Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. T/12616. számon ismerhették meg a törvényjavaslatot.

Az előterjesztői expozé következik. Czomba Sándor államtitkár úr következik, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, maximálisan húszperces időkeretben. Öné a szó.

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által benyújtott jelen törvényjavaslat több törvény módosítását tartalmazza. A módosítások célja egyrészt az egyes törvények szabályai közötti összhang megteremtése, a törvények szabályainak pontosítása, valamint a gyakorlati alkalmazás megkönnyítése.

A törvényjavaslat néhány olyan érdemi módosítást is tartalmaz, amelyekre az egyes törvények céljának megvalósulása érdekében van szükség. A törvényjavaslat módosítja a foglalkoztatási törvényt. A módosítás által rugalmasabbá válik a munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtásának rendszere, pontosabb kép kialakítására nyílik lehetőség a magyar foglalkoztatási helyzetről, megteremtődik a teljes összhang a foglalkoztatási törvény és az új munka törvénykönyve között.

A nemzetgazdaság munkaerő-piaci folyamatainak értékeléséhez jelenleg különböző forrásokból többféle statisztikai adat áll rendelkezésre, amelyek esetenként meglehetősen eltérő képet mutatnak a foglalkoztatottság alakulásáról. A törvényjavaslat ezért foglalkoztatási mutató bevezetésének a lehetőségét teremti meg.

Itt álljunk meg egy pillanatra, tisztelt képviselőtársaim, mert az elmúlt napokban, mióta a foglalkoztatási törvény napirenden van, számos nyilatkozat és számos sajtóorgánum foglalkozott ezzel a kérdéssel, és olyan színben próbálták feltüntetni mindezt, mintha a kormány elégedetlen lenne a statisztikai adatokkal, és magának kreálna adatokat. Itt szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, hogy egyrészről ez a törvénytervezet egy lehetőséget teremt arra, hogy ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy erre a foglalkoztatási mutatóra szükség van, azt törvénybe foglalva, az Országgyűlésen, a parlamenten keresztül jóváhagyva tehesse ezt meg, úgyhogy ha valaki időben belegondol, ez a fajta statisztika legkorábban a választások után fog megjelenni. Tehát az az állítás, hogy a kormány ebbe az irányba azért mozdult el, mert szeretné, ha a választásokig a statisztika javulna, nem fedi a valóságot.

A másik nagyon fontos dolog, amit ezzel kapcsolatban szeretnék hangsúlyozni: képviselőtársaim, ül-e a teremben olyan képviselő, aki meg tudja mondani, hogy a mai napon Magyarországon hány ember dolgozik? Mert ha igen, akkor innentől kezdve gyakorlatilag azonnal kivesszük ezt az elemet, hiszen nincs értelme, ha napi szinten pontos, precíz adatokat tudunk. De ha nem tudunk, és politikai síkon is számos vita folyik számos esetben a KSH adatairól, hiszen gyakorlatilag ma Magyarországon foglalkoztatás szempontjából két adat az, ami meghatározó jelentőségű: a KSH-nak van a munkaerő-felmérése és az intézményi statisztikája. Az egyik legutóbbi adat 3 millió 981 ezer embert látott foglalkoztatottnak, a másik adat meg 2 millió 640 ezret. A kettő közt van közel 1 millió 300 ezer különbség, azért, mert az egyik adat nem látja az 5 fő alatti foglalkoztatottakat, és nem látja egyébként az 1 és 50 fő közöttieket, csak szűk keresztmetszetben. Summa summarum, ahhoz, hogy tisztán lássunk ebben a képben, és a mindenkori kormányoknak, meggyőződésem, hogy célja és feladata az, hogy lássa a statisztikát, és a statisztika alapján lássa azt, hogy azok a foglalkoztatáspolitikai intézkedések, amelyeket meghoznak, beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, azt gondolom, érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni.

A munkaerő-piaci folyamatok folyamatos változása szükségessé teszi az állami foglalkoztatási szerv által nyújtott szolgáltatások körének folyamatos fejlesztését, átalakítását. Ezért célszerű, ha a szolgáltatások körét és nyújtásának részletes feltételeit a jövőben nem törvény, hanem miniszteri rendelet szabályozza. A törvényjavaslat által tartalmazott módosítás ennek a lehetőségét teremti meg. A törvényjavaslat szerint a jövőben a törvényi feltételek fennállása esetén a cselekvőképtelen személyek is nyilvántartásba vehetők álláskeresőként. Ez a változás összhangban van az új munka törvénykönyvével, amely szerint cselekvőképtelen személy is létesíthet munkaviszonyt. A módosítás szerint az álláskeresőnek a munkaügyi kirendeltséggel való együttműködési kötelezettségét cselekvőképtelen személy esetében a törvényes képviselője teljesíti. Egyes új támogatási lehetőségek jövőbeni bevezetése feltételének megteremtése érdekében a törvényjavaslat módosítja a foglalkoztatási törvény Nemzeti Foglalkoztatási Alappal kapcsolatos szabályait. Az Európai Szociális Alapból finanszírozott programok végrehajtásához szükség van külön egyéni szintű adatbázis létrehozására. A módosítás kiegészíti a foglalkoztatási törvényt az adatbázisra vonatkozó szabályokkal.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tartalmazza a Bérgarancia Alapról szóló törvény módosítását is. A módosítás célja, hogy a bérgarancia-támogatásból az elmaradt bértartozás a lehető legrövidebb idő alatt kifizetésre kerüljön a munkavállaló részére. Gyakran fordul elő, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek nincs pénzforgalmi számlája, mert a felszámoló a felelős gazdálkodás és a költséghatékonyság jegyében megszünteti a felszámolás alatt álló cég bankszámláját, illetve nagyobb összegű banki tartozás esetén erre a bankoknak is lehetőségük van. Ebben az esetben a hatályos szabályozás szerint nincs olyan számla, ahova a bérgarancia-támogatás utalható.

A bértartozás mielőbbi kifizetésének elősegítése érdekében a törvény úgy módosul, hogy a bérgarancia-támogatást nem a gazdálkodó szervezet pénzforgalmi számlájára kell utalni, hanem a bértartozásnak a törvényben meghatározott összegét az állami foglalkoztatási szerv közvetlenül a munkavállalónak fizeti ki.

A javaslat a bérgarancia-támogatás eredeti rendszerén nem változtat, csupán a bértartozás munkavállaló részére történő kifizetésének pénzügyi lebonyolítása módosul. A módosítás nem érinti azt a szabályt sem, miszerint a támogatás jogosulatlan felvétele esetén a támogatást a gazdálkodó szervezetnek kell visszafizetnie. A gyakorlatban gyakran fordul elő, hogy a támogatás visszafizetését engedményezés útján szeretnék teljesíteni. Az engedményezés tárgyát képező követelések az esetek nagy többségében bizonytalanok vagy behajthatatlanok. Ezért a módosítás eredményeként egyértelművé válik, hogy a támogatás visszafizetésére csak pénzben van lehetőség.

A módosítással a törvény kiegészül a bérgarancia-biztos intézményével. Ezt a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról szóló törvény 2014. július 1-jén hatályba lépő módosítása tette szükségessé.

A javaslatnak a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt módosító szabályai elsősorban pontosító jellegűek, illetve más jogszabályokkal való összhang megteremtését szolgálják. Ez alól kivételt képez a javaslatnak az a szabálya, amely kizárja, hogy az ügyfél önmaga indítványozza vele szemben hatósági ellenőrzés lefolytatását. A felügyelőségeknek az ellenőrzési hatáskörébe tartozó területek sokrétűsége következtében egy-egy foglalkoztató munkaügyi iratanyagának teljes körű áttekintése és vizsgálata megoldhatatlan feladatot jelent, ezért indokolt a törvénynek e kizáró rendelkezéssel történő kiegészítése. A javaslat további pontosító rendelkezései a szankciós irányelvvel való még teljesebb megfelelést szolgálják. Elősegítik az egységes jogértelmezést a munkaügyi felügyelő egybefoglalt határozatának bírósági felülvizsgálatára vonatkozóan, továbbá összehangolják a törvény egyes rendelkezéseit a munkaügyi felügyelőség közigazgatási határozatainak nyilvánosságra hozatala tekintetében.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben ismertetett módosításokon túl a javaslatban még két további törvény, a közalkalmazotti törvény és a munkavédelmi törvény módosítását indítványozzuk. A közalkalmazotti törvény módosítása egy törvényi dereguláció miatt kialakult jogértelmezési bizonytalanságot szüntet meg. Meghatározza a törvényben szabályozott szakszervezeti reprezentativitás megállapításának időpontját és gyakoriságát, a korábban e tárgyban hatályos törvény szerinti szabályozás alapján követett gyakorlattal összhangban. A javaslatnak a munkavédelmi törvényt érintő rendelkezései túlnyomórészt szintén technikai vagy pontosító jellegűek. Ez alól kivételt képez az a szabály, amely a munkavédelmi törvényben is kizárja, hogy az ügyfél saját maga hatósági ellenőrzés alá vonását kérelmezze. E rendelkezés a munkavédelmi eljárás során nehezen alkalmazható.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy az elhangzottak alapján a vita során támogassák a kormány által benyújtott javaslatot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkári expozét követően most a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság álláspontjának kifejtésére kerül sor. Kisebbségi és többségi vélemény is kialakult, 5-5 perces időkeretben hallgatjuk meg ezeket.

Először Polics József képviselő úrnak, a bizottság előadójának a többségi álláspont ismertetésére adom meg a lehetőséget.

(14.10)

POLICS JÓZSEF, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottság tegnap tárgyalta a T/12616. számú törvényjavaslatot, és a többség egyetértett azzal, hogy a javaslat az uniós forrásokból finanszírozott programok végrehajtásához szükséges további törvényi feltételek megteremtését célozza, illetve célja, hogy az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények rendelkezései között összhang jöjjön létre.

Mint ahogy az államtitkár úr is elmondta, az előterjesztés öt törvény módosítását érinti. A foglalkoztatási törvény módosítása megteremti az Európai Szociális Alapból finanszírozott programokhoz szükséges külön, egyéni szintű adatbázis létrehozásának törvényi feltételeit. A 2014-2020-as programozási időszak alapvető jellemzője az eredményközpontú megközelítés előtérbe kerülése. Az elért eredmények megfelelő nemzetközi összehasonlításra is alkalmas nyomon követése megköveteli a különböző ESZA-típusú intézkedésekben részesülő személyekről egyéni longitudinális jellegű adatok egy-egy adatbázisban történő gyűjtését. Az előterjesztés javaslatot tesz a foglalkoztatási mutató bevezetésére, amelyre az államtitkár úr is az expozéban részletesen kitért, hogy miért van rá szükség, és milyen ellentmondások jelentek meg az elmúlt időszakban, amióta a törvényjavaslat beterjesztésre került. Én erre most nem térek ki.

Módosításra kerül a Bérgarancia Alapról szóló törvény. A törvénytervezet nem érinti a bérgarancia-törvény által tartalmazott eredeti megoldást, miszerint a támogatásban a gazdálkodó szervezet részesül, csupán a bértartozás munkavállaló részére történő kifizetésének pénzügyi lebonyolításai módosulnak. Ahhoz, hogy a bértartozást az állami foglalkoztatási szerv a munkavállaló részére közvetlenül fizesse ki, már a kérelem benyújtásával egy időben a felszámolónak az állami foglalkoztatási szerv rendelkezésére kell bocsátania valamennyi ehhez szükséges adatot, ezért a felszámoló részére adatszolgáltatási kötelezettség kerül meghatározásra a törvényjavaslatban.

A javaslat kis terjedelemben módosítja a közalkalmazottak jogállásáról, a munkavédelemről, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényeket. A módosítások a jogalkalmazások során felmerült jogszabály-módosítási igényeknek tesznek eleget.

A bizottság 12 igen szavazattal, 5 tartózkodással általános vitára alkalmasnak ítélte az előterjesztést. Azt kívánom, hogy a téma súlyának megfelelően a képviselők ezzel egyenértékűen vegyenek részt a vitában, és segítsék elő a jó törvényalkotást.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: A többségi álláspontot követi a kisebbségi vélemény ismertetése, tehát a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi álláspontja. Előadó Gúr Nándor képviselő úr, öt percben.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem véletlenszerű volt a bizottság ülésének keretei között az 5 tartózkodó álláspont; egyszerűen azért, mert a törvénytervezet olyanfajta logikával ruházkodott fel, ami nehezen elfogadható.

Nehezen elfogadható, bár az államtitkár úr a felvezető gondolatokban megpróbálta semlegesíteni azokat a gondolatokat, amelyek eddig is és ezután is be fognak kerülni az éterbe és joggal kerülnek be. Mondom, hogy miről beszélünk. Gyakorlatilag arról a foglalkoztatói mutatószámról, amely a bizottság keretei között is több ellenzéki párt részéről kérdőjelek sokaságát vetette fel. Az államtitkár úr elmondásához illesztetten csak annyit szeretnék jelezni, hogy ismereteim szerint a törvény elfogadását követően majd a hatályosulás 2014. január 1-je a zárórendelkezésekben megfogalmazottak alapján. Tehát ilyen értelemben nyilván minden olyan dolog, amely január 1-jét követően fogható, az gyakorlatilag még a következő választásokat megelőző időpontban születik.

A másik része a történetnek az, hogy nem mutatószámokat kellene kitalálni, hanem foglalkoztatásbővítést kellene eszközölni. Önök ugyanis nem mutatószámokat ígértek három és fél évvel ezelőtt, hanem azt ígérték, hogy a gazdaság dinamikusan nőni fog, ennek eredménye az lesz, hogy egymillió új munkahely fog születni. Igaz, ezt tíz évre mondták. Legyünk méltányosak: akkor négy év alatt négyszázezer. Azt mondták, hogy radikális adócsökkentés is lesz.

Mindezekből az emberek azt látják, hogy ma kevesebben tudnak dolgozni ebben az országban, mint három és fél évvel ezt megelőzően. Kevesebben tudnak dolgozni, többet dolgozhatnak és a több munkával kevesebb pénzt, kevesebbet érő pénzt szereznek meg. Nagyjából ez az önök munkásságának eredménye, és ez okozta igazából a kérdőjelek sokaságát, ami felvetődött a bizottsági ülés keretei között is, így például, hogy miért kell feltétlen módon új mutatószámokban gondolkodni. Ja, ha európai uniós gondolkodáson alapul a történet, persze akkor ezt nem vitatja el senki, csak szeretnénk hozzátenni, hogy az eddigi mérési metodikákat meg azért nem lenne szabad elfelejteni, mert az elmúlt bő két évtized időszakához ez hozzáillesztődik, tehát ilyen értelemben az összehasonlíthatóság alapját nem kellene kilúgozni a rendszerből. Idézőjelbe teszem: joggal élhetünk a gyanúperrel, hogy nem véletlenszerű az, hogy újabb machinációba kezd a kormány. Mivel teljesítménye nincs a foglalkoztatás színpadán, ezért ilyen típusú megoldásokat próbál teremteni.

A másik része a történetnek, ami Czomba államtitkár úr gondolatai között szintén felvetődött, hogy azok a mérések, amelyek vannak, még egymással sem összehasonlíthatóak. Nem egymással kell összehasonlítani, hanem folyamatában az adott méréseket önmagukkal kell összehasonlítani, hiszen azonos alapon nyugvó mérések rendszere született meg évtizedekkel ezelőtt, és nem a két különböző metódus alapján történő mérést kell egymással összehasonlítani, hanem az időben való előbbre menetel tekintetében kell az egyes módszereket összehasonlítani.

Egyébként pedig majd a normál hozzászólás keretei között olyanról is fogok szólni, ami nem hangzott el a bizottsági ülés keretei között, és segítséget nyújt az államtitkárnak a tekintetben, hogy hogyan is tud hiteles információkhoz jutni. Ha már a három és fél éves munkálkodása kapcsán (Dr. Czomba Sándor: Megköszönöm!) erre nem sikerült vagy rájönnie, vagy segítséget kapnia, akkor jó szívvel fogom ezt megtenni annak érdekében, hogy arra a maradék fél esztendőre, ami még hátravan a kormányzásukból, legalább arra a fél esztendőre tudjanak hiteles információkkal szolgálni a külvilág felé.

A bizottsági ülés keretei közötti utolsó gondolatok pedig azok voltak, hogy a foglalkoztatási törvény 57. §-ának d) pontjában az Európai Szociális Alap felhasználásával kapcsolatos adatbázis kialakítása hogyan és miképpen történik meg. Itt nem az adatbázis kialakításával volt, van vagy lesz problémánk, hanem azzal, hogy ezeket az adatbázisokat hogyan és miképpen kívánják felhasználni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezek voltak valójában azok a kérdések, amelyek miatt a bizottság 5 tagja tartózkodott. Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Most következnek az írásban előre bejelentkezett felszólalók; elsőként Polics József képviselő úr, Fidesz.

(14.20)

POLICS JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mint ahogy a bizottsági kisebbségi, többségi véleményből is látszik, elég ellentmondóak a megközelítések a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban.

Úgy gondolom, az, hogy új mutató bevezetésére kerül sor, nem azt jelenti, hogy az eddigi mutatószámok megszűnnek. Nagyon sok mutatószám szolgálja azt a célt, hogy a munkaerő-piaci jellemzőkre találjunk statisztikai adatokat. Az Európai Unióban is országonként vannak átfedések és eltérések. De valójában ennek a beterjesztett törvényjavaslatnak - mint ahogy a többségi véleménynél is elmondtam - a célja az, hogy az uniós forrásokból finanszírozott programok végrehajtásához szükséges további törvényi feltételek megteremtésre kerüljenek.

A foglalkoztatási törvény módosítása során többek között bevezetésre kerül az új foglalkoztatási mutatószám, illetve az alapvető jogok biztosának egy tavalyi, 2266/2012. számú jelentésében foglaltaknak megfelelően a cselekvőképtelen személyek nyilvántartásba-vételével kapcsolatban kiegészül a törvény. Úgy gondolom, ez is egy nagyon fontos szempont, hogy ezek a kérdések is szabályozva legyenek.

Ezenkívül a foglalkoztatási törvény kiegészítésre kerül a vonatkozásban is, és ez is összefügg az alapvető jogok biztosa tavalyi, 3025. számú, foglalkoztatási és közfoglalkoztatási adatbázissal kapcsolatos megállapításával, hogy az állami foglalkoztatási szerv csak olyan adatot tarthat nyilván, amelyre a foglalkoztatási törvény lehetőséget biztosít számára. Megállapította, hogy nemzetiségre vonatkozó adatokat az állami foglalkoztatási szerv nem tarthat nyilván, azonban ez az összfoglalkoztatásba történő bevonás prioritási szempontjai között szerepel, és azok közé tartozik. A biztos jelentése nyomán kiegészül a foglalkoztatási törvény a megfelelő adatkezelési rendelkezésekkel. Az ESZA-adatbázis szintén olyan adatokat fog tartalmazni, amelyek a programba történő bevonás prioritási szintjéhez kapcsolódnak, ezért szükséges a nemzetiségekhez tartozásra vonatkozó adatok foglalkoztatási törvényben történő nevesítése.

A törvény kisebb mértékben hozzányúl, módosítja a közalkalmazottak jogállásáról szóló '92. évi XXXIII. törvényt, melynek során meghatározza a szakszervezeti reprezentativitás megállapításának időpontját és gyakoriságát, a korábban e tárgyban hatályos törvény szerinti szabályozás alapján követett gyakorlattal összhangban.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény is módosításra kerül. A javaslat több technikai jellegű módosítást, pontosítást tartalmaz, valamint az alkalmazás nehézségeire figyelemmel kizárja, hogy az ügyfél saját maga hatósági ellenőrzés alá vonását kérelmezze. Erről az államtitkár úr is beszélt az expozéban.

A Bérgarancia Alap módosítása, úgy gondolom, egy nagyon fontos kérdés, hisz a bérgarancia egy olyan, állam által gazdasági és szociális célból, az EU-s tagságból adódóan kötelezően működtetett, bérvédelmet szolgáló, jogilag szabályozott intézmény, amely a munkavállalók fizetésképtelen munkáltatóikkal szemben fennálló bérköveteléseinek egy maximalizált mértékig való kielégítését biztosítja állami forrásból. Az elmúlt időszakban erre vonatkozóan saját városomban, Komlón is volt példa, amikor a Bérgarancia Alapot kellett igénybe venni. A mostani beterjesztett javaslat pontosításokat tartalmaz, az időközben bekövetkezett jogos igényeket próbálja a törvénybe beemelni, és ezáltal kezelhetőbbé és működtethetőbbé tenni a rendszert.

A munkaügyi ellenőrzésekről szóló törvény is kisebb részben módosításra kerül a beterjesztett törvényjavaslat szerint.

Ennek figyelembevételével, úgy gondolom, hogy az az öt törvény, ami itt módosításra kerül, sokkal jobban elő fogja segíteni a foglalkoztatással kapcsolatos törvények végrehajtását, az ezzel kapcsolatos problémák kezelését.

Abban, hogy a Fidesz-KDNP-kormány 10 éves időtartamban 1 millió foglalkoztatást vállalt be, úgy gondolom, hogy ezek a változások, amik a beterjesztésben szerepelnek, semmi kozmetikát nem jelentenek, ahogy a képviselőtársaim a bevezetőben elmondták. Én a saját területemről csak azt tudom mondani, hogy Komlón jelenleg a munkanélküliségi ráta a hat évvel ezelőtti szinten van azon mutatószámok alapján, amit elődeink határoztak meg, és azért, hogy ezen a szinten legyen, úgy gondolom, hogy a Fidesz-KDNP-kormány tette meg azokat a lépéseket, hogy kedvezőbbé alakuljanak ezek a feltételek, és ez a törvénytervezet is ezt a célt szolgálja.

Azt kívánom még egyszer, hogy értelmes javaslatokkal tegyük még jobbá a törvényt a nehéz helyzetben lévő munkavállalók és a jelenleg munkával nem rendelkezők számára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Polics József képviselőtársam befejező mondatai arról szóltak, hogy hat évvel ezelőtti szinten van a munkanélküliség. Szeretném jelezni, olyaténképpen sikerült ezt elérni, hogy önök 9 hónapról 3 hónapra csökkentették az álláskeresési támogatás időintervallumát, azaz akit csak lehetett, megpróbáltak kilökni a rendszerből, ahelyett, hogy mondjuk, álláskeresési támogatásban részesítették volna.

Szeretném jelezni, csak azért, hogy tiszta és világos legyen önök előtt, hogy ma a rendszerben regisztráltak körének a 10 - jól hallja, képviselőtársam, a 10 - százaléka az, aki álláskeresési támogatást kap, 33 százalék durván azok részaránya, akik szociális ellátásban részesülnek, 55-56 százalékuk pedig egyetlen árva fillért nem kap, semmilyen támogatást nem kap.

Aközben csökkentették 3 hónapra ezt az álláskeresési támogatást, miközben nagyjából 17-18 hónap - ha valaki elveszíti a munkalehetőségét - átlagosan az elhelyezkedés időintervalluma, és aközben, miközben a munkaadóktól és a munkavállalóktól nem csökkentették a járulékbevételeket, és a rájuk fordított forrásokat ilyeténképpen mértékadó módon csökkentették. Nagyon egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni a dolgokat, hogy miközben az összes felhasználható forrás, a valamikori Munkaerő-piaci Alapban, a mostani Nemzeti Foglalkoztatási Alapban fellelhető, 330 milliárd forintos nagyságrendű pénz 43 százalékát a Start-programra költik, aközben passzív ellátásként 17 százalék jut az embereknek átmeneti segítség nyújtására, aktív ellátási formában pedig a 9 százaléka, a képzésekre, felnőttképzésekre pedig a 7 százaléka.

Csak azért mondtam néhány jelzőszámot, hogy legyen kapaszkodó a további gondolkodáshoz, hogy mi felé kellene haladni (Az elnök csenget.), és nem mutatószámokban gondolkodni.

Köszönöm szépen.

(14.30)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Szél Bernadett, LMP-s képviselő asszony, öné a szó.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Nyilván nem lehet azt reakció nélkül hagyni, ha egy fideszes képviselő arról beszél, hogy Magyarországon a munkanélküliség szintje milyen alacsony vagy milyen magas. Egész egyszerűen önök egy olyan ténnyel büszkélkednek, amire semmi okuk nincsen, hiszen csak akkor lenne korrekt a tájékoztatás, ha rögtön hozzátennék, hogy hány ember van ma teljesen ellátás nélkül. Nézzék, attól még, hogy a munkaügyi központok homlokteréből kikerülnek emberek, és teljesen ellátás nélkül maradnak, az nem azt jelenti, hogy a munkanélküliség csökkent, hanem azt jelenti, hogy itt rengeteg ember van, aki kikerült a rendszerből és akinek már egy fillér jövedelme sincsen.

Nézzék, attól még, hogy rengeteg ember ezt az országot elhagyja azért, mert itt nem tud megélni, és máshol van munkahelye, amit önök nem tudnak neki biztosítani, az nem ad okot a kormányzatnak arra, hogy büszkélkedjen, hanem sokkal inkább arra kellene hogy okot adjon, hogy inkább magába nézzen és megvizsgálja, hogy mit rontott el az elmúlt három és fél évben.

Azonkívül hozzá kell tenni azt is, hogy önök rendszeresen a közfoglalkoztatással dicsekszenek, itt is meghallgattuk, hogy ez mennyire jó rendszer, most már azt kell látni, hogy itt, Magyarországon beállt egy olyan ciklus, amelyben az emberek egy része vagy közfoglalkoztatott, vagy pedig segélyen van, vagy pedig azt is elveszik tőle. Teljesen világosan látható, hogy ezt nem egy munkahely-teremtési produkcióként kell előadni, hanem sokkal inkább ismételten egy magábanézési lehetőséget kínálna a kormány részére annak érdekében, hogy megvizsgálja, hogy az az ígéret, amit önök megtettek és a legfontosabb ígéretük volt, mielőtt beültek ezekbe a székekbe, az munkahelyteremtésről szólt.

Önök beszélnek itt nemzeti együttműködés rendszeréről, most már nemzeti közfoglalkoztatás rendszeréről kellene beszélni, mert itt, Magyarországon a legtöbb ember, ha elveszíti a munkáját, akkor már attól kell hogy féljen, hogy közfoglalkoztatott lesz, és bekerül egy olyan rendszerbe, amelyből nem lesz visszatérési lehetősége a nyílt munkaerőpiacra. Tényleg gondolják meg, legyenek szívesek, ha a statisztikákkal büszkélkednek, vagy ismertessék a másik körét is a statisztikáknak, ami teljes képet ad az önök kormányzati tevékenységéről, ha foglalkoztatáspolitikáról van szó.

ELNÖK: Még mindig a kétpercesek közt Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Még két gondolat a Polics képviselőtársam által elmondottakhoz. A munkanélküliek esetében még annyit, hogy biztos tudja, képviselőtársam, hogy a tartós munkanélküliek részaránya az 50 százalékot haladja meg. Tudja, azok, akik már több mint egy esztendeje a regiszterben bent vannak. És akkor nem ismétlem az előzőeket, de az egymillió új munkahely ígéretéhez hozzáillesztetten azért azt szeretném elmondani, hogy tiszta legyen a kép, hogy ma ezen a 93 ezer négyzetkilométeren itt, Magyarországon kevesebben dolgoznak, mint amennyien dolgoztak három és fél évvel ezelőtt vagy épp a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntekor.

Önök a statisztikán keresztül, Matolcsy után szabadon - Czomba államtitkár úrnak könnyű a dolga, mert volt főnökét kell csak idéznie -: 500 ezren külföldön vannak. De egyébként nem kell Matolcsyra sem hivatkozni, meg kell nézni a KSH mérési adatait, meg kell nézni a GKI mérési adatait. Az egyikben az van, hogy a 6 hónapnál régebben tartósan külföldön kint lévők és munkatevékenységet folytatók száma 280 ezer fő. (Dr. Czomba Sándor jegyzetel.) GKI, segítek, államtitkár úr. (Dr. Czomba Sándor: Köszönöm.) De csak a barátság okán. (Derültség.) A másikban az van, ami KSH, hogy akiknek állandó lakhelye van Magyarországon és tartósan külföldön vannak nyilván azért, mert munkatevékenységet folytatnak, 335 ezerre mérte a KSH ezt. Szeretném jelezni, visszautalva a GKI-ra, ő csak a 6 hónapon túliakat nézte, és nem nézte azokat, akik 6 hónapnál rövidebb futamidőt töltenek kint, azaz szezonális munkatevékenységet folytatnak.

Ez is százezres nagyságrendű. És hogy korrektek legyünk, a statisztikába azt veszi be a rendszer, akik egy évnél nem régebben külföldön folytatnak munkatevékenységet. Ez pedig összességében a szezonálissal együtt több százezer fő, azaz Magyarországon jelen időszakban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) százezres nagyságrenddel kevesebben dolgoznak, mint a kormányváltáskor.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Le se üljön, képviselő úr, merthogy ön következik a 15 perces hozzászólás kategóriájában.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, normál hozzászólás keretei között. Köszönöm szépen. Akkor onnan folytatom vagy úgy kezdem el a gondolataimat, ahol befejeztem.

Nyilván akkor, amikor foglalkoztatási törvény módosításáról beszélünk, kell egy képet alkotni arról, hogy mi van ma Magyarországon a munkaerőpiac színpadán. A jelzőszámokat nem fogom folyamatosan ismételgetni, de látható módon kevesebben dolgoznak, mint amennyien dolgoztak a kormányváltáskor, vagy mint ahogy mondtam az előbb, a gazdasági-pénzügyi világválság beköszöntekor. Egy példát említettem, ez a külföldön dolgozók részaránya, amely mértékadó módon hat a statisztikára, százezres, több százezres nagyságrenddel torzítja a statisztikán keresztül a foglalkoztatotti számadatokat. De hasonképpen torzítja a közfoglalkoztatás mikéntje is, hiszen - pulzál nyilván a rendszer, attól függ, melyik időszakot nézzük - nagyjából 40-60 ezerrel többen dolgoznak közfoglalkoztatás keretei között, mint mondjuk, 3-4 évvel ezelőtt dolgoztak. Nem baj, az nem baj, hogy közfoglalkoztatás keretei között munkatevékenységet találnak az emberek, az a baj, hogy ez a munkatevékenység messze döntő többségében nem értékteremtéssel párosuló.

Tudják, az utca embere, a mindennapjait élő ember úgy fogalmazza ezt a kérdést meg, és teljesen joggal teszi, hogy az nem munka, ha a lapátot délelőtt az utca egyik oldalán, délután pedig a másik oldalán támasztja valaki. Az a munka, ha értékteremtéssel párosul mindaz, amilyen munkatevékenységet folytatnak. (Dr. Czomba Sándor bólogat.) Szeretném jelezni, államtitkár úr, mert látom, egyetért ebben velem (Dr. Czomba Sándor: Abszolút.), az sem tekinthető persze értékteremtésnek, ha mondjuk, a piacon a tojás ára legyen, mondjuk, 40 forint, és 400 forintos tojás előállítására kerül sor, mert a költségek olyan mértéket öltenek, hogy tízszeres nagyságrendben születik meg az a tojás, mint ahogy egyébként a piaci viszonyok között megszületne. Érti, amiről beszélek, és példákat is tud saját maga is mondani erre vonatkozóan.

Tehát azt szeretném megerősíteni, hogy én nem vagyok közfoglalkoztatás-ellenes, én azt mondom, hogy ez egy szükségszerű kategória. Egyszerűen azért, mert rengetegen vannak ma Magyarországon olyanok, akiknek az elsődleges munkaerőpiacon nem jut lehetőség, legkiváltképp az önök hiteltelen és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájának az eredményéből fakadóan, de ha már így van, akkor legalább a közfoglalkoztatás szintjén valamilyen kapaszkodót lehessen nyújtani. Persze, hozzáteszem Szél Bernadettel egyetértve, hogy ebben a vonatkozásban az innen való visszatalálás esélye az elsődleges munkaerőpiacra sokkal nehezebb és sokkal kisebb arányban valósul meg, mintha valaki egyből ott találja meg a helyét és a lehetőségét.

De hogy a foglalkoztatási képet egy picit tágítsuk, azt is hozzá kell tennem, hogy az ország, ez a kicsiny ország, ez a 93 ezer négyzetkilométer az idézőjelbe vett kicsinysége mellett is rettentő módon ellentmondásos, és rettentő különbségeket hordoz magában. Olyan halmozottan hátrányos helyzetű térségek sokasága van ma már ebben az országban, ahol foglalkoztatáspolitikai szempontból statisztikailag lehet még kedvező képet kimutatni, de egyébként az emberek érzete, a valós érzete, a tapasztalásaik alapján egyértelmű, hogy romló tendenciákkal kell szembenézniük és főleg a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben.

(A jegyzői széket Földesi Gyula foglalja el.)

És ha megnézzük már másik aspektusból például, hogy a korosztályi összetétel tekintetében hogy néz ki a kép, akkor azt kell hogy lássuk, hogy legkiváltképp a fiatal korosztály, a 15-24 éves korosztály, amit mér a statisztika is, az ő esetükben válságosnak mondható a helyzet. Hiszen itt most már évek óta a kormányzásuk időszakában közel 30 százalékos a részaránya azoknak, akik közülük az utcán kezdik az életet, magyarul: nincs kézzelfogható munkalehetőségük, ezért nyilván menekülnek is, és nem véletlenszerű, hogy gyarapítják azon százezrek számát, akik elhagyják ezt az országot.

Tehát azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy talán nem a minimálbér 80 százalékát kellene kínálni ezeknek a fiataloknak, mint itt, a Parlament falai között is elhangzott, biztos emlékszik rá, államtitkár úr, hanem olyan konstruktív megoldásokat erősíteni, ami gyakorlatilag a korábbi esztendőkben szocialista és más politikusok szájából is elhangzott annak érdekében, hogy hogyan lehet ezt a kérdést feloldani.

A "kevesebben dolgoznak, többet dolgoznak kevesebb bérért", itt most már nem keverem be nagyon a munka törvénykönyvét, csak azért hozom szóba, mert államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a foglalkoztatási törvény és a munka törvénykönyve közötti összhang megteremtése történik meg ennek a törvénynek az elfogadásával.

(14.40)

Hát, inkább a munka törvénykönyvének az a fajta változtatása, felülírása történt volna meg minél gyorsabban - tudja, emlékszik, államtitkár úr -, ami, mondjuk, a szabadságok kifizetéséhez kapcsolódó pénzek utolérését jelentette volna, vagy épp a műszakpótlékok kérdéskörét és sok minden egyéb mást. Azzal az emberek, a munkavállalók többre mentek volna, mint ezzel, amit az előbbi mondataiban elmondott.

A munkanélküliségre nem térek ki, hiszen az előbbi kétpercesben érintettük a dolgokat. A munkából származó, megszerezhető, megszerzett jövedelmeknek a dolgára viszont mindenképpen kitérnék. Meggyőződésem szerint egy hazugságpropaganda zajlik ebben az országban e tekintetben mind a foglalkoztatás, mind a bérek viszonylatában, mert a hirdetések, a plakátok másról szólnak, mint amiről az élet szól. Plasztikus példák vannak erre, lehet vitatni, és akkor beljebb tudunk menni a dologban.

A miniszterelnök szórólapot ad ki, plakáton hirdet, sok mindent tesz a tekintetben, hogy a minimálbér - legyen, mondjuk, a minimálbér egy kapaszkodó ehhez - radikálisan nő. Igen, a minimálbérnek a bruttója radikálisan nő, ez után a bruttó után fizetnek többlet járulékterhet a munkaadók, akiket ilyeténképpen a falhoz szorítanak.

Ez a minimálbér 3,5 év kormányzása elteltét követően nettóban azt jelenti a munkavállalónak, hogy a 64 200 forintot sem éri el. Ez a kormányváltáskor 60 200 forint volt. Vásárlóerő-értékben viszont ez a 64 200 forint olyan 55-56 ezer forintot ér ma, azaz körülbelül 5 ezer forinttal kevesebbet, mint amennyit 2010-ben ért. Hát, ez az önök radikális minimálbér-emelése, ami arról szól, hogy az ember, aki minimálbérhez jut hozzá, kevesebbet érő pénzzel megy haza.

De lehetne ezt nézni akár a közfoglalkoztatottaknál is, amire tavaly talán 132 milliárdot fordítottak, most a tervek szerint meg majd már 150 milliárd forint kívánnak fordítani. Ebből mennyi jut oda a közfoglalkoztatottaknak? Nagyjából a fele egyébként, mert az átlagos közfoglalkoztatotti bruttó bér olyan 75 ezer forint környékén van. A nettó, amit kézbe kapnak ezek az emberek, az ominózus 47 ezer forinthoz illesztetten most már a dúskáláshoz is elegendő pénz, hiszen negyvenkilencezer-egynéhányszáz forint. Még az a kis kecske meg gomba, tudják, amit ajánlottak, megsegíti a történetet, és révbe is juttatja ezeket az embereket.

Hozzáteszem, hogy az a negyvenkilencezer-egynéhányszáz forint egyébként megint, ha az inflációt számításba vesszük, és visszaszámoljuk 2010-hez, akkor azt jelenti, hogy olyan 42 ezer forint környékén van. Magyarra fordítva a szót: ez a kétharmadot szerzett kormány, ez a kétharmados kormány a közfoglalkoztatáson lévő emberek bére reál-vásárlóerőértékének az egyharmadát elvette. Ez az önök szolidaritása. De nemcsak a közfoglalkoztatott, nemcsak a minimálbéres ember, hanem az átlag alatt kereső ember is hasonló trendeket, tendenciákat vehetett észre, élvezhette mindazt, amit önöktől ekképpen kapott.

Egy szó mint száz, ha nekem nem akar hinni államtitkár úr - mert még azt is feltételezem, hogy adott esetben nem akar hinni -, akkor higgyen a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, akkor nézze meg azt, hogy a NAV 2012-re vonatkoztatottan a mérési adatok alapján... - illetve ezek nem mérési adatok, ezek az egzaktivitások, ezek a tényszerűségek, mert a munkaviszonyból származó bérjövedelmek után fizetett személyi jövedelemadóban való részesülés kapcsán megmutatja, hogy hányan voltak munkában ilyen-olyan formában, akár egy órát elérő módon egy adott héten. Tudja, mennyi volt ez? Megmondom önnek segítségképpen, mert megígértem: 3 millió 771 ezer fő volt 2012-ben.

Szeretném jelezni önnek, hogy ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kimutatásait nem tekinti hitelesnek, akkor nem tudom, mi az, ami hiteles lehet, hiszen ez nem másról szól, mint a munkaviszonyból származó bérjövedelmek utáni személyi jövedelemadót megfizetők létszámát mutatja meg.

Azt is szeretném önnek mondani, hogy az önök kormányzásának az időszaka 2012-re azt hozta, hogy nőtt azoknak a száma, akik a minimálbér alatt és a minimálbéren kerestek. Ennek is van konkrét, kézzelfogható számadata, megmondom ezt is önnek: 1 millió 263 ezer főt hoz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ami gyakorlatilag a munkaviszonyból származó bérjövedelem utáni személyi jövedelemadó-befizetés 3 millió 771 ezres főjéhez viszonyítva 33 százalékot tesz ki, azaz minden harmadik ember vagy a minimálbért, vagy a minimálbérnél kevesebbet keresett. Hozzáteszem, ez növekedett az azt megelőző évhez képest. Úgy növekedett, miközben csökkent azoknak a száma, akik a személyi jövedelemadó-bevallás tekintetében munkajövedelemből származó bért vallottak be.

Hozzáteszem azt is, hogy mondjuk, a 4-5-6 millió forintos meg afeletti jövedelmeknél pedig nőtt azoknak a száma, akik ebbe a sávba estek, magyarul: az önök idézőjeles szociálpolitikája azt hozta, hogy ahol szegénység volt, ott még nagyobb szintű szegénység alakult ki, ahol pedig a jólét adott volt, vagy a jobb lét legalább adott volt, ott pedig a még jobb lét alakult ki. Önök nem ott segítettek, ahol segítő kezet kellett volna nyújtani; azoktól az emberektől elfordultak, azoknak a segítségért nyúló kezeit eltolták maguktól.

Még egy érdekes adatot szeretnék önnek mondani, ha már mutatószámokat terjesztenek elő ezen törvénytervezet keretei között, ez pedig az, hogy éves átlagban Magyarországon 2012-ben az egyes emberre jutó megszerzett bérjövedelem 2 millió 30 ezer forint környékén volt, azaz visszaosztva havi szintre ez 170 ezer forintos bruttót jelent. Tudja, ez nem az, ami az átlagkereset összege. Más az átlag meg más a mediánátlag.

Tehát azt szeretném önnek mondani, hogy most már elég sok kapaszkodót nyújtottam. (Dr. Czomba Sándor: Megtisztelő.) Államtitkár úr, azért beszélek ön felé, mert tudom, hogy elmélyed ebben a kérdéskörben, és ha már segítő szándékkal nyúlok a kérdéshez, akkor azt gondolom, hogy ezt kell hogy megosszuk egymással.

Tehát egy szó mint száz, én azt szeretném ezekkel az adatokkal jelezni, ami a KSH-tól, a GKI-tól, a NAV-tól származik, hogy nem mutatószámok bevezetésére kellene feltétlen módon sort keríteni, hanem a foglalkoztatás bővítését kellene megtenni. Olyan gazdaságpolitikát kellene csinálniuk, amely gazdaságpolitika hiteles és kiszámítható, aminek az az eredménye, hogy a tőke - mindegy az, hogy határon kívüli vagy határon belüli tőke - ne jöjjön Magyarországra, és ne elhagyja az országot; az itt kerüljön befektetésre, mert annak az a következménye, hogy foglalkoztatásbővülés következik be.

Az önök munkásságának meg az az eredménye, hogy 30 százalékkal több mikro- és kisvállalkozás csuk be ebben a negyedévben, mint egy évvel ezt megelőzően, foglalkoztatáshoz illesztetten nyilván ennek hasonló kihatásai vannak. Persze, a munkanélküli-ellátás rendszerébe nem kerülnek be ezek az emberek, vagy csak nagyon rövid időre, mert onnan a lehetőség szerinti leghamarabb kitaszítják őket.

Összességében tehát ennek a törvénytervezetnek a kérdéseihez illesztetten annyit szeretnék jelezni, nem a saját érdekeikhez illesztett, ahhoz kovácsolt mutatószámrendszer kialakítását kellene megtenni, hanem - még egyszer mondom - a foglalkoztatás bővítésére kellene sort keríteni. Ráadásul úgy kellene mindezt megtenni, hogy ne a rendeleti kormányzás erősödjék ezen törvénytervezeten keresztül is, hanem a valamikor jól működő, ma még valahogyan működő munkaügyi hálózat rendszerén keresztül kellene tudni kezelni ezeket a kérdésköröket. És mondjuk, a hatósági jogosítványok tekintetében nem a járási hivatalok vezetőinek kellene, mondjuk, a másodfok szerepét feltétlen módon ezen kérdéskörök kapcsán betölteni, mert tudjuk, a járási hivatalok vezetőit a kormányhivatalok vezetői nevezik ki, a kormányhivatalok vezetőit meg a miniszterelnök nevezi ki, ha emlékképeim jók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Az egy percemet igénybe venném, elnök úr. Köszönöm szépen.

Tehát ez azt jelöli és azt jelenti, hogy önök tényleg csakis abban elkötelezettek, hogy kormányszinten próbáljanak minden kérdést megoldani, és megpróbálják kikerülni a parlamenti döntéshozatalt. Ez jellemzően a Nemzeti Foglalkoztatási Alapra, az aktív eszközök működtetési rendszerére és sok minden egyéb másra is igaz, itt a törvénytervezet kapcsán fogható és alátámasztható.

(14.50)

És csak bevezető gondolatként mondom, hogy legyen majd újabb kapaszkodója: az sem igazán érthető, hogy az öregségi nyugdíj szolgálatiidő-számításánál miért kerülik ki azt, hogy az érintett személlyel való egyeztetés lehetősége a későbbiekben is biztosított legyen.

Tehát számtalan ilyen kétely van, ami miatt ez a törvény számomra elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólás: Spaller Endre képviselő úr!

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy igazából miért is kell egy új mutatószám a foglalkoztatottság méréséhez, akkor ebben az előző felszólalásban tulajdonképpen meg is kaptuk rá a választ. Itt annyi szám elhangzott, itt annyi mutatószám, annyiféle szempont, annyiféle adat elhangzott, hogy aki ebből meg tudja mondani, hogy akkor most tulajdonképpen hány embert foglalkoztatnak ma Magyarországon, ember legyen a talpán. Azért van ekkora káosz, mert önök egy olyan rendszert építettek fel, amiből minden megmagyarázható. Ha pozitív irányba változnak ezek a számok, akkor is megmagyarázható, hogy negatív irányba változnak. Mondjunk néhány példát!

Azt mondja ön, hogy akit csak lehet, kilöknek most a munkaügyi statisztikákból a munkanélküliek közül. Csak tájékoztatnám önt, hogy aki tartósan munkanélküli, azaz legalább hat hónapja szerepel ebben a rendszerben, az után a munkáltató egy nagyon komoly kedvezményt kap. Nem kell két évig szociális hozzájárulási adót fizetnie. Ha ösztönözni akarunk valakit arra, hogy ő felvegyen egy tartósan munkanélkülit, mivel tudnánk jobban ösztönözni, mint azzal, hogy magát a munkaadót ösztönözzük, hogy vegye fel ezt az embert? Ez az első kérdésem. Tehát nem igaz, hogy akit csak lehet, kilöknek; nem, ott vannak ezek az emberek. Ettől függetlenül csökken a munkanélküliek száma. Én inkább stagnálásnak mondanám - egy picit szerényebb vagyok -, de tényszerűen egy picit csökken.

A következő kérdés. Én úgy emlékszem, hogy 2008-2009-ben nagyon sokan mondták - és valószínűleg a két percbe nem fogok beleférni, úgyhogy majd folytatni fogom -, hogy nagyon sokan nem jutnak a munkaerőpiacra azért, mert már régóta nem dolgoznak. A közfoglalkoztatás ezen nem segít?

A következő. A KSH-nak vannak különböző felmérései, ahogy ezt az államtitkár úr is elmondta. Ugyanakkor, ha egy munkaügyi ellenőr bemegy egy bármilyen foglalkoztatóhoz, és megkérdezi, hogy akik itt most dolgoznak, be vannak-e jelentve, akkor azt precízen meg kell tudja mondani. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Éppen ezért azt gondolom, hogy tudható ez az adat, és most majd megpróbáljuk ezt kinyerni a statisztikákból.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Újabb kétpercesek. Először Tilki Attila képviselő úr, Fidesz.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vissza kellett fogni magam, miközben hallgattam Gúr képviselő úr mondatait, hiszen tizenöt percen keresztül dobálózott a számokkal, és valójában a való életről nem igazából beszélt. Azért nem beszélt a való életről, mert a való életről valószínűleg nincs semmilyen normális információja.

Én itt ültem az előző ciklusban is mint országgyűlési képviselő és polgármester, most is polgármester is vagyok és országgyűlési képviselő is, tehát pontosan tudom azt, hogy a közfoglalkoztatások között mi a különbség, mi volt korábban és mi van most. Ha a polgármesterek között járna, akkor megtudhatná, meg lehetne kérdezni tőlük azt, hogy mennyit kaptak. Államtitkár úrral vitatkoztunk késő estig annak idején, az önök kormányzása alatt, hogy legalább egy lapátot lehessen vásárolni a közmunkaprogramban dologi kiadásra. Önök megkérdezték, hogy minek az. Most meg kell nézni, hogy települések milyen gépeket tudtak vásárolni, és ezekkel a gépekkel milyen értéket tudnak teremteni.

Azt hiszem, azt pedig a magyar polgármesterek nevében vissza kell utasítanom, amivel önök vádolnak és ön vádol bennünket, hogy nem értékteremtő munka folyik. El kell menni, és meg kell nézni a településeken, mit hoztunk létre az utóbbi három évben ezzel a közfoglalkoztatással. Természetesen nyilván majd úgy fog válaszolni, ahogy tette ebben a 15 percben is, cinikusan, kioktatóan; én azt hiszem, hogy a tények önmagukért beszélnek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, kétperces!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, a tények önmagukért beszélnek, ez egy helytálló megállapítás, mindenfajta cinizmus nélkül. És hozzáteszem, önmagukért fognak beszélni 2014 tavaszán is.

Egyszerűen azért, mert sajnos tényszerű az a megállapítás, hogy a közfoglalkoztatás keretei között messze döntő többségében nem az értékteremtés párosul. Van ilyen is. Vannak jó példák is. Én is tudok mondani jó példákat, de nemcsak a mai kormányzás időszakából, hanem az elmúlt húsz év kormányzásának az időszakából is.

Tehát azt kell mondjam, hogy akkor közelebb legyünk egymáshoz, hogy az kell legyen a közös érdek, hogy minél magasabb szinten, minél nagyobb részarányban a közfoglalkoztatás keretei között az értékteremtés párosuljon. Ez talán így elfogadható az ön számára is.

Persze, nem akarok személyeskedni, ha országgyűlési képviselőként itt, polgármesterként ott tölti a hivatalban az idejét, akkor biztos kevesebb ideje van az emberek között lenni, mint nekem. Higgye el, eleget vagyok az emberek között, tisztán és világosan látom, hogy milyen életet élnek. Ön meg a hivatali munkájával foglalkozik, valószínű, ha annak eleget akar tenni. Tehát ilyen értelemben kevesebb ideje jut arra, hogy a napi problémákkal szembesüljön. A való élet kérdéseihez illesztetten tehát csak ennyit szeretnék mondani.

Spaller képviselőtársam, két gondolat, lehet, hogy nem fér bele ebbe a kétpercesbe. Az egyik az, ami az aktív eszközökre vonatkoztatódik. Képviselőtársam! A Nemzeti Foglalkoztatási Alap - tudja, az, amelyik amikor ezzé vált, nemzetivé vált, akkor több tízmilliárd forinttal kevesebbé vált tartalmilag, mint ami volt Munkaerő-piaci Alapként. Na, ez az alap ma nem éri el 10 százalékában azt az összeget, amit direkten aktív foglalkoztatáspolitikára fordít. Mondtam az előbb (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kilenc egész egynéhány tized százalék.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Szél Bernadett képviselő asszony, kétperces.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Teljesen meddő az a vita, ami a kormánypárt és az ellenzék között folyik azzal kapcsolatban, hogy a közmunkaprogramnak milyen az eredményessége, mert egész egyszerűen a kormányoldal nem hajlandó tudomást venni a tényekről.

Orbán Viktor miniszterelnök tegnap azt mondta, hogy az ÁSZ-jelentésekre lehet hagyatkozni sok kérdésben. Tegnap jött ki az ÁSZ jelentése a közfoglalkoztatásról, ami egyértelműen és feketén kimondta, hogy nincsenek arra adatok, tehát teljesen mérhetetlen annak az eredményessége, hogy hányan térnek vissza a közmunkaprogramból a nyílt munkaerőpiacra. Ennek a mérése nem zajlik Magyarországon 2011 óta. Vagyis fogalmunk nincsen arról, de sejtéseink nyilván lehetnek, hogy hány ember tér vissza a közmunkából a nyílt munkaerőpiacra, ami ennek az egésznek a célja lett volna.

A Lehet Más a Politika is úgy gondolja, hogy a közmunkaprogramnak akkor és ott van értelme, ha nincsen más foglalkoztató, mint adott esetben az állam, de önök nem ezt csinálják. Önök azt csinálják, hogy felmérték azt, hogy munkahelyteremtést nem tudnak produkálni, és ehelyett elkezdtek egy tömeges közmunkaprogramot megvalósítani ebben az országban, és gyakorlatilag teljesen feladták a munkahely-teremtési elképzeléseiket.

Hiába mondanak itt a fideszes polgármesterek bármit, maga Czomba államtitkár úr is elismert sok dolgot ezzel kapcsolatban, és elképzelhetetlen az, hogy... Ugye, államtitkár úr mondta azt, hogy egy olyan országban, ahol nem dübörög a gazdaság, és nincsenek jelentős előremozdulások a befektetésekben, nagyon korlátosak a munkahelyteremtés határai.

Sőt, emlékeim szerint azt is elismerte államtitkár úr, hogy a vállalkozásoknak nagyon szerény a teljesítőképessége ezzel kapcsolatban. Mert ez is a kormányzás felelőssége.

Úgyhogy nagyon meghatóak ezek a felszólalások a polgármesterek részéről, hogy náluk mennyire rendben van minden a faluban, az országos számok egyrészt nem ezt mutatják, másrészt pedig mérési problémák is vannak ezzel kapcsolatban, de amiket lehet hallani az emberektől, azoktól, akik nekem írnak, és akik közmunkások, és akik őszintén leírják a problémáikat, az egyáltalán nem arra utal (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy itt önök közmunka területén valami nagyot alkottak volna.

ELNÖK: Újabb kétperces bejelentkezés: Kovács Péter képviselő úr, Fidesz.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hallgattam itt a vitát, ami leginkább arról szólt ellenzéki oldalról - ha én jól értettem, ha nem, akkor majd mondják el nekem -, hogy a közmunkásokat meg magát a közmunkát ócsárolták. Hogy az nem is munka, hogy abból nincsen visszaút, egyáltalán fölösleges ez az egész dolog, nem is kell beszámítani a statisztikába, hisz ez nem is munka. S kérdezték, hogy milyen tapasztalatok vannak.

XVI. kerületi önkormányzati tapasztalatot hadd mondjak Szél Bernadett képviselő asszonynak is többek között, aki arra volt kíváncsi, hogy hogyan lehet a közmunkából a valós munkába belépni. Csak az elmúlt egy évben, csak a XVI. kerületben, ami csak egy települése Magyarország településeinek - ugye 3200 település van -, csak az elmúlt egy évben 12 ember lépett be a közmunkából a normális munka világába, csak a XVI. kerület egyetlen intézményénél.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Van lehetőség. A közmunka nagyon jó arra, hogy egy átmenetet képezzen a munkanélküliség és a valós, a nyolc órában munkahellyel és nem közmunkában rendelkező munka között. Erre találták ki a közmunkát, és a XVI. kerületben ők tartják karban a közterületeket, ők azok, akik különböző kisebb műszaki munkákat, az épületbontástól kezdve az árokásásig csinálnak. Én az ő nevükben is kikérem azt, hogy ezt a munkát ne nézzék önök értékteremtőnek.

Úgyhogy kérem, hagyjuk abba a közmunka ócsárolását, ez egy nagyon jó átmeneti megoldás.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és két percre Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg a szót.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem Kovács Péter gondolatával fogjuk abbahagyni a közmunkáról való beszélgetést, merthogy ebben a Házban, ha ön figyelt volna, egyetlen képviselő sem ócsárolta a közmunkát, hanem annak fontosságáról beszélt. Én jelesül például azt mondtam, hogy személy szerint fontosnak tartom a közfoglalkoztatás kérdéskörét, merthogy az önök hiteltelen, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájának eredményéből fakadóan nincs az elsődleges munkaerőpiacon hely az embereknek, pedig ott kellene hogy legyen munkalehetőség. De nincs, mert hiteltelen és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytatnak. És ez ezt hozza magával.

Akkor legalább a közfoglalkoztatás tekintetében legyen lehetőség valamilyen szintű kapaszkodóra. Én azt ítélem el, hogy az önök kormányzásának kétharmada az egyharmad pénzt elvette a közfoglalkoztatottaktól. És arra hívtam fel a figyelmet, hogy arra kell törekedni, hogy minél nagyobb részarányban viszont a közfoglalkoztatás tekintetében értékteremtéssel párosuló munkafolyamatok zajlódjanak. Na, így rakja magában össze a történetet, és akkor, ha akar, még ehhez illesztetten szóljon hozzá!

A másik dolog, ami Spaller képviselőtársam mondataihoz kapcsolódik. Nem tudok egyszerűbben fogalmazni, képviselőtársam, csakis a következőképpen. 2012, Nemzeti Adó- és Vámhivatal azt mutatja ki, hogy a munkaviszonyból származó bérjövedelmek 3 millió 771 ezer főt érintettek meg. Ennyien voltak olyanok, akik munkaviszonyból származó bérjövedelem után személyi jövedelemadót fizettek. Vagy nem fizettek, mert fizetési kötelezettségük nem volt, hanem nullásak voltak. Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy nem voltak többen ettől, mint akik a munka világában szerepet tudtak volna vállalni. És akkor még mehetnénk a részletekbe, hogy ilyen egy-két órás alkalmi munkavállalások tekintetében hogyan próbálták meg kiváltani a hosszabb idejű foglalkoztatási lehetőségeket. Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két perc, Szél Bernadett képviselő asszony, LMP.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Elképesztőnek tartom azt, hogy mennyire kiforgatják itt kormányoldalról az ember szavait, bár egyáltalán nem ér meglepetés, hiszen nem először csinálják, feltehetően nem is utoljára. Másrészt pedig az sem meglepetés számomra, hogy az Orbán-kormány minden egyes tagja, illetve úgy a képviselők nem bírják a kritikát, hiszen egész egyszerűen nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy megmondják nekik az igazságot. Egész egyszerűen elfogadhatatlan az, kedves képviselőtársam, hogy ön olyan szavakat ad a számba, amiket sosem mondtam, és nem vesz tudomást eközben egy tényről. Például független szakmai szervezetek is kiszámolták azt, hogy egy közmunkás álláshelyének megteremtése többe kerül a magyar államnak, mint egy valós munkahely-teremtési program megkezdése.

Ne beszéljünk akkor arról, hogy a közfoglalkoztatással önök milyen sikereket értek el. Azt gondolom, erről nincs is nagyon sokat mit beszélni, meglehetősen szerények ezek a sikerek. Elérték azt, hogy közmunkacsapda alakult ki Magyarországon, és egy csomó embernek, főleg a szakképzetlen, kiszolgáltatott embereknek nem maradt más lehetőségük, mint az, hogy közmunkában vannak, segélyen vannak, vagy abból is kiestek, elmennek, és teljesen egy fillér nélkül maradnak. Miért nem ezekről az adatokról beszél, tisztelt képviselőtársam? Ezek ilyenkor hol vannak, amikor beszámolnak arról, hogy milyen sok embernek biztosítottak önök közfoglalkoztatással helyet? És hol vannak azok az esetek, amikor munkavállalókat küldenek el azért, hogy utána közmunkásként visszavegyék őket?

Ezekről miért nem számolnak be? Mert ez is a fideszi közmunkarendszer része. Ezek mind megtörténnek ebben az országban, és ezeket az embereket senki sem védi meg. Az ön felszólalásai sem védik meg ezeket az embereket. Csak olyan munkahely-teremtési programmal lehetne a helyzetet elrendezni, amelynek részleteit önök megígérték, mielőtt kormányra kerültek, hiszen azt mondták, hogy energiapolitikában szeretnének előrehaladást, és le szeretnék szigetelni ezt az országot. Na, ott lehetne munkahelyet teremteni. Miért nem azzal foglalkoznak?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Kovács Péter fideszes képviselő úr.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a kioktatást. Örülök annak, hogy megint csak ilyen indulatokat tudtam gerjeszteni. Bocsánat, nem is örülök, hogy ilyen indulatokat tudtam gerjeszteni. De lehet, hogy akkor most értettem meg, amit önök mondanak. Mert azt rajtam számon kérni, hogy visszamondom az önök szavait, és az önök kérdéseire válaszolok? Utána ezt az én szememre hányni, hogy miért mondok ilyet? Hát ne haragudjanak már! Talán nem ugyanabban a Házban ülünk, talán nem ugyanazt hallgatjuk egész nap. Könyörgöm, azt mondta itt az előbb Szél Bernadett, nincsen statisztika arra, hogy hányan térnek vissza, és mondja már meg valaki. Én mondtam egy számot. Mi a probléma ezzel?

Gúr Nándor képviselő úr azt mondta, hogy nem értékteremtő munka a közfoglalkoztatás. Mi ez, ha nem a közfoglalkoztatás ócsárolása? Már bocsánat, kikérem a közfoglalkoztatók nevében, ők igenis értéket teremtenek. De lehet, hogy tényleg most értettem meg, ne haragudjanak, a baloldal meg a jobboldal között a munkához való viszony kérdését. Remélem, nem nekem van igazam, de én úgy látom, hogy a baloldaliak munka helyett segélyt adnának, a jobboldaliak meg munkát adnak, először közmunkát, majd munkát. Remélem, nem így van. Cáfoljanak meg, kérem!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Tilki Attila képviselő úr, Fidesz.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Szél Bernadett képviselőtársam mondandójával kapcsolatban azért egy dologra föl szeretném hívni a figyelmét. Az előző ciklusban volt több éven keresztül, hogy a polgármesterek március végén, április elején dönthettek egyáltalán arról, hogy ki lesz a településen közfoglalkoztatott. Úgy telt el a január-február-március, hogy egy darab közfoglalkoztatott nem volt az adott településen. Nyilván ezekről a sikerekről Gúr Nándor képviselőtársam valószínűleg nem számolt be önnek, és nem számolt be most itt, a nagy nyilvánosság előtt. Igenis ócsárolta, igenis becsmérelte a közmunkát. Úgy fogalmazott, ha jól emlékszem, meg kell nézni a jegyzőkönyvben, hogy az nem közmunka, hogy a lapát délelőtt itt van, délután pedig ott van.

Fölhívom a figyelmét, hogy forduljon hátra, és nézze meg a volt miniszterelnökét, aki azt mondta, idézem: "Hazudtunk reggel, éjjel meg este, és közben nem csináltunk semmit." Ezek után öntől a számok, az a számhalmaz, amit felsorolt, öntől az, hogy hogyan kellene a közfoglalkoztatást Magyarországon megcsinálni úgy, hogy volt rá 8 évük, körülbelül olyan hiteles, mint a volt miniszterelnökének ez a mondata és ami következett ebből. Én erre hívnám föl a figyelmét. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló két percben Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tilki képviselőtársam! Nézze meg majd a jegyzőkönyvet. Még egyszer elmondom önnek, csak azért, hogy világos, tiszta legyen és fogható is. (Dr. Tilki Attila: Lassan.) Nem kell lassan; normálisan, normál mederben haladva, talán így is tudja fogni. A dolog lényege arról szólt, azt mondtam, hogy a mindennapjait élő ember, ha azt látja, hogy délelőtt az utca egyik oldalán támasztja valaki a lapátot, délután pedig az utca másik oldalán, azt nem becsüli. Nem azt mondtam, hogy minden közfoglalkoztatás erről szól, hanem azt mondtam, hogy ha vannak rossz példák, ha ilyen példák is vannak, akkor ezeket olyanná kell tudni tenni, ami értékteremtéssel párosul; tehát hogy ne ellentmondásos helyzetek alakuljanak ki, mert az ilyen helyzetek annak az embernek, aki ebbe a helyzetbe kényszerül bele önök miatt, annak az embernek rossz. Tudja?!

És ez nem a közmunka ócsárlása. Nem, ez az önök felelőtlenségéből fakadó helyzet kialakulása és arra való figyelmeztetés, hogy önöknek kutya kötelessége az ilyen helyzetek feloldása és ennek elkerülése. Most kezdjen majd el beszélni, hazudtunk délben, reggel, este, éjszaka, bármikor. Most kezdje el! Tehát a lényeg erről szól. A lényeg erről szól! Önök tényleg hazudnak, folyamatosan. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Nem délben, reggel meg este, folyamatosan, amikor kiteszik a plakátot a minimálbér bruttó növekedéséről, vagy nem is a bruttójáról, hanem csak a növekedéséről, és közben csak a bruttója növekszik, amiről beszéltem, ami a munkaadókat fojtja meg.

Szóval, egy szó mint száz, lehet itt olyaténképpen is használni a szót, ami az igazságtartalommal nem ruházkodik fel, csak azt gondolom, önöknek már teljesen mindegy. Önök jövő tavasszal elköszönhetnek attól, amiben ma leledzenek, mert nem ennek az országnak, az itt élő emberek döntő többségének a javát szolgálták, hanem sokkal inkább a kárukra cselekedtek. És hát majd visszatérek még arra, mit Kovács Péter képviselőtársam mondott, de a kétperces időtartam lejárt.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és a frakció mögött ülő függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi György képviselő úr, két percben!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Érdekfeszítő hallgatni ezt a vitatkozást, hogy ki mikor hazudott éppen, reggel, délben, este vagy állandóan. Teljesen mindegy. Önök politikusok, ha egyetlenegyszer is hazudtak, akkor az már bűn.

(15.10)

Kovács Péternek szeretném mondani: elhiszem, hogy önnek a világ közepe a XVI. kerület, de attól az még nem Magyarország. Szél Bernadett azt mondta, jó lenne látni statisztikai adatokat. Most ön elmondta, a XVI. kerületben önöknél hogy van. Ez egy dolog, ez még nem tükrözi hűen azt, hogy az országban a közmunkaprogramból hányan tudtak visszatérni a valós munka világába. De abban önnek teljesen igaza van, ebben pedig egyetértek önnel, hogy sokkal jobb - és ebben értek el eredményeket - a közmunkaprogram ahelyett, hogy segélyeket adnánk azoknak az embereknek, akiket megpróbálunk visszaterelni a munka világába. A probléma csak az, hogy önök folyamatosan egyenlőségjelet próbálnak tenni a közmunkaprogram, a közfoglalkoztatottak és a normális munkahelyek között. Tehát amikor önök 2010-ben megkapták a kétharmadot, akkor önök 1 millió új munkahelyet ígértek ebben az országban. A kérdés az, hogy ebből az 1 millió új munkahelyből vajon mennyit teremtettek meg az elmúlt időszakban, és ebbe ne vegyék bele a közmunkaprogramot, mert ez erős csúsztatás.

Ami még fontos lenne, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom többször felhívta erre a figyelmet, foglalkozni kellene azzal, hogy vajon Magyarországon amik teremtődnek munkahelyek, azok vajon milyen munkahelyek. Ezek a munkahelyek megfelelőek-e, a magyar emberek számára megfelelő munkahelyekről beszélünk-e például azoknál a nagy multinacionális cégeknél, amelyeket önök folyamatosan támogatnak, amelyekkel stratégiai megállapodásokat írnak alá, vajon figyelnek-e arra, hogy ezeknél a cégeknél ugyanazok a jogok illetik-e meg a magyar munkavállalókat, mint Európában ugyanezeknél a cégeknél a hasonló beosztásban lévő munkavállalókat. Ezek lennének a fontos kérdések, amelyekről beszélni lehetne, és nem folyamatosan csúsztatni kellene a dolgokban. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Következik két percben Szél Bernadett LMP-s képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Nem voltam rest, ezért előkerestem egy számot, ami arra vonatkozik, hogy a közmunkások hány százalékban tudnak visszatérni a nyílt munkaerőpiacra. Ez a szám 7,4 százalék, és ezek a Belügyminisztérium adatai. Ezek a Belügyminisztérium adatai, úgyhogy így legyenek önök büszkék erre a programra meg arra, hogy önök mit ígértek ezzel kapcsolatban! És ezzel kapcsolatban nagyon fontos volt, hogy Czomba államtitkár úr 2010-ben mit mondott. Ugyanis amikor a szocialista kormány volt még hatalmon, akkor ők az "Út a munkába" programot pontosan azért vezették be, hogy a gazdasági válság hatásait enyhítsék. Önök ellenzékben ezt a programot támadták. Czomba államtitkár úr azt mondta, ha a Fidesz kormányra kerül, mindent megtesz azért, hogy a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés egészen más pályára álljon az elkövetkezendő időszakban. Ez így hangzott. Ehhez képest önök semmi mást nem csináltak, mint egy tömeges közmunkaprogramot hoztak létre, csak sokkal kevesebb pénzért és sokkal nagyobb kiszolgáltatottsággal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ma közmunkás ebben az országban, az nincs a regisztrált álláskeresők körében. Elhiszem, hogy az önök statisztikáinak ez nagyon megfelel, de ez azt jelenti, hogy ezek az emberek elesnek szolgáltatásoktól, elesnek olyan szolgáltatásoktól, ami mindenki másnak megvan, akinek regisztrált munkanélküli-álláskereső státusa van. Ráadásul, tisztelt képviselőtársam, itt nem az az alternatíva, hogy adok segélyt vagy nem adok segélyt. Munkahelyet kell adni! Munkahelyet kell adni, és ez az, amit önök nem adtak. Komplett térségi fejlesztési programok, ott van a szociális gazdaság, ott van rengeteg példa, nemzetközi példa, mind arra vonatkozik, hogy hogyan lehet egy gazdasági válság után egy gazdaságot és benne a társadalompolitikát megszervezni, és foglalkoztatáspolitikai lendületet adni az országnak. Önök ezekből semmit nem tanultak! Önök egyedül létrehozták ezt a tömeges közmunkaprogramot, és azóta folyamatosan azt hallgatjuk itt a parlamentben, hogy önöknek ez mekkora siker. 7,4 százalék! Ekkora siker!

ELNÖK: Köszönöm. Két perc, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szilágyi György képviselőtársam a közfoglalkoztatáshoz illesztetten mondott néhány mondatot, azt szeretném kiegészíteni. A közfoglalkoztatással nem az a baj, hogy van, sőt az a jó, hogy van. Az a baj, hogy kevesebbet keresnek az emberek. És a legnagyobb baj, tudják, mi? A legnagyobb baj az, hogy a valamikori közalkalmazottak köréből, köztisztviselők köréből nem egyen, ketten, tízen, százan, hanem ezres nagyságrendben vannak ma a közfoglalkoztatottak körében. Az a baj, amit én is mondtam már ma egyszer meg Szél Bernadett is, hogy az önök hiteltelen, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájából fakadóan az elsődleges munkaerőpiacon elveszítették - elveszítették! - az emberek a munkalehetőségeiket, ez a baj, és ezek az emberek ezrével kényszerültek akár a közfoglalkoztatás rendszerébe, azok, akik előtte közalkalmazottak voltak, azok, akik előtte köztisztviselők voltak. Itt van az alapvető probléma! És azok, akik a munka világában az elsődleges munkaerőpiacon azért vesztették el a foglalkoztatási lehetőségeiket, mert elmaradtak befektetések, mert olyan szintű a befektetési ráta ma Magyarországon, mint soha nem volt, mármint olyan alacsony, ezért. És ez a baj a közfoglalkoztatással, hogyha arra akarják használni, hogy az elsődleges munkaerőpiacról kiesettek körét vonják be, vagy a köztisztviselők, a közalkalmazottak körét vonják be a közfoglalkoztatotti körbe.

A másik dolog, hogy munka vagy segély. Egyértelmű, egyértelmű: munka! Munka, de önök ennek a legkevésbé tettek eleget az elmúlt három és fél esztendőben. Itt van az alapvető probléma, mivel nem tudnak normális munkalehetőségeket biztosítani, ebből fakadóan alakul ki az a helyzet, amelybe belekényszerítenek rengeteg embert, ráadásul - még egyszer mondom - sokkal kisebb bérekért, mint amennyiért ennek előtte foglalkoztatottak voltak.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor jobbikos képviselő úr 15 perces előre bejelentett felszólalása következik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslatból első látásra kiemelkedőnek tűnik a munkaerő-piaci statisztika módszertanának módosítására tett kísérlet, egy új foglalkoztatási mutatószám bevezetésének előkészülete. Az indokolás szerint az uniós előírásokkal összhangban javasolnak módosításokat, illetőleg kísérletet tesznek egy új foglalkoztatási mutatószám kialakítására, amelynek segítségével a munkaerő-piaci statisztika a jelenlegi egymásnak is ellentmondó mérőszámú módszertana helyett egy, a kormány politikájának eredményeit pontosabban követő rendszer jöhet létre. Félő, hogy a valós szándék egy olyan statisztikai módszertan-módosítás, amely révén a kormány új, átláthatatlan és összehasonlíthatatlan adatokkal is jobban alá tudja támasztani az eddigi zajos sikerpropagandáját. Attól meg fájjon a statisztikusok feje, hogy miként lehet törvényi kötelezettségként előírni egy alapvetően tudományos kérdés megoldását, ráadásul mindezt a hatályba léptető rendelkezések szerint már 2014. január 1-jétől tervezik, vagyis várható, hogy már a választási kampányban a választópolgárok is árnyaltabban fogják látni a kormány munkaerő-piaci eredményeit vagy azok hiányát.

Kérdés, hogy az új módszertan alapján születő adatok hogyan és milyen módon lesznek összevethetők a korábbi, az elmúlt 8, 10 vagy akár 24 év adataival, annak ellenére is, hogy az új módszertan a hatósági adminisztráció adatait fogja kiegészítő információforrásként felhasználni. Felmerülhet persze a kérdés, hogy ezt eddig miért nem tették meg, miért nem használták ebben a formában. Hogy ne legyen kétség, a kormány már előre eldöntötte, hogy mi lesz az eredménye a foglalkoztatási mutató alkalmazásának. Mindez a javaslat indokolásából is kiderül. Itt idézném ezt a mondatot: "Mind a legális foglalkoztatásra ösztönző adminisztrációs és járulékterhek csökkentése, mind pedig a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának javítása egyaránt a bejelentett foglalkoztatás növekedését eredményezik, amelynek mértékéről jelenleg nem rendelkezünk pontos információval." Itt a kétperces háborúban előttem már volt szó erről, ezt többen felvetették, de azért még mindig fennmarad a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is nem rendelkezünk pontos adatokkal. A mi véleményünk pont az, hogy a számokból csak az fog kiderülni, hogy hányan lesznek esetleg bejelentve az eddig be nem jelentettekből, a jogi átalakítás és a közmunka szintén beemelődik, tehát nem a valós munkahelyteremtés fog feltétlenül kitűnni az új rendszerből, hanem esetleg csak a jogi környezet megváltoztatása. Attól tartunk, hogy a valódi munkahelyek viszont nem jöttek létre.

(15.20)

Az uniós támogatások feltételeihez igazodik a kormány a törvény módosításával, amikor a 25 év alatti fiatalokat beemeli abba a körbe, akik részére kedvezőbb szabályok állapíthatók meg. Ennek természetesen örülünk, ez egy pozitív rendelkezés a törvényjavaslatban. Nehezményezzük azonban, hogy továbbra is nevesítetten, etnikai hovatartozás, származás alapján pozitívan diszkriminálják a cigányságot, és ezzel negatívan diszkriminálják azokat a hátrányos helyzetben lévő munkakeresőket, akik adott esetben nem cigány származásúak, vagy mondjuk, egyéb kisebbségek köréből kerülnek ki.

Például egy Vas megyei cigány ember számára sokkal több munkavállalási lehetőség van, mint egy Borsod megyei nem cigány származású ember számára. Míg az első kap nagyobb támogatást, extra lehetőségeket, addig az utóbbi nem. Ez is egy hiányossága a javaslatnak.

Az idősebb munkavállalók esetében az alsó korhatárt, az eddigi 45 évet 50 évre emeli a kormány. Bár ez illeszkedik az Unió hátrányos helyzetet illető fogalmi köréhez, a magyarországi munkaerőpiacon egy 45 év feletti munkavállaló elhelyezkedési esélyei szempontjából már sajnos idősnek számít. Amikor a magyar viszonyokat meghatározzuk, illene a kormánynak nemcsak az uniós előírásokat figyelembe venni, hanem a magyar tényadatokat, a magyar valóságot is a lehetőségekhez képest jobban beemelni a tervezetbe.

Kitérnék a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítására. A változásokat az indoklással szemben valószínűleg sokkal inkább az teszi szükségessé, hogy a munkavédelmi hatóság erőforrásai, többek közt az utóbbi évek átszervezései és létszámcsökkenései miatt is egyszerűen nem elegendőek a törvényben foglalt feladatok teljes körű ellátására. Ezért a javaslat csökkenti a kötelező hatósági eljárások eseteit, ezentúl a cégek nem kezdeményezhetnek munkavédelmi ellenőrzést saját magukkal szemben. A mai munkavédelmi helyzetben egyáltalán nem lehet egyetérteni semmilyen ilyen irányú változtatással, mert gyakorlatilag a tevékenység fokozatos leépítését jelenti, ha ez így megvalósul.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításával kapcsolatosan, hasonlóan a munkavédelmi törvény módosításához, elmondható, hogy itt is kigyomlálják a törvényből azt a lehetőséget, hogy a munkáltató saját maga kezdeményezze saját munkaügyi ellenőrzését. A módosítás indoka itt a munkaügyi felügyelők leterheltsége. Nos, ezzel mindenképpen egyetértünk, megjegyezve itt is, hogy talán éppen emiatt sem volt túl szerencsés a munkaügyi felügyelők létszámának csökkentése, a hatóság folyamatos gyengítése mellett. Tehát a megállapítás igaz, hogy a munkaügyi felügyelők leterheltek, de lehet, hogy ezt egyszerűbb lenne megoldani, ha keretet, lehetőséget és forrásokat teremtenénk, és nem más módon próbálnánk a törvényeket módosítani.

Végül szeretném megemlíteni, hogy a Bérgarancia Alappal kapcsolatos és a harmadik országbeli munkavállalói szabályozásos résszel alapvetően egyet tudunk érteni, de amiket elmondtam az előzőekben, azok olyan hiányosságok, amelyek kiküszöbölésére mindenképpen elvárjuk, hogy a kormány tegyen javaslatot, és még a zárószavazás előtt próbálja meg ezt egy kicsit korrektebb és a magyar valósághoz jobban igazodó formába önteni, és próbáljuk meg - ami talán az egyik legfontosabb - az összehasonlítás mutatószámait oly mértékben egy bázisra helyezni, hogy azok az elmúlt évek, évtizedek adataival összehasonlíthatók legyenek, és elkerülhető legyen az, ami az előttem felszólalók kétperces háborújából is kivehető volt, hogy egy foglalkoztatási számháború induljon, ami - lévén, hogy a jövő év a választások éve lesz - a kampányt abba az irányba vinné el, hogy mindenki csak a saját, esetleg nem pontos számait magyarázná, ezért ebben a törvényben mindenképpen pontosan kellene meghatározni a kritériumokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Szél Bernadett képviselő asszony, LMP.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika minden olyan intézkedést tud támogatni, ami a megalapozott és a tényadatokon alapuló foglalkoztatáspolitikai döntéshozatal irányába tudja előremozdítani a törvényhozást, és azzal is messzemenőkig egyetértünk, hogy minden intézkedés előtt szükséges hatásvizsgálatot végezni, pontosan azért, hogy lássuk, milyen foglalkoztatási hatása van egy-egy lépésnek. Az, hogy ez eddig nem így történt, egyrészt kőkeményen az Orbán-kormány felelőssége, másrészt pedig ez is arra utal, hogy itt a kormánynak kőkemény restanciája van. Egész egyszerűen maga a foglalkoztatáspolitika felfogása, ahogy a kormány látja, jár tévúton.

Azt látjuk, hogy ez a törvény az egyik oldalról világosan értelmezhető úgy is, mint egyfajta beismerő vallomás a kormány részéről. Konkrétan azt látjuk, hogy a módosítások elviekben lehetőséget adnának a kormánynak arra, hogy a munkaerő-piaci folyamatokat megfigyeljék, alaposan mérlegeljék, és ezáltal a saját foglalkoztatáspolitikai intézkedéseik mérésére egy alkalmas mutatószámot dolgozzanak ki. Azt írták az indoklásban, hogy a jelenleg alkalmazott többmutatós széttagolt rendszer egyszerűen nem alkalmas arra, hogy teljes képet adjon a kormányzati célkitűzések teljesítéséről. Azt írják, hogy nem alkalmas, mert a két adatforrás, a munkaerő-felmérés és az intézményi statisztika eltérő képet ad a foglalkoztatásról. Ez elég furcsa hozzáállás, már csak azért is, mert teljesen szükségszerű az, hogy ez a két adatgyűjtés egyszerre működjön és egyszerre jelen legyen a mérésekben és a különböző következtetések levonásában. Inkább az az érdekes, hogy a kormány egész egyszerűen nem vonja le azokat a következtetéseket, amelyek egyértelműen látszanak abból, amilyen tendenciát ezek az adatsorok leírnak. Egész egyszerűen nem foglalkoznak azzal, hogy évekkel ezelőtt, amikor kormányra kerültek, ez a két adatsort szétnyílt. Nem azzal foglalkoznak, hogy mi ennek az eltérésnek az oka, hanem megpróbálják elmagyarázni azt, hogy rosszak a statisztikák. Ez valami egészen elképesztő!

Az is érdekes, hogy miért pont három évvel a kormányra kerülésük után jut eszükbe ez a felvetés. Egész egyszerűen a választások előtt vagyunk nem sokkal. Ilyenkor az ember azért valóban nagyon alaposan megnézi, ha kormányoldalról valamilyenfajta új mutatót akarnak bevezetni. Én is szkepszissel figyelem, azért is, mert - emlékszem - az idén január 1-jén sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy önöknek mekkora sikereik vannak a foglalkoztatásban. Azóta rendszeresen különböző fideszes szóvivők állnak ki és számolnak be arról, hogy Magyarországnak mennyire kellene örülnie és az embereknek is mennyire kellene örülniük, hogy itt milyen jó a helyzet. Ez azért is elképesztő, mert azt minden egyes magyar ember érzi, hogy számára a munkaerőpiacon milyen körülmények vannak. És itt lehet mondani az új munka törvénykönyvét, lehet mondani a közfoglalkoztatást, lehet itt sok mindenről beszélni, de az világosan látszik, hogy önök egy teljesen más párhuzamos valóságban élnek ezzel kapcsolatban.

Önök szerint az intézményi statisztikát nem érdemes nézni. Azt mondják, hogy ezt azért nem érdemes nézni, mert ez a munkajövedelem megfigyelésére irányul, és az adatfelvételben a létszám megfigyelésére csak azért kerül sor, mert ez az átlagbérszámításhoz nélkülözhetetlen. Az idén év elején, ha jól emlékszem, vagy körülbelül fél évvel ezelőtt a KSH ki is vette egy idő után a kereseti statisztika szöveges értékeléséből az alkalmazásban állók számára vonatkozó adatokat, holott korábban az mindig is a része volt. Hát nem baj, azért ezt meg lehet találni. Nyilvánvalóan tévedésben van a kormány, amikor ezt mondja. Az intézményi statisztika pont azt mutatja, hogy a stabilabb munkahelyeken hány ember dolgozik ebben az országban.

A munkaerő-felmérésben viszont azt a kérdést teszik fel az embereknek, hogy az elmúlt héten végzett-e legalább egy óra jövedelemszerző tevékenységet. Ebben minden benne van, benne van a fehérmunka, a feketemunka, minden. Sok esetben a külföldi munka is benne van. Hogy mondhatják azt, hogy az intézményi statisztikát nem érdemes nézni? Ez teljesen érthetetlen! Egész egyszerűen azt látjuk, hogy a MEF-adatokat, tehát a munkaerő-felvétel adatait tekintették úgymond egy megkérdőjelezhetetlen adatforrásnak, más mutatókról nem is voltak hajlandók tudomást venni, és ezeket az adatokat is teljesen félreértelmezték, egyfajta fideszes mázzal öntötték le, aminek az volt a célja, hogy egyszerűen eltakarja az emberek szeme elől a valóságot. De nem baj, mert azért nagyon sok ember - én is tanúsíthatom - világosan látja, hogy mi folyik ebben az országban.

Azt is látjuk, hogy amikor egész egyszerűen minden más, a gazdasági helyzetről szóló adat tragikus képet fest a magyar gazdaságról, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között egy munkaerőpiac nem is szárnyalhat. Gazdasági recesszióról van szó, a versenyszféra munkahelyteremtő képessége nulla, alig jöttek létre a piacon új munkahelyek - tehát nem a támogatott, hanem piaci munkahelyek -, a beruházási ráta történelmi mélypontra jutott. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy a magyar vállalkozások nem tudnak fejleszteni, nem tudnak beruházni, és a kkv-szektor is kifejezetten gyengélkedik, holott a magyar munkavállalók 70 százaléka ott dolgozik. Ezért is furcsa az, hogy ilyen helyzetben győzedelmi jelentéseket olvashatunk az NGM részéről. Még emlékszünk arra, amikor Matolcsy György a foglalkoztatási válság kellős közepén egy gyökeres foglalkoztatási fordulatról vizionált. Én magam is ott voltam azon a bizottsági ülésen, amikor odáig ragadtatta magát, hogy 2020-ra már teljes foglalkoztatottságot prognosztizált Magyarországra.

Mi is számtalanszor elmondtuk, és független szakértők is számtalanszor elmondták, leírták, hogy azért festhet ilyen pozitív képet a felmérés a foglalkoztatásról, tehát konkrétan a munkaerő-felvétel, mert egész egyszerűen a megnövekedett gazdasági migráció adatait is tartalmazza, vagyis azoknak az embereknek egy része is benne van, akik ezt az országot elhagyják, mert itthon már nincs nekik semmilyen megélhetésük. Elképesztő, hogy önök ezeket az embereket is, akik tényleg az utolsó próbálkozásként elhagyják az országot, hogy valahol máshol keressék meg a betevőt, felhasználják arra, hogy a statisztikájukat magyarázzák velük.

(15.30)

Azt is látjuk, és ez is nemrég történt, hogy a KSH kiadott egy elemzést, ami konkrétan leírta, hogy a foglalkoztatás bővüléséből mi mennyit magyaráz. Azt írták le a szakemberek, hogy 2012-ben volt egy 66 ezres növekedés, ennek a fele közmunka, a harmada pedig a külföldön dolgozóknak a növekvő száma, és azt is leírták, hogy a közmunka és a migráció hatása tovább erősödik. Azt írták, hogy a második negyedévben 20 százalékkal nőtt a külföldön dolgozók száma, és a közmunka is rekordszámokat produkált. Tehát egész egyszerűen nyári időszak volt, ilyen magas számok soha nem voltak még Magyarországon, mint idén nyáron, és az is láthatóvá vált ebből a felmérésből, hogy a hazai vállalkozások sem tavaly, sem idén nem tudtak érdemben hozzájárulni a foglalkoztatás bővüléséhez. Azt figyeltük meg, és az vált láthatóvá, hogy amióta ezek az adatok napvilágra kerültek, azóta azért önök is visszavettek a kommunikációból. Itt volt az, hogy Czomba államtitkár úr is elismerte, hogy a versenyszféra érdeme a foglalkoztatásbővülésben elég csekély. Tényleg sajnálatos az, hogy három év után tudunk erről beszélni, miután idén gyakorlatilag már újévtől fogva folyamatosan kapjuk a győzedelmi propagandát önöktől.

Ez a törvényjavaslat, amivel itt teljesen hirtelen és váratlanul előjöttek, és nagyon kevés időt hagytak az ellenzéknek arra, hogy alaposan átvizsgálja, de ezt már nem is mondom, mert ezt már megszoktuk önöktől, egyfajta beismerő vallomásként teljesen felfogható. Egész egyszerűen önök ezek után, hogy mindezt a győzedelmi propagandát lefolytatták, és a számokat az önök kénye-kedvére értelmezték, bejelentették, hogy egész egyszerűen nincs egy olyan foglalkoztatási mutatószám, amivel megbízhatóan lehet nézni a folyamatokat. Akkor eddig miről beszéltek? Nem is értem.

Nézzék, én azzal egyet tudok érteni, hogy olyan mutatószámokra szükség van, amelyek hitelesen tudják a valóságot bemutatni, de én azt gondolom, hogy olyan politikusokra is szükség van, akik a statisztikát képesek a maga teljességében értelmezni. Azt gondolom, hogy önök itt eltöltöttek most már lassan négy évet, és semmit nem tettek az adatgyűjtés terén, semmit nem tettek annak érdekében, hogy a nagyon súlyos kiadásokkal járó foglalkoztatáspolitikai lépéseknek a hatását felmérjék, konkrétan a közfoglalkoztatásról is beszélek, bár azért az előbb a kétpercesek során már mondtam, hogy a BM egy 7,4-es rátát mért arra vonatkozóan, hogy a közmunkásoknak hány százaléka tud visszatérni a nyílt munkaerőpiacra. De ha már közfoglalkoztatottakról beszélünk, akkor azért itt van az Állami Számvevőszéknek a jelentése is, amit önöknek is el kell ismerni, hogy muszáj megvizsgálni, mielőtt bármit is kommunikálnának a közfoglalkoztatásról. Az ÁSZ egyértelműen leírja, hogy önök nem vizsgáztak jól ezen a területen, a közmunkára fordított százmilliárdok tekintetében, gyakorlatilag nem lehet pontosan megmondani, hogy a tartósan állás nélkül lévők mennyiben tudtak visszatérni a munkaerőpiacra. Azt látjuk, és ezt mondtam már a korábbiakban is, hogy 2011-ig voltak erre mérések, de valamilyen okból kifolyólag 2011-től ezt nem mérik. Egész egyszerűen a kormány a programoknak a vizsgálatát nem tartotta fontosnak, nem dolgoztak ki mérőszámokat, nem tűztek ki célokat, monitoringrendszert nem állítottak fel, ehelyett viszont vannak szóvivőik, akik újabb és újabb jelentéseket, győzedelmi propagandát mondanak el a nagyközönségnek.

Az is világosan látszott, hogy önök azt tekintik a közmunka sikerének, ha valaki bekerül a rendszerbe. Én mindig elmondtam önöknek, hogy nem az a siker, ha valaki bekerül, hanem az a siker, ha valaki visszakerül a nyílt munkaerőpiacra, mert egész egyszerűen egy országnak a foglalkoztatáspolitikáját nem lehet közmunkára építeni. Sehol a világon nincs ilyen rendszer, ami itt működik, és úgy látszik, hogy korábban ezt önök is tudták, hiszen anno, nem is olyan régen még maga Czomba államtitkár úr mondta azt, hogy "az ablakon dobnak ki 117 milliárd forintot, képviselőtársaim", ezt most idézem konkrétan. Tehát mielőtt még kormányra kerültek, gyakorlatilag 117 milliárdot is sajnáltak erre (Dr. Czomba Sándor: Így van!), és most már 180 milliárdnál tartunk. Tehát egész egyszerűen egy olyan fejlesztésnek indult ez az alap, aminek nem tudni, hol lesz a vége, viszont azt látjuk, hogy az eredményessége sok helyről megkérdőjelezhető. Az is látszik, hogy ennek így sok értelme nincs, a közmunkának az értelme pont az lenne, amire önök nem használják, hogy azokon a helyeken, ahol nincs - mert nem lehet - munkahely-teremtési programot hatékonyan csinálni, átmenetileg adjon megoldást, arra az időre, amíg ezt nem sikerül megcsinálni. De önök ezekkel a komplex gazdaságfejlesztő elképzelésekkel nem is foglalkoztak.

Önök elmondták, még ellenzékben nagyon jól tudták, hogy energetikai fejlesztésekkel ebben az országban nagyon sok munkahelyet lehetne teremteni, kiszámoltuk, hogy egy év alatt százezer munkahelyet lehetne teremteni. De ott van a helyi gazdaság fejlesztése. Önök pontosan a családi gazdaságoknak vágtak alá nem is olyan régen a földtörvény zárószavazásakor, ez nagyon látványos volt. Arról beszéltünk és önök is arról beszéltek, hogy a családi gazdaságoknak lesz jövője, most meg már ott tartunk, hogy már Kishantostól, a mostani biogazdaságot művelő emberektől is elvették a földet, és november 1-jétől már az se lesz. Gyakorlatilag önök tönkreteszik a mezőgazdaságot, a helyi gazdaságfejlesztéssel nem foglalkoznak, nagybirtokos embereknek adják oda a földet, és miközben ezt a tevékenységet nem tudják megmagyarázni, statisztikákat gyártanak annak érdekében, hogy ezzel hihetőbb legyen az egész.

Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, megint úgymond ártatlannak látszik, de azért itt tényleg komolyan felmerül a kérdés, hogy önök biztos, hogy nagyjából fél évvel a választások előtt és három és fél év kormányzás után akarnak egy új statisztikai mutatót bevezetni annak érdekében, hogy a saját foglalkoztatáspolitikai lépéseiket monitorozzák?

Úgyhogy önmagában azzal egyet tudok érteni, hogy pontos és megbízható adatokra van szükség. Azt írják magában az indoklásban, hogy egy hatósági adminisztratív nyilvántartás lesz, a NAV-nak a havi járulékbevallásait értik ez alatt, és azt gondolják, hogy itt a bejelentett foglalkoztatásról pontosabb képük lesz. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, az az, hogy ha előállnak ezek az adatok, akkor önök mire fogják ezeket használni, arra fogják-e használni, hogy a saját, nagyon kétséges foglalkoztatáspolitikai eredményeiket megindokolják vele, vagy tényleg elkezdenek úgy politizálni, ahogy ez az ország megérdemli, és a valóságról beszélnek ebben az ülésteremben. Megemlíthetem itt a munkahelyvédelmi akciótervet is, megemlíthetném azt is, hogy a három év mérlege milyen szempontból tragikus; a piac munkahelyteremtő képességét már fejtegettem, hogy mennyire alacsony. Nézzék, ezen kellene változtatni. Azt gondolom, hogy fél évvel a választások előtt nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy újabb statisztikákat hoznak létre, hanem sokkal inkább azzal, hogy elkezdjék az egyik, sőt a legfontosabb választási ígéretüket megvalósítani: a munkahelyteremtést. Sajnos megint nem erről beszélünk.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő percre Gúr Nándor képviselő úr kért szót.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindössze néhány összegző gondolatot szeretnék tenni az államtitkár úrnak javaslatképpen.

Az egyik az, hogy most már ne gondolkodjanak, már cselekedni meg nagyon nem tudnak, de azért tartsák szem előtt, hogy az átmenet időszakára olyan helyzetet teremtsenek, ahol munkahelyteremtések születhetnek, és nem úgy, mint ahogy eddig, hogy inkább csak a csökkenések valósultak meg.

Törekedjenek arra is, hogy azoknak az embereknek, akik elesetté váltak az önök jóvoltából fakadóan, legalább segítő kezet nyújtsanak annak érdekében, hogy újra pozicionálni lehessen majd őket egy működő világ keretei között a munkaerőpiac irányába. Ne akadályozzák azt, hogy azok az emberek, akik viszonylag alacsony, átlag- vagy átlag alatti jövedelemmel bírnak, még kevesebbet keressenek (sic!) az elkövetkezendő időszakban, úgy, ahogy azt három és fél éven keresztül meg kellett hogy tapasztalják. A rendeleti kormányzást pontosan ebből kifolyólag kerüljék, és ne akarják érvényesíteni, mint ahogy ennek a törvénynek a keretei között is megjelennek ennek a jegyei, valamint legalább a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben azoknak a rétegeknek, legyenek ezek a fiatalok, legyenek ezek a 45 év felettiek, akiket most likvidálnak a támogatotti körből, vagy épp a frekventált támogatotti körből, a kezét ne engedjék el, mert másképp, segítség nélkül nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. A munkaerőpiachoz illeszkedő munkavédelem, munkabiztonság tekintetében pedig lépjék túl önmagukat, valami mást csináljanak, mint amit három és fél éven keresztül tettek, és ehhez a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban meglévő pénzforrásaikat pedig úgy használják fel, hogy abban egyrészt a decentralizáció is érvényesüljön, a helybeli döntések is, másrészt az aktív foglalkoztatáspolitikára sokkal több forrás jusson, mint ahogy jutott eddig részarányában.

Ha csak ezeket számításba veszi és megfogadja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nagyon sokat segít az elkövetkezendő kormányzás időszakához.

Elnök úr, köszönöm szépen.

(15.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben Simon Miklós képviselő úr, Fidesz!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Gúr Képviselőtársam és Szél Bernadett! Szeretném megkérdezni önöktől, különösen öntől, Szél Bernadett, hogy hány olyan programban tetszett részt venni, amikor munkahelyeket teremtettek vagy munkahelyeket hoztak létre.

Én a nyírbátori választókerület példáját tudom önnek mondani, Gúr képviselőtársam. 2002-ben a munkanélküliek száma 3800 volt, és a rendszerváltás óta ez volt a legalacsonyabb szám, még egyszer mondom, 2002-ben. 2010-re ez a szám a nyírbátori választókerületben 6 ezerre emelkedett. Ez az önök műve abban a választókerületben, amelyben Veres János pénzügyminiszter volt az országgyűlési képviselő egyéniben akkor. Azóta a közmunkaprogrammal tudtuk ezt a heves növekedést megállítani, és az elmúlt három esztendőben 1200 új munkahely jött létre abban a nagyon hátrányos választókerületben. (Varju László: Egymillió, amit megígértetek!) Tehát mi közelről szemléljük ezeket a dolgokat, sőt mi több, segítjük a vállalkozókat, az önkormányzatokat abban, hogy munkahelyeket hozzanak létre.

Tehát azt a hangnemet, tisztelt képviselő asszony, amit ön megenged ilyen tekintetben, visszautasítom. A kormány jóvoltából 2 milliárd forint támogatással - éppen a múlt hetekben történt a bejelentés - újabb 500 munkahely teremtésére nyílik lehetőség Nyírbátor térségében.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár nem kívántam szólni, de Simon Miklós képviselőtársam kérdésére csak illik válaszolni.

Az egyik része a válaszomnak az, hogy hála isten, az életem folyamán volt módom arra, hogy segítő kezet nyújtsak nagyon sok embernek, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a munkaügyi szervezetben dolgoztam, és ennek eredményeképpen nagyon sok ember jó értelmű haszonélvezője volt a dolognak. Nem csak az én személyes munkásságomnak, nem! Úgy általában a rendszer, a szervezet működésének, annak, amit önök szétziláltak. Annak, amit szerintem maga Czomba Sándor államtitkár úr is sajnál, hogy szétziláltak, mert akkor egy működő rendszer volt, most meg egy olyan rendszernek a kvázi irányítója, amely tekintetében a jogosítványok nem is az ő kezében vannak, tehát igazából mértékadó befolyással sem bír a folyamatok alakítására.

A másik részére a történetnek, amit kérdez - nagyon sok, számtalan példát lehet mondani. Mindegy, hogy cigány vagy nem cigány emberekkel, de jelesül azért hoztam szóba, mert adott esetben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például 35 cigány emberrel 100 hektárnyi erdő telepítésére került sor. Csak a végkövetkeztetését szeretném mondani ennek a dolognak a rosszízű felvetések elkerülése okán. Ezek az erdők nincsenek derékban kivágva. Azért nincsenek, mert akik ezeket a csemetéket elültették, védeni is tudják, azok az emberek utána az erdőt takarítani is tudják és sok minden egyéb mást. Ezekkel az emberekkel lehetett kisebb kastélyok építését, lehetett idősek otthonának építését megtenni. Ez az, amiről én beszéltem a mai nap folyamán, hogy a közfoglalkoztatás az én értékrendem szerint arról szól, hogy értékteremtéssel párosul. Ebbe kell bevonni minél több embert, mert ennek eredményeképpen jut könnyebben vissza a munkaerőpiacra.

Az a hét egész egynéhány tized százalékos szám, tegyük hozzá, belügyminisztériumos adat, a valóságot még kicsit meg lehetne kaparni. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Spaller Endre képviselő úr, 15 perces időkeretben.

SPALLER ENDRE (KDNP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Furcsa dolgokról fogok beszélni, arról, amiről ez a törvény szól; mert erről nagyon kevés szó esett eddig. Ez a törvény szól arról, hogy az uniós források lehívása miatt bizonyos törvények összehangolását el kell végezni. Úgy láttam, ebben nem nagyon volt közöttünk vita, hogy ezt támogatni lehet.

Szól ez a törvény arról, hogy akiknek a Bérgarancia Alapból kell kifizetni a bérüket, azok hogyan kaphatják meg. Ez akkor fordul elő, ha egy cég csődbe megy, és nem tudja kifizetni a munkavállalóit. Akkor az állam a Bérgarancia Alapon keresztül kifizeti ezt a pénzt. Igen ám, de előfordulhatott, hogy a munkavállalók, habár ott volt a pénz, mégsem juthattak hozzá. Két okot nevesíthetek gyorsan. Az egyik, hogy az adott cégnek nem volt számlája, amin keresztül ki lehetett volna fizetni ezeket a béreket. A másik pedig az volt, amikor volt a számlán valami tartozás, amely elsőbbséget élvezett, és az történt, hogy ugyan a Bérgarancia Alap kifizette, ám az emberek mégsem kapták meg a pénzt, hiszen számlatartozás vagy NAV-tartozás miatt, vagy bármi miatt ez a pénz eltűnt. A lényeg az, hogy most ez a törvény rendezi például ezt a két esetet is, és azt mondja, hogy bizonyos esetekben lehetséges, hogy a Bérgarancia Alap egyenesen azoknak fizessen, akiknek az adott cég tartozik munkabérrel. Tehát ez a munkavállalókat védi, bizonyos munkavállalókat ez a törvény véd. Úgy hallottam, hogy ebben sem volt közöttünk túl nagy veszekedés, hogy ez így helyes vagy sem.

Szól még ez a törvény arról, hogy a cselekvőképtelen személy foglalkoztatása hogyan valósulhat meg. Ez elől is elhárít bizonyos akadályokat. Tehát ha egy bíróság cselekvőképtelennek mond egy személyt, az nem jelenti azt, hogy az illetőt ne lehessen foglalkoztatni. Ha valaki egy ilyen hátránnyal kénytelen együtt élni, mondjuk, egy betegséggel, de mégis tud munkát végezni, azt gondolom, maximálisan támogatnunk kell. Nem is hallottam, hogy ebben közöttünk vita lett volna.

Ha jól hallottam, egyetlenegy olyan pontja volt ennek a törvénynek, ami ezt a hatalmas vitát kiváltotta, és beszéljünk erről is egy kicsit. A kormány azt tervezi, hogy egy új számítási módszertan kidolgozásának teremti meg az alapjait. Amikor arról beszélnek önök, hogy mikor lép majd életbe ez a mostani törvény, visszakérdeznék, hogy értem, ön azt mondja, többen is mondták, hogy január 1-jétől önök szerint életbe lép ez az új statisztika. Kérdezném önöket, hogy a mostani törvény szerint mi lesz ennek a statisztikának a módszertana. Erre nyilván nem fognak tudni válaszolni, mégpedig azért, mert ez a törvény nem azt mondja meg, hogy mikor lépjen hatályba ez a bizonyos adatbázis és statisztika, hanem a lehetőséget megteremti, és azt mondja ki, hogy egy ilyen szükséges lesz. Amikor majd a kormány úgy gondolja, vagy a parlament, akkor alkot egy törvényt erre. Még egyszer hangsúlyozom: törvényt alkot erre. Hogy ez idén meglesz-e, ebben a ciklusban meglesz-e, nem szerepel ebben a törvényben, itt csak az szerepel, hogy bizony egy ilyenre szükség van.

Miért van erre szükség? Nagy örömmel hallottam a vitának azt a részét, ami például azt boncolgatta, hogy a NAV ma 3,7 millió olyan embert lát, akinek valamifajta szja-fizetési kötelezettsége van. Azt ne felejtsük el, hogy például az egyéni vállalkozók egy része ebben nincs benne. Tehát ez sem egy teljesen pontos statisztika, de azt mutatja, hogy nagyjából nincs olyan messze attól, amit a KSH végez, ami azt mondja, hogy jelen pillanatban 3 millió 980 ezer foglalkoztatott van. E között a kettő között nincs akkora különbség. Ha még egy-két dolog erre rájön, akkor bizony lehet, hogy ez a szám picit stimmel, lehet, hogy picit több, lehet, hogy picit kevesebb. Ugyanis senki nem mondta, hogy ez a majdani szám többet fog mutatni foglalkoztatottak számában, mint amit a KSH mond. A KSH-val az a nagy baj, hogy az egy mintavételen alapul, nem azt mutatja meg, hogy konkrétan hány ember van bejelentve az adott napon. Pedig ez a szám tudható lenne, hiszen - még egyszer - ha bemegy egy munkaügyi ellenőr bármilyen munkahelyre és megkérdezi, hogy itt most hányan vannak foglalkoztatva, akkor a munkaadónak darabszámra meg kell tudnia mondani, hogy hányan vannak ott, hány ember után fizet adót. Tehát tudható az a szám, hogy egy adott napon hány ember foglalkoztatott Magyarországon, mégis a statisztika nem ebből indul ki.

Hogy az új adat mennyire lesz összehasonlítható a régiekkel? Nagyjából semennyire. Tehát az új adatnak, az új módszertannak mindig az a nagy hátránya, hogy nem összehasonlítható.

(15.50)

A kormány foglalkoztatáspolitikájáról szólt javarészt a vita. Anélkül, hogy ebbe mélyebben belemennék, egy-két dologra szeretnék válaszolni, és nem szeretném az államtitkár úr kenyerét elenni.

Például Szél Bernadett sikeres programokról beszélt. Kérdezném önt, hogy ugye, Európában sikeres programokról beszélt, amikor azt mondta, hogy a munkanélküliség csökkentésére nagyon sikeres programok vannak. Európában sikeres programokról beszélt értelemszerűen, gondolom én, bár ezt nem fejtette ki. Csak tájékoztatnám önt, hogy nőtt a munkanélküliség az Európai Unióban. Amikor 2010-ben ez a kormány átvette a kormányzást, akkor mi még az európai átlagnál magasabb munkanélküliséggel küzdöttünk, most pedig egy picit alacsonyabbal, nem azért, mert a mi számaink annyit javultak - bár javultak volna -, hanem azért, mert az Európai Unióban nő a munkanélküliség. Mindig el szokták mondani, hogy a régióban hogyan áll Magyarország. Például Szlovákiában vagy Horvátországban, két közvetlen szomszédunkban magasan fölötte van a munkanélküliségi adat a miénknek. Sajnos ez a helyzet. (Szűcs Erika: Meg a foglalkoztatásé.)

Nő a foglalkoztatottak száma. Gúr képviselőtársam mondta el, hogy majd az új adat, amit az ezt a törvényt követő törvény majd meg fog határozni, hogy pontosan mi lesz a száma, mennyire lesz összehasonlítható a korábbiakkal. Ezt vitatjuk, nem tudjuk; majd meglátjuk, mi lesz a módszertan. De azt ne vitassuk, hogy az a szám, amivel most dolgozik a KSH, pontosan ugyanazzal a módszertannal készült, mint amivel 2007-ben meg 2006-ban, meg 2005-ben, és ez alapján mégiscsak azt látjuk, hogy 3,7 millióról nőtt a foglalkoztatottak száma 3 millió 980 ezerre. Azért tudjuk ezt ilyen pontosan, mert gyakorlatilag 20 ezer fővel lehetséges, hogy ősszel még nőhet. Lehet, hogy csak szezonális okokból, ezt nem lehet tudni, de még nőhet, tehát akár az is előfordulhat, hogy 4 millió fölé megy, vagy a 4 milliót pont eléri ez a foglalkoztatási adat, amire, azt gondolom, nagyon régen volt példa.

Visszatérnék a sikeres foglalkoztatási programokhoz, nem tudok emellett elmenni. Hallottunk nagyon sok sikeres programról korábban is. Hallottunk arról, hogy évente - itt most elhangzott - százezer munkahelyet lehetne teremteni ilyen-olyan programokkal. Kérdezem én azt, hogy van-e valaki, aki ezt elhiszi. Van-e valaki, aki ezt elhiszi? (Szűcs Erika közbeszól. - Derültség az MSZP-frakció mögött ülő függetlenek padsoraiban.) Ugyanis amikor nekivágtunk ennek az egész európai uniós (Közbeszólások az MSZP-frakció mögött ülő függetlenek padsoraiból. - Az elnök csenget.) támogatásnak és ezek lehívásának, akkor az akkor még szocialisták és az SZDSZ pontosan ugyanezt mondta, hogy néhány egyszerű programmal százezres nagyságrendben lehet munkahelyeket teremteni. Aztán ezeket a pénzeket elköltöttük, ezeket a pénzeket bizony elköltötte az ország, és abban az időszakban nem lett több foglalkoztatott. Rengeteg EU-s pénzt költöttünk el erre, és nem lett több foglalkoztatott, sőt még szinten tartani sem sikerült a foglalkoztatottak számát. Ha valaki azt mondja, hogy néhány egyszerű programmal ez a szám, ez a helyzet gyökeresen egyik évről a másikra megváltoztatható, az egész egyszerűen nem mond igazat. (Szűcs Erika közbeszól.)

Vannak persze programok, de most is vannak. Például itt ül közöttünk az a képviselőtársunk, aki a szociális szövetkezetek programját viszi. Ez sem megy egyik évről a másikra, de ez is fel fog futni, és nagyon sokan dolgozhatnak a szociális szövetkezetekben, erősítve például azt a helyi gazdaságot, amelyre Szél Bernadett úgy tekint, hogy az önmagában majd teremt évi százezres nagyságrendben munkahelyeket.

Azt látjuk, hogy nő a foglalkoztatottság, annak ellenére, amit az ellenzék mond. Az a kérdés, hogy ebből hány munkahely jött létre a versenyszférában. Még egyszer idézném ugyanazt a KSH-statisztikát, ami összehasonlítható. Remélem, hogy Gúr Nándor se vonja kétségbe, hogy pontosan ugyanazzal a módszertannal dolgozik, amivel korábban. Ez a KSH-statisztika azt mondja, hogy nagyjából százezres nagyságrendben jöttek létre munkahelyek a versenyszférában. Ez ennyi. Hogy ez sok vagy kevés? Elégedettek mi sem vagyunk vele, de ez létrejött, és ez egy olyan időszakban jött létre, amikor a gazdaság egyik évben picit nőtt, a másik évben picit csökkent. Most éppen megint picit nőtt. Reméljük, ez a tendencia folytatódik. Amikor Európában csökkennek a munkahelyek (Szűcs Erika: Ki az, aki elhiszi?), csökken a foglalkoztatottság, nő a munkanélküliség, amikor egész Európa recesszióban van, sőt az egész Európai Unió átlaga is stagnál - és ebben benne van Németország és Ausztria, ahol nagyon jók az adatok -, hogy ez ebben a gazdasági környezetben, válság idején sok vagy kevés, azt nem tudom, ennyi.

Az intézményi statisztika miért nem jó, merthogy az a stabil munkahelyeket mutatja - mondta Szél Bernadett. Csak szeretném arra emlékeztetni, hogy az intézményi statisztika a legalább öt főt foglalkoztatókat mutatja. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) Így van. Szeretném, ha például a gyárak vonatkozásában nem lenne elbocsátás, én ezt baromira szeretném. De ön szerint ez így van? Nem, nincs így. Az intézményi statisztika nem azt mutatja, hogy hány stabil munkahely van Magyarországon, hanem azt mutatja, hogy hány nagyobb foglalkoztató van, tehát az egészen mikro vállalkozásokat kihagyja. De hogy ezek stabil munkahelyek, vagy nem stabil munkahelyek? Legyen önnek igaza, hogy ezek mind stabil munkahelyek, de sajnos nem ez a helyzet. Ugyanúgy egy kisvállalkozó, egy beágyazott kisvállalkozó lehet, hogy csak két emberrel dolgozik, de bizony ő is teremthet stabil munkahelyeket.

Gazdasági migráció, erről is nagyon sok szó esik. Igen, van gazdasági migráció, volt a szocialisták alatt is, de ha már ennyi szó esik róla, akkor azért erről is beszéljünk egy kicsit tágabb összehasonlításban. Tudják-e, hogy Romániából hány ember ment el külföldre? Több millió. (Szűcs Erika: Nem több, mint magyar.) Tudják-e, hogy Lengyelországból hány ember ment el külföldre? Több millió. Tudják-e, hogy melyek azok az országok, amelyekből ma Németországba a legnagyobb mértékben nő a beáramló munkavállalók száma? Úgy hívják ezeket az országokat, hogy Olaszország meg Spanyolország. Ott nő a legdinamikusabban azoknak a száma, akik megpróbálnak Németországban munkahelyet keresni. Ez nem magyar sajátosság. Ettől még nem örülünk neki, és szeretnénk, ha ezek az emberek vissza tudnának jönni, de ne legyenek igazságtalanok. Egy válságidőszakban ez egy európai jelenség sajnos.

Végül a Start-munkához érkeztünk, amit mindig mindenki közfoglalkoztatásként emleget. Én inkább Start-munkaként emlegetem. Nehéz a mellett a mondat mellett elmenni, amit Szél Bernadett mondott, aki azzal indított, hogy az ÁSZ nem talált semmilyen adatot arra vonatkozóan, hogy hányan kerülnek át a közfoglalkoztatottsági státusból, a Start-munkából a piaci szférába, majd utána azt mondta, hogy ugyan az ÁSZ nem talált, de ő talált egyet, és akkor bemondott egy számot, ami annyi, amennyi. Nem tudjuk, hogy az milyen időszakra vonatkozik. Lehet, hogy az egy öt évvel ezelőtti szám, senki nem tudja. Bemondott egy számot, hogy ő talált egy ilyen számot. Örülök neki, hogy talált egy ilyen számot. Pontosan azért kell egy hihető statisztikai módszertant kidolgozni, hogy ne az alapján menjen a foglalkoztatás, hogy valaki azt mondja, sőt a saját beszédében azzal indul, hogy erre nincs hihető szám, de azért ő talált valamit.

Azt is mondják sokan, hogy milyen értéktelen ez a Start-munka, ez is itt elhangzott. Azért azt ne felejtsük el, hogy nagyon sokan, ha nem lenne a Start-munka, lehet, hogy segélyen lennének. Döntsük el, hogy melyik a jobb! Azt se felejtsük el, hogy nagyon sokan, akik Start-munkában dolgoznak, azt el tudják mondani, hogy ők bizony foglalkoztatottak voltak, és amikor egy munkaadó megnézi, hogy kiket vesz föl, akkor bizony azt tudja mondani, hogy én olyan embert veszek föl, aki korábban már dolgozott. Miért fontos ez? Nagyon sokan azért hullanak ki egy próbanapon vagy a próbaidőszak alatt, azért nem felelnek meg egy munkaadónál, mert egész egyszerűen túl nagy a váltás azután, hogy évekig nem dolgoznak, ahhoz, hogy egyik napról a másikra egy igen nagy terhelésnek tegyék ki őket. Ezért igenis kell ez az átmenet, kell az, hogy legyen egyfajta olyan állami szerepvállalás, amiben ezek az emberek vissza tudnak szokni a munka világába, meg tudják szokni egészségileg, fizikálisan, föl tudnak arra készülni, hogy egyszer majd egy igen nagy terheléssel járó piaci munkahely jön létre.

Így állunk összességében. Még egyszer, hogy sok vagy kevés, azt nem tudom, de több mint 250 ezer új munkahely jött létre ebben a ciklusban, gazdasági válság idején. Valóban ebben szerepelnek azok, akik a Start-munkában foglalkoztatottak, és az ő munkájuk is, azt gondolom, kellőképpen értékteremtő munka, és az a pénz, amit oda költünk, semmiképpen sem fölösleges. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percben Gúr Nándor MSZP-s képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom, Spaller képviselőtársam volt-e már Orbán Viktornál elbeszélgetésen az elkövetkezendő időszak alakítását érintően. (Spaller Endre: És te voltál Mesterházy Attilánál? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ő Gyurcsányhoz megy.) De ha fog menni majd, képviselőtársam, akkor azt javaslom, hogy az egymillió új munkahely, évenkénti 100 ezer fő megteremtésének a kérdését ne kérdőjelezze meg. Azért javaslom, mert akkor talán legközelebb nem fogunk tudni találkozni a Parlament falai között egy következő ciklus alkalmával, hiszen az egymillió új munkahely megteremtésének hírvivője maga a miniszterelnök, Orbán Viktor volt. Tehát ilyen értelemben azokat a gondolatait óva tartsa magában, amelyeket a Parlament falai között elmondott. (Ékes József: Nagyon rendes vagy, Nándor.)

De a jó tanácson kívül még annyit szeretnék önnek ezzel kapcsolatosan mondani, hogy két számot ne felejtsen el semmiképpen. Az egyik szám az, hogy 2008 ősze, a pénzügyi-gazdasági világválság beköszönte előtt Magyarországon a foglalkoztatottak száma 3 millió 924 ezer fő volt. Ezt ne felejtse el, és ahhoz illesztetten kezeljen minden hasonló időszakbéli számot is. Egyszerűen azért, merthogy tudja, a gazdaság olyan, amelyik képes reprodukálni magát egy válságot követően és felülmúlni önmagát, fejlődni akkor, ha nem olyan kormányzati tevékenységgel találja magát szembe, amely kiszámíthatatlan és hiteltelen, amely fékezi és gátolja a befektetéseket is és a befektetéseken keresztül az új munkahelyek teremtődését.

Egy szó, mint száz, tehát ha viszonyít, akkor mivel ma már hál' isten válság után vagyunk jóval - ezt nem én mondom, ezt a miniszterelnöke szájából is hallotta -, tehát akkor nyugodt lelkülettel számon kérhető az az ígérvény, amely persze annak a tudatában született, hogy 2008 őszén válság köszöntött Magyarországra.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétpercesek, először Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is azt mondta Spaller képviselő úr, hogy ez csak a lehetőséget teremti meg majd arra a törvényre, amely törvény majd idekerül az Országgyűlés elé, és amelyet majd meg fogunk itt vitatni, és tőlünk kérdezi, hogy mikorra várható ez a törvény. Engedje meg, hogy én kérdezzem öntől, ön biztos jobban tudja, hogy mikorra várható ez a törvény, ami alapján majd itt normálisabb számokat kapunk.

Aztán fel szeretném hívni a figyelmét egy nagyon lényeges dologra. Churchill mondta azt, hogy ő annak a statisztikának hisz, amit ő hamisított saját maga. A statisztikai számokat így kell kezelni általában, és félő, hogy majd még inkább kozmetikázott számok jönnek, hiszen valóban így van, egy coming outnak is fölfogható volt, amit ön mondott, hogy évente százezer munkahelyteremtésnél van-e, aki elhiszi ezt. Ha önök sem hiszik el azt, amit folyamatosan mondtak most már három éve, és azt mondják, hogy egymillió új munkahely, meg mi ezen dolgozunk, meg hasonlók, akkor már elég nagy gáz van. Ha önök nem hiszik el, hogy ez így van - mert mi folyamatosan mondjuk, hogy ezt önök nem teljesítették, sőt nemhogy egymillió új munkahelyet nem teljesítettek, hanem szinte semmit nem teljesítettek. Mert az is egy csúsztatás, ha ön azt mondja, hogy százezres nagyságrendben jöttek létre új munkahelyek. Ez valóban megint egy statisztikai szám; na de ehhez mellé kellene azt is tenni, hogy hány munkahely szűnt meg ez alatt az időszak alatt, tehát hány új munkahely teremtődött igazából, mert akkor már nem százezres számokról beszélünk, hanem ennél sokkal alacsonyabb dolgokról.

Az pedig, hogy Romániához hasonlítgassuk Magyarországot - engem nem érdekel, megmondom őszintén, hogy Romániában milyen statisztikai számokat mondanak. Engem egy dolog érdekel, hogy Magyarországon mi jelen pillanatban a helyzet. Engem az érdekel, hogy olyan dolgokat cselekedjünk, amivel vissza tudjuk hozni azt az 500 ezer embert, mondjuk, aki kiment ebből az országból külföldre dolgozni, hogy itt teremtsük meg nekik a lehetőséget, hogy boldoguljanak és élni tudjanak ebben az országban, normális fizetésért, normális bérért és normális munkahelyekkel. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Szél Bernadett képviselő asszony, LMP.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ön a munkanélküliségi rátáról beszélt, de én most kinyitottam az Eurostat legfrissebb adatait, amelyek egyértelműen a foglalkoztatási rátát nézik. Nézze meg, képviselőtársam, érdemes!

A térségben a legrosszabb helyen állunk, és amúgy is eléggé a sor végén kullogunk. (Spaller Endre közbeszólása.) Így van, így van, tisztelt képviselőtársam, nézze meg, itt vannak, oszlopdiagram, többféleképpen lekérheti, vizsgálja meg, hogy hogyan áll Magyarország az európai színtéren; és nem sokan vannak alattunk, ami aztán különösen problémás.

Nézze, képviselőtársam, onnantól kezdve, hogy Magyarországon emberek, akiknek nincsen munkája, elmennek külföldre; vagy emberek, akik munkanélkülivé válnak, de egy idő után nem lesznek regisztrált munkanélküliek; vagy emberek, akik munkanélkülivé válnak, de nem lesznek közfoglalkoztatottak, kiesnek a rendszerből és nem mérik őket, akkor csökkenni fog a munkanélküliségi ráta. Ez így néz ki. De attól ők még ott vannak. És ebben az országban soha nem volt ennyi ellátatlan ember, mint amennyivel most szembesülünk. Ezek az emberek mind ott vannak, ezekről miért nem beszél?

A másik az, hogy ön feltett nekem több kérdést, miközben a felszólalását mondta. Szeretnék utalni arra, hogy ilyenkor nekem nincs lehetőségem válaszolni, tehát ha lehet, akkor ne tegye föl ilyen módon a kérdéseket, és ne várjon válaszra, mert nem fogom tudni megtenni, de most megteszem. Ugye, azt kérdezte, hogy ki hiszi el a Lehet Más a Politikának, hogy lehet teremteni munkahelyeket, mondjuk, megújulókkal vagy energiahatékonysággal vagy helyi fejlesztési, gazdaságfejlesztési programokkal. Nézze, szakértők vizsgálták meg a kérdést, jelenleg 10 ezer ember dolgozik Magyarországon a megújulószektorban. Ezt 2020-ra 50-60 ezer főre lehet felvinni. Csak közvetlenül az építőiparban 67 050 munkahelyet tudnánk teremteni. A helyi gazdaságfejlesztési programok révén - például ott van Hollandia példája, akik a gazdasági válságot követően pontosan a szövetkezeti rendszer révén tudtak kijönni a válságból, és nem önfenntartási szinten, hanem már profitot termelő gazdaságként -, helyi fejlesztési ügynökségekkel, ahol állami, piaci és civil szereplők együtt dolgoznak a megoldáson. A közmunkaprogram ennek egy kis része lehet. Na, itt hibázták el önök, hogy az egészet rátették a közmunkára, és semmi másban nem gondolkodtak! Ezt higgye el nekem!

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek, Spaller Endre képviselő úr, KDNP.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm a szót. Amit az Eurostatról mondott, azt meg fogom nézni. Még egyszer mondom, Szlovákiában, Horvátországban magasabb a munkanélküliség, mint Magyarországon. Ez minket nem boldogít, csak a tényszerűség kedvéért. Ez az egyik.

A másik, én azt a kérdést tettem föl, hogy elhiszi-e valaki, hogy egy-két programmal, tehát nem a gazdaság egészében, hanem egy-két programmal lehet évente százezres nagyságrendben munkahelyeket teremteni. Tehát, hogy az állam azt mondja, hogy akkor ő most csak ezt az egy vagy két programot megfinanszírozza, és akkor itt minden rendben lesz. Ezt senki nem hiszi el. Hogy úgy egyébként lehet évente százezer, tud-e a gazdaság, az államot is beleértve meg az állam nélkül is csak a cégeket beleértve tud-e százezres nagyságrendben munkahelyeket teremteni Magyarországon? Igen, azt gondolom, hogy tud, de én nem erről beszéltem.

Én azt kérdeztem, és vissza is utaltam, hogy ezzel hitegetnek minket 2004 óta alapvetően a szocialisták, hogy majd ha jön az európai uniós támogatás, akkor egy-két ilyen szociális program, egy-két ilyen ez meg az, és akkor itt majd minden rendben lesz. Nem, nem lesz. Sajnos ez ennél bonyolultabb ügy, azt kell hogy mondjam, függetlenül attól, hogy egyébként ez a kormány legalább elmondhatja azt, hogy bizonyos eredményeket elért. Nem mondja senki, hogy ez elegendő, de hogy bizonyos eredményeket ez a kormány elért, mert azért létrehozott mégiscsak több mint 200 ezer munkahelyet, amire persze lehet azt mondani, Gúr képviselőtársam ezzel próbálkozik, hogy ha 2010 óta valóban jobban mutatnak a számok, vagy hogy is mondjam, legalábbis az ellenzék számára mindenképpen kedvezőtlenek, akkor menjünk vissza. Menjünk vissza 2008-ig, de ha 2008 is - ugye, most már magasabb a foglalkoztatás, mint amit ön említett 2008-ról -, akkor menjünk vissza még. Tehát akkor nézzük meg, hogy mikor lesz akkora foglalkoztatás, mint 1990-ben. Jogos a kérdés, én is szeretném, ha magasabb lenne a foglalkoztatás, mint 1990-ben; mehetünk visszafele a statisztikában.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kell. Nem kell visszamenni húsz évre, harminc évre. Nem kell visszamenni akkor, amikor 82 százalékos volt a foglalkoztatási ráta. Nem. Nem, csak olyan mérőpontokhoz kell visszamenni, amelyek az elmúlt időszakban meghatározták Magyarországon az élet alakulását. A pénzügyi-gazdasági világválság beköszönte ilyen volt.

A másik része a történetnek, képviselőtársam - kérdezhetném államtitkár úrtól, de azért nem kérdem, mert úgyis csak igennel tudna válaszolni, hogy például az alkalmi foglalkoztatás beleszámít-e a statisztikába. (Dr. Czomba Sándor: Húsz éve.) Igen, persze, így van, húsz éve.

(16.10)

Csak a lényege a történetnek - mondok egy példát erre vonatkoztatva is -: az alkalmi munkavállalás tekintetében úgy néz ki a hátunk mögött lévő esztendő, 2012, hogy 9,2 millió munkanap 520 ezer ember tekintetében, ami 18 napos átlagot jelent emberenként. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 50 százalékkal nőtt meg az alkalmi foglalkoztatásban részt vevők aránya. 50 százalékkal! A statisztikát duzzasztják ahelyett, hogy ezek az emberek nem alkalmi munkavállalás keretei között, hanem mondjuk, rendes munkaviszony keretei között találtak volna munkalehetőséget.

Ha ez így lenne, akkor én boldog lennék, és akkor örülnék annak, hogy önöknek van sikerük. De önöknek nem sikerük van, hanem minden, ami a statisztikában összerakódik, az ilyen faramuci helyzetekből születik, a külföldön lévők beszámításából, a közfoglalkoztatás emelkedéséből, a négyórások 40-60 ezres emelkedéséből, ami nem baj, hogy emelkedik, csak közben a nyolcórás ne csökkenne, meg közben a gazdasági szférában ne visszaszorulás lenne, ne tömeges elbocsátások sokaságával kellene szembenézni.

Az utolsó mondat... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De majd inkább egy következőben.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: A következő kétperces hozzászóló Tilki Attila képviselő úr, Fidesz.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én rendkívül nagy érdeklődéssel figyelem a vitát, és érdekes számomra az, hogy az ellenzék egyik pillanatban konkrét számokat kér, utána a másik pillanatban arról beszél, hogy feleslegesek a számok, hiszen úgyis minden számadat kozmetikázott. Elhangzott az ominózus Churchill-idézet. Én azt hiszem, tényleg az a legjobb, ha elhiszik nekünk, akik a való életben ott dolgozunk, nem fülhallgatón keresztül hallgatjuk a kötelezően elmondandó politikai paneleket, hanem az életből merítjük a tényeket (Közbeszólások a Jobbik soraiban.), hogy igenis a munkahelyteremtés felé jó irányba haladunk.

A másik: a Lehet Más a Politika körülbelül úgy képzeli el a zöldmunkahely-teremtést, ahogy annak idején 2010-ben az én térségemben: eljöttek Panyolára, tartottak egy nagyon komoly sajtótájékoztatót, hogy mi is az az önellátó falu, aztán miután reagáltunk rá, hogy hoppá, ez egy fideszes település, és már régóta csináljuk, akkor hirtelen visszavonulót fújtak, és megsértődtek. Tehát a való világban és a való életben kellene benne lenni, kedves Bernadett. Leveleket mindig lesznek emberek, akik írnak, de meg kellene kérdeznie a közfoglalkoztatásban dolgozó embereket, mi is a valós véleményük a településen zajló folyamatokról.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi György képviselő úr kétpercese következik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elmúlt három évben már több embernek elmondtam - általában részt veszek a vitákban, és akkor mindig jönnek be a fideszesek, akik nincsenek itt, most éppen ön az -, elmondom önnek is, hogy ez egy fülhallgató (Felmutat egy fülhallgatót.), ezen a fülhallgatón keresztül az ön politikai paneljeit lehet éppen hallani azért, hogy igyam a szavait, ezeket a politikai paneleket hallottam jelen pillanatban.

Amit mi megpróbálunk megértetni önökkel, az a következő. Mondhatja azt Spaller képviselő úr, hogy most éppen Szlovákiához, Romániához vagy Horvátországhoz képest Magyarországon nem akkora a munkanélküliség. A kérdés megint az, hogy mennyi regisztrált munkanélküli van. Tehát attól, hogy mondjuk, falvakban emberek a kisebb lopásokat már nem jelentik be, mert úgyis tudják, hogy nincs értelme, mert bejelenti, és úgysem kapják el az embereket, és ezáltal statisztikailag kevesebb lesz, tehát csökken a bűnözési ráta, attól még nem csökkent a bűnözés, attól még a közbiztonság nem javult meg, egyszerűen csak nem jelenik meg ez a szám adott esetben a statisztikákban. Ugyanez a kérdés itt, hogy a regisztrált munkanélküliek száma azért csökkent, mert nálunk javult valamennyit a helyzet, vagy egyszerűen azért, mert nem jelennek meg ezek az emberek ennél.

A másik, amit sokszor hallok egyébként önöktől is, és hallom az MSZP-től is: azt mondják, a foglalkoztatás kérdésénél mindig azt hozzák, hogy a világválság az, ami mindennek az okozója. Nem a világválság, uraim! Hanem az a gazdaságpolitika, amit mind az MSZP, mind önök képviselnek ebben az országban több mint húsz éve! Az a gazdaságpolitika, hogy maguk a versenyképességet, Magyarország versenyképességét legfőképpen úgy próbálják meg megteremteni, hogy félgyarmati sorban, képzett, de olcsó munkahelyeket biztosítunk a Nyugat számára, ezzel próbálják Magyarország versenyképességét... Ez a foglalkoztatásra az a gazdaságpolitika, amit önök folytatnak, és nem változtatnak rajta önök sem, ugyanazt folytatják, mint amit a Bajnai-kormány csinált, mint amit a Gyurcsány-kormány csinált, ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatják. Addig, amíg ez a gazdaságpolitika van, teljesen felesleges egyébként normális munkahelyekről beszélni Magyarországon. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Gúr Nándor képviselő úr következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Spaller képviselőtársam, többször nem mondom el, mert nincs értelme többször elmondani, mert akárhányszor fogom elmondani, nem fogja érteni vagy nem akarja érteni. A munkanélküliség vonatkozásában a számadatok, amelyek Magyarországon a statisztika által kimutatottak, sajnos nem a valós képet festik.

Nagyon sokan vannak a regiszteren kívül, akik munkanélküliek, a passzív munkanélküliség és sok minden egyéb más kategóriájába sorolhatók. Nagyon sokan vannak, akik azért nincsenek bent a regiszterben, mert semmilyenfajta idézőjelbe tett érdekeltségük nincs a regiszterben való bentléthez, hiszen rá kellett döbbenniük, hogy nem tudnak támogatásokhoz jutni, hiszen a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak mindössze 9 százaléka, nagyjából 30 milliárd forintos nagyságrend az, ami aktív foglalkoztatáspolitikai eszközként támogatás formájában az ország egész területére vonatkoztatva a vállalkozásokon keresztül vagy éppen direkten utolérhető a lehetséges munkavállalók számára. Ez a fék. Tudja? Az a fék, hogy nincs miért, és ezért önjáró utakat keresnek az emberek a saját sorsuk megoldására, hiszen az államra, a kormányra e tekintetben nem számíthatnak.

A foglalkoztatottság tekintetében pedig, még egyszer mondom, utoljára mondom, lehet manipulálni a statisztikát, lehet olyanfajta fals adatok sokaságával megemelni a foglalkoztatotti létszámot, mint amivel ezt teszik, csak ez nem a valós helyzet, hanem egy torzított állapotot hív életre. Vagy ha ugyanolyan alapon történt a korábbiakban számítás, akkor meg kell nézni az akkori és az ahhoz képesti elmozdulások különbségét, és ebből megint egy egzakt képet lehet lekövetni. Én ezt megtettem, javasolom önnek is, hogy tegye meg, és akkor nem fog olyan mondatokat elmondani, mint amilyeneket elmond most a Parlament falai között.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek következnek, először Szél Bernadett képviselő asszony, LMP.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm. Három dolog. Egyrészt Spaller Endre képviselőtársamnak: a 7,4 százalék közvetlenül a Belügyminisztériumtól származó információ.

A másik pedig az, hogy a munkanélküliségi és a foglalkoztatási rátát ne keverje össze. Én a foglalkoztatási rátáról beszéltem, és ennek kapcsán említette a munkanélküliségi rátát, úgyhogy akkor az Eurostat foglalkoztatási rátával kapcsolatos adatait nézze.

Tilki képviselőtársamnak pedig az elmúlt évek történései egy kicsit összekavarodtak a fejében, mert konkrétan az történt, hogy én szerettem volna egy sajtótájékoztatót tartani egy szép kis faluban az ő birodalmában, ő mindent elkövetett, hogy ne tartsuk meg, de mi megtartottuk a sajtótájékoztatót, és nem sértődtünk meg egyáltalán, hanem még napokig a megyében tartózkodtunk. Úgyhogy, ha példákat szeretne a múltból hozni, akkor arra kérem, hogy azt helyesen tegye, a történteknek megfelelően.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Kiss Sándor képviselő úr következik, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sokat hallottunk a közmunkáról pró és kontra. Én egy más aspektusát szeretném ennek megvilágítani. Én először is köszönetet szeretnék mondani a települések vezetőinek, akik ezeket a közmunkaprogramokat hol jól, hol még jobban szervezik, és próbálják ezt a közfoglalkoztatási szisztémát végrehajtani. Én viszont azt hiányoltam - és ezt már talán tavaly is elmondtam -, hogy az állam nem vesz részt magában a közmunkaprogramok megvalósításában.

Mindjárt megvilágítom, hogy mire gondolok. A XX. században történtek nagy állami, idézőjelben, közmunkaprogramok - elég, ha a New Dealre gondolunk -, de ott nem a helyi seriff szervezte meg a közmunkát, hanem maga az állam bonyolította le az egész, nevezzük így, közmunkát vagy közfoglalkoztatást. Tehát a nagy út- és vasútépítések nem a helyi seriff kezelésében történtek, hanem állami szervezésben.

Én sokkal jobban szerettem volna, ha az állam maga szervezi meg a nagy volumenű közmunkaprogramokat, és nem egyszerűen rábízza a helyi önkormányzatra, ahol a helyi önkormányzat pályázhat, vehet lapátot, traktort, s a többi, ami egyébként helyes, és még egyszer mondom, én köszönetemet szeretném kifejezni a településvezetőknek. Több településvezetővel is találkoztam, és valóban csodálatra méltó az az elszántság és az az igyekezet, ahogyan próbálják helyi szinten ezt a foglalkoztatási problémát megoldani.

Ugyanakkor még egyszer hangsúlyozom: azt szerettem volna, ha az állam vesz részt ezekben, az állam valósít meg nagyobb volumenű közfoglalkoztatást, de ezt nem tette. Tehát én arra hívnám fel az államtitkár úr figyelmét, hogy ebbe az irányba is próbáljanak elmozdulni.

Köszönöm szépen.

(16.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Spaller képviselőtársamnak még ahhoz a gondolatához vissza kell nyúlnunk, ami arról szól, hogy egy dologban nem értettünk egyet, mondta ön, és akkor szeretném mondani, hogy legalább 5-6 dologban egyébként nincs egyetértés itt a törvénytervezet kapcsán. Tudja ön is, hogy melyek ezek.

Nyilván itt a mutatószámrendszer, statisztikába integrálódás, egyebek, erről nem beszélnék, ez evidencia volt, hogy miért nem értünk egyet azzal a logikával, amit önök képviselnek. De ugyanígy nem értünk egyet, mint említettem, a rendeleti kormányzás megerősítésével, ami gyakorlatilag a járási hivatalok szerepvállalásán keresztül integrálódik be a történetbe. Vagy a büntetőeljárásbeli közérdekű munka, államtitkár úr, ha jól emlékszem, ez is az a kategória, ami a szervezett munkavégzés kötelékei közé tartozó, és a statisztika részét képezi. De magával az említett munkaügyi szervezetnek az annullálásával, leértékelésével sem tudunk egyetérteni.

De azzal sem tudunk egyetérteni, hogy az említett öregségi nyugdíj megállapításánál a szolgálati idő beszámítolásához illesztett egyénnel történő közvetlen egyeztetés lehetőségét gyakorlatilag kiveszi a rendszerből. De mint említettem a legelején talán, hogy a foglalkoztatási törvény 57. § d) pontja, ami az új adatbázisok Európai Szociális Alappal kapcsolatos támogatásokhoz illesztett és a kedvezményezettek adatbázisa felhasználásának a kérdéseit vetíti előre, azzal sem nagyon lehetett egyetérteni. Itt a nemzetiségekhez való tartozás nyilvántartása, ennek az adatkezelése és sok minden egyéb más, ez legalább problematikusként fogalmazódott meg. Szóval, ezernyi olyan dolog van, amiben legalább kérdések vannak. Bízom abban, hogy államtitkár úr majd ezekre válaszolni fog.

Egyébként pedig utolsó mondatomban azt szeretném mondani, hogy nyilván lesznek módosító indítványaink, amelyekkel megpróbáljuk segíteni azt, hogy jobb legyen ez a törvénytervezet.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, de úgy gondolom, nem az utolsó mondat, mert jelentkezett képviselő úr 15 perces időkeretben is hozzászólásra. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, hogy nem terhelném képviselőtársaimat. A legfontosabb dolgokat elmondtuk. Ha persze más úgy gondolja, hogy van még mondandója, akkor lehet, hogy ahhoz kapcsolódom. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Látom, Czomba Sándor államtitkár úr készülődik, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy sok minden elhangzott most, és kell, hogy válaszoljak a kormány nevében sok mindenre. Mivel itt ugyan egy konkrét törvény általános vitájáról volt szó, de gyakorlatilag Magyarország foglalkoztatáspolitikája, munkanélkülisége, meg az elmúlt ciklus, itt aztán volt minden, ami a csövön kifér, engedjék meg, hogy legalább néhány alappillért tegyek le, mielőtt a részletekbe belemennék.

Hát, ha valami meggyőz bennünket arról, hogy a tényleges foglalkoztatási statisztikai adatok ismeretére szükség van, ez a mai vita. Kedves Képviselőtársaim! Dobálózott mindenki mindenféle-fajta számokkal, jobbról-balról, elölről-hátulról. Kétségtelen tény, hogy nincs megfelelő olyan minőségű adatbázis, ami naprakészen - még egyszer mondom: naprakészen - meg tudja mondani, hogy Magyarországon hány ember dolgozik, és erre nagy szükség lenne. Sajnos, zárójelbe teszem, Németországon és Ausztrián kívül nem sokan tudják ezt egyébként, még az egész Európai Unióban sem, mert ehhez megfelelő informatikai háttér kell, halkan mondom, el kell dönteni, ki a foglalkoztatott; mi van a gyesesekkel, vajon foglalkoztatott-e, vagy passzív állományban van. Nem ragozom, tehát ez nem egy egyszerű feladat. Talán nem véletlen, hogy a szocialisták hozzá se kezdtek ehhez a fajta munkához annak idején, mert látták azt, hogy gyakorlatilag ez szinte átláthatatlan.

Tehát hogy miért pont most vesszük ezt a dolgot előre, pontosan azért, mert a 2014-20-as ciklusban az európai uniós források felhasználását tekintve nagyon lényeges kérdés az, hogy azok a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerek, amelyek a következő években működnek, milyen hatékonyan fogják tudni, mérhető módon fogják tudni a foglalkoztatási adatokat mérni.

Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni, mindjárt itt az elején. Január 1-jétől nem lesz új foglalkoztatási adatbázis. Kedves Képviselőtársaim! Azt én értem, hogy a sajtó csúsztat, neki az a dolga. De az országgyűlési képviselők ne tegyék ezt meg, arra szeretném önöket kérni, mert ez a törvény a lehetőségét teremti meg annak, hogy adott esetben a nemzetgazdasági miniszter rendeletben szabályozza majd ezt, hogy mikor, milyen módon, milyen módszertani elemek alapján, és sok mindent mondhatnék még.

Tehát ez a törvény a lehetőséget teremti meg, és úgy kezdtem az expozémat, hogy gyakorlatilag nagy valószínűséggel, merem mondani, hogy a választások után keletkeznek majd az első statisztikai adatok. Tehát ne tessenek azzal riogatni, hogy a kormány új adatbázissal szeretné majd kozmetikázni az adatait.

A másik: természetesen semmiféle KSH-adat és semmilyen egyéb más adat nem fog megszűnni azzal, hogy esetleg egy új adat, egy pontosabb, precízebb, naprakész adat keletkezik. A KSH ILO-s sztenderdek alapján mér, mi ezt tökéletesen elfogadjuk, hiszen nemzetközi viszonylatban így tudunk hasonlítani előző évet előző évvel, vagy akár adott esetben országokat országokkal. Tehát megerősítem: semmilyen adat nem lesz megszüntetve. A probléma alapvetően az... - és még egyszer megpróbálom elmagyarázni, hogy a munkaerő-felmérés és az intézményi statisztikai adathalmaz között mi a különbség. Megint lassan mondom, hogy lehessen rögzíteni, jegyezni, de már többször elmondtam: a magyar kormány a foglalkoztatási adatokat tekintve a munkaerő-felmérés adatát fogja mindig alapul venni; akkor is, ha ez a mindenkori magyar kormány számára esetleg úgy tűnik, hogy nem kedvező.

Tudniillik az rendben van, hogy statisztikai alapon működik, de ennél jobb jelen pillanatban nincs. Odamegy a statisztikus a háztartásba, megkérdezi azt, hogy dolgoznak-e, hányan dolgoznak, ki dolgozik. Vajon a diákmunka benne van-e? Ha mondjuk, a nagymama van otthon - csak hogy egy pillanatra említsem meg -, és megkérdezik, hogy "nagymama, tessék mondani, az unokával mi újság van - tanul, lelkem; kész, itt véget is ért. Azt nem kérdezi meg, hogy diákmunkában vajon részt vesz-e vagy sem, hiszen valószínűleg nincs is ilyen információja.

Tehát maradjunk abban, képviselőtársaim, hogy ennél jobb adat nincs, és amíg jobb adat nem lesz, addig a munkaerő-felmérés adataira hivatkozzunk. Az intézményi statisztika olyan nagyvonalúan kezeli a foglalkoztatotti létszámot... - teljes körű a közszférában, teljes körű az 50 fő feletti foglalkoztatásoknál, de már csak egy részhalmazt vesz az 1-50 fő közötti, és az 5 fő alattit meg egyáltalán nem vizsgálja.

Mondtam az elején: 3 millió 980 ezret lát a MEF-statisztika, és most 2 millió 640-et lát az intézményi. A kettő közt van majdnem 1 millió 300 ezer. Ez egy elhanyagolható kis, apró különbség? Nem! Tehát még egyszer mondom, nem az intézményi statisztika szolgálja a foglalkoztatási adatok megalapozását.

Gúr képviselőtársam elég sok mindent említett. Engedjen meg egy fél mondatot arról, hogy honnan is indultak, és hova jutottak. 2002-2010 között 240 ezerről 480 ezerre nőtt a munkanélküliek száma - pont. Úgy 2005-2006-2007 környékén 4,5-5 százalékos GDP-növekedés volt, miközben a versenyszférás foglalkoztatásban alig javult valamit a helyzet. Önök azt a csodát megtették, hogy növekvő gazdaság mellett is stagnáltatták a foglalkoztatást. Nem teljesen egyértelmű dolog ez, képviselőtársaim, hogy ha nő a gazdaság, akkor nő a foglalkoztatás is. Ez egyáltalán nincs szinkronban. Ahhoz olyanfajta foglalkoztatáspolitikára és beruházásokra van szükség, ami foglalkoztatásélénküléssel is jár.

Tehát összességében azt tudom mondani, azt mondják önök, hogy a közfoglalkoztatás javít. Kedves képviselőtársam, nézze meg, 2002-ben 30 ezer, 2009-ben 90 ezer közfoglalkoztatott volt Magyarországon. Mikor is javította a statisztikát akkor egész pontosan a közfoglalkoztatás? - ha már így beszélünk. De tudja, mi a probléma? Hogy Nyakó képviselőtársa nemrégiben, hétfőn szóbeli kérdést tett fel, és azt mondta - talán nézzék vissza -, hogy micsoda dolog ez a közfoglalkoztatás, alig mennek vissza az elsődleges munkaerőpiacra, nem kell ezzel foglalkozni, tehát a kormány ne ezzel foglalatoskodjon, hanem mást tegyen.

Bár nem vagyok abban a helyzetben, hogy visszakérdezzek, de úgyis lesz majd még lehetőségünk vitatkozni: önök akarják a közfoglalkoztatást, vagy nem akarják? Tehát döntsék el! (Gúr Nándor: Másképp kell csinálni! Jobban! Nem így!) Azt, hogy másképp kell csinálni, hallom itt, akkor nem megyek sorba, akkor reagálom a következőt.

(16.30)

Tudja, mikor volt lapátsétáltatás meg vízgereblyézés? Az önök idejében. (Szűcs Erika: Nem igaz. Semmi nem igaz.) Mert önök egyértelműen... (Az elnök csenget.)

Kedves Szűcs Erika! Tudja, hogy miért nem igaz? Azért nem igaz, mert voltak olyan polgármesterek annak idején is, akik becsülettel, tisztességgel azt mondták, hogy hát azért a minimálbért nem fizethetem ki csak úgy, fittyre-füttyre mindenkinek, ezért megpróbálok valami értékteremtő munkát tenni mögé. (Szűcs Erika: Mi tudtuk, hogy ők értelmesek, és tudják a dolgukat.) De ez a polgármestereket dicséri, és nem önöket (Szűcs Erika, dr. Vadai Ágnes, Varju László és Gúr Nándor közbeszól.), mert önök ezt az egész rendszert egy szociális ellátórendszernek kezelték. Ami arról szólt, hogy adjuk oda mindenkinek a minimálbért. Örülök neki, hogy ilyen parázs vita keletkezik, de ez fontos is. Tehát adjuk oda mindenkinek a minimálbért, írja alá reggel meg este a jelenléti ívet, közben meg töltse ki valahogy az időt. Ez valóban nem közfoglalkoztatás. (Gúr Nándor: Elég teher neked ez a három év.)

A mostani közfoglalkoztatási rendszer pontosan arról szól, hogy az értékteremtő munkán keresztül nem egy darab lapátot adunk... (Szűcs Erika, dr. Vadai Ágnes, Varju László és Gúr Nándor folyamatosan közbeszól. - Az elnök csenget.) Tiszteletem a hölgyeknek, de én is meghallgattam önöket, vagy meghallgattam volna, ha hozzászóltak volna. Innen most már fölösleges szerintem bekiabálni, volt lehetőség bőségesen. (Nagy zaj, az elnök csenget.)

Még egy dolgot hadd mondjak el, kedves képviselőtársaim. 2009-ben, amikor, ugye, itt ül a teremben az is, aki azt mondta, hogy lárifári, nem lesz itt, Magyarország észre sem fogja venni a válságot, vagy volt olyan, aki azt mondta, hogy csak tévén keresztül fogjuk látni a válságot. Kedves Képviselőtársaim! (Varju László, Szűcs Erika és dr. Vadai Ágnes közbeszól.)

ELNÖK: Államtitkár úr! Egy kis technikai szünetet fogunk mindjárt tartani.

Kérem szépen az ellenzéki képviselő urakat, pontosabban MSZP-s képviselőtársaimat, hogy csöndesebben. (Szűcs Erikához:) Képviselő asszony és Gúr képviselő úr is, kérem szépen, csillapodjon. Köszönjük szépen, hogy elhagyja a termet. (Gúr Nándor távozik az ülésteremből, miközben folyamatosan hangosan beszél.) Várunk egy kicsit, államtitkár úr, hogy lecsillapodjanak.

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen.

ELNÖK: Öné a szó, államtitkár úr.

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tehát, 2009-ben, 2008 és 2009 között 130 ezer magyar ember veszítette el a munkahelyét azért, mert önök tehetetlenül nézték, először el sem ismerték, majd mikor elismerték (Szűcs Erika: Egyetlen szavad nem volt igaz.), tehetetlenül nézték, hány ember veszíti el a munkahelyét. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Államtitkár úr! Egy kis türelmet!

Kedves Képviselő Asszony! Szeretném fölszólítani, hogy ne zavarja meg az Országgyűlés munkáját. Volt lehetősége a hozzászólásra. Kérem szépen, megfelelő türelemmel hallgassuk végig államtitkár urat. Köszönöm.

Öné a szó.

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát a statisztikai adatokra visszamenve, maradjunk abban, hogy a munkaerő-felmérés adatait vegyük alapul. A munkaerő-felmérés adatai alapján 2010 április-májusához képest a legfrissebb KSH-adat 227 ezer új foglalkozatottat lát. Pont. Ezen belül nagyságrendileg 83 ezer ember a közfoglalkoztatásban találta meg a munkalehetőségét ez alatt az idő alatt, plusz, nagyságrendileg 45 ezer ember az, aki egy éven belüli migráció, mondanám inkább vendégmunkásnak, mint migránsnak, aki hazahozza, lehet, magát is minden este, de a pénzt is, amit keres. Nagyjából ez a növekmény 45 ezer. Tessenek ezt a két számot összeadni, kivonni a 227 ezerből. Az állításom tehát az, hogy 2010 óta, a kormányváltás óta a versenyszférában a KSH adatai alapján nagyságrendileg 90 ezerrel nőtt a foglalkoztatotti létszám.

Ez egy óriási eredmény annak tükrében, hogy a gazdaság gyakorlatilag stagnál. Az előbb mondtam, hogy önök 4-5 százalékos GDP mellett is mit tettek. (Szűcs Erika: És jobban teljesít.) Ez egy óriási eredmény és óriási teljesítmény, amit meg kell becsülni. Nem feltétlenül csak a kormány teljesítménye, hanem a magyar emberek teljesítménye. És amikor vitatkoznak, akkor önök ezzel vitatkoznak.

A következő érdekes kérdés itt, hogy vajon a statisztikák statisztikai módszerekkel javulnak, vagy valami más is van. Itt van a munkanélküliség. Ugye, többször elhangzott itt, hogy tulajdonképpen azért csökken valószínűleg, mert kitoljuk a rendszerből az embereket.

Kedves Képviselőtársaim! Itt szakemberek ülnek. Akkor hadd hívjam fel három adatra a figyelmet. Nő a foglalkoztatás, csökken a munkanélküliség, és ezzel együtt nő a gazdasági aktivitás. Nem mennék ebbe részletesen bele. Ez csak egyféleképpen lehetséges, ha nem statisztikai módszerekkel történik a munkanélküliek kiszűrése a rendszerből, hanem azok, akik eddig passzívak voltak, gyakorlatilag azért jönnek be a munkaügyi rendszerbe, mert lehetőséget látnak arra, hogy ha más nem, adott esetben közfoglalkoztatásban vagy más módon elhelyezkedjenek, akár a versenyszférában, akár a közszférában.

Megpróbálok zanzásítani kicsit. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap forrásai felhasználásának témája, hogy 330 milliárd áll jelenleg rendelkezésre, és az önök idejében 440 milliárd volt, hová lett a pénz, s a többi, s a többi. Ugye, emlékeznek a Széll Kálmán-tervre? Tetszettek volna nem annyi államadósságot rajtunk itt hagyni, akkor gyakorlatilag nem kellett volna azt a közel 100 milliárd forintot, mert közel 100 milliárd forint ment államadósság-csökkentésre a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból. Az az arány, ami a korábbi években volt, hogy az összes pénz 80 százaléka hazai forrás volt, 20 százaléka uniós, mára 60 százalék uniós és 40 százalék hazaira fordult. Tehát magyarul uniós forrásokat használunk fel azért, hogy foglalkoztatásbővülés legyen Magyarországon.

Hogy a versenyszférát érintően milyen intézkedések születtek? Tessék emlékezni rá, munkahelyteremtő pályázatok: az önök idejében 2 milliárd volt, a mi időnkben 13 milliárd most, a legutóbbi. Körülbelül ennyi a különbség az önök kormányzása meg a mi kormányzásunk alatt. "Első munkahely" garanciaprogram: ugye, Gúr képviselőtársam jelezte, hogy a fiatalok esetében komoly problémák vannak. Kétségtelen tény, egész Európában, nemcsak Magyarországon, de arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy mióta ez az "első munkahely" garancia beindul, 2012 végével, addig a fiatalok, a 15-24 évesek foglalkoztatási rátája csökkent. Ahogy ez a program beindult, és itt lehet nyomon követni, hogy érdemes-e programokat indítani a kormánynak, megnőtt ez a létszám. Jelenleg 230 ezer 15-24 év közötti fiatal dolgozik Magyarországon, nő a foglalkoztatási rátájuk is. Csak ebben az egy programban most 8 ezren vesznek részt. Csak ebben az egy programban. (Dr. Vadai Ágnes folyamatosan közbeszól.)

A diákmunka keretében csak a nyáron, július 1-től augusztus 31-ig 15 ezer diák vett részt. Az önök idejében emlékeznek ilyenre? Semmi. Bértámogatási rendszer, szabadvállalkozási zóna. Emlékeznek? Még ezt a fogalmat sem lehetett hallani soha, sehol. Most pedig ennek a lehetősége adódott. Fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása 8,5 milliárd forint. Nem ragozom. Nincsenek csodák a foglalkoztatáspolitikában, eszközök kellenek, amelyek alkalmasak arra, hogy ezeket a számokat ne csak statisztikai módszerekkel, hanem ténylegesen is javítsuk.

Staudt Gábor, hogy ne csak a szocialistákkal foglalatoskodjak, mert elhangzott itt néhány olyan, amivel érdemes... (Közbeszólások az MSZP mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.) Hát, a szocialisták, ott az a blokk teljes egészében, én nem akarok különbséget tenni a) és b) pont között. Miért pont most, ugye, ezt az előbb már említettem. Nézze, a mostani adatok. Ha azt kérdezi, hogy hányan dolgoznak, a KSH-nak van adata, a GKI-nek a Gazdaságkutató Intézetnek, a Tárkinak, NAV-nak, OEP-nek, munkaügyi hivatalnak, az EMMA-rendszernek. Tehát millió-egy adatot tudnék mondani - pont ez a baj! Gyakorlatilag egyik sem fedi le istenigazából azt, amit mi ténylegesen szeretnénk, hogy 2013. október, nem tudom, hányadikán, hányan dolgoznak Magyarországon. Ezt ma senki nem tudja.

Amit Gúr képviselő úr jelzett, hogy a NAV adata 3 millió hétszáz-, mit tudom én, mi, azt majd inkább egy üdítő vagy egy sör mellett beszéljük meg, hogy miért nem lehet azt normálisan használni. De csak halkan mondom, azért nem, mert az egyéni vállalkozó többször is szerepelhet a rendszerben, az őstermelő nem havi bevalló, hanem éves bevalló. Tehát nem lehet ezt az adatot így. Mert ha lehetne, akkor nagyon örülnénk neki, mert kész lennénk. De ennél ez sajnos sokkal bonyolultabb.

Hány új munkahely teremtődött? Képviselő úr, az előbb mondtam, hogy nagyjából három év alatt 90 ezer, és most csak a versenyszféráról beszélek. Nem nagyon lehet így számolni az egymillió munkahelyet sem, mert hiszen akkor mindennap számon lehetne rajtunk kérni, tessék mondani, hol van az a 286, aminek aznap kellett volna létrejönni. De a munkaerőpiac nem így működik, önök ezt nagyon jól tudják. Azt tudom erre mondani, ahhoz, hogy ez a 90 ezer kijöjjön, vagy az évi 30 ezer, naponta 100 munkahellyel többnek kell születni, mint amennyi megszűnik. Pont. A matematika törvényei alapján körülbelül ez a helyzet.

(16.40)

Szél Bernadett képviselő asszony már nincs itt, úgyhogy akkor itt csak zanzásítom a mondandómat. Ellátatlanok kérdése. Üzenném a képviselő asszonynak, hogy az ellátatlanok nem azt jelenti, hogy kint vannak a munkaügyi regiszterből. Ők bent vannak a regiszterben, csak ellátatlanok. Tehát magyarul nem igaz az, hogy a munkanélküli-statisztikát velük lehet javítani vagy rontani.

Hány ember tér vissza a közmunkából? Ez egy nagyon lényeges kérdés. Én a korábbi időszakban is mondtam, most is azt mondom, hogy azt a csodát elvárni a közfoglalkoztatástól, hogy onnan mindenki visszakerüljön a versenyszférába, ez lehetetlen; ez egy lehetetlen küldetés, és nem is érdemes ilyet célul kitűzni. De ha már azt kérdezik, hányan dolgoznak, a kérdésem a következő: hány nap múlva vizsgálom? A 180. napon? A 60. napon? A 40. napon? Tehát mi az, hogy munkában van? Mikor van munkában? Ezért mondta az ÁSZ, hogy nem tud hajszálpontosat, mert nem tudja azt sem megmondani, hogy mit vizsgáljanak, mi az a mérce. Amit Szél Bernadett mondott és a Belügyminisztérium nézett, az a 180. napot vizsgálta, tehát magyarul a közmunkát követő 180. napon belül nagyjából a közfoglalkoztatottak 7-8 százaléka helyezkedik el. Azt mondom, ez nem is olyan rossz arány ahhoz képest, ami egyébként ezekben a térségekben a versenyszféra kondícióját illeti.

Ez az egy óra, hogy hetente egy órát dolgozik valaki, és beszámít a statisztikába. Akkor itt most még megint elmondom: tehát egyrészt beszámít 1993 óta, tehát ezt hagyjuk, hogy most akkor az egy óra az mi. De a KSH adata egyértelműen azt mondja, hogy azok a munkavállalók, akik egy héten 20 óránál kevesebbet dolgoznak, az kevesebb, mint az összmunkavállalói létszám 0,7 százaléka. Még egyszer elmondom: tehát azok, akik 20 óránál kevesebbet dolgoznak, az kevesebb, mint 0,7 százalék. Mi a kérdés? Tehát ne mondjuk azt, hogy ez az egy óra ilyen rettenetesen torzít, mert néhány tízezer emberről beszélünk összességében. Nem ismétlem itt magam, illetve akkor, ha már Szél Bernadettnek el kellett mennie, az ő kérdéseit nyitva hagyom, talán majd egy következő alkalommal arra is sor kerülhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a lehetőséget. Elnézést, egy picit hosszú voltam, de úgy gondoltam, muszáj ezeket az adatokat, ezeket a tényeket a helyükre tenni. Jó szívvel ajánlom az önök bizalmába az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/12002. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/12002/6. sorszámon megkapták és megismerhették.

A bizottsági ajánlás összesen három ajánláspontot tartalmaz. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-3. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, bizottsági elnök úrnak, Jobbik.

Felszólalások:   105   109-195   195-197      Ülésnap adatai