Felszólalás adatai

Szomorúan konstatáltam azt, amit Juhász Ferenc képviselőtársam elmondott. Én szívesen vitatkoztam volna vele. De sajnos nem tehetem, mert gyakorlatilag a tényszámokat idézte, amit az előttünk fekvő beszámoló is tartalmaz, viszont azokra a problémákra, amikre rávilágított, sajnos egyet kell hogy értsek, a legnagyobb ellenszegülésem ellenére is. Viszont egy dologról bölcsen hallgatott Juhász Ferenc, mégpedig arról, hogy a honvédség háza táján kialakult helyzetnek jelentős mértékben az előző szocialista kormányok a felelősei, hiszen ők voltak azok, akik nagymértékben felszámolták a honvédséget, állandóan csökkentették a létszámot, leszerelték az eszközeiket. Így történt az, hogy 2005-ben 77 darab felújított harckocsit ajándékoztak Iraknak, miközben Magyarországon mindössze 15 darab maradt hadrendben. Ez a helyzet még a mai napig is fennáll.

Az inkurrencia is szóba került, hogy nincs értékesítés. Én nagyon bízom abban, hogy nem is lesz, hisz az inkurrenciában található eszközök egy része - amelyeket személyesen is megtekintettem Kalocsán, például a T-72-es harckocsik, amelyekből még van 103 darab - ha értékesítésre kerül, akkor a jövőben a költségvetés állapotát és helyzetét ismerve azt kell mondjam, esélyt sem látunk arra, hogy ezek a harci eszközök Magyarország számára bármikor ismételten rendelkezésre fognak állni vagy pótlásra kerülhetnek, hisz nem fér bele a költségvetés főösszegébe.

A honvédség egy olyan terület, hogy amikor béke és nyugalom van, akkor az emberek megfeledkeznek róla, és azt mondják, hogy minek erre költeni, erre nem kell áldozni, hisz béke van, ez csak egy pénznyelő, egy feneketlen kút. Csakhogy elfeledkeznek az emberek arról, amikor béke és nyugalom van, hogy ennek a békének van egy záloga, van egy garanciája, amelyhez a biztonságot a mindenkori honvédség biztosítja, hogy ez így is maradjon, és hosszú távon így maradjon. Tehát semmiképpen nem kidobott az a pénz és semmiképpen nem feneketlen kút az, amit a honvédség üzemeltetésére, fenntartására, korszerűsítésére szán az ország. Ez nagyon fontos feladat.

Gyakorlatilag az alaptörvényben is kimondásra került, hogy a honvédek illetményét tekintve áldozatvállalásukkal arányos bérezést kell hogy kapjanak. Sajnos ebben a vonatkozásban, ahogy a költségvetési beszámolóból is látszik, nagyon rosszul állunk, hiszen a honvédek nagyon rosszul keresnek, és ennek az áldatlan állapotnak legutóbb egy nyílt levélben is hangot adtak a honvédelmi miniszter úr felé. Én bízom abban, hogy a következő években előremozdulás lesz a költségvetési fejezetben. De ismertek a kormány jövőre vonatkozó tervei is, hogy 2016-ig a szinten tartást célozza meg a költségvetés főösszege a honvédelmi fejezetben, ami gyakorlatilag egy reálértéken történő csökkenést jelent, hisz nominálisan kívánják szinten tartani. Valamint az inkurrencia értékesítéséből származó bevételek a honvédelmi tárcát illetik meg, de kötelezően ezt az összeget az eszközök fejlesztésére és modernizációjára kell hogy fordítsák.

Úgy gondolom, hogy sokkal többet kellene áldoznunk a honvédségre, hisz ha csak a világ eseményeit nézzük, és ha bárkinek feltesszük ezt a kérdést, akár itt a Házban vagy az utcán, akkor nem fogja senki azt válaszolni, bizony én úgy érzem, hogy a világunk biztonságosabbá vált. Végzetes késedelembe kerülhet az ország, ha a honvédelmet nem kellő súllyal és elszántsággal támogatja, hisz az egész világon gyakorlatilag ellentétes irányú tendenciákat figyelhetünk meg. Bármerre kitekintünk, mindenhol azt látjuk, és nemcsak a nagyhatalmaknál, de a szomszédos országokban, a térség országaiban is, hogy modernizálják a honvédséget. Például Csehországban is szóba került a T-72-es harckocsik kivonása, de a cseh honvédelmi miniszter a kormány szándékával ellentétben azt mondta, hogy nem vonjuk ki a T-72-es harckocsikat, továbbra is rendszerben tartjuk, mert egyszerűen szükség van rájuk és a pótlásukra nincs esély. Nekünk nem lesz soha az Egyesült Államokhoz vagy a nagyhatalmakhoz mérhető honvédségünk, de mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy olyan honvédsége legyen Magyarországnak, amely Magyarország területi biztonságát, az emberek életét és infrastruktúrájának a védelmét biztosítani tudja. Ehhez a beszámolóban, illetve eredendően a költségvetésben meghatározott honvédelmi fejezetre vonatkozó összeg kevés.

A honvédelmi kérdésről mi nem szoktunk és nem is áll szándékunkban kisstílű politikai vitát nyitni, hisz a honvédelem kérdése valamennyi kérdés közül olyan terület, ami mindenkit egyetemlegesen érint Magyarországon, és ebben messzemenő konszenzusra van szükség ahhoz - ahogy korábban is említettem -, hogy Magyarországnak megfelelő, a haza védelmét ellátó honvédsége legyen.

A továbbiakban áttérnék néhány egyéb fogalomra és gondolatra, amelyek a vitában elhangzottak. Például szóba került a vitában a külkereskedelmi mérleg javulása, az alacsony költségvetési hiány és az alacsony infláció. A külkereskedelmi mérleg javulása teljesen betudható a fogyasztás csökkenésének. Természetesen javult a külkereskedelmi mérleg, ha Magyarországon csökken a fogyasztás, hisz Magyarország, sajnos az elfogyasztott javak jelentős részét importból fedezte. Sajnos a magyar ipar, akár a könnyűipar, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, elektronika, háztartási ipar területén az elfogyasztott javak többsége mind-mind importtermék. Természetesen van néhány külföldi cég, amelyik megtelepedett nálunk.

(19.00)

Tehát ez egyértelműen a külkereskedelmi mérleg javulását tükrözi, noha önmagában nem siker, és nem is lehet eredményként igazából elkönyvelni, mert sokkal jobb volna egy szorosabb külkereskedelmi mérleg, ha azt mondanánk, hogy a magyar export olyan mértékben felpörgött, hogy ennek ellentételezésére a külföldi partnerek azt várják el Magyarországtól, na, de most már vásároljatok tőlünk, hogy a mi mérlegünk javuljon. Ez olyan, mint minden dolog az életben, hogy egy dologról két dolgot lehet elmondani, egyet mellette és egyet ellene. Tehát érvelni mindig kétféleképpen lehet, de azért ezt tudjuk, a nemzetközi gazdaságban, kereskedelemben ilyen van, ha csak a Gripenek példáját is felhozom, ott is volt egy ilyen megállapodás, hogy oda-vissza forogjon a pénz az érintett országok között.

A másik a költségvetés hiánya. A költségvetési hiány az megint a gazdaságnak egy mutatója, és nem a legfőbb mutatója. A költségvetési hiányt be lehet tervezni, és ha szigorúan köti a költségvetéshez magát a kormány, akkor ez teljesülni is fog. Ha teljesülnek a bevételi oldal és a kiadási oldalak főösszegei, akkor a hiány is teljesülni fog, de önmagában még ez sem mond igazából semmit, ez egy kötelezettség, amit Magyarországnak tartania kell. Ez még önmagában nem fogja azt jelenteni, hogy Magyarországon az emberek tapasztalata vagy érzése megváltozna azáltal, ha megkérdezzük az embert, mit mondana, hogy jobban élünk, megváltozott, élhetőbbé vált-e az ország. Erről ez a költségvetési hiány semmit nem mond, a költségvetési hiány csak a különbséget fejezi ki a költségvetés bevétele és kiadása között, semmi többet. Nem fejezi ki azt, hogy a társadalmat hogyan tudom működtetni, milyen egészségügyet, milyen oktatást, milyen honvédelmet tudok finanszírozni ebből az összegből, kifejezetten csak azt, hogy mennyit fordítok ezekre fejezetenként és összességében; tehát ezt nagyon fontos tudni. Természetesen örülünk, mert még mindig jobb egy alacsony költségvetési hiány, ha még belefér az, hogy működtetni tudom a társadalmat, akkor még mindig jobb, mint egy magasabb költségvetési hiány, és ugyanez a helyzet lenne, mondjuk, az egészségügyben, csak a hiány, mint hogy nem felelős gazdálkodás történne, mert még mindig jobb.

Az infláció, hogy alacsony, ezt is nap mint nap halljuk a médiában. Természetesen az infláció automatikus, az infláció úgy jön létre, ha van egy alapkereslet a piacon, mert a kereslet önmagában inflációgeneráló tényező, de mivel nincs fogyasztás, így nincs kereslet sem, így automatikusan csökken az infláció. Tehát a médiában a kormány kommunikációjáról nagyon jó dolgokat hallunk, ezt nagyon jól le is tolják, csak éppen azt nem mondják el, hogy ez valójában így működik, mert abban a pillanatban, ha az embereknek egy kicsit több pénzük lenne költeni, abban a pillanatban jelentkezne a fogyasztás, és abban a pillanatban elindulna az infláció is, mert maga a kereslet már magától, természeténél fogva inflációgeneráló tényező.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, hogy meghallgattak.