Tehát az a nagy kérdés, hogy miért nem oldották ezt meg. Ugye, volt egy Országgyűlésről szóló törvény, 2012-ben hatályba lépett, volt egy büntető törvénykönyvi módosítás, akkor is benyújtottuk, akkor is elutasították. Mondják már meg, önök komolyan akarnak vizsgálatokat végezni a vizsgálóbizottságban, vagy nem?! Mert látszólag az a bivalylendület, az a hatalmas erő, az az óriási kétharmados gőzhenger most így megbicsaklik, és tehetetlen kis egerecskék születnek a hegyek vajúdása során. Elnézést kérek, ez kevés, tehát ez nem meggyőző, a társadalmat nem fogja tudni meggyőzni, hogy maguk komoly vizsgálatokat akarnak. Valamiért nem akarják, hogy miért, ezt rábízom mindenkinek a fantáziájára.

Egy biztos, mi ebben a formában csak azért tudjuk támogatni a javaslatot, mert azt mondjuk, ha egy meghívott ember is emiatt eljön, az egy jó dolog, tehát remek, de ez nagyon gyenge, így ez a javaslat nagyon kevés. Tehát mi szeretnénk, ha végső formájában, tehát ezzel a módosító javaslattal együtt, tehát a büntető törvénykönyvi szankcióval együtt kerülne elfogadásra ezzel a javaslat, akkor már teljes szívvel, teljes lelkesedéssel tudnánk támogatni, sőt azt is, hogy végre az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységéről is szülessen meg egy törvény, ahogy Répássy államtitkár úr ígérte.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Akkor képviselő úr kérésére a módosító indítványok beadására az ülésnap végéig lesz lehetőség. Csak információként közlöm, hogy a jelenleg tárgyalt napirendi ponton túl egy részletes vita van még hátra az ülésnap lezárásáig.

Most pedig megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én már csak röviden szeretnék hozzászólni, mert elég sok minden elhangzott előttem, különösen Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam mondta el azt, ami tulajdonképpen a Jobbik álláspontjának is tekintendő.

Természetesen a javaslatot támogatni tudjuk, de ez egy olyan pici lépés, mintha meg se történt volna, vagy egy olyan evidenciát hozunk létre, hogy meg kelljen jelenni a nemzetbiztonsági bizottságnak, mondjuk, az albizottsága előtt, tehát egy jogkövetkezmény nélküli megjelenési kötelezettséget írunk elő, ami egészen abszurd, hogy eddig nem így volt. Nem is tudom, hogy tudott működni a bizottság. Hát olyan formában, amit a hírekből is hallhattunk, rosszul és nem kellően hatékonyan.

Képviselőtársam azt is elmondta, önmagában az, hogy a vizsgálóbizottságok gyakorlatához igazítjuk csupán a nemzetbiztonsági bizottságot és az albizottságát, ezáltal csak arra a szintre - a vizsgálóbizottságoknál működő gyakorlatra vagy arra a maximumszintre - tudjuk felhozni, amely esetében akár Gyurcsány Ferenc is megtehette, hogy nem ment el, sőt meg is üzente, hogy nem fog elmenni annak idején egy vizsgálóbizottságnak az ülésére. Tehát itt kiterjesztőbben kell ezt a problémát vizsgálni, mint esetleg a nemzetbiztonsági bizottságnak az ügye és az ő problémáik az idézésekkel. Tehát el fogunk jutni arra a szintre, hogy igen, meg kell jelenni, de ahogy mondtam, ez egy lex imperfecta lesz, tehát semmiféle jogkövetkezménnyel nem bír, és ezek után, hogyha egyéb törvényeket nem módosítunk - erre, ha lehetőség lesz rá, Gaudi képviselőtársammal egy módosító javaslatot is benyújtunk -, tehát ha nem adunk hozzá jogkövetkezményt, akkor az égvilágon semmit nem fogunk elérni, lesz egy leírt kötelezettség, ehhez senkinek nem kell magát tartania. Igaz, hogy a jogszabályok között vagy a jogrendben vannak olyan rendelkezések, amelyek esetében a lex imperfecta szabály fennállhat, de ez elég ritka, mert ha a jogalkotó valóban szankcionálni akar egy magatartást, akkor nemcsak kimondja, hogy ezt nem lehet tenni, hanem megfelelő büntetéssel sújtja azt.

Úgyhogy tulajdonképpen Mile képviselőtársam javaslatát természetesen tolerálni tudjuk, de én nagyon bízom benne, hogy egyrészt a módosító javaslatok befogadásra kerülnek, és ezzel együtt valami olyan irányba indulhatunk el, ami a Mile képviselőtársam által elmondott külföldi példák felé igazítja a magyar jogrendszert és a magyar parlamenti vizsgálóbizottságoknak és bizottságoknak a működését. Az nem járja, hogy egyfajta szlogen vagy pestiesen szólva az a közmondás kering, hogy ha valamit el akarsz tussolni, akkor arra hozz létre egy vizsgálóbizottságot. Nem hiszem, hogy ez az, amit az emberekben erősíteni kellene, valódi szankciókra van szükség.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Több felszólaló nem jelentkezett. Megkérdezem Mile Lajos urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

MILE LAJOS (LMP): Igen, elnök úr, szeretnék.

ELNÖK: Igen, öné a szó, képviselő úr.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Röviden azért reagálnék az összes elhangzott megjegyzésre, és köszönöm szépen a különböző észrevételeket és javaslatokat is.

Menjünk sorba! Valóban, a személyes tapasztalatot részemről ez az úgynevezett Portik-Laborc ténymegállapító albizottság szolgáltatta, de mint ahogy jeleztem a bevezetőmben is, itt nem egy aktuális, pillanatnyi felismerésről van szó, hanem ez a betegség végigköveti a magyar parlament működését megalakulásától kezdve, 1990-től. Ez egy ügy a sok közül. Természetesen most úgy lehet rá tekinteni, mint egy apropója esetlegesen ennek az indítványnak, de a szándékomban az áll, amikor ezt az indítványt előterjesztem, hogy magát a rendszerhibát próbálja meg csökkenteni. Tehát többről van szó, mint csak kizárólag a Portik-Laborc-féle vizsgálat eredményességéről, hanem a parlament működésének egészéről van szó.

A nyilvánosság kérdésében teljesen egyetértünk, de itt többször elhangzott, hogy a nemzetbiztonsági bizottság esetében egy egészen speciális területről beszélünk, ahol azért szóba jönnek nemzetbiztonsági érdekek is, kockázatokat is mérlegelni kell, és természetesen az operatív szempontokra is tekintettel kell lenni. De a Lehet Más a Politika és jómagam is amellett van, hogy megfelelő mérlegelés és körültekintés után a közvéleményt tájékoztatni kell az eredményekről.

Gúr Nándor képviselő úr a parlament ellenőrző funkcióját hangsúlyozta, ezzel tökéletesen egyetértek. Valóban, ezt mi is mindig támogattuk, ebben az esetben viszont vizsgálóbizottságról beszélünk. Sőt, egy kicsit Gaudi képviselő úrhoz is címezem a mondandómat. Tehát az ellenőrzés alapvetően elsősorban a kormány tevékenységére összpontosít, amikor a parlament ellenőrző funkcióját emlegetjük. I

tt a vizsgálóbizottság és ezen belül is a nemzetbiztonsági bizottság, mondjuk, ténymegállapító albizottsága, ahogy a neve is jelzi, egyfajta vizsgálatot folytat, a tények feltárására törekszik, és nem is biztos, hogy ebbe a fogalomkörbe szervesen az elszámoltatás beleillik, hiszen itt a tények feltárásáról, megállapításáról van szó. Ő is emlegette a nyilvánosságot. Ezzel kapcsolatban ugyanazt tudom csak elmondani, amit Csampa Zsolt képviselő úrnak elmondtam.

Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak köszönöm szépen a kimerítő hozzászólását, és a tőle megszokott részletességgel és olykor merész asszociációs íveket bejáró gondolkodásával is imponált itt a vita során. Az első megjegyzésem: azt elmondtam az expozéban is, hogy nem volt olyan szándékom, hogy ezt csodafegyvernek szánjam, és ezzel most egy csapásra megoldjuk ezt az ügyet. Hangsúlyoztam, kiinduló lépésről, első lépésről, ha úgy tetszik, apró lépésről van szó.

(14.50)

Azt nem mondanám, hogy semmit nem változtat a kialakult helyzeten vagy gyakorlaton, azért némi kis javulást lehet remélni ettől az indítványtól.

Két irányban fogalmazódott meg kritika és elvárás a törvényjavaslattal kapcsolatban; egyrészt hogy kiterjesztené a többi bizottságra és a többi bizottság által létrehozható albizottságokra is. Ehhez úgy álltam hozzá, a tőlem kicsit szokatlan szerénységgel viszonyultam az ügyhöz, hogy ha már a nemzetbiztonsági bizottságban folyik ez a tevékenység, ez érinti a legérzékenyebb területeket, és nem is egy akármilyen súlyú dolgot vállal fel, mondjuk, egy ténymegállapító albizottság, próbáljunk itt rendet csinálni legelőször is. Ráadásul ne felejtsük el, ez a ténymegállapító albizottság a nemzetbiztonságról szóló törvény hatálya alapján működik, és nem a 2012-es, Országgyűlésről szóló törvény alapján. Tehát ilyen szempontból jogilag is elkülönítendő a bizottságtól. Természetesen az út nyitva áll, akár a 2012-es, Országgyűlésről szóló törvény módosítása is rejti azt a lehetőséget, hogy akkor vizsgáljuk meg, a többi bizottság esetében is hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a vizsgálóbizottságok működését.

A másik irány pedig, amit emlegetett, a szankciók erősítése, hiszen hogyan írunk elő kötelezettséget, ha nincs meg mögötte a fenyegetettség, ha a szankciókat legalábbis nem rendeljük mellé. Csak jelzem egyébként, ahogy idézte, Ausztriában például meg lehet idézni és elő is lehet vezettetni. Valóban van egy olyan hagyomány, olyan politikai kultúra, hogy eddig még soha nem volt rá szükség, mert mindenki automatikusan megjelent. Ettől távol vagyunk, mint ahogy a példák is mutatják, és ezt nagyon helyesen mondta. Ámde jelen pillanatban, ha akár a büntető törvénykönyv, akár a büntetőeljárásról szóló jogszabály módosítását, tehát mindent egyszerre beemelünk, attól félek, úgy járunk, hogy nem fogunk végére érni a folyamatnak. Nem fogunk végére érni a folyamatnak, erről a "sokat markol, keveset fog" című feladvány juthat az ember eszébe. Az a - ha úgy tetszik - módszertani javaslatom, hogy induljunk el egy kis módosítástól, és bár ettől ne várjunk csodát, erre építve szisztematikusan fel lehet építeni egy olyan rendszert, amely aztán komoly szankciókat is tartalmaz, és átfogóan rendezi a területet.

Nagyon várom a bizottsági módosító javaslatot. Azt remélem, hogy a bizottsági módosító javaslatban benne lesz a szankcionálás konkrét lehetősége. Akkor már egy részét megoldottuk ennek a problémának. Tehát arra az esetre is, gondolom, fog szankciókat tartalmazni ez a javaslat, ha valaki nem jelenik meg a bizottság előtt, és arra is, ha ott összevissza hazudozik, vagy esetleg nem hajlandó megnyilvánulni. Ha ezzel sikerül kiegészíteni, azt mondom, hogy első lépésként mindenféleképpen értékelendő, és változásokat fog okozni ezen a területen.

Azt, hogy kit idézünk meg, kit kérünk meg, kit hívunk meg ezekre az albizottsági ülésekre, a saját munkatervünk alapján szeretnénk csinálni, de természetesen minden javaslatot fogadunk. Egyébként nagy élvezettel hallgattam Gaudi-Nagy Tamás saját módosítójával kapcsolatos megjegyzéseit, de kötődtek az enyémhez is, tehát ez csak félig volt ironikus megjegyzés.

Még egyszer mondom, és ezzel Staudt képviselő úrnak is reagálok arra, amit röviden elmondott, hogy értékeljük a saját helyén ezt a javaslatot. Még egyszer mondom, ez nem az abszolút megfejtése a problémának, de megfelelő kiegészítésekkel, azt gondolom, tud változtatni a kialakult tarthatatlan helyzeten. Úgy értékeltem a hozzászólásokat, hogy minden frakció részéről támogatólag nyilatkoztak meg azok, akik reflektáltak a felvetésre. Nagyon bízom benne, hogy záros határidőn belül tud erről dönteni a Ház, és előre is köszönöm a támogatásokat.

Köszönöm, elnök úr. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az általános vitát elnapolom, lezárásra az ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/12824. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/12824/16. számon megkapták.

Az ajánlás az alkotmányügyi bizottság által előterjesztett egy javaslatsort és további két képviselői módosító javaslatot tartalmaz. Mindezekre figyelemmel indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az indítványt az Országgyűlés látható többsége elfogadta.

Így megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-54. pontjaira, a felszólalási időkeret 15 perc. Megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

Felszólalások:   99-113   113-131   131-150      Ülésnap adatai