Felszólalás adatai

DEMETER ERVIN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két tévhitet kell eloszlatnunk. Az egyik az, hogy a besúgók viselnek felelősséget az egykori politikai rendőrség tevékenységéért. Úgy gondolom, az elmúlt órák vitája erre nagyon jó támpontot adott. A másik tévhit pedig az, hogy csak a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségén készültek titkos iratok, amelyek a társadalom működését alapvetően befolyásolhatták. Ma már köztudott tény - és nyugodtan állíthatjuk, hisz akkor is az volt -, hogy a politikai rendőrséget az állampárt irányította, ellátta megrendeléssel, rendszeresen beszámoltatta, feladatokat szabott ki rá. Az állampárt volt az, amely ezekkel a tisztességtelen és erkölcstelen eszközökkel tartotta fenn hatalmát, sőt a vezetői heti, sőt napi gyakorisággal fogyasztották a besúgó gépezet, a spiclihálózat jelentéseit. Erről ma elég kevés szó esik, pedig a fejétől bűzlik a hal, ahogy mondják mifelénk.

Ha megnézzük az elmúlt időszakok lemondásait, az átvilágítási törvényből következő lemondásokat, nem ezek a vezetők voltak azok, akik lemondtak, eleget téve a törvényi felszólításnak, sőt odáig jutottunk, hogy az egyik politikai párt, a Magyar Szocialista Párt két olyan miniszterelnököt adott az országnak, aki az ügynöktörvény hatálya alá eső tevékenységet végzett.

Nézzük az iratok sorsát! A pártállam irányítását senki nem vitatja el, de a pártállam irányítása nemcsak a Belügyminisztériumra és a III-as főcsoportfőnökségre, hanem a társadalom teljes egészére kiterjedt, és hasonló irányítás működött az egész közigazgatásban, minden létező minisztériumnál. Tehát olyan, úgynevezett titkos iratok, amelyeket a társadalom sorsát alapvetően meghatározhatták, nem kizárólag a III-as főcsoportfőnökségen keletkeztek. Éppen ezért, ha ebben a helyzetben törvényalkotási lépésekre van szükség, akkor megítélésünk szerint két tennivaló van.

Az egyik az, hogy a jelenlegi törvény hibáit kiküszöbölve hozunk egy olyan törvényt, hogy ne gyakorolhasson közhatalmat az, aki 1990 előtt az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködött, illetve ennek a jelentéseit olvasta, tehát az irányításában is és megrendelőként részt vett. Ehhez alkotmánymódosításra van szükség. Ennek megfelelő javaslatot a Fidesz készített, azonban tény és való, hogy tárgysorozatba nem vette a Ház.

Így a javaslatunk másik eleméről kívánok most szólni, a pártállam titkos iratainak a nyilvánosságáról szóló törvényünkről. Mert számos ilyen irat van, mielőtt kormánypárti képviselőtársam elővenné a CD-lemezét, ezzel szimbolizálva, hogy itt minden a CD-n olvasható. Írásbeli kérdés formájában megpróbáltuk felmérni, hogy a közigazgatásban mennyi ezeknek az iratoknak a száma, ami nincs levéltárban, és ebből következően nem kutatható. A minisztériumoktól kapott válaszok alapján több ezer iratfolyóméter azoknak az iratoknak a hossza, amelyek jelenleg is még a tárcáknál, a minisztériumoknál vannak, és így értelemszerűen nem kutathatók, hisz nem a levéltárban vannak. És ezeken az iratokon belül az ezer iratfolyómétert is meghaladja azon iratok száma, amelyek mind a mai napig minősítést, „ szigorúan titkosö, „ titkosö minősítést viselnek.

Nos, ahhoz, hogy valóban megismerhető legyen a múlt, számos lépést kell tennünk. Az első lépés: nyilvánvalóan azt kell elérni, hogy a maradandó értékű iratok kerüljenek be a levéltárba, hogy kutathatók legyenek. A jelenlegi levéltári törvény alapján 15 esztendő után ez megtörténik. Tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 2005. május 2-án lesz 15 éve, hogy az első szabadon választott kormány, Antall József kormánya hivatalba lépet, tehát néhány hónap múlva a 15 esztendő lejár, és ezeknek az iratoknak a levéltárba kell kerülniük; már csak kormányzati feladat ennek a végrehajtásának a lebonyolítása.

Van itt azonban egy másik lépés - mint említettem -: a minősített, magyarul a titkos iratok esetében a minősítés feloldása. Ez azért szükséges, mert csak ekkor kerülhetnek levéltárba, és csak ekkor vetődhet fel egyáltalán a kutatás lehetősége. Nos, ahhoz, hogy ezt a minősítést ezek az iratok elveszítsék, illetve csak a legszükségesebb esetben tarthassák fent, egy gyorsított felülvizsgálatra van szükség. A törvényjavaslat azt célozza meg, hogy ez a gyorsított felülvizsgálat 2005. december 31-éig történjen meg. Természetesen szükséges - és ebben egyetértünk nagyon sokan - egy erős kontroll, egy erős ellenőrzés annak a célnak az elérése érdekében, hogy a lehető legkevesebb, legminimálisabb iratoknak maradhasson fenn a minősítése, ahol rendkívül indokolt ez. Fő szabályként mindenféleképpen azt kell kimondanunk, hogy az iratok megismerhetők és közérdekű adatok. Kivétel lehet persze honvédelmi érdekből, nemzetbiztonsági érdekből; talán más nem jöhet szóba. Azt kell elérnünk, hogy ez az irathalmaz a legminimálisabb legyen.

Sok vélemény és vita hangzott el arról, hogy milyen kontroll szükséges ehhez. Mi azt mondjuk, ha ezeknél az iratoknál a szempont a honvédelmi vagy a nemzetbiztonsági érdek lehet a visszatartásra, akkor adjuk meg a lehetőséget, illetve ezt a feladatot az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának ennek elbírálására, ennek a kontrollnak a gyakorlására. Kizárólagosan azokról az iratokról beszélek, ahol a titokgazda indokoltnak tartja a minősítés fenntartását. Ez a vélekedés kap egy kontrollt, és a javaslatunk szerint az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága lenne jogosult eldönteni, hogy a minősítése fennmaradhat, a minősítése nem maradhat fenn vagy rövidebb ideig maradhat fenn.

Kell még lépést tennünk annak érdekében, hogy ha már eljutnak a levéltárba az iratok, és ha már a minősítésük megszűnik, ezek az iratok megismerhetők és kutathatók legyenek, korlátozás nélkül. Ugyanis a jelenlegi levéltári törvény korlátozásokat tartalmaz a személyes adatok tekintetében, hisz a személyes adatokat tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik csak kutathatóvá. Ha a halálozás ideje nem ismert, akkor az érintett születésétől számított 90 év, illetve ha egyik sem ismert, akkor a levéltári anyag keletkezésétől számított 60 év után kutathatók mindössze azok az iratok, amelyekről azt szeretnénk, hogy hozzáférhetőek legyenek. Ez a jelenlegi szabályozás a levéltári anyagok esetében.

Más a szabályozás, azaz a törvényi előírás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő iratok esetében. Itt a 2003. évi III. törvény úgy rendelkezik, hogy a közszereplők azonosításához szükséges adatok megismerhetők, és ezek értelemszerűen nyilvánosságra hozhatók. Nos, mi a törvényjavaslatunkban ezt a módszert, ezt a technikát javasoljuk alkalmazni a levéltári anyagok esetében is. Mégsem tartható helyzet, hogy különböző levéltárban lévő anyagok más módon kutathatóak! Ebben az esetben viszont indokolt a közszereplő fogalmának újragondolása és pontosabb szabályozása, mert egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi szabályozás nem, illetve nem jól működik. Ezért azt javasoljuk, hogy határozzuk meg pontosan a közszereplő fogalmát. Közszereplő legyen az, akit a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően az úgynevezett ügynöktörvény az átvilágítandó személyek közé sorol.

Néhány szó a javaslat harmadik eleméről, ez pedig a büntető törvénykönyv módosítása. Javaslatunk azt célozza - pontosan azért, mert számos irat kívül található, számos irattal manipulálnak, visszaélnek -, hogy a büntető törvénykönyv segítségével szankcionáljuk, tehát tegyük büntetőjogi tényállássá, ha közirat, levéltári anyag megrongálásra kerül, illetve a visszaélés közokirattal, levéltári anyaggal kerüljön a büntető törvénykönyvben megfogalmazásra, és büntetőjogi eszközökkel szankcionáljuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: a törvényjavaslatunknak három célja van. Az egyik célja, hogy a pártállam időszakában keletkezett köziratok az illetékes levéltárakban legyenek mindenki számára elérhetőek.

(17.30)

A másik célja a törvényjavaslatnak, hogy a pártállam időszakában titkossá minősített iratok felülvizsgálata minél hamarabb megtörténjen, és azok szigorú ellenőrzés mellett, csak rendkívül indokolt esetben maradhassanak titkosak.

A törvényjavaslatunk harmadik célja az, hogy a közszereplőknek a pártállam időszakában és a rendszerváltozás után is közfeladatot ellátó személyként végzett tevékenysége nyilvános legyen.

Törvényjavaslatunk a jogállami keretek megoldása között gondolkozik; kiállja az alkotmányosság próbáját, figyelembe veszi és tiszteletben tartja az alkotmányos alapjogokat, és ennek keretei között keresi a megoldást. Éppen ezért tisztelettel azt kérem képviselőtársaimtól, hogy vitassák meg a javaslatot, és támogassák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)