Felszólalás adatai

Amiben nincs vitánk, az a pedagógus-életpályamodell bevezetéséhez kapcsolódó illetményemelés ez évi költségvetési fedezetének a megteremtése. Miután megszavaztuk a pedagógusbér-növekedést, értelemszerűen az ehhez szükséges forrás megteremtésével is egyetértésben vagyunk, főleg, hogy ez a tartalékból kerül biztosításra a benyújtott javaslat szerint. Nincs vita közöttünk abban, hogy meg kell teremteni a nem állami köznevelés finanszírozási rendjének változásához szükséges feltételeket; ebben csak annyi a vita közöttünk, hogy ez egy picit késlekedő megteremtés a mostani törvényjavaslatban, ezért azt hamarabb kellett volna benyújtani.

Érdemében nincs vita közöttünk abban sem, hogy ennek a bizonyos kiállítási garanciavállalásnak a keretét meg lehet emelni, sőt mi azt mondtuk a bizottsági ülésen, hogy ne kelljen ezt többször módosítani, ezért olyan keretet érdemes megszabni a költségvetésben, hogy ezt ne kelljen év közben általában a felmerülő igények szerint korrigálni, hanem ha kiállítási garanciavállalásra szükség van, akkor ezt minden további nélkül, kellően nagy értékben határozza meg a költségvetés, hogy a kormánynak ebben legyen szabad mozgástere.

Tulajdonképpen ennyi a dolognak az egyetértési része. Az összes többiben aztán nagyon komoly vitáink vannak, hiszen meggyőződésünk szerint nem kellene módosítani az önkormányzati adósságkonszolidáció szabályait, ha kellően körültekintő lett volna a kormány javaslata és az országgyűlési többség döntése ebben a kérdésben. Nem kellene módosítani a Nyugdíj-biztosítási Alap és az államháztartás központi bevételei közötti átcsoportosítást, ha például a kiva és a többi új adónem bevezetésekor kellően körültekintően fogalmazták volna meg a kérdések költségvetési vetületét. Nem kellene módosítani az e-útdíjrendszerhez kapcsolódóan a felmerült többletköltségek miatt a költségvetést, ha ezt nem úgy csinálják, ahogyan csinálják. Számunkra elfogadhatatlan az e-útdíjrendszer bevezetésének módja, tartalma, megvalósítása, az meg aztán főleg, hogy ennek olyan többletköltségei is merülnek fel, ami még költségvetési törvénymódosítást is igényel. Ezek azok, amelyek tehát bizonyosan nem megfelelőek. Van ebben a benyújtott javaslatban két olyan tétel, amivel hosszabban érdemes foglalkozni, már csak azért is, mert ez a két tétel láthatóan olyan hatású, amely sok évre kihat, amely gyökeresen más megítélésre talál a mi oldalunkról, mint ahogyan azt a kormány megpróbálja bemutatni, és úgy gondolom, hogy nem szabad, hogy ilyen még egyszer Magyarországon előforduljon.

Miniszter úr úgy fogalmazott az expozéban, hogy jogszabállyal takarékszövetkezeti integrációt hozott létre az állam.

(10.50)

Tulajdonképpen igen, ráerőltette egy jogszabály azokra, az egyébként addig tulajdonosokra, hogy a következő időszakban hogyan döntsenek ők mint takarékszövetkezeti tulajdonosok, azaz korlátozta a tulajdonosok döntési jogát, lehetőségét a tulajdonuk fölött. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon hosszú jogvitát fog még eredményezni a későbbiek során, főleg, ha el fogják fogadni azt a törvényt, amelyet egyelőre még csak a Fidesz-honlapon lehet látni, a szövetkezeti törvény módosítási javaslataként. Majd egy fideszes képviselő fogja - a hírek szerint - benyújtani az Országgyűléshez, és ebben a tervezetben az van, hogy a takarékszövetkezeti tulajdonosoknak majd névértéken fogja az állam megfizetni a takarékszövetkezetekben lévő tulajdonuknak az értékét. És most idézőjelbe tettem az értéket, hiszen nyilvánvaló, hogy nem ez az érték. Ki akarják semmizni ezeket az embereket, nyugodtan ki lehet ezt mondani, ami felháborító, elfogadhatatlan, és úgy gondolom, hogy ízléstelen is, amit csinálnak ezzel a szektorral.

Én a bizottsági ülésen is azt mondtam, és most is azt mondom, hogy ez tipikusan az az eset, amikor a vak embert úgy akarják átvezetni az utca túlsó oldalára, hogy ő nem akar átmenni. Ne akarják megsegíteni azt a szövetkezeti szektort, amely nem kér ebből a segítségből. Ne akarjanak ráerőltetni bármilyen nagyságú tőkeemelést a takarékszövetkezeti szektorra, hogyha a tulajdonosai ennek a szektornak ezt nem kérik, ezzel nem értenek egyet, és csak kényszer hatása alatt cselekszenek ennek az egész jogszabályi környezetnek a tudomásul vételével és elfogadásával.

Gondolják végig, hogy immáron másodszor tesznek a tulajdon kárára, a tulajdonos kárára olyan döntést, amely nem ízléses, nem jogszerű, és úgy gondolom, hogy az európai jogrendben erre nincs példa az eddigiek során sem, hiszen a magán-nyugdíjpénztári tulajdont is úgy vették el, hogy törvényi kényszerrel hozták a tulajdonosokat kényszerhelyzetbe. Most is a takarékszövetkezeti szektornál ugyanez zajlik le, éppen ezért az erre fordítandó százmilliárd forintos költségvetési módosítással nyilvánvalóan nem tudunk egyetérteni. Hiszen olyan célra és olyan módon kívánják ezt a közpénzt felhasználni, ami felháborító. A módja felháborító, és felháborító az, ahogyan ezt megpróbálják kommunikálni a fideszesek, mint például az imént előttem szóló Puskás képviselő úr is megpróbálja ezt jótéteményként előadni, hogy majd ennek hatására fog az úgymond magyar tulajdoni hátterű pénzintézeti kör magyarországi hitelaktivitása növekedni.

Már megbocsássanak, de miért van erre szükség? Arra van szükség, hogy hitelhez jussanak a vállalkozások és a lakosság. Nem arra van szükség, hogy magyar kokárdát viselő pénzintézettől jussanak hitelhez, hanem arra van szükség, hogy hitelhez jussanak. (Babák Mihály: A bankárokat képviseli!) Ha nem rontották volna el a pénzintézeti szektor gazdálkodási körülményeinek a biztonságát, ha nem okoztak volna olyan helyzetet, mint amilyen helyzetet okoztak, a pénzintézetek bizony hiteleznének. De nem hiteleznek, tekintettel arra, hogy a szabályozást elrontották, bizonytalanságot teremtettek, és ebből következően nincs Magyarországon megfelelő hitelintézeti aktivitás.

Attól, hogy 100 milliárd forintot fognak adni a takarékszövetkezeteknek, tisztázatlan körülmények között... - maradjunk ennyiben, hiszen számunkra nem egyértelmű, hogy milyen módon, milyen garanciákkal kerül ez a bizonyos 100 milliárd forint majdan felhasználásra, kik azok a kedvezményezett, ma már nagyjából meghatározható, legalábbis a sajtóhírek alapján nagyjából meghatározható személyek, akik ennek a haszonélvezői lesznek.

Ki az a kijelölt tulajdonos, aki meg fogja kapni az állam által feltőkésített, de értékesítésre kerülő tulajdont a takarékszövetkezeti körből összesített takarékbanki tulajdonként? Én azt gondolom, hogy teljesen elfogadhatatlan az a mód, amely ezen a területen történik. Pofátlanság, amilyen módon a klientúra bizonyos személyeit ebből vagyonhoz (Babák Mihály: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!), nagyon nagy hozamhoz akarják majd a későbbiek során juttatni. Lépjenek ettől vissza, mert úgy gondolom, hogy büntetőeljárások sora fog következni a következő években e miatt az eljárás miatt, amit ebben a kérdésben követnek.

Még egyszer mondom: a takarékszövetkezeti kistulajdonosok tulajdonának a védelme érdekében is szólok ebben a kérdésben, de szólok az ellen is, ami készül, mert láthatóan egy meghatározott körnek, egy nagyon szűk, meghatározott körnek kívánják juttatni azt a vagyont, ami ennek révén létre fog jönni.

Van ezen kívül a benyújtott indítványnak egy másik pontja is, amely másik pont nem 100 milliárdról, de 71 milliárd forintról szól. Hogy miért 71 milliárdról, azt nem tudjuk, ez nincs megindokolva a javaslatban. Miniszter úr egy szót sem szólt arról, hogy miért éppen 71 milliárd forint az az összeg, ami kell még az E.ON üzletágának a megvásárlásához. Miniszter úr nem szólt arról, hogy vajon milyen módon, milyen feltételekkel köttetett meg a szerződés. Nem szólt arról, noha megígérte a kormány, hogy ennek az ügyletnek valamennyi lépése a nyilvánosság számára ismertté válik. Megígérték azt, hogy meg fogjuk tudni, hogy miről állapodott meg a miniszterelnök dolgozószobájában annak idején, közel egy éve az E.ON vezetőjével, meg fogjuk tudni, hogy milyen szerződés köttetett, amelyet közpénzből fizet ki egy száz százalékban állami tulajdonú társaság. Meg fogjuk tudni, hogy immáron a költségvetési törvény által lehetővé téve, majdan 71 milliárd forint milyen módon, mire kerül felhasználásra.

Ebben a kérdésben a kormányzati szereplők az elmúlt időszakban nyilatkoztak különböző tartalommal. Az egyik államtitkár a következőt mondta, amikor februárban a költségvetés módosítását elénk terjesztették, és a költségvetés módosításakor erről azt nyilatkozta, hogy a költségvetési törvény módosítását megelőzően bármilyen állami helytállási kötelezettségről szóló nyilatkozat felhatalmazás és fedezet nélküli kötelezettségvállalásnak minősülne. Nem lehet tudni, hogy ténylegesen mi az indoka, illetve az értelme a két társaság megvásárlásának. Azok a politikai okok, amik itt elhangzottak, azok nyilvánvalóan csak a politikai felszínt karcolják érvelésben. A tényleges gazdasági okot nem mondta ki senki az eddigiek során. A tényleges gazdasági ok bizonyosan el nem hangzott, tekintettel arra, hogy ha ez elhangzott volna, akkor meg kellene valakinek indokolni azt, hogy két vagyonértékelő által 40 millió, illetve 300 millió eurós vagyonértékelés készült erről a vagyontárgyról, vagyonelemről, majd most mi úgy tudjuk, hogy a tulajdonos 875 millió eurós értéket kért érte. A kormány hosszú és verejtékes alkuval ezt 870 millió euróra alkudta le a hírek szerint, azaz kemény 5 milliót volt képes alkudni az árból. Majd most úgy tűnik, hogy a teljes értéknek egy részét költségvetési tehervállalással, míg más részét feltehetően valamilyen hitelből fogja kifizetni a kijelölt állami társaság.

Nem látszik ésszerű indoka annak, hogy ebben az ügyletben miért ilyen értékek szerepelnek. Nem látszik ésszerű indoka annak, hogy Magyarország miért fizeti meg annak a társaságnak ezt az eszközértéket, amely eszközérték egyébként veszteséget termel minden évben a társaságnak. Nem látszik ésszerű indoka annak, hogy miért kell ehhez valamennyi magyar állampolgárnak hozzájárulni a költségvetésen keresztül.

A most benyújtott javaslat szerint ugyanis valamennyi magyar állampolgár 25 ezer forinttal járul hozzá ehhez az eléggé sajátságos üzlethez. Ahhoz az üzlethez, amelyben - még egyszer mondom - nemzetközi vagyonértékelők által 40, illetve 300 millió euróra értékelt vagyonra 870 millió eurós értékű ügylet látszik most megkötendőnek, amelyhez hozzájárul a magyar költségvetés, úgy, hogy eközben az ügylet szükségtelen, mert a tárolói tulajdonosváltással Magyarország számára az ellátásbiztonság szintje nem változik, nem csökken az energiaimport-függőségünk, nem lesz olcsóbb a gáz. Minden tárolni szándékozó vállalatnak ugyanis ugyanolyan feltételekkel kell biztosítani a hozzáférést a tárolókhoz, és garantálni kell a tárolók működését is.

Ha a kormány azért szeretné ezt megvásárolni, mint ahogy elhangzik időnként, hogy majdan a 2015-ben lejáró gázvásárlási szerződés megújításához ezzel a vagyonnal rendelkezzen, annak meg ez nem feltétele. Egyszerűen ki kell jelölni azt a céget, hogy ki tárgyaljon majd annak idején a megújítandó szerződés ügyében a magyar állam nevében a Gazprommal. Elég megbízni egy ilyen vállalatot, akár ez az MVM is lehet, mint ahogyan most ennek a vásárlásnak a megbízottja az MVM a kormány részéről.

Az egyik ilyen ügylet korábban már megköttetett, amikor a MOL-üzletrész visszavásárlására sor került, azon, mint tudjuk, 100 milliárdos nagyságrendben bukik Magyarország, azóta folyamatosan. Mi szeretnénk, hogyha nem kerülne sor ennek a következő ilyen jellegű ügyletnek a megkötésére, főleg nem ilyen módon, költségvetési pénzből, mint amilyen módon ez most a javaslatban szerepel, mert nyilvánvalóan ez nem érdeke Magyarországnak, ez nem érdeke a magyar költségvetésnek, hogy ilyen módon költsék el ezt a pénzt.

A költségvetési törvény elég sajátságos módon módosul ezzel a most benyújtott javaslattal, ha így fogadják el. Ugyanis ez a két tétel, a takarékszövetkezetekre fordítandó összeg és az E.ON-ra fordítandó összeg, az önök mostani ismeretei szerint - így fogalmazott az államtitkár a bizottsági ülésen - nem növeli a maastrichti kritérium szerinti államháztartási hiányt, lévén, hogy üzletrészvásárlásról, részvényvásárlásról szól.

(11.00)

Ebből következően a pénzforgalmi hiányt növelő tételként számolják csak el, és nem növeli ezt a bizonyos európai uniós Eurostat szerinti hiányt. Ugyanakkor a másik tételeknél biztosítják tartalékból a fedezetet, ennél a két tételnél értelemszerűen a tartalékot nem érintő átvezetésként próbálják meg elszámolni. Úgy gondoljuk, hogy ez is azt mutatja, hogy ezzel a két tétellel vigyázni kellene, nagyon vigyázni kellene, mert egyáltalán nem biztos, hogy az Eurostat a későbbiek során egy ilyen tranzakciót, amelynek sem a gazdasági indokoltsága nem megalapozott, sem a folyamatos működőképessége nem látszik ezen ügyletekbe fektetett összegnek a későbbiek során, hogyan fog majd értékelni, és a későbbiek során nem fogja-e pusztán politikai döntés alapján és nem gazdasági, nem piaci tranzakciónak minősíteni ezeket a részvényvásárlásokat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Éppen ezért a magunk részéről a benyújtott indítványt támogatni nem tudjuk. Azt javasoljuk, hogy a kormány vonja vissza ezeket a tételeket az indítványból, és akkor a pedagógusbér-emelés fedezetére történő benyújtott javaslat még akár támogatásra is kerülhet az ellenzék részéről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)