Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a katasztrófák elleni védekezés hatékonyságának növelésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/12615. számon ismerhették meg.

Az előterjesztői expozé következik. Ha minden igaz - nézek a Belügyminisztérium két államtitkárára -, Tállai András államtitkár úr fogja egy gyors váltás után az expozét elmondani. Maximálisan húszperces időkeret áll a rendelkezésére. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új katasztrófavédelmi törvény 2012. január 1-jei hatálybalépését követően az új szabályozás a gyakorlatban is vizsgázott.

Az azóta bekövetkezett jelentősebb katasztrófák, így a 2013 kora tavaszi hóhelyzet, valamint a nyári dunai árvíz elleni védekezés hatékonysága bebizonyította, hogy a katasztrófavédelem átalakított szervezeti és szabályrendszere a gyakorlatban jól működött, a változások főbb irányai helyesek voltak. Természetesen egyetlen újonnan kialakított rendszer sem kerülheti el a finomhangolást. A Belügyminisztérium a védekezési tapasztalatokat folyamatosan értékelte, és az elvégzett elemző munka eredményeként, a felgyülemlett másfél évnyi tapasztalatot figyelembe véve megállapítható, hogy néhány ponton további hatékonyságnövelés céljából indokolt a szabályozás korrekciója.

A javasolt módosítások, összhangban a katasztrófavédelem feladatrendszerével, alapvetően három szabályozási területet érintenek: a törvényjavaslat értelmében sor kerülne a tűzvédelmi szabályozórendszer, valamint egyes polgári védelmi veszélyhelyzeti, illetve iparbiztonsági szabályok módosítására, illetve ezekhez kapcsolódóan kisebb fokban módosulnának egyes, a közfoglalkoztatásra vonatkozó törvényi rendelkezések is.

A törvényjavaslat lényegi elemei a következők szerint foglalhatók össze. A tűzvédelem területén a belügyi tárca új országos tűzvédelmi szabályzat kialakításán dolgozik, amelynek célja a tervezőbarát szabályozás. Az új tűzvédelmi szabályzat nem tartalmazna aprólékos technikai részletszabályokat, és egyes követelmények esetében több, egymáshoz képest alternatív műszaki megoldást is alkalmazhatóvá tenne. Az ehhez szükséges törvényi alap megteremtése a törvényjavaslatban szereplő módosítások része.

A tűzvédelmi törvény módosításával az önkéntes tűzoltó-egyesületek két típusa jönne létre. A beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület a vállalt tevékenységi területen a székhelye szerinti településen önállóan láthatna el tűzvédelmi, műszaki mentési feladatokat - eddig csak közreműködhetett e feladatok ellátásában. A beavatkozó tűzoltó-egyesületek tűzoltás-vezetői jogkört kapnak, és gyakorolhatják az azzal járó jogokat és kötelezettségeket. A tűzoltó-egyesületek önálló beavatkozására elsősorban a közvetlen életveszéllyel nem járó események során kerülhetne sor. Ezek a következők: szabadtéri tüzek, melléképülettüzek, vízeltávolítás, fakidőlés, viharkár, állatmentés. Mivel az önkéntes tűzoltó-egyesület szaktevékenységét a hivatásos katasztrófavédelmi szervek ellenőrzik, ezért szükséges azt kimondani, hogy bár tag lehet, de a hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos állományú tagja önkéntes tűzoltó-egyesületben vezető tisztséget nem tölthet be. A törvényjavaslat ezen túlmenően pontosítja a tűzjelzés fogadásával kapcsolatos fogalomhasználatot, és egyértelműen meghatározza, hogy a tűzátjelzéssel kapcsolatos költségeket ki viseli.

A tervezet szabályozná a bejelentésekkel kapcsolatos adatkezeléseket is, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben biztosított lehetőséggel élve lehetővé tenné, hogy a tűzvédelmi bírság helyszíni bírságként legyen kiszabható.

A tervezet pontosítaná a veszélyhelyzetet kihirdető vagy veszélyhelyzetben hozott kormányrendeletekre vonatkozó rendkívüli kihirdetés szabályait azzal, hogy arra a közszolgálati műsorszóró útján, a rendelet szövegének szóbeli beolvasásával kerül sor. Ezen túlmenően munkavédelmi okokból, illetve a nyerészkedés megelőzése céljából veszélyhelyzetben lehetségessé válna a védekezési munkák helyszínén az alkohol fogyasztásának, árusításának, tárolásának megtiltása.

A törvényjavaslat kifejezetten kimondaná, hogy a kiesett közszolgáltatások ideiglenes ellátása polgári védelmi feladat. Ennek oka, hogy a kialakult járványveszély, élelmiszer- vagy tüzelőanyag-ellátási hiány a lakosság életét közvetlenül veszélyeztető állapotokat eredményezhet.

Iparbiztonsági területen a törvényjavaslat által tartalmazott módosítások két téma köré csoportosíthatóak: a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés hatósági tapasztalatai alapján kisebb pontosításra kerülne sor, illetve megtörténne a 2015-ben hatályba lépő új uniós szabályozás, a Seveso III. irányelv átültetése is. Ez utóbbi kétszintű szabályozást tesz szükségessé. A törvényjavaslat értelemszerűen a törvényi szintet igénylő módosításokat tartalmazza, de az irányelv implementációja döntően kormányrendeleti szinten fog megtörténni.

A közfoglalkoztatási szabályok módosításának elsődleges célja, hogy megteremtse annak a lehetőségét, hogy a nagy számban lévő közfoglalkoztatottak szükség szerint bekapcsolódhassanak a baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzési, elhárítási munkálataiba.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérem, hogy a törvényjavaslatot az Országgyűlés tárgyalja meg, és azt lehetőség szerint támogassa. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Mi köszönjük szépen, államtitkár úr. Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Elsőként Borbély Lénárd képviselő úr a honvédelmi és rendészeti bizottság többségi álláspontját ismerteti. Öné a szó öt percben.

BORBÉLY LÉNÁRD, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság a tegnapi napon, 2013. október 14-én megtárgyalta az egyes törvényeknek a katasztrófák elleni védekezés hatékonyságának növelésével összefüggő módosításáról szóló T/12615. számú törvényjavaslatot.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a bizottságunk 15 igen szavazat mellett és 4 nem szavazat ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Bartos Mónika képviselő asszony következik, a fenntartható fejlődés bizottsága előadója. Öné a szó.

BARTOS MÓNIKA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A fenntartható fejlődés bizottsága tegnap napirendjére vette és megtárgyalta az egyes törvényeknek a katasztrófák elleni védekezés hatékonyságának növelésével összefüggő módosításáról szóló T/12615. számú törvényjavaslatot.

Ahogy az államtitkár úr expozéjából is látható, ez a törvényjavaslat az élet kihívásaira ad gyakorlati válaszokat, hiszen az új katasztrófavédelmi törvény 2012. január 1-jei hatálybalépését követően az országunknak két komoly katasztrófával is meg kellett küzdeni, és a gyakorlati tapasztalatokból levont következtetések és értékelés néhány olyan pontra irányították a figyelmet, amelyet erősíteni kell a jobb védekezés és megoldás hatékonysága érdekében.

(11.20)

Erre ad megoldást az előttünk fekvő törvényjavaslat, négy törvény módosítását tartalmazza. A részletekre nem térnék ki, hiszen az államtitkár úr azt ismertette, és gondolom, a képviselőtársaim is az általános vitában majd ezt megteszik. De azt el tudom mondani, hogy a bizottságban a törvényjavaslat nem keltett nagy turbulenciákat, csupán két kérdést érintve született kritikai megjegyzés. Az egyik kérdésben néhány ellenzéki képviselőtársam aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a tűzoltóság és a katasztrófavédelem összevonásra kerül, de remélhetőleg ezt az aggodalmát sikerült eloszlatni, amikor képviselőtársaim és az előterjesztő képviselője is elmondta, hogy ez az integráció már hosszú évekkel ezelőtt megtörtént. Ez a javaslat csak arra utal, és azt teszi lehetővé, hogy az őrsök hatásköre növekedjék, tehát ezentúl nemcsak tűzoltósági feladatokat láthatnak el, hanem egyebet is.

A másik ellenzéki felvetés a közfoglalkoztatottakkal volt kapcsolatos. A képviselőtársam ellenérzését fejezte ki amiatt, hogy azokat az embereket, akik óvodáztatással, iskoláztatással, kertrendezéssel kapcsolatos szabálysértést követtek el, ezeket az embereket kizárják a közfoglalkoztatásból. Ez lesz ennek a javaslatnak a következménye, de az előterjesztő elmondta, hogy ezzel éppen ellentétes folyamatról van szó, hiszen a javaslat egy enyhítő szabályt tartalmaz. Tehát a már megindult szabálysértési eljárás nem zárja ki a közfoglalkoztatottakat a közfoglalkoztatásból.

A két vitás ponton túl képviselőtársaim hangsúlyozták, hogy a Seveso III. irányelv átültetése nagyon hasznos, hiszen igaz, hogy az csak 2015-ben lép majd hatályba, de előtte sok-sok pontban komoly felkészülésre van szükség, és nagyon jó, hogy ez most időben megtörténik.

A kérdésekre választ adó vita után a bizottságunk 10 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett támogatta a javaslat általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most következik Babák Mihály képviselő úr, önkormányzati és területfejlesztési bizottság.

BABÁK MIHÁLY, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2013. október 14-i ülésén megtárgyalta az egyes törvényeknek a katasztrófák elleni védekezés hatékonyságának növelésével összefüggő módosításáról szóló T/12615. számú törvényjavaslatot.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új katasztrófavédelmi törvény 2012. január 1-jei hatálybalépését követően a szabályozás a gyakorlatban is bebizonyította, hogy változtatásokra van szükség. Mint ahogy államtitkár úr elmondta, a Belügyminisztérium elvégezte a védekezési tapasztalatok értékelését, és ezeket figyelembe véve néhány ponton a szabályozás módosítására tett fontos javaslatokat. Elismerve azt a célt, hogy a hatékonyságnövelés érdekében a szabályozás pontosítására van szükség, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a tegnapi ülésnapján a javaslatot 20 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében, valamint 2 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és javaslom a törvény elfogadását. Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottságban kisebbségi álláspont is megfogalmazódott, amit Varga Zoltán képviselő úr közvetít számunkra, MSZP.

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen, a tegnapi ülésen kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, de azért azzal kezdeném, hogy azt persze mi sem vitattuk ott, a bizottsági ülésen sem, hogy ha egyszer vannak javítanivalók a törvényjavaslaton, akkor azok nyilvánvalóan itt kell hogy legyenek a Ház előtt, mégis azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat alapvetően tovább folytatja azokat a szerintünk nagyon durva és nagyon egyértelmű centralizációs törekvéseket, amelyekkel már az eredeti törvényjavaslatban sem értettünk egyet, tehát ilyen tekintetben nyilvánvalóan nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatnak ezt a módosítását sem.

Az persze helyes és jó irány, hogy önök felismerték azt, hogy ha már vannak tűzoltó-egyesületek, és a hivatásos állomány persze nem tud minden feladatot ellátni, akkor nyilvánvalóan vannak olyan ügyek, amelyekben ezek az önkéntes egyesületek el tudják látni azt a feladatot, amelyről az államtitkár úr beszélt. Jó lett volna, ha már ez az eredeti javaslatban is meglett volna.

Ami gond, három ilyen csomópontot szedtünk össze a bizottsági ülésen is, ami a törvényjavaslatban szerintünk elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan szerintünk a katasztrófavédelem vezetőjének az a típusú helyzetbe hozása, hogy gyakorlatilag bizonyos összegek tekintetében egy személyben dönt arról, hogy egy-egy önkéntes tűzoltó-egyesület vagy egy-egy önkormányzati tűzoltóság, ha egyáltalán lesz ilyen, milyen forrásokat kap. Azt gondoljuk, hogy ezt sokkal jobb lenne vagy egy kormányrendeletben, vagy pedig egy valamilyen típusú jogszabályban leírni, ne az egyszemélyi vezető kénye-kedve, döntése alapján dőljön el ez a dolog. Ráadásul tudjuk azt, hogy ugyan van a törvényben bizonyos pályáztatási lehetőség, de például az egyesületek azokon a hivatásos szerveken keresztül tudnak majd forrásokhoz jutni, amelyeknek a működési területén dolgoznak, tehát ilyen tekintetben ezt mi gondnak látjuk.

A másik ilyen dolog: akár lehetne azt is mondani, hogy miért okoskodunk, de szerintünk nem egy jó irány az, hogy önök tűzzel-vassal a tűzoltással, a tűzvédelemmel kapcsolatos dolgokat mindenáron ki akarják irtani a rendszerből. Az nem érv, csak példa, hogy most nem lesznek tűzoltóőrsök, hanem katasztrófavédelmi őrsök, ez nem példa arra, hogy azért, mert a katasztrófavédelem egy kiterjedtebb fogalom. Azt gondolom, hogy ezután is tűzoltóknak fogják nevezni helyben a tűzoltókat és nem katasztrófavédőknek. Kár az ilyen típusú ügyekkel ellehetetleníteni azt a foglalkozást, amely - azt gondolom - az elmúlt időszakban nagyon komoly megbecsülést hozott mindenkinek.

A másik ilyen dolog a közfoglalkoztatással kapcsolatos. Itt egyszerűen a bérezésről van szó. Önök azt mondták, hogy lehet-e a kihirdetett veszélyhelyzetben, minősített helyzetben a közfoglalkoztatottnak túlórázni, ami alapvetően persze nem probléma, hisz ha egyszer vészhelyzet van, akkor szerintem nemcsak a közfoglalkoztatottnak, hanem mindenkinek, aki tud valamit tenni, kötelessége dolgozni és tenni az ügyeket, de hogy a munka törvénykönyvét a túlóráztatásra nem alkalmazzák, azt gondolom, az mindenféleképpen szégyen. Tehát gyalázatos, hogy azon nagyon alacsony bér alapján fogják majd esetleg kifizetni őket.

A másik ügy pedig, azt gondolom, megint olyan, amit igazából nem nagyon ért az ember. Az egyik törvényjavaslat úgy szól, hogy bizonyos vészhelyzetekben, ha egy veszélyes üzem van a település területén, akkor a településvezetőt és a védelmi bizottság vezetőjét nem kell értesíteni az üzemzavarról. Azt gondolom, még akkor is, ha nyilvánvalóan igaz lehet az, hogy nem minden egyszerű üzemzavart kell bejelenteni, mondjuk, kell tudni a politikai vezetőnek, de azt gondolom, hogy ez teljesen érthetetlen, hiszen egy polgármester a saját területén tud úgy fellépni, hogy az embereket megnyugtatja, hogy rendben van minden. Egy településvezetőt nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy majd felhívja a szomszédja, az ismerőse, a barátja, hogy látja, hogy tűzoltók meg rendőrök mentek be egy üzembe, és neki pedig fogalma nincs arról, hogy mi történt ezekben az ügyekben.

Azt gondoljuk, hogy ezek a törvényjavaslatok így elfogadhatatlanok. Nyújtottunk be módosító javaslatot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérem, támogassák, a kormány többsége, és akkor majd kialakítja a frakció az álláspontját.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Áttérünk a képviselői hozzászólásokra, az előre bejelentkezett felszólalókra; Farkas Zoltán elsőként, Fidesz.

FARKAS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam Varga képviselő urat, de talán majd a későbbiek során térjünk vissza arra is, amit ő mondott. A Belügyminisztérium benyújtotta az Országgyűlés elé az egyes törvényeknek a katasztrófák elleni védekezés hatékonyságának növelésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatát.

(11.30)

Azt gondolom, hogy valóban, ahogyan ez korábban elhangzott államtitkár úr expozéjában is, nagyon fontos kérdés az, hogy hogyan tekintünk magára a katasztrófákra, és az az elleni védekezésre vonatkozóan nyugodtan kimondhatjuk, hogy a társadalom jogos elvárása, hogy a bekövetkezett eseményekre szakszerű válaszok jöjjenek az arra felhatalmazott szervezetek részéről.

Természetesen az új katasztrófavédelmi törvény, amely 2012. január 1-jétől lépett hatályba, és az azóta bekövetkezett helyzetek egyértelműen elgondolkodásra késztetnek bennünket, hogy bizonyos katasztrófahelyzetekre milyen válaszok jöjjenek. Természetesen itt azért sokan hajlandók egy-egy természeti csapást, időjárási jelenséget katasztrófaként beállítani. Meggyőződésem, hogy teljesen más az adandó válasz és az adandó feladat végrehajtása is. A törvényjavaslat részleteiben taglalja azokat a változásokat, amelyek szükségesek és indokoltak. Ilyen a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvényjavaslat módosítása is. Történetesen az országos tűzvédelmi szabályzat meghatározza a konkrét, részletes tűzvédelmi követelményeket, és megadja a követelmények teljesítését biztosító műszaki megoldásokat is, amelyek betartása kötelező volt.

Nagyon fontos az, hogy amikor a műszaki tudományok folyamatos fejlődésen mennek keresztül, és egy-egy műszaki újítás, újdonság azonos a korábbi műszaki teljesítményekkel, ezt mindenképpen figyelembe kell venni, és az Országos Tűzvédelmi Szabályzatnak egy tervezőbarát szabályozására van szükség annak érdekében, hogy a technikai részletszabályozásokat megfelelően tudja követni, és egymáshoz képest meglévő alternatív műszaki megoldások, amelyek megfelelnek, azok minden szempontból a törvényben összhangban legyenek, és ehhez szükséges ennek a törvénynek a módosítása.

A hatályos szabályozás, mint ahogy államtitkár úr is említette, nagyon fontos kérdés, hiszen nemcsak az állam, hanem az állampolgárok is folyamatosan felkészülnek arra, hogy milyen technikai újításokkal próbálják a saját biztonságukat biztosítani, és ezért jött létre az egységes 112-es segélyhívó rendszer is, amely biztosíthatja minden állampolgár számára azt, hogy az általa létesített berendezésnek a tűzátjelzése megfelelő módon és biztonsággal eljuthasson a tűzoltóságokra, a katasztrófavédelmi műveleti szervekhez. Természetesen az is fontos kérdés, hogy ezekben az esetekben a költségeket az adott területen ki viseli. Mindenképpen indokolt ezeknek a kérdéseknek a szabályozása, a jelzés adása, az átvétele a kommunikációs út kialakításának fenntartása szempontjából.

Mindezek mellett a segélyhívásokkal, tűzjelzésekkel kapcsolatos személyes adatok, különleges adatok kezeléséhez a jelenleginél lényegesen szilárdabb jogalapot kell teremteni, mivel a hatályos szabályozás túl általános, nem elégíti ki a kötelező adatkezeléssel szembeni követelményeket, például nem hatalmazza fel az adatok körének pontos megjelölésével a tűzoltóságot, a káreset bejelentésével kapcsolatos vagy káresettel, kárhelyszínnel kapcsolatos adatkezelésre vonatkozóan. A módosítás mindenféleképpen fontos, és meghatározza egyértelműen az adatok körét. A jogszabály pontosítása indokolt annak érdekében is, hogy egyértelmű legyen, ki igazolhatja egy építményszerkezet tűzvédelmi követelményeknek való megfelelését, összhangban az építőipari kivitelezési tevékenységekről szóló, valamint az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során teljesítményigazolásának részletes szabályairól szóló kormányrendelettel.

A tűzoltóságról szóló törvény módosításával az önkéntes tűzoltó-egyesületek is szabályozásra kerülnek; mint ahogy azt államtitkár úr is említette, ennek két típusa jön létre. Fontos az, hogy a beavatkozó tűzoltó-egyesületek tűzoltási jogkört kapnak, és gyakorolhatják az ezzel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. Ezen túl természetesen, mint ahogy említettem is, az időjárás következményeként vagy kisebb tűzoltási eseményeknél, közvetlen életveszéllyel nem járó eseményeknél a tűzoltó-egyesületek is önállóan beavatkozhatnak.

Azt gondolom, fontos itt megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban minden megyében létrejöttek azok a mentőcsoportok, amelyek szerteágazó tevékenységet tudnak végezni. Annyiban tudom ezt fontosnak tartani, hogy Békés megye volt az első, ahol országosan létrejött a Körös Mentőcsoport. Amikor a katasztrófák elleni védekezésről beszélünk, fontos megemlíteni, hogy olyan szakismerettel és szaktudással rendelkeznek, amelyet a borsodi árvizek vonatkozásában bizonyítani tudtak. Mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy ezek az önkéntesen létrejött szervezetek végezhessék ezeket a feladatokat önállóan, de törvényi keretekbe foglalva.

Tisztelt Képviselőtársaim! További törvények módosítása is benne van a törvényjavaslatban. Például a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatottakhoz kapcsolódó, valamint az egyéb törvények módosításáról szóló törvényben a módosítás célja, hogy megteremtse annak a lehetőségét, hogy a közfoglalkoztatottak szükség szerint bekapcsolódhassanak baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzési, elhárítási feladatainak végzésébe. A közfoglalkoztatási törvény kizárja a munka törvénykönyvének a rendkívüli munkaidőre és a szerződéstől eltérő foglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseinek közfoglalkoztatási jogviszonyban történő alkalmazását, így annak a lehetőségét is, hogy a közfoglalkoztatottak a rájuk irányadó munkaidőn kívül részt vehessenek a katasztrófák megelőzésében és az ellenük való védekezésben. Mindenképpen indokolt akkor, amikor egy-egy katasztrófahelyzetben a társadalmi összefogás oly mértékű, amire a dunai árvíz kapcsán volt is példa, talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen helyzetekben igenis a közfoglalkoztatottakra is számítsanak azok, akik veszélyben vannak, és természetesen vegyenek részt a védekezés feladataiban.

A törvényjavaslat nagyon fontos része, hogy módosítja a közbeszerzési törvényt, ami nagyon fontos annak érdekében, hogy különböző katasztrófahelyzetekben, árvízvédekezés hatékonyságának fokozása érdekében már a másodfokú védekezés elrendelésétől számítva azoknál a beszerzéseknél, amelyek mindenképpen szükségesek a védekezés biztosításához, ettől el lehessen tekinteni, és természetesen lényegesen hatékonyabban lehessen a védekezést folytatni.

Nagyon fontos kérdés az is, hogy az Európai Unió is folyamatosan áttekinti a katasztrófák elleni védekezés hatékonyságának növelésével kapcsolatos uniós szabályozásokat. Néhány éve hallottunk a Seveso I.-ről, majd a Seveso II.-ről, most pedig már megalkotásra került a Seveso III. irányelv. Ami nagyon fontos, hogy a törvény módosításával átemelésre kerülnek a katasztrófavédelmi törvényben azok a módosítások, amelyek szükségesek és indokoltak. Természetesen ezeknek többségét kormányrendeleti szintű szabályozásban kell szabályozni.

(11.40)

Elhangzott a korábbi felszólalásban, hogy talán a tűzoltóság az a szervezet, amely a legtöbb katasztrófavédelmi feladatot látja el, azonban én annyiban szeretnék pontosítani, hogy - egyrészt nincs már önkormányzati tűzoltóság, de - természetesen a katasztrófavédelmi törvény részletesen és pontosan szabályozza azt, hogy kik vesznek részt a helyi, területi védelmi szervezetekben.

Ami a legfontosabb kérdés, az az, hogy amikor védekezni kell, akkor ez nem politikai kérdés, hanem szakmai feladat. Én erre helyezném a fő hangsúlyt, és erre törekednék mindenkor, amikor különböző elemi károkról, katasztrófákról beszélünk, és ezek megoldásaira keressük a válaszokat.

Természetesen nagyon fontos kérdés az, hogy valóban a katasztrófák elleni védelem vonatkozásában ez a gyűjtőfogalom az élet minden területére tudjon megfelelő választ adni, és biztosítani tudja az ország polgárainak azt a biztonságát, amelyet, mint ahogy az elején is elmondtam, jogosan elvárnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen arra biztatom képviselőtársaimat, hogy az államtitkár úr által elmondott expozéban és a törvényben ismertetettek alapján a T/12615. számú törvényjavaslatot fogadják el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Juhász Ferenc, MSZP frakciója, öné a szó 15 percben.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja ambivalens érzéseket táplál ez iránt a törvényjavaslat iránt.

A törvényjavaslat lényegi elemét jelentő jogharmonizációs törekvéseket támogatjuk. Támogatjuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az európai uniós tagállamok azonos eljárási rendben, azonos eljárási szabályokkal kezeljék a katasztrófahelyzeteket, különösen a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseteknél, aminek a belső jogrendbe történő beépítése - már az uniós irányelveknek - abszolút normális és elfogadható. Így van rendjén, ezt kell csinálni. Ez alapján támogatható lenne a törvényjavaslat.

Baj van akkor azonban, amikor a törvényjavaslat többi elemére gondolunk, hogy hogyan alakult ki ez a törvényjavaslat, milyen társadalmi vitán ment keresztül ez a törvényjavaslat, és milyen eredményt hozott végül is az elmúlt idők tapasztalatainak az értékelése és ez a társadalmi vita.

Alapvető problémánk, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak olyan ügyek, amelyek nem tartoznak kizárólagosan és csakis kormányzati belügyek közé. Vannak olyan kérdések, amelyek nagyobb társadalmi nyilvánosságot kell hogy kapjanak, egyszerűen azért, mert az állampolgároknak nagyon széles körét érintik, egyszerűen azért, mert olyan új elemek kerülnek a szabályozásba, amelyek fontos társadalmi intézményeket érintenek, hogy arra kell összpontosulnia ezeknek az előterjesztéseknek, hogy ez a vita megtörténhessen és a javaslatok megfogalmazódhassanak.

A kormány úgy tekintette, hogy a kormányzati honlapra történő fölrakással ennek a társadalmi vitának gyakorlatilag eleget tett, és lényegében azokat az érintetteket, akik ebben dolgoznak, akiknek ehhez van viszonyuk, akik pontosan ismerik a belső működési rendet, azokat valahogy kihagyták a törvény-előkészítési folyamatból, ami álláspontunk szerint helytelen, és nagyon sok tekintetben vet fel majd kérdést.

Ambivalensek az érzéseink akkor is, amikor a törvényjavaslat pontos szövegét értelmezve olyan mondatrészre is találunk - erre tegnap a bizottsági ülésen is rávilágítottunk -, amely abszurd helyzetet teremtett, és ott a helyettes államtitkár asszony azt mondta, hogy bocs, tévedtünk, ezt itt majd gyorsan ki fogjuk javítani. Egy kormányzati egyeztetést követően, egy társadalmi vitát követően maradt benne az anyagban olyan rész, amire már ott, helyben az előterjesztés során azt kell mondani, hogy bocs, mi ezt nem így gondoltuk. Nem jó, és azt gondolom, hogy pontosan annak a következménye ez a baki - nevezzük bakinak -, hogy az a bizonyos társadalmi vita elmaradt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyag megfogalmazásakor a törvényjavaslat indoklásában mint kitüntetett esemény szerepel a 2013-as hóhelyzet, amelyet a katasztrófavédelmi rendszer nagyon-nagyon jól kezelt, és iszonyatosan helytálltak. Önök is így emlékeznek erre? Önök is úgy emlékeznek, hogy a napokig a hó fogságában hagyott emberek, akiket képtelenek voltunk kiszabadítani, azok egy normális katasztrófahelyzet esetén és annak kezelése esetén is ott maradtak volna? Önök valóban úgy gondolják, hogy a társadalom is úgy gondolja, hogy ott helytálltak? Mi azt gondoljuk, hogy nem. Azon hóhelyzet kezelésének a következménye pontosan az, hogy a rendszert olyan módon és olyan formában alakították át, amely nem volt képes igazából helytállni, és a helyi védelmi bizottságra bízta a hóhelyzet kezelését, miközben egyébként minden információ és minden egyéb központilag állt rendelkezésre.

Azaz arra ne tessék hivatkozni, ami nem működött. Lehet arra hivatkozni, ami működött, ez esetben a dunai árvíz kezelése egy olyan társadalmi összefogással végrehajtott tevékenység, ami egészen bizonyosan korrekt, elfogadható és egyébként példaértékű, mint ahogy az elmúlt évtizedben az árvízhelyzetek kezelése ugyanilyen példaértékűen zajlott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az előterjesztés sajnos magán hordozza azt a torz szemléletet, amelyet már az előző törvénytervezet is magában hordozott, nevezetesen, létrehoz egy giga-katasztrófavédelmi szervezetet, annak az élére ehhez szükséges jogosítványokkal felállított embert, tekintet nélkül arra, hogy az elmúlt évszázadok tűzoltásban, katasztrófavédelemben milyen intézményi tapasztalatokkal, milyen társadalmi tapasztalatokkal jártak, lényegileg a tűzoltóság teljes - nevezzük egy modern kifejezéssel, ami nem feltétlenül helytálló, de mindannyian érteni fogják - jogfosztottságához és ellehetetlenítéséhez vezet.

A katasztrófavédelmi rendszerben, nem értjük pontosan, hogy miért, a tűzoltóság iszonyatos módon feloldódik, miközben egyébként múlttal, történelemmel, hagyománnyal rendelkeztek. Az eddigi tűzoltózenekar ezután katasztrófavédelmi zenekar lesz, az eddigi tűzoltóobjektum most már katasztrófavédelmi objektum. Beleolvasztottak egy olyan nagy, nehezen kezelhető, átláthatatlan rendszerbe egy jól működő szervezetet, amely, azt gondolom, hogy még hosszú távon fogja éreztetni hatását, és nehéz lesz ebből majd kilábalni.

Nyilvánvaló számunkra az, hogy a kormány nem hajlandó szembenézni azzal, hogy ez az ötlet nem jó, ez az ötlet nem működik. Azt látjuk, hogy egyre inkább azon az úton halad tovább, hogy egy nagy szervezet nagy igényét próbálja meg kielégíteni oly módon, hogy a még működőképes helyi önkéntes társulásokat, egyesületeket és minden mást maga alá darál, és az ő működésüket olyanfajta feltételhez kösse, ami az országos főigazgató döntésén múlik; nevezetesen, hogy ki lesz majd az, aki beavatkozó lesz, annak a paramétereit a főigazgató úr fogja meghatározni, ki milyen támogatást kaphat, nyilvánvalóan ennek a teljesítésétől függ. Mi azt gondoljuk, hogy ha már így van, akkor egészen bizonyosan kellene erről egy kormányrendeletet alkotni, ami kizárná azt a fajta szubjektív döntéshozatali lehetőséget, amely az elmúlt időszakban számos esetben tapasztalat volt ezen a területen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a törvényjavaslatban olyan módosítások és olyan kezdeményezések is szerepelnek, amelyek, azt kell mondanom, hogy a jogállamiság normáinak területén egészen bizonyosan bukdácsolnának, hiszen törvényerőre emel egy olyan rendelkezést, amelyet korábban egyébként már az ombudsman jogsértőnek tartott és talált. Azt most beemelte gyorsan a törvénybe, ilyen módon biztosítván azt, hogy ezzel kapcsolatosan aggályok ne merülhessenek fel. Mi azt gondoljuk, hogy ez elfogadhatatlan magatartás, és bizonyosak vagyunk abban, hogy kontraproduktív is nagyon sok tekintetben.

(11.50)

Amikor arról beszélünk a katasztrófavédelmi helyzetekben, hogy az önkéntesség elve iszonyatosan fontos, márpedig nagyon fontos, akkor tudomásul kell venni, hogy ezt egyértelmű és világos szabályokkal lehet csak megoldani. E tekintetben ez a törvényjavaslat szintén ellentmondásos. Egyfelől lépéseket tesz az önkéntes tűzoltó-egyesületek szerepének növelésére, míg más módosítások kifejezetten az önkéntes részvétel ellen hatnak. Ez a bizonyos paragrafus, amelyet a honvédelmi bizottsági ülésen felvetettünk, pont arról szól - a szó szerinti értelmezést mondom -, hogy egyesületek nem vehetnek részt például katasztrófahelyzetekben, amikor a gáton védeni kell, mondjuk, a gátat vagy az árvízáttörést és a többi. Azt gondoljuk, hogy ez helytelen, sokkal inkább kellene építeni arra a fajta önkéntességre, amely valamennyiünk önvédelmi reflexéből és közösségi tudatából adódik és fakad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak persze a törvényjavaslatnak olyan elemei is, amelyeket mi támogatni tudunk, és úgy korrekt, ha ezekről is esik néhány szó. Említettem, hogy a veszélyes anyagok balesetével kapcsolatos katasztrófahelyzetek szabályozását mindenképpen tudjuk támogatni. Támogatjuk az előterjesztő azon javaslatát is, amely lehetővé teszi, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesület önállóan lásson el tűzoltási és műszaki mentési feladatokat. Másfelől azonban a törvényjavaslat megszünteti annak lehetőségét, hogy a katasztrófa idején jelentkező önkéntes segítők és karitatív szervezetek részt vegyenek védekezési feladatokban, erre csak a minősített önkéntes mentőszervezetek tagjainak lesz majd lehetőségük. Ilyen sok van belőlük? Megengedhetjük ezt a luxust? - ezt kérdezem. Azt hiszem, hogy vannak olyan szituációk, amikor nem. Van, amikor az intézményrendszer maga képes kezelni egy-egy konfliktust, de ha az elmúlt húsz év katasztrófahelyzeteire gondolunk, egészen biztosan látjuk azt, hogy nem nélkülözhetők azok a támogatások és azok a segítségek, amelyek itt megfogalmazódnak. Véleményünk szerint súlyos hiba az ilyen önkéntes közreműködés törvényi tiltása vagy bürokratikus eszközökkel történő akadályozása. Éppen a dunai árvíz, amelyre az imént is hivatkoztam, példa arra, hogy ezt kell tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat módosítja a közfoglalkoztatottak foglalkoztatásával kapcsolatos kérdéskört is. Őszintén szólva, az a legnagyobb bajunk vele, hogy 49 ezer forintért foglalkoztatott közmunkások túlmunkáját szabályozza majd ez a törvényjavaslat. Mi nem gondoljuk azt, hogy a katasztrófahelyzetet hivatásosokkal és egyébként ezekkel a közfoglalkoztatottakkal kell megoldani oly módon, hogy bárhol, bármilyen feladatra használhatóak. Ez van a törvényben. Egészen bizonyosan kellene korlátot szabni. A javadalmazás mértékéről és formájáról pedig itt és most nem is akarok beszélni, mert az egészen elképesztő. Értik a konfliktust. Egyik oldalon azt mondjuk, hogy nincs szüksége az önkéntes egyesületek munkájára, a közös erőre, másik oldalon pedig az egyébként is elesett, kiszolgáltatott, nehezen élőknek meg azt mondjuk, hogy na te, öregem, majd ott túlmunkában fogsz dolgozni. Elfogadhatatlan ez a magatartás, tisztelt képviselőtársaim!

Összességében tehát a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem fogjuk tudni támogatni, hozzá számos módosító javaslatot nyújtunk be annak reményében, hogy a katasztrófavédelmi rendszer akként alakuljon, hogy a működőképességét minden körben és formában meg tudja őrizni, adott esetben egy újabb hószituációban is. Ehhez, úgy látjuk, változtatások szükségesek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Alelnök Úr! Egy ilyen parlamenti vita során talán nem méltánytalan megemlékezni arról, hogy a katasztrófák elhárításában, a katasztrófák kezelésében az elmúlt 50 évben a Magyar Honvédségnek és a hadseregnek mindig is kiemelt szerepe volt. Katonáink bizonyították, hogy erre képesek és készek, gyakorlatilag az eszközrendszer egy jelentős része is támogatja az ilyenfajta beavatkozást. A mindenkori honvédelmi kormányzat és a mindenkori honvédelmi vezetés teljesen természetesen aláveti ilyenkor a teljes szervezeti rendszerét ennek a szolgálatába. Így történt ez az elmúlt esztendőkben is, így történt ez most is, és így történt ez a rendszerváltás idején is.

Talán nagy a kanyar, de maga a fekete (Az öltönyére mutat.) és majd egy bocsánatkérés azért szól, mert ma temetik dr. Kárpáti Ferencet, volt honvédelmi minisztert. Ebben a Házban nagyon sok térdig érő politikusról emlékeztek meg. Miközben Kárpáti úr megítélése egészen bizonyosan ellentmondásos, azt talán senki nem tudja tőle elvitatni, hogy hazafi volt, igazi hazafi, humánus vezető, aki persze politikai, ideológiai gondolkodásában messze állt a mai kor gondolkodásától. Ő is egy olyan minisztere volt ennek az országnak, aki egyébként egy rendkívül kényes időszakban bizonyította azt, hogy elkötelezett a demokratikus rend mellett. Álljék ez a mementó az ő emlékére és azok emlékére is, akik a katasztrófavédelemben és egyéb helyen szerepet vállaltak és munkát végeztek. Az én feketém most arról szól, hogy nyilvánvalóan az államtitkár úr reagálását illő lenne meghallgatnom, de most az a közfeladatom, hogy egy temetésen részt vegyek, viszont a kollégáim egészen bizonyosan az ön rendelkezésére állnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket és megértő támogatásukat. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Következik Staudt Gábor, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Jobbik mondandóját ketten, Bertha Szilvia képviselőtársammal együtt ismertessük. Az, hogy nem ő szólal fel előbb, nem udvariatlanság, hanem a technika ördögének és a szervezési kérdéseknek köszönhető.

Viszont azt mindenképpen el lehet mondani, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan az általános indoklást kinyitva és megnézve már szembetűnő vagy mellbevágó volt az a kijelentés, amely arra utalt, hogy ez az új rendszer, a katasztrófavédelem új rendszere például a tavaszi hóhelyzetben is jól vizsgázott. Úgy gondolom, lehet elemezni a tavaszi hóhelyzettel kapcsolatos problémákat, de azt leírni, hogy jól vizsgázott a katasztrófavédelem rendszere, egy kicsit merész, és úgy gondolom, nem ártott volna ezt a mondatot inkább kihagyni vagy másként megfogalmazni; különösen annak tükrében, ha a médiát és a tévét az utóbbi időben, vagy a katasztrófahelyzet után kinyitotta az ember, akkor még a stand-up comedyknek a műsorában is majdnemhogy minden második poén sajnos erről szólt, ami a társadalom ehhez való hozzáállását bemutatja. De ezt csak egy apró intermezzóként mondtam, hogy jobb lenne megfontolni vagy józan kritikával látni a problémákat és szembenézni ezekkel.

Azt el fogja mondani Bertha képviselőtársam - és már többször az Országgyűlésben, amikor ezt az új rendszert kialakították, elmondtuk -, hogy alapvetően nem értettünk egyet vele, hogy egy ilyen gigaszervezetként a tűzoltóságot integrálták a katasztrófavédelembe. Ha valamit javult is a rendszer, az csak annak köszönhető, hogy a tűzoltóság egy jól működő rendszer, elhivatott tűzoltók dolgoznak Magyarországon, sajnos nagyon alacsony bérekért. A tűzoltóságnak a társadalom általi elismertsége az egyik legmagasabb a különböző szervek közül. Egyébként ezúton is köszönjük minden tűzoltónak az áldozatos munkáját.

Így ezekre a pontokra külön nem térnék ki, viszont hogy ne csak a kritika hangján szóljunk, és ne mondhassák, hogy nem tudunk örülni annak, ha jó irányba tett lépéseket is találunk, az önkéntes tűzoltóságról szeretnék beszélni. Az önkéntes tűzoltóság témája már felmerült többször a Házban, és jómagam is többször elmondtam, hogy jó lenne példát venni arról, ami Ausztriában kialakult és Ausztriában működik; egyébként több helyen a világban, de Ausztria lehet egy nagyon jó példa erre. Ott az önkéntes tűzoltóság intézménye szakértők szerint hozzájárult az osztrák szociális és társadalmi összetartás kialakulásához és ahhoz, hogy az osztrák társadalom kohéziója oly erős, amilyet kevés helyen tapasztalni a világban.

(12.00)

Az önkéntes tűzoltóság rendszere ebben egy meghatározó szerepet játszott. Ezt egyébként a magyar részről tűzoltó szakértők is tudják, elismerik, és régóta szorgalmazták, hogy valami hasonló modell felé kellene elmozdulni. És hogy az önkéntes tűzoltóság mennyire nem csak egyfajta passzió vagy néhány ember egyesülete, akik úgy gondolják, hogy tűzoltósdit játszanak, mert sajnos sokak szemében ez a kép él, el lehet mondani, hogy Ausztriában az egészen nagy városokig, tehát 50 ezer fős városméretig, de ha jól tudom, van 60 ezres város is, ahol csak önkéntes tűzoltóság működik. Olyan formában, ahogy mi a tűzoltóságot ismerjük, mint állami önkormányzati tűzoltóság, nem működik Ausztriában, hanem több tízezres településekig az önkéntes tűzoltóság látja el a tűzoltási feladatokat.

Tehát nagyon is komoly rendszert alkot ez, és az egy főre eső önkéntes tűzoltók száma is kiemelkedő, talán 30 főre jut egy önkéntes tűzoltó Ausztriában. Tehát amikor azokat a részeket olvastuk itt a törvényjavaslatban, hogy a jövőben megteremtik a közreműködő önkéntes tűzoltó-egyesület és a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület lehetőségét és ezen keresztül akár a beavatkozás, az önkéntes, önálló beavatkozás lehetősége is megteremtődik, ez egy nagy előrelépés, bár nyilván a gyakorlatban fog ez kikristályosodni. Egyébként osztom azokat a részbeni aggodalmakat, amiket Juhász Ferenc megfogalmazott, hogy ki kell zárni ebből a rendszerből azokat a problémákat, amelyek adott esetben egyfajta önkényességet jelentenek, hogy egy főigazgatói döntésen múlna, hogy ki milyen formában kapja meg ezt a lehetőséget. Tehát valóban, legalább kormányrendeletben kellene a kritériumrendszerét tisztázni annak, hogy milyen támogatást kaphatnak ezek a tűzoltó-egyesületek, kik minősülhetnek beavatkozó és közreműködő egyesületnek a részletszabályok tekintetében, illetőleg ezeket pontosan hogyan illesztik be a katasztrófavédelem szervezetrendszerébe. Ezeknek a szabályozását részletesebben meg kell tenni, mert egyébként szabályozásra szükség van.

Tehát azzal sem értek egyet, és természetesen nem azt mondom, hogy itt mindenki szabad belátásából egyesületet létrehozva bejelentkezhessen komoly feladatokra, és ennek ne legyen kritériumrendszere és ellenőrzési rendszere. Ez nagyon veszélyes lenne, hiszen a beavatkozó tűzoltó-egyesületeknél, nagyon helyesen, megkapják azt a jogot, hogy ők végezzék a tűzoltási feladatot, és itt azért szakmai követelményeknek vagy akár technikai eszközállomány-követelményeknek meg kell felelni, hiszen emberéletek múlnak ezen. Ez teljesen egyértelmű. De ezt jogszabályban kell lefektetni, mondjuk, egy kormányrendeletben kell lefektetni, és az lenne az ildomos, ha nemcsak ebben a törvényben jelenne ez így meg, hanem valóban egy élő szervezetrendszerré tudná a kormányzat az önkéntes tűzoltóság rendszerét fejleszteni, amire, ahogy elmondtam, nagyon nagy szükség lenne.

Tehát, összefoglalva, ezt maximálisan támogatni tudjuk. Sőt, ezt a részét, az önkéntes tűzoltóság kibővítését és vélhetően az emberek nagyobb számban való bevonását az önkéntes tűzoltói tevékenységbe maximálisan támogatjuk, örülünk neki, hogy létrejön. Arra kérem államtitkár urat, hogy, ahogy elmondtam, a feltételrendszer legyen egyértelmű. Ne legyen benne önkényesség, tehát ne lehessen csak egy főigazgatói döntéssel adott esetben eldönteni, hogy kit milyen jogok illetnek meg. Vagy ha főigazgatói döntés áll mögötte, akkor legyen meg az a jogszabályi keretrendszer, aminek alapján a főigazgatónak meg kell hoznia a döntését, és a mérlegelést minimális szintre tudjuk szorítani.

Ha ez így létre tud jönni, és valóban el tudunk indulni azon az úton, amin egyébként Ausztria több évtizeddel ezelőtt elindult, és sikeresen végigment, akkor ez egy jó kezdeményezés tud lenni, egy hatékony kezdeményezés tud lenni. És nemcsak a politika által tud támogatást elnyerni, hanem, biztos vagyok benne, hogy a tűzoltó-szervezetrendszer is támogatni tudja ezt, és a szakma is úgy gondolja, hogy lehet ez egy olyan kohéziós erő, ami túlmutat az önkéntes tűzoltóságon, és a magyar társadalomnak az egymás felé fordulását és az egymás iránti kötelezettségek és felelősségek rendszerét ki tudja bővíteni. Így, ebben a formában ezért ez egy fontos dolog. A továbbiakat Bertha Szilvia képviselőtársam fogja elmondani a törvényjavaslatról.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Bertha Szilvia képviselő asszonynak majd csak a most szót kért képviselők között tudok szót adni természetesen. Mile Lajos következik, LMP-frakció.

Öné a szó.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először egy ügyrendi kérésem, javaslatom lenne, elnök úr. Azt szeretném kezdeményezni, hogy a most előttünk lévő javaslathoz a módosító indítványok benyújtására a nap végéig legyen lehetőség.

ELNÖK: Ám legyen!

MILE LAJOS (LMP): Mert mi is szeretnénk, ha van rá mód, egy cseppet javítani ennek a minőségén.

Nos, valóban nem is értem, már rögtön a felütés elég erős, ahogy az ember elolvassa ezt a törvényjavaslatot. Ugye, a hivatkozásoknál ilyen hibát elkövetni szerintem tilos - ez a 2013-as hóhelyzet. Államtitkár Úr! Hogy mondjam, a szakmához közel állók véleménye is az volt, hogy a katasztrófavédelem az maga a katasztrófa a '13-as hóhelyzet után. Hogy került ez indoklásképp ide? Én értem, hogy a politikai kommunikációnak része, hogy itt is megdicsérjük saját magunkat, amikor ezrek dideregtek, vacogtak az autójukban, közben kaptak meleg hangú SMS-eket a belügyminisztertől, hogy mit kellene tenni. Ezt az érdemek között fölsorolni egyszerűen nevetséges és komikus. Már a múltkor másik összefüggésben említettem, de most hangsúlyozom, elmondom még egyszer, hogy a politikai kommunikációnak két nagy ellensége van, a valóság és a személyes tapasztalat. Egyik sem indokolja, hogy ez itt, ebben az indoklásban, a 2013-as téli hóhelyzet úgy jelenjen meg, mint akár a szabályozás nagyszerűségét alátámasztó érvrendszer vagy hogy bármilyen más szempontból pozitív kicsengése lenne. Nem ilyen volt az emberek élménye, személyes tapasztalata.

Valóban egyetértünk azokkal a kritikákkal, amelyek az iránnyal is bajlódnak, amit önök megfogalmaztak ebben a javaslatban. Azt gondolom, itt tényleg szemléletbeli különbségek vannak. Tehát az önök esetében a szervezettség, a hatékonyság rögtön a központosítást, a centralizáltságot feltételezi. Mintha csak akkor lehetne hatékonyan fellépni, akár nehéz helyzetekben, veszélyes szituációkban is, és akkor lehetne eredményesnek lenni, ha minél centralizáltabb, minél inkább központilag irányított egy szervezet, és lehetőleg minél monopolisztikusabb. Mintha a központi felépítés és a szervezettség az önök fejében egymásnak szinonimái lennének. Ez valószínű, hogy nem így van, és nagyon remélem, hogy az önök gondolkodásában is csak esetlegesen erre a területre szorítkozik, és nem általános valóságérzékelésről és világképről van szó, amikor ezt boncolgatom.

Azt elfogadom, hogy vannak különleges helyzetek, kivételes helyzetek. Lehet ilyen például a katasztrófahelyzet, amikor valóban centralizált irányításra van szükség. De az általános felépítettség és a szabályozók tekintetében a helyi szerveződések jelentőségét, a helyismerettel rendelkezők szakmai hozzáértését nem szabad elhanyagolni. Nem véletlen, hogy amikor arról beszélünk, hogy például a tűzoltóság szerepét hogyan látják önök, akkor állandóan az fogalmazódik meg, mintha folyamatosan háttérbe akarnák szorítani a helyi tűzoltóságokat. Igen, most létrehoztak két kategóriát, a normatív és a beavatkozó tűzoltóságot, az önkéntességet egy kicsikét máshogyan szabályozzák. Ez talán még rendben is van. De mintha tovább erősítenék azt a képet valóban, hogy ez a tűzoltósdi a számháborúhoz hasonlít egy kicsikét helyi önkéntes szinten, jól elröplabdázgatnak ott, a tűzoltóság laktanyaudvarán.

(12.10)

Erről szó nincsen. Erről szó nincsen! Pont tegnap este elég hosszasan vitatkoztunk egy határozati javaslatról és egy jelentésről, amely a szubszidiaritás - nagyon nehéz, vacak szó, de nincs helyette jobb, a szubszidiaritás - elvének sérelméről szólt. Most önök pont ugyanazt teszik, amit nehezményeztek ebben a jelentésben és határozati javaslatban. Nem ott kívánják megoldani a problémát, ahol az keletkezik és ahol a legkompetensebbek és a leginkább hatékonyan fel tudnak lépni az emberek, hanem minél inkább központosítani szeretnének. Ez ellen apprehendáltunk tegnap, mi is támogattuk ezt a határozati javaslatot, ami egy indokolt vélemény volt az EU hasonló törekvéseivel szemben.

Tegnap este még, ugye, berzenkedtünk az ilyen eljárás ellen, ma pedig egy másik törvényjavaslatban mi magunk műveljük ugyanazt, amit kifogásoltunk. Ez valahogy olyan ellentmondás, ami szerintem végigvonul az önök kormányzati időszakán. Sőt, a módosítás szerint nemcsak arról van szó, hogy minél jobban integrálni szeretnék a katasztrófavédelembe magát a tűzoltóságot, és nemcsak arról van szó, hogy különböző átnevezések történnek, és újrakeresztelnek fogalmakat - a tűzoltólaktanya ezután katasztrófavédelmi laktanya, na nem poénkodunk ezzel. Mindenesetre a normatív támogatását is meg kívánják szüntetni a helyi tűzoltóságoknak, és pályázati pénzből kell fönntartani magukat. Nem biztos, hogy pont ilyen közfeladatot, közszolgálatot ellátó szervezetek esetében kell azt a fajta bizonytalanságot beépíteni a rendszerbe, amit a pályáztatás jelent. A Lehet Más a Politika megítélése szerint itt a normatív támogatás megtartása az igazán járható út.

Tehát összességében nem értünk egyet a módosítás irányával. Valóban, a dunai árvíz elleni védekezés a sikertörténetek közé sorolható, az egy megszervezett fellépés volt, de nyilván ennek sem a PR- és a politikai szempontjai a meghatározóak, hanem azt kell megnézni, hogy mi volt igazán használható úgy a rendszerben, és mi volt hiányosság, ami mostanra kijavítható, vagy mi az, ami követhető mindebből.

Tehát ez a mániákus központosító szándék nem biztos, hogy a hatékonyság növelését szolgálja, és nem biztos, hogy ez a legeredményesebb megoldás akár egy ilyen javaslat esetében sem. És a helyi tűzoltóságok gyengítése - én nem beszélnék jogfosztásról, bár tudom, hogy ez metaforaként hangzott el -, a helyi tűzoltóságoknak az elgyengítése, nehezebb helyzetbe kényszerítése pontosan újabb kockázatokat fog megjeleníteni a rendszerben megítélésem szerint, és minél mélyebben integrálódik a katasztrófavédelemben, annál nehezebb lesz a motivációjuknak és a saját rátermettségüknek, leleményességüknek, hozzáértésüknek a kihasználása, és ez a veszélyt növelni fogja és nem csökkenteni.

Ennek érdekében fogunk benyújtani módosító indítványokat is, és az indítvány közfoglalkoztatásra vonatkozó részével majd Szél Bernadett képviselőtársam fog foglalkozni a következő beszédében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Akkor a kérésének megfelelően - most a saját kollégáimnak is mondom, az Országgyűlés Hivatalának, hogy akkor módosítsunk majd a forgatókönyvön - a mai tárgyalási nap végéig meg tudjuk hosszabbítani a módosítók leadásának határidejét, tehát a vita lezárását.

Következik Szél Bernadett képviselő asszony, ahogy azt Mile Lajos fel is konferálta helyettem már, LMP frakciója. Előre bejelentett felszólaló volt - néznek rám a Jobbik frakciójából -, tehát neki tudok szót adni.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk már megint egy salátatörvény fekszik, mint annyiszor az elmúlt években, és a kormány jó szokásához híven olyan javaslatokat, módosításokat pakol egymás mellé, amelyek egymással nincsenek semmilyen kapcsolatban.

Nem meglepő módon ezek között olyan módosítások is vannak, amelyek az elsietett, elkapkodott, selejt törvényhozás számlájára írhatóak, és ha az ellenzék nem figyelne, akkor nagyon könnyen azt gondolhatnák a kormányoldalról, hogy nem tesszük szóvá azt, amit például a közfoglalkoztatottakkal műveltek a szeptember 1-jén hatályba lépett törvénnyel kapcsolatban, és hogy most hogyan próbálnak visszakozni az elhibázott, elsietett törvény kudarcait látva.

Hogy teljesen a konkrét dolog szintjére menjek, rögtön kiemelem, hogy ez a javaslat két nagyobb ponton módosítja a közfoglalkoztatásról szóló törvényt. Egyrészt - ahogy itt már többen mondták a felszólaló képviselők - elhárítja az akadályokat az elől, hogy a közfoglalkoztatottakat be lehessen vonni katasztrófaelhárítási és -megelőzési munkákba abban az esetben, ha balesetről, elemi csapásról, súlyos kárról van szó, vagy az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély van jelen az országban. Ezt úgy oldják meg, hogy a munka törvénykönyvét módosítják, mégpedig a közfoglalkoztatotti jogviszonyra kiterjedő hatályának egyes részeit.

Ennek a javaslat szerint az az eredménye, hogy bár továbbra sem lehet rendkívüli munkaidőben, azaz túlmunkában foglalkoztatni a közmunkásokat, lesz lehetőség erre abban az esetben, ha katasztrófahelyzet van. Ugyanígy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás is lehetővé válik ilyen esetekben.

A Lehet Más a Politika alapvetően nem lát abban kivetnivalót, hogy rendkívüli helyzetekben át lehessen irányítani az egyébként is a vízügyben vagy vízgazdálkodásban dolgozó közmunkásokat elhárítási munkálatokra. Ugyanakkor nem igazán látjuk annak az értelmét, hogy ennek a lehetőségét minden egyes közmunkásnak a szerződése tartalmazza. Látni kell, hogy a védelmi, megelőzési és elhárítási munkálatok elsősorban az országos közmunkaprogramban dolgozó közmunkásokat fogják érinteni. Ha ennél is nagyobb létszámú közmunkásra van szükség, akkor továbbiakat is be lehet vonni, hiszen a törvény ezt a lehetőséget nem zárja ki. Egyébként a katasztrófavédelmi törvény a mai napon is kimondja, hogy fennáll a polgári védelmi kötelezettség abban az esetben, ha emberi életről van szó, vagy létfenntartáshoz szükséges anyagi javakról, így minden állampolgárnál van arra lehetőség, hogy ez megtörténjen.

Tehát azt mondhatjuk, hogy katasztrófahelyzetben most is megvan a lehetősége az államnak arra, hogy a védekezésben való közreműködésre kötelezze a közmunkásokat. A törvény tételesen felsorolja azt is, hogy ki mentesül a kötelezettség alól bizonyos állapotok miatt, ilyen például a várandós nő vagy a gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy olyan emberek, akik súlyosabb egészségkárosodásban szenvednek. Ezért nem igazán látom annak a szükségét, hogy ezt a munkavégzési lehetőséget minden közmunkásnak a szerződésébe belefoglalják, úgyhogy ezért kérem majd államtitkár úrnak a magyarázatát arra vonatkozóan, miért kell, hogy ez így történjen.

Most áttérek a javaslatnak a másik, közmunkával összefüggő módosítására, és ez az, ami nagyon súlyos kritikát kapott még eredetileg tőlünk, amikor behozták azt kormányoldalról, hogy a közmunkásoktól el lehet venni a munkát abban az esetben, ha nincsen rendben a lakókörnyezetük vagy a gyermeküknek az óvodáztatása, illetve iskoláztatása. Nagyon sok ellenzéki kritikát kaptak akkoriban, hiszen a józan észnek is ellentmond, hogy családoktól elveszik a közmunka lehetőségét, tudvalevőleg ekkor sérül a segélyekhez való hozzáférésnek a lehetősége is. Ha a családoknak nincsen munkájuk, mert munkahelyteremtés az országban nem zajlik a kormányoldalról, a közmunkát elveszik, és a segélyre való jogosultság pedig sérül, akkor miből fognak élni ezek a családok? Ezt a kérdést tettük fel akkoriban; megjegyzem, volt fideszes képviselő is, aki feltette ezt a kérdést.

Arról van szó, hogy akkoriban egy olyan módosítást fogadtattak el a parlamenttel, ez szeptember 1-jén lépett hatályba, hogy három hónapra kizárják a közmunkából azokat az álláskeresőket, akik ellen szabálysértési eljárás volt vagy van folyamatban az említett okok miatt. Most egy olyan módosítást szeretnének átvinni a parlamenten, hogy azok az emberek, tehát azok a közmunkások, akik ellen még a szabálysértési eljárás nem zárult le, tehát folyamatban van, azok kikerüljenek ebből a körből. Ezt a részt igazából csak üdvözölni tudom, hiszen az egész szabályozás, amit önök áterőltettek, annyira rossz, hogy azon egy enyhítés egy fokkal való visszalépés a jó irányba. De hozzá kell tennem, hogy nem hiszem, hogy önszántukból szánták rá magukat arra, hogy ezt megcsinálják, hiszen az Alkotmánybíróság alkotmányellenességre hivatkozva megsemmisíthette volna ezt a jogszabályt, hiszen még ombudsman úr is felhívta a figyelmet arra, hogy itt nagyon problémás intézkedésről van szó.

Van itt még egy módosítás, ami a közmunkából való kizárásról rendelkező szabályt érinti. Arról van szó, hogy a kormány megkönnyítené annak a hatósági ellenőrzését, hogy a közmunkába bevonandó személy nem esik-e a kizáró szabály hatálya alá.

(12.20)

Ez azt jelenti, hogy a korábbiakkal szemben a munkaügyi kirendeltség nem adatigénylés útján jutna hozzá ezekhez az információkhoz, hanem közvetlenül vehetne át adatot a szabálysértési nyilvántartásból. Nem nehéz azt megtippelni, hogy miért került ez a módosítás ebbe a salátatörvénybe. Valószínűleg arról van szó, hogy a Belügyminisztérium belátta, hogy hamarosan indulnak a téli több százezres közmunkaprogramok, és ez a közmunkaprogram kerülhet veszélybe akkor, ha a munkaügyi központok tömeges adatigényléssel lepik el a szabálysértési hatóságot. Mivel ezek a közmunkaprogramok novemberben indulnak, nincs sok idő arra, hogy ezeket az ellenőrzéseket lefuttassák ezek a hivatalok, ezért van szükség arra, hogy ezen a szabályozáson egyszerűsítsenek. Én, ugye, elég sokat kritizálom a Belügyminisztériumnak a munkáját - ami a közmunkaprogramot érinti, azt főleg -, mert társadalmilag rossz és káros szabályozásoknak az elfogadása történik rend szerint a kétharmad részéről, de ez a salátatörvény megint rámutat arra, hogy nemcsak tartalmilag rossz, amit csinálnak, hanem még a minősége sincs rendben. Ugyanis ez a tavasszal megszavazott törvény már megint azoknak a törvénymódosításoknak a sorába illeszkedik, amelyek pár hónapot éltek meg úgy, hogy ne kelljen hozzájuk nyúlni, mert egy elkapkodott és életszerűtlen, a gyakorlati szempontokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó szabályozás született meg. Ráadásul itt egy minisztérium, a Belügyminisztérium, amely illetékes mind a közmunka-, mind a szabálysértési ügyekben, tehát ez aztán különösen meglepő, hogy nem látták előre azt, hogy amikor elindulnak a tömeges közmunkaprogramok, ami egyébként nemcsak télen, hanem tavasszal is megtörténik, akkor ez az ellenőrzési procedúra milyen módon hátráltatja a programoknak az elindulását. Tehát látszik az, hogy ez a szabály sem volt kellően előkészítve, nem volt megalapozva. Ez a dolognak csak az egyik oldala.

Végigvettük azokat a szabályokat, amelyeket önök beírtak ebbe a törvényjavaslatba, ebbe a salátába, de nyilvánvalóan azzal kapcsolatban sem folytattak le semmilyen hatásvizsgálatot a minisztériumban, hogy mi lesz a következménye, a hatása annak, hogy a munka nélkül lévő gyermekes családokat nemcsak a családi pótléktól, hanem a közmunkától is megfosztják, sőt bizonyos esetekben akár a segélytől is megfosztják őket. Közeledünk a szegénység elleni világnaphoz, amikor nagyon sok szó fog esni arról, hogy az ország milyen állapotban van, és hogyan nyílt ki az a társadalmi olló az önök kormányzása alatt, ami azt eredményezte, hogy ebben az országban a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lettek. Azt látjuk, hogy önök rendszerint hoznak olyan szabályokat, amelyek egész egyszerűen embertelenek. Tehát ez a szintű embertelen törvényhozás, ami a társadalmi szolidaritás, az összetartás, a szociális biztonság alapelveivel megy szembe, teljes mértékben elfogadhatatlan, és akárhányszor ez a szabály, hogy önök megvonják a közmunkásoktól a munkát azért, mert nincs rendben a kiskert, én ezt elő fogom hozni önöknek itt az ülésteremben, mert ez egy iskolapéldája annak, hogy önök hogyan gondolkodnak az emberekről. (Babák Mihály közbeszólása.) A kormány folyamatosan a családok megsegítéséről papol, a támogatásokról, a felemelésükről, valamilyen okból kifolyólag azonban ez az odafordulás nem vonatkozik a szegény családokra meg a szegény gyermekekre. Önök büntetik azokat a szülőket, akik szegények, és ezért munka mellett, mondjuk, nem tudják a kiskertet rendben tartani. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból. - Babák Mihály tapsol.)

A kormányváltás óta egyébként egymást érik a szegénységet egyre súlyosabban szankcionáló intézkedések, és mondom, ez az iskolapélda, amit önöknek itt felhoztam, tényleg jól rámutat arra, hogy milyen mértékben rendszerszintű problémáról van szó. (Babák Mihály közbeszólása.) A szegénység elleni világnaphoz közeledve tehát hangsúlyozom, hogy minden olyan intézkedés, amely tovább szigorítja a jelenlegi szabályokat, már a színtiszta öncélú szegényellenes büntetőpolitika kategóriájába tartozik, amely nem a problémának a megoldásához vagy kezeléséhez, hanem sokkal inkább az elmélyüléséhez járul hozzá. Nagyon tapsoltak nekem itt a fideszesek, bár nem igazán értem, hogy miért, mert inkább jó lenne, ha lehajtanák a fejüket, és végiggondolnák azt, hogy mit tesznek ezzel az országgal.

Én magam nyújtottam be egy olyan törvényjavaslatot (Babák Mihály közbeszólása.), amely arról szól, hogy azoknak az embereknek, akiknek orvosi papírjuk van arról, hogy nem képesek munkát végezni, de még nem rokkantak, legalább ne kelljen azt a harminc napot ledolgozni, ami arról szól, hogy segélyt kaphassanak. Önök ezt bizottsági szakaszban elkaszálták, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy munkaképtelen embereknek harminc napot dolgozni lehetetlenség. Önök folyamatosan ezt csinálják, nem kezelik a problémák gyökereit, hanem állandóan megbüntetik azokat az embereket (Babák Mihály: Ne tessék idegesnek lenni! Higgadtabban!), akik nem úgy viselkednek, ahogyan a Fidesz elvárja. Ez teljesen elfogadhatatlan, ráadásul még egyszer mondom, hogy a közmunkából kizáró szabály nemhogy csökkenti, de várhatóan növelni fogja a szegénységet, a hátrányos helyzetűeknek a leszakadását, és az iskolázottság sem fog egyébként önmagában ettől javulni. Ez tovább fogja növelni a gyermekszegénységet. Újra felhívom az önök figyelmét arra, hogy végre nem azzal kellene foglalkozni, hogy ha láthatóan most már majdnem Alkotmánybíróság elé kerül az a produktum, amit önök letettek az asztalra, akkor gyorsan visszamennek egy lépést, és megpróbálnak (Babák Mihály: Micsoda?) valamit javítani rajta, hanem végre kezdjenek el azon gondolkodni, hogy hogyan kell egy országot olyan módon kormányozni, hogy a társadalom együtt tudjon maradni, és ne pedig szétessen szegényekre és gazdagokra.

Fontos még elmondanom, hogy maga az ombudsman úr is alkotmányellenesnek találta a közmunkából való kizárást lehetővé tevő szabályt, és ő maga volt az, aki az Alkotmánybírósághoz fordult. Az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy a munkavállalóknál eleve kiszolgáltatottabb helyzetben lévő közfoglalkoztatottaknak alapvető fontosságúak az egyenlő bánásmódot szavatoló szabályok, így például a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezések. (Babák Mihály: Miről beszél?) Esetükben tehát ezzel nem fér össze külön erkölcsi vagy életvezetési szabályok megállapítása. A jogbiztonság követelményének sem feleltek meg a kizárási szabályok, ráadásul az automatikus döntéshozatallal aránytalan mértékben korlátozták az érintettek tisztességes eljáráshoz való jogát is.

Mindezek alapján tehát a Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy ezt a szabályt továbbra is el kell törölni, és hogy ennek hangot adjunk, ezért módosító javaslatot fogunk benyújtani ehhez a törvényhez. És mondom, amíg én itt vagyok, addig ezt mindig meg fogom tenni, ha önök a közmunkához ilyen módon hozzányúlnak, mert azt gondolom, hogy amit önök a közmunkásokkal csinálnak, ez a fajta kizárás, ez a fajta büntetés, ez a fajta szankcionálás, ez a fajta ellehetetlenítés teljesen elfogadhatatlan ebben az országban.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A siker után továbbadjuk a szót. Turi-Kovács Béla képviselő úr következik, Fidesz, 15 perces időkeretben.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdeklődéssel figyeltem, amint egy meredek fordulattal eljutottunk a tűzoltóktól a közmunkásokig - ez majdnem egy történelmi méretű út volt. Azt kell mondanom, hogy én értem az aggodalmakat, és magam is sokszor aggódom azokért - sőt azt kell mondanom, hogy őszintén és tiszta szívvel -, akik nehéz helyzetben, szegénységben élnek. De könyörgök, most, úgy, ahogy az államtitkár úr elmondta, nem másról van szó a törvényben, mint arról, hogy a tapasztalatok birtokában egy olyan kiegészítő jogszabályt hozunk vagy kívánunk elfogadni, amely az elkövetkezendő időben a katasztrófavédelem jobb működését szolgálja. Nagyjából-egészében erről van szó.

Amiről azonban mégis szólni szeretnék, az egy fontos kérdés. A tűzoltó-tevékenység nem egyszerűen valamilyen szakma az én szememben, még csak nem is egyszerűen hivatás, hanem egy történelmi feladat.

A XVIII. századtól kezdődően Európában, de különösen az Osztrák-Magyar Monarchiában és így Magyarországon is óriási hagyományai lettek annak, hogy az önszerveződések a kistelepüléseken, településeken, még a nagyobbakon is megjelentek olyan módon, hogy az önkéntes tűzoltók, akik akkor nem így nevezték magukat, hanem csak egyszerűen helyi tűzoltóknak, átvettek olyan feladatokat, amely feladatok pótolhatatlanok voltak a térségben. Ezért én a magam részéről mindig nagy figyelemmel és időnként aggodalommal is figyelem azt, hogy az önkéntes tűzoltók helyzete miként alakul az elkövetkezendő időben.

Miközben azt világosan látni kell, hogy Magyarországon ma igen nagy számban léteznek olyan, magukat önkéntes tűzoltószervezetnek nevező szervezetek is, amelyek soha tűzhöz ki nem vonultak, de más tevékenységet folytatnak, például helyi hagyományőrzők, és sok minden másban részt vesznek, de éppenséggel nem a tűzoltással foglalkoznak, ezért a törvénynek azok a szabályozásai, amelyek szakmai területre terelik ezt a kérdést, meggyőződésem szerint hiánypótlóak. Erre feltétlenül szükség volt, és az önkéntes tűzoltószervezetek számára is nemcsak elfogadható, hanem azt kell mondanom, hogy a jövőre nézve garanciákat nyújt.

Amivel külön szeretnék még foglalkozni, az az, hogy való igaz, hogy mélységesen el kell azon gondolkodni, hogy helyes-e elválasztani az önkéntes tűzoltószolgálatokat az önkormányzatoktól, és hogy vajon ezek az összefüggések, amelyek hosszú-hosszú idő alatt alakultak ki, és nem az önkormányzatok esetében, hanem már korábban, a helyi közigazgatás és a tűzoltóság között fennálltak, ezek a szálak elszakítandók vagy inkább erősítendők. Én annak a híve vagyok, azt kell mondanom, hogy nagyon jó, ha az ilyen helyi megoldások összefüggenek, és nagyon helyes a helyi választott szervezetekkel történő olyan összefüggés, amely a település érdekeit ezeken az önkéntes szervezeteken keresztül is igen jól meg tudja jeleníteni.

(12.30)

Önmagában az a tény, hogy honnan kapja a forrást ez a szervezet, még nem jelent elválasztást az önkormányzatokkal szemben. Ez akár még lehet jó is, mert garanciát és biztonságot is nyújthat az önkéntes tűzoltószervezeteknek, ha nem a helyi, azt kell mondanom, időnkénti éghajlatnak, azaz a helyi közvélemény éppen hova húzó közösségének a döntése alapján kapja a forrásokat. Ez önmagában elfogadható és helyes. Ugyanakkor arra is rá szeretnék mutatni, hogy más tekintetben pedig az önkormányzatoknak ezekkel a szervezetekkel való összefüggése nem hanyagolható el; ellenkezőleg, ezt erősíteni kell, és ez talán a jogszabályban egy kicsit erősebben megjelenhetett volna.

Itt fölmerült a felszólalások során - és magam is elgondolkodtam ezen -, hogy helyes-e az, ha egységesen a tűzoltókat a jövőben már nem tűzoltónak nevezzük. Én azt gondolom, azt világosan látni kell, hogy a XIX. századot követően, de elsősorban a XX. század elejétől kezdődően a katasztrófavédelem igen jelentős részben már nem a tűz és a tűzzel okozott katasztrófa, hanem egyéb katasztrofális események felé irányult, innen jelentek meg a veszélyhelyzetek, és ezekre kellett megfelelő választ adni. Ezért az a központosításnak nevezett, egyes képviselők által így aposztrofált elhatározása a kormányzó többségnek, hogy a katasztrófavédelem egy egységes szervezetként jelenjen meg, meggyőződésem szerint szükséges volt és hiánypótló. Olyan helyzetet kellett teremteni, ahol az irányítás egységessége mindig és mindenkor helyénvalóan jelentkezik.

Ugyanakkor arra is szeretnék rámutatni, nem szabad ezt úgy tekintetni, hogy a helyi kezdeményezések innentől kezdve kiszorulnának. A helyi kezdeményezéseknek ezekben az ügyekben igen nagy szerepe lehet a jövőben is.

Szeretnék rámutatni még egy fontos részére a törvénynek, és ez egy nagyon helyes disztinkció, ami a törvényben megjelenik: az önkéntesen segítséget nyújtó személyek, illetve közreműködő társadalmi és karitatív szervezetek helyzetéről van szó. Helyes, hogy ezt nem mossuk össze az önkéntes tűzoltószervezetekkel. Ez egy egészen más szolgálat, más tevékenység, szabályozni kell. Ezért a szabályozásnak ez a része álláspontom szerint szintén támogatható.

Végül, de nem utolsósorban az én meggyőződésem szerint, miután maga az egész törvény és ennek a törvénynek az eredendően, a származásánál fogva változatlanul a védekezésre irányuló szándékokat összefoglaló része valami olyasmi hiánypótlást tartalmaz, ami az eredeti törvényből hiányzott, ezért, amikor ezt a törvényt benyújtották, akkor ezt azzal a céllal nyújtották be, hogy innentől kezdve egy jobb működés következzen. Következésképpen azok az észrevételek, amelyek itt megjelentek - nyilván módosítókban is meg fognak jelenni -, lehet, hogy jobbíthatnak valamit a törvényen, de maga a törvény helyes célokat követ, maga a törvény meggyőződésem szerint szolgálja a legteljesebb mértékben a megfelelő célokat.

Végezetül, de nem utolsósorban a magam részéről ismételten arra szeretnék rámutatni, hogy a törvényhozó figyelmét, de ugyanúgy mindannyiunk figyelmét arra szeretném felhívni, hogy az önkéntes tűzoltószervezeteknek a megerősítése, a helyi szervezetekben történő szerepének, szerepvállalásának a jövőbeni erősítése mindannyiunk közös érdeke. Ezek a szervezetek lehetnek egy-egy helyen olyan hagyományőrző, olyan hagyományt ápoló szervezetek, amelyek pótolhatatlanok nagyon sok helyen. Ez a törvény ezt nem gyöngíteni, hanem meggyőződésem szerint erősíteni kívánja. Ezért támogatható a törvény.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr következik, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, én is élnék a szólás lehetőségével. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy reagáljak arra, hogy nem a közmunkaprogram van napirenden, sőt a katasztrófavédelemről szóló törvény módosítása, a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény módosítása, aktualizálása, hisz az eltelt időszakban olyan körülmények álltak elő, amelyek fontossá tették, hogy a törvényt kiegészítsük.

A képviselő asszony mondott sok mindent és sok mindenről beszélt, de azért azt tisztába kell tenni, hogy a katasztrófák elleni védekezés Magyarországon hosszú idő óta, de a rendszerváltásnak nevezett dolog óta sem volt körültekintően megszervezve. Szeretnék utalni a különböző tiszai és körösi árvizekre és sok egyéb más katasztrófahelyzetre, de beszélhetünk akár a vörösiszappal kapcsolatos ügyekről.

Én úgy gondolom, hogy nagyon fontos dolog, és a parlament arról döntött, hogy bizonyos feladatok, így tehát a katasztrófák elleni védekezés állami közfeladat. Mint az állami közoktatás, az állami egészségügy és az állami katasztrófák elleni védekezés állami feladat. Nagyon fontos dolog, mert volt ennek sokfajta gazdája, de biztos, hogy egy-két képviselőtársam nem élte meg azokat a szervezetlenségből adódó anomáliákat, amelyeket az elmúlt 10-20-30 évben meg kellett élni, ha katasztrófahelyzet állott elő, hiszen a szervezet nem volt összehangolt. Szeretnék utalni az árvízi és sok egyéb más eseményre, amely előfordult ebben az országban. Épp ideje volt annak, hogy a katasztrófák elleni védekezésről egy új törvényt és egy komplex feladatellátást próbáljon a parlament megszervezni, egységes és hatékony szervezetet alakítson ki, ezáltal a magyar állampolgárok biztonságát a katasztrófák elleni védekezésben megvalósíthassa.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényt megalkottuk, ez tavaly év januárjában hatályba lépett, és vannak olyan dolgok, amikben ki kell egészíteni. Ma az a törvénymódosító javaslat - és nem valamiféle saláták kerültek ide -, annak a törvénynek a módosítása került napirendre és az asztalunkra, amely kiegészíti ennek a törvénynek az aktualitását, és próbál egy-két olyan kérdésre választ adni, amire a korábbi törvény esetleg nem adott választ, vagy nem tette lehetővé.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a kormány szándékai szerint és a parlamenti többség szándékai szerint is a katasztrófák elleni védekezés elsősorban állami feladat, amelyet kiegészít egy nagyon hasznos tevékenység, az önkéntesség, az önkéntes szervezetek, és nemcsak az önkéntes tűzoltókról beszélek, hanem sok olyan szervezetről, amely a katasztrófák elleni védekezésben részt vesz, áldozatos munkát végez. Nélkülük és a magyar állampolgárok áldozatos munkája, összefogása nélkül egy jelentős katasztrófától meg sem lehet védeni az országot, ha nem fogunk össze, és ezekre a fontos segítségekre nem támaszkodunk.

Így tehát az állami közfeladat-ellátás mellett, az állami katasztrófavédelem mellett nagyon nagy jelentősége van az önkéntességnek, amelynek ebben az országban hagyománya van, amelyet igyekeztek később szétverni különböző időszakokban. De egyre megerősödő önkéntességről van szó, amely egy országban a nagy baj esetén nagyon jelentős segítséget és biztonságot tud nyújtani a károk megelőzésében vagy egyáltalán a védekezésben is.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy komplex feladat a katasztrófavédelem, ez nem csak tűzvédelemről szól. Egységes és hatékony szervezetet hozott létre a kormány és a parlament, és ez garantálhatja társadalmi összefogással a biztonságunkat.

Én úgy gondolom, hogy ha kiragadok ebből a törvénymódosításból egy-két kérdést, mondjuk, a tájékoztatás megváltoztatását, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, azért ma az internet, a rádiók, a televíziók világában élünk, fontos, hogy ne galambbal, ne csak szirénával és ne csak kisdobossal lehessen értesíteni a lakosságot különböző veszélyhelyzetekről, hiszen az élet megváltozott. Ezek a törvények mind adósai maradtak többek közt a katasztrófahelyzetek közhírelésével kapcsolatban. Épp ezért fontos, hogy belekerült a törvényjavaslatba.

Nézzük a közmunkát mint lehetőséget! Tudjuk nagyon jól, hogy cél, feladat, szervezet, feltétel, azaz eszköz, kompetencia és feltétel is szükséges egy állami közfeladathoz, még ha önkéntesekkel kiegészítve is, szükséges megfelelő feltétel. Úgy gondolom, a katasztrófavédelem megvalósításának vannak államilag garantált feltételei, azaz emberek és eszközök, ezek jó kihasználásához még szükséges emberi feltétel, ami nagyon helyes és okos dolog, hogy ha vészhelyzet van, ha katasztrófahelyzet van, akkor a közmunkások mint hadra fogható munkavállalók segítsenek ebben a védekező munkában.

Hadd beszéljek két perc erejéig még, ha megengedik, a tűzoltó szerepéről. Ténylegesen történelmi fejlődése kapcsán Európában is a tűz jelentette a különböző járványok mellett a legnagyobb katasztrófát, bár a vizet tudomásul vették, néha gátak közé szorították. De a legfontosabb települési veszélyhelyzetet a tűz okozhatta.

(12.40)

Épp ezért nagyon régen kialakultak a tűzoltóságok és településekhez voltak kötve.

A tűzoltó szerepe, feladata már az elmúlt 10-20 évben is lényegesen megváltozott. Nem csak tűzoltó a tűzoltó. Katasztrófák, ha mondjuk, nagy baleset van... - rosszul kezdtem. Nagy baleset van, ott vannak és mentenek. Ha vegyi dolgok vagy problémák vannak, ott vannak és mentenek. Ha vízi halál vagy a vízen való biztonság ügyében kell intézkedni, ott vannak. Ha közúti problémák vannak, akkor szintén ott vannak és dolgoznak.

A tűzoltóság 24 órás állandó szolgálat, amely nagyon nagy segítséget nyújt a biztonságunk érdekében és az esetleges katasztrófák elhárításának az ügyében. Tehát lényegesen megváltozott a tűzoltók szerepe, és nem a vízzel való oltás a legfontosabb eszköze, hanem ezenkívül nagyon-nagyon sok, technikával felszerelt lehetőséggel élve különböző katasztrófahelyzetekben, akár lakótelepeken vagy az erdőkben leszakadt fák esetén, vagy az elektromos áram biztosításával vagy a belvízzel kapcsolatos ügyekben én számtalan esetben számíthattam az ő szakmai segítségükre. Ez ténylegesen most már a tűzoltóság feladata, és ezek a tűzoltók nemcsak egyszerű tűzoltók, hanem jóval komplexebb és képzettebb szakemberek, és kiváló szakemberek dolgoznak ezeken a területeken.

Úgyhogy maga a tűzoltó fogalma átértékelődött, nem igazi tűzoltó már, hanem a katasztrófavédelem állami feladatát látja el.

Most, hogy még egy strukturális és szervezeti kérdést tisztázzunk, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim: többek között, hogy a tűzoltóság miért nem önkormányzati és miért állami. Gondolják el, település polgármestere vagyok, és feladatom volt városként a tűzoltóság megszervezése, finanszírozása némi állami normatíva mellett, de ugyanakkor jött a szakmai parancs, és vezényelték Szolnokra, Kunszentmártonba, a számlát meg fizette a városunk. Fejlesztettük, de a többi településnek nem volt hozzá pénze. Szóval nagyon nagy anomáliák keletkeztek abból, hogyha a települési önkormányzatok szervezték meg a tűzoltóságot, iszonyú igazságtalanságok voltak benne, és nem volt egységes, nem volt hadra fogható és nem volt kompetens sok esetben az a szervezet, amely egyébként jól látta volna el a feladatát, de nem teremtettük meg hozzá a megfelelő kompetenciát és a megfelelő irányítást.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rövidre zárva a kérdést, én úgy gondolom, hogy a katasztrófavédelemről, katasztrófák elleni védelemről szóló törvény egy hasznos, jó törvény. Magam is ódzkodtam a változtatását illetően, mert tartottam tőle, hogy régi, megszokott vertikumok esnek ki, jól rendeződnek-e össze, és igazából tudják-e garantálni e törvény kapcsán, dr. Bakondi úr és csapata tudja-e garantálni az ország katasztrófák elleni védelmét, biztonságát.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy önöknek bizonyos esetekben más vélekedésük van arról, de én hadd mondjam el azt, hogy amióta ez a törvény szabályozza, kevesebb gondom van a vizek fertőzésével is és azzal kapcsolatos ügyekben, mert a szervezet teszi a dolgát, ahogy azt tennie kell, ahogy a törvény följogosítja. Ugyanakkor számít a helyi védelmi bizottságokra, szervezőmunkájukra, számít a lakosságra. Úgy gondolom, hogy nekem mint polgármesternek sem a rádióból, tévéből kell megtudnom azokat a körülményeket, amelyek előadódtak, hanem egyenesen kapom az értesítést a katasztrófavédelem megyei szervezetétől, úgyhogy a tájékozottság is megfelelő.

Úgy gondolom, hogy a mostani törvényjavaslat pusztán arról szól, hogy ezt a helyes irányt, az állami közfeladatot, azt, hogy a katasztrófák elleni védekezés egy központi irányítással és egységes szervezettel, komplex módon, az állampolgárok biztonságát szolgálja, ebben némi kiegészítést tesz az előttünk lévő törvényjavaslat, ami helyes, és úgy gondolom, hogy biztosítja az állampolgárok biztonságát is.

Szeretném pusztán csak megemlíteni a szervezetlenség korábbi időszakából, hogy voltak a Körösökön és a Tiszán árvizek. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudják, hogy az árvízvédekezés nem volt biztosított? Kiprivatizálták az árvízvédekezést, és különböző szervezők jöttek, és akit mi kirendeltünk oda védekező munkára, azokat vadászták el, mert emberük se volt. Voltak itt évek a szocialista-liberális kormányzás alatt - sajnálom, nincs itt Varga miniszter úr -, amikor szinte csak magunkra számíthattunk az árvízi védekezésben. Ma ez nem így van, és én úgy gondolom, a dunai árvízzel kapcsolatos védekezés sok magyar állampolgárnak, szervezetnek és a katasztrófavédelemnek köszönhetően nem tett olyan kárt, mint ami lehetett volna akkor, ha mi nem időben törvénykezünk és alakítjuk át a szervezetet mint állami feladatot és közfeladatot.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a szólás lehetőségét. Remélem, megnyugtattam önöket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Bertha Szilvia képviselő asszony következik, a Jobbik frakciója.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy Staudt Gábor képviselőtársam is elmondta, tulajdonképpen meglepően sok hasznos dolog található ebben a törvényjavaslatban, mégis két negatívumra felhívnám a figyelmet, kifejezetten a normaszövegből.

Az egyik a 4. §, ahol azt kívánják előírni, hogy a tűzjelzés fogadásakor a bejelentő által használt telefonszámhoz tartozó előfizető nevét és címét is be kell kérni a jelzés fogadójának. Ezt egy abszolút életszerűtlen, fölösleges dolognak tartjuk, időhúzás, és igazából ami a legfontosabb, hogy lényeges közlésektől veheti el a figyelmet és az időt.

Gondoljunk bele, hogy vészhelyzetben, stresszes állapotban, mondjuk, egy tizenéves gyermek fölhívja a tűzoltóságot, és akkor neki azzal kell foglalkoznia, hogy vajon kinek a nevén van a telefon, mely családtag vagy esetleg a család vállalkozásának a nevén, akkor mi is a bejelentett lakcíme, ezt meg tudja mondani vagy nem tudja megmondani.

A bizottsági ülésen az hangzott el magyarázatként, hogy azért, hogy adott esetben vissza tudják hívni a bejelentőt, de hát ez nyilvánvalóan nem egy valós magyarázat, mert ahhoz a telefonszámra van szükség, nem pedig az előfizető nevére és lakcímére. Tehát ezt egy teljesen felesleges dolognak tartjuk, annál is inkább, mert ha bármilyen okból valóban szükség lenne rá később, mert például téves bejelentés történt vagy visszaélésszerű bejelentés, akkor a szolgáltatótól ezt utólag le lehet kérni. Tehát ezt módosító javaslatban be is fogjuk adni, hogy ezt vegyük ki ebből a részből.

A másik pedig a 8. §. Az összeférhetetlenségi szabályt indokolatlanul szigorúnak tartjuk. Erről egyébként történt egy ombudsmani állásfoglalás is. Ezt már korábban is megpróbálták így jogszabályba foglalni, utána a szaktárca megváltoztatta, most ismét megpróbálják visszavezetni, de én még csak nem is azt mondom, hogy az ombudsmani állásfoglalásra legyenek tekintettel, csak a józan észre.

Ez a szabályozási tervezet arról szól, hogy aki hivatásos tűzoltó, az ne lehessen önkéntes tűzoltó-egyesületben vezető tisztségviselő, merthogy a bizottsági indokolás szerint a katasztrófavédelem a felügyelő szerve az önkéntes tűzoltó-egyesületeknek. Ezt még akár el is fogadjuk, hogy helyben, ahol szolgál a hivatásos tűzoltó, ahhoz az illetékességi területhez tartozó önkéntes tűzoltó-egyesületben ne lehessen, de hogy valaki, mondjuk, az onnan távolabb eső lakhelyén miért ne lehetne vezető egy ilyen egyesületben, ezt abszolút nem értjük, annál is inkább, mert szakmailag is indokolt, hogy nyilván, aki a legjobban ért hozzá, valószínűleg ő fogja a legjobban tudni vezetni az ilyen típusú munkálatokat. Tehát ezt egy indokolatlan és túlzó korlátozásnak tartjuk, és erre vonatkozóan is beadunk módosító javaslatot, és kérjük, hogy ezt vegyék figyelembe, mert ugyan az MSZP nem tudott egyeztetni állítólag a szakmával, és ezt nehezményezte, mi azért tudtunk és megkérdeztük a véleményüket, és összességében véve is azt mondták, hogy tulajdonképpen sok gond nincs ezzel a törvényjavaslattal, összességében véve ezt a két dolgot nehezményezték.

Amit én észrevételeznék még, az az, hogy kicsit már egy ilyen fóbia feltűnését kezdem észrevenni a kormánynál. Tehát a tűzoltóság szót krónikusan, mintha valami szitokszó lenne, megpróbálják kigyomlálni a tűzoltóságról szóló törvényből. Tehát most már nem tűzoltóőrs lesz, hanem katasztrófavédelmi őrs, nem tűzoltóság, hanem hívásfogadó központ, és a kedvencem, ezt szeretném még felolvasni, "mely tűzoltóság területén", tehát ebből a szövegből alkotnak egy ilyet, hogy "mely, a tűzvizsgálati eljárás lefolytatására jogosult tűzvédelmi hatóság illetékességi területén". Ne haragudjanak, de ez már nevetséges, ez már tényleg egy ilyen kényszeres fóbiának tűnik, hogy egyszerűen az, hogy tűzoltóság, eltűnik; igaz, hogy mindenki tűzoltó, sokkal többen kapták meg a hivatásos tűzoltói minőséget, mint korábban, de a tűzoltóságot önmagában szervezetként mintha teljes mértékben el akarnák tiporni.

Ez már olyan szintű visszás reakciókat vált ki, nem csak a lakosságban és a tűzoltókban, de már a médiában is, hogy sokszor már csak azért is tűzoltóságként próbálják emlegetni. Tehát tulajdonképpen lehet, hogy saját fegyverük fordul önök ellen.

(12.50)

Farkas Zoltán képviselőtársam méltatta a 112-es hívószámot. Nem tudom, hogy ismeri-e, vannak-e gyakorlati tapasztalatai és beszélt-e tűzoltókkal, hogy hogy is működik ez a 112-es hívószám, mert mi csak rosszat hallunk róla. Az egységes vélemény, akár a mentősöket kérdezzük, akár a tűzoltókat, mindenki azt mondja, hogy jó, jó, legyen a 112-es hívószám, mert Európában ez egységes, és ha valaki az Európai Unióból idejön, tudja, hogy azt kell hívni, de a 104, 105, 107 mindenképp maradjon meg, mert a 112-es hívószám lassú, nagy az időveszteség, sok az információveszteség, nincs közvetlen elérhetőség a bejelentőhöz, és sorolták, hogy mennyi probléma van. Egyszerűen azt mondják, hogy az élet és a vagyon védelme miatt ez szakmailag nem megalapozott, hogy ez legyen az elsődleges riasztási szám.

Úgy összességében véve ajánlanám figyelmükbe, hogy egy kicsit a tűzoltóság és a katasztrófavédelem rendszerét az életben próbálják meg tesztelgetni, mert itt nagyon magasztosan beszéltek róla, hogy mennyire jól működik, az árvízi védekezés meg március 15-e meg minden, de azért a gyakorlati tapasztalatok nem ezt mutatják. A panaszok folyamatosan arról szólnak, hogy lassú, nem jól működik, időveszteség van, a pajzsrendszerrel nagyon sok probléma van. Most már azért nem lehet azt mondani, hogy még bevezetés alatt áll, mert most már több mint egy éve működik, sőt most már lassan másfél élve. Tehát most már az anomáliákat ki kellett volna tudni szűrni. Ennek ellenére azok egyre gyarapodnak.

Tehát tulajdonképpen úgy tűnik, hogy ez a pajzsrendszer igazából nem alkalmas arra hogy a korábban létező hatékonyságot továbbvigye. Lehet, hogy informatikailag és technikailag előrelépés, de az ellátás biztonsága szempontjából mindenképp visszalépés. Illetve felhívnám a figyelmet még arra, hogy most a legújabb probléma az R13 védőruha, amit a változtatás után már nem teszteltek újra, tehát a tűzoltók szemében az a kép él, hogy bizony a teszt során megégtek benne a tesztelő tűzoltók, aztán most ezt rendszeresítik, hogy majd ebben vonuljanak a tűzbe. El lehet képzelni, hogy milyen bizalommal fogják ezt megtenni.

Egy kicsit még arra is felhívnám a figyelmet, hogy esetleg a stadionok mellett még a technikai és a műszaki felszerelésre is fordítsanak egy kicsit több pénzt, mert az, hogy a szirénázó tűzoltóautó az autópályán 50-nel megy és úgy kell kerülgetni, ez maga a röhej, mert ennél többel nem mehetett, mert akkor már veszélyeztette volna a csapat épségét. Ez nem egyedi probléma. Tudunk olyan helyzetről, amikor több órán keresztül egy tűzoltóőrsön vonulásképtelen volt az ott lévő állomány, mert egyszerűen nem volt jó szer, amivel ki tudtak volna vonulni, amíg meg nem javították és meg nem érkezett a csere, addig ott tulajdonképpen a Jóistennek köszönhetjük, hogy nem történt nagyobb tragédia, mert nem lettek volna képesek segítségre menni.

Még nagyon sok a tennivaló a tűzoltóság kapcsán. Azt javaslom, hogy tényleg egy kicsit többet fordítsanak a gyakorlati tesztelésre, és tényleg kérdezzék meg a vonulós állományt is arról, hogy mi a véleményük, és milyen irányba változott az elmúlt 2-3 évben, de legfőképp 2012 áprilisa óta az egész rendszer, és hogy ez hogyan hat a lakosság biztonságára.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, tisztelt képviselő asszony. Nem látok több bejelentkező képviselőt, így megkérdezem Tállai András államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Jelzi, hogy igen. A Belügyminisztérium államtitkáráé a szó.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálom sorrendbe szedni a kritizált témákat, illetve kritikus megjegyzésekre próbálok reagálni. Látom, hogy az LMP- és az MSZP-frakció nem igazán képviselteti magát. Göndör úr nem vett részt a vitában, tehát nem mondta el a véleményét, de most ő fogja meghallgatni, hogy a kormánynak mi a reakciója az MSZP frakciójának kritikáira.

Varga Zoltán képviselő úr először azt kifogásolta, hogy miért a katasztrófavédelem vezetője fog személyesen dönteni a támogatás összegéről, amit az önkéntes tűzoltó-egyesület fog kapni. És ezt megismételte Juhász Ferenc a felszólalásában, hogy nem ért egyet vele. Én valójában a kérdésfölvetést nem értem. Tehát a törvényjavaslat szerint az önkéntes tűzoltókluboknak lehetőségük lesz pályázat alapján vagy területi alapon, vagy országos pályáztatás alapján működésükhöz, illetve fejlesztésükhöz forráshoz jutni, és erről az országos katasztrófavédelem vezetője vagy a regionális vezetőjük fog dönteni. Tehát nem egyedi dolog az, hogy a pályázatok elbírálása során egyszemélyes döntés születik.

A felszólalók fölvetették, hogy miért nem miniszteri vagy kormányrendelet szabályozza ezt, és akkor egy miniszter lenne felelős azért, hogy az adott szervezet mennyi pályázati forráshoz jut. Ez a mai elbírálási rendszerben is így van. Én azt mondom, hogy az országos katasztrófavédelem vezetője igenis kell hogy olyan felkészült legyen és felelősséggel bírjon, hogy ezt meg tudja ítélni, és a forrásokat oda fogja adni, ahol azt valóban arra a célra fordítják, amire pályáznak.

Érdekes vita alakult ki a tűzoltóság és a katasztrófavédelem elnevezésen. Az ellenzék azt a látszatot kelti, hogy a tűzoltó, a tűzoltóság név, fogalom, feladat eltűnik a rendszerből. Valójában abszolút nem így van. A katasztrófavédelem elnevezés 1999 óta működik, tehát 14 éve, és mindenki tudja, hogy a katasztrófavédelem egy átfogó elnevezés, megnevezés, kifejezés, azon belül vannak tűzoltói feladatok. Tehát a jelenlegi törvény sem kíván ezen változtatni, sőt az önkéntes tűzoltó-egyesületek vonatkozásában ezt a fogalmat erősíti. És az, hogy a tűzoltóőrsök katasztrófavédelmi őrssé fognak változni, úgy gondolom, hogy ez nem lehet érdemi vita kérdése, hiszen ezzel a katasztrófavédelmi őrsök csak több feladatot fognak majd kapni.

Varga Zoltán képviselő úr félreértelmezi a polgármesterek értelmezését. Nem arról van szó, hogy a jövőben a polgármesterek nem fognak értesítést kapni, ha a településükön egy veszélyes üzemben üzemzavar történik, de csak abban az esetben, ha az a településükre is kihatással van. A jövőben nem kell a mindennapi üzemzavart jelezni az adott polgármesternek és ezzel fölöslegesen terhelni, tehát ez az aggódása nem valós.

Ugyanúgy nem valós Juhász Ferencnek az az aggódása, hogy nem volt társadalmi vitája az érintett törvénynek, az önkormányzati érdekszövetségekkel, a stratégiai partnerekkel is végig volt tárgyalva, azon túl a honlapon keresztül bárki, bármelyik magyar állampolgár észrevételezhette, véleményezhette a benyújtott törvényjavaslatot.

Egy dologban igaza van a képviselő úrnak. Valóban, a törvényjavaslatnak azon részében, amikor azt mondja, hogy az önkéntesek részt vehetnek a katasztrófavédelmi feladatok ellátásában és bekerült a kivétel a védekezési feladatokba, ez tévesen került be, köszönjük a képviselő úrnak is. A módosító javaslat már elkészült, hogy kikerüljön.

Nagy vita alakult ki abban, hogy hogy merte a Belügyminisztérium az általános indoklásba beletenni azt a kifejezést: "Így a 2013 kora tavaszi hóhelyzet, valamint a nyári dunai árvíz elleni védekezés hatékonysága bebizonyította, hogy a katasztrófavédelem átalakított szervezeti és szabályrendszere a gyakorlatban jól működött." Tehát nem azt mondja, hogy a hóhelyzetet és a nyári dunai árvizet jól kezelte, hanem azt mondja, hogy a katasztrófavédelem átalakított szervezeti és szabályrendszere működött jól.

Ami pedig a hóhelyzet megítélését illeti, azt a helyzetet csak néhány szóval szeretném felidézni. Senki nem mondta, hogy egy hóhelyzet kezelése bármikor is tökéletes. Biztosan nem volt így ez év márciusában, ezért csak kérdezem én, hogy Magyarországon mikor volt utoljára márciusban ekkora nagy hófúvás, hóvihar. És azt is mindenki elismerte, hogy a médián keresztül az értesítés megfelelő volt-e az emberek felé. Csakúgy, ahogy én sem tettem, és elindultam abban az időjárásban, mert nem hittem el, hogy márciusban ilyen baj lehet, úgy sajnos ezt megtette más ember is. Gondoljunk csak vissza, hogy milyen hosszú autósorok voltak a hóviharban elakadva Ausztriában, Németországban vagy Belgiumban, és azt se felejtsük el, hogy a katasztrófavédelem a helyzetet úgy oldotta meg, hogy emberéletben a nagy katasztrófa során sem esett kár.

Juhász Ferenc úr még a jogállamiságot is megkérdezte a törvényjavaslat kapcsán, de aztán nem fejtette ki egyébként, hogy ezt miért tette.

(13.00)

Rosszul tudja, hogy a civil szervezetek a jövőben nem vehetnek részt a katasztrófavédelmi feladatok ellátásában. Részt vehetnek, de egy minősítési eljárásban kell részt venniük. Tehát ha egy szervezet szervezetten és közvetlenül részt kíván venni a katasztrófavédelmi feladatokban, akkor bizonyos elvárásokat is meg kell az irányukban fogalmazni. Ez történik most meg.

Örök vita van arról, hogy a közfoglalkoztatottak bére miért alacsony. Ez ugyan nem tárgya ennek a törvényjavaslatnak, de azért hadd mondjam el, ez a szocialistáktól kicsit furcsa, hiszen az elmúlt nyolc évben egyszer sem próbáltak meg a túlzottdeficit-eljárásnak megfelelni, egyszer sem tudták tartani a költségvetési hiányt, és tudjuk, hogy kormányzásuk alatt a GDP 30 százalékával növelték az adósságállományt. Így lehet követelni azt, hogy emeljük a közfoglalkoztatottak bérét, de ez csak egy kitérő volt a részemről.

Staudt Gábor hosszasan fejtegette, hogy az önkéntes tűzoltóság rendszere hogyan működik Ausztriában. Hát igen, Ausztriában és Németországban én is láttam ilyen példákat. Ott teljesen más alapokon szerveződnek meg ezek a feladatok. Ő egyébként azt mondta, hogy azt a törekvést, amit a törvényjavaslat ennek kapcsán biztosít, összességében támogatja.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mile Lajosnak - aki szintén nincs itt - köszönöm a véleményét, de megmondom őszintén, hogy nem értem. Arról beszélt, hogy a Fidesz számára a hatékonyság egyenlő a centralizációval, ezért ő ezt a törvényjavaslatot nem tudja elfogadni. Ezt nem egészen értem, mert ebben a törvényjavaslatban biztosan nincs centralizálási törekvés. Ezt pontosan az önkéntes tűzoltó-egyesületek nagyobb feladata és lehetőségének a biztosítása mondja ki, hiszen a jövőben az önkéntes tűzoltó-egyesületeknek beavatkozó szerepük is lesz majd. Tehát ez a törvényjavaslat éppen nem a centralizációt, hanem a civil szféra nagyobb bevonását jelenti az állami feladatok ellátásába. Tehát ő éppen fordítva értelmezte a dolgot. Mint ahogy azt is, hogy megszűnik ezeknek az egyesületeknek a normatív támogatása. De ha elolvassa a 11. §-t, azt látja, hogy ott ennek pont az ellenkezője van leírva. Azt meg végképp nem értem, hogy azért sem ért egyet a törvényjavaslattal, mert az indoklásban, ahogy már felolvastam, arra hivatkozunk, hogy a tavaszi hóhelyzet kezelése megfelelő volt, ezért ő nem tudja támogatni a törvényjavaslatot. Én meg úgy gondolom, hogy ő ezt nem is akarja az ellenzéki mivoltából adódóan.

Szél Bernadettnek köszönjük szépen az ombudsman által írt feljegyzést, megjegyzést a közfoglalkoztatással kapcsolatban, de ez nem az a törvény. Itt arról van szó, hogy a közfoglalkoztatottakat a jövőben a törvény által biztosítva be lehet vonni a katasztrófavédelmi feladatok elvégzésébe. Önnek egyébként az volt az első mondata, hogy ezt támogatja. De hogy milyen lehetőséget kínált fel magának arra vonatkozóan, hogy a közfoglalkoztatottakat jogi értelemben megvédje attól, hogy ez ne kerüljön be a szerződésbe, erre azt mondom, hogy módosító javaslatot kell beadni, és a részletes vitában ennek a jogi és egyéb hátterét meg fogjuk vitatni, természetesen a bizottsági ülést megelőzően.

Bertha Szilviának is köszönöm szépen a felszólalását. Az, hogy a nevet és címet be kell mondani tűzeset esetén, szerintem ez eddig is így volt, és a jövőben is így lesz. (Bertha Szilvia: Nem erről beszéltem!) Az összeférhetetlenségi szabályokat is kritizálta. Valószínű, hogy ebben nem fog közeledni az álláspontunk. De kritizálta a 112-es hívószám rendszerét is, és most sem felejtette el elmondani a parlamentben, hogy a tűzoltóság technikai felszereltsége alacsony szintű, és ezt hatékonyabbá kellene tenni.

Köszönöm szépen mindenkinek a felszólalását, a kormánypárti képviselőknek természetesen a támogató javaslatukat. Bízom abban, hogy ez a vita sok mindenkit, aki eddig kétkedően állt a törvényjavaslathoz, meggyőz abban, hogy a törvényjavaslatot a zárószavazásnál majd támogatni tudja, hiszen úgy gondolom, hogy ezzel a katasztrófavédelem a munkáját még hatékonyabban az emberek szolgálatában tudja végezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Göndör István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem akarom önt nehéz helyzetbe hozni, mert most cseréltek, és az elnök úr nem tudhatja. Államtitkár úr, ön meglehetősen sportszerűtlen volt. Juhász Ferenc bejelentette, hogy a beszéde után elmegy Kárpáti tábornok úr temetésére, azért nem ül itt, így az elnök nem tudta figyelmeztetni.

Felszólalások:   25-46   47-78   79-85      Ülésnap adatai