Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban annyit, hogy az előttünk fekvő, a polgári törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum a vitában és a szavazásnál is támogatni fogja.

Az előbb sajtószabadságról és sok egyébről esett szó; Pető Iván képviselőtársam a sajtószabadságról beszélt. Engedtessék meg nekem, hogy egy kicsit más megközelítésből, mint ahogy általában szoktunk beszélni róla, hadd tegyek említést a sajtószabadságról. Azt gondolom - és talán nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel -, hogy a sajtószabadság alkotmányos, törvényi feltételei ma Magyarországon teljes mértékben érvényesülnek. A sajtószabadságot ma más gátolja, és más állja útját, és ezek anyagi jellegűek.

Aki ma sajtóterméket akar előállítani, annak két dolgot kell elérnie, egyfelől megfelelő tőkét kell mozgósítania, másfelől olyan anyaggal kell megtöltenie azt az orgánumot, amely eladhatóvá teszi. Az eladhatóság, a példányszám emelése egyenes arányban van egymással és összefügg - ez nagyon gyakran a minőség, a színvonal rovására megy, és nagyon gyakran tartalmi értelemben a sajtószabadság korlátozását is jelenti.

Egyébként a mostani törvénymódosítás a mi véleményünk szerint nem olyan súlyú és terjedelmű, mint ahogy azt előttem ellenzéki képviselőtársaim állították. Nem a sajtószabadságot akarja ez a módosítás korlátozni, hanem azt a felelőtlenséget, amely általában a szabadság talán természetes velejárója, de mindenképpen korlátozásra szorul. Tulajdonképpen két alkotmányos jog érvényesüléséről van szó, és a mi véleményünk az, hogy ezek közül az egyik, a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos joga, szinte száz százalékban érvényesül a magyar gyakorlatban. A másik viszont, az emberi méltósághoz való jog, a személyiségi jog védelme az előzővel szemben inkább csorbát szenved.

Mondhatnám azt is egy példával, hogy a montesquieu-i három hatalmi ág mellett megjelent egy negyedik hatalmi ág, amely a közvélemény-formálás szempontjából hatalmas súllyal és jelentőséggel bír, tulajdonképpen anyagi természetű, és mindenféle társadalmi kontroll híján működik. Ezért lenne nagyon fontos, hogy a szabadsággal együtt járó felelősség itt erőteljesebben érvényesüljön. Mondhatnám úgy is, ahogy azt a frakcióülésünkön megfogalmazták, hogy tudomásul kell venni, hogy az én öklöm szabadsága tulajdonképpen addig terjed, amíg a másik orra el nem kezdődik, vagy amíg a másik orrát el nem érem.

A kérdés az, hogy vajon a mostani polgári törvénykönyvben eléggé védett-e a személyiségi jog. Látszólag úgy néz ki, hogy igen, azonban ha újságírók és politikusok között egy hasonlatot alkalmaznék, és azt mondanám, hogy ezek meccsek, akkor olyan 5:1-re idáig az újságírók vezetnek. Minden párt politikusai közül tudnék felhozni olyat, akit valamifajta sérelem ért a sajtó útján, és majdnem mindegyikről be tudom bizonyítani, hogy azok a polgári törvénykönyv által biztosított helyreigazítási és jóvátételi eljárások, amelyekkel élt, messze nem hozták meg azt a hatást pozitív értelemben, amit a sajtóban alkalmazott vagy a sajtó által ellenük véghez vitt "támadás", rongálás előidézett és okozott.

Egy-két dolgot azért hadd hozzak fel példának! Talán emlékeznek rá, hogy a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökéről egy ízben, egy ma már nem létező lapban kétszer kétkolumnás tanulmány jelent meg, illetve irodalmi igényűnek feltüntetett mű, amely az ő magánéletét boncolgatta és gazdasági kapcsolatait. Természetesen per lett a dologból, természetesen a volt miniszterelnök ezt a pert megnyerte, a per által ami pénzhez jutott, jótékony célra használta fel, de én azt gondolom, hogy a magyar újságolvasók vagy a sajtót követők, figyelők tudatában sokkal kevésbé ragadt meg az a hír, amely erről a perről szólt, mint maga a hamis tényállítás.

Ezekből az indokokból kiindulva azt gondolom, hogy ez a módosító javaslat, amelyet most képviselőtársaink elénk terjesztettek, mindenképpen támogatandó. De nemcsak a közélet szereplőinek, akiknek nyilván nagyobb toleranciával kell bírniuk az átlagembernél, fontos ez a módosító javaslat, mert nemcsak az állampolgárokat fogja védeni, és nemcsak a méltósághoz való alkotmányos jogot biztosítja, de azt gondolom, hogy az újságírók társadalmának jelentősen nagyobb tisztességes részét is védeni fogja, hiszen az újságírók ugyanazon helyzetben vannak, mint a politikusok, hogy igen gyakran esnek az általánosítás áldozatául.

Ha jól megnézzük, akkor a közvélekedés, a közmegítélés nem helyezi sokkal jobb pozícióba az újságírók társadalmát, mint a politikusokét, úgyhogy ők is rászorulnak ilyen típusú védelemre. Az általánosítás szokása alól talán kiragadható lesz a dolog, ha megnevezik azokat, akik az alkotói szabadsággal ily módon élnek vissza.

A végső megoldás talán majd az lesz, ha az újságírók etikai szervezete olyan erős befolyásolással, és olyan erős érdekérvényesítő képességgel fog rendelkezni saját berkein belül, hogy az oda nem valókat, akik a szakma írott, íratlan és erkölcsi szabályait nem tartják be, saját maga fogja kiközösíteni.

(15.50)

De addig, amíg ez nem történik meg, és nem tudom, mikor fog ez megtörténni, addig, úgy gondoljuk, ez a törvényjavaslat, amelyet - még egyszer mondom - a Magyar Demokrata Fórum támogatni fog, el fogja érni a célját, és talán rendezettebbé teszi azokat a viszonyokat, amelyek ma a magyar média világát, általában a közéletet jellemzik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)