Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr a felszólalását a felelősséggel kezdte, a politika és a politikus felelősségével. Már rögtön az elején le kell szögeznem, hogy persze a dolog nem úgy működik, hogy a felelősség látszata mögé bújva tombol a felelőtlenség, mint ahogy most a választási kampány közeledtével vagy talán már a megélésével is szembe kell néznünk ezzel a helyzettel. És itt hadd tegyek röviden egy kitérőt, mert így visszatekintve az elmúlt 15 évre, az ember azt tapasztalja, hogy a szavaknak időnként mindig különös értelmet adunk: vagy kisajátítják őket, vagy teljesen másra használják, mint amire azok valók, vagy egyszerűen csak abból a megfontolásból használják, hogy sokan nem szeretnek valamit, és ezzel próbálnak a maguk számára politikai támogatást szerezni.

Nos, hogy őszinte legyek, tisztelt képviselőtársaim, én elég debil dolognak tartom azt, hogyha valaki csak egyetlen szó állandó ismételgetésére képes, ha ezt sokan teszik, azt is annak tartom, ha meg ezt sok pénzért teszik, akkor azt meg már luxusnak gondolom. Ezért aztán én a továbbiakban luxushülyéknek tekintem azokat, akik állandóan újra és újra ugyanannak a kifejezésnek az emlegetésére alkalmasak csak. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) És ezt azért érdemes leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, merthogy arról folyik most ezek szerint időnként a vita, hogy fontos-e a piac, meg hogy ki tekinti a piacot mindenhatónak, meg hogy várhatjuk-e minden problémának a megoldását a piactól.

Tisztelt képviselőtársaim, én például azt gondolom, hogy nem várhatjuk minden problémának a megoldását a piactól, például azoknak a problémáknak a megoldását sem, amelyek nem tartoznak a piacra, és itt bizony az államnak nagyon fontos feladatai vannak. És az az igazi nagy kérdés, hogy az állam ezeket a feladatait jól látja-e, és ha jól látja, akkor jól látja-e el. Ez az a kérdéskör, amikor mi sokat vitatkozunk arról, hogy az államnak igazán a rászorultakat kell különböző ügyekben támogatnia.

Ugyanakkor viszont másrészt vannak dolgok, amelyek meg a piacra tartoznak, csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, persze a piac akkor képes különböző dolgokat jól - ez alatt azt értsük, hogy az emberek javára, megfelelő módon - elrendezni, hogyha versenyfeltételek vannak, és ha ráadásul tiszta versenyfeltételek vannak, hiszen ekkor áll elő az a helyzet, amikor a piac szereplői versengenek a kegyeinkért a szolgáltatások minőségével és persze a szolgáltatások árával. És itt nagyon nagy probléma szokott lenni az, ha az állam különböző módokon beavatkozik ezekbe a folyamatokba, merthogy egyszerűen képtelen arra, hogy a piac helyett megfelelő módon szabályozzon, ezzel szemben viszont nagyon alkalmas sajnos arra, hogy különböző gazdasági folyamatokat eltérítsen.

Ezt azért tartom szükségesnek leszögezni, mert számtalanszor megfigyelhető, hogy a problémáink egy része abból fakad, hogy rosszul szabályozunk, mert adott esetben lobbik irányába tolódik el a tevékenység, vagy pedig rosszul szabályozunk, mert a verseny feltételeinek a megteremtése helyett ideig-óráig, rövidebb-hosszabb időre korlátozzuk a versenyt, bizonyos monopóliumok számára előnyöket biztosítunk.

Mindebből azonban, tisztelt képviselőtársaim, az aztán meg végképp nem következik, hogy úgy csinálhatunk bármikor is, mintha egyedül lennénk itt a világban, mintha nekünk semmilyen kötelezettségünk nem lenne azzal kapcsolatban, hogy a világgazdaság különböző folyamataiba olyan módon kapcsolódjunk be, hogy abból saját magunk számára előnyöket érjünk el, illetve persze olyan módon is, hogy éppen a verseny feltételeinek a megteremtésével a különböző hátrányos helyzetektől pedig távol tartsuk magunkat. Mert, tisztelt képviselőtársaim, csinálhatunk mi úgy itt a parlamentben, mintha minden rajtunk múlna, ami a világgazdaságban történik, mintha mi lennénk azok, akik a folyamatokat egyedül befolyásolni vagyunk képesek, de látni kell, hogy ez nem így van.

Magyarország és a magyar politikus is akkor jár el helyesen, ha mindennek figyelembevételével olyan módon hozza meg a különböző döntéseit, hogy a folyamatokat értve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az az ország javára válik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)