A felszólalás szövege:

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, tekintettel arra, hogy tudomásom szerint a kormány új működési rendjében lehetőség van akár a miniszterelnöknek azonnal határozatot hozni, kormányülés nélkül, ez egy új működési rend, elég furcsa, de mindesetre ez most éppen lehetővé tette volna azt, hogy önök rendkívül gyorsan ezt a kérdést megtárgyalják, és ma már akár tájékoztassák is a közvéleményt, hogy az ingatlanok védelme érdekében, nagy értékű egészségügyi ingatlanok védelmében ennek az előterjesztésnek helyet adnak; hogy javasolják az Országgyűlésnek, hogy ezt a parlamenti határozatot fogadják el; és megkezdték volna már gyorsan annak a törvénynek az előkészítését, amely nyilván felsorolja azokat az ingatlanokat, amelyeket védeni kíván.

Érzem miniszter úr jó szándékát ebben a dologban, de semmiféleképpen nem tudom elfogadni ezt a lassúságot. Ebben a kérdésben fehéren-feketén kellene azonnal állást foglalni, és ezt a kezdeményezést vagy más hasonló tartalmú kezdeményezést támogatni.

Kérem, hogy minél előbb döntsenek ebben a kérdésben, mert akkor december 5-én valóban lesz lehetőség korrekt választ adni a kérdésre. Amúgy pedig valóban az a kérdés merül föl, hogy itt valami sanda szándékkal komoly ingatlanokat kívánnak értékesíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyakorlatilag itt most már lassan másfél-két órája megy a vita, és a középpontból, a vita lényegéből hiányzik a gyógyulni kívánó beteg, a biztonságot magának tudni akaró beteg. Politikai vita, politikai harc folyik azért, hogy kinek van igaza. Megítélésem szerint - és a Magyar Demokrata Fórum korábban ezt ki is nyilvánította - ez a kérdés nem politikai kérdés, hanem egy szakmai kérdés, amit nyilván teljes mértékben áthatott a politika. Kezdve attól, hogy a Csehák-féle törvény egy olyan irányba vitte volna el az egészségügyi finanszírozást és a külső források bevonását, ami mindenféleképpen a beteg kiszolgáltatott helyzetét jelentette volna. Ez a törvény ma nem él, de a Munkáspárt által feltett kérdés sem az, ami a végső megoldást jelentheti számunkra, hiszen az végül is mégiscsak egy ideológiai gondolkodás és alap alapján lett föltéve.

Mindenesetre egy biztos, egyet elért a Munkáspárt által feltett kérdés, hogy mi most itt vagyunk már másfél-két órája, és az elmúlt heteket és hónapokat olyan vitákkal töltöttük el, ami teljes mértékben parttalan, ami nem a megoldást keresi, és aminek a középpontjában nem a beteg van. Én magam 1980-ban esküdtem fel, orvosként többen vagyunk így egyébként ebben a Házban. Azt gondolom, hogy egy kicsit szégyelljük magunkat. Szégyelljük magunkat, hogy olyanról beszélünk, ami nem a lényeg, és aminek nem az van a központjában, hogy jobb legyen a betegnek, ne kerüljön neki többe, biztonságban legyen, mi, orvosok meg tudjuk gyógyítani őt, és minél kevesebbe kerüljön az államnak, illetve azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, minél hatékonyabban lehessen felhasználni. Ehhez bevonni külső forrásokat, amit a Mikola-törvény is lehetővé tett volna olyan formában, amit bizony valóban nem olyan gazdasági profitorientált érdekeltség irányít, ami valóban kiszolgáltatott helyzetbe teszi a beteget, az orvost, a kórházat, és egyébként a magyar költségvetést is.

Azt hiszem, erről kellene beszélni, azokról a jobbító gondolatokról, ami ezt a vitát előrébb viszi, mert ami itt folyik, az egyébként egy iszapbirkózás, és próbáljuk megmagyarázni az igent is meg a nemet is. Mi azért nem válaszolunk igennel erre a kérdésre, mert ez a kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megválaszolhatatlan. Megválaszolhatatlan ez a kérdés, és ebből a dologból semmiféle pozitív nem fog következni, csak mindenféleképpen további vitákat fog generálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van, így igaz!)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon az olimpiai szereplés hosszú évtizedekre visszanyúlóan nemzeti ügy, fontos ügy, helyenként politikai ügy. “A Magyar Olimpiai Bizottság támogatása biztosan maradni fog.ö - mondta Gyurcsány Ferenc sportminiszter-jelölti meghallgatásán 2003 májusában.

Tisztelt Államtitkár Úr! Gyurcsány Ferenc szavai azt a reményt keltették a magyar sport világában, hogy jó képviselője lesz a magyar sportnak a kormányban. Végre lesz, aki nem politikai célokra kívánja felhasználni a sporttárca vezetését, lesz, aki a tradicionálisan eredményes magyar sport érdekeit valóban képviseli.

Mára már sajnos, nagy a csalódás. Nemcsak a sporttörvény tárgyalása során derült ki, hogy a megnyilvánulások és a nyilatkozatok ellenére a Magyar Olimpiai Bizottság már nem olyan fontos, mint ahogy azt Gyurcsány Ferenc korábban mondta. A sporttörvény megindította a magyar élsport és a Magyar Olimpiai Bizottság háttérbe szorítását.

Gyurcsány Ferenc miniszteri székéről való lemondása, majd a minisztérium megszüntetése után beigazolódtak a magyar sporttársadalom félelmei. Az ez évi költségvetés 50, azaz ötvenmillió forint támogatást irányoz elő az állami feladatokat is ellátó egyik legnagyobb köztestületnek, a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Ebből a pénzből nem lehet biztosítani a négyéves felkészülés biztonságos hátterét, de még a MOB működését sem. Tudja-e, államtitkár úr, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság milyen mértékben lát el állami feladatokat? Tudja-e, államtitkár úr, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság volt mindig szakmailag felelős a négyéves olimpiai felkészülésért? Tudja-e, államtitkár úr, hogy mibe kerül egy eredményes olimpiai felkészülés biztosítása? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelegét tehetném fel annak az elkeseredésnek az ismeretében, amit a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének múlt hét végi ülése után magamban rögzítettem.

Tisztelt Államtitkár úr! Döbbenten és értetlenül állunk a kialakult helyzet előtt, mert ilyen körülmények között nem biztosítható se szakmailag, se pénzügyileg egy olimpiai felkészülési program. Kérdezem államtitkár urat, hogy a kormány meddig folytatja a magyar sport kivéreztetését, és miként számít a Magyar Olimpiai Bizottság munkájára, felkészültségére a pekingi olimpiai felkészülésben.

Kérem válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Államtitkár úr, sajnos valószínűleg nem ugyanazt a költségvetést és nem ugyanazokat a történéseket ismerjük, amelyek az elmúlt időszakban tapasztalhatók voltak - sorolhatnám tovább én is úgy, ahogy az államtitkár úr mondta. A jövő esztendőben egyébként a sportra, az élsportra és a Magyar Olimpiai Bizottság által sportműködésre tett javaslatra a tavalyihoz és az ideihez képest 50 százaléka sem jut. De én nem erre kérdeztem rá. A MOB működésére 50 millió forintot biztosítanak, amiből egyébként valóban semmit nem lehet csinálni.

De vegyük a Nemzeti Sporttanácsot, ami bele lett erőltetve ebbe a sporttörvénybe. Ez a Nemzeti Sporttanács háromszor ülésezett. Az elmúlt alkalommal, amikor előterjesztették a költségvetéssel kapcsolatos gondolataikat, akkor államtitkár-kollégája idegesen és elég zaklatottan hagyta ott a termet, elfogadhatatlan stílusban és módon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a Nemzeti Sporttanács egyébként nem töltötte be küldetését, hiszen arról volt szó, hogy már a költségvetés kialakításának stádiumában a Nemzeti Sporttanács meg fogja tárgyalni a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket, és amikor a parlament már módosító javaslatokat tárgyalt, akkor sem jutott a költségvetéshez a Nemzeti Sporttanács. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát önök létrehoztak valamit, ami nem működik, és ennek következtében sajnos, úgy tűnik számomra, a Magyar Olimpiai Bizottság is ennek a háttérbe szorításnak a részese, ami a pekingi felkészülést mindenféleképpen befolyásolni fogja.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kivételesen nem az önkormányzatokkal kívánok foglalkozni, tekintettel arra, hogy Sisák Imre képviselőtársam elég részletesen elmondta, hogy az önkormányzatok helyzete sajnos tovább romlik, és bármilyen lojalitás hangzik el a kormánypárti képviselők részéről, a tény akkor is tény. Nincsenek meg az előírt feladathoz a megfelelő források, és a település szféra további kivéreztetése folyik; aminek ha nem is működésképtelenség lesz a vége, mert az önkormányzatok mindig igyekszenek védekező reakcióként megpróbálni a túlélés taktikáját alkalmazni, mégis azt gondolom, hogy eléggé szembetűnő az az adat, hogy most már tartósan forráshiányos az önkormányzatok egyharmada. Bizony ezen az sem fog változtatni, hogy a többcélú kistérségi társulások kezdeményezésével, ami eléggé nagy zsákutca megítélésem szerint, próbálkozik a Belügyminisztérium, a parlament törvényalkotással, hogy valamilyen formában ezeknek a helyzetét javítsa.

Ha nincs forrás egy rendszerben, és az folyamatosan kiürül, akkor nem fog működni, ennyire egyszerű ez a dolog. A feladatok ott vannak, a pluszfeladatok ott vannak, az ágazati törvények létszámokat írnak elő a feladatok ellátásához, és ennek a létszámfeltételnek a törvény miatt meg kell felelni a települési szférának. És nincs meg hozzá a pénz, miközben egyébként korábban 40, most már csak 25 milliárd forint van a létszámleépítésekhez szükséges végkielégítéshez; nevezzük ezt valóban nevén. Azért is érdekes ez a dolog, mert én magam a sportfejezettel kívánok néhány percig foglalkozni, hiszen az idő kevés a Magyar Demokrata Fórum számára.

Azért is érdekes ez a dolog, mert találtam egy megdöbbentő adatot a módosító javaslatok után. Ugye, nem mennék vissza miniszterelnök úrnak a Sportminisztériummal kapcsolatos döntésére, véleményére, amikor az olimpia előtt azt mondta, hogy a minisztérium megszüntetése hihetetlenül nagy baj lenne szakmailag is, és semmiképpen nem támogatja. Majd megszünteti a minisztériumot, majd létrejön egy Nemzeti Sporthivatal, államtitkárral együtt. Mi, sportolók azt gondoltuk, hogy netán itt a költségek csökkentése is szerepet játszott, és a lényeg az, hogy a miniszterelnök úr majd személyesen a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül felügyeli a sportot. Gondoltuk, hogy ebben talán van valami ráció, de nem így történt.

Az azóta megtörtént döntések, a költségvetés egyértelműen azt igazolja, hogy teljes mértékben le van degradálva a magyar sport, és ez nemcsak az élsportot jelenti, hanem a diáksportot, szabadidősportot, versenysportot, és sorolhatnám tovább. Találtam egy megdöbbentő adatot, államtitkár úr, és innentől kezdve nincs magyarázat ezekre a különböző költségtakarékos intézkedésekre. A Nemzeti Sporthivatal személyi jellegű kiadásaihoz az előzetes költségvetésben 250 millió forint volt előirányozva. Azt gondoltam én magam, hogy ez egy 20-30 fős hivatal, talán a feladatot el tudja látni. Hogy kik vannak ott, nem tudom, de nyilván elég, megítélésem szerint.

Majd megkérdeztem egy azonnali kérdésben az államtitkár urat, akkor még nem önt, hanem Mesterházy Attila sportállamtitkár urat, hiszen akkor még nem volt a minisztérium átszervezve, hogy hány fővel fog működni ez a Nemzeti Sporthivatal. Akkor ő mondott egy számot, amire fölkaptam a fejem, és nem akartam elhinni: 92 fővel, államtitkár úr. És akkor itt van egy módosító indítvány, ami már el van fogadva, és benne van a minisztérium költségvetésében, plusz 482 millió forint személyi jellegű kiadásokra, ahol a bér és járulékai 350 milliót jelentenek. Megdöbbentő! Én meg önkormányzati polgármesterként építsem le a települést!

Hogy gondolja ezt, tisztelt képviselőtársaim, a magyar kormány? A sport élére, vezetésére létrehozott sporthivatalnak módosító javaslattal - nem az eredeti költségvetésben van benne - 480 millió forintnál többet szánnak személyi kiadásokra, miközben egyébként - és itt jön a gondolataim másik része - a Magyar Olimpiai Bizottságnak az egész éves működésére 50 millió forintot adnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az is sok.) Egy ilyen sikeres olimpia után, a sporttörvényben már jeleztem, nézze vissza a vitát, hogy mit mondtam, politikai kérdést csinálnak a magyar sportból.

(10.50)

Az Olimpiai Bizottság teljes mértékben való kiszolgáltatottsága történt meg akkor, amikor létrehozták a nemzeti sportszövetséget, azt a nemzeti sportszövetséget, amelyben én magam önkormányzati szövetségi képviselőként ott ülök, és amelyik egy nagy sóhivatal; és amelyik egyébként a törvényben előírt kötelezettségét nem tudta teljesíteni, mert önök nem adták át a költségvetésnek azt a fejezetét, amit tárgyalnia kellett volna a Nemzeti Sporttanácsnak. Tárgyalnia kellett volna még az előkészítés stádiumában. Most odatolják a költségvetést, egy héttel előtte, és benne van, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak 50 millió forintot adnak.

Nézze el, államtitkár úr, ezt az emocionális hozzáállást, mert én, aki több mint 35 évet töltöttem el a sportban, aki benne vagyok a Magyar Olimpiai Bizottságban, aki a Magyar Vívószövetség elnöke vagyok, egyszerűen elfogadhatatlannak tartom ezt! Miközben, ha megnézem a költségvetést, önök 482 millió forintos személyi jellegű többletet tesznek bele a Nemzeti Sporthivatal költségvetésébe - hogyan gondolják ezt, tisztelt államtitkár úr? (Varga Mihály: Szégyen!) Kinek lehet ezt eladni ebben az országban, ilyen előzmények után?

Ott voltam pénteken a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi ülésén - azt az elkeseredettséget, azt a kiszolgáltatottságot, ami ott az elnökségi ülésen volt, és ami felém megnyilvánult! Mert végül is parlamenti képviselőként én tudom közvetíteni ezeket az érzéseket. 50 millió forintot adnak, tisztelt államtitkár úr, akkor, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság négyéves ciklusban a felkészítésért felelős, a magyar olimpiai szereplés eredményességéért felelős. Nyolc aranyérem, 13. hely a nemzetek rangsorában - Magyarországon ez a leghúzóbb ágazat, és önök 4 milliárd forinttal kevesebbet tesznek le az asztalra!

Majd módosítjuk a költségvetést... Bakonyi Tibor képviselőtársam - tiszteletem a sportbizottság elnökének - javaslatára, nagy belső lobbik kapcsán, visszaadnak 1,5 milliárd forintot a 4-ből. Ez megint ugyanaz, mint az önkormányzatoknál, hogy meghúzom a gyeplőt, majd visszaadok egy picit, és akkor most ott tartunk, hogy a tavalyi pénzek 50 százalékát kapják meg a sportban a sportolók ahhoz, hogy fel tudjanak készülni majd Pekingre. Elfogadhatatlan, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, és nem lehet mit tenni, az ember szétteszi a kezét - ez egy koncepció. Ezek szerint nem szükséges ma Magyarországon az eredményes olimpia, és sorolhatnám tovább.

Ha csinálnánk Magyarországon egy közvélemény-kutatást, és megkérdeznénk a magyar állampolgárokat, hogy mondják meg, és rangsorolják azokat a prioritásokat, amiket fontosnak tartanak ebben az országban, akkor biztos vagyok benne, hogy az olimpiai eredményesség számukra fontos lenne. Ez nagyon fontos kérdés!

És egyébként ha most plusz 2,5 milliárdot lehetne betenni ebbe a költségvetésbe, akkor a tavalyi pénzünknél lennénk. 2,5 milliárd egy 7000-nél több milliárdos költségvetésnél, képviselőtársaim, aprópénz! Nem 37 milliárdos 13. havi bérekről van szó, ami egyébként szintén tragédia, hogy nincs benne a költségvetésben az önkormányzatoknak kötelező feladatként előírt 13. havi bér és béremelés fedezete - nem erről van szó. Arról van szó, hogy a teljes magyar sportmozgalom 2,5 milliárd forinttal a tavalyi összegnél lenne, és túl tudná élni ezt az esztendőt. Túl tudná élni ezt az esztendőt, és talán elindulhatna egy négyéves felkészülési program első fázisa.

Igen, tudja, tisztelt államtitkár úr vagy államtitkár urak, vagy kormány - nem tudom, kiknek mondom ezt én egyébként, mert szerintem a nagy levegőbe mondom (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Mi figyelünk!), de ez nem érdekes, legalább elmondom -, Magyarországon a leghúzóbb ágazat kivéreztetése, ami egyébként a magyar kulturális örökség része - talán a másik államtitkár úrnak is mondhatom -, egész egyszerűen bűn. (Dr. Pósán László: Falra hányt borsó!) Nemcsak hogy elfogadhatatlan - bűn!

A módosító javaslataink ezzel kapcsolatosan be voltak adva, lesöprésre kerültek. Én elismerem azt, hogy vannak ilyen típusú törekvések, elsősorban Bakonyi Tibor az, aki ebben a kérdésben nagyon keményen fellépett, mindenféle politikai összefüggés nélkül, nehogy ezt gondolják mögé! Mert van egy enyhe sportlobbi, amelyik azt mondja, hogy nem az elköltendő személyi jellegű juttatásokat szeretném növelni, mondjuk, a Nemzeti Sporthivatalon belül, hanem effektíve a sportnak adni a pénzt. Mert nemcsak arról van szó, hogy eredményesek legyenek Pekingben, hanem arról van szó, hogy tele vannak az uszodák, tele vannak a vívótermek, tele vannak a különböző pályák, mert szeretnének a gyerekek sportolni, egészséges életmódot folytatni. És akkor lehet, hogy nem arról kellene vitatkozni, hogy állami tulajdonban maradjanak a kórházak vagy nem, hanem arról kellene vitatkozni, hogy minél több tornatermet építsünk, vagy minél több lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek arra, hogy az egészségüket megvédjék. Egész egyszerűen ez van ebben a költségvetésben.

Benne van még két olyan fejezet, és ezzel fejezném be, amelyek megint elfogadhatatlanok a számomra. A módosító javaslataink arra irányulnak, hogy ott van 450 vagy 480 millió forint rendőrségi biztosításra. A Fradi-Dózsa-meccs után, amikor verekszenek majd a szurkolók, akkor a rendőrséget abból fizetjük ki - hát micsoda?! Miért a sportfejezetben van ez? Miért nem a belügyi fejezetben? A rendőrség miért nem egyértelműen a belügyi fejezetből kapja a feladatát és a finanszírozását? Mi köze a magyar sportnak ehhez? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Az 500 millió forintot - a feladatot igenis szépen át kell rakni oda, ahol annak a helye van - tessék beleforgatni a sportba, nem személyi juttatásokra, mint ahogy ezt olvastuk, hanem mondjuk, a Magyar Olimpiai Bizottság működési költségeinek növelésére vagy a feladatellátása teljesítéséhez szükséges források biztosítására.

A másik a Hungaroring kérdése: szépen lassan - korábban egyébként, a Fidesz-kormány alatt nem így volt, a Gazdasági Minisztériumnál volt - visszacsúszott a Sportminisztériumhoz a 3 milliárd forint. És akkor azt mondjuk, hogy a sportra adott támogatás ugyanannyi, csak áttoltunk 3 milliárdot a Hungaroringre. Korábban átkerült a gazdasági tárcához, nem a sportfejezetben volt egyébként. Most itt van 3 milliárd forint. Tudom, Ecclestone úr azt mondta, hogy ha nem adjuk oda a 3 milliárdot, akkor elmegy a Hungaroring, és ennyi bevétel esik ki, annyi bevétel esik ki, és a többi, és a többi. Én ezt tudom, csak nem innen kellene ezt finanszírozni. A Hungaroring egy turisztikai, idegenforgalmi esemény - oda kell pakolni a pénzt, ahova az való. És ha az a 3 milliárd itt lenne, ha az az 500 millió itt lenne, akkor én most nem azt mondanám önöknek, hogy gyalázat, ami történt, hanem azt mondanám, amit Bakonyi Tibor törekvéseivel kapcsolatban, hogy köszönöm, hogy a sportot engedték a továbbiakban is életképesnek maradni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit tudtam hozzátenni. A Magyar Demokrata Fórum igyekszik a módosítóival ezeket a hibákat kiigazítani, de ez kormányzati szándék nélkül nyilván nem megy.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnézést kérek a vehemens hozzászólásért, és azért is nézze el nekem, mert egy szövetségi elnökből, aki a jövő év első három hónapjában nem tudja utaztatni a versenyzőit a világkupaversenyekre, ez az indulat fog kiváltódni, amikor meglát egy ilyen adatot.

És nincs igaza, államtitkár úr, hiszen az eredeti költségvetésben 250 millió forint volt a Nemzeti Sporthivatal bérköltségeire, és ezért nincs igaza. Amikor meglátom ezt az adatot, hogy közel 500 millióval megemelik ezt a bérköltséget, miközben az Olimpiai Bizottság működési költségeit leveszik 50 millió forintra - 50 millió forintra, államtitkár úr -, akkor ne haragudjon, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy az történik, van egy szakmailag alkalmas szervezet, amely kiválóan megcsinálta az elmúlt négy évben az olimpiai felkészítés minden egyes részletét, kiválóan alkalmas szakemberekkel, tizenhárom fővel, közben létrehozzuk a Nemzeti Sporthivatalt, megszüntetjük a minisztériumot, először kisebb létszámmal akarjuk létrehozni a hivatalt, majd a módosítók kapcsán odateszünk még nem tudom, hány embert - mert el kell őket helyezni -, 92 embert, akik egyébként megítélésem szerint nem tudják ellátni és átvenni a Magyar Olimpiai Bizottság szakmai feladatait.

Ma egyébként a MOB-hoz van telepítve a kötelezettség az olimpiai felkészülésért, a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, és ezt ellátja 13 emberrel, de létrehozzuk a Nemzeti Sporthivatalt több mint 700 millió forintos költségvetéssel, személyi bérekkel és működési költségvetéssel. Ezeknek a legnagyobb része személyi költség. Egyszerűen az ember nem tud mit mondani.

Én mint a Magyar Vívószövetség elnöke, nem tudom kiutaztatni a versenyzőket már január, február, márciusban, mert nincs pénz, 50 százalékra visszavették a pénzeinket. Nem az olimpia miatt voltak magasabbak az összegek, azokat leszámítva 50 százalékkal csökkennek a magyar élsport pénzei, márpedig enélkül nem lesz Pekingben eredményes olimpia.

Én egyébként emiatt voltam és vagyok elkeseredett, ezért vagyok emocionálisan érintett, mert kiüresítik az Olimpiai Bizottságot, megcsinálnak egy hivatalt, de nem lesz ellátva a feladat, és szépen megy vissza a magyar élsport.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt fölmerült néhány olyan kérdés, amely ugyan nem tartozik közvetlenül a költségvetési vitához, de engedjék meg - tekintettel arra, hogy elég sok helyen bent vagyok a magyar sportvezetésben -, hogy olyan információkat adjak képviselőtársamnak, amelynek feltehetően nincsen a birtokában, elsősorban a dopping területén.

A dopping megelőzése, a doppingvizsgálatok elvégeztetése, a doppingellenőrzés kizárólag állami feladat, törvényben rögzített állami feladat. (11.20)

Az olimpián kialakult helyzet felelőssége megítélésem szerint mindenféleképpen az államot terheli, mert úgy mentek ki a sportolók, igen tisztelt képviselőtársam, hogy nem volt megfelelő a kontroll. Ez az önök felelőssége. Azért, mert Schmitt Pál elnök úr kezet adott Gyurcsány Ferencnek az olimpián, és azt mondta, hogy ebből nem csinálunk politikai kérdést, és ő ezt be is tartotta, és nem lőtt a kormány és az állam irányába a tekintetben, hogy nem voltak megfelelőek ezek a munkálatok, ezért én ettől függetlenül elmondhatom, mert én nem ráztam kezet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral, hogy itt kizárólag az államnak van kötelezettségmulasztása. A Magyar Olimpiai Bizottság költségvetésében nincsen ilyen tétel, viszont a Sportminisztérium költségvetésében tavaly egyébként közel 200 millió forint volt erre a fejezetre. Sajnálatos módon az ez évi költségvetésben egyébként visszaesett 142 millió forintra a doppinggal kapcsolatos költségek nagyságrendje.

Tisztelt Képviselőtársam! Mielőtt megszólal, legyen szíves körülnézni ezekben a dolgokban, mert a Magyar Olimpiai Bizottság nagyon szomorú azért, hogy megtörténtek ezek a dolgok. Kizárólag egyébként nyilván elsősorban a sportolót magát meg a környezetét terheli a felelősség, nem az államot, hogy egy ilyen vétségben benne volt. Mindent megtett a Magyar Olimpiai Bizottság, hogy ennek a körülményeit kivizsgálja, a szövetségek megtartották a megfelelő közgyűléseket, és meghozták a döntéseiket, de a dolog nem erről szól.

Az, hogy bekövetkezett az eset, hogy úgy ment ki a sportoló, hogy adott esetben nem volt megfelelő az előkészített vizsgálat, azért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kizárólag a minisztériumot terheli a felelősség. (Közbeszólás a Fidesz részéről: Úgy van! - Taps az ellenzéki képviselők soraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az állattenyésztésnek évszázados hagyományai vannak. E tekintetben a különböző ágazatokban Magyarország nemzetközi megítélése kedvező, szerepe meghatározó. Sajnos, az elmúlt évtizedben több területen is elvesztettük vezető szerepünket, de még így is mindig méltán lehetünk büszkék például a lótenyésztésben és az ebtenyésztésben elért eredményeinkre. Ennek a sikernek a titka többek között a szakmai feltételeknek való megfelelés, és egy széles társadalmi alapon nyugvó szervezet, jó tagsági érdekképviselet.

A rendszerváltoztatás utáni évek bebizonyították, hogy az állam jól teszi, ha számít és támaszkodik a civil szervezetek munkájára. Különösen akkor van ennek jelentősége, ha egy nagy múltú és szakmailag is felkészült szerveződésről van szó. Európa egyetlen országában sem gyakorlat, hogy az állam beavatkozik a civil társadalom munkájába, inkább segíti azok törekvéseit. Ez lenne természetes a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete esetében is, mely által megrendezett nemzetközi kiállításon a hétvégén személyesen győződhettem meg annak szakmai sikeréről, amely méltán viszi jó hírünket határainkon túlra. Megismerhettem a 105 éves tradíciókkal rendelkező egyesület nemzetközi porondon elért kiváló eredményeit, és nyilván miniszter úrhoz is eljutnak a magyar ebtenyésztők világsikerei. Találkoztam a kiállításon megjelenő nemzetközi kutyás szövetség elnökével, aki nagy elismeréssel szólt a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének tevékenységéről. Tájékoztatott arról is, hogy Magyarország az egyesület szervezésében rendezheti meg 2006-ban a közép-kelet-európai kutyakiállítást, és 2008-ban az európai kiállításnak lehetünk házigazdái.

Tisztelt Miniszter Úr! Mindnyájunkat jó érzéssel és büszkeséggel töltenek el ezek a nagyszerű nemzetközi eredmények. Kérdezem ezért a miniszter urat: milyen tájékoztatást kapott a nemzetközi szövetségtől a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete képviseleti működésével kapcsolatban? Milyen a tárca kapcsolata ezzel az egyesülettel?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Miniszter úr, sajnálom, de azt kell mondanom, ön összevissza beszél. Nem ezt kérdeztem öntől, és szokásomtól eltérően egy kicsit keményebben fogok fogalmazni, mert a tegnap tapasztaltak és az ott begyűjtött információk alapján ön nem látja a fától az erdőt. Én azt kérdeztem öntől, hogy nemzetközi szinten a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete milyen tevékenységet fejt ki, milyen információi vannak önnek erről. Én tegnap beszéltem a nemzetközi szövetség elnökével, és nagyon nagy elismeréssel szólt erről a több mint 20 ezer taggal rendelkező, 105 éves tradicionális egyesületről. Ön egy olyan típusú lobbira ült fel, és egy olyan lovon ül, miniszter úr, ami ennek az egyesületnek a szétdarabolását, a tönkretételét akarja segíteni és kezdeményezni, mindenféle jogszabályi alapokra hivatkozva.

Önhöz fordultak, miniszter úr, ezek az emberek nemegyszer, és ön elutasította az ő kérésüket anélkül, hogy végignézte volna a mögöttes tevékenységet, és annak nemzetközi vonzatát, azt, hogy mit jelent Magyarország számára az a sok nemzetközi eredmény és elismerés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit ez az egyesület foglalhat magába, és tett az asztalra. Én azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel önnek mélyebben kellene foglalkoznia. Nyilván nem fogadom el a válaszát, és folytatni fogom a jövő héten is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy évvel ezelőtt a sporttörvény módosítása, elfogadása azt eredményezte, hogy folyamatosan kerülnek vissza a sporttal kapcsolatos döntések az állam kezébe, miközben a jól működő és nem akármilyen szinten teljesítő tradicionális sportszervezetek háttérbe szorultak, mozgásterük leszűkült.

(16.20)

Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy 2005-ben, egy mindannyiunk által sikeresnek értékelt olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság az előzetes jelzések alapján 50 millió forint támogatásban részesül. De elmondhatnánk ezt a Nemzeti Sportszövetség, a Szabadidősport Szövetség vagy a Sportegyesületek Országos Szövetsége esetében is. A tavalyi állami pénzek a módosítások után is csak az ez évi támogatások 50 százalékát teszik ki.

Ezek után döbbenetet váltott ki az a felismerés, hogy egy módosító javaslat kapcsán - hangsúlyozom: módosító javaslat kapcsán - a megszűnt sportminisztérium utódjaként létrehozott Nemzeti Sporthivatal eredeti, 250 millió forintos személyi juttatásokat és béreket fedező kerete több mint 482 millió forinttal növekszik. Ebből a pénzből több mint kilencven embert alkalmaznak, ami ellentétes azzal a kormányzati szándékkal, mely szerint csökkenteni kell az államapparátus kiadásait. De ellentétes azzal a törekvéssel is, amely az önkormányzatok létszámleépítését írja elő.

Többek között ezért is a Nemzeti Sporttanács 17 tagja közül 11 támogatásával december 3-án egy ötpontos határozatot fogadtak el, melyben megfogalmazódtak a sport 2005. évi biztonságos működésével kapcsolatos kérdések.

Kérdezem az államtitkár urat, hogy eljutott-e önhöz hivatalosan ez a határozat, mit kíván tenni azzal kapcsolatosan. Olvasta-e az ennek kapcsán megfogalmazott nyílt levelet?

Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Ön nem érti azt, amit kérdezek, és nem válaszolt a kérdésemre. A Nemzeti Sporttanács egyébként akkor tudott a költségvetéssel foglalkozni, amikor már itt a módosítók tárgyalása megtörtént, és szavaztunk a parlamentben, azzal ellentétben, amit a törvény előír. Ez az egyik dolog.

A másik: valóban létrejött egy Nemzeti Sporthivatal, nem egy erős Nemzeti Sporthivatal, tisztelt államtitkár úr, hanem egy felduzzasztott Nemzeti Sporthivatal, sok kompetencia nélkül.

A harmadik pedig, hogy azt a levelet, amire én rákérdeztem, és ön nem válaszolt erre, nem én magam és nemcsak az Olimpiai Bizottság, hanem 11 olyan ember írta alá, mint Schmitt Pál, mint Berényi János, a Nemzeti Sportszövetség elnöke, Török Ferenc, a Wesselényi Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Zsivótzky Gyula, a nemzet sportolója, Istvánfi Csaba, a Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke, Nébald György, a választott sportbíróság elnöke, Nádas Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Vass Károly, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke, Wisinger János, a Magyar Szabadidősport Szövetség képviselője, Frenkl Róbert, a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke és jómagam. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, itt nemcsak az Olimpiai Bizottságról, hanem az egész magyar sportról van szó, amit önök egyértelműen háttérbe szorítottak, és a Nemzeti Sporthivatalba…

ELNÖK: Köszönjük szépen.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …beépített költségvetésből osztogatnak majd ezeknek a szervezeteknek elég keveset. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten kérdést tettem fel önnek, ki képviseli a magyar ebtenyésztőket a nemzetközi kutyás szövetségben címmel. Megkérdeztem öntől, milyen a tárca kapcsolata a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetségével, és milyen tájékoztatást kapott a nemzetközi szövetségtől a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete képviseleti működésével kapcsolatosan.

Miniszter úr, ön akkor a feltett kérdéseimre nem válaszolt, viszont többek között azt állította, hogy az egyesület a nemzetközi szövetségben jogtalanul képviseli Magyarországot, jogszabályellenesen működik, és hogy ez a 105 éve megalakult, és a nemzetközi szövetségben alapítóként részt vevő, kiválóan működő, nagy hagyományokkal bíró egyesület semmiféle kompromisszumra nem hajlandó.

A tények viszont ezzel ellentétben arról tanúskodnak, hogy az egyesület elnöke a 2002-es választások után személyesen tárgyalt önnel, ahol tájékoztatta önt a kialakult helyzetről, és megfogalmazta az ön hatáskörébe tartozó miniszteri rendelet tarthatatlanságával kapcsolatos kérését. A miniszter úr sajnálatos módon, érdemben nem foglalkozott az ebtenyésztők e tárgykörben önnek benyújtott petíciójával, és nem volt ideje fogadni a nemzetközi kutyás szövetség elnökét sem, aki ennek ellenére levélben jelezte a nemzetközi szövetség álláspontját, mely szerint nem Magyarország, hanem a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete a tagja és a szerződéses partnere a nemzetközi szövetségnek.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön a barátságosnak nem nevezhető válaszlevelében perrel fenyegeti meg, nemzetközi bírósági eljárás megkezdéséről tájékoztatja a nemzetközi szövetség elnökét. Továbbra is érthetetlen számomra, hogy a legrégibb és legnagyobb magyar kutyás civil szervezet, annak ellenére, hogy 2006-ban megrendezheti Magyarországon a közép-kelet-európai kutyakiállítást, és 2008-ra megkapta az európai kiállítás rendezési lehetőségét, miért áll a miniszter úr útjában.

(14.20)

Ha három évvel ezelőtt jelezték a miniszter úrnak a korábban megalkotott miniszteri rendelettel kapcsolatos aggályaikat, miniszter úr miért nem helyezte azt hatályon kívül?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Miniszter Úr! Önt feltehetően bizonyos kérdésekben félretájékoztatják, mint ahogy ez történt akkor is, amikor az ön aláírásával kapott 2003 végén a Magyar Fekete Komondor Egyesület 400 ezer forintos támogatást a fekete komondor történetének feldolgozására, ami kutyás berkekben is enyhén szólva mosolyt fakasztott az arcokra, hiszen nem kell nagy tapasztalat és hozzáértés a kutyatenyésztés terén ahhoz, hogy valaki tudja, hogy ilyen nincs Magyarországon. (Derültség a Fidesz soraiban.) Bár az is lehet, miniszter úr, hogy ami fehér, tiszta és világos, ön feketére kívánja változtatni.

Pontosan azért, hogy a dolgok tiszták és fehérek legyenek, arra kérem, hogy helyezze hatályon kívül az ön hatáskörébe tartozó jogszabályt, amitől a miniszter úr a korábbi válaszában sem zárkózott el, és amivel feltehetően az ön által is ismert állampolgári jogok országgyűlési biztosa által adott 18 oldalas jelentés is egyetért.

Egyben felhívom minden e kérdéssel egyetértő ebtenyésztő és kutyabarát figyelmét, hogy a kedvenc kutyájáról készült fénykép január 5-ei, miniszter úrnak történő elküldésével a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba segítse a miniszter urat a jó döntés meghozatalában. (Derültség az ellenzék soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő 13673. számú törvényjavaslat előterjesztése a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről indokolt volt. Indokolt volt egyrészt azért, mert az 1996. évi XXI. törvény a '98-ban meghozott 35. számú országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozattal együtt határozta meg, hogy a budapesti agglomeráció térségét mint kiemelt térséget külön kell kezelni, és a területére területrendezési tervet kell készíteni.

A kérdés rögtön felmerül, hogy miért éppen most, miért nem eddig, hiszen az azóta eltelt kilenc esztendő számos olyan helyzetet alakított ki, ami a most előttünk fekvő területrendezési terv szerkezeti és övezeti tervét messzemenően befolyásolja és megvalósíthatatlanná teszi. Mindamellett, hogy a területrendezési terv elkészítése a budapesti agglomerációs övezetben maximálisan indokolt, hiszen lehetőséget ad ebben a térségben a fejlesztési elképzelések összehangolására, a késedelem több esetben károkat is okozott, de elsősorban nagy lehetőségektől fosztott meg bennünket. Mert 1996-ban lehetőség lett volna arra, hogy Budapest és a közvetlen környezete, azaz az agglomerációs övezetbe tartozó 80 település együttes, összehangolt munkájának eredményeképpen egy olyan rendezési tervet alkosson meg, amely a térségben meglevő természeti és egyéb értékek megtartása mellett lehetővé teszi, hogy mindenki egyaránt részesülhessen a rendezési tervből következő előnyökből, és a terheket is együttesen vállaljuk; mindezt úgy megvalósítva, hogy ne sérüljön az önkormányzati autonómia, azaz a települések egyenrangú partnerként kezeljék egymást. Gondolok ez alatt arra, hogy egy ilyen rendezési terv lehetővé teszi a befektetési lehetőségek együttes megjelenését, a települések megélhetési küzdelmében az egymás közötti verseny helyett a települési értékek, érdekek, fejlesztési lehetőségek együttes és ezáltal jóval hatékonyabb megjelenését.

Egy mindenki által elfogadott rendezési terv annak szerkezeti és övezeti besorolásával áttekinthető fejlesztési, befektetési irányokat mutat. Ennek elmulasztása sajnos azt eredményezte, hogy a jobb helyzetben levő települések, ahol például az infrastruktúra kiépítése sokkal jobb volt, a megélhetésért való küzdelemben azonnal éltek a befektetők különböző ajánlataival, igyekeztek mindent megtenni azok kiszolgálására anélkül, hogy sokszor a környezetük és a szomszéd települések ebből származó terheit figyelembe vették volna. Erre példa a mindannyiunk által ismert, rendkívül jó adottsággal rendelkező budaörsi térség befektetési és fejlesztési programjának vagy a Budakeszi és környéke, Telki nagyarányú lakóingatlan-fejlesztési programjának eredménye, aminek következtében ma a közlekedés helyzete ebben a térségben teljesen ellehetetlenült. De említhetném a gödöllői térség autópálya-díjasításának következményeit, ami szintén tragikus környezeti és forgalmi helyzetet jelent a települések számára, és a mai napig nincs megoldva.

Az összehangolt fejlesztési lehetőségek elmulasztása eredményezte azt is, hogy a fővárosból az agglomerációba rövid idő alatt kitelepülő több mint 300 ezer ember komoly kihívást jelent az övezet településeinek, hiszen az általuk igényelt és kötelezően biztosítandó szolgáltatások kapacitásbővüléseinek feltételei sem voltak adottak. A települések nagymértékben megvalósuló belterületbe-vonási programjai, az építési övezetek kialakítása, az ingatlanok értékesítése biztosította a letelepedés feltételeit, de azzal már kevésbé foglalkoztak az érintettek, hogy a kötelező feladatokat hogyan tudják teljesíteni a megnövekvő igények szerint. Az elkövetkezendő években ezzel a helyzettel is foglalkozni kell, hiszen egyre nagyobb nyomás nehezedik az agglomerációs települések oktatási, kulturális intézményeire, miközben az azok bővítéséhez szükséges financiális feltételrendszernek még a nyoma sincs meg.

Az elmulasztott kilenc esztendőben az is megtörtént, hogy a főváros sokszor erejével visszaélve saját problémáinak megoldására használta fel a rendezetlenség helyzetét, azaz a szennyvíziszap vagy a kommunális szemét, kommunális hulladék elhelyezését természetesen ebben az övezetben kívánta megoldani anélkül, hogy ezzel megoldotta volna az agglomerációs övezetben levő települések hasonló problémáit; illetve olyan feltételeket diktált például a kommunális hulladék elhelyezésének kérdésében, amelynek a települések nem tudtak megfelelni.

Bizonyos gazdasági érdekeltségek e kérdésben azt eredményezik ma is, hogy például a XVI. kerületben keletkező kommunális hulladék a Duna másik oldalán kerül elhelyezésre, ahelyett, hogy a közvetlen közelben levő lerakóhelyet használnák. A késedelem oka tehát nem feltétlenül szakmai mulasztás, hanem jelentős részben az ellenérdekeltségi rendszer által kialakult helyzet. E kérdésben az elmúlt kilenc esztendőben nem sikerült a törvényhozásnak a települések számára a konszenzuskeresési készséget erősítő, megfelelő hátteret biztosítani. Mind ez idáig a főváros a nagyobb gazdasági erő pozíciójából diktálta a feltételek egy jelentős részét. Ennek jó példája az agglomerációs övezetbe is átnyúló, BKV által biztosított közlekedési szolgáltatás is, hiszen több esetben a főváros megzsarolta az övezet településeit: amennyiben nem fizetnek, akár a szolgáltatást is megszüntetik, elfelejtve azt, hogy mit jelent számára a tulajdonosi kötelezettség, és elfelejtve azt is, hogy ezen szállítóeszközök az embereket két irányba szállítják, azaz az övezetből Budapestre, és nyilván fordítva is.

Az elmúlt években a munkahelyek száma jelentős mértékben nőtt az agglomerációs térségben, ahová a fővárosból is nagyon sokan utaznak. A főváros arról is megfeledkezett, hogy az elmúlt 15 esztendő önkormányzatisága az agglomerációs övezetben számos olyan értéket elevenített fel a települések életében, aminek következtében megszűnt a régi szocialista típusú elképzelés az övezet alvó településeinek kialakításával kapcsolatosan. Ezek az önkormányzatok újraélednek és élni akarnak. Képesek arra, hogy szerves részei legyenek egy térségnek, és igénylik azt, hogy egyenrangú partnerként kezeljék őket.

Az agglomerációs területrendezési tervnek akkor lenne igazán értelme, ha irányokat és javaslatokat dolgozna ki arra, hogy a főváros és a körülötte levő 80 település ebből a helyzetből együttesen kialakított még meglevő lehetőségeket hogyan tudja kiaknázni, ehhez milyen állami részvételre van szükség, és milyen uniós lehetőségeket nyit meg. Ez a törvényjavaslat sajnálatosan csak egy egyszerű szabályozásra terjed ki, aminek vannak az övezeti besorolás eredményeképpen valóban jó és elfogadható részei, de mindamellett, hogy rögzíti a jelenlegi állapotokat a szerkezeti terv részében és besorolja az övezeteket, sajnos lényeges előrelépést a kialakult problémák tekintetében nem jelent.

Összegezve: a budapesti agglomeráció Magyarország legerősebben urbanizált térsége, melyben mindenféle állami, önkormányzati intézkedésnek elsődlegesen azt a célt kellene szolgálni, hogy maga a térség és az itt élő lakosság számára valóban élhető lehessen, nemkülönben azt, hogy a gazdaság szereplői számára biztosított megfelelő jogi és gazdasági feltételek biztosításával a térség megőrizhesse rendkívüli gazdasági potenciálját. Megállapítható az is, hogy a javaslat szinte egyáltalán nem foglalkozik az agglomeráció urbanizált térségeivel, az agglomeráción belül 80 település kapcsolatrendszerével, a térségben betöltött sajátos szerepével, illetve e szerepek differenciálásával. A szerkezeti terv egyes elemei kivételével az anyag nem törődik a valós térszerkezettel, nem határozza meg az egyes települések szerepkörét, illetve az azokkal összefüggő sajátos elvárásokat, követelményeket.

Nem foglalkozik az anyag az urbanizálódás indokolatlan mértékének megfékezésével sem, lényegében egyetlen elemében sem intézkedik a hagyományosnak tekinthető települési struktúra megőrzéséről, illetve nem jelöli ki a fejlesztés kívánatos tendenciáit, sőt nem foglalkozik az övezetben ellehetetlenedő közlekedés kérdésével sem. A tervezet nem veszi tudomásul azt sem, hogy Budapest az agglomeráción belül is kiemelt szerepet kell hogy játsszon, ugyanakkor megérdemli, hogy e szerep betöltésével együtt a szükséges mértékben védelmet is élvezzen a már jelenleg is szinte elviselhetetlen urbanizációs terhelés csökkenése formájában.

A tervezet döntően a táji és természeti elemekre, védelmi és védő funkciókra koncentrál, így éppoly defenzív tartalmú, mint a hazai építésügyi jogrend szinte valamennyi eleme.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a javaslatnak sokkal progresszívebb tartalommal kellene foglalkoznia a térség meglevő adottságaival, és meghatározni azokat a kívánatos tendenciákat, amelyek figyelembevételével kijelölhetők a fejlődés, fejlesztés főbb irányai. A Magyar Demokrata Fórum szerint a budapesti agglomeráció területrendezési terve csak akkor töltheti be hivatását, ha a jogalkotó megtalálja azt a kényes egyensúlyi állapotot, amely az ökológiai, gazdasági és egyéb szempontok együttes mérlegelésével a szükséges mértékben alkalmazott korlátok között, de lehetőséget biztosít az agglomeráció ésszerű, környezetkímélő, fenntartható fejlődéséhez.

(15.10)

Mivel a javaslat mindezekkel lényegében adós maradt, a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a jogalkotó a kívánatosnak vélt célt nem éri el, és az agglomerációban lévő települések önkormányzatainak továbbra is azzal kell számolniuk, hogy nem az állam segítő közreműködésével, hanem defenzív politikájának korlátai között kell megfelelniük a velük szemben jogosan támasztott elvárásoknak.

Mindezek miatt a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot jelen állapotában általános vitára nem tartja alkalmasnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Decemberben két alkalommal is kérdést intéztem önhöz, melyekben szerettem volna megtudni, hogy ki képviselheti a magyar ebtenyésztőket a nemzetközi kutyás szövetségben, és miért nem rendezhet Magyarországon nemzetközi kutyakiállítást például a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, amelyik az idén 106 éves, és ehhez megfelelő felkészültséggel és nemzetközi tapasztalattal rendelkezik.

(15.10)

Ezekre a kérdésekre a mai napig nem kaptam választ. Ön viszont eközben megismerhette az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ezzel kapcsolatos, december 14-én keltezett jelentését, melyben megállapítást nyertek szó szerint a következők: “A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azon eljárásával, melynek során egy külföldi társadalmi szervezetet egy magyarországi tagjának kizárására, és helyette egy új magyarországi társadalmi szervezet tagként való felvételére kívánta rábírni, a társadalmi szervezetek autonómiáját megsértette, ezzel az egyesülési joggal összefüggő visszásságot okozott.ö

Megállapítást nyert az is, hogy az ezzel kapcsolatos, ön által módosított 64/98-as FVM-rendeletben meghatározott társadalmi szervezetnek, amely jelenleg a Magyar Ebtenyésztők Szervezeteinek Szövetsége, kizárólagos jogként adja oda a nemzetközi kutyás szövetségben lévő magyar képviselet lehetőségét; a kiállítások és egyéb, minősítést adó rendezvények összehangolását; a bírók képzésében és minősítésében való részvételt, rendezvényekre bírók delegálását; a rendezvényekkel kapcsolatos nemzetközi hitelű nyilvántartások vezetését; a kivitelre szánt ebek exportszármazási igazolásának kiállítását, nyilvántartását; valamint az őshonos ebfajták fenntartásának és megőrzésének irányítását és összehangolását, egységes nemzetközi képviseletét. Ismétlem, tisztelt miniszter úr, mindez egy szervezet kizárólagos joga.

Emellett ezen szervezet, a részére adott felhatalmazás alapján, e tárgykörben hatósági felügyeletet is ellát. A jelentésben ebből következően megállapítást nyer, hogy az ön által módosított rendelet jelen formájában a jogállamiság elvével, és az abból levezethető jogbiztonság következményeivel összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza, továbbá hogy a hatósági jogkör ilyen delegálására önnek, miniszter úr, nem volt törvényi felhatalmazása, ezért a rendelet kibocsátásával a jogállamiság elvével és az abból levezethető jogbiztonság követelményeivel összefüggő visszásságot okozott.

Tisztelt Miniszter Úr! A 16 oldalas jelentés, ami itt van, számos más visszásságra is felhívja az ön figyelmét, és felszólítja, intézkedjen arról, hogy a jövőben egy miniszteri tanácsadó sem önállóan, sem a miniszteri kabinet nevében eljárva ne lépje túl a hatáskörét. És ön, miniszter úr, sem az engedélyező hatóság, sem pedig a szakhatóság hatáskörét ne vonja el; továbbá a jövőben tartózkodjon a magyarországi és külföldi társadalmi szervezetek autonómiájának megsértésétől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Tisztelt Miniszter Úr! Azért, hogy az állampolgári biztosi jelentésben megfogalmazott feltételeknek megfeleljen a 64/98-as rendelet, a rendelet jelentős módosítására van szükség. (Az elnök ismét csenget.)

Kérdezem öntől, miniszter úr, mit tett annak érdekében, hogy a december 14-én keltezett biztosi jelentésben megfogalmazott észrevételeknek a jelzett rendelet megfeleljen.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Egyszerűen megdöbbenek, hogy az állampolgári jogok biztosának jelentését ön egyoldalú tájékoztatáson alapuló jelentésnek ítéli meg. Egész egyszerűen ez nem méltó a Magyar Országgyűléshez és azokhoz a biztosokhoz, akiket a Magyar Országgyűlés választ meg. Elfogadhatatlan ez a megközelítés.

Ön engem egyébként azzal vádol, hogy törvénytelenséghez asszisztálok, jogszabály-ellenességhez asszisztálok. Önök alkottak egy olyan jogszabályt, hogy egy civil szervezetet ki kell készíteni, el kell lehetetleníteni, meg kell büntetni. Nem az ebtenyésztés szabályairól van szó, hogy azok elfogadhatatlanok, miniszter úr, hanem ön egy olyan szervezet kezébe adta a lehetőséget, a kizárólagosságot, és törvény nélküli felhatalmazással adta oda a hatósági jogkört, mely szervezet vezetője, miniszter úr, főtitkára volt a MEOE-nak, bűnvádi eljárás folyt ellene, elítélték, majd egészségi állapota miatt nem hajtották azt végre. Ennek a szervezetnek, amelyiknek ön odaítélte ezt a jogosítványt, ő az elnöke.

Itt egy háborúról van szó, és önök ahhoz asszisztálnak, hogy a jogszabályok úgy legyenek megfogalmazva - a minisztérium által kialakított jogszabályok -, hogy a másik szervezetet tönkretegyék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Elfogadhatatlan, és nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás az MDF padsoraiból: Helyes! - Dr. Németh Imre: Jogállam!)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar alkotmány az országgyűlési képviselők minősített többségével választandó állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladatáról a következőképp rendelkezik: “Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatosan tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.ö Mindezek mellett az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy az országgyűlési biztos eljárása során független, intézkedését kizárólag az alkotmány és a törvények alapján hozza meg.

Ezek tudatában megdöbbentő volt hallani Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez intézett interpellációmra adott válaszában - hogy szó szerint idézzem -: “Az ombudsmani jelentéssel kapcsolatban azt szeretném önnek elmondani, hogy az egyoldalú tájékoztatáson alapul.ö Történt ugyanis, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult, mert a Németh Imre földművelésügyi miniszter által módosított 64/1998-as miniszteri rendelet számos esetben hátrányos megkülönböztetésben részesíti a nagy múltú egyesületet. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése hat esetben állapítja meg, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rendeletének módosítása az egyesülési joggal, a jogállamiság elvével összefüggő, a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményeivel, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.

Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a hatósági jogkör jelzett rendeletben lévő delegálására a miniszternek nem volt törvényi felhatalmazása. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa számos ajánlással, felhívással, javaslattal élt a miniszter felé. Ezekből a javaslatokból, felhívásokból és ajánlásokból a miniszter úr december 14-e óta semmit nem teljesített. Ebből tisztán látszik az a szándék, hogy Németh Imre miniszter úr nem tartja kívánatosnak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének jelenlétét, és annak a közel 200 tagszervezetet is magában foglaló 106 éves egyesületnek a felszámolására törekszik, amely 2006-ra megnyerte a közép-kelet-európai, 2008-ra pedig az európai kutyakiállítás rendezésének jogát.

(9.30)

Annak az egyesületnek az ellehetetlenítésére törekszik, amelyik évente több mint 100 millió forint adót fizet az államnak, és amelyik alapító tagja a Nemzetközi Kinológiai Szövetségnek.

A fenti szándékot a miniszter úr azzal nyomatékosítja, hogy komoly büntetéseket, eddig összességében több mint 100 millió forintot rótt ki az egyesületre azért, mert szerinte jogszabályellenesen rendez kiállításokat. Bírósági döntés nélkül törvényellenesnek minősíti az egyesület működését, miközben ő maga törvényi felhatalmazás hiányában delegál hatósági jogkört egy olyan szervezetnek, amely szervezet kizárólagos lehetőséget kapott többek között nemzetközi kutyakiállítások megrendezésére, illetve engedélyeztetése tárgyában.

A miniszter úr által támogatott szövetség mindamellett több mint 10 millió forintos támogatásban is részesül, miközben az elnöke a korábbi főtitkára volt a miniszter úr által üldözött egyesületnek, és akkori tevékenysége eredményeképpen bűnvádi eljárást indítottak ellene, amelyet - az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint súlyos, gyógyíthatatlan betegsége miatt - az általa bizonyítottan elkövetett bűncselekmény vonatkozásában kegyelem okából megszüntettek.

A rövid és vázlatos történet tehát arról szól, hogy minden lehetséges eszközzel tönkre kell tenni egy nagy múltú, 106 éves, minden felkészültséggel bíró, nemzetközi elismertséggel rendelkező szervezetet azért, hogy egy, a miniszterhez lojális s közel álló, alig néhány tíz tagszervezetet magába foglaló, nemzetközi kapcsolatokkal, elismertséggel és jogosítványokkal nem rendelkező szövetséget hozzon helyzetbe. Ennek kapcsán az állampolgári jogok biztosának figyelmeztető jelentése sem volt akadály.

Az ombudsmanok hivatalát azért hozta létre az Országgyűlés, hogy az állampolgároknak lehetőséget biztosítson arra, hogy ha sérülnek jogaik, vagy hátrányos helyzetbe kerülnek bizonyos intézkedések kapcsán, akkor lehetőség legyen a panaszok minden befolyás nélküli kivizsgálására. A parlament kétharmados többségével megválasztott országgyűlési biztosok legitimitása megkérdőjelezhetetlen. Éppen ezért furcsa és elfogadhatatlan az MDF számára, hogy egy olyan esetben, amikor a megállapított visszásságok egy miniszter tevékenységére vonatkoznak, ő megteheti, hogy azt figyelmen kívül hagyja, mert véleménye szerint egyoldalú tájékoztatáson alapul, megkérdőjelezve ezzel a biztosi jelentés objektivitását. A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány egyik tagja ilyen formában járassa le a demokratikus intézményrendszer egyikét.

Az MDF felszólítja Németh Imre földművelésügyi minisztert, hogy vonja vissza ezt a kijelentését, és haladéktalanul tegyen intézkedéseket a jelentés felhívásaival, észrevételeivel, ajánlásaival és javaslataival kapcsolatosan, és ezzel állítsa helyre az állampolgári jogok biztosi hivatalának tekintélyét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok minden hangzott el az előző néhány percben, és tulajdonképpen ha ezt kívülről hallgatja valaki, akkor valóban azt érzékelheti, mintha a különböző oldalakon vagy a két oldalon ülők nem értenék egymást.

Elhangzott a kormánynak a maga véleménye, és felmerült bennem a kérdés, hogy a kormány tagjai konzultáltak-e polgármesterekkel a beszédük elkészítése előtt, konzultáltak-e azokkal a képviselő-testületi tagokkal, akik a soraikban ülnek, és megbeszélték-e azt, hogy azokat, amikről ők beszélnek és amivel próbálják egy kicsit fényezni a kormányzati munkát, azok valóban a mindennapi életben, reálisan hogyan és mint tükröződnek vissza.

Lehet számokat mondani, lehet igazolni bizonyos cselekedeteket, lehet azt mondani, hogy ilyen és ilyen nagyságrendben növekedett az önkormányzatok támogatása, de egész egyszerűen nem kell mást csinálni, mint elolvasni az ÁSZ jelentését az elmúlt három esztendőben a költségvetéssel kapcsolatban, annak önkormányzati fejezetét érintően, és elég világosan láthatjuk azt, hogy mennyire csökkent az önkormányzatok támogatásában az állami részvétel reálértéke.

A 2002-es 50 százalékos béremelés - mindig menjünk oda vissza, nem mintha ezen változtatni lehetne, viszont az is igaz, hogy - egy nagyon komoly kormányzati propagandának volt a része. Ez az 50 százalékos béremelés szintén le van írva ebben az ÁSZ-jelentésben, ennek a fedezete az önkormányzati szférában az állami részről nem volt meg. Meg kell nézni az ez évi ÁSZ-jelentést, ebben is elég világosan látszik az, hogyan és mint vélekedik az ÁSZ az önkormányzati többletfeladatokhoz szükséges és adott források tekintetében.

És akkor én előveszem a saját magam kis költségvetését, és megnézem a számokat, amiben az van benne, hogy 2005-ben a többlet állami támogatás Gödöllő tekintetében 270 millió forint, a többlet állami feladat pedig 330 millió forint. Ehhez hozzáteszem azt a 119 millió forintot, amit a központi céltartalék képzése miatt nem kap meg az önkormányzat, és ennek következtében elég világos és elég szépen ki lehet számolni azt, hogy a felét sem kapja meg a többletfeladathoz Gödöllő város önkormányzata, amire azt szokták mondani, hogy egy nagy, jól működő és szép bevételekkel rendelkező önkormányzat.

Nem hiszem, hogy mások egyébként másképp vélekednének, ezeket a számokat kell egymás mellé rakni, és elég világosan látszik az, hogy a többletfeladathoz - a céltartalékképzés leszámításával - a felét sem vagy csak a felét kapják meg az önkormányzatok 2005-ben. Ez szépen rárakódik az előző évi terhekre, az előző évi előttünk görgetett terhekre, aminek nem volt meg a konszolidációja, aminek a konszolidációjáról volt szó; belügyminiszter asszony is ígéretet tett egy bizonyos 50 milliárdos nagyságrendre 2002-ben, nem láttuk ezt a pénzt, aztán a későbbiek során is volt erről szó. Inkább elment abba az irányba a megoldások kidolgozása, hogy próbáljuk az önkormányzatok feladatait közösen ellátni, erre jött létre a többcélú kistérségi társulási törvény, ami olyan, amilyen.

(10.30)

Megítélésem szerint ez egyébként alkalmatlan annak a szándéknak a megvalósítására, ami miatt létrejött, egészen egyszerűen azért, mert ha egy rendszert kivéreztetek, ha nincs benne a pénz, ha sok szegény van, és azokból összerakok csoportokba sok szegényt, az nem fog jobban működni. Legfeljebb a húzótelepülést húzza vissza, azt fogja levinni arra a szintre, amilyen a többi, a húzótelepülésnek meg nem lesz meg az a motivációja, hogy a feladatait úgy lássa el, ahogy eddig ellátta, hogy bevételeket csináljon, mert egész egyszerűen szétteszi a kezét: én miért csináljam? Én miért telepítsek oda cégeket, miért rongáljam az önkormányzat infrastruktúráját? Miért küzdjek, hogyha a kormányzaton lévők fogják magukat, és a költségvetési mutatók alapján egyrészt elveszik az adóerő-képesség formájában, másrészt odateszik azokat a terheket is, amelyek a környéken lévő települések évek óta felhalmozott pénzügyi és gazdasági terheit jelentik.

Nézzük meg a hitelállományt - ezek mind számok, tisztelt képviselőtársaim, és ezekkel vitatkozni nem lehet -, növekedett az elmúlt időszakban. Választókörzetemben Pécel közel 500 millió forintos hitelének a fele működési célú hitel, erről is volt szó. A polgármester és a képviselő-testület szétteszi a kezét: el akarom látni a feladatokat. Erre elhangzik a kormányzat részéről, hogy: igen, létszámot kell csökkenteni, ésszerűsíteni kell az intézményhálózat működését, és sorolhatnám tovább. Nincs lehetőség létszámcsökkentésre, igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, olyan törvények működnek ma az önkormányzati igazgatás és feladatellátás területén, amelyek olyan kötelező létszámokat írnak elő, amely létszámokból nem lehet már csökkenteni, mert ha csökkent az önkormányzat, vagy a feladatellátás sérül, vagy pedig törvényt fog sérteni.

Megítélésem szerint egyébként ma már nincs olyan önkormányzat, ahol nincs ilyen jellegű úgynevezett törvénysértés, ahol nem a kellő, törvényben előírt létszámmal látja el a feladatot. De meg lehet csinálni azt is, hogy fogjuk magunkat, és az óvodáknál - nem kell azokat bezárni, hanem - azt mondjuk, hogy nem 12 órát tart nyitva az az óvoda, hanem csak tíz órát. Meg lehet csinálni azt is, hogy a gyerekeket nem 3 éves kortól visszük az óvodába, hanem 5 éves kortól, hiszen ez a kötelező feladat. Meg lehet csinálni azt is, hogy az általános iskolákban nem fogjuk a nyelvoktatást csoportbontásban csinálni, nem fogunk tagozatokat csinálni, hanem csak a kötelező feladat ellátására törekszik a település, és akkor valóban ki lehet szedni azokat a „ tartalékokatö, amire egyébként a kormányzat utal, hogy igen, a hatékony feladatellátás tekintetében ezeknek az intézményeknek ilyen és ilyen formában ebből a pénzből ki kell jönniük. 55 és 60 százalékát sem fedezi ma már a közoktatási normatíva az önkormányzati feladatellátásban, a közoktatási feladat ellátásában.

Visszatérve erre a kérdésre: mondhatunk statisztikákat, mondhatunk számokat, tehetjük egyiket a másik mellé, de amikor odamegyünk a végrehajtás helyszínére, ahol az ott lévő polgármesterek a költségvetésüket a képviselő-testülettel megszavaztatják, akkor bizony szembesülnek azzal, hogy nincs lehetőség az olyan típusú megoldásokra, amit a kormányzat egyébként előír.

Itt csak zárójelben említem meg, hogy továbbra is úgy érzem: az önkormányzati szféra érdekei a kormányzattal szemben a képviselet szempontjából nem kerülnek meghallgatásra. Az önkormányzati érdekszövetségek vezetői zömében kormánypárti országgyűlési képviselők. A miniszterelnök úr tárgyalt polgármesterekkel - írta a sajtó -, de elfelejtettek tárgyalni olyan polgármesterekkel, akik netalán a patkó másik oldalán ülnek, vagy netalán nem is parlamenti képviselők, hanem otthon más színben indultak a választásokon. Csabai Lászlóné képviselőtársam egyébként, aki itt van, a megyei jogú városok képviseletében aláírta a bérmegállapodást; nem volt rá felhatalmazása, képviselő asszony, én magam a Magyar Önkormányzatok Szövetsége részéről nem adtam ilyen felhatalmazást. Mindamellett pedig olyan jellegű, gyors döntést és aláírást vitt véghez képviselőtársam, ami kimeríti a nem teljes mértékben korrekt eljárás folyamát és metódusát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek tartalékok, az önkormányzati rendszer ki van vérezve. Panaszkodhatunk reggeltől estig, tarthatunk még öt-tíz ilyen önkormányzati vitanapot, nem lesz jobb a helyzet, mert nincs pénz a rendszerben. És ha egy kivéreztetett, legyengített önkormányzati szféra van, és azzal próbálunk valamilyen formában feladatokat ellátni, azzal próbálunk uniós versenyeknek megfelelni, nem fog menni. Hiányzik még egyébként egy csomó minden a korábbi ígéretekből akár a közigazgatási reformmal kapcsolatosan, akár a különböző társulások létrehozásával kapcsolatos, valóban korrekt folyamatok, korrekt és hatékony működést elősegítő háttérdöntések kapcsán. Az az igazság, hogy az elmúlt három esztendő e tekintetben valóban nem telt el hatékonyan, ezt kell kijelentenem, és nagyon nehezen tolerálható az, hogy a három esztendő tehetetlensége kapcsán a korábbi négy esztendő működésére utalunk vissza.

Néhány konkrét dolgot szeretnék még megemlíteni, ami igazolja azokat a gondolatokat, amelyeket elmondtam. Nagy lendülettel jelentette be még a miniszterelnök úr - egyébként erről a szószékről -, hogy most aztán az önkormányzati utak felújítása valóban meg fog oldódni a kátyúzással, hiszen 10 milliárdos keretet fog erre biztosítani, illetve ő azt mondta, hogy 1 forint plusz 1 forinttal próbálja ezt a helyzetet segíteni. Szeretnék egy konkrét adatot mondani, és akkor nyilván érzékelni fogják, mire gondolok: ebből a 10 milliárd forintos keretből - amire talán a belügyminiszter asszony vagy az államtitkár úr, nem tudom pontosan, azt mondta, hogy 30 százalékkal még megemelhető - a közép-magyarországi régió 4,8 milliárdot kapott: ebből a főváros egyébként 4,2 milliárdot, Pest megye pedig 600 milliót. Elég világosan látszik - ugyanúgy, mint a közlekedési normatíva tekintetében -, hogy itt nyilván politikai alku született a koalíciós partnerek között, ami egyáltalán nem az önkormányzati szféra feladatainak és problémáinak a kezelését, hanem a politikai alku formájában az együttműködés hatékony helyzetét eredményezte és jelentette. A közlekedési normatíva tekintetében ugyanígy érzékelhető a főváros dominanciája. A kistérségi, a kisvárosi feladatellátáshoz szükséges normatíva tekintetében hasonlóan nincsenek meg a feltételek a feladatok ellátásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok panasznapot tartani az önkormányzatok tekintetében, azt gondolom, elég világosan látja ezt a kormányzat; az egy másik kérdés, hogy önmagát nyilván igazolnia kell, hogy egy-egy ilyen vitanap alkalmával igazolnia kell az elmúlt három év működését. A Magyar Demokrata Fórumnak az lenne a javaslata, hogy valóban nézzen egy picit vissza a három esztendőre, és a következő egy vagy valamivel több mint egy esztendőben próbálja meg stabilizálni, próbálja meg valamilyen formában konszolidálni az önkormányzatok működését, és most már ne babráljon olyan kérdésekkel, amelyek egyébként ebben az időben nem valósíthatóak meg. Adjon egy picivel több pénzt az ígéretének megfelelően, hogy a települések nyugodtan és békességben el tudják látni a feladataikat, aztán majd meglátjuk, hogy kit igazol a 2006-os választás.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Elfogadom a miniszter urat, igen, köszönöm.

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy odafigyeléssel hallgattuk a miniszterelnök úr által előterjesztett száz lépés programját a sikeres és büszke Magyarországért. A Magyar Demokrata Fórum ezzel kapcsolatos véleménye elhangzott, miszerint a miniszterelnök úr ebben a felszólalásában sem csinált mást, mint kommunikációs technikákkal igyekezte meggyőzni az őt figyelőket, figyelmen kívül hagyva a tényeket. Ezt a kommunikációt és kampányt láthatjuk most már hónapok óta, ami a lehangoló valóságról igyekszik elterelni a figyelmet.

Jó lenne tudni, hogy a nagy nyilvánosság előtt bejelentett kormányfői kampányprogram kommunikációjának a továbbiakban a miniszterelnök úr milyen formákat választ, és ennek érdekében folytatja-e a felsőoktatási intézményekben tett látogatásait. Annál is inkább szeretném tudni a választ, hogy megértsem, a miniszterelnök úr kedves felesége, dr. Dobrev Klára milyen valós célból mond beszédet a gödöllői Szent István Egyetemen május 12-én, délelőtt 11 órakor, munka- és tanítási időben. Szeretném hangsúlyozni: nem egy nemes cél ellen van kifogásom, hanem az esemény helyszíne, lebonyolítása és időpontja az, ami mellett szó nélkül nem mehetünk el.

Elfogadhatatlan ugyanis számomra, hogy az ÁNTSZ vezető munkatársai feladatul kapják, hogy találjanak ki olyan programot, ahol a miniszterelnököt vagy közvetlen környezetét szerepeltethetik. A köztisztviselők által nagy nehezen kitalált és eltervezett, izzadtságszagú esemény aztán lehetővé teszi, hogy a száz lépés programjának első néhány lépése Gödöllőn valósuljon meg a miniszterelnök feleségének vezetésével, aki a “Séta az egészségértö című rendezvényen a gödöllői Szent István Egyetemen munka- és tanítási időben sétálgat és sétára buzdít. Eszembe jutott a jól ismert mondóka: sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs. Abban már csak reménykedhetek, hogy ezt a kis dombocskát a miniszterelnök úr felesége nem Gödöllőn találja meg.

A fentiek értelmében kérdezem a miniszter úrtól, hogy miért nem hagyják dolgozni az embereket és tanulni a gyerekeket, amikor annak ideje van, hiszen az előbbihez hasonló kampányrendezvényeket munkaidő után vagy hétvégén illik tartani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Miniszter Úr! Van egy nagyon szép József Attila vers, a Thomas Mann üdvözlése, abban van benne az, hogy “Te jól tudod, a költő sose lódit: / az igazat mondd, ne csak a valóditö, és úgy érzem, hogy a valódit mondta a miniszter úr, de nem az igazat. És mindjárt megmondom, hogy miért. Mert én jól tudom ennek a rendezvénynek az előkészítését, hogy feladatul kapták az ÁNTSZ munkatársai azt, hogy szervezzenek programot, tehát nem megkeresték a miniszter asszonyt (Sic!), hanem feladatul kapták, hogy szervezzenek programot, miután a miniszterelnök úr is bejelentkezett az egyetemre, csak azon a napon nem tudták fogadni az egyetemen, amikor ő ráért volna.

Higgye el, hogy orvosként is és sportolóként is minden olyan programnak a hű támogatója vagyok, ami az egészség megőrzését elősegíti, és fogom a továbbiakban is támogatni. De én úgy érzem, hogy ez egy kampányrendezvény, egy előre leszervezett kampányrendezvény, amibe ha esetlegesen a város polgármesterét is bevonták volna, akkor semmi akadálya nem lett volna annak, hogy hétvégén - mondom még egyszer - vagy munkaidő után, akár közösen, az egészség megőrzéséért bármiféle olyan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rendezvényhez segédkezzünk, asszisztáljunk, ami valóban, igazán ilyen céllal jön létre.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten több mint száz civil szervezet a petárdázás teljes betiltásáért indított népi kezdeményezés formájában aláírás-gyűjtési akciót Petárdastop címmel. A céljuk, hogy az Országgyűlés törvényben száműzze a közterületekről a hangos és veszélyes robbanószereket.

Mint tudjuk, soha nem okozott annyi vérző sebet és tüzet a felelőtlen petárdadurrogtatás, mint az idén. Történt mindez teljesen legálisan, hiszen az MSZP-SZDSZ-kormány érthetetlen okokból 2003-ban módosította a jól bevált és a biztonságot jobban garantáló jogszabályt, melynek három fő jellemzője van: betarthatatlan, ellenőrizhetetlen és életveszélyes.

Az új kormányrendelet működésképtelensége már december 31-e előtt bebizonyosodott. Szinte senki nem vette komolyan az árusítás megkezdésére megadott hivatalos kezdődátumot, ellenben a felelőtlen rendeletnek köszönhetően jóval több bizonytalan, kétes eredetű petárdát hoztak be az országba. A vámosoknak és a rendőröknek így bőven akadt dolga szilveszter előtt, hiszen komoly illegális petárdaszállítmányokat, raktárakat lepleztek le, a járőrök pedig számtalan magán-tűzijátékos ellen indítottak eljárást. Azonban mindezek ellenére nem történt érezhető változás, és országszerte fékezhetetlen durrogtatók szállták meg az utcákat és a tereket. A mentők szilveszterkor Budapesten hat, országosan tucatnyi olyan esethez vonultak ki, ahol szabadon felhasználható pirotechnikai termékek okoztak sérülést.

Az MSZP-SZDSZ-kormány rendeletének eddig tehát tizennyolc közvetlen áldozata volt. Soha ennyien nem sérültek meg korábban szilveszterkor. A közvetlenül a petárdától megsebesültek mellett pedig még ott vannak a rémült járókelők, a nyugodt, csendes ünneplésre vágyó idősek és a durranásoktól komoly sokkot kapó házi kedvenceink. Hála istennek, Gödöllőn személyi sérülés nem történt szilveszterkor, azonban több millió forintos kár keletkezett egy kapualj teljes kiégésekor.

A rémálomra emlékeztető szilveszter után maga a belügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a petárdarendeletet szigorítani kell. A szigorítással a Magyar Demokrata Fórum egyetért, hiszen soha nem késő a hibákat belátni. Az ígérgetésből azonban nem lett semmi kézzelfogható, mert az utcai petárdázás szabályozása Lamperth Mónika belügyminiszter és Juhász Gábor politikai államtitkár nyílt színen folytatott vitájának esett áldozatul. A Belügyminisztériumban uralkodó puskaporos hangulatnak pedig egyelőre egy komoly vesztese van: a nyugalomra, a rendre és biztonságra vágyó állampolgár.

Sajnálatos, hogy a szabályozás felülvizsgálatával megbízott politikai államtitkár, Juhász Gábor felülbírálta felettesét, és látszatmegoldásokkal kívánta elintézni az ügyet. Az államtitkár javaslata szerint a 14-17 év közötti fiatalok csak szüleikkel vásárolhatnának pirotechnikai eszközöket. Ez a javaslat azzal az előfeltétellel él, hogy a baleseteket kizárólag tinédzserek okozzák. Aki járt az utcán szilveszterkor, az láthatta, hogy nem így van, korosztálytól függetlenül robbantgatnak. Mindamellett ez a látszatmegoldás is betarthatatlan, hiszen a sokszor féllegálisan vagy illegálisan árusított petárdák eladói nem fogják elkérni a személyi igazolványt a vásárlóktól, hogy vajon betöltötték-e már az adott életkort. A legálisan folyó cigarettaárusítások esetében sem sikerült elérni, hogy ne szolgáljanak ki 18 éven aluliakat dohánytermékekkel.

A Juhász-féle javaslat értelmetlenségét Lamperth Mónika is elismerte azzal, hogy Juhász tervezetét magánvéleménynek minősítette. Lamperth Mónika ráadásul azt is kijelentette, hogy nem győzték meg saját beosztottja érvei, és - idézem a belügyminisztert - a fényhatás nélküli, nagy hanghatással járó durrogó petárdák használatát ellenzi. De vajon csupán a fényhatás nélküli, nagy hanghatással járó durrogó petárdákkal lehet kilőni egy ártatlan járókelő szemét, vagy a hanghatás nélküli petárdák is alkalmasak erre?

A Magyar Demokrata Fórum szerint nem itt kell megtenni a különbséget, hanem teljesen be kell tiltani a közterületen történő petárdázást. Az MDF ugyanis addig nem nyugodhat meg, amíg nem születik egy betartható, ellenőrizhető és az állampolgárok biztonságát garantáló rendelet, ezért felszólítjuk a kormányt, vegye komolyan a több mint száz civil szervezet által kezdeményezett aláírás-gyűjtési akciót, és kezdje meg azonnal a jelenlegi petárdarendelet módosítását, ami a petárdázás közterületen való teljes betiltását eredményezi.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(9.30)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A legutóbbi közoktatási törvénymódosítás alkalmával nem kevés vita kísérte az önök által előterjesztett módosítást, többek között azt, hogy az általános iskola alsó tagozatában csak a 4. osztály végeztével kapnak a gyerekek az eddigieknek megfelelően érdemjegyet, az 1., 2. és 3. évben pedig szöveges értékeléssel tájékoztatják a szülőket a gyermek felkészültségi állapotáról, ami annyit jelent, hogy ezekben az években nincs osztályzás. Távol álljon tőlem, hogy most a korábbi vitát generáljam kérdésfeltevésem kapcsán, viszont nem mehetünk el szó nélkül amellett, amiről az illetékesek gondoskodtak, illetve nem gondoskodtak; azokról a körülményekről, amelyek lehetővé tették volna a pedagógusok részére, hogy időben felkészülhessenek munkájuk elvégzésére.

Gödöllőn az oktatási intézményeket járva jutott tudomásomra, hogy az önök vezetése alatt álló minisztérium munkatársai mennyire vették komolyan, és hogyan látták el feladatukat. A pedagógusok tavaly szeptemberben annak rendje és módja szerint hivatalosan és várhatóan a végző elsős diákok számának megfelelően megkérték azokat a dokumentumokat, melyek az év végén a gyerekek értékeléséhez szükségeltettek. Gödöllőn kettő nappal az évzáró előtt érkezett meg a kissé bonyolult értékelőlap és a bizonyítvány. Már ez is túllépi azt a határt, ami ebben a helyzetben elfogadható, hiszen 400 gyermekről van szó és a pedagógusaikról, de kezembe véve a bizonyítványt és az értékelőlapot sajnos olyan megoldhatatlan feladat előtt álltam, amihez államtitkár úr segítségét szeretném kérni.

Mint ahogy látjuk, itt van ez a bizonyítvány az elsősöknek, és ennek a végén van ez a kis zseb, amibe az értékelőlapot bele kell helyezni. (Felmutatja.) Már az is egy nagy kérdés, hogy miért kell külön értékelőlapot ehhez a bizonyítványhoz adni, miért nem benne szerepel az értékelőlap. Sajnos, ebben három évnek az értékelőlap-mennyisége nem fér el, még egy is nehezen, viszont ahogy megpróbáltam összehajtani ezt a bizonyítványt, nem sikerült. Feltehetően államtitkár úr meg tudja itt az ország nyilvánossága előtt mutatni, hogy hogyan kell összehajtani ezt a bizonyítványt, és arra is választ kaphatok, hogy ki és mennyiért végezte el a munkát, milyen határidővel.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon. - Átadja a bizonyítványt és az értékelőlapot Arató Gergelynek. - Derültség.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nagyon sajnálom, államtitkár úr, hogy ön mellébeszél ebben a kérdésben. Nem azt kérdeztem öntől, hogy mi a törvénynek a lényege, hiszen jómagam is tudom. Szeretném tájékoztatni az államtitkár urat, hogy Gödöllőn az iskolák 2004 szeptemberében megigényelték ezeket a bizonyítványokat; azt gondolom, ennél hamarabb nem nagyon lehet, hiszen akkor kezdenek a gyerekek iskolába járni. Sőt, a környékbeli iskoláktól is megkérdeztem; ők is időben igényelték, és két nappal előtte kapták meg.

Amikor nagy léptékben beszélünk a száz lépés programjáról és hatalmas projektekről, akkor ezekről a pici lépésekről is érdemes lenne beszélni, hisz 80 ezer diákot érint ez a kérdés, 80 ezer diák pedagógusait és szüleit, hiszen ezt a diákok bele kell tegyék a bizonyítványba, meg kell hogy őrizzék, be kell hogy hajtsák, és a következő esztendőben megint elő kell vegyék.

Sajnos, államtitkár úr, önök nem először kerültek pótvizsgára utalásra, hiszen az érettségi kapcsán már megbukott a minisztérium; úgy érzem, e tekintetben is pótvizsgára vannak utalva. Azt kérem, hogy a nyáron, a felkészülés időszakában legyenek szívesek megnézni, hogy a következő esztendőben hogy lehet ezt a kérdést megoldani, hiszen e rendkívül bonyolult kérdésre biztos, hogy van technikai megoldás.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)