Készült: 2024.04.27.08:52:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

265. ülésnap (2013.03.26.), 208. felszólalás
Felszólaló Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:53


Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amiről most beszélünk, a privatizáció és annak következményei, mélyen egyetértve Kővári János képviselőtársam előttem elhangzott felszólalásával, egy borzasztó dráma a nemzet számára. A jelentés, amely egyébként szintén kifogásolható módon csak a környezetvédelmi és kulturális örökségvédelmi szempontokat vizsgálta, azt mondja ki, hogy a 12 ezer szerződésből - mert 12 ezer ügyletet vizsgáltak meg - körülbelül száz esetben találtak egyáltalán kikötéseket a környezetvédelmi és kulturális örökségvédelmi garanciák tekintetében, ez úgymond így alakult, a privatizáció lezárásra került, és nem kell semmilyen jogkövetkezményt érvényesíteni. Tulajdonképpen ez a fő üzenete a jelentésnek. Ez az, amit mélyen felháborítónak tartunk és visszautasítunk.

Valóban, aki beszél olyan emberekkel, akiknek fontos a nemzet sorsa, úgy érzik, hogy itt valami nagyon nagy disznóság történt. Tehát valami megengedhetetlen folyamatok zajlottak le jól kigondolt forgatókönyvek szerint valóban. Ezek nyomán az állampárt kereteiben akkor még eszmehirdetőként, de valójában haszonélvezőként élték napjaikat, és már a rendszer bukásakor, annak környékén világossá vált számukra, hogy nem fog menni másként a dolog, mintsem ha külföldi tőkét bevonnak a saját túlélésük és a nemzeti vagyon elrablása érdekében. Megdöbbentő, hogy ma, 2013-ban, most már több mint húsz évvel ezután, a nemzeti vagyont megcsapoló ügyletsorozat megkezdését követően még mindig semmilyen kézzelfogható következményt nem kellett elszenvedniük azoknak, akik most például azzal dicsekednek itt a vitában, ahogy Göndör István felszólalásában elhangzott, hogy milyen remekül jártunk el, mert ugyan nem volt ez a privatizáció korrektül kivitelezve, az állam szempontjából előnytelen ügyletek voltak, értéken alul történt az eladás és sokszor kifogásolható körülmények között, de az államadósság csökkentésére fordítottuk, és ebből fakadóan tulajdonképpen mi jó fiúk voltunk, egyébként annak az államadósságnak a csökkentésére fordítottuk, amelyet szintén még a kommunista állampárt időszakában a felelőtlen hitelfelvétellel hoztak létre.

Ez hihetetlen! Hogy történhet ilyen? Hogy lehet ez következmények nélkül? Hogyan lehet, hogy azoknak az embereknek, akik az állam képviselőiként, illetve az állami vállalatok képviselőiként összejátszva teret adtak Magyarország piacainak elvesztését eredményező és a nemzeti vagyonhoz tartozó stratégiai ágazatok eladásához és ennek haszonélvezői voltak, egyetlenegy hajuk szála nem görbült, egyetlenegy esetben sem történt meg a vagyonátvilágításuk, egyetlenegy esetben sem történt meg a vagyonelkobzásuk, egyetlenegy esetben sem hallottunk arról, hogy bárkinek ezért kőkemény börtönbüntetést kellett volna elszenvednie. Nemhogy ezt nem szenvedték el, hanem résztvevői a politikának a mai napig is, a mai napig is azt mondják, hogy ők a demokratikus párt, ők azok, akik Magyarország jövőjének úgymond biztosítói.

Ezt semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni. Azt gondolom, hogy nagyon kevés ez, amit a jelentés megcélzott, és ezáltal eleve kevés az is, amit elért, bár amit feltárt, az is nagyon jól mutatja egy szeletét tulajdonképpen az egész rablóprivatizációs folyamatnak. Ennek során - ne felejtsük el, a számokban lehet esetleg eltérés, de egyes vélemények szerint, az ÁSZ 2004-es jelentése szerint - körülbelül 4000 milliárd forintos vagyon tűnt el, azonosítatlan módon került ki az állam kezéből. Bencze B. Izabella, a téma kutatója szerint a húsz év alatt körülbelül 10 000 milliárd forintnyi vagyon tűnt el. A 2010-es, még a kormányváltás előtti privatizációt lezáró kormányjelentés fő üzenete volt, amellyel szemben még annak idején ellenzéki képviselőként a Fidesz soraiból sokan felszólaltak, azt fogalmazta meg, hogy a privatizációs bevételek döntő részét a költségek felemésztették. Ezek szerint a másik része elment államadósság-törlesztésre, tehát gyakorlatilag a szaldó a nemzet számára tragikus, és ez a jelenlegi bajainknak döntő mértékben forrása. Tehát az ezzel a ténnyel való gazdaságpolitikai szembenézés és az összes jogi következmény levonása nélkül semmilyen lehetőség nem lesz arra, hogy a valós kibontakozás irányába lépjünk.

Mi kellene minimálisan ahhoz, hogy az ilyen típusú jelentések, a privatizáció következményeinek a levonása megtörténhessen? Mi az alaptörvény vitája során előterjesztettünk egy módosító javaslatot, és nagyon bíztunk, sokan bíztak abban, hogy a kétharmados többség által biztosított lehetőségnél fogva az Országgyűlés olyan alaptörvényi rendelkezést is megalkot, amely ezt az egész rablóprivatizációs folyamatot felülvizsgálja, felülvizsgálatot rendel el. Bíztunk abban, hogy az összes ágazatban és a privatizáció összes időszakát megvizsgálva, minden erőforrást mozgósítva levonják a következtetéseket, és a polgári jogi következmények tekintetében a semmisség, az érvénytelenség jogkövetkezményeit érvényesítik. Mert igenis az ilyen ügyletek, amelyekre rámutatnak, és amelyek a mostani jelentésből is kiderülő ügyletek... - az Alkaloida például Tiszavasváriban, ahol most jobbikos többségű önkormányzat van. Nagyon érzik ott helyben, milyen hatása van annak, ha egy ilyen vállalat nem nemzeti kézben van, és egyébként az ottani környezetvédelmi károk következményeinek az elhárítását is tulajdonképpen az ÁPV Rt. akkori illetékesei magukra vállalták, mert az állam vállalta ezt a vevő helyett, és ez rendszeresen így volt. Rendszeresen egyoldalú kedvezményeket biztosítottak a vevők számára. Ezt a római jog úgynevezett oroszlános szerződésnek hívja, amikor az egyik fél lényegében az erejét vagy befolyását kihasználva a másikat teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza.

Tehát igenis mit kellett volna tenni? Egy nemzeti vagyonleltárt kellett volna teljes mértékben pontosan, naprakészen elkészíteni. Három év lehetőséget adott volna arra, hogy ezt a munkát elvégezzék. Elfogadhatatlan az a hivatkozás a jelentésben, hogy nincs kellő erőforrás arra, hogy még akár a környezetvédelmi jellegű károsodásokat vagy következményeket megvizsgáljuk a privatizációs ügyletekkel kapcsolatban. Meg kellett volna vizsgálni azt is, hogy hogyan kerülhetett sor arra, hogy rendszeresen az állami vagyon kezelői, akiknek az a feladata, hogy gondos eljárással védjék a nemzet vagyonát, folyamatosan kiszolgálói és partnerei voltak ezeknek a rablóügyleteknek. Tehát ennek büntetőjogi következményei kell hogy legyenek. Ezt nem lehet megúszni! Nagyon kemény következménye lesz, ha az állam a büntetőhatalmát nem érvényesíti. A büntetőhatalom nélkül a nép fogja kezébe venni az ítélkezést, és az sokkal durvább következményekkel fog járni.

Egyébként erről az egész folyamatról, a pontos leltárról, Z. Kárpát Dániel képviselőtársam már többször elmondta, igazából nem áll rendelkezésre a magyar állam által elkészített pontos kimutatás. Most ezen vizsgálat kapcsán legalább annyi történt, hogy elkezdték rendszerezni az iratokat, de nem teljesítették azt a kötelezettségüket, amit szerettünk volna ebben az alaptörvény-módosításban, mégpedig ezt a teljes körű átvilágítását a privatizációnak és az összes jogkövetkezmény lehetséges levonására vonatkozó vállalást megtenni. Ezt leszavazták, és sajnálatos módon most is ez a jelentés igazából csak azt üzeni nekünk, hogy voltak problémák, sőt mi több, nem gondatlanul, tudatosan, szándékosan a nemzeti vagyont csorbító módon jártak el az állami szervek képviselői, az állami vállalatok képviselői, akik jelentős részben tagjai voltak vagy partnerei voltak az állampártnak, illetve utána magát formálisan jogutódnak állító MSZP-nek, amelynek egyébként sok bűne mellett többek között még az MSZMP vagyonának a megszerzése, lenyúlása is az egyik kiemelkedő bűne.

(17.20)

Tehát az ősbűnök közé ez is odatartozik, és a devizaeladósodás mellett, az államadósságba taszítás mellett a rablóprivatizáció kivitelezése az, amely igazából valóban a trianoni diktátum tragédiájának mértékével érhet fel. Tehát erre nagyon határozottan azt kell mondanunk, hogy amíg felelős kormányzata van az országnak, tehát csak akkor van felelős kormányzata az országnak, ha ezt nem hagyja szó nélkül, és nem nyugszik bele, hogy egy részfolyamatát vagy részelemét vizsgáljuk a privatizációnak, csak a környezetvédelmi szempontokat, és végképp nem nyugodhat bele abba, hogy miután feltárja és megállapítja, hogy számos esetben megszegték a legszükségesebb, legnyilvánvalóbb nemzeti érdekeket védő szabályokat, ez tulajdonképpen jogkövetkezmény nélkül záródik, sőt mi több, már a végén még javult is a privatizációs gyakorlat, miután gyakorlatilag már nem volt igazából mit elvinni, vagy legalábbis ami maradt, az már szinte minimális értékű volt.

Azzal természetesen egyetértünk, azzal a következtetéssel, hogy szükséges megvizsgálni a szolgáltatók, energiaszolgáltatók privatizációs folyamatát, meg a hulladékpiacon történt privatizációt. De ezek is csak részelemek, tehát itt sokkal egyetemesebben kell ezt az ügyet megoldani. Én csak arra emlékeztetnék, hogy ezt a hozzáállást, tehát a privatizáció felülvizsgálatát és az igazságtételt ezen a területen nemcsak mi mondjuk, hanem ugyanezen az állásponton voltak alapvetően önök is ellenzékben még 2010 előtt. Tehát amikor az ÁPV privatizációs folyamatával kapcsolatos jelentés 2009-ben az Országgyűlés elé került, akkor nagyon határozottan azt mondták a Fidesz és a KDNP soraiból, hogy ez elfogadhatatlan, és mihelyt lehetőségünk lesz, ezt felülvizsgáljuk, és megtörténik az elszámoltatás. Ezzel nyerték meg a választást is, az elszámoltatás ígéretével, ez pedig, most úgy tűnik, sajnálatos módon három év után szinte egy minimális érdeklődés mellett zajló parlamenti vitában kell szomorúan nyugtáznunk, hogy gyakorlatilag le kívánják zárni véglegesen ezt az ügyet. Ezt egy ilyen felhatalmazással rendelkező kormányzat nem teheti meg, ez egy olyan történelmi felelőtlenség, amelynek nagyon komoly következményei lesznek, ha nem lépnek.

Tehát az a kérésünk önökhöz, az a nép követelése, amit itt tolmácsolunk, hogy ne álljanak meg ezen az úton, ne merüljön ki jelentésekben a privatizációs szabadrablással kapcsolatos teljes körű elszámoltatás, hanem az ügyészi szervezet bevonásával, erre a célra felállított szakapparátusok segítségével a már most feltárt törvénysértések mellett a privatizáció minden egyéb ágazatát vizsgálják meg, vizsgálják meg a visszaszerzés lehetőségét, ahol lehet. A cukoripar privatizációjával kapcsolatos jelentéshez a Jobbik-frakció módosító javaslata alapján sikerült egy olyan módosítást beilleszteni, amely előírta a legfőbb ügyész számára, hogy vizsgálja meg a visszaszerzés, az érvénytelenítés lehetőségeit. Erről sem tudunk igazából, hogy mi történt, tehát nagyon sok a nyitott kérdés. Egy biztos: amíg a Jobbik Magyarországért Mozgalom létezni fog, és egyre erőteljesebben létezik, sokak akarata vagy nemtetszése ellenére is, ezt soha nem fogja következmények nélkül hagyni, szó nélkül hagyni. Minden eszközt meg fogunk ragadni annak érdekében, hogy az igazságtétel ezen a területen elkövetkezzen, és azok, akik személyes felelősséggel tartoznak mindezért a vagyonvesztésért, a jövőnket felélő károkért, mind a büntetőjogi, mind pedig a polgári jogi következményeket szenvedjék el, tehát a legkeményebb börtönbüntetésekkel, illetve vagyonelkobzásokkal szenvedjék meg azt, amit elkövettek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai