Felszólalás adatai

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal módosítani kívánt 1996. évi XXVI. számú törvény 1996-os általános vitájában, egy szép téli, februári napon egy kis kirándulásra hívtam meg képviselőtársaimat. Kicsit elkalandoztunk a több ezer éves, a tulajdonnal és a kölcsönnel egyidős zálogjog történetében, az Ószövetségtől kezdve a görögökön át a rómaiakig, a fiduciáig, a pignusig, a hipotékáig, majd nem mellőzve a középkort, III. Károly törvénykönyvét, a XIX. század végének és a XX. század idejének felgyorsult jogalkotásán keresztül jutottunk el a Ptk. akkori, teljes egyetértéssel találkozó és az elvárásoknak megfelelő módosításáig.

A múlt helyett azonban most a jövőbe mutató jelennel szeretnék foglalkozni a rendelkezésre álló szűk 10 percben. Elöljáróban ismételten szeretném felhívni a figyelmet a hitelélet zavartalanságához elengedhetetlenül szükséges zálogjogi szabályozás fontosságára, még akkor is, ha egyesek szerint ez a Ptk. legunalmasabb része. Szeretném továbbá megemlíteni, hogy felgyorsult világunkban nem veszélyezteti a jogbiztonságot, ha a jogalkotó a "puding próbája az evés" jegyében, a jogalkalmazási tapasztalatok birtokában és a szabályozási igény ismeretében, a továbbfejlesztés és a tökéletesítés érdekében módosít és változtat egy nem sokkal korábban elfogadott törvényen.

A most előttünk fekvő törvényjavaslatnak is ez az egyértelmű, a preambulumban bevallott célja, s az általános indokolásból csupán egy mondat: "A javaslat mindenekelőtt megtartja, ugyanakkor azonban polgári jogunk tradicionális elemeihez jobban illeszkedő, valamint a jogalkalmazás értelmezési gondjait is enyhítő formában továbbfejleszti az érintett intézményekre vonatkozó szabályozást." Ha egy kicsit morbid metaforával akarnám érzékeltetni ezt a jogalkotási helyzetet, akkor azt mondanám, hogy a korábbi törvény egy sikeres műtétet hajtott végre a Ptk. zálogjog nevű testrészén. A beteg valójában gyógyultan távozott, de később újabb komplikációk támadtak, és még az is kiderült, hogy a betegben maradt néhány műtéti segédeszköz - tehát elkerülhetetlen az újabb műtét.

Az időkeret szűkösségére történő ismételt hivatkozással azzal folytatom, hogy szinte csak távirati stílusban tudom érzékeltetni és kiemelni a törvényalkotói célt megvalósító, az újításokat és továbbfejlesztéseket tartalmazó rendelkezéseket.

Elsőként azt emelném ki, hogy a javaslat a szerkesztési mód vonatkozásában, az áttekinthetőség és követhetőség érdekében visszatér ugyan megújított formában a Ptk. korábbi szabályozási struktúrájához, mindenekelőtt a zálogjog közös és e körben általános szabályait rögzíti, s ezt követően állapítja meg a zálogtárgyak egyes típusaira vonatkozó eltérő, sajátos szabályokat, de ugyanakkor alapvető, az intézmény egészének lényegét hordozó szabályai tekintetében nem tartalmaz érdemi változtatást. A zálogjog szabályozásának ugyanis egységes egésznek kell lennie, de nem abban az értelemben, hogy az elzálogosítás aktusára minden vagyontárgy tekintetében ugyanolyan vagy ugyanolyan jellegű szabályok vonatkozzanak, hanem abban, hogy logikailag egységes, önmagában is zárt rendszert alkosson, és ezáltal alkalmas legyen arra, hogy a jogalkalmazás során is egységes, a jogszabályokból viszonylagos egyértelműséggel levezethető joggyakorlat alakulhasson ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ingók, ingatlanok, jogok és követelések elzálogosítása nem történhet egy minden részletében azonos szabályozás mentén; ami a gyakorlat profán nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy nem csaphatom ugyanúgy a zaciba a hétvégi telkemet vagy a Mariska nénivel szemben fennálló követelésemet, amint ezt az aranyórámmal megtehetem, ha van.

Éppen ezért fenntartás nélkül helyeselhető az előbb említett szerkezeti és részben tartalmi változás. A korábbi és a jelenlegi szabályozás összehasonlításából azonnal és egyértelműen megállapítható, hogy a javaslat szerinti megoldás logikailag mennyivel zártabb és áttekinthetőbb, hiszen a "közös szabályok" alcím alatt szerepel az általános rendelkezések mellett a zálogjog tárgya, keletkezése, érvényesítése és megszűnése, a "zálogjog dolgokon" alcím alatt a jelzálogjog és a kézizálogjog, és külön-külön alcímet kap a "vagyont terhelő zálogjog", a "zálogjog a jogon és követelésen", végül az "önálló zálogjog". Tehát a javaslat megszünteti a korábbi szétszórtságot.

Külön említést és kiemelést érdemel a jelenlegi szabályozással szemben - az államtitkár úr által is említett - a bírósági végrehajtás mellőzésével történő kielégítési lehetőségek szélesítése azzal, hogy a felek már a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében.

(12.50)

Ennek érdekében a javaslat szélesíti a kielégítésre feljogosítottak körét azzal, hogy minden hitelintézetet a záloghitelezéssel üzletszerűen foglalkozó szervezetek körébe sorol, továbbá az árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozó személyek mellett a felszámolók és az önálló bírósági végrehajtók számára is lehetővé teszi, hogy megbízást kaphassanak a zálogtárgyak értékesítésére. Ugyanakkor ezzel összefüggésben erősíti a garanciális szabályokat, és a megállapodás kötelező tartalmi kellékévé teszi a legalacsonyabb eladási ár, illetve számítási módja meghatározását.

Említést érdemel, hogy a javaslat pontosítja a zálogtárgy fogalmát, és egyszerűsíti a fogalom használatát azzal, hogy zálogtárgy alatt minden birtokba vehető dolgot és átruházható jogot vagy követelést ért, és a zálogtárgy kifejezést csak abban a körben használja, ahol az adott rendelkezés bármely elzálogosítható vagyontárgy tekintetében alkalmazásra kerülhet. A jövő szempontjából a követelések tekintetében a javaslat kiterjeszt, a tárgyak vonatkozásában pedig értelemszerűen szűkít, mert a jövőben keletkezhető követelésre is lehet zálogjogot alapítani, viszont jövőben megszerzett dologra nem, mert ez valójában a jelzálogjognál és a kézizálognál egyaránt megvalósíthatatlan.

A javaslat újítása, hogy egész tulajdoni illetőségre ingóságnál is alapítható jelzálogjog, illetőségére, már az illetőség illetőségére azonban természetszerűen nem. A javaslat egyértelművé teszi, hogy pénz és értékpapír nem lehet jelzálogjog tárgya. Ugyancsak egyértelműsíti, hogy ingatlant kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog útján lehet elzálogosítani, ugyanakkor a vagyont terhelő zálogjog tárgya lehet a vagyon részeként, viszont nem élvezhet kielégítési elsőbbséget az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjogosultakkal szemben. A javaslat kiterjeszti a jelzálogjoggal terhelt ingók fogalmára is a kereskedelmi forgalomban jóhiszemű tulajdonszerzéssel történő hivatkozás lehetőségét.

A korábbi törvénynek sok vitát kavart újítása volt az úgynevezett lebegő zálogjog bevezetése, ahol a követelés biztosítékául a jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyona vagy annak meghatározott része is szolgálhat, a vagyont alkotó egyes dolgok és jogok meghatározása nélkül. A jelenleg érvényben lévő rendelkezés szerint az ilyen vagyont terhelő zálogjog a kielégítési jog megnyíltával a zálogjogosult által a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozatban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul át. Így csak abban a vonatkozásban kellett belenyúlni a szabályozásba, hogy mi történjék a kielégítési elsőbbséggel, a vagyont terhelő zálogjog keletkezése, majd annak meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) alakulása közötti időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyi fért bele a tíz percbe. Befejezésül szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy ez a műtét sikeresebb lesz az előbbinél, és sok szerencsét kívánva ehhez a barangoláshoz, hogy ez a törvény a hitel, a pénz és a kölcsön világában járkáljon, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében javaslom a képviselőtársaimnak a törvényjavaslat elfogadását, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)