Készült: 2024.04.28.23:46:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

188. ülésnap (2001.02.15.), 134. felszólalás
Felszólaló Bársony András (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:11


Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal kezdeném, amivel Salamon László képviselő úr a beszédét befejezte: támogatást adni problémáink megoldásához - fogalmazott így, majdnem jegyzőkönyvi pontossággal. Úgy gondolom, képviselő úr, nem az az ellenzék feladata, hogy az önök problémáinak a megoldásához mi támogatást adjunk. (Dr. Salamon László: Közös problémákról, az ország problémáinak a megoldásáról beszéltem!) Én tisztelettel végighallgattam az ön felszólalását. Amennyiben ezek a problémák közösek, akkor ezen természetesen el kell gondolkozni. De ha önök a saját problémáikat tekintik az ország és az Országgyűlés problémáinak, akkor abban már nem feltétlenül osztozunk. Ez az egyik megjegyzésem.

S hogy ez miért van így, arra mindjárt mondok egy példát önnek. Hogy ki mit kever bele ebbe a házszabályszerű és Házszabályról szóló vitába, azt ön pontosan megadta azzal, amikor ezt a házszabály-módosítási kérdést - amely alapvetően adatkezelési problémák közül zajlik - felvetette és azt mondta, mi kell még a Szocialista Pártnak, mintsem az a frakcióvezetői gesztus, hogy Szájer József frakcióvezető úr hajlandó leülni Nagy Sándorral. Úgy gondolom, ennek az égvilágon semmi köze ehhez. Nem gesztusokat kell gyakorolni! Gesztusokat lehet politikai alkuk megkötéséhez gyakorolni, itt azonban egy határozati javaslatról van szó, ami szakmai kérdés. Itt szakmai kérdésekről kell vitatkozni, és nem hiszem, hogy bárkinek bármifajta, egyébként politikai gesztusa e tekintetben értelmezhető lenne. Mert tárgyában egyébként a javaslat nem feltétlenül olyan, amely ezt a gesztus lefordítja egy határozati javaslat nyelvére. Ez az egyik.

Van azonban a problémának egy ennél sokkal szűkebb szelete, nevezetesen az adatkezelés. Nem tudom, hány képviselőtársam járt mostanában a mentelmi bizottság egyik mellékes helyiségében, ahol a vagyonnyilatkozatokat tartják. Nyilván nagyon sokan, több ok miatt. Egy biztos, hogy amikor én bementem, akkor a páncélszekrény nyitva volt - pedig együtt mentem be a munkatársakkal -, és az ajtó csak egy sima kis kulccsal volt becsukva. Persze mondhatná valaki erre, hogy a kutya se jár arra egyébként a Parlamentnek abban a hátsó traktusában, de ez kétségtelenül nem fontos.

Ennél sokkal fontosabb az, hogy amikor leültem egy székbe abban a bizonyos kis irodában, akkor közölték velem, hogy ne oda üljek, hanem a másik oldalra, háttal a másológépnek, amely szemmel láthatólag egy nagy darab, nagy teljesítményű másológép, és szakmai ismereteim terjednek odáig, hogy tudjam, olyan másológépekről van szó, tisztelt képviselő úr, amelyek nemcsak másolásra, hanem többek adatrögzítésre is alkalmasak, azaz memóriával rendelkeznek. S nem én másolom le azt az egyébként csak számomra hozzáférhető, titkos adatokat rejtő papírt, hanem egy, erre egyébként az ön által is jelzett Házszabályban nem felhatalmazott személy, tehát nem igazán szabályozzuk a Házszabályban a Ház működését teljeskörűen. Mondhatná ön erre, hogy a házszabály-módosítás például erre is irányul.

De az igazi kérdés nem az, hogy erre irányul-e ez a házszabályi előterjesztés vagy sem, hanem az, hogy akármi van a Házszabályban, nem az az alapkérdés, hogy betartsuk, hanem csak az, hogy fölmutassuk, körbehordozzuk, mint egy szentképet, és utána, amikor azt elvitték, visszavitték az őt megillető helyre, azt csinálhassunk, amit akarunk.

S úgy gondolom, ebben a Házban senkinek nem ildomos arra hivatkozni, hogy vajon ott volt-e egy képviselő; bár nem tisztem megvédeni Kóródi Mária képviselő asszonyt önnel szemben ebben a vitában, de úgy gondolom, nem igazán úri elv, amikor azt mondja ön, képviselő úr, hogy vajon ott volt-e Kóródi képviselő asszony az üléseken és fölvetette-e ezt a problémát. Vajon hány ügyrendi bizottsági ülés volt tegnapelőtt óta, amióta a Kóródi Mária képviselő asszony által az imént felsorolt problémákat fel lehetett volna vetni? Hány ügyrendi bizottsági ülés volt, ahol fel lehetett volna vetni, hogy az alkotmányügyi bizottság elnöke jogosan nyilatkozott-e; hogy aki a pulpituson ül, az ott ülhet-e? - és folytathatnám a sorozatokat. Úgy gondolom, ez nem foglalkozik ezzel.

Tóth András képviselőtársam rámutatott arra, hogy önök időnként hajlandók meghozni egy-egy határozatot akár három-négy-öt nappal - vagy esetleg hetekkel? - később, ahelyett, hogy 24 órán belül reagálni tudnánk. Letettünk olyan házszabály-módosítási javaslatot, egyet tudunk érteni olyan házszabály-módosítási javaslattal például, hogy ha indítványozzák a házbizottság összehívását, mert sürgős az ügy, hogy azt azonnal meg kell tenni? Önök vajon beleegyeznének-e abba, hogy ha házszabályszerűen indítványozzák a házbizottság összehívását, akkor az azonnali érvényű és kötelező legyen, mert olyan kérdést kell megtárgyalni abban a pillanatban, amely a Ház működését alapvetően befolyásolja? Hányszor mondták el önök korábban, ön személy szerint is arról a pulpitusról, hogy csak az a kötelező, hogy összehívjuk, de hogy mikor, az nem?! Vajon van-e olyan politikai értékű gesztusra nyitottság ebben a Házban, hogy kérem tisztelettel, ilyen problémákat érzünk a Ház vezetésében, tegyük meg tehát, hogy amikor egyébként látszólag konszenzuális dolgokat is elő tudunk terjeszteni, akkor terjesszünk elő ennél egy kicsit nagyobbat, például azt, hogy a házbizottság alapvetően tudja befolyásolni a Ház működését, ne csak egy-két héttel vagy három-négy nappal utólag?

Az adatkezeléssel kapcsolatos technikai módosításokkal egy vonatkozásában kétségtelenül egyetértünk, képviselő úr, nevezetesen azzal, hogy a hivatalok munkatársait nem szabad feleslegesen dolgoztatni, nem szabad őket kitenni annak, hogy miközben ők tisztességgel látják el a munkájukat, azért a politika időnként orrba vágja őket. De ez annak a felelőssége, aki úgy gondolja, hogy meg kell mozgatni az apparátust, hogy letegyenek valamit, csak azért, hogy utána azok, akik a politikai felügyeletet gyakorolják az adott apparátusok fölött, kényük-kedvük szerint eltekinthessenek, és rövid távú, ha úgy tetszik, kézi vezérléssel messze eltérhessenek ezektől. Az általam előbb említett példa pontosan arról szól, hogy bármennyire szép és jó egy szabályzat, ha politikailag nem tartjuk betartandónak, akkor nincs az a szabályzat, amelyik egyébként működne.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

 

(13.40)

 




Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai