Felszólalás adatai

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-frakció egységesen támogatta és üdvözölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a korábbi Nemzeti Erőforrás Minisztérium által benyújtott, a kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozatot. A határozat a Rákosi-rendszer által elkövetett tömeges kitelepítések és deportálások 60. évfordulója alkalmából emléket állít a kommunista önkény áldozatainak, a kitelepített családoknak és az őket befogadóknak, továbbá olyan emlékművek felállítását szorgalmazza, amelyek a jelenben és a jövőben is emlékeztetnek a tragikus eseményekre.

Ahogyan a határozat indokolása is rögzíti, a legnagyobb tömegű magyarországi népességet érintő kitelepítésre 1950. június 22-étől egészen 1953 januárjáig került sor. A kitelepített osztályidegenek száma hivatalosan 12 700 ember volt, akiket a fővárosból 137 különböző településre száműztek. Fontos, hogy a közel 13 ezer embert érintő súlyos emberi jogi jogsértésről ne csak megemlékezzünk, hanem a kitelepítést elszenvedő, még életben lévő csaknem hétszáz embert az állam valamilyen formában kárpótolja, különös tekintettel arra, hogy a kitelepítettek többsége 1-3 év közötti időt töltött munkatáborban, míg érdemi, jelentős, kézzel fogható jóvátételre a jelenlegi szabályok szerint a legalább 3 évet munkatáborban töltöttek számíthatnak.

Az elhangzottakat figyelembe véve, tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy milyen jellegű és mértékű kárpótlás illeti meg az egykori hortobágyi munkatáborban szenvedőket, és kívánja-e ezt az összeget a kormány a jövőben érdemben emelni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ahogy ön is mondta, minden alkalmat megragadtunk arra, hogy pont azokról emlékezzünk meg, akiknek mi magunk a demokráciát, a szabadságot köszönhetjük, hiszen ezek az emberek voltak azok, akik akarva-akaratlanul, de a rendszer ellenállói voltak, vagy a rendszer ellenségeivé tették magukat, akár a hortobágyi kitelepítettekről, akár a munkaszolgálatosokról legyen szó. Ez az a két csoport, akik iránt a legnagyobb adóssága van a mostani kormánynak, kormányzatnak is, és a felvidéki kitelepítettek, tehát ez a három csoport, ahol valóban, bár történtek az elmúlt húsz évben jogszabályok, de erkölcsi kötelességünk még továbbiakat is meghozni.

Magukkal a hortobágyi kitelepítettekkel kapcsolatban, túl azokon a határozati javaslatokon, amelyeket a képviselő úr is említett, az 1992. évi XXXII. törvény állapított meg kárpótlást mindazok számára, akik 1939. március 11. és '89. október 23. között meghatározott időtartamban, legalább 30 napon keresztül szabadságelvonásban részesültek. A 93/1990. kormányrendelet ezt tovább szélesítette, és a '48-89 között törvénysértően elítéltek számára a szabadságkorlátozás tényleges időtartamától függően nyugellátás-kiegészítést rendelt el, tehát ami kiesett a társadalombiztosítási időszakból, azt igyekezett kompenzálni.

Magukra a hortobágyiakra és a budapesti kitelepítettekre csak 2000-ben született jogszabály, a 267/2000. kormányrendelet, amely nyilvánvalóan a nemzet akkori teherbíró képességeihez mérten rendelte el ezeket az összegeket, de nyilvánvalóan a 0-3 évig szabadságvesztést vagy kitelepítést, deportálást elszenvedetteknek csak az előző jogcímek nyíltak meg, ez utóbbi nem. Nyilvánvalóan abban az esetben, amint ezt tehetjük, mind az előzőek megemelésére, és ezáltal arányosan egy újabb, 0-3 évig terjedő időtartamban a kormányrendelet (Az elnök csenget.) szerinti juttatás megnyílására fogunk lépéseket tenni, csak jelenleg az adósságszolgálat túl sok pénzét viszi el a kormányzatnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   169-172   173-176   177-180      Ülésnap adatai