Készült: 2020.02.26.09:31:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 44. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:00


Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Javarészt az előttünk fekvő javaslat valóban korrekciókat hajt végre, vannak fontos pontok benne, és vannak olyanok is, amelyek technikainak tekinthetőek. Én általánosságban néhány szót, néhány gondolatot azért az elektronikus ügyintézésről ejtenék, hiszen egy állandó vita köztünk, hogy a törekvés megvan, de a gyakorlatba való átültetés miért akad el, vagy melyek azok a szervek vagy akár kik azok az akár ügyvédek mint önálló entitások, akik nem tudják felvenni a fordulatszámot.

Én a gyakorlatban utánakérdeztem, hogy mi az, amit az ügyvédkollégák tapasztalnak; itt most azokról a kollégákról beszélünk, akik egyébként már használják ‑ és a legtöbbjük ilyen, hogy használniuk kell ‑ az elektronikus rendszert, a cégeljárásban már jó régóta, és most újabban a bíróságok előtt is. Azt kell tapasztalni egyébként, hogy a bíróságok nincsenek felkészülve sok esetben erre, hogy fogadják ezeket az iratokat. Tehát arról van szó, hogy az ügyvédek próbálni átállni a rendszerre ‑ nyilván más lehetőségük nem is nagyon van ‑, de a bíróságok mintha nem kapták volna meg a megfelelő infrastrukturális és anyagi támogatást arra, hogy ezt megfelelőképpen végrehajtsák.

Miről is beszélek? Hogy néhány konkrét példát mondjak: benyújtásra kerülnek ezek az iratok, sokszor van, hogy egész egyszerűen elvesznek, nem jutnak el. Higgyék el ‑ és ezt nem egy ügyvéd visszajelzéséből mondom ‑, elküldik, megvan a visszaigazolás, és mégse jut el. És akkor indul a vita, hogy a bíróság nem kapta meg valami miatt, vagy megkapta esetleg és elkeverték; de szerintem nem kapja meg, valahol ott az elektronikus térben elvesznek ezek az iratok, és utána az ügyvéd meg bizonygathatja, hogy benyújtotta. Nyilván van a kezében bizonyítási lehetőség, de a bírósággal szemben mindig nehéz felülkerekedni, még ha az ügyvédnek ebben az esetben igaza is lenne, hiszen lehet, hogy a másik oldal meg azt tudja elmondani, hogy mi bizony ezt nem kaptuk meg.

Olyan is van ‑ ilyet is hallottam, ez már egy kicsit azért hajmeresztőbb ‑, hogy sok esetben elvárják a bíróságok, hogy ettől függetlenül nyomtatott formában is benyújtásra kerüljenek ezek az iratok. Ennek az az oka, hogy nincs kapacitásuk ‑ államtitkár úr, képzelje el, ilyet is lehet hallani ‑ akár még a fénymásolásra se. Egy nagy ügyben ez akár több száz vagy több ezer oldal is lehet, de kisebb esetekben is azt lehetett hallani, ügyvédkollégák ezt mondták, hogy felhívták a bíróságról őket, hogy hat példányban azért tessék benyújtani ezt a javaslatot. S amikor arra utaltak, hogy a Pp. alapján ezt már nem kell megtenni, akkor természetesen nem hivatalosan olyan tájékoztatást kaptak, hogy ez valóban így van, de ha azt szeretnék, hogy ki legyen tűzve a tárgyalás időben, akkor inkább tegyék meg ezt a kis szívességet a bíróságnak.

Igen, államtitkár úr, ez még akár komikus is lehet, de ha ez egy gyakori eset, akkor ennek valahogy gátat kellene szabni, és ha nem más módon, akkor úgy, hogy a megfelelő anyagi kapacitást a bíróságok rendelkezésére bocsátják, és utána nem engedünk kiskapukat, hogy ilyen kérésekkel lehessen az ügyvédek felé fordulni, nem hivatalos kérésekkel. És akkor ez még csak egy eset volt, jó pár ilyen eset bizonyítja, hogy azért az átállás nem egy könnyű dolog.

Persze lehet azt mondani, hogy minden kezdet nehéz, de én azt gondolom, hogy ami tapasztalatot a cégeljárásban már begyűjtöttek a bíróságok, a cégbíróságok, illetve az ügyfélkapu rendszere is egy ideje működik, ezt a tudást valahogy hatékonyabban a bíróságok felé implementálni kellett volna. Nincs rá­látásom, hogy ezek mennyire összeérő szálak, tehát mondjuk, a cégbírósági rendszerben felhalmozódott tapasztalat mennyire tud a normál bírósági rendszerben megjelenni, vagy esetleg külön tendereket írtak ki, de az biztos, hogy fejleszteni kell a rendszert.

Egyébként apróság, de annak örültem ‑ és ezt egyébként a múltkor már el is mondtam itt egy hasonló javaslatnál ‑, hogy az elektronikus kézbesítés során megküldendő ‑ és ez az ügyfélkapura is igaz ‑, mármint az ügyfélnek megküldendő értesítések köre szűkül.

(12.00)

Ez jó, hiszen egy benyújtáshoz sokszor öt-hat értesítést is kap az ember, hogy benyújtásra került vagy archiválták, megkapták, nem tudom, nem tudom végigsorolni, tehát hogy egy benyújtáshoz tulajdonképpen fölösleges, hogy az ügyfél postafiókját terheljék mindenféle e-mailekkel, amit mondjuk, az ügyfélkapuról, ha egy igazolásra van szüksége, akkor le tud tölteni. De hát bízunk benne, hogy előre tudunk lépni ezekben a kérdésekben is.

Ami a szerződések érvénytelenségi pereit illeti, itt volt egy, illetve van is még mindig az új Pp.-vel kapcsolatosan elég nagy körben egy félreértés, ezt próbálni kell szerintem eloszlatni, lévén, és ezt bizottsági ülésen államtitkár úrnak is feltettem, hogy sok ügyvéd úgy értelmezte az új Pp.-t is, hogy a végrehajtás megszüntetésére indított perekből, az új Pp.-ből is kikerül az érvénytelenség, az alapszerződés érvénytelensége, illetve nem annál a passzusnál kerül meghatározásra. Ezért volt egy kavarodás, mert sokan úgy vélték, hogy ez kikerül. Tulajdonképpen ugyanezzel az esetkörrel állunk szemben.

Most azt én megértem, hogy párhuzamosságok ne jöjjenek létre, államtitkár úr ezt mutatja és értem is, ebben van logika. Azt nem tudom vagy nem értem, hogy ez korábban miért nem merült fel. Tehát le­het, hogy a bíróságok, tán ön ezt mondta, így alkalmazták, vagy technikailag ez gyakorlatilag így történt, de akkor ez egy ‑ hogy mondjam ‑ súlyos joghézag volt, ami a jelenlegi Pp.-ben is megtalálható, illetve bizonytalanságokat okozott. Feltételezem, hogy az új Pp. kodifikációja során leltek rá erre a problémára, és próbálják kiküszöbölni, még mielőtt hatályba lépne, már a hatályosban is, a hatályos Pp.-ben.

Én nem tudom, hogy erre milyen lehetőség volt az előzetes eljárásokban, de ezt, amit felvetettem, és az interneten is ezek keringenek, hogy a jövőben már nem lehet majd megtámadni a szerződést egy végrehajtás alapján, és úgy tűnik, hogy ezt meg lehet, akkor lehet, hogy ezt valamilyen módon a szakmának jobban a tudomására kellett volna hozni. Itt nyilván a szakmának is van felelőssége, hogy eljár‑e a konferenciára és felteszi‑e a kérdéseit. Inkább azért mondom el itt az Országgyűlés előtt, hogy ez egy létező probléma, és úgy tűnik, ez nem kellőképpen jutott el még az ügyvédekhez, jogalkalmazókhoz sem, és akkor mit várhatunk el, mondjuk, egy átlag, devizahiteles állampolgártól, aki bízik és hisz az ügyvédjében. Tehát ezeket a kérdéseket jobb lett volna vagy jó lenne egyértelművé tenni, és az Országgyűlés is lehet egy ilyen terep erre.

Aztán, hogy ennél a témánál ne ragadjak le, a 7. §-ra átugorva, itt a Nemzeti Földalapot megillető tájékoztatási, illetve a becsértékről való tájékoztatási jog önmagában egy jó dolog. Én azt nem tudom, és valószínűleg államtitkár úr sem a földügyi kérdéseknek oly nagy tudója, hogy hány esetben van az, hogy a Földalap megvásárolja ezeket a területeket. Én azt látom így kívülről, hogy sajnos itt a földeladásokkal kapcsolatosan egy ellentétes tendencia van. Ez most egy kicsit idecsatlakozik, de nem jogi vagy ebben a tekintetben igazságügyi kérdés, de egyrészről ez egy jó szabályozás, csak azt látjuk, hogy nem biztos, hogy ezzel élni fognak, hiszen egy eladási tendencia valósult meg sajnos az elmúlt időszakban. Tehát jobb lenne, hogyha úgy kerülne ez be a törvénybe, hogy közben azt látjuk, hogy az állami földek gyarapodni tudnak. Ettől függetlenül ez a technikai módosítás támogatható. A földpolitikával már nem értünk egyet, de ahogy mondtam, ez inkább a másik minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium hatásköre.

Aztán itt van a jogi segítők névjegyzéke, illetve az eljárása. Itt egy kicsit az okozza a dilemmát, hogy Rubovszky képviselőtársam engedékenységet és megértést várt az öreg ügyvédkollégák nevében. Ez egy nehéz kérdés, mert az idősebb bírók számára se kérünk haladékot, már akiket, mondjuk, nem nyugdíjaztak, tehát akik aktív bírók, azok azért talán abba a korosztályba nem sorolhatók, amilyen korosztályban még ügyvédek elműködhetnek, hiszen egy ügyvédnek, ha szellemileg úgy érzi, akkor gyakorlatilag nem muszáj nyugdíjba vonulnia, ugyanúgy, mint a bíróknak.

Azt viszont látni kell, hogy valamennyire mindenkinek kell a korral haladnia. Egyébként sok idősebb ügyvéd azért a jelöltjein vagy az alkalmazott ügyvédein keresztül, ha mondjuk, egy nagyobb irodája van vagy akár egy közepes irodája van, el tudja látni ezt a feladatot. Tudom persze, hogy vannak olyanok, akik egyszemélyes ügyvédek és dolgozni szeretnének. Ebben az esetben viszont mindig felmerül az, hogy hát akkor itt a jogszabályokból a naprakészsége is megvan‑e ezeknek az ügyvédkollégáknak, hiszen azért a jogszabályok java része is a Közlönyben megjelenik, de… ‑ nem tudom. Ha még vannak olyan ügyvédek, akik csak a Közlönyből tájékozódnak, az szerintem nagyon minimális kisebbsége az ügyvédtársadalomnak, és amilyen gyorsan jönnek az új jogszabályok, és ahogy keresni kell bennük sok esetben egy kulcsszóra, ezt egy közlönyanyagban megtenni nagyon nehéz. Tehát azért sarkallni kellene az idősebb ügyvédeket is, hogy erre álljanak át. Tehát én úgy érzem, hogy akkor se járunk jól, hogyha mondjuk, egy kiemelt csoport felé túlságos megengedéssel fordulunk, és egyébként más csoportok esetében meg elvárjuk, hogy haladjanak a korral.

Talán Rubovszky képviselőtársunk úgy mondta, hogy nem képes, nem hajlandó. Nehéz szavak, hiszen a nem képes az, hogy képtelen rá, meghaladja az erőfeszítéseit, a nem hajlandó meg egy dafke ellenállás, amikor valaki az írógéphez ragaszkodik, tehát hogy nem is hajlandó átállni. Tehát értem én, hogy van ebben egy morális dilemma is, de én azt várnám el, hogy azért próbáljanak meg alkalmazkodni ezek az ügyvédek is, amennyire lehet.

Illetőleg itt azért arról van szó, hogy ki az, aki jogi segítőként, pártfogó ügyvédként eljárhat vagy segítheti a rászoruló állampolgárokat. Lehet ennek egy olyan üzenete, én úgy érzem, hogy tulajdonképpen az állam a jogi segítséget, a pártfogói segítséget olyan ügyvédeken keresztül nyújtja, akik már nem annyira up to date‑ek. Tehát ‑ hogy mondjam ‑ a nyugdíj előtt vagy már nyugdíj után dolgozó, most én nem akarom azt mondani, hogy írógépen dolgozó, mert lehet, hogy ez már egy kis populizmus lenne, de sok esetben még azért ilyet is lehet látni; tehát az állam mintha ezt az egész jogi segítő dolgot egy kicsit így is kezelné, hogy a szegény embernek jó lesz az írógépes ügyvéd is. Azért van ebben egy olyan üzenet, és persze vitatkozhatunk ezen, de azt hiszem, hogy van ebben egy olyan üzenet, ami a szegényebb állampolgárok felé egy kicsit fájó lehet.

Ami egyébként a normaszöveg és az indokolás összevetéséből számomra nem volt teljesen egyértelmű, hogy itt azt írják az egyik esetben, ami a normaszöveget illeti, hogy polgári eljárásokban nem, tehát ott ugyanúgy kell az elektronikus kapcsolattartásra való képesség, az indokolásban meg az szerepel, hogy nem kell hogy ez meglegyen a büntetőügyekben, peres, illetve peren kívüli, illetve a polgári ügyekben peren kívüli szolgáltatások esetében. Tehát én a normaszövegben a polgári eljárást a peresre és a nemperesre is érteném, az indokolásban meg a nemperes ki van ebből véve. Ezt nem tudom, hogy esetleg az indokolás, illetve a 15. § és a kodifikáció között van egy eltérés, vagy esetleg én értelmeztem félre ezt a kitételt; esetleg, államtitkár úr, ha utánakérdezne. Tehát számomra nem volt egyértelmű, hogy most a büntetőügyekre vonatkozik ez a kivétel, hogy eljárhatnak, ott a peres-nemperesben, illetve a polgári esetében a polgári eljárások mint egész van hozzákötve az elektronikus kapcsolattartáshoz, vagy ebből is ki van véve a nemperes. Apróság, de azért bizonyos esetekben fontos lehet.

És azt is el kell mondjam, hogy ez a felvezetés, már ami a jogi segítőkre, pártfogókra vonatkozott, megmutatta azt, hogy át kellene gondolni a rendszert, tehát azt gondolom, hogy most ez a minimumon van, amit az Unió elvár, de azért az állam nem tud kellő hatékonysággal segíteni a rászoruló állampolgároknak, és az is igaz, amit hallhattunk, hogy ezek a pénzügyi határok, jövedelmi határok azért nagyon alacsonyak, és Magyarországon azért egy kiterjesztőbb körnek kellene biztosítani azt, hogy hozzáférjenek a jogi segítői szolgáltatásokhoz.

Bízom benne és bízunk benne, hogy ez meg fog történni. Ez még csak egy nagyon kicsi korrekció, és azért ezzel a rendszerrel nagyon elégedetlenek vagyunk, mármint az egész jogi segítői rendszerrel. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb a parlament elé kerülhet egy modern, XXI. századi rendszer. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

(12.10)




Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai