Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megadom a szót Tóth Istvánnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának, tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság 2000. október 30-án megtárgyalta a J/2958. számú beszámolót, amely az Országos Atomenergia Bizottság előterjesztésében történt. A jelentést 12 igen szavazattal, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a bizottság.

Az atomenergia felhasználása az egész világon közérdeklődés közepette történik, még abban az országban is, ahol nem működik atomerőmű, mint például a szomszédos Ausztriában. Hazánkban az 1996. évi LXVI. törvény rendezi a nukleáris energiahordozó felhasználásának a törvényes kereteit, és eszerint szükséges az atomenergia biztonságos felhasználásáról beszámolnia az Országos Atomenergia Bizottság elnökének.

A bizottsági vitában elhangzott, hogy tovább kell pontosítani a nukleáris biztonsággal kapcsolatos jogszabályi előírások európai uniós harmonizációs normáit. Elhangzott még a paksi nukleáris hulladékok hosszú távú elhelyezésének a koncepciója, különös tekintettel a kis és közepes aktivitású hulladékok körére. A nagy aktivitású, vagy inkább úgy nevezném, kiégett fűtőelemek tárolása jelenleg megoldott az atomerőmű területén található átmeneti tárolóban, amely 50 év pihentetést jelent. Felvetődött a bizottsági ülésen a Paksi Atomerőmű bezárásának az elvi lehetősége, melynek megválaszolása politikai döntési kompetenciába tartozik, de ez csak kisebbségi véleményként, elvi síkon történt. A beszámoló előterjesztője, dr. Rónaky József nemzetközi példákkal ecsetelte, hogy az erőműbezárások milyen döntések sorozatából és milyen okokból következhetnek be.

Tisztelt Ház! A J/2958. számú beszámoló táblázatai és mellékletei jól példázzák, hogy a kormány felügyelete alatt működő atomenergia-felhasználás biztonsági kérdései egy folyamatos munkát jelentenek mind a hazai hatóságok, mind a nemzetközi megfigyelők részéről. Az előterjesztő beszámolt arról, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2000 májusában nemzetközi missziót küldött Magyarországra az Országos Atomenergia Hivatal nukleáris biztonsági, hatósági tevékenységének felülvizsgálatára. A két hétig tartó, tíz különböző tématerületet felölelő vizsgálatról készített jelentés részletesen értékeli a hatóság teljesítményét, meghatározza azokat az elemeket, amelyeket más hatóságok számára is követendőnek, jó gyakorlatnak ítél meg, valamint javaslatokat és ajánlásokat fogalmaz meg a hatósági munka további tökéletesítésére. Úgy gondolom, hogy ez a beszámoló megnyugtató képet ad a nukleáris biztonsági helyzetről, egyúttal a közvéleménynek választ ad arra, hogy Magyarországon a nukleáris energetika világszínvonalú.

Mindezek figyelembevételével a környezetvédelmi bizottság elkészítette a H/3366. számú országgyűlési határozattervezetét, amelyet elfogadásra ajánlok. Szövegezésében lényegre törően rövid, de ugyanakkor tartalmában egy jelentős energetikai tevékenységről fogalmazott vélemények összegzését jelenti.

Bizottságunk már több alkalommal, többféle megközelítésben tárgyalta a nukleáris ágazat biztonsági kérdéseit. Környezetvédelmi szempontból is igen fontos kérdés, ugyanis a radioaktív sugárzás érzékszerveinkkel nem fogható, ugyanakkor jelentős káros hatással is rendelkezhet. Ezért fontos, hogy az 1996. évi LXVI. törvény maradéktalan betartását, betartatását megköveteljük.

Ennek az atomenergiáról szóló törvénynek a végrehajtását számos kormányrendelet és miniszteri rendelet szolgálja. A biztonsággal kapcsolatos hatósági követelményrendszert részletes nukleáris biztonsági szabályzatok tartalmazzák, melyek végrehajtására nukleáris biztonsági irányelvek jelentek meg. Az atomenergia biztonságos alkalmazását felügyelő hatósági rendszer és hatósági feladatok elvégzése az Országos Atomenergia Hivatal hatáskörébe tartozik. A hivatal felügyeleti hatáskörébe tartozó nukleáris létesítmények, mint a Paksi Atomerőmű, a Budapesti Kutatóreaktor, az oktatóreaktor és a kiégett kazetták átmeneti tárolója az 1999. évben a tervekben, engedélyekben meghatározott paraméterekkel üzemelt. Ezen létesítmények közül természetesen a legjelentősebb az atomerőmű, mind a hazai elektromosenergia-termelés viszonylatában, mind a radioaktív hulladékok keletkezésének és kezelésének biztonsági kérdései miatt. Tekintettel az erőmű súlyára, az EU-csatlakozásunkkal kapcsolatos tárgyalási fejezetek között külön alfejezet foglalkozik az atomenergia alkalmazásának biztonságával.

(12.30)

Az Európai Unió által készített országjelentés kedvezően értékelte az atomenergia hazai alkalmazásának helyzetét. A jelentésben kiemelt feladatok végrehajtása: a nukleáris biztonság növelése, a radioaktív hulladékok elhelyezésének rendezése, a nukleáris biztonságért felelős hatóság függetlenségének erősítése.

Fontosnak tartottam mindezeket elmondani, ugyanis a közvélemény előtt zajló viták, médiamegnyilvánulások is erről szólnak. Arról, hogy az EU-csatlakozással kapcsolatos tárgyalási fejezetek közül az energia fejezet ideiglenesen lezárásra került, benne az előbb említett atomenergetikai alfejezet. Ugyanakkor nagy feladatként előttünk áll a kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének problémája.

Ezt a feladatot a legteljesebb nyilvánosság bevonásával, a szakmai tapasztalatok, valamint a kutatási eredmények mentén, a közgazdasági számítások figyelembevételével kell megnyugtató módon, előreláthatólag több száz éves időintervallumra rendeznünk.

Ezt a három indokot külön-külön is elemezném, hogy megértsék kedves képviselőtársaim a probléma bonyolultságát és mindezek megoldásának politikai felelősségét, melyet az Országgyűlésnek vállalnia kell; először is a közvélemény szakszerű, precíz tájékoztatásával, hogy mit is jelent a kis és közepes aktivitású hulladék. Ezek az anyagok nem feltétlenül sugárdózissal rendelkező tárgyak és folyadékok, hanem a nukleáris tevékenység végzésekor használt ruhák, ruhadarabok, védő- és munkaeszközök, valamint lecserélt alkatrészek. Ezek képződnek legnagyobb mennyiségben, valamint a zöldmezőre lebontható erőmű bontási törmelékei is, szakértői becslések szerint mintegy 35-40 ezer köbméternyi anyag.

A másik fő szempont: a radioaktivitás miatt legalább 500 évre kell elhelyezni, emberi hozzáférés kizárásának garanciájával. Itt kell megjegyeznem, hogy ezeket a vitákat megspórolni, kikerülni nem lehet, mert látható, hogy milyen hosszú távú, maradandó megoldást kell találnunk, és nekünk kell találnunk, mert az atomenergia felhasználásának előnyeit élvezve, nem hagyhatjuk utódainkra a kellemetlen feladatot.

A harmadik szempont a gazdaságilag kezelhető, illetve nem elviselhetetlen többletterhet okozó megoldás. Ennek megoldása az atomtörvény által előírt központi nukleáris pénzügyi alap létrehozása és terv szerinti felhasználása, illetve működtetése. Itt szeretném tisztázni azt a félreértést, hogy ez állami dotáció lenne, hanem a keletkezett elektromos áram önköltségi egységárba való beépítése, mely még így is a jelenleg legolcsóbb egységár.

Mindezek figyelembevételével tisztelt képviselőtársaimat kérem, hogy bizottságunk országgyűlési határozati javaslatát, valamint a J/2958. számú jelentést fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Csáky András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalásai következnek, az ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Latorcai János képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. A gazdasági bizottság tavaly november 21-én tárgyalta az atomenergia 1999. évi hazai alkalmazásának biztonságáról készített jelentést, illetve az ahhoz mellékelt kiegészítő jelentéseket, illetve a bizottsági ülésen a főigazgató úr, valamint helyettesei részéről elhangzott szóbeli kiegészítéseket.

A bizottság egyértelműen elfogadta azokat a kiegészítéseket és a jelentésnek azon részeit, amelyek azt jelzik, hogy az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon két fejezetben is: az energia és a környezetvédelem fejezetében is szerepelt az atomenergia biztonsága. Az energia fejezetet - a csatlakozni kívánó országok közül Magyarországon egyedül - ideiglenesen lezárták, ez azt jelenti, hogy egyetlen fejezet, így a nukleáris energia vonatkozásában sem merült fel kifogás.

A környezetvédelem fejezet tárgyalásakor sokszor szóba került, hogy hiányzik a korszerű, alapvető sugárvédelmi szabályozás. Úgy gondolom, hogy hazánkban 2000. június 8-án ezen a téren is változás történt, mert megjelent az egészségügyi miniszter rendelete, amely már minden vonatkozásában kompatibilis az európai uniós ajánlásokkal. Magyarország ennek eredményeképpen kapott átmeneti mentességet a nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel összefüggésben, így nem kért a csatlakozási tárgyalásokig bárminemű felmentést.

A bizottság nagyon örvendetesnek ítélte, hogy elkészült a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Egyesületének átfogó jelentése az Európai Unióba felvételre váró országok helyzetéről. Ez a jelentés Magyarországot nagyon jó helyzetű országnak minősítette.

Tavalyi fejlemény az is, hogy kormányrendelet jelent meg, amely egyértelművé teszi a felhatalmazásokat és a felelősségeket egy esetleges nukleáris veszélyhelyzetben végzendő munkáról. Tavaly április 4-én lépett hatályba az a törvény, amely kihirdette a nukleáris biztosíték egyezményhez kapcsolódó kiegészítő jegyzőkönyvet, és ugyancsak tavalyi történet, hogy a korábbiakban már megtörtént paksi I-es és II-es blokkok biztonságértékelése után a III-as és a IV-es blokk kötelező időszaki felülvizsgálatára is sor került, és a négy blokk üzemeltetési engedélye továbbra is biztosított.

2000 májusában a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az Országos Atomenergia Hivatal kérésére missziót küldött hazánkba az OAH hatósági tevékenységének felülvizsgálatára. A két hétig tartó misszió meghatározta azokat az elemeket, amelyek más hatóságok számára is követendő, jó gyakorlatnak ítélt, valamint javaslatokat és ajánlásokat tett a hatósági munka további tökéletesítésére. A kiegészítésben hallhattuk, hogy ezek az OAH szervezeti felépítésében már részben meg is történtek.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egy másik szakértői csoportja megvizsgálta a radioaktív hulladékokat kezelő kht. tevékenységét. Ennek az ajánlásai nyomán a kht. elkészítette az üveghutai és a bátaapáti hulladéktároló telephely eddigi eredményeit összefoglaló és értékelő biztonsági elemzést, valamint a kutatások folytatásának tervét.

Mindezen kiegészítések elhangzása után és tudomásulvételével a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta az immár három füzettel kiegészített jelentést.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Tóth Ferenc képviselő úrnak, aki az oktatási bizottság előadója, és a J/2958. számú előterjesztéshez kapcsolódóan kíván szólni. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az atomenergia 1999. évi hazai alkalmazásának biztonságáról készült beszámolót 2000. november 22-ei ülésén tárgyalta meg az oktatási és tudományos bizottság az általános vitára való alkalmasság szempontjából.

A dokumentumot az Országos Atomenergia Bizottság jegyzi, melynek elnökét az atomenergiáról szóló törvény kötelezi országgyűlési jelentéstételre. Ezt a parlamenti kontrollt mind a közvélemény, mind a politika szükségesnek érzi.

Napjaink legtisztábbnak tartott energiafajtája kiemelkedő szerepet játszik az országos igények kielégítésében, és ehhez a tényhez a biztonságos és veszélytelen működés szakmai, jogi és társadalmi feltételeinek rendkívüli bonyolultsága társul. Tegyük hozzá, hogy európai csatlakozásunk küszöbén e tekintetben is szigorúbbak velünk szemben a követelmények, mint korábban.

Ennek megfelelően a beszámoló egyaránt szól a biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozás és hatósági rendszer kérdéseiről, a nukleáris biztonságról, a baleset-megelőzéstől a nukleáris hulladék elhelyezéséig. Az anyag részletezi a sugárbiztonság és sugárvédelem problémakörét, ismerteti a nemzetközi biztonsági rendszer elemeit, kitér az együttműködésre az Európai Unióval, és végül a tájékoztatási tevékenység különböző formáit taglalja.

Az oktatási és tudományos bizottság rövid vitát folytatott a jelentés egyes részleteiről. Volt, aki a szervezeti rendszer felügyeleti ellenőrzési viszonyaiban meglévő tényeket abból a szempontból vizsgálta, vajon nem okoznak-e bizonyos szervezeti, személyi és tartalmi átfedések összeférhetetlenségeket, nemzetközi kritikáknak is tápot adva. Mások észrevételezték, hogy a jelentés 1999-es állapotokat tükröz, és ehhez képest 2001 elején került az Országgyűlés plenáris ülése elé.

Nyilván ehhez hasonló kérdések a most kezdődő vitában is elhangzanak majd. A beszámoló értékeire, alaposságára való tekintettel a bizottság mindenesetre csaknem egyhangúlag, összesen egy tartózkodással az általános vitára alkalmasság mellett szavazott.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

(12.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás értelmében 10-10 perces időkeretben.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Tóth István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (Tóth István jelzésére:) Nem kíván a képviselő úr szólni. Ezek szerint a bizottsági előterjesztéssel a képviselő úr a frakciója véleményét is elmondta.

Ez esetben megadom a szót Tompa Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A szocialista frakció elfogadja az előterjesztett beszámolót és határozati javaslatot. Megelégedettséggel állapítjuk meg, hogy az atomenergia '99. évi hazai alkalmazását biztonságosnak tekinthetjük. Köszönet illeti ezért azokat a szakembereket, akik ezen a területen működnek, és az ellenőrzésért felelős szervezetek munkatársainak is köszönet jár.

Egyúttal aggodalmunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt hónapokban olyan döntések történtek, amelyek veszélyeztetik ezt a biztonságot. A 2001-2002. évi költségvetésben jelentős mértékben csökkentették a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezését szolgáló tároló előkészítésére tervezett kereteket, s teljesen eltörölték a nagy aktivitású nukleáris hulladékok végleges elhelyezését célzó munkálatok számára tervezett forrásokat. Egyúttal eltörölték a hulladékok elhelyezéséhez szükséges, az atomtörvényben előirányzott alap költségvetési támogatását is.

Ezekkel a lépésekkel frakciónk nem ért egyet. Sajnálatos, hogy olyan politikusok, akik a környezetvédelemre hivatkozva kezdték politikai pályafutásukat, most éppen a környezetvédelemre hivatkozva nehezítik az atomenergia biztonságos alkalmazásának feltételeit. Ez megkérdőjelezheti hitelességüket.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja következetesen fel fog lépni az atomenergia biztonságos alkalmazásáért és az azt veszélyeztető, számunkra ismertetlen politikai motivációjú lépések ellen. Egyetértünk tehát a jelentés 8-9. oldalán szereplő, a további feladatokat megfogalmazó hét ponttal, amennyiben ezek a feladatok a környezetvédelem előírásainak teljes figyelembevételével zajlanak, amennyiben a kormány és a parlament megfelelő előkészítés után meghozza a szükséges döntéseket, s amennyiben a szükséges forrásokat - többek között az abbahagyott kutatások befejezéséhez szükséges forrásokat is - biztosítja a kormányzat, illetve a parlament.

Engedjék meg, hogy konkrétan a napirend tárgyát képező J/2958. számú beszámolóhoz, előterjesztéshez néhány gondolatot megfogalmazzak. A jelentés tárgy- és tényszerű, nem hallgat el semmit, ami ezt az egyébként a közvéleményt is foglalkoztató témát érinti. Az atomenergiáról szóló 1996. évi LXVI. törvény - mint azt már az eddigi felszólalások is említették - EU-konform, hiszen különválasztja és külön tárgyalja a hulladék elhelyezését az energiatermeléstől, létrehozta a központi nukleáris pénzügyi alapot, és bevezeti a kárfelelősségi biztosítást.

Mint hallottuk, az Európai Unió ideiglenesen lezárta az energia fejezetet; ez pozitív, és mindez visszatükröződik az elfogadott országjelentésben is. A kormány - mint a beszámolóból kitűnik - támogatja az atomerőmű biztonságos üzemelésének élettartam-növelését, tehát a hosszú távú energiapolitika részeként kezeli az atomerőmű energia célú felhasználását.

E pozitívumok mellett és szemben az országjelentéssel azonban igen aggasztó jelek mutatkoztak az utóbbi időben, amire már utaltam. Mire gondolok? Az 1996-ban elfogadott, az atomenergiáról szóló törvény egyértelműen szabályozza a központi nukleáris alap létrehozásának és működtetésének feltételeit. Az alap célja a hulladékok kezelésének és elhelyezésének folyamatos költségei fedezésén túlmenően az, hogy az atomerőmű működése során anyagi eszközöket lehessen felhalmozni a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére, valamint az atomerőmű megszüntetésével kapcsolatos 30-50 év múlva felmerülő költségek fedezésére.

Erre a célra mai áron számítva az atomerőmű élettartamának végéig mintegy 400 milliárd forintot kellene tartalékolni. Ennek teljesítését az atomenergiáról szóló törvény úgy biztosította, hogy az alapba helyezett pénzösszegekre a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő éves kamatjóváírást rendelt el. A törvény e téren módosult az elmúlt évben. A 2001-2002-es idevonatkozó költségvetési törvény a kamat-jóváírási kötelezettséget megszüntette, így a nukleáris alap hosszú távú képzése is értelmetlenné, lehetetlenné válhat.

Végezetül engedjék meg, hogy az egyik legfontosabb, és itt ma már több oldalról megvilágított kérdésről szóljak, az atomerőmű hosszú távú jövőjéről, jövőképéről, különös tekintettel a biztonság kérdéskörére kitérve.

Ma a Paksi Atomerőmű a magyarországi villamos erőművekben megtermelt villamosenergia-termelésnek közel 40 százalékát biztosítja. Így szerepe a villamosenergia-ellátásban meghatározó jelentőségű. Éppen ezért a Paksi Atomerőmű további gazdaságos működtetésének alapvető feltételei vannak, amelyek véleményünk szerint a következőkben fogalmazhatók meg. Meg kell őriznünk, illetve a nemzetközi elvárásoknak megfelelően tovább kell javítanunk az erőmű biztonságát, és e tevékenységünket az uniós országokkal - beleértve azok közvéleményét is - el kell tudnunk fogadtatni. Mindezt annak ellenére kell elérnünk, hogy egy úgynevezett szovjet típusú atomerőműről van szó, amelyekkel szemben eleve bizalmatlanság jelenik meg a nyugat-európai országokban.

Másodszor: megnyugtatóan meg kell oldanunk a radioaktív hulladékok kezelését és elhelyezését, valamint biztosítanunk kell a majd leállításra kerülő atomerőmű biztonságos lebontásának és a telephely rekultiválásának feltételeit.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, államtitkár úr, utolsó gondolatként egy kérdést szeretnék megfogalmazni az ön számára, aki jelenleg a gazdasági minisztert képviseli, aki az Országos Atomenergia Bizottság elnökeként terjesztette be ezt az előterjesztést a Ház elé. Szeretnénk megtudni, hogy mit tesz a gazdasági miniszter, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke azért, hogy a központi nukleáris alap értékét megőrizhesse, és az odarendelt feladatokat, amikor erre sor kerül, teljesíthesse.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Simon Miklós képviselő úr következne, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, de tekintettel arra, hogy úgy látom, a képviselő úr nincs az ülésteremben (Keller László: Tüntet!), Németh Zsolt képviselő úr következik, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Szalay Gábor képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előterjesztő törvényi kötelezettségének eleget téve terjesztette az Országgyűlés elé az atomenergia '99. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámolót, amely átfogó képet ad e területről, színvonalas és tartalmas anyag.

Részletes elemzés és értékelés helyett három fő területről kívánok szót ejteni: az Országos Atomenergia Hivatal függetlenségének kérdése; a nem tervezett, jelentésköteles események számának alakulása; valamint a nukleáris baleset-elhárítás témakörének kiemelését jelentőségük, illetve a változtatás igénye indokolja.

Mint a beszámolóban is olvashatjuk, az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét a kormány kijelölt tagja, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke, jelenleg a gazdasági miniszter látja el, tárcafelelősségtől függetlenül. Az OAH önálló cím a Gazdasági Minisztérium költségvetési fejezetében. Az atomenergia biztonságos alkalmazásával kapcsolatos egyik legfontosabb nemzetközi elvárás, hogy a nukleáris biztonságért felelős hatóság független legyen a termelői, tulajdonosi, szolgáltatói érdekektől.

Az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója az Országos Atomenergia Bizottság elnökének egyetértésével közvetlenül a kormányhoz fordulhat a vonatkozó jogszabályok által rögzített esetekben - olvashatjuk más helyen.

(12.50)

A nukleáris biztonsági egyezmény felülvizsgálati értekezlete, amely Bécsben volt 1999-ben, mindenképpen elkerülendőnek tartotta, hogy a hatóság és az energetikában érdekelt minisztériumok vagy államigazgatási szervek között bármilyen függőségi kapcsolat legyen.

Folytathatnám a sort, azonban úgy vélem, az eddigiek is megfelelő alapot adnak arra, hogy az idevonatkozó kérdésemet megfogalmazzam. Vajon minden tekintetben megnyugtatónak tarthatjuk-e a jelenlegi helyzetet? Milyen gyakorlati mozzanatok jellemzik azon tevékenységeket, amelyek biztosítják az Országos Atomenergia Bizottság elnöki funkciója maradéktalan elválasztását a tárca felelősségi körében végzett tevékenységtől?

Mindezeket annak tükrében is kérdezem, hogy az Európai Parlament álláspontja szerint kormányszintű, miniszterelnöki vagy államelnöki irányítás kívánatos. Másfelől az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 8. § (1) bekezdése értelmében az Országos Atomenergia Bizottság elnökét a kormány tagjai közül a miniszterelnök nevezi ki és menti fel, tehát a törvény a miniszterelnökre bízza, hogy a kormány melyik tagját nevezi ki az Országos Atomenergia Bizottság elnökének. Ezen utóbbi megállapításhoz kapcsolódva elképzelhetőnek tartom, hogy e fontos tisztség a katasztrófavédelmi kormányzati koordinációs bizottság elnökéhez, azaz a belügyminiszterhez kerüljön telepítésre.

Második témaként a nukleáris létesítmények biztonságának értékelésével összefüggésben a nem tervezett, jelentésköteles eseményekkel szeretnék röviden foglalkozni. Ezzel összefüggésben a beszámoló részletes tájékoztatást ad az 1999. évre vonatkozóan. Egyidejűleg azonban az anyagban a következő megállapítás is rögzítésre került: "Bár az események száma kismértékű növekedést mutat az előző évekhez képest, a nemzetközi összehasonlításban elfogadott statisztikai mutatók alapján az erőmű nukleáris biztonsága továbbra is jónak mondható."

Évi jelentések ugyan ismertek, azonban megítélésem szerint teljesebb képet kaphattunk volna, ha mintegy öt-hat évre visszamenőleg bemutatásra került volna, hogy a Paksi Atomerőmű Rt.-ben nemzetközi eseményskála-besorolás alapján éves bontásban mennyi és milyen fokozatú események voltak. Az adatok rávilágítottak volna arra is, hogy növekedés mely fokozatok esetében következett be, és azok üteme milyen mértékű. Valószínű, hogy ok-okozati kapcsolatok közötti összefüggések váltak volna plasztikusabbá az események és a biztonságnövelő intézkedések között.

Befejezésként a beszámoló nukleáris baleset-elhárítással foglalkozó részéről szeretnék szólni. Első közelítésben megállapítható, hogy a beszámoló mintegy három oldalon, az összterjedelem 5 százalékában taglalja a nukleáris baleset-elhárítás kérdésköreit, ami a téma jelentőségéhez és az e területen mért eredményekhez képest méltánytalanul kevés. Továbbá az is megállapítható, hogy a nukleáris baleset-elhárítás fejezet többségében az Országos Atomenergia Hivatal e területen kifejtett tevékenységét ecseteli, ami önmagában nem tragédia, azonban messze nem tükrözi a magyar nukleáris baleset-elhárítás helyzetét és eredményeit, nemkülönben a jövőbeni feladatait.

Az országos nukleáris baleset-elhárítási rendszer irányítói, vezetői tevékenységében a kormányzati koordinációs bizottság és szervein túlmenően az érintett minisztériumok és országos hatáskörű szervek, valamint a fővárosi, megyei védelmi bizottságok és létesítmények vesznek részt. Információim szerint jelentős eredmények születtek mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban, aminek elismeréseként az EU-bizottság illetékes főigazgatósága részéről jelentős támogatásban részesül Magyarország; egyfelől számítógépes döntéstámogató rendszer telepítése révén, másfelől nemzetközi regionális radiológiai adatcsereközpont kiépítése által.

Az EU tervei szerint Európában három ilyen központ lesz, így Budapesten és Moszkvában és a később kijelölésre kerülő nyugat-európai helyszínen, ahová a kijelölt országok megküldik az előírt információkat. Úgy vélem, hogy ezen utóbbi fejlesztésnek a szakmai sikereken túlmenően jelentős szakmai diplomáciai és politikai vonzatai is lesznek. Nagyon fontos kérdés e területen a lakosság gyors és hiteles tájékoztatásának megvalósítása. A fentiek, valamint sok más kapcsolódó feladat jelentős hazai ráfordítást igényelnek, amely áttekintése sok tapasztalattal szolgálhatna.

Tisztelt Országgyűlés! Elismerve a beszámoló nukleáris baleset-elhárítással foglalkozó részének értékeit, amelyek messze nem teljes körűek, másrészt tekintettel arra a körülményre, amely szerint a lakosságot élénken foglalkoztatja minden olyan információ, amely nukleáris létesítmények üzemzavarairól, illetve baleseteiről tájékoztat, szeretném javasolni, hogy az Országgyűlés részére 2001-ben készüljön bővebb beszámoló a hazai nukleáris baleset-elhárítás helyzetéről és eredményeiről, kitérve a jövőben három évre szóló tervezett feladatokra és azok megvalósításának pénzügyi igényeire, lehetőségeire is.

Összegezve, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, az említett javaslatokat figyelembe véve, a beszámolót és a beszámolóról szóló országgyűlési határozati javaslatot elfogadásra javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a hozzászólását. Hozzászólásra következik Szalay Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról beszélünk, akkor természetesen nemcsak a Paksi Atomerőmű működéséről van szó, noha kétségtelenül ez jelenti a kérdéskör meghatározó szerepét, s így ezért én is erről fogok legelsősorban beszélni.

A villamosenergia-iparon, azaz az atomerőművön kívül radioaktív anyagokkal, radioaktív izotópokkal és ionizáló sugárzással azonban találkozhatunk másutt is, az ipar, az egészségügy, a mezőgazdaság, a tudományos kutatás számos területén. Magyarországon ez több mint 1200 munkahelyet jelent, és mindezeken a területeken a legalapvetőbb szempont a biztonság.

A hatósági feladatok ellátásában - a szakterületük szerint érintett minisztériumokon kívül - a biztonságos alkalmazás jogszabályi feltételei megteremtésének, azok alkalmazásának, korszerűsítésének, valamint gyakorlati ellenőrzésének szerve az Országos Atomenergia Hivatal és az Országos Atomenergia Bizottság, amely utóbbi törvényi kötelezettsége, hogy beszámoljon az Országgyűlésnek a nukleáris tevékenység hazai biztonságáról - az erről szóló jelentés van előttünk, ezt tárgyalja a parlament.

Ez a jelentés, bár egyes megállapításai kérdéseket is felvetnek, illetve megjegyzések megtételére késztetnek, egészében elfogadható, támogatható, azzal egyet lehet érteni. Így különösen egyet lehet érteni azzal, miszerint: "Nukleáris létesítményeink a Paksi Atomerőmű, a KFKI kutatóreaktora, a Műszaki Egyetem oktatóreaktora és a kiégett kazetták átmeneti tárolója a tervekben, engedélyekben meghatározott paraméterekkel üzemeltek, a feltárt hiányosságok nem veszélyeztették közvetlenül a nukleáris biztonságot; személyi, sugárvédelmi és környezetvédelmi kibocsátási korlátok, hatósági határértékek túllépésére nem került sor. Ugyanakkor az általános kedvező tapasztalatok mellett is bekövetkezett nem tervezett események a biztonsági kultúra színvonalának emelésére irányuló üzemeltetői és hatósági tevékenység fokozásának szükségességét jelzik."

Kiemelendő a jelentés megállapításai közül az a kevéssé ismert, de annál lényegesebb tény, hogy a Paksi Atomerőmű a környezet sugárzási viszonyaira közvetlenül mérhető hatással nincs, a kibocsátott dózis kisebb, mint a háttérsugárzás természetes ingadozása. Ugyancsak lényeges szempont, hogy a Paksi Atomerőműben, amely 17 éve üzemel, s a hazai villamosenergia-termelés 40 százalékát állítja elő, sugárártalommal járó baleset ez ideig nem fordult elő.

Helyénvaló tehát a jelentés azon megállapítása, miszerint a Paksi Atomerőmű biztonsága nem marad el a vele egykorú nyugat-európai atomerőművek színvonalától.

(13.00)

Igaz, hogy ezen színvonal megtartása, azaz a különféle biztonságnövelő intézkedések megtétele sok pénzbe kerül, csak a vizsgált 1999. évben tízmilliárd forintot fordítottak erre a célra. Ezen meggondolásból csak egyetérteni lehet a nukleáris biztonságot célzó folyamatos korszerűsítésekkel, a reaktorvédő-rendszer teljes felújításával, az új automatizált információs rendszer üzembe helyezésével és a földrengésbiztonság növelését szolgáló program kivitelezésével.

Jelenleg a legnagyobb társadalmi vitát kiváltó, kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló telephely kiválasztása tűnik a legneuralgikusabb kérdésnek. A jelentés talán a várhatónál kisebb gondot fordít az itt vitatott kérdések tisztázását szolgáló, lehető legszélesebb körű szakmai egyeztetések megszervezésére, lebonyolítására. Szerencsére amíg a végleges tároló telephely előkészítése lebonyolítható, addig nincs akadálya ezen hulladékoknak az atomerőmű területén történő, akár hosszabb időtartamon keresztüli, teljes mértékben ellenőrzött és valós külső veszélyt nem okozó tárolásának.

Ezen vita tisztázását szolgálhatja például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szervezésében 1999 novemberében elvégzett nemzetközi vizsgálat zárójelentése is. Szükséges kiemelni, hogy bármely kiválasztott reménybeli telephely részletes geológiai és telephely-jellemzési munkáinak folytatásához a kormánynak az Országgyűlés előzetes hozzájárulását kell kikérnie, és ez szintén bizonyos időigénnyel jár.

Noha a kiégett fűtőelemek, azaz a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének kérdése még nem sürgető, de mivel az Oroszországba történő visszaszállítás lehetősége két évvel ezelőtt megszűnt gyakorlatilag, a biztonságos átmeneti tárolás érdekében a Paksi Atomerőmű telephelyén tovább kell bővíteni a meglévő modulrendszerű tárolókapacitást. A kiégett fűtőelemekkel kapcsolatban ma az az általános gyakorlat, hogy az atomerőművek területén létesített átmeneti tárolókba helyezik el azokat. Eközben van idő és lehetőség a végleges tárolás minden szempontból megnyugtató megoldásának kidolgozására.

Az Európai Unió Magyarországról készített 2000. évi országjelentése részletes elemzést ad a nukleáris biztonsági helyzetünkről, és ebben kiemeli, hogy hosszú távú megoldást szükséges találni a kiégett fűtőanyag és a nukleáris hulladék elhelyezésére. A kormánynak és az Országos Atomenergia Bizottságnak felelősen mérlegelnie kell, nem veszélyezteti-e a központi nukleáris pénzügyi alapból finanszírozott legfontosabb feladatok végrehajtását az a parlament által hozott döntés, mely szerint hatálytalanítva lett az atomenergiáról szóló 1996. évi törvény 64. §-ának (2) és (3) bekezdése, azaz az alap értékállóságát biztosító rendelkezés. Amennyiben ez a kockázat fennállna - és erre bizony, sajnos nagy a valószínűség -, úgy a kormánynak haladéktalanul intézkednie kell, hogy akár szükséges törvénymódosítással is, de ne lehetetlenüljön el a hosszú távú nukleáris biztonság szempontjából megkerülhetetlen feladatok végrehajtása, nevezetesen: a kis és közepes aktivitású hulladéktároló létesítésének előkészítése, a nagy aktivitású végleges hulladéktároló telephelyének kutatása, a kiégett kazetták átmeneti tárolójának bővítése, valamint a majdani leszerelésre szánt felhalmozási összeg. Ugyanakkor lényeges, hogy a központi nukleáris pénzügyi alapba történő befizetéseket, illetve azok egy részének a radioaktív hulladékokat kezelő közhasznú társaság által történő felhasználhatóságát átláthatóvá és megbízhatóvá kell tenni. Nem szabad megengedni, hogy bármely, ezzel kapcsolatos bizonytalanság a hulladékelhelyezés biztonságát veszélyeztesse.

A nukleáris anyagok és létesítmények biztonságával alapvető feladatként foglalkozó Országos Atomenergia Hivatal függetlensége nemcsak elvárás, de alapvető saját érdek is, függetlennek kell lennie a termelői, tulajdonosi, szolgáltatói érdekektől és az érintett államigazgatási szervektől. Az Európai Parlament miniszterelnöki vagy államelnöki irányítást tart kívánatosnak.

Nálunk is javasolható lenne egy ilyen értelmű változtatás meggondolása, noha nem állítható, hogy az OAH függetlensége a jelenlegi gazdasági miniszter alá történő besorolás rendszerében eddig komoly aggályokat vetett volna fel. Az EU legutóbbi országjelentése mindenesetre aláhúzza: "A Magyar Energia Hivatal függetlenségét meg kell erősíteni, tekintettel azokra a jövőbeni feladatokra, melyeket az energia belső piaca támaszt a szabályozóval szemben."

Összefoglalóan elmondható, hogy a jelentés reális képet ad az atomenergia hazai alkalmazásának biztonsági helyzetéről, és ezért annak elfogadását a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja, ugyanúgy, mint a kapcsolódó országgyűlési határozat elfogadását is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Simon Miklós úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

Megadom a szót.

DR. SIMON MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Atomenergia - mire gondolunk legtöbbször, ha ezt a szót halljuk? A legtöbb honfitársunk ezen szóra Csernobilt vagy esetleg Hirosimát említi. Sokakban ez a szó a félelem szava, azonban ezen félelmet az előbbi két tragédiát okozó emberi gyarlóságtól való félelem táplálja. Ha egy kicsit több időt foglalkozunk ezzel a kérdéssel, akkor sokakban megfogalmazódnak az atomenergia békés felhasználásának kulcsszavai, olyan szavak, mint az atomreaktor, a maghasadás, az izotópdiagnosztika és -terápia. Akad a honfitársaim között olyan is, aki az Einstein-féle energiaegyenletet idézi. Azonban mindannyiukban közös az, hogy a következő asszociáció a biztonságról szól. Ilyenformán azt mondhatjuk, mindenki részéről az alapvető elvárás az, hogy az "atomenergia" és a "biztonság" szavak elválaszthatatlanok legyenek, és ne csak a jogszabályokban és sajtóhírekben jelenjenek meg, hanem a valóságban is megmutatkozzon, hogy egy atomerőműben, egy a ciklotronlaboratóriumban vagy egy izotópdiagnosztikai kórházi osztályon milyen kapcsolatban van ez a két szó.

A J/2958. számú, az atomenergia 1999. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló jelentés tematikusan számba veszi a nukleáris biztonság megteremtésének jogi, hatósági feltételeit, majd elemzi a hazai nukleáris létesítmények biztonságát, és beszámol a kis, közepes és nagy aktivitású hulladékok tárolásának körülményeiről, a sugárbiztonság és sugárvédelem jelenlegi helyzetéről. A felsorolt témák közül a nukleáris biztonság témaköréből a nukleáris létesítmények biztonsági vonatkozásait szeretném kiemelni, ami döntő jelentőséggel bír az atomenergia békés célú felhasználásának megítélésében.

Mielőtt áttekintenénk a hazai nukleáris létesítmények biztonságát, néhány jellemző adatot szeretnék ismertetni az atomenergetika nemzetközi szerepét illetően. A világ 31 országában 433 erőművi reaktor üzemel, ami 2401 terawattóra energiát termelt 1999-ben, ami 5 százalékkal magasabb szintű, mint 1998-ban.

(13.10)

Az atomenergetika békés felhasználásának történelme során a világon 9400 reaktorév üzemeltetési tapasztalatot halmoztak fel. Jelenleg 37 reaktor van építési fázisban; ebből hét új egység építése kezdődött 1999-ben, és négy reaktor kapcsolódott be a villamosenergia-termelésbe. A statisztikák szerint a nukleárisenergia-termelés részesedése 17 országban haladja meg az összenergia-termelés 25 százalékos szintjét. Magyarország a négy reaktorral és az 1840 megawatt teljesítménnyel a 9. helyet foglalja el a világon.

Az Országos Atomenergia Bizottság elnöke által előterjesztett beszámoló három létesítményt említ hazánk vonatkozásában, ezek: a Paksi Atomerőmű, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóreaktora, a KFKI kutatóreaktora. Mindannyian tudjuk, hogy a Paksi Atomerőmű a magyar gazdaság energiaellátásában döntő jelentőségű, hiszen a '99. évi 14 100 gigawatt/órás energiatermelésével az ország energiaszükségletének közel 40 százalékát fedezi.

A nukleáris létesítmények biztonságát a következő biztonsági mutatók alapján jellemzik. Ilyen mutatók: a rendelkezésre állás, amely a Paksi Atomerőműnél 88 százalékos; a reaktorvédelmi működések száma, ami a '99. esztendőben 5-ös volt a Paksi Atomerőműben. Ez bizonyos fokú romlást jelent az elmúlt esztendőkhöz képest, ami szakértők szerint annak is betudható, hogy a többmilliárdos beruházások jóvoltából a biztonsági rendszer érzékenyebbé vált. Az elmúlt három évhez képest bekövetkezett romlás okainak alapos vizsgálata a szakértők szerint azt mutatja, hogy a '99. évi reaktorvédelmi működések növekedése hosszú távon nem mutat romló tendenciát.

A következő szempont az üzemanyag-megbízhatóság, amiről elmondható, hogy e paraméterek az erőmű esetén mindig jobbak voltak a világátlagnál, és ez évről évre javuló tendenciát mutat.

Nagyon lényeges fogalom a kollektív dózis értéke, hiszen ez mutatja meg azt, hogy akár a személyzet, akár az atomerőmű környezete milyen sugárterhelést kap az erőművel kapcsolatban. Hála istennek elmondható, hogy ez a szint mindig jóval a nemzetközi normákban meghatározott érték alatt volt. A folyékony és légnemű radioaktív kibocsátások is jóval a kibocsátási határok alatt voltak. A Nukleáris Biztonsági Igazgatóságnak bejelentett események száma 119 darab volt, ami több mint az előző évi 98 darab esemény. Szeretném megemlíteni, hogy jelentősen csökkent a zónasérülési kockázat, ami igen jelentős fizikai paraméter az atomerőmű működését illetően. Ez köszönhető annak a több milliárd forintos beruházásnak, ami az elmúlt években végrehajtódott az erőműben.

A földrengésbiztonságra vonatkozó program végrehajtása következtében az atomerőmű földrengésbiztonsága jelentősen növekedett.

Mindezen paraméterek javulásának a hátterében azon program végrehajtása áll, amely hét év tekintetében 60 milliárd forintos értékű beruházást irányoz elő a Paksi Atomerőműben. 1999-ben, ahogy erről képviselőtársaim is megemlékeztek, közel 10 milliárd forintot költöttek a nukleáris biztonság növelésére.

Szeretném elmondani, hogy a Paksi Atomerőmű meghívására az európai integrációs bizottság az elmúlt esztendőben látogatást tett az erőműben, és habár nyilván csak műszerek által, de meggyőződhettünk arról, hogy azok a fogalmak és azok az adatok, amelyek le vannak írva a jelentésben, messzemenően megfelelnek a valóságnak, hiszen úgy gondolom, egy atomerőmű működése az egész ország biztonságának érdekében garantált kell legyen.

Az atomerőmű biztonságát illetően az Agenda 2000 is döntően súlyt helyez ezen követelményre, hiszen véleményünk szerint ez az európai uniós csatlakozás alappillérét is jelenti.

Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy támogassa ezen bizottsági jelentés elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

Megadom a szót.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Örülünk annak, hogy ez a jelentés végre a parlament elé került, és sajnáljuk, hogy az 1999. évről szóló jelentés nem a 2000. évben került ide.

Ez be volt ütemezve december végére; akkor úgy értesültünk, hogy dr. Matolcsy György, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke megbetegedett - hiszen ebben a minőségében előterjesztő -, és nincs, aki helyettesítse parlamenti felszólalási joggal, tekintettel arra, hogy az államtitkár úr ebben a minőségben nem helyettese a miniszter úrnak. Mindenesetre örülünk, hogy ezek szerint ez a kérdés megoldódott, és tárgyalhatjuk a jelentést; ezek szerint nyilván sor kerülhetett volna rá decemberben is.

A tartalmi részekre térve: a Magyar Igazság és Élet Pártja fontosnak tartja az Országos Atomenergia Bizottság rendszeres beszámolását az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról. A képviselők számára hasznosak azok a tájékoztató jellegű fejezetek is, amelyek segítenek eligazodni ennek a nem egyszerű témakörnek az útvesztőjében. Örülünk azoknak a konkrét eredményeknek, amelyek az 1999. évhez kötődnek, ugyanakkor fenntartásokat ébreszt bennünk az a rózsaszínű kép, amit a beszámoló felmutat. Úgy tűnhet, mintha ezen a területen kizárólag pozitív eredmények lennének, és nem lennének megoldandó problémák, mulasztások. Annak alátámasztására, hogy a helyzet azért nem ennyire idillikus, két élő, megoldandó problémát szeretnék felvetni.

Az Országos Atomenergia Hivatal függetlensége a beszámoló szerint teljes mértékben rendezett, minthogy "Magyarországon a nukleáris biztonsági hatóság a kormány irányításával működik, s a függetlenségére vonatkozó nemzetközi elvárások érvényesítése érdekében a főigazgatót és helyetteseit a miniszterelnök nevezi ki". A valóságban azonban az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét a gazdasági miniszter látja el, ő egyben az Országos Atomenergia Bizottság elnöki tisztét is betölti. Ezáltal a függetlenség elve sérül, hiszen a Paksi Atomerőmű szakmai felügyelete is a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik.

Hogy a bizottság, illetve a hivatal feladatát elkülönülve lássuk, elég a jelentésből a definíciót olvasni, mindkét esetben az első mondatot. "Országos Atomenergia Bizottság: az atomenergia alkalmazása területén döntés-előkészítő, koordinatív és külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó és ellenőrző feladatokat lát el", majd ezt tovább részletezi, amiből világos, hogy az Országos Atomenergia Bizottság az atomenergia alkalmazásában érdekelt, és ehhez kapcsolódó feladatai vannak. Ehhez képest az Atomenergia Hivatal feladat- és hatáskörénél az első mondat: "nem támogatója és nem ellenzője az atomenergia alkalmazásának", tehát teljes függetlenséget definiálnak.

(13.20)

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2000. május 21-e és június 2-a között ellenőrző vizsgálatot végzett az Országos Atomenergia Hivatalnál, és jelentésének két pontjában tért ki a függetlenség, illetve az összeférhetetlenség kérdésére.

Az egyik ajánlása a következőképpen hangzik: "Az Országos Atomenergia Hivatal beszámoltatása olyan személyeken, testületeken vagy szervezeteken keresztül történjen, amelyeknek sem közvetlenül, sem közvetve nem feladata a nukleáris energia támogatása. Ugyanezek a rendelkezések vonatkozzanak tevékenységének a kormány általi felügyeletére az Országos Atomenergia Bizottságon keresztül." Jogosan nehezményezte tehát a jelentés az előzőekben említett szervezeti és személyi összeférhetetlenséget. Egyébként hozzá kell tenni, hogy ez az 1990-94 közötti időszakban nem állt fenn, hiszen ekkor Pungor Ernő tárca nélküli miniszter felügyelete alá tartozott az Országos Atomenergia Hivatal.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentésének egy másik pontja szerint: "Az Országos Atomenergia Hivatal ne vegyen részt olyan testület létrehozásában, amely az atomenergia felhasználása területén létesítményeket finanszíroz és üzemeltet vagy tevékenységeket folytat. Jelenleg ez a radioaktív hulladékokat kezelő közhasznú társaság megalakítására és a központi nukleáris pénzügyi alap menedzselési funkciójára vonatkozik." - állapítja meg a jelentés.

A központi nukleáris pénzügyi alap rendeltetése a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének, a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésének, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésének a finanszírozása. Az alappal a kormánynak az OAH feletti felügyeletet ellátó tagja - jelenleg a gazdasági miniszter - rendelkezik, az alap kezelője pedig az Országos Atomenergia Hivatal, amely létrehozta a jelentésben szereplő közhasznú társaságot. Így tehát nem véletlenül kifogásolja a jelentés ezt a helyzetet. Természetesen ezen elvileg lehetne változtatni, de sajnálatos módon az oktatási és tudományos bizottság ülésén az előterjesztő válaszából az derült ki, hogy az említett összeférhetetlenségek felszámolására nincs kormányzati szándék.

A másik, kiemelt figyelmet érdemlő kérdése a beszámolónak a Paksi Atomerőművel foglalkozó 3.2.1 helyen részletezett kérdés. Sajnos a beszámoló nem tér ki a nukleáris biztonság egyik legfontosabb összetevőjére, a humán tényezőre: a vezetők és a dolgozók felkészültségére, a munkahelyi légkörre, a bizalom és együttműködés kérdésére. Ezek a kérdések egy atomerőmű biztonságos üzemeltetése kapcsán nem kerülhetők meg. Olyan szélsőséges esetre is volt már példa a kanadai Ontarióban, hogy a hatóság kénytelen volt egy atomerőmű-üzemeltetési engedélyt felfüggeszteni a munkavállalók és a vezetés között kialakult bizalmi válság miatt.

Az atomerőmű és az MVM vezetésében 1994 végén és 1995 elején a Horn-kormány drasztikus és restaurációs jellegű személycseréket vitt véghez, amelynek következtében az említett humánszférában súlyosan negatív folyamat indult el, és ez még ma is tart. Az 1999. év történéseihez az a konfliktushelyzet is hozzátartozik, hozzátartozott, amiről a sajtó is részletesen tájékoztatott és a parlamentben is több képviselő vetette föl.

Információink szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jövő évi munkatervében szerepel a Paksi Atomerőmű üzemeltetési biztonságának felülvizsgálata. Ezért sem halogatható tovább az erőmű biztonságos működésének fenntartása érdekében az emberi tényező kérdésével kiemelten foglalkozni és a szükséges intézkedéseket meghozni. Meg kell mondjam, hogy az utóbbi időben a vezetésben bekövetkezett személyi változás sem megnyugtató számunkra ebben a tekintetben.

Befejezésül hadd szóljak néhány szót e jelentés kapcsán a jövőről is. A MIÉP egyetért azzal, hogy meg kell vizsgálni a Paksi Atomerőmű további üzemeltetésének, valamint kapacitásbővítésének a lehetőségét. Erre egyértelmű nemzetközi példák vannak mind az üzemeltetés meghosszabbítására, mind pedig a hozzánk hasonló típusú erőműben a kapacitás növelésére.

Ebben a tekintetben nyilvánvalóan kiemelten kell majd a biztonsági kérdéseket kezelni. Mi azonban nem csupán azt tekintjük mérvadónak, hogy alapjaiban egy szovjet típusú erőművel van dolgunk, amivel kapcsolatban fölmerülhetnek biztonsági kérdések, hanem ez egy olyan rendszerű és átalakított változat, amelynek a minősítése a nemzetközi szervezetek vizsgálata alapján megfelelő. Nyilvánvalóan egy ilyen kapacitásbővítés és élettartam-hosszabbítás másképp nem is következhet be, mint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség teljes vizsgálatával és jóváhagyásával. Tehát ebben a tekintetben még azt a kérdést sem kell fölvetnünk, hiszen triviális, hogy egy ilyen támogatandó bővítés és élettartam-hosszabbítás csak a biztonsági tényezők legteljesebb mértékben történő teljesítése alapján lehetséges.

Ehhez a kérdéshez tartozik az elmúlt év végén a költségvetési vita során nagy vihart kavart téma, nevezetesen a nukleáris pénzügyi alap kérdése, értékállósága. Úgy ítéljük meg, hogy amennyiben ez a bizonyos élettartam-hosszabbítás valóra válik, aminek úgy látjuk, a lehetőségét meg lehet teremteni, abban az esetben újra kell gondolni, hogy a tervezett és a jelenlegihez képest eltérő élettartam végéig hogyan és milyen mértékben kell ezt a bizonyos pénzügyi alapot feltölteni, mivel úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben éppen a környezetvédelem területén dolgozó szakemberek vagy az e terület iránt különösen érzékeny képviselőtársak is meg kell hogy egyezzenek a tévesen atomlobbinak nevezett képviselőkkel abban, hogy a nukleáris pénzügyi alap feltöltése, ennek a biztonsága éppen környezetvédelmi szempontokból szükséges. Mert amíg természetes, hogy az atomerőművek működésében meglévő veszéllyel számolni kell, ugyanakkor más szempontból a legkörnyezetkímélőbb erőműről van szó.

Köszönöm szépen a figyelmet és türelmet. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Németh Zsolt MDF-es képviselőtársam korábban elhangzott alapos elemzését néhány új elemmel kívánom megerősíteni.

A jelentés erénye, hogy logikus szerkezetben, részletesen és korrekten tárja a szakmai és a tágabb közvélemény elé az atomenergia hazai alkalmazásának biztonsági követelményeit, azok mai állapotát és a jövő teendőit. Nagyon fontos energiaforrás Magyarországon az atomenergia, ezért létfontosságú a biztonsági követelmények betartása.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint 1999-ben a világ 31 országában 436 atomerőművi blokk működött. Az atomerőművek részesedése a villamosenergia-termelésben világviszonylatban elérte a 17 százalékot, míg Magyarországon ennek kétszerese, 38,5 százalék az arány. Többet kockáztatunk tehát, mint más országok, ha vélelmezetten hiányos biztonsági intézkedésekre hivatkozva ugyanolyan támadásokat intéznének a hazai villamosenergia-szükségletet mintegy kétötöd részben fedező Paksi Atomerőmű működése ellen, mint amilyen - tegyük hozzá - megalapozatlan támadásokat szoktak indítani a Nyugat-Európában működő atomreaktorok működése ellen is.

Mind az energetikai szerepköre miatt, mind a szigorú biztonsági követelmények folyamatos ellenőrizhetősége miatt kulcskérdésnek tekintem a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság állami tulajdonban maradását és állami felügyelet melletti további működtetését. Erre, tehát a jövőben is változatlan tulajdoni állapot fennmaradására vonatkozóan semmilyen utalás nincs a jelentésben. Kellene egy határozott ígéret, hiszen ez is egy biztonságos működést szavatoló garancia.

(13.30)

Tudom, hogy a jelentés mondanivalója nem szűkülhet le csupán a Paksi Atomerőműre, hiszen az országban a jelentés adatai szerint 1240 munkahelyen alkalmaznak radioaktív anyagot vagy ionizáló sugárzást előállító berendezést.

Ezeken a sugárterheléssel járó munkahelyeken 14 700 munkavállaló vagy egyéni vállalkozó dolgozik. Nagyobb problémát sehol nem jeleztek, sem a munkahelyek ellenőrzése, sem a dolgozók egészségi állapotának felmérése során. Ezért a továbbiakban csak a Paksi Atomerőmű biztonsági intézkedéseiről kívánok szólni.

A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság 2002-ig terjedő középtávú fejlesztési tervét mintegy 100 milliárd forint költség árán teljesítik, amelynek nagyobbik része a biztonságnövelő intézkedéseket szolgálja. A biztonságnövelő intézkedések megvalósulása után a Paksi Atomerőmű biztonsága már nem marad el a folyamatosan korszerűsített, vele egyidős nyugati atomerőművek színvonalától. Ennek a programnak a keretében 1999-ben az atomerőmű 10 milliárd forintot fordított biztonságnövelő intézkedésekre.

Tisztelt Ház! A biztonságnövelő költségek jelentős hányadát emésztik fel a nagy aktivitású hulladéktárolók telephelyének kiválasztására indult kutatások. Az egyik ígéretes lehetőséget a Mecseki Ércbányászati Vállalat a bányatérség közelében tárta fel. Az uránérctelepek felkutatása közben olyan agyag tartalmú kőzetet találtak, amelyik alkalmasnak mutatkozik a nagy aktivitású, radioaktív hulladékok elhelyezésére, mert jó vízzáró és radioaktív izotópokat megkötő képességgel bírnak. Az uránbánya kedvező helyzetű vágataiból kiindulva 1994 nyarán ezer méter mélységben megkezdődött a kiégett fűtőelemek tárolására alkalmas telephely-kiépítési lehetőségek vizsgálata. A hét éve folyó kutatások eredményeként az előkészítés ez év közepéig olyan állapotába jutott, hogy az Országos Atomenergia Hivatal elkezdte kidolgozni azt az előterjesztést, amelynek ismeretében a kormány, valamint a parlament döntést hozhatott volna a beruházás megindításáról.

A kormányhatározat megszületése előtt új helyzetet teremtett az Országgyűlés november végi döntése a kétéves költségvetési vita egyik szakaszában. A szavazás következményeként mintegy 2,2 milliárd forinttal csökkentették a hulladéktároló építésének az előkészítésére szánt költségkeretet, hivatkozva arra, hogy még nem időszerű elkezdeni a beruházást. A döntés következtében jelentősen csúszhat a magyarországi keletkezésű, kis és közepes aktivitású nukleáris hulladékok elhelyezésére alkalmas végleges lerakó megépítése.

Tudom, hogy a kutatások és a majdani kivitelezés költségeinek biztosítására létrehozott nukleáris pénzügyi alap részleges befagyasztása nem jelenti a további munkálatok teljes leállítását, de nem vagyok egészen nyugodt, hiszen úgy látom, a jelentésben nem tükröződnek azok az álláspontok, amelyek mind az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságában, mind a kormánynak a bizottsági módosító indítványt elbíráló szakmai hátterében többségében voltak. Remélem, ha ilyen fontos kérdésben szögesen ellentétes vélemények léteznek, és ennek létét nem észlelem a jelentésben, akkor más, hasonlóan markáns véleményeltérések nincsenek. Használna, ha legalább apró betűs fejezettel felhívnák a jelentést elbíráló képviselők figyelmét a fontosabb szakmai véleménykülönbségekre.

Ugyanakkor jól tudom, hogy a jelentés egy sajátos parlamenti műfaj, amely igazán nem teszi lehetővé, hogy egy, a megoldást is kereső szakmai vita részese legyen egy ilyen, jelentést elbíráló, véleményező parlamenti általános vita. Ezért nem is kívánok belebocsátkozni azokba a kérdésekbe, amelyekről az előttem szóló Balczó képviselő úr szót ejtett, és nyilván erre megfelelő szakmai bizottságokban sort kellene keríteni.

Végezetül a Magyar Demokrata Fórum nevében köszönet és megbecsülés jár mindazoknak, akik az ország energiaszükségletét nap mint nap megbízhatóan és felelősséggel biztosítják. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőjének.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársak! Lezsák Sándor képviselő úr felszólalásának szinte minden részével egyetértek. Nyilvánvalóan a jelentésben nem szerepelhet, amit 2000 augusztusában adtak le, annak a vitának az esetleges visszatükröződése, amire decemberben került sor.

Egyébként rendkívül lényegesnek tartja a Magyar Igazság és Élet Pártja, hogy a Paksi Atomerőmű állami vagy - hogy a Fidesz vállalásainak terminológiáját használjam - nemzeti tulajdonban maradjon. Remélem, hogy az az esetleges kapacitásbővítés és élettartam-hosszabbítás, ami nyilvánvalóan forrásokat igényel, nem arra lesz indok, hogy ki lehessen jelenteni, hogy igen, ezt a továbblépést csak külföldi tőke bevonásával lehet megvalósítani. Ezt az okfejtést azért is tartanám hamisnak, mert csak a 2000. év elején egy árképzés-módosítással 9 milliárd forintot csoportosított át az árképzés révén a kormányzat a Paksi Atomerőműtől a külföldi tulajdonú erőművekhez. Tehát az, hogy milyen nyereséggel dolgozik a Paksi Atomerőmű és milyen forrásai vannak ilyen bővítésre, sajnálatos módon nemcsak a saját teljesítményétől függ, hanem ezektől a lépésektől is. Mi nagyon reménykedünk abban, hogy az állami tulajdonban hagyás megvalósul.

Sajnálatos módon, amikor kérdést tettem föl ebben a tárgykörben a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, akkor azt a választ kaptam, hogy képviselő úrnak módja lesz az Országgyűlésben erről kifejteni a véleményét egy esetleges privatizációnál, hiszen ide kell hozni a törvényt. Sajnos ez nincs így. 1995-ben a tartós állami tulajdonban lévő társaságokra vonatkozó törvény már úgy módosult, hogy a törvényi lehetősége ennek a privatizációnak megvan.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Én természetesen tisztelem a privatizációt illető meggyőződését és véleményét mind Lezsák, mind Balczó képviselő úrnak, csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy mi itt most az atomenergia alkalmazásának hazai biztonságáról beszéltünk, és ennek nincs összefüggése a tulajdonformával. Ugyanis egy atomerőmű egyformán biztonságos, egyformán biztonságos kell hogy legyen, akár magántulajdonban van, akár állami tulajdonban van.

Tehát én anélkül, hogy kitérnék és érvelnék a tulajdonformát illetően bármelyik megoldás mellett is, egyet kívánok aláhúzni, hogy tulajdonformától függetlenül egy nukleáris létesítménynél, egy atomerőműnél a biztonság a legelső szempont, és ez nem változhat, nem múlhat azon, milyen tulajdonban van egy atomerőmű.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Ki kell mondanom az ellenvéleményemet Szalay képviselő úr felfogásával szemben. Az úgynevezett kaliforniai sötétség címen elhíresült energiakrach Kaliforniában azért következett be, mert állami tulajdonból egy liberalizációs modellel úgy kerültek privát tulajdonba az erőművek, az áramszolgáltatók, hogy a megfelelő szabályozás nem valósult meg. Ennek a következménye lett az energiaellátás biztonságát nemcsak veszélyeztető, hanem ilyen súlyos helyzetbe hozó folyamat.

Még egy példa, de valóban, szorosan nem a jelenlegi jelentéshez tartozik mindaz, amiről beszélünk, de a tulajdonviszonyoknak igenis nagy szerepe van: közismert, hogy az angol államvasutakat privatizálták, és az elmúlt időszakokban bekövetkezett súlyos balesetek elemzéséből kiderült, hogy ebben igen nagy szerepet játszott az a tény, hogy a maximális profitra törekvő társaságok ezeket a biztonsági intézkedéseket részben elmulasztották.

Tehát valóban, elfogadom azt, hogy nem közvetlenül az esetleges tulajdonlás a tárgya ennek a mai jelentésnek, de hogy a tulajdonviszonyok - állami tulajdon vagy pedig magántulajdon - összefüggenek a biztonság kérdésével, megítélésem szerint így van.

(13.40)

Egyébként mi mindig olyan példákat hozunk - legalábbis én olyanokat hallok -, amelyeket ki-ki a saját szája íze szerint használ. Az Électricité de France elég nagy társaság, ha jól tudom, 45-50 között van az atomerőművek száma, francia állami tulajdonban.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum álláspontja is éles ellentétben van a szabad demokraták képviselőinek véleményével. Nem kell Kaliforniába vagy Angliába menni, elég az elmúlt tizenkét esztendő privatizációs következményeit megvizsgálni, abból is levonhatjuk igenis azt a következtetést, hogy a tulajdonformától bizony nem független annak az intézménynek, annak a területnek a jövője vagy sorsa. Igenis számunkra, az MDF számára az jelent garanciát, hogy van egy kétéves költségvetés - vélhetően ebben a kétéves költségvetésben nem merül fel a Paksi Atomerőmű tulajdonosváltása, privatizációja -, azt követően pedig a választók fognak dönteni arról, milyen tulajdonforma kell például ezen a területen - s meggyőződésem, hogy az ország többsége akkor fogja magát biztonságban érezni, ha nemzeti tulajdonban marad többek között az atomenergia is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a parlamentben az ember sosem lehet biztos abban, hogy miből robban ki egy kétpercesvita-sorozat, nekem azonban meggyőződésem, hogy elbeszélünk egymás mellett. El kell választani egymástól az ellátásbiztonság kérdésének az ügyét és a nukleáris biztonság kérdésének az ügyét. És most nem is arról vitatkozunk, nem amellett érvelek, hogy mi jobb egy atomerőmű esetében: a magántulajdon vagy az állami tulajdon - persze, hogy megvan erről a véleményem, és önöknek is megvan a véleményük, de ez egy más vita. Most én csak azt állítom - de meggyőződésem, hogy önök sem gondolják ezt másként -, hogy egy atomerőműnél nem függhet és nem is függ a biztonság attól, hogy magántulajdonban vagy állami tulajdonban van-e.

Az élet, a gyakorlat, legalábbis úgy érzem, bőségesen alátámasztja az én igazságomat, hiszen a világon - hallottuk, Lezsák képviselő úr szám szerint elmondta, hány atomerőmű létezik - meglévő atomerőművek nagy része állami tulajdonban van, egy kisebb része magántulajdonban van. De a bekövetkező atomerőművi események, esetleg balesetek - ha már egy magasabb fokozatról van szó - sűrűsége, száma és a tulajdonforma között nincs összefüggés. Nem mondható, hogy a francia atomerőművek biztonságosabbak, mint az angolok, mert ezek állami tulajdonban, azok meg magántulajdonban vannak, hiszen ha ez így lenne, akkor Angliában már rég be kellett volna zárni és be is zárták volna az atomerőműveket, illetve nem engedték volna meg azok privatizálását.

Tehát még egyszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.): én nem az atomerőművek privatizációja mellett kívánok érvelni, hanem aláhúzom, hogy nem a tulajdonformától függ a nukleáris biztonság kérdése.

ELNÖK: Kedves képviselőtársaim, újabb kétperces felszólalók jelentek meg. Én egy kicsit úgy érzékelem, mintha eltértünk volna a témától, és a tulajdonviszonyokat próbálják itt végigtárgyalni, ami az előterjesztésben - legalábbis az én ismereteim szerint - nem szerepel. Úgyhogy kérem, hogy a hozzászólók a témához (Glattfelder Béla: A tárgyra!) kapcsolódva mondják el a véleményüket, vagyis - az államtitkár úr szavaival - térjenek a tárgyra.

Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen, a tárgyra térünk akkor, amikor a biztonságos működtetésről beszélünk, ugyanis a biztonságos működtetés nemcsak a balesetek kizárására vonatkozik, hanem a szolgáltatás biztonságára is, és itt vannak olyan bizonytalan vagy feltételezett bizonytalan helyzetek, amelyek miatt igenis függhet a tulajdonostól vagy a tulajdonos nagyobb hányadától az, hogy egy energiaszektornak éppen milyen lesz a biztonsága.

Van még egy nagyon egyszerű kérdés, a forma és a tartalom kérdése, de azt hiszem, ez már elvezetne bennünket a tárgytól, úgyhogy itt én megállok. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Simon Miklós úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. SIMON MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánom a tisztelt Országgyűlés idejét rabolni, de véleményem szerint - és ez a Független Kisgazdapárt véleménye is - az ilyen nagy létesítmények igenis állami kézben kell hogy maradjanak. Hiszen az elmúlt időszak, akár a MOL privatizációja, akár az energiaszektor más részének a privatizációja is megmutatta, hogy ha olyan alapvető fontosságú létesítményeket, mint amilyenek az áramtermelő erőművek, magántulajdonba adunk, akkor ott igenis működési zavarok léphetnek fel. Olyan értelemben mondom ezt, hogy nézzük csak meg a MOL-nak a gázár növelésével kapcsolatos aspirációját, hogy az államnak közbe kell avatkoznia, amikor extraprofitra szeretne szert tenni egy ilyen társaság.

1999-ben a Paksi Atomerőműben egy kilowattóra 5,98 forint volt. Úgy gondolom, hogy az állami szerepvállalás egyrészt biztosítéka annak, hogy azok a beruházások, amelyek a nukleáris biztonsággal kapcsolatosak, meg fognak történni, másrészt pedig biztosíték arra, hogy a társaság ne dolgozzon túlságosan nagy extraprofittal, és így a villamos áram ára elfogadható mértékű legyen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, de miután a másik oldalon újra meg újra visszatérnek erre a kérdésre, ezért csak annyit szeretnék megkérdezni Lezsák és Simon képviselő uraktól, hogy vajon a csernobili atomerőművet privatizálták-e a baleset előtt; vajon amikor Romániában rendszeresen áramellátási zavarok voltak, akkor kinek a tulajdonában volt az energiarendszer. Az állam tulajdonában volt, képviselőtársaim! Az állami tulajdon semmi ellen nem biztosíték.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Ház! Elnök Úr! El akartam kerülni a hozzászólást, a megszólalást, de Bauer képviselőtársam kérdést tett fel. Egyrészt azt mondanám, hogy éppen ő, akinek elég tág ismerete van ezen a területen, keveri össze azt az egypártrendszerű diktatórikus államot a mai köztársasági államformával, ami bizony egy kis tévedés, egy pici, apró hiba. Másrészt pedig meggyőződésem, hogy ahova bevonul a tőke, egy globalizált világ részének a tőkéje, ott bizony sajátos mozgások is elindulhatnak, amelyek igenis veszélyeztethetik - nem azt mondom, hogy veszélyeztetik, de veszélyeztethetik - annak a sorsát, jövőjét, és ilyen szempontból bizony például a Paksi Atomerőmű bizonytalan helyzetét is előidézhetik.

Én tehát erről beszélek, és egészen rossz példának tartom akár Csernobilt, akár más kelet-európai diktatúrák állami következményeit, illetve gazdasági vagy éppen tragikus kimenetelű környezetvédelmi katasztrófáit. Köszönöm.

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Glattfelder Béla: Majd a végén, elnök úr!) Köszönöm szépen.

Az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a napirend utáni felszólalásokra kerülne sor, lezárom

a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/3468. számú,

a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló T/3621. számú,

a munkavédelem országos programjáról szóló H/3658. számú,

az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló T/3539. számú,

a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szóló T/3623. számú,

a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló T/3622. számú,

a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/2935. számú,

a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló T/3534. számú, valamint

a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. számú országgyűlési határozat módosítását kezdeményező H/3480. számú előterjesztések általános vitáját.

(13.50)

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, az SZDSZ képviselője, "Háttal Európának, XLVII." címmel. Megadom a szót.