Felszólalás adatai

Ezzel az általános vitát le is zárom. Óvatosan kérdezem a Jobbik frakcióját: volt arról hír, hogy még szeretnének beadni módosítót. Tehát ne zárjam le az általános vitát? Mert körülbelül 10 perc különbség van még az ülésnap végéig. (Jelzésre:) Akkor viszont lezárom az általános vitát. A részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. (A jegyzők felé:) Ezt a papírt odaadom, ne keverjük össze mással.

Most pedig folytatjuk az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló jegyzőkönyv kihirdetésével összefüggésben című politikai nyilatkozattervezet együttes általános vitájának folytatását és lezárását. A törvényjavaslatot T/11396. számon, a politikai nyilatkozattervezetet pedig P/11397. számon kapták kézhez. Ma délelőtt megvolt az expozé, a bizottsági vélemények, a vezérszónoklatok, most a képviselői hozzászólásokra kerül sor.

Elsőként írásban jelentkező képviselőként megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ennek a témának a parlamenti vizsgálódását az ír nép Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól. A korábban elhangzott felszólalások, még korábban a téma ismertetése valóban felvilágosító volt. Az előttünk lévő téma nagyon érdekes, megérdemli, hogy újból és újból visszatérjünk és átgondoljuk, nem annyira azért, mert ez cselekvéseket kíván, ír elő vagy menetrendet ad a holnapi nap és a következő év tennivalóira, hanem szó szerint az aggályok megnézése, szemmel tartása és szembesülés velük. Az ír népnek aggályai voltak, vannak is talán, az európai egyesülés, az Európai Unió, az európai összefogás dolgában. Ami most előttünk van, legalábbis az én meglátásom szerint, az jogi garanciák számbavétele és azok inkorporálása a további gondolkozásra ebben a témában.

Az európai egyesülés egy folyamat, évtizedek óta tart, és tovább alakul. Hogy hogyan? Éppen ennek a kérdésnek a feltétele és az ezzel való szembesülés teszi időszerűvé, hogy foglalkozzunk vele most is. Akkor, amikor Írország csatlakozása téma volt, itt jól emlékszünk, vagy akit érdekel, az visszalapozhatja az eseményeket, Írországban az Európai Közösséghez, az Unióhoz, az egyesüléshez való csatlakozás másképpen zajlott, mint a legtöbb más országban. Voltak országok, amelyek dalolva, lobogót lebegtetve mentek, masíroztak - jelképesen mondom -, várva, hogy minél előbb részei lehessenek ennek a közösségnek. Voltak, akik úgy gondolták, hogy jó lenne, de azért nézzük meg. Azután voltak, akik igen, szerették volna, de a fenntartás, az újabb és újabb kérdések felmerülése lassította a folyamatot. Emlékszünk, ha visszaemlékszünk, voltak országok, amelyek azután a folyamat során is újragondolták, például Hollandia, Franciaország; ugye, éppen a nyugat-európai alapító ország, Franciaország egy alkalommal; azután nem beszélve arról, hogy Anglia, Nagy-Britannia hogyan viszonyult az Európai Unióhoz. Már lassan fél évszázadra tekintünk vissza, oda-vissza újragondolása, szeret, nem szeret, ízlik, nem ízlik.

(15.50)

Írország magatartása e kérdésben különösen érdekes nekünk, magyaroknak. Ugye, a mi Országgyűlésünk foglalkozhatna vele úgy, mint magunk lévén tagja ennek az egyesülésnek, és egy másik ország is tagja, tehát nézegessük ebből a szempontból. Mégis, ennél többről van szó, ennél indokoltabb az a cselekvés, hogy most előttünk van itt, a Magyar Országgyűlésben. Nevezetesen azért, mert Magyarországon is időnként - itt, a magyar népben is - úgy fel-feltevődik a kérdés, hogy jó-e ez nekünk, de milyen jó, és van-e árnyék, és az az árnyék az olyan, hogy majd aztán jönnek a rózsaszín felhők és az ezüst felhők, és elmúlnak az árnyékok, és hogyan. Mennyi ebben nekünk a szerepünk, Magyarország csupán az elfogadó oldalon van, és elfogadjuk azt, amit a sors kiforog nekünk - a sors alatt most értem az Európai Unió 28 országának az egyesülését, a klubját -, vagy pedig, éspedig hogyan járulunk mi hozzá ehhez a folyamathoz?

Az a kérdés, ami ebben a Házban is fölvetődött nemegyszer - vagy nemzetközi témák tárgyalása során, vagy visszaemlékszem, néhány alkalommal képviselőtársaim a külügyminiszterhez vagy a miniszterelnökhöz feltett kérdésben -, hogy hogyan is van ez. Hogy az Európai Unióban lenni jó vagy nem jó, vagy jó, de nem szükséges? Van Európai Unión kívül is? Hát ezek azok a kérdések, amik inkább akadémikus jellegűek, mint operációs vagy cselekvési, mert ha a kérdés föltevődik, akkor csak eljutunk oda, hogy igen, hát persze, hogy van, de számunkra nem az a kívánatos.

Az írek számára még inkább föltevődött a kérdés, és maguk is úgy válaszoltak, ami több annál - mondhatnám úgy, hogy radikálisabb annál -, mint amin mi magunk átmentünk az elmúlt évtizedek során. Az, hogy Írország csatlakozása és a csatlakozás végiggondolása során milyen aggályok merültek fel, és milyen garanciákat reméltek az írek, az erre való emlékezés hasznos számunkra. Az ír garanciák éppen azt célozták meg, hogy az Unió szorosabb együttműködésének fontosságát meg kell hogy előzze a nemzeti identitás tiszteletben tartása.

Azt hiszem, ez egy jó mondat, ahogy leírtuk az előzetes gondolkodásunkban: igen, meg kell hogy előzze a nemzeti identitás tiszteletben tartása, hogy mi úgy érezzük, magyarok, hogy a nemzeti identitásunk tiszteletben van tartva, mert e tekintetben az írektől - hogy mondjam - tanulhatunk, példát vehetünk. Igen, mondjuk ki, hogy példát vehetünk. Írország Európának ugyan a másik szélén, mi meg az itteni, közép-kelet-európai szélén, eléggé távol egymástól, mondhatnánk, nem hatunk úgy egymásra, hogy konfliktusban voltunk valamikor a történelmünk során. Sőt, a történelmünk évszázadai során hasonlóképpen viszonyultunk - mihez? - a helyzetünkhöz, a szomszédunkhoz, geopolitikánkhoz.

Mégis az, hogy mik azok a szempontok, amik fölmerülnek, és amiről kérdést kívánunk magunktól. Már hallottuk az előző fölszólalásokban, hogy hogyan tekinti az ír társadalom önmagát: a család, a vallás, a sajtó, a társadalom formálása, a család védelme, az emberi élet, az oktatás területén, és más alapvető emberi, emberi jogi és demokratikus rendszerrel összefüggésben. Na most, e tekintetben az írek annyira határozottan föltették a kérdéseket. Föltették, mert úgy érezték, hogy számukra a garanciák nem elegendők, hogy az Európai Unió, az a közösség olyan mértékig írna elő nekik magatartást, eljárást, ami a társadalmon belül, Írországon belül okozott volna identitászavart - mondhatjuk így. Jó tudni, hogy Európában nem csak mi, magyarok igyekszünk alkotmányos szinten megerősíteni a legfontosabb értékeinket, és amikor mi ezt manapság tesszük, akkor látjuk, hogy más országok is átmentek ezen a folyamaton.

Írország éveken át állta, hogy mondjuk ezt, állta a sarat vagy keményen állt a lábán, és bizony az Európai Unió, a nagy országok és a kicsik kényszerültek, vagy kívánták, hogy átgondolják a folyamatot. Szóval ilyen tekintetben, ilyen meggondolással álltam föl, tisztelt Országgyűlés, hogy szóljak hozzá a témához, és hívjam magunkat, hogy gondoljuk csak át azt, hogy az írek miért tekintették ezt lényeges témának, annyira lényegesnek, hogy egész Európával szinte szemben, határozottan különbözően gondolják a dolgokat, és ezt kifejezzék.

Mi, Magyarország, amikor az Európai Uniótól, az intézménytől magától vagy tagjaitól olyan jeleket kapunk időnként, nem is ritkán, amiről úgy gondoljuk, hogy a helyzet nem teljes vagy nem elegendő ismeretéből gyökerezik, akkor mások tapasztalata igen hasznos, különösen, ha az az ország Írország, amelyik az európai geopolitika másik végén van, ugyanakkor valamennyire hasonló méretű, és sok tekintetben hasonló történelmet, kultúrát élt meg.

Nos, köszönöm, hogy ezt elmondhattam, tisztelt Ház, és gondolom, hogy az elkövetkezendő évek során is, mert - ahogy mondtam is, ahogy azt hiszem, ezt tudjuk, érezzük - az európai egyesülés, unió alakul, formálódik, néha ezeket a gondolatokat elővenni, emlékezni rá újból hasznos lesz, ezért hasznos ma is.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kovács László képviselő úr következik, MSZP-frakció.

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialista frakció egyetért azzal, hogy az Országgyűlés fejezze ki elismerését az ír népnek azért, hogy az Európai Unió közös értékrendjét kétségbe nem vonva és a közös érdekeket nem veszélyeztetve szerzett közösségi garanciákat szuverenitásának megőrzésére.

Az elismerés annál inkább is jogos és kijár, mert az ír kormány nem hirdetett szabadságharcot az Európai Unió ellen, egyetlen ír kormány sem.

(16.00)

Nem vonta kétségbe az Európai Bizottság jogát arra, hogy mint a szerződések őre, számon kérje a közös normák betartását; az ír politikusok soha nem sértegették az Európai Unió intézményeit és annak tisztségviselőit; nem mondtak mást Brüsszelben, mint Dublinban, az ír fővárosban. Én azt gondolom, mi azt gondoljuk, hogy az Orbán-kormánynak érdemes lenne ezt a példát így követni.

Érdemes lenni követni az ír példát abban is, hogy miként kell demokratikus módon alkotmányozni, alkotmányt elfogadni és azt, amikor indokolt, módosítani. Nem álszent módon, nemzeti konzultációnak nevezett színjátékkal, amelynek során 8 millió kérdőívre összesen alig több mint 900 ezer válasz érkezett, tehát alig több mint 10 százaléka válaszolt a megkérdezetteknek; és a mai napig nem tudja senki más, csak a kormány illetékesei, hogy ezek a válaszok tulajdonképpen mit tartalmaztak. Hanem úgy érdemes alkotmányozni, ahogy azt Írországban tették: népszavazással. Ezért az ír alkotmány nem is biztosít fékek és ellensúlyok nélküli túlhatalmat a kormánynak, és nem vizsgálja az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Velencei Bizottság azt sem, hogy vajon az ír alkotmány mennyire van összhangban az európai uniós normákkal.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, érdemes lenne az ír példát abban is követni, hogy miként kell az egyházak elismerésének és működésének szabályait a politikától illő távolságban tartani. Írország nem arra példa, hogy miként lehet a közös értékrendet és normákat önös érdekből megsérteni, hanem arra, hogy miként lehet a nemzeti érdekeket a közösségi érdekekkel összhangba hozni.

Amikor 2008 őszén az Egyesült Államokból kiinduló és hamarosan Európát is elérő pénzügyi válság megjelent, az ír bankok azonnal reagáltak, mégpedig azzal, hogy kijelentették, vagy ha úgy tetszik, bejelentették, hogy az ír bankokban lévő betéteket teljes összegükben garantálják. Igen ám, csak órákon belül elindultak a betétek a brit bankokból az ír bankok felé, teljesen érthető megfontolásból, és bizony felvetődött az uniós bankrendszernek egyfajta összeomlása. Az Európai Bizottság azonnal szót emelt, és érdemes elmondani, hogy az ír pozíció az első szóra megváltozott, leállt ez a folyamat, és megvárta, míg a Bizottság javaslatával a pénzügyminiszteri tanács, az Ecofin egyetértve egy közös értéket határozott meg, amely minden uniós tagország valamennyi bankjára érvényes, hogy meddig lehet garanciát vállalni anélkül, hogy egymás bankjait lehetetlen helyzetbe hoznák. Amikor ez megtörtént, az ír kormány, az ír közvélemény nem vádolta az Európai Bizottságot és a pénzügyminiszteri tanácsot beavatkozással, nem vitatták ezeknek az intézményeknek a jogát a közös lépés megtételére, nem hivatkoztak ősi kelta hagyományokra, hanem tudomásul vették a közös érdekek elsőbbségét a nemzeti önzéssel szemben.

Az Orbán-kormány és a kormánypártok előszeretettel hivatkoznak a Lisszaboni Szerződésnek a nemzeti szuverenitás védelmére vonatkozó 4. cikkelyére, és érthető ez a hivatkozás. De az már kevéssé érthető, hogy elfeledkeznek arról, hogy ugyancsak a Lisszaboni Szerződés 2. cikkelye szerint a tagállamok szuverenitásának a közös kereteit és közös korlátait az Európai Unió értékrendje, a közös normák és szabályok alkotják. Ezek átlépése esetén nemcsak lehetőség, de a szerződésből adódó kötelessége is az Európai Bizottságnak a fellépés.

Tisztelt jelen nem lévő külügyminiszter úr és államtitkár úr, tisztelt jelen lévő kormánypárti képviselő hölgyek és urak, azt javaslom, hogy ne ringassák magukat hamis illúziókban, és ne tápláljanak hiú reményeket ezzel a politikai nyilatkozattal kapcsolatban. Mert semmilyen politikai nyilatkozat nem igazolja az Európai Unió ellen meghirdetett abszurd szabadságharcot, az uniós értékrend, a közös normák és szabályok megsértését, a demokrácia és a jogállam lebontását, a fékek és ellensúlyok felszámolását. Semmilyen politikai nyilatkozat nem használható védőpajzsként a jogos kritikákkal szemben, akár az Európai Bizottság, akár az Európai Parlament, akár a Velencei Bizottság részéről fogalmazódnak meg ilyen közös kritikák. Ez a politikai nyilatkozat nem leplezni, hanem sokkal inkább leleplezni fogja a kormányoldal szándékát a kötcsei beszédben annak idején meghirdetett centrális politikai erőtér megteremtésére.

A szocialista frakció ezért csak a jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot fogja megszavazni, azt jó szívvel fogja tenni, a politikai nyilatkozatot azonban nem.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm a képviselőtársaimat.

Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólóval szemben le kell szögeznem, hogy igenis az írek fellépése példaértékű, demonstratív, és egy olyan szabadságharc-folyamat kezdetét jelzi Európában, amikor a nemzetállamok végre képesek kiállni szuverenitásuk maradékáért, jogaikért. Kell azt is látni, ha csak a skót vezető politikusok megnyilvánulásait figyeli, hogy elszakadási célzattal egyre inkább afelé szólalnak fel, hogy ki akarnak válni Nagy-Britannia testéből és természetesen ezzel együttesen ki akarnak válni az Európai Unióból is. Nem mondom, hogy mindenki, nem mondom, hogy demonstratívan az egész skót nép. De azt igenis állítom, hogy a társadalom jelentős többsége felismerte, hogy nem ilyen lovat akart, nem erre szavazott, átverték, áltatták, ráadásul ez az Európának nevezett valami elhagyta az értékeit. Hogy csak egy példát mondjak, önmaga reprodukciója helyett bevándorlókkal töltötte meg a kontinenst, és ma már nem a templomok, hanem a mecsetek kezdenek dominálni, tehát az a tradicionális Európa, ha nem is haldokolni, de legalábbis gyengélkedni látszik. Ehhez szabni a saját életünket egy saját út megtalálása helyett, legalábbis hiba volna.

Viszont Magyarországra kitérve, Magyarországon egyetlen népszavazásnak nevezett valami volt, egy hazugság, egy csalárd manipuláció, amellyel rávették Magyarország népét arra, annak egy kis részét, hogy támogassa az Unióhoz történő csatlakozásunkat ilyen formában. De azt mondom, hogy a magyar polgárok nem erre szavaztak. Nem erre, amit kaptunk. Nem arra, hogy brit visszatérítés során 15 milliárddal támogassuk a brit gazdákat évente azért, mert ők kialkudták, mi pedig nem. Ezért az egyetlen épeszű megoldás az lenne, az írek kiállásának a maximális támogatása mellett, ha Magyarországon újra népszavazást tartanánk arról, hogy ki milyen formában tartja elfogadhatónak az ilyen feltételek mellett működő Európai Uniót, és ki milyen formában tárgyalná újra a csatlakozási szerződés fejezeteit. Én valóban az összeset újratárgyalnám, elhagynám a politikai uniót a gazdasági kapcsolatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megtartása mellett.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Horváth János képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Kovács László képviselő úr értékelése e folyamat kapcsán valóban érthető, hiszen azzal kezdte, hogy a Szocialista Párt nézete, álláspontja, és ezt következetesen elmondta összefüggéseiben. Ugyanakkor annak hangsúlyozása, mint ahogy a képviselő úr szavaiban benne volt, hogy Magyarország szabadságharcot... Ez a szabadságharc fogalom a magyar nyelvben Petőfitől, Adytól, Vörösmartytól és Zrínyitől, ez egy nemzettudat, egy társadalmi tartás kifejezése olyan gyakran, mint amikor valóban a nemzet kaszát, kapát, kardot fog, és a harc olyan lesz.

Magyarország része annak az Európai Uniónak, és örülünk, hogy Magyarország és Írország része annak az Európai Uniónak, amely a nemzetek összefogása. Arra a célra, amire, de nem többre. Mi az a több és mi a kevesebb?

(16.10)

Ebben különböző nézetek vannak. Az, hogy Magyarországon olyan lendülettel fogott hozzá ez az Országgyűlés és a kormány ehhez a témához is, mint jó néhányhoz ezelőtt három évvel, az következik abból, amit az ország önmagáról látott akkor. A közelmúltra általában emberek, társadalmak jobban emlékeznek, mint távolra. Nos, akkor a közelmúlt, a 8 esztendő nyomában (Az elnök csengővel jelzi az idő leteltét.) olyan valami volt, hogy annyira ingott az újra...

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülünk neki, ha az MSZP is támogatja az írek fellépését, de ugyanezt azért elvártuk volna akkor is, amikor ők voltak kormányon. Köztudott, hogy a Lisszaboni Szerződést Magyarország ratifikálta először, olvasatlanul, hivatalos fordítás nélkül. Ez még 2007-ben történt, egyetlen ország sem volt, aki 2007-ben elfogadta volna. Mi voltunk az elsők. Tehát ez nem az a hősies kiállás, amit az írektől láthattunk, hozzátéve, hogy az Európai Unió alapjogi chartája alól is két ország, Lengyelország és az Egyesült Királyság kapott felmentést.

Ha ez még nem lett volna elég, a csehek is kizsarolták, hogy ne vonatkozzon rájuk az európai alapjogi charta. Ez a 2009. október 29-i EU-csúcstalálkozón történt meg, amikor a kormány- és államfők erre rábólintottak. Meg fognak lepődni, Bajnai Gordonnak hívták a miniszterelnököt, aki akkor nemzetpolitikai sikerként értékelte, hogy ő is Magyarország nevében hozzájárult ahhoz, hogy a Beneš-dekrétumok hatályban maradhassanak. Mert ehhez járultunk hozzá, amikor a cseh köztársasági elnök zsarolásának a magyarok is és az összes EU-tagállam engedett, és engedte, hogy az alapjogi charta alól kikerüljön Csehország.

Tehát ez az Európai Unió, amit nem nagyon lehet emiatt felmagasztalni, nem nagyon lehet felmagasztalni, hogyha az alapjogok ennyire fontosak neki, hogy félre lehet tenni, két ország előzetesen és Csehország ráadásul zsarolással félreteheti, ennek köszönhetően viszont a legkirekesztőbb faji törvényeket tartalmazó Beneš-dekrétumok ma is teljesen megerősítést nyerhetnek. Nem hiszem, hogy ez az Európai Unió, amire nekünk úgy kellene tekinteni, mint a demokrácia és az alapjogok védelmezője és bástyája.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Magyar Anna képviselő asszony, Fidesz-képviselőcsoport.

MAGYAR ANNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az írekkel kapcsolatos téma kapcsán Kovács László képviselő úr, volt külügyminiszter, volt EU-biztos olyan kitételekkel támadta nemcsak a magyar kormányt, hanem mélységesen dehonesztáló megjegyzéseket tett a magyar mentalitásra és meggyőződésem szerint a magyar népre is, hogy nem tudom szó nélkül hagyni.

Kovács képviselő úrnak korábban már negatív szállóigéjévé vált a "merjünk kicsik lenni". Most ehhez én felzárkózni látom a nemzeti önzés fogalmát. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar parlamentben vagyunk, a magyar nép által ide megválasztva, a magyar érdekek képviseletében, és esküt tettünk a magyar nép érdekeinek a képviseletére. Hogyan hangozhat el ebben a Házban a magyarokra vonatkozva a nemzeti önzés fogalma? Milyen fogalom ez? Milyen fogalom ez, tisztelt képviselőtársaim? Az írek melletti minden szimpátiámat kifejezve mélységesen el tudom ítélni azt a mentalitást, amikor mindezt nemcsak a kormány, hanem a magyar nép sértegetésére használják fel, és olyan képviselőtársunk, aki külügyminiszterként a magyar nép érdekeit kellett volna képviselje, és mint EU-biztos úgyszintén.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalásokat, megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem fogadom el, de valahol megértem az MSZP képviselőjének a felszólalását. Uniót Unióra cseréltünk, de valahogy mégis úgy alakult, hogy önök törleszkedtek valami magasabb platformra képzelt hatalomhoz.

A KGST esetében el kell mondanom, hogy azért akkoriban nem jöttek ide annyira durván kvótákat meghatározni, mint ahogy az Európai Unió teszi. Tehát amikor az Európai Unióhoz vagy Brüsszelhez dörgölőzik egy politikai erő, akkor nagyon jól gondolja meg, hogy miért fogják elszámoltatni a későbbi jövőben, hiszen teljes magyar iparágak leépítése, privatizációja, tönkretétele csak és kizárólag az önök és más kormányok asszisztálása miatt és mentén jöhetett létre. Ez máshogy nem megy. Írországban nem történt ilyen gazdasági szőnyegbombázás, mint nálunk. Éppen ezért tiszteletre méltó az ír kiállás.

De csak hogy egy példát említsünk: szőlőtermesztés Magyarországon. Több mint 600 ezer hektáron folyt hasonló tevékenység a történelmi Magyarország területén, mára mintegy 63 ezer hektárra, tehát tizedére csökkent a termőterület, mert az Európai Unió pénzzel támogatja a szőlőtőkék kivágását, támogatja a telepítést is, de csak akkor, hogyha a kivágás éppen nem szükségesebb. És miért kellett kivágatni a szőlőtőkéket? Mert egyes francia gazdák, termelők helyi, lokális érdekei azt diktálták, hogy az általuk pancsolt vagy nem is tudom, hogyan előállított közepes minőségű bornak piacot kellett szerezni. Tönkre kellett tenni Kelet-Európát, tönkre kellett tenni Magyarországot, és a politikum folytatólagosan asszisztált ehhez.

A bankunió ennek csak egy következő szintje, amiről egyébként külön vitanapot kellene tartani a Magyar Országgyűlésben. De ma, június 4-én el kell hogy mondjuk, hogy az Európai Unió nem segített semmit azon a tarthatatlan helyzeten, hogy a Beneš-dekrétumok lényegében érvényben vannak, a nyelvtörvény érvényben van, a magyarverések, ha néha kicsit látszólag csökkennek mennyiségileg, minőségileg és a néplélek értelmében egyáltalán nem estek vissza, autonómia pedig lényegében és mérhető módon sehol nincsen.

Az Európai Uniónak nem köszönhetünk semmit, amink van, azt mi harcoltuk ki és ez a jövőben is így lesz. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr megtisztel a szólás lehetőségének megadásával. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Kovács László hozzászólása nagy baj, hogy elhangzott. Vérlázító!

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, ne vegye tiszteletlenségnek, de úgy gondolom, az ön ideje és a pártja ideje, sőt a vélekedés ideje régen lejárt. Új évezredet írunk, és én, az az igazság, úgy gondolom, hogy a nemzet házában ezt a nemzetet, a magyar népet kell képviselni, és érdekeit érvényre juttatni. A magyar népet kell tudni szolgálni, nem a multik érdekeit és nem diktátumokat teljesíteni. Tetszik tudni?! Ez a magyar nemzeti érdek, és ügyelek arra, hogy azokkal, akikkel barátságban vagyok, magyar polgárok, legyen tartásuk, gerincük és kiállásuk magyar érdek mellett. Ezt nem kell lúzer magatartással palástolni, mert nem ez a világ járja.

Mélyen tisztelt Kovács Miniszter Úr! Van magyar érdek, van nemzeti érdek, és ebben a Házban, a nemzet házában ezt kell mindig képviselnünk. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, hogy kezd megváltozni Magyarországról önök után Európa véleménye, amit fontosnak tartok, mert nagyon sok tekintetben igazolódik az, hogy az új kihívásokra új válaszokat kell tudni adni. Nem a bankrendszert kell kiszolgálni, ahogy önök tették, hanem az emberek érdekeit kell képviselni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, hogy én vagyok nemzeti önző, és ön ne akarjon engem kisembernek tudni, én ember akarok lenni! És kérem, hogy ne használjon ilyen szavakat! Ebben a Házban igenis minden képviselőnek nemzeti önzőnek kell lennie, mert ezt a népet szolgálja! Európa felett és a praxisa felett eljárt az idő, mert sok ilyen ember irányítja Európa működését, mint ahogy ön vélekedik. Ez az idő elmúlt, tisztelt képviselő úr. Ne vegye tiszteletlenségnek, de a véleményem az, hogy ezek a gondolatok nem ebbe a Házba valók.

Köszönöm elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kétperces felszólalások végéhez értünk. Megadom a szót Mile Lajos képviselő úrnak, aki írásban előre jelentette be felszólalási szándékát. Öné a szó, képviselő úr.

MILE LAJOS (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy jegyzőkönyv kihirdetéséről van szó, és tapasztalhatjuk, hogy egy ilyen kihirdetéshez szokatlan terjedelmű és olykor vehemenciájú vita társul, ennek vagyunk most éppen a cselekvő alanyai és szemtanúi is egyben, hiszen megszokhattuk azt, hogy egy kihirdetés általában egy olyan formális kötelezettség, ami a ratifikáláshoz szükséges, és amin minél hamarabb szeretne túl lenni a Ház, vagy legalábbis ennyire elhúzódó vitát és ilyen vehemens diskurzust nem nagyon szokott okozni.

(16.20)

Nem akarom most, semmiféleképpen nem tisztem a különböző vitákat minősíteni, de mondjuk, ez a KGST kontra Európai Unió felvetés, azt gondolom, hogy nem a legszínvonalasabb szembeállítások között fog megjelenni a magyar szellemtörténetben. De mi is az oka annak, hogy ilyen terjedelmes és vehemens vitát generált ez az egyszerű kihirdetés, ja, teszem hozzá, és a hozzá kapcsolódó politikai nyilatkozat természetesen?

Az egyik a dolog tartalma. Erről majd érdemes lesz egypár szót váltani, hiszen ez egy kicsikét mintha feledésbe merült volna itt az utóbbi időszakban, tehát, hogy mit is tartalmaz ez a jegyzőkönyv, és mi ennek az eseménytörténete. A másik pedig - és azt gondolom, hogy ez még inkább lényeges -, hogy hogyan is tálalta a magyar kormányzat, a magyar Külügyminisztérium ennek a törvénynek a kihirdetését, és a hozzá kapcsolódó politikai nyilatkozatot. Sajnálom egyébként, hogy a Külügyminisztérium részéről senki nem vesz részt itt, az általános vitának ebben a szakaszában, hiszen akkor kíváncsi leszek az összegzésre.

Tehát nézzük meg, hogy hogyan is írhatók le gyorsan ezek az aggályok, amelyek kiváltották ennek az először határozati javaslatnak, utána jegyzőkönyvnek az elkészülését! Egyrészt kimondja ez a bizonyos európai tanácsi határozat, amit 2009. június 18-19-én hoztak, hogy az ír alkotmánynak az élethez való jogra, a család védelmére és az oktatásra vonatkozó rendelkezéseit semmiféleképpen nem befolyásolja a Lisszaboni Szerződés. Ez az egyik, tehát itt alkotmányos jogokról van szó, és itt valóban az önrendelkezést messzemenően figyelembe veszi. A következő elem, hogy az adózásra nem terjedhet ki a szerződés semmilyen formában, és a biztonság- és védelempolitika a következő elem.

Tehát látni kell, hogy itt arról van szó, hogy semmiféle új elem nem jelenik meg, semmiféle új kötelezettséget nem ró ki, sem az írekre, sem az Európai Unióra, ránk meg főleg nem. Tehát ebből a szempontból vicces is lenne, ha nem akarnánk támogatni magát a törvényjavaslatot, hangsúlyozom. És valóban fontos az, amit államtitkár úr mondott, hogy tartalmazza a hatáskörök megosztásának kötelezettségét, ami természetesen garanciális elem, a nemzeti önrendelkezés egyik garanciális eleme lehet. Ez így mind nagyon helyes.

Miért is volt erre szükség, ezt is többen felelevenítették. Tudjuk jól, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadásához népszavazást írtak ki az írek, ami bizony-bizony sikertelen volt. Nyilván ezek voltak azok a pontok, ahol veszélyeztetve érezték a saját nemzeti önrendelkezési jogukat, és ekkor történt az meg, hogy az állam- és kormányfők egy ilyen határozatot hoztak, és gyakorlatilag ezek ígéreteket is tartalmaztak, vagyis ígéreteket tartalmaztak arra nézvést, hogy ilyenfajta beavatkozás a nemzeti önrendelkezésbe nem történhet meg, és ennek is köszönhetően a második népszavazás már sikeres volt Írországban. Tehát itt végül is azt kell mondani, hogy volt egy folyamat, ami látszik, hogy másutt is hasonló módon zajlott, hiszen azért ennek a Lisszaboni Szerződésnek az elfogadtatása nem volt mindenütt zökkenőmentes.

Ami végeredmény - és ez nagyon fontos lesz majd a mondandóm befejezésénél -, hogy eldöntötték, hogy a határozat rendelkezéseit jegyzőkönyv formájában csatolni fogják az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló egyezményhez, amit aztán 2011. július 20-án az állam- és kormányfők döntésének megfelelően az ír kormány meg is tett, vagyis írt egy javaslatot az alapszerződések ilyen értelmű módosítására. Tehát azért ez jelzi, hogy van mozgástér, vannak lehetőségek, akár még az alapszerződések vonatkozásában is.

A következő, ami nagyon fontos ránk nézve, az az, hogy ha ez így mind rendben van... - mert itt most azért vitatkozunk erről a dologról, és ezért került a Ház napirendjére, mert a ratifikáláshoz, a hatályba léptetéshez szükséges a Magyar Országgyűlés döntése, hogy ezt törvény formájában foganatosítja, ez így teljesen rendben van, semmi baj nincs vele. De hát itt ugye, a vita ezen túlnőtt, ha úgy tetszik, sőt sokszor olyan területekre tévedt, amelyek azért olyan szervesen nem tartoznak ehhez a dologhoz.

Nagyon sok mindenről szó volt, én ezt nem kívánom most feleleveníteni, mert főleg nem szeretnék indulatokat sem gerjeszteni, de lássuk be, hogy jobb lett volna egy kicsikét tárgyszerűbben közelíteni ehhez a dologhoz. De azon túl, hogy most kinek milyen a vérmérséklete, és mennyire teszi belpolitikai szembenállások vagy belpolitikai csatározások elemévé egy ilyen kihirdetés tartalmát, ha úgy tetszik, legyen mindenkinek ez az egyéni karakteréből származó megjelenése, avagy legyen a pártok közötti vitának tárgya. Én még talán azt sem bánom, de az előterjesztésnek van problémája, nevezetesen: ez a bizonyos politikai nyilatkozat, ami csatlakozik ehhez a törvényjavaslathoz.

Az európai ügyek bizottságában olyan szavazás történt, ahol is magát a törvényjavaslatot egyhangúlag támogatta a bizottság, viszont ezt a politikai nyilatkozatot már korántsem ilyen arányban találta általános vitára alkalmasnak a bizottság. Mert mit is lehet levonni, ha összevetjük, egymással összehasonlítjuk ezt a két indítványt? Először is derék nép az ír. Oké. Ebben nincs vita. Ez itt már nagyon sokszor elhangzott, teljesen rendben van. Aztán ebben az összevetésben, összehasonlításban már elég sok erőltetett dolog is megjelent. Tehát olyan párhuzamokat véltünk felfedezni az ír sors és a magyar fátum között, ami néha talán komikusnak is mondható, de alaptalan. Sőt, olyan karakterológiai egybeeséseket láttunk már, ami szinte néplélektani mélységekig hatolt. Ezek a túlzások nem kellenek azért ide.

Ezen túlmenően, mondom, minden tiszteletem az övék, tehát nagyon derék atyafiak ezek az írek, senki nem vitatja az ő kiállásukat, de ezek a párhuzamok egy kicsikét olykor erőltetettek. Már-már az önrendelkezés, sőt a magyar önrendelkezés védőszentjeként jelennek meg alkalmasint, tehát eszményként, példaként, akire nekünk föl kell nézni. Ezt úgy igazán megint csak nem értem. Egyébként, amikor a népszavazásra elmentek az írek, akkor az én megítélésem szerint - vegyük akár az elsőt, akár a másodikat - mérsékelten gondoltak szerintem a mi nemzeti önrendelkezésünk sérülékenységére. Tehát valószínűleg, hogy ez nem volt megfontolás tárgya náluk, amikor a döntést hozták.

Ezek a párhuzamok és ezek az eltúlzott eszményképzések egy nagyon erős önigazolást rejtenek. Az államtitkár úr expozéjában el is hangzott, és arra nagyon fölkaptam a fejemet: kéri a támogatását a tisztelt Háznak, kéri a támogatását a törvényjavaslathoz, és kéri a támogatást a politikai nyilatkozathoz, és kéri ezáltal a magyar alaptörvény megerősítését. Na hát, itt van egy nagyon erős problémám a dologgal. Tudniillik először - és ez az expozéban hangzott el - keveredtek össze a fogalmak. Tehát egy ilyen eseménytörténetből, egy ilyen tartalmú indítványból azt leszűrni, hogy ha ezt támogatja valaki, akkor megerősíti a magyar alaptörvényt, ez teljesen hamis, torz és félrevezető, és nehéz helyzetbe hozza akár még az ellenzéket is, mert becipeli ebbe a vitába azokat a belpolitikai elemeket, amelyekről vagy már vitatkoztunk, vagy még mindig a belpolitikai csatározások középpontjában állnak.

Nagyon jól lehetett látni a reflexiókon, hiszen Harangozó képviselő úr tartott egy elég komoly alkotmányértelmezési és alkotmány-összehasonlítási eszmefutamot, hogy miért is kellene az ír alkotmányt akkor nekünk eszményként kezelni vagy követendő modellként, egészen annak a népszavazással való megerősítéséig, egészen odáig, hogy ezen túlmenően szinte az összes olyan belpolitikai elem megjelent ebben a vitában, ami ide nem való, vagy nem itt kellene ezeket megvitatni.

Egyébként, ha magával az EU-val is van problémánk - márpedig van, nekünk, a Lehet Más a Politikának is van problémánk, és vannak fenntartásaink -, akkor azt nem itt kell megnyitni. Ez nem az a fórum, ahol erről érdemben beszélni lehet.

(16.30)

A következő viszont, ami miatt annyit emlegettem, hogy ezt a bizonyos jegyzőkönyvet, ugye, úgy szól a rendelkezés, hogy a következő belépésnél, bővítésnél foganatosítani kell vagy hatályba kell léptetni, tehát ezt a jegyzőkönyvet csatolni fogják az alapszerződéshez, tehát alapszerződés-módosításként is értelmezhető, ha úgy tetszik. Ha már a nemzeti érdek itt ilyen sokszor szóba került, nem is állítom, hogy jogtalanul, akkor azon azért a magyar kormányzatnak érdemes lenne elgondolkodni, tudom, hogy fölvetődött itt a vezérszónoki hozzászólásokban, hogy mondjuk, hogyan lehetne megszüntetni azt a helyzetet, hogy a termőföld a tőke szabad áramlásának kategóriájában szerepel. Mert mód van a szerződés módosítására. Van rá lehetőség. Ha ez az ismét csak sokszor emlegetett szabadságharc, most mindegy, hogy milyen éllel hangzott el, egy ilyen törekvést takarna, jelentene, akkor, egyrészt, ha komoly vita előzi meg, és érdemben hozza ide a Ház elé a kormányzat, a Lehet Más a Politika támogatására számíthatna.

Ilyen helyzetekben érdemes lenne valóban a nemzeti érdeket előtérbe helyezni, és ilyen esetben lenne érdemes vigyázó szemünket az írekre függeszteni, hogy más-más területen ugyan, de az önrendelkezés érdekében milyen lépéseket tettek meg. Ezt a fajta bátorságot viszont nem tapasztaljuk, ezt nem látjuk. Inkább hangzatos kijelentéseket hallunk. Fölösleges kackiáskodást olykor, aminek sok értelme nincs. Hiszen nincs annyi hozadéka. Tehát azt megint csak nem állítanám, hogy az EU-hoz való viszonyunk valamiféle követendő példa lenne Európa számára, és hogy a megítélésünk úgy változott volna, hogy egyszer csak fölismerte Európa, hogy miféle nagyszerű emberek is vagyunk mi; azok vagyunk egyébként, de hogy eddig a felismerésig csak most jutottak el, miután belátták, hogy ez a mentalitás mennyire értékes és mennyire követendő. Hamisak ezek az illúziók, ne ringassuk magunkat ilyenekbe! Maradjunk tárgyszerűek, és maradjunk kritikusak saját magunkkal szemben is, hogy én is már ilyen pedagógiai fordulatokkal éljek.

Tehát ebben az esetben, ami miatt ez a törvényjavaslat és ez a jegyzőkönyv fontos lehet, az kimondottan az, hogy nézzük meg, hogy a különböző szerződésekkel, akár a csatlakozási szerződésről is beszélhetek, de az alapszerződéseket is idevehetem, a szerződésekkel való bánásmódban, a hozzájuk való viszonyunkban hol vannak olyan lehetőségek, hogy például a termőföldet ki tudjuk venni a tőke szabad áramlása alól. Hiszen ez a probléma előbb-utóbb... Egyébként nem is tudom, hogy került bele, tehát ez egy elég hamis megoldás volt, elég torz megoldás, de a következményei eztán lesznek érzékelhetők.

Hiszen az, hogy mindig a moratórium meghosszabbításában bízunk, csak a dolog elodázása. Miért nem volt a kormánynak egy ilyen kezdeményezése? Miért nem volt a kormánypárti képviselőknek ilyen természetű kezdeményezésük? Hiszen oly sokszor éltek az önálló képviselői indítvány eszközével. Miért nem? Három esztendő elmúlt. Tehát nem csak akkor kellene, és nem önigazolásképp kellene az ilyen eseményeket megjeleníteni, fölemlegetni itt a tisztelt Házban, hanem ezeket a tanulságokat levonni.

Azt a gyakorlatot is nagyon-nagyon aggályosnak látom, hogy politikai nyilatkozatokkal próbáljunk belpolitikai haszonra szert tenni egy-egy ilyen nemzetközi kihirdetés alkalmával. Ne folytassuk ezt a gyakorlatot! Szegénységi bizonyítvány egyébként, ha ilyen eszközökre szorul rá a kormányzat.

A Lehet Más a Politika meg fogja szavazni a jegyzőkönyv kihirdetésére vonatkozó törvényjavaslatot, természetesen. Nincs észok, ami miatt ezt ne tennénk meg. De a hozzákapcsolódó politikai nyilatkozatot egészen biztosan nem fogjuk megszavazni. Még egyszer kérem önöket arra, hogy azt nézzék meg reálisan, józanul, hogy a későbbieket tekintve milyen lehetőségeket jelent ez a fajta megoldás, amit az írek is követtek, milyen jogi lehetőségeket, és ne essünk túlzásokba. És ami belpolitikai küzdelem, azt folytassuk le azokon a fórumokon, azokon a terepeken, amelyek erre alkalmasak, és nem ilyenkor.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Lenhardt Balázs tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az egy percet beszámítottam. Kérem ezt elfogadni.

Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek Z. Kárpát képviselő úrral, meg bárki mondhatta volna, hogy az az Európai Unió, amelynek most tagja vagyunk, nem azonos azzal, amelyikhez csatlakoztunk. De hát nem is hittük azt, hogy változatlan. Már a csatlakozás folyamatában, emlékszem, minden miniszterelnök, például Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején is, de mondhatnám bármelyiket, nehezményezte, hogy egy olyan intézményhez készülünk csatlakozni, amelyik folyamatosan változik, és egyfajta mozgó célponthoz kell csatlakozni, ami nehézség. Ha csak a 2008-2009-es válságra utalok, akkor nyilvánvaló, hogy erre nem lehetett számítani, és ez a válság sokkal pusztítóbb hatást gyakorolt volna Magyarországra meg sok más országra, ha nem tagjai ennek a bizonyos értelemben védő szerepet játszó közösségnek.

A második a dolog a csatlakozási feltételek. Igen, a csatlakozás feltételek teljesítését követelte meg, és mindegyik kormány, amelyik ennek részese volt, beleértve az első Orbán-kormányt is, de már az Antall-kormányt, amelyik elindította, és a Horn-kormányt és a Medgyessy-kormányt, végül is olyan mérleget vont meg, hogy tulajdonképpen érdemes csatlakozni, még azokkal az áldozatvállalásokkal is. Mint ahogy a mai tagságnak is vannak nagyon komoly előnyei, most nemcsak a pénzbeli támogatásra gondolok, hanem egy sor másra; ugyanakkor vannak kötelezettségei, mint minden tagságnak. Olyan tagság, ami csak előnyökkel jár, olyan nincs.

Egy pillanatig nem vonom kétségbe azt, hogy a politikusok feladata a nemzeti érdekek szolgálata. Abban van vita közöttünk, hogy ezt hogyan lehet elérni: konfrontációval érdemes-e, az hoz-e eredményt, vagy pedig normális tárgyalásokkal? Nagyon sok példát tudok felhozni az utóbbi mellett. Azt gondolom, hogy az integrációs tömörülés tagjaként nekünk az ottani szabályokhoz alkalmazkodni kell, lehetőség szerint ezeket befolyásolni, de nem szembemenni velük.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Szilágyi Péter képviselő úr, független képviselő. Öné a szó, képviselő úr.

SZILÁGYI PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ez a vita szükségképpen egy értékbeli vitává is változott, elsősorban a politikai nyilatkozatra gondolok. Elhangzott a teremben, eléggé vehemens szóváltások közben, hogy a magyar politikusok feladata a magyar érdekek képviselete. Azt gondolom, hogy ebben egyikünk között sincs vita. Abban valóban elképzelhető vita közöttünk, hogy ezt miképpen lehetséges a legjobban megvalósítani.

Ebben a politikai nyilatkozatban a magyar parlament arra készül, hogy elismerjük Írországnak azt az eredményét, elismerésünket és megbecsülésünket fejezzük ki azért, hogy Írország számára fontos értékeket meg tudott őrizni az Európai Unió keretein belül.

Én ebben a politikai nyilatkozatban egyfajta önkritikát is érzek, hiszen ez beismerése lehet annak, hogy mi erre képtelenek voltunk az elmúlt három évben. És ez valószínűleg, sőt biztosan nemcsak az elmúlt három évre vonatkozik, hanem az azt megelőző időszakokra. Itt számos példa elhangzott arra, hogy a nemzeti érdekek képviselete az Európai Unión belül nem mindig vezetett a legmegfelelőbb eredményre. Én csak azt tartom mulatságosnak, amikor a jelenlegi kormánypárti politikusok a szocialistákat vádolják azzal, hogy ők nem voltak képesek elérni eredményeket, miközben számottevő eredményről a mostani kormányzat sem számolhat be az Európai Unióban elért eredmények közül.

Azt gondolom, itt nem csupán arról van szó, hogy milyen értékeket, érdekeket tudunk képviselni. Itt sokkal többről van szó. Ha megfigyeljük a történelmünket, és talán nem véletlen, hogy ma van a nemzeti összetartozás napja, egy kicsi történeti visszatekintést szeretnék adni: itt elhangzott már utalás arra, hogy szabadságharc folyik az Európai Unió ellen, euroszkeptikus hangokat ütünk meg. Azt szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy történelmünk során eddig nem az Európai Unióval szemben, hanem az Európai Unióhoz, az európai kultúrkörhöz tartozásért folytattunk szabadságharcot másokkal szemben. Azt gondolom, szükség van az Európai Unió megújulására, szükség van számos olyan fejlesztésre az Európai Unión belül, ami a centrum és a periféria államait egyenlőségben közelíti egymáshoz, és számos egyéb dolgot is lehetne még említeni.

(16.40)

De én azt gondolom, hogy az elmúlt időszak ékesen rávilágított arra, hogy az a politika, amit a magyar kormányzat folytat az Európai Unióval szemben, nem vezet eredményre.

Összességében annyit tudok mondani, hogy magával a törvényjavaslattal problémánk nem lehet, hiszen az valós eredmények elismerése, azonban a politikai nyilatkozatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem dr. Budai Gyula államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Budai Gyula: Nem kívánok.) Államtitkár úr jelezte, hogy nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló T/11398. számú törvényjavaslat, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló T/11393. számú törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották módosító indítványaikat. Az általános vitákat most lezárom. A részletes vitára bocsátásokra és a részletes vitákra következő ülésünkön kerül sor.

Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót ötperces időkeretben.

Felszólalások:   121-152   153-175   175      Ülésnap adatai