Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt távol lévő Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Miniszter Urak! Mielőtt a tulajdonképpeni tárgyamra rátérnék, nagyon röviden reagálnék Dávid Ibolya miniszter asszony válaszára, amit Kuncze Gábornak mondott.

A miniszter asszony itt felsorolta az előző ciklus korrupciógyanús ügyeit. Egy kérdésem van ezzel kapcsolatban. Amikor azokban az ügyekben megalakultak a parlamenti vizsgálóbizottságok - legyen szó olajgate-ről, Tocsik-ügyről, Xénia Lázról vagy a többiről -, akkor ön mint ellenzéki képviselő igennel szavazott-e, amikor ezeket a parlament napirendre tűzte? És most, amikor egyetlen, ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottság sem alakult meg, amikor három hétről három hétre erről szavazunk az ülés kezdetén, akkor ön és frakciója miért szavaz mindig nemmel, hogy ne alakulhassanak meg, noha, mint ön is tudja - jobban, mint bárki más ezen az oldalon - az alkotmány és a Házszabály kötelezővé teszi ezeknek a megalakítását?

A másik megjegyzésem: ön szóba hozta az előző ciklus egy kormányülését, hogy hiányos volt ott a jegyzőkönyv. Ön helyeselte-e azt a kormányban, hogy önök megszüntették a kormányülések jegyzőkönyvezését?

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem természetesen gazdaságpolitikáról kellene itt beszélnem ebben a rövid időben, bár tudják, azzal zárta ma Kuncze Gábor, hogy az a szlogen, hogy "a jövő elkezdődött", úgy folytatható: csak sajnos nagyon sok ponton hasonlít a múltra. Nos, aki ma meghallgatta ezt az ülést, és azt hallotta, hogy Mátrai Márta a kaposváriak nevében köszönetet mond a kormánynak, hogy Juharos Róbert a józsefvárosiak nevében köszönetet mond a kormánynak, hogy Nógrádi képviselő úr az egész magyar nép nevében köszönetet mond a kormánynak (Derültség az MSZP soraiban.), az úgy érezte magát, mintha húsz-huszonöt évvel visszamentünk volna... (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - nem is Magyarországra, de a Szovjetunióba!

És aki azt hallotta - ahogy itt termelési jelentéseket hallottunk -, hogy mire hány milliárd forintot költött a kormány, az is azt érezte, hogy egy húsz évvel ezelőtti, akkori országgyűlési költségvetési vitáról vagy pártkongresszusról van szó. (Demeter Ervin közbeszólása.)

(16.50)

Húsz évvel ezelőtt nem voltunk mi kormányon, kedves Demeter úr. Én akkor ellenzékben voltam - hogy ön hol volt, azt nem tudom. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaságpolitika vitakérdése - mert ma vita van itt -, az más. Nem az, hogy mennyit tudtunk elkölteni abból, ami rendelkezésre állt erre meg arra, jobban vagy rosszabbul. A gazdaságpolitika, tisztelt képviselőtársaim, mindig a holnapról szól; arról, hogy megtesszük-e azokat a lépéseket ma, amelyek a holnap megalapozásához kellenek, hogy holnap is legyen mit költeni.

Amikor kiosztottam a mi kis anyagunkat, azt mondta egy fideszes képviselő úr, hogy hiányzik belőle négy év. Nos, nem. Mi azt a négy évet vállaljuk, mert abban a négy évben a gazdaságpolitika megalapozta a jövőt. Ott van önök előtt a saját kormányanyaguk, lapozzák fel a 24. oldalt, ott találnak egy ábrát. Amikor adósságot csökkentünk, amikor kilábalunk az eladósodásból, akkor megalapozzuk a jövőt. Amikor adósságot növelünk, mint 1990 előtt történt, akkor feléljük a jövőt.

Nézzék meg a 24. oldal ábráját! Mikor nőtt az adósság? '92 és '94 között. Mikor csökkent gyorsan az államadósság? '94 és '98 között. Mikor állt meg az adósság csökkenése? '98 és 2000 között. És mikor indult be újra az eladósodás? 2000 és 2002 között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő a versenyképesség. A versenyképességhez adócsökkentés kell, amit önök megígértek, de nem tettek meg. Kérem, lapozzanak előre az anyaguk 27. oldalára, és nézzék meg a jövedelemcentralizációt: arról szól, mennyi adó terheli a vállalkozók költségeit. A jövedelemcentralizáció 8 ponttal csökkent '94 és '98 között, ezzel megalapozva a magyar gazdaság versenyképességét. Ez a csökkenés megállt, 2000-ben egy picit már növekedett, magyarul: növekedtek az adók, amit minden vállalkozó és polgár érzékel. Így alapozzák meg a gazdaságpolitikájukkal - nem alapozzák meg - a jövőt.

Kérem, lapozzanak vissza a saját anyaguk 25. oldalára! Látnak ott egy szép ábrát: infláció. Nézzék meg, hogy '95 és '98 között mekkorát csökkent az infláció, és azt fogják látni, hogy az infláció csökkenése '98 és 2001 között megállt, tisztelt képviselőtársaim. Így lehet összehasonlítani ennek a két ciklusnak a gazdaságpolitikáját. Mert nekünk nincs szégyellnivalónk '94 és '98 között (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) - megalapoztuk azt, hogy önöknek legyen módjuk ilyen termelési jelentéseket adni, hogy mire mennyit költöttek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szívesen beszélnék tovább arról, hogy milyen gazdaságpolitikát folytattak önök, és milyen gazdaságpolitikát folytattunk mi és milyen gazdaságpolitikát fogunk mi folytatni. Az idő ezt nem teszi lehetővé, ezért befejezésül egyetlenegy dologra szeretnék visszatérni, mert amit a gazdaságpolitikában csináltak, az hiba, de amiről most fogok beszélni, az más.

Amikor Vancsik Zoltán egy baleset áldozata lett, akkor hozzám azzal fordultak az emberek, hogy én nem félek-e, és hogy vigyázzak magamra, hiszen én is szembekerülök önökkel meg a miniszterelnök úrral itt a parlamentben. (Dr. Mátrai Márta: Szégyen!) És akkor én azt mondtam nekik, tisztelt képviselőtársaim, hogy én nem hiszem, én nem hiszem, hogy az ne baleset lett volna. Én mindenkinek ezt mondtam - Demeter úrnak biztos van róla jelentése. (Dr. Dávid Ibolya: Ne!)

De, tisztelt képviselőtársaim, az, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon sok-sok ember fejében egyáltalán megfordult, hogy egyáltalán megfordult az emberek fejében, mert azt önök is tudják, hogy ez megfordult az emberek fejében (Dr. Pálinkás József: Tamás, ez már túlzás! - Dr. Hende Csaba: Rémhírterjesztő vagy!), az, hogy Magyarországon sok-sok embernek megfordult a fejében, hogy ez ne baleset lett volna (Dr. Pálinkás József: Tamás! Talán onnan nem lehet ilyet mondani!), ez azért van, mert ebben a három évben önök visszahozták ebbe az országba a félelmet, ami az előző nyolc évben innen eltűnt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gyere le onnan! - Taps az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A Juszt-üggyel kezdődött, a Zarándok-ügyig folytatódik, hogy az erőszakszervezeteket önök a politikai ellenfeleikkel szemben használják fel, ami tény (Dr. Eörsi Mátyás: Sajnos így van!) - ezek után gondolnak ilyet önökről az emberek. Ez, tisztelt képviselőtársaim, ez, tisztelt fideszesek, ez bűn! (Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Dr. Eörsi Mátyás: Miniszter asszony, az én kertemben robbant, nem az önében!) És ez ennek a három évnek a legsúlyosabb fejleménye.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)