Felszólalás adatai

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztók megtévesztése, hogy ezt egy önálló törvényben kell szabályoznunk, úgy gondolom, hogy ezt az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának a mindennapos szintre kerülése indokolja. Természetesen mielőtt az Európai Unió tagjai lettünk, azelőtt is voltak tisztességtelen eszközöket felhasználó kereskedők és volt ilyen gyakorlat, de ilyen mértékig emlékeim szerint azért nem. Tehát szükséges ennek a törvénynek a megalkotása.

Szükséges a közös szabályozás az európai tagállamok között, csak már voltunk tanúi, mert néhány év már eltelt az európai uniós gyakorlatban, főleg az élelmiszer vonatkozásában és már ebben a Házban emlegetett HACCP alkalmazásakor, hogy kifejezetten versenyhátrányt szenved el az, aki betartja a szabályokat.

Az Európai Unió Bizottságának 2006. évi jelentése is foglalkozik ezzel a kérdéssel éppen a fogyasztóvédelem területén, konkrétabban a határon átnyúló kiskereskedelmi gyakorlattal, illetve annak kapcsán, hogy a tagállamok - szépen, finoman és udvariasan fogalmazott - nem egyformaképpen értelmezik az uniós szabályokat. Magyarra lefordítva, minden tagállam védi a nemzeti érdekeit. Elviekben egyet kell érteni ezzel a közös nevezővel, ezzel a közös szabályozással, de maradéktalanul az ember csak akkor tud ennek örülni és egyetérteni vele, ha más tagállamokban, azaz a versenytársaknál is hasonló játékszabályok bevezetésére és számonkérésre kerül a sor.

Szó esett ma a kamarák szerepéről. '94-ben alakultak meg Magyarországon a gazdasági kamarák, többféle módosításon átestek. Azt gondolom, hogy lassan-lassan majd ideje lesz a kamarai törvény elővételét is napirendre tűznünk, mert kihagyni őket ebből a folyamatból nem lehet. Lehetséges, hogy még a '94. évi kamarai törvény preambulumát is érdemes lesz leporolni, azokat a szándékokat a mai körülmények között újból átgondolni, de majd erről egyszer más alkalommal.

Nem fogunk tudni mit kezdeni a szereplők önellenőrzésének a bevonása nélkül ezzel a kérdéskörrel. Tehát nemcsak a fogyasztót kell védeni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól, hanem magát a kereskedőket, a szolgáltatókat, mindenféleképpen a kisiparosságot, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerül a fogyasztó, tehát az ő önszabályozó rendszerüket is elő kell segíteni, hogy így fejezzem ki magam, hogy az működőképes legyen.

(11.10)

A fogyasztó - képviselőtársam említette, hogy helyes, tehát nem kell túlszabályozni sok mindent - döntsön, a vevő. Én is úgy gondolom, hogy döntsön a vevő, ha van információja. De hát olyan mértékben zúdul rá nemcsak az áru és a szolgáltatás, hanem az ezzel kapcsolatos információ is, hogy képtelen feldolgozni, képtelen eligazodni benne.

Nem akarom az időt húzni példákkal, de kifejezetten tragikusnak mondhatjuk a helyzetet a kistelepüléseken, ide még annyi információ sem jut el, mint egy városlakóhoz. Ezzel a kérdéskörrel nagyon jól tudnának foglalkozni a civil szervezetek. Képtelenség, hogy a hatósági munka nap mint nap - tehát rendszeresen - leérjen a kistelepüléseken élőkhöz. Alapozni kell a fogyasztók önszerveződésére, a fogyasztók érdekképviseletének a megszerveződésére. Említette már Molnár Béla képviselőtársam, egy héttel ezelőtt én is felvetettem a kérdést; a tisztességtelen kereskedelem gyakorlatának a letöréséhez a civileket, magukat az érintetteket mindenféleképpen sokkal jobban be kell vonni, és helyzetbe kell őket hozni.

A három hatóság szerepe konkrétan a törvényben, úgy tűnik, ennek a megítélésében van talán némi eltérés közöttünk. Nem vonom kétségbe - és remélem, a múlt heti hozzászólásomban is sikerült így kifejezni magamat -, hogy szükség van a speciális szakismeretekre, e szakterületek személyi és egyéb infrastruktúrájára. Azt szeretném - és a Fidesz-frakció nevében is beszélhetek -, hogy a fogyasztónak ne kelljen kilincselni, és ne kelljen előtte egy ügyvédhez vagy valakihez fordulni, hogy nekem ez a bajom, akkor most hova menjek. Az legyen teljesen egyértelmű, hogy a fogyasztó a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz megy, és ha úgy ítéli meg ez a hatóság - ami első számú zászlóvivője ennek az ügynek -, hogy nála kompetenciahiány van, vagy szakértelemhiánya van, vagy egyéb, akkor ő saját hatáskörében forduljon ahhoz a másik két szervezethez, de ne a fogyasztót sétáltassuk vagy küldözgessük. Ebben az esetben - úgy gondolom - így rendben is lenne ez a dolog, úgy látom, képviselőtársaim is egyetértenek vele, akkor elhárulna talán közöttünk ez a nézetkülönbség.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)