Felszólalás adatai

Másrészről az infokommunikáció mint prioritás előrelépés volna, hogy Magyarország belépjen a XXI. századba. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Fidesz inkább a XX. századi fejlődési modellt választja, az alacsonyan képzett, olcsó munkaerő útját, ahelyett, hogy megnéznénk, hogy milyen erőforrásaink vannak Magyarországon: a föld, a víz és a tudás. Kiváló informatikusokat képzünk azokon az egyetemeken, amelyek egyáltalán még nyitva vannak, és amelyeket nem építették le önök, viszont ezek az informatikusok ritkán találnak a szakmában megfelelő állást Magyarországon. Ezért ezeket az informatikusokat sajnos el kell hogy engedje Magyarország ahelyett, hogy ha a kormányzat eltökélt volna abban - és egyébként a meg nem valósított stratégiában is nyomokban felfedezhető ez az irány -, hogy Magyarországon létrejöjjön egy új szilikonvölgy, ahol valóban az infokommunikáció és a kutatás-fejlesztés van az első helyen a fejlesztéspolitika tekintetében, akkor lehetne előrelépni. De mivel is lehetne ezt a szilikonvölgyet például munkával ellátni?

Konkrétan, ahogy például Schiffer képviselőtársam is jelezte, ha a magyar közigazgatás áttérne egy szabadszoftveres felhasználási módra, akkor a magyar programozóknak tudnánk munkát adni, nem a Microsoftnak és egyéb multinacionális cégeknek és fejlesztő cégeknek kellene több száz millió forintot kifizetni évente csak licencszerződésekre. Én azt gondolom, hogy ha nem is kell egyik napról a másikra letörölni a Microsoftot, és mondjuk Linuxot telepíteni, de ettől függetlenül pontosan az államigazgatás területén vannak olyan lehetőségek, hogy akár különböző internetes programok fejlesztésével lehessen az állampolgárok és az állam kapcsolatát megkönnyíteni. Ne kelljen rossz űrlapokat letölteni, majd aláírni és visszatölteni, hanem lehetőség legyen az állampolgár és az állam kapcsolatában egy egyszerű, XXI. századi útra való áttérésére, mint amilyen például Észtországban is működik. Ez az elektronikus demokrácia felé tett első lépés.

Az információbiztonsági tudatosság a képzések tekintetében itt már felmerült a vitában, de én azt gondolom - Baja képviselőtársammal szemben -, hogy nem feltétlenül az államnak kellene elsődlegesen megvédenie az állampolgárok saját adatait más állampolgároktól, hanem az állampolgárokat kell felvértezni azzal a tudással a közoktatási rendszer keretein belül, amellyel képesek ők maguk információbiztonsági tudatossággal megvédeni a saját adataikat a különböző közösségi portálokon és egyéb helyeken.

Egyébiránt Román képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy a XXI. században nem úgy működnek az adattárolási dolgok, mint ahogyan azt önök elképzelik, vagy ahogy ebben a törvényben is van, hogy van egy nagy szerverszoba, odaállítunk elé fegyveres őröket, és akkor majd ők védik az adatainkat. Amit Schiffer képviselőtársam is felvetett, ez a cloud, úgynevezett felhőrendszer, arról szól, hogy különböző kicsi adatcsomagok a világ több szerverén vannak tárolva, viszont Magyarországon van az a program, amely ezeket az apró adatcsomagokat összeteszi egy nagy fájllá, és így csak helyben lehet értelmezhető, mert különben azok az apró töredékadatok, amelyek esetlegesen más ország területén lévő szervereken vannak, ott értelmezhetetlenek.

(11.00)

Tehát itt nem arról van szó, hogy az LMP azt gondolja, hogy semmi baj nincs azzal, ha külföldön tároljuk az adatokat, hanem arról van szó, hogy ha egy cloudos rendszert képzelünk el, amely olcsóbb volna a kivitelezés tekintetében, akkor nem volna arra szükség, hogy nemzetbiztonságilag felügyelt, fegyveres őrök álljanak folyamatosan egy szerverszoba előtt, és abban a hitben ringassák magukat az informatikához kevésbé értő állami vezetők, hogy majd akkor most megvédtük az adatainkat, mert ott áll a fegyveres őr. Korántsem erről szól a kiberhadviselés, hogy a szerverszoba elé állítunk őröket.

Ezért hát én azt gondolom, hogy igenis lehetőség volna arra, hogy egy cloudos rendszerre térjünk át úgy, hogy még az adatvédelmi biztonság is garantálva legyen. Viszont azt továbbra is eléggé problémásnak tartom, hogy akkor, amikor az állam kiszerződik egy adatfeldolgozásra, adatkezelésre más céggel, akkor az állampolgár nem tudja nyomon követni azt, hogy ki is foglalkozik az ő adataival. Mert most, jelen esetben itt azért meg van jelölve a hivatal, az állampolgár képes arra, hogy a hivatalhoz odamenjen, és megnézze, hogy az ő adatait hogyan kezelik. De amikor ezt már kiszervezik egy másik cégnek - és itt van egy kiskapu a törvényben, hogy még a kiszervezést is kiszervezhetik alvállalkozónak -, akkor igazából nemhogy az adatvédelmi biztonság garantálva lenne, hanem pont ezek a biztonsági kockázatok merülnek fel eléggé hangsúlyosan.

Én azt gondolom, hogy az infokommunikációs terület két szempontból is nagyon fontos hosszú távon. Egyrészt azért, mert ez a lehetőség arra, hogy egy XXI. századi modellre áttérjünk, másrészről azért is, mert az infokommunikáció a korrupció melegágya. Tehát ne legyenek tévképzeteink, hogy virtuális munkákkal ne lehetne könnyen pénzt lenyúlni - sajnos igen. És pont ezek a kiszervezési lehetőségek adják meg azt a korrupciós kockázatot, amit szeretne az LMP is kivédeni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)