Felszólalás adatai

Így az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitája. A törvényjavaslatot T/4863. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik, amit Kontrát Károly úr, a Belügyminisztérium államtitkára tart meg 40 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy társadalom életében a legfontosabb közös érték a rend, amely megadja a hétköznapok biztonságát, a boldogulás alapfeltételét.

A szabálysértési jog fontos területe a rend fenntartásának és megerősítésének. Számos életviszonyt érint, az emberek mindennapi életét átszövő jogág. Indokolt volt tehát az eddigi tapasztalatokat áttekinteni, és ennek alapján mérlegre tenni, hogy szülessen-e új törvényjavaslat. A közrend és közbiztonság megerősítését nemzeti ügyként határozta meg a kormány, ehhez erős törvények szükségesek.

Ezért is indokolt volt a szabálysértési joganyag megújítása. Az előbb általam feltett kérdésre a válasz tehát egyértelmű igen. Arra is újra választ kellett adni, hogy mi legyen az elsődleges cél. A cél a megelőzés és a törvénytisztelő emberek védelme. Ezt a következő eszközökkel kívánjuk elérni: áttekinthető szabályok, egyszerű és gyors eljárás, hatékony végrehajtás.

Leskó István, Sáros vármegye országgyűlési képviselője 1879-ben így indokolta az új kihágási törvénykönyv bevezetésének szükségességét: "A mai, semmi rendet, semmi fegyelmet nem ismerő korszakban fölötte szükséges, hogy a rend és a fegyelem felett őrködő hatóságoknak meglegyen egy bizonyos normatívumuk, melynek alapján a rend és fegyelem háborítói kellő korlátok közé szoríttassanak."

Azóta nagyon fordult a világ, de a cölöpöket, amiket akkor levertek, most is megtaláljuk. A legfontosabb cél akkor is a megelőzés volt. Nemzeti hagyományunk, a jogsértő magatartások hármas felosztása is megmarad. Különbséget kell tenni ugyanis a jogrendet alapjaiban sértő és a jogot sértő, de a jogrendet csak veszélyeztető cselekmények között.

Ez azt jelenti, hogy amikor egy személy valamilyen, társadalomra veszélyes cselekményt követ el, annak súlyától függően bűntettet, vétséget vagy szabálysértést követ el. A súlyosabbakat, vagyis az előbbi kettőt a magyar jog a büntető törvénykönyv hatálya alá rendeli, és ma is külön törvényben szabályozza a szabálysértéseket. A jelenlegi, 1999-es szabálysértési kódexszel régi adósságát teljesítette az Országgyűlés, amellyel a korábbi, még kommunista időszak törvénykönyvének hibáit orvosolta.

(16.20)

Ezzel az akkori követelményeknek megfelelő jó jogszabály született. Most azonban a nemzeti ügyek kormányának lehetősége és kötelessége is olyan új törvényjavaslatot megalkotni, amely a korábbiaknál hatékonyabb, egyszerűbb, és eredményesebben hozzájárul a közrend, a közbiztonság megerősítéséhez.

Fontos aláhúznom, hogy az új szabálysértési kódex megalkotását nemcsak a változó emberi, társadalmi viszonyok, hanem a tudomány eredményei és a felhalmozódott tapasztalatok is indokolják. A XXI. századi követelményeknek megfelelően előtérbe helyeztük a minél megalapozottabb jogszabály-előkészítés érdekében a várható következmények előzetes vizsgálatát, ezért a javaslatot társadalmi egyeztetésre bocsátottuk, s az egyeztetésben részt vevők - például a Legfőbb Ügyészség, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az Országgyűlési Biztosok Hivatala - a javaslattal egyetértettek. A kormány honlapjára a tervezet szeptember 29-én került ki. Az ezután megfogalmazott javaslatokkal is foglalkoztunk, azokat tanulmányoztuk, és többet megfontoltunk, illetve be is építettünk a tervezetbe.

Ki kell mondani, hogy a kódex egyes területeken egyértelmű szigorításokat vezet be. E szigorítások azonban csak lehetőséget teremtenek a hatóságok számára, a kormánynak ugyanis nem az a célja, hogy büntessen, hanem az, hogy megelőzzön.

Tisztelt Országgyűlés! Miért kell tehát szigorítani? - tehetjük fel a kérdést. Ennek három oka van. Az egyik az, hogy a korábbi szocialista ciklusok velejárója volt az állampolgárok mindennapi biztonságérzetének drasztikus romlása, a szélsőségek megerősödése és az új bűnelkövetési formák elszaporodása. Ellenük a nemzeti együttműködés kormánya minden eszközzel fellépett és fel is fog lépni. Nemzeti érdek, hogy Magyarországon rend legyen, olyan rend, amely igazságot szolgáltat, szigorú törvényeket alkot, minden törvénytisztelő embernek védelmet garantál, új értékrendet alakít ki, és ezzel elősegíti a nemzet felemelkedését. Komoly eredményeket tudunk már felmutatni a szigorítások mellett. Ilyenek például a bolti lopások visszaszorítása terén elért eredmények, hiszen 40 százalékkal csökkent a számuk, miután az Országgyűlés elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely elzárással is fenyegette a kis értékű lopásokat.

A másik okunk az, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján már bevált három csapás büntetőjogi intézményét a kormány ki kívánja terjeszteni a szabálysértési jog két területére is.

A harmadik ok teljesen egyértelmű: ahhoz, hogy a hatóságok kellő erővel visszaszoríthassák a különböző káros jelenségeket, szükséges az, hogy erős lehetőségeik legyenek a közbiztonság megvédésére. Beccaria óta tudjuk, hogy a hatékonyság a jogkövetkezmények gyors és elkerülhetetlen bekövetkeztét jelenti a jogellenes cselekmények elkövetése után. Ennek párosulnia kell azzal is, hogy a szükségtelen bürokratikus útvesztőket kiiktassuk, azonban az új eljárási és anyagi garanciákat megerősítsük. Röviden: hatékonyságra törekszünk.

A törvényjavaslat célja tehát egy olyan új szabálysértési eljárási rendszer kialakítása, amely hatékony, gyors és költségkímélő eljárási lehetőséget biztosít az egyes eljáró szabálysértési hatóságok számára. A törvényjavaslat elfogadása esetén a jelenleginél szigorúbb és sokrétűbb szankciórendszert vezet be a jogsértések megelőzése és büntetése érdekében, összhangban a büntetőjogban már meglevő módosításokkal.

A korábbi tapasztalatok arra mutattak rá, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek igazán hatékony apparátussal a szabálysértési hatósági feladatok ellátására, ezért a jegyző általános szabálysértési hatósági jogköre megszűnik, és fő szabályként a megyei kormányhivatal, illetve a járási rendszer 2013-ra tervezett bevezetésével a járási hivatal, továbbá a rendőrség, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és természetesen a bíróság rendelkezik majd a szabálysértési eljárás lefolytatására hatáskörrel.

Az emberek mindennapi életét zavaró szabályszegések elkövetésének megelőzésére, visszaszorítására olyan eljárási megoldásokat dolgozott ki a Belügyminisztérium, amelyek szerint az elkövetők felelősségre vonására lehetőleg még a helyszínen, de legkésőbb az elkövetéstől számított 30 napon belül sor kerülhessen. Elsődleges lesz az elkövető meghallgatása nélküli határozathozatal. Ez főként az egyszerű megítélésű ügyekre, a tettenérésekre és azokra az ügyekre vonatkozik, ahol nem szabható ki elzárás. Garanciális elemként az eljárás alá vont személy itt is kérheti a meghallgatását.

Tisztelt Országgyűlés! Az új szabályozás legfontosabb pontja a három csapás, vagyis a szabálysértési visszaesés bevezetése a szabálysértési jog egy területére. Ez összhangban van a nemzeti ügyek kormányának büntetőpolitikájával. E szigorítás csak lehetőséget teremt a hatóság számára, a kormánynak ugyanis nem az a célja, hogy büntessen, hanem az, hogy megelőzzön. Kihangsúlyozandó, hogy bizonyos cselekmények - ilyen például a gyorshajtás, a szabálytalan helyen való parkolás - ki is kerülnek a szabálysértési törvény hatálya alól. A három csapás, szakmai nevén a szabálysértési visszaesés rendszere azt jelenti, hogy az eredetileg szabálysértési elzárással nem büntethető szabálysértések esetén - kivéve a helyszíni bírságolást -, ha hat hónapon belül legalább két ízben már felelősségre vonták az eljárás alá vont személyt, úgy a harmadik - hangsúlyozom, a harmadik - elkövetett újabb cselekménye szabálysértési elzárással is büntethető lesz. Újból megerősítem: ez nem azt jelenti, hogy kötelező lenne elzárni az elkövetőt, ez csak egy lehetőség lesz az eljáró bíróságok számára.

Hasonló hármas rendszert vezet be elfogadása esetén a javaslat a közlekedési szabálysértési területen is. Ha az eljárás alá vont személyt hat hónapon belül két ízben már felelősségre vonták közlekedési szabálysértés miatt, a harmadik - ismételten hangsúlyozom, a harmadik - esetben elkövetett újabb - akár kisebb súlyú - közlekedési szabálysértés miatt el kell tiltani a járművezetéstől. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha például valaki hat hónapon belül kétszer koccanásos balesetet okoz, és ezért jogerősen el is marasztalták, a harmadik esetben akár egy szabálytalan előzés miatt is bevonják a jogosítványát minimum egy hónapra a javaslat szerint.

Tisztelt Ház! A jogkövetkezmények területén a kormány a magyar hagyományoknak megfelelően járt el. Csemegi Károly elvét követtük, aki kimondta, hogy a szankciórendszer működése "feleljen meg a humanizmus követelményeinek anélkül, hogy az igazság és az ezáltal követelt szigor figyelmen kívül hagyassék".

A vagyon elleni bűncselekményeket a tulajdon elleni szabálysértésektől elhatároló értékhatár a jelenlegi 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik. E területen az eljárási garanciákkal körülbástyázott lassú büntetőeljárás helyett a gyors és hatékony szabálysértési eljárás nagyobb hatásfokú. Itt újból hivatkozom a 2010. augusztus 19-én hatályba lépett első szigorító törvénycsomagunkra, amelynek eredménye 40 százalékkal kevesebb bolti lopás.

Szigorúbb, de egyszerűbb rendelkezéseket kívánunk bevezetni a helyszíni bírságolási eljárásban, egyrészt a befizetési fegyelem javítása, másrészt a korrupciós veszély csökkentése érdekében. Az ügyek jelentős számát ezen a módon lehet majd lezárni. A helyszínen készpénzzel történő bírságfizetés nem lesz lehetséges, mert az a korrupció veszélyét növelné. Az egyszerűség érdekében a bírság a helyszínen kártyaleolvasó útján lesz megfizethető. Ennek hiányában készpénz-átutalási megbízással lehet majd teljesíteni, ez magyarán a sárga csekkel való fizetést jelenti.

A törvényjavaslat annak érdekében, hogy a kellő visszatartó hatás a helyszíni bírságolással jobban elérhető legyen, felemeli a kiszabható bírságot 5 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedő összegre. Ismételt elkövetés esetén a helyszíni bírság összege akár 70 ezer forintig is terjedhet.

Fontos célja a törvényjavaslatnak a gyors és szakszerű végrehajtási rendszer létrehozása. A végrehajtás kulcsmotívum, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az adók módjára való behajtás nem hozta meg a kellő eredményt. A jelenlegi hosszadalmas és sokszor eredménytelen adók módjára történő behajtás helyett a pénzbírságot és a helyszíni bírságot meg nem fizetése esetén a bíróság akár szabálysértési elzárásra változtathatja át. A meg nem fizetett pénzbírság és helyszíni bírság közérdekű munkával is megváltható lesz. Fontos, hogy az átváltoztatás után is meg lehet fizetni a bírságot. Itt kell hangsúlyoznom ismét, hogy ez egy lehetőség, nem kötelezően kiszabandó jogkövetkezményről van szó.

Látni kell, hogy ez sem jogintézmény, hanem szorosan kapcsolódik a magyar hagyományokhoz. A szakma által elismert és máig példaértékűnek tartott Magyar Kihágási Kódex már ismerte és alkalmazta ezt a lehetőséget. Az 1879. évi XL. törvénycikkhez fűzött indoklás így fogalmaz: "A pénzbüntetés behajthatatlannak bizonyulván azon eset állana elő, hogy a valódi vagy színlelt vagyontalanság az igazságos büntetés alkalmazásának akadályát képezné." Tekintettel arra, hogy a jelenleg kiszabható pénzbírság visszatartó hatása nem elégséges, ezért a törvényjavaslat felemeli a kiszabható legalacsonyabb és legmagasabb pénzbírság összegét. Ennek megfelelően a pénzbírság legalacsonyabb összegét 5 ezer forintra, míg a legmagasabb összegét 150 ezer forintra, a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetén az eddigiek duplájára, 300 ezer forintra emeli.

(16.30)

A közérdekű munka a jövőben nemcsak a végrehajtás egyik módjaként, hanem önálló büntetésként is alkalmazható lesz. A szabálysértés miatt indult eljárások eredményes lefolytatása érdekében a törvényjavaslat jelentősen megemeli a kiszabható rendbírság összegét, egyben tételesen meghatározza alkalmazhatóságának körét és végrehajtásának módját.

A közigazgatási eljárási törvény hatálya alá tartozó igazgatási jellegű cselekmények kikerülnek a szabálysértési törvény hatálya alól. Az eljárások párhuzamossága, az ugyanazon cselekmény miatti kettős szankcionálás lehetősége megszüntetésre kerül, ezáltal egyszerűsödik a korábbi szerteágazó szabálysértési hatósági rendszer. Az elévülés szabályai nem változnak, vagyis ugyanaz az a helyzet, mint amit már Pauler Tivadar, a kihágási törvénycikk felelőse, akkori igazságügy-miniszter a büntetőjogtanban leírt, idézem: "A kihágások egyébként egy év alatt évülnek el."

Tisztelt Országgyűlés! A szabálysértési tényállásoknál a különös részben egyedül az kerül meghatározásra, hogy az adott szabálysértés elzárással büntethető-e vagy sem. Ez alapján a szabálysértési hatóság szabadon állapíthatja meg a szabálysértés miatt kellő visszatartó hatást kiváltó szankciót az általános részben meghatározottak szerint. A törvényjavaslat elfogadása esetén 2012. április 15-én lép majd hatályba. A kormányhivataloktól a járásokhoz kerülő szabálysértési hatóságokra vonatkozó rendelkezések a járási rendszer 2013-ra tervezett bevezetésével együtt külön törvényben szabályozva lépnek hatályba. A javaslat szándékunk szerint tükrözi az elmúlt években végbement társadalmi, politikai és gazdasági változásokat, lehetőséget ad a hatékony eljárásra, de a megfelelő mérlegelésre is. Hosszú távra szóló joganyagot kívánunk adni, amely a vita során még formálódhat. Meggyőződésem szerint a javaslat a jelenleginél hatékonyabb eljárást biztosít az életünket zavaró kisebb súlyú jogsértésekkel szemben, mint a korábbi törvény, és erőteljesen kapcsolódik a magyar hagyományokhoz.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat legfontosabb elemeinek ismertetésével és rövid bemutatásával az volt a célom, hogy meggyőzzem önöket arról, hogy a javaslat helyes célokat szolgál, egyszerre képes érvényesíteni azt a követelményt, hogy jogsértés ne maradjon büntetlenül, valamint azt az elvárást, hogy a becsületes polgárok életében is előforduló, elkerülhetetlen kihágásokat ne fenyegesse aránytalanul szigorú szankció, ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr expozéját.

Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Tóth Gábornak, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának.

TÓTH GÁBOR, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi és rendészeti bizottság 2011. XI. hó 8-ai ülésén megtárgyalta a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési rendszerről szóló T/4863. számú törvényjavaslatot. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a bizottság a javaslatot 12 igen, 3 nem és 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Tisztelt Ház! A szabálysértési jog számos életviszonyt érint, átszövi a polgárok mindennapi életét, az állampolgárok jogtudatát és az önkéntes jogkövetést, ezért különös helyet foglal el jogrendszerünkben. A szabálysértés mint jogintézmény fejlődése során rengeteg kihívással kellett hogy szembenézzen, illetve hatalmas változásokon ment keresztül, míg a jelenlegi formáját elérte. Ezen törvényjavaslat megalkotásának célja egy olyan új szabálysértési eljárásrendszer kialakítása, amely hatékony és gyors eljárási lehetőséget biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára. Cél amellett a költséghatékony eljárás felépítése is, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához.

A tervezet átalakítja a szabálysértést és a szabálysértés miatt kiszabott büntetések végrehajtásának rendszerét. A korábbi hosszadalmas, adók módjára történő behajtás helyett a pénzbírság meg nem fizetése esetén a törvény szabálysértési elzárásra változtatását rendeli el. A meg nem fizetett pénzbírság azonban közérdekű munkával megváltható.

Azt gondolom, mindezzel kiegészítve, amit az államtitkár úr elmondott, általános vitára alkalmasnak tartom a törvényjavaslatot, és javasolom a Háznak ennek elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Lakatosné Sira Magdolna, aki az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság álláspontját ismerteti.

Öné a szó.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk a törvényjavaslatot 2011. XI. hó 14-én megtárgyalta, és többségi véleménye az volt, hogy nagy szükség van erre az új szabályozásra, amely, reméljük, az általunk tapasztalt problémák nagy részére ad majd megoldást.

A törvényjavaslat változásait szükségesnek tartjuk ahhoz, hogy csökkenjenek az elkövetett szabálysértések. Az elkövetők azonnali felelősségre vonása, ennek a szigorítása, hogy a visszaesők szigorúbb büntetésre számíthatnak, egyértelmű ügyek esetén az elkövető meghallgatása nélküli határozathozatali lehetőség reményeink szerint mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az állampolgárok biztonságérzete javuljon, így bizottságunk 19 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szekó József, aki az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban megfogalmazódott álláspontot ismerteti.

SZEKÓ JÓZSEF, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az új szabálysértési eljárási rendszer gyors és költséghatékony eljárási lehetőséget biztosít, amely szerint az elkövető felelősségre vonása lehetőség szerint a helyszínen, ha ez nem lehetséges, akkor legkésőbb 30 napon belül megvalósulhat. Előtérbe kerül a helyszíni bírságolás, és a kiszabható bírságot is megemeli a javaslat. Úgy véljük, ezzel a törvény, illetve az eljárás visszatartó ereje is nő. Megállapítottuk, hogy ezzel az új eljárási renddel csökken a jegyző és a hivatali apparátus leterheltsége is.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerekről szóló T/4863. számú törvényjavaslatot 16 igen, 9 nem mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Varga Zoltánnak, aki az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogyan Szekó képviselőtársam mondta, a bizottságunkban azért komoly vita bontakozott ki, és az ellenzéki frakciók egyöntetűen nem tartották alkalmasnak általános vitára a törvényjavaslatot, még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak bizonyos olyan elemei, amelyek miatt érdemes ezzel foglalkozni. Azt gondoljuk, és ez a bizottsági ülésen elhangzott, hogy ezek a társadalmi problémák, amelyek ma feszítik mindannyiunk életét, bizony ezeknek a szankcióknak a növelésével és az erő alkalmazásával nem megoldhatók, tehát magának a törvénynek ezt a koncepcióját hibásnak tartottuk.

Nem tartottuk jó dolognak azt sem, hogy a szankciók kiszabása során a hatóságoknak túlzottan nagy a döntési szabadságuk, mert azt gondoljuk, még akkor is, hogyha nincs készpénzes lehetősége a helyszíni bírságnak, ahogyan államtitkár úr is mondta, de ez a nagy szabadság, amikor helyben dőlhet el, hogy mekkora bírságtételt alkalmaznak egy szabálysértés során, növeli a korrupció veszélyét. Nem tagadjuk, az a gyanú is felmerült, hogy a kormány ezzel egy új pénzbehajtási eszközt akar a hatóságok kezébe adni, és növelni akarja a bevételt.

Az is felmerült, és nyilvánvalóan nemcsak azért, mert nagyon sokan használjuk az autónkat, a gépkocsinkat, hogy azok a szabálysértési módosítási javaslatok, amelyek mondjuk, különösen a gépjárművezetést érintik, azért túlságosan erősek, túlságosan nagy terhet fognak rájuk róni.

(16.40)

Nyilván majd az életben fog kiderülni, hogy egy-egy olyan balesetnél, amelyiknél szabálysértés történik, és a harmadik esetben egy nagyon pici szabálysértés esetén is már bevonásra kerül a gépjármű-vezetői jogosítvány, ez milyen élethelyzeteket fog teremteni, nyilvánvalóan a kormány felelőssége lesz ezeknek a kérdéseknek a rendezése.

Mivel önkormányzati bizottságban voltunk, és ott mindannyian érzékenyek vagyunk arra, hogy a jegyző milyen hatásköröket és miket kap, igaz, hogy a jegyzőtől elkerül most bizonyos hatósági jogkör, de azt gondolom, érdemes lenne azt átgondolni, mert a szabálysértési törvényjavaslat is azt mondja, hogy most a jegyzőktől elkerülnek, a megyei kormányhivatalokhoz kerülnek, és amikor majd 2013. január 1-jével fölállnak a járási hivatalok, akkor pedig odakerülnek.

Azt gondolom, érdemes lenne a kormánynak átgondolni, hogy erre a rövid időszakra nem lenne-e érdemes ott hagyni a jegyzőknél ezt a hatósági jogkört, és közvetlenül, amikor majd létrejönnek a járási hivatalok, akkor odatelepíteni. Mert egyrészt mi azt gondoljuk, hogy ma a kormányhivatalok azért még nem úgy működnek, mint ahogy gondolják önök. Lehet, hogy majd az elkövetkezendő időben javulni fog ennek a teljesítménye. Ne hozzuk az állampolgárokat már most olyan helyzetbe, hogy bizonyos ügyekért majd a megyeszékhelyekre, ahol a kormányhivatalok működnek, oda kell bejárniuk, hanem maradjon a jegyzőnél, és majd amikor a járási hivatalok létrejönnek, akkor telepítsük a járási hivatalokhoz ezt a funkciót, ha önök is így gondolják.

Ezek hangzottak el a bizottság kisebbségi véleményeként. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki, illetve a képviselői felszólalásokra kerül sor. Emlékeztetem önöket, hogy az elfogadott napirendnek megfelelően összesen 6 órás időkeretben tárgyalja az Országgyűlés a törvényjavaslatot.

Felkérem Földesi Gyula jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztását.

FÖLDESI GYULA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 6 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 122 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 65 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 58 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 64 perc, az LMP képviselőcsoportjának 41 perc, a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésére.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Farkas Zoltánnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

FARKAS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabálysértésekről szóló törvény rendkívül széles körét szabályozza mindennapjainknak. Ezek közül a szabálysértésekről szóló törvény a törvényalkotó által legfontosabbnak tartott és legmagasabb szinten védendő viszonyokat igyekszik összefoglalni. A jogalkotó senkire át nem hárítható felelőssége eldönteni, hogy mi tartozzék a közösség mindennapjait, a rend iránti igényét szolgáló szabályozás körébe. Természetesen ezek a határok állandó mozgásban vannak, ezért a hatékonyságra törekvő rendvédelmi szabályozás sem maradhat változatlan. Ki kell tapintania azokat a mozgásokat, és szükség szerint hozzá kell nyúlnia a közrendvédelmi szabályokhoz is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az önök számára is ismert, a büntetőjog és a szabálysértési jog között egyfajta sajátos munkamegosztásról beszélhetünk, hiszen mindkettő ugyanannak az életviszonynak a védelmét látja el aszerint, hogy a jogalkotó az életviszony elleni támadást milyen súlyúnak ítéli. A jog a kisebb súlyú támadásokat sorolja a szabálysértések körébe. A szabálysértési jog általános részét lényegében a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási jog kicsinyített másának is szokták nevezni.

Az önök előtt fekvő új szabálysértési törvényjavaslat kapcsán először engedjék meg, hogy néhány gondolatot mondjak a magyar szabálysértési jog előzményeiről, fejlődéstörténetéről. A magyar szabálysértési jog gyökerei a kihágásba nyúlnak vissza. A kihágás az első magyarországi modern értelemben vett büntető törvénykönyv. Az 1878. évi V. törvénycikk hármas felosztása szerint a büntetés és a vétség mellett enyhébb alakja a bűncselekményeknek. Ennek megfelelően, mint ahogy arra államtitkár is utalt, az 1879. évi XL. törvénycikk külön szabályozta a kihágásokat. A Csemegi-kódex szerint a bűntettek és a vétségek törvényi tényállásait kizárólag törvény határozhatta meg, és a cselekményeket csak bíróságok bírálhatták el. A kihágások létrehozására viszont a közigazgatási hatóságok is jogosultak voltak, és a kihágások egy részét közigazgatási hatóságok bírálhatták el.

Komoly változás 1955-ben állt be a magyar büntetőjog rendszerében, a szabálysértés jogintézményét az 1955. évi 17. törvényerejű rendelet vezette be Magyarországon oly módon, hogy a korábbi kihágások egy részét a büntetőjogban hagyta bűntetti alakzatban. Egy jelentősebb hányadát pedig szabálysértésként az államigazgatási szervek hatáskörébe utalta. Ez a változás a bírói kontroll nélküli állami beavatkozás jogszabályi szinten történő szabályozását jelentette.

A szabálysértési jog reformja először 1988-90 között szerepelt az akkori kormány elképzelési között. A kérdésben ezen időszakban igen élénk tudományos és elméleti értekezés zajlott. A megváltozott életkörülmények és a rendszerváltozás eredményezte változtatási igény folytán sor került a szabálysértési törvény bizonyos elemeinek változására. Egy teljes átfogó felülvizsgálatra azonban nem futotta az akkori politikai elit erejéből.

Jelentősnek mondható változtatási szándék az 1990. évi XXII. törvényben nyilvánult meg, amely törvény hatályon kívül helyezte az önálló elzárás büntetést, valamint a szabálysértési őrizetbe vételt. Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltozás folyamatában ezek a garanciális jellegű változások a rossz emlékezetű évtizedre visszanyúló állami túlkapás ismeretében akkor indokoltnak tűntek.

A fejlődéstörténet következő állomása az 1993. évi XXXI. törvény, amely az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozás kihirdetését jelentette. E nemzetközi egyezmény 6. cikkelye írja elő a fair és korrekt eljárás igényét, valamint határozza meg Magyarország számára a bírósági út biztosításának kötelezettségét. Ennek megfelelően 1995-től a kormány intenzíven foglalkozott a szabálysértési jog átfogó reformjával, a kodifikáció számára a végső lökést az 1997. évi 63/1997-es alkotmánybírósági határozat adta meg. Az akkori kormány alapvető feladatának tekintette, hogy az Alkotmánybíróság által kifogásolt visszás helyzeteket megszüntesse. Ennek érdekében gyors és hatékony lépéseket tett, amely végső formájában az 1999. évi LXIX. törvényben testesült meg. Az így megszülető jogszabály maradéktalanul eleget tett az akkori követelményeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1999 óta eltelt mintegy 12 év, azóta sok minden megváltozott. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a demokratikus átalakulás nem tette az emberek és közösségeik életét biztonságosabbá. A bűnözés növekedése nemcsak hogy nem állt meg, hanem egyre drámaibb és fenyegetőbb formákat öltött. Az elmúlt időszakban olyan kifejezések jelentek meg védekezések formájában, ami az elkövetés indokaként a megélhetési bűnözésre próbálta terelni az enyhítést. Azonban nyugodtan figyelembe vehetjük azt a tényt, amikor valaki azért vesz el mástól, mert erre hivatkozik, elítélendő, és semmiképpen nem használható kifejezés.

Ezért is fontos az, hogy jogállamiságunk alapvető feltétele ez a törvény, és szükséges rendelkezéseit igen erős revízió alá kell vennünk. Az alapvető jogi anomáliákat meg kell szüntetnünk, valamint az európai elvárásoknak mindenben megfelelő precíz szabályozással kell eleget tennünk. Ezen előterjesztés filozófiája tehát arra épül, hogy mivel társadalmi és gazdasági viszonyaink jelentősen változtak, mindehhez szükséges a szabálysértési törvény rendelkezéseit is hozzáigazítani.

Más megközelítésben azt is mondhatjuk: érdekeltek vagyunk abban, hogy a jogkövető magatartás erősödjön az országban. Mert mit vár a szabálysértési törvénytől a lakosság?

(16.50)

A polgárok az anyagi jólét mellett legalább olyan fontosnak tartják a közrendet és a köznyugalmat. A választópolgárok a törvényalkotásban és a jogalkalmazásban is elvárják a megfelelő visszatartó erejű és mértékű szigorítást. Azt gondolom, hogy a választópolgárok által a büntetési tételek kapcsán joggal elvárt szigorítás mellett fontos, hogy a szabálysértések terén is rend legyen.

Tisztelt Ház! Egy adott település lakosságának szubjektív biztonságérzetét elsősorban a nagy számban előforduló, gyakran csekély súlyú szabálysértések határozzák meg. 2010-ben a rendőrségen 513 ezer szabálysértést, önkormányzati körben pedig 201 ezer szabálysértési esetet regisztráltak. Nem lehet tehát kétséges, hogy ezt vissza kell szorítani. Éppen ezért fontos célja a jelenlegi törvényalkotásnak a szabálysértési eljárás hatékonyságának növelése. Az eredményesebb eljárás iránti igény a szabálysértési jog területére is kihat. A törvényjavaslat, összhangban a büntető jogszabályok módosításával, a jelenleginél szigorúbb, és kibővült szankciórendszert vezet be a jogsértések megelőzése és büntetése érdekében. A hatékony és gyors eljárás mellett a tervezet célja egy költséghatékony eljárás felépítése, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmények elhúzódásához. A tervezet előtérbe helyezi a helyszíni bírság jogintézményét, amelyre többen is utaltak, amelynek révén az ügyek jelentős számát ezen módon lehetne majd lezárni.

A végrehajtási rendszer átalakítása során pedig cél egy olyan rendszer kiépítése, amelyben nem kizárólag a szabálysértési elzárás, hanem a közérdekű munkára történő átváltoztatás dominál.

Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint a törvényjavaslat kellő módon és szükséges mértékben tükrözi az elmúlt években végbement társadalmi, politikai és gazdasági változásokat. Hosszú távra szóló joganyagot kívánunk tehát útjára bocsátani, eleget téve a hazai és a nemzetközi jogi és alkotmányos követelményeknek. Meggyőződésem szerint a szabályozás a jelenleginél hatékonyabb eljárást biztosít az életünket leginkább befolyásoló, kisebb súlyú jogsértésekkel szemben.

Az előzőekben elmondottak alapján a benyújtott törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Harangozó Tamás, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka. Képviselő úr, öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Téved, aki azt gondolja, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat pusztán a szabálysértési jog technikai szempontú felülvizsgálata, a szabálysértési eljárás elmúlt tíz év tapasztalatain alapuló, egyébként valóban szükséges újragondolása. Nem! E törvényjavaslat messze nem a hatályos joganyag egyszerű továbbfejlesztése, hanem az Orbán-kormány beteg, perverz társadalompolitikájának szerves része. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Jaj, ne!)

Magyarország lassan kezdi megérteni, hogy az Orbán Viktor által 2010 tavaszán meghirdetett fülkeforradalom valójában nem más, mint nyílt, leplezetlen ellenforradalom, aminek keretében a társadalom nagy részének megsarcolása, kiszolgáltatottá tétele (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Agyatlan!) révén törekszik egy nemzetinek gondolt, vagyonos felső réteg kialakítására, megerősítésére. Orbán Viktor és csapata eltökélten, módszeresen, irgalmat nem kímélve teljesíti be saját hagymázas ellenforradalmi vízióját. Nem csak az elmúlt 20 évben kialakított demokratikus intézményrendszer, hanem az elmúlt évszázadban kivívott szociális vívmányok ellen intéztek frontális támadást. A jogrendszer és társadalmi intézmények minden átalakítása e célt szolgálja. Idesorolhatók többek között a nyíltan a tehetősebbeket gazdagító, az átlagkeresetűeket, kisvállalkozókat megnyomorító adórendszer, a munkavállalók százezreit kiszolgáltatottá tevő új munka törvénykönyve, a szakszervezetek jogainak megnyirbálása, a társadalmi egyeztetés bejáratott mechanizmusainak szétverése, a nyíltan a keresztény nemzeti középosztály kinevelését célul kitűző, az egész pedagógusszakma által döbbenten fogadott új köznevelési törvény is.

El kell ismerjem, a kormány jelentős eredményeket ért el a társdalom szerkezetének átalakítása tekintetében. Miközben az általa felkarolt szűk társadalmi réteg a gazdasági válság ellenére megőrizte relatív kedvező pozícióit, addig 2011 végére már közel ötmillió ember él szegénységben Magyarországon.

A szociális ellátórendszer elmúlt másfél évben felgyorsuló eróziója ezeket az embereket már puszta létükben veszélyezteti. A szegénység és a kiszolgáltatottság növekedése több térségben a végtelenségig kiélezte a társadalmi feszültségeket. Politikájának e következményével a Fidesz is tisztában van, ezért a célként kitűzött szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi szerkezet stabilizálására a második világháború előtti módszereket elevenítik fel. Az egyenlőtlenségekből, a szegénységből eredő feszültséget nyers erő alkalmazásával, rendészeti eszközökkel próbálják elfojtani.

A Fidesz a kormányra kerülését követően azonnal hozzálátott a keményebb fellépés lehetőségét biztosító törvények megalkotásához. Egymást érték a büntető törvénykönyv, a szabálysértési törvény módosításai, minden jogszabályt áthat a rendpártiság, a nyers erő, a szigorítás szelleme. E folyamat betetőzése lesz az előttünk fekvő szabálysértési törvény elfogadása. Ez a törvény fogja megtestesíteni, mintegy bibliája lesz a Fidesz akarnok, rendpárti szellemiségének.

A szabálysértési jog eredeti funkciója kisebb súlyú jogellenes cselekmények szankcionálása, azon cselekményeké, amelyek társadalmi veszélyessége nem éri el azt a szintet, hogy a büntetőjog eszközeivel kelljen közbelépni. Tehát a szabálysértések viszonylag egyszerűbb megítélésű, kisebb szankcióval büntetendő cselekmények, ezért a büntetőeljárásnál egyszerűbb, kevesebb garanciával övezett eljárás keretében is elbírálhatók. A kormány azonban kiforgatja a szabálysértési jog logikáját. A szankciók tekintetében a büntetőjogra jellemző szigort vezet be, miközben nemhogy megtartja az egyszerűbb, kevesebb garanciát biztosító eljárást, hanem lényegesen ki is bővíti az eljáró hatóságok mozgásterét. Így lényegében a kormány visszaél a szabálysértési jogban rejlő lehetőségekkel, és a büntetőeljárás garanciáinak mellőzésével lehetővé teszi az állam hatóságai számára, hogy kényük-kedvük szerint a legkeményebb eszközökkel lépjenek fel akár a legkisebb jogsértésekkel szemben is.

A szabálysértési elzárás alkalmazásának kiterjesztése, a pénzbírságok összegének felemelése, a közérdekű munka büntetés bevezetése mind-mind a hatóságok mozgásterének radikális kibővítését szolgálja, anélkül, hogy érdemi garanciát biztosítana a visszaélésszerű jogalkalmazással szemben. Az általános szabálysértési hatósági jogkört ráadásul kiveszik a helyi társadalmi viszonyokat ismerő jegyzők kezéből, és a jóval kevesebb ismerettel és ebből következően feltehetően jóval kevesebb empátiával rendelkező megyei kormányhivatalok hatáskörébe utalják.

Már szinte hallom a kormánypárti képviselőtársaim kritikáját, miszerint a szocialisták elvtelenül védik a bűnözőket a tisztességes magyar állampolgárokkal szemben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Na, ez így van.) Természetesen szó sincs a bűnözők mentegetéséről. Messzemenően egyetértünk azzal, hogy mindenkinek viselnie kell a jogellenes magatartásának következményeit, azonban egy jogállamban elvárás, hogy a szankció igazodjon a jogellenes cselekmény súlyához, az eljárási szabályok ne adjanak módot önkényes jogalkalmazásra. Elfogadhatatlan, ha egy kisebb súlyú szabálysértés elkövetésének is olyan súlyos következménye lehet, ami a minimálbérből élő családok számára komoly egzisztenciális fenyegetést jelent. A brutálisan megnövelt bírságtételek ugyanis ezzel a következménnyel fognak járni.

Felhívom a tisztelt képviselőtársaim és a parlament ülését nyomon követő tisztességes magyar honfitársaim figyelmét (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nemmel szavaztak.), ne gondolják azt, hogy e törvény csak a piti bűnözők (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gyurcsány kapcsolja ki a tévét.) megrendszabályozását fogja eredményezni. A megemelt bírságtételek, a szigorúbb szankciók önöket és családtagjaikat éppúgy fogják sújtani. Hisz ne legyünk álszentek, a legbecsületesebb emberekkel is megesik, hogy meggondolatlanságból időnként vétenek a szabályok ellen. Akinek régóta van jogosítványa, a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértést nagy valószínűséggel jó néhány alkalommal elkövette már, hiszen ebbe a körbe tartozik a KRESZ bármely szabályának megsértése. Ennek szankciója a hatályos szabálysértési törvény szerint 30 ezer forint, a kormány által beterjesztett új törvény szerint ugyanez a cselekmény akár 150 ezer forintos pénzbírsággal is sújtható lesz. Ráadásul, ha fél éven belül két alkalommal jogerősen elmarasztalták, azért, mert lakott területen kívül elfelejtette felkapcsolni autója világítását, kedves képviselőtársam, (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Igen.) akkor a következő alkalommal kötelező lesz a jogosítvány elvétele. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nagyon jó. Pozitív.) Bizonyára ezzel a szándékkal támogatják ezt a törvényt.

Vajon kit fenyeget az a veszély, hogy kisebb súlyú közlekedési szabályszegésért hat hónapon belül többször elmarasztalják?

(17.00)

Kisebb balszerencsével azok az alapvetően szabálykövető gépjárművezetők fognak így járni, akik munkájukból kifolyólag nap mint nap kénytelenek autóba ülni. Ha az ember napi több száz kilométert levezet, bizony kisebb szabálytalanságok elkövetésének eredményeként könnyen elveszítheti jogosítványát, és ezzel együtt megélhetését is. A 150 ezer forintos bírság kifizetése az egyre romló jövedelmi viszonyok közepette egy átlagos magyar család számára rendkívül súlyos terhet jelent. Ráadásul a helyszíni bírság összege is jelentősen nő. Jelenleg a helyszíni bírság összege a hatóság mérlegelésétől függően 3-20 ezer forint között terjed. A javaslat szerint a büntetési tétel 5-50 ezer forintra nő. A felső határ ismételt, 6 hónapon belüli elkövetés esetén 70 ezer forint lesz.

Roppant cinikus az a kormánypárti megközelítés, hogy a bírságtételek emelése az egyre kevesebb pénzből élő családok számára sem jelenthet problémát, hisz a pénzbírság közérdekű munkával megváltható. 5 ezer forint pénzbírság helyett 6 óra közérdekű munkát kell meghatározni, amit heti pihenőnapján végez az eljárás alá vont személy. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy közlekedési szabálysértés esetén kiszabott 50 ezer forintos helyszíni bírság megváltására 2,5 hónapon át kell közérdekű munkát végeznie a heti pihenőnapján. Egyértelmű, hogy átlagjövedelemmel vagy ennél alacsonyabb fizetéssel rendelkezőkre a bírságtételek emelése aránytalan terhet ró.

Döbbenetes további újítása a törvényjavaslatnak, hogy bármilyen, akár a legkisebb súlyú szabálysértés elkövetése esetén is lehetővé teszi közérdekű munka kiszabását. Kíváncsi leszek, mit fognak szólni a munkahelyükön egész héten keményen dolgozó családapák, ha egy kisebb súlyú szabálysértés elkövetését követően kevés szabadidejüket családjuk helyett közérdekű munka keretében, közmunkásokkal együtt dolgozva kell eltölteniük. Tehát az új szabálysértési törvény aránytalan szankciói végső soron mindenkit sújtanak, nemcsak azokat, akik megrendszabályozására ezt az egész javaslatot kidolgozták. A megszigorított szankciók azok fejére is visszahullnak, akik most még örülnek neki.

Emlékezetes, milyen elégedetten fogadták sokan a fiatalkorúak elzárását lehetővé tevő rendelkezés hatálybalépését. Majd ez az öröm akkor lohadt el, amikor kiderült, hogy a bolti tolvajok jelentős része a középosztály tinédzser gyerekei közül kerül ki. Azzal, hogy a törvényjavaslat nem állapítja meg az egyes szabálysértési tényállásoknál kiszabható bírság maximális mértékét, óriási döntési szabadságot ad az eljáró hatóság kezébe, és ezzel az önkényes jogalkalmazás veszélyét növeli. Az előző kormányok éppen ezt a veszélyt igyekeztek csökkenteni, amikor bevezették az objektív felelősség rendszerét. Senki ne gondolja, hogy például az eljáró rendőrnek öröm lesz ez a kiterjesztett mérlegelési jogkör, hiszen ez csak növeli az állampolgárral a konfrontációt, növeli annak kockázatát, hogy az eljárás alá vont személy megpróbálja befolyásolni az eljáró rendőrt.

Ezen általános felvezetés után vegyük végig a törvényjavaslat néhány további rendelkezését. A javaslat számos előremutató, támogatható elemet is tartalmaz, idesorolhatóak különösen, hogy csak törvény állapíthat meg szabálysértést, szemben a hatályos szabályozással, amely kormányrendelet és önkormányzati rendeleti szintű szabályozást is lehetővé tett; a közigazgatási jogi szankcióval sújtandó cselekmények kiemelése a szabálysértési törvény hatálya alól, vagyis a szabálysértési jog pusztán kriminális cselekményekre szűkítése. Maximálisan egyetértünk, és támogatjuk ezt a jogalkotási kezdeményezést.

A közigazgatási jogi és a szabálysértési szankció elhatárolását elvi szinten is biztosítja a javaslat 2. § (4) bekezdése, miszerint nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el. A szabálysértési eljárás gyorsítását eredményező rendelkezések jó része is támogatható a javaslatban. A javaslat szerint a legalacsonyabb összeg 5 ezer forintra nő, míg a legmagasabb összeg 150 ezer forint marad, azonban elzárással is sújtható szabálysértés esetén ez akár 300 ezer forintos pénzbírságra is emelkedhet. A jövedelmi és vagyoni viszonyok változása időről időre indokolttá teszi a bírságtételek felülvizsgálatát. Ez így volt az elmúlt években is. Legutóbb 2007-ben került sor erre. Az elmúlt négy évben bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások a bírságtételek növelését biztosan nem indokolják. Azt gondoljuk, ezzel ellentétes irányt indokolnának elsősorban.

A pénzbírság megfizetésére jelenleg 30 nap áll rendelkezésre, míg a javaslat erre csak 15 napot biztosít. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára föltűnt önöknek, hogy akik munkát végeznek, és tisztességes, becsületes életvitel mellett jövedelemből élnek, ők is havonta egyszer kapnak fizetést. Havonta egyszer kapnak fizetést, a bírság befizetésére az önök által javasolt megoldás szerint viszont 15 napjuk lesz csak. Egy 150 ezer vagy egy 300 ezer forintos szabálysértési bírság befizetése konkrétan többkeresős családokat tehet tönkre egyik pillanatról a másikra. Ez a megoldás biztos, hogy nem elfogadható. Ha az elkövetőt a szabálysértés elkövetésének időpontját megelőző 6 hónapon belül szabálysértési elzárással nem büntethető szabálysértés elkövetése miatt legalább két ízben jogerősen felelősségre vonták, az utóbbi elkövetett újabb szabálysértés miatt szabálysértési elzárás is kiszabható. Ez a szabály a közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértésekre nem vonatkozik.

A fiatalkorúakkal szemben továbbra is kiszabható a szabálysértési elzárás. Államtitkár úr expozéjában említette, hogy a Legfőbb Ügyészség, az OIT és tán az ombudsman is támogatja ezt a javaslatot. Nagyon csodálkoznék rajta, ha egy nagyon komoly törzsfejlődésen ment volna át az ombudsmani hivatal, és mintegy háromnegyed vagy egy éven belül az általam ismerten, igenis nagyon keményen, a nyilvánosság előtt is bírált, fiatalkorúakkal szemben kiszabható szabálysértési elzárást az ombudsmani hivatal támogatná. De majd a vita során erre konkrétan rá is fogunk kérdezni. Továbbra is azt gondoljuk és azt tartjuk, hogy a fiatalkorúak elzárása az egyik legkárosabb, társadalmilag, a gyermekek és családok szempontjából az egyik legkárosabb intézkedés ezek között. Továbbra is tartjuk, hogy elfogadhatatlan, nagyon javasolnánk és nagyon kérnénk, hogy ezt a javaslatot vegyék ki a szabálysértési törvényből.

Azok a fiatalok, akár deviánsak, akár egyszer-egyszer megbotló fiatalkorúak, akik ilyen cselekményeket elkövetnek, az ő ügyükben, az ő esetükben a gyermekvédelmi rendszer, a javító-nevelő intézkedés az, ami megoldást adhat, ami visszahozhatja őket a társadalmi integráció során a jogkövető és tisztességes állampolgárok sorába. A börtönbe zárásuk egyenes útja a lecsúszásuknak, egyenes útja a tartós bűnözővé válásuknak. Tisztelt képviselőtársaim közül sokan vannak itt a honvédelmi és rendészeti bizottságból, az alkotmányügyi bizottság tagjai sokszor jártak a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben. Aki ott volt, az tudja, hogy onnan fiatalkorúnak a tisztességes életbe való visszaútja szinte lehetetlen. Gyakorlatilag egy kiképzőhelye a börtön az ilyen típusú, főleg az egyszeri elkövetőknek, fiatalkorú elkövetőknek, hogy ott őket minden rosszra megtanítsák.

És akkor odaértünk, ami az utóbbi időben, azt hiszem, a legnagyobb vita tárgyát képezte: a hajléktalanságot szabálysértéssé minősítő tényálláshoz, a közterületeken életvitelszerű lakhatás tilalmának megszegéséhez. Azért hagytam ezt a végére, mert nagyon-nagyon jól példázza a Fidesz-kormány társadalompolitikáját és az arra adott megoldásokat. Senki nem kétli, hogy a jelenség a többségi társadalom számára nem elfogadható, nehezen tolerálható. De, tisztelt képviselőtársaim, ezzel a megoldással önök most, nézzük meg, hogy mit fognak okozni. Akit ezen tényállás alapján elzárásra, azaz börtönbe küldenek, annak a hajléktalan embernek az ellátása a Magyar Köztársaság adófizető állampolgárainak minimum 3 ezer forint/napba fog kerülni. Be fogják őket zárni egy börtönbe, ahol egyébként melegben lesznek, és ételt-italt fognak kapni, és mindezzel együtt a büntetés-végrehajtási intézetben továbbra is megalázóan alacsony bérrel rendelkező munkatársak, hivatásosok munkáját szaporítják, az ő úgymond ellátásuknak egy olyan drága és teljesen aberrált módját fogják megvalósítani, ami nem a problémát fogja megoldani, hanem azt csak tetézi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök kiszámolják, hogy valóban a hajléktalanságot mint kriminalizált cselekményt rendészeti eszközökkel így kívánják megoldani, és csak a Budapesten itt lévő több ezer, több tízezer hajléktalan ügyét így akarják megoldani, az százmilliós, de lehet, hogy milliárdos nagyságrendben fogja az évek során terhelni a központi költségvetést. Annyi pénzt fognak, képviselőtársaim, erre elkölteni, amennyiből nyugodtan meg tudnák oldani a teljes budapesti és vidéki hajléktalanellátást is.

(17.10)

Szeretném itt leszögezni, hogy a hajléktalanok által elkövetett szabálysértések és bűncselekmények természetesen szabálysértések és bűncselekmények, ami miatt, ha kell, börtönben a helye annak, aki elköveti. De azt gondolom, hogy a hajléktalanság mint jelenség kriminalizálása az egyik legbetegebb megoldás, amit mostanában az asztalra tettek.

Összegezve azt szeretnénk elmondani a Magyar Szocialista Párt nevében, hogy jogtechnikai, jogalkotási szempontból számos előremutató megoldást tartalmaz a javaslat, amit még támogatni is lehetne. A szankciórendszerrel azonban egy szörnyszülöttet csinálnak ebből a törvényből, tisztelt képviselőtársaim. Szánalmas és szégyenletes jogi eszköze lesz a sok millió nehéz sorsú honfitársunk karhatalmi eszközzel való elnyomásának, elviselhetetlen vegzálás eszköze lesz az autót használók társadalmának, köztük egyébként önöknek is, képviselőtársaim. Továbbra is elfogadhatatlan módja lesz a deviáns fiatalok kezelésének, amennyiben erre szánják a fiatalkorúak elzárását. Továbbra is a gyermekvédelmet, a javító-nevelő tevékenységet szeretnénk továbbra is javasolni a börtön visszafordítatlanul lecsúszást jelentő útja helyett, amit önök kínálnak. Újraélesztik a korrupciós helyzeteket a helyszíni bírság kiterjesztésével, megalázó körülmények közé kényszerítve ezzel az eljáró hatóság, azon belül leginkább az alulfizetett és erkölcsileg is megalázott rendőri végrehajtó állományt.

A Magyar Szocialista Párt ebben a formájában határozottan elutasítja a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Stágel Bencének, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. STÁGEL BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harangozó Tamás képviselőtársam ellentmondásokkal tarkított politikai propagandabeszédét követően én azért szeretnék a szabálysértési törvényről szólni.

Azért emlékeztetném itt a vezérszónoki felszólalásom előtt képviselőtársamat, hogy ha a 2009-es évet megnézzük, azért több mint 200 ezer olyan vagyon elleni bűncselekmény történt Magyarországon, ami azt gondolom, hogy mindenképpen szankcionálandó. Ebben a vagyon elleni bűncselekményekben azért szocialista politikusok is alaposan kivették a részüket. Tehát úgy látszik, hogy még az enyhe szankciók sem tartottak vissza jó pár embert azzal kapcsolatosan, hogy ilyen bűncselekményeket ne kövessenek el. Ezért is teljesen egyértelmű, hogy tehetetlenül szemlélték a szabálysértések elharapódzását ebben az országban. Ezért is fontos az, hogy most elkészülhessen ez az új kódex.

Magyarország új alaptörvényének preambuluma egyébként egyértelművé teszi, hogy valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesítése.

Szintén az alaptörvény rendelkezése szerint a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.

Az alaptörvényben szereplő felhatalmazás alapján a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló T/4563-as törvényjavaslat új szempontok alapján, egységes struktúrában kívánja rendezni a szabálysértési jog normarendszerét.

A szabálysértési jog jogrendszerbeli elhelyezkedése a jogintézmény kialakulása óta egyébként szakmai viták tárgya. Míg az állam, a jogalkotó célja a kisebb súlyú szabálysértéseket megelőző, illetve elrettentő szabályrendszer kialakítása, addig az állampolgárok alapvető elvárása a biztonságos mindennapokat garantáló jogszabályi környezet, illetve a szabálysértők méltó büntetése.

A jogászok közti szakmai vita pedig alapvetően arról szól, hogy a szabálysértési jog a büntetőjog vagy a közigazgatási jog része, vagy esetleg egy önálló jogterületnek minősül.

Abban minden szabálysértési joggal foglalkozó elméleti és gyakorlati szakember egyetért, hogy a szabálysértési jog mindkét jogterület sajátosságait hordozza, illetve alapvető cél a kisebb súlyú gyakori normaszegések megfelelő súlyú szankcionálása.

Magyarország jogállamként védett értékei megsértését differenciált módon, büntetőjogi, szabálysértési és közigazgatási jogi eszközökkel szankcionálja, attól függően, hogy az adott jogellenes cselekmény milyen jogtárgyat milyen mértékben sértett, és szem előtt tartva természetesen a szabálysértési statisztikai adatokat is.

Hazánkban a társadalomra csekélyebb fokban veszélyes cselekményekkel szembeni védelmet tehát a szabálysértési jog hivatott biztosítani.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint a szabálysértési jogi szabályozás egyszerre kell hogy védelmet nyújtson az alapvető értékeket csekélyebb fokban veszélyeztető, valamint a jog által még védendőnek ítélt értékeket fenyegető magatartásokkal szemben. E kettősség a szabálysértési jog fejlődését és a hatályos szabályozást egyaránt áthatja.

Ahogy az az államtitkári expozéban is elhangzott, a szabálysértési jog ugyanis számos életviszonyt érint, a polgárok mindennapi életét átszövő jogág, az állampolgárok jogtudatát, az önkéntes jogkövetést és a jogi köztudatot is jelentősen befolyásoló jogterület, ezért különös helyet foglal el a jogrendszerünkben.

A szabálysértés mint jogintézmény fejlődése során rengeteg kihívással kellett hogy szembenézzen, illetve hatalmas változáson ment keresztül, míg a jelenlegi formáját elnyerte, amin most itt többek közt a statisztikai adatok miatt is mindenképpen változtatnunk kell.

A társadalomra veszélyes cselekmények nem azonos mértékben fenyegetik a közösséget, annak jogrendjét és tagjait. Természetes, hogy az állam által alkalmazott represszió sem azonos, hanem a támadásokhoz igazodó mértékű. A súlyosabb cselekményeket a büntetőjog, az enyhébbeket a szabálysértési jog szankcionálja.

A kisebb súlyú cselekmények tömegméretű előfordulása azonban jelentős terhet ró a társadalomra, mert számottevő költségvonzatuk van, és rontják az emberek biztonságérzetét. Évente átlagosan mintegy félmillió szabálysértési eljárást folytatnak le, ez közelítően azonos mennyiség, mint az ismertté vált bűncselekmények száma. A látencia megbecsülhetetlen mértékű, de annyi bizonyos, hogy évente sok millió szabálysértést követnek el hazánkban.

Arról évszázados polémia folyik a jogirodalomban és a közbeszédben is, hogy a kisebb súlyú jogsértések rendszertanilag melyik jogágba tartozzanak, és milyen jogkövetkezmények legyenek alkalmazhatóak.

Ha górcső alá vesszük a szabálysértési normarendszereket például az Európai Unióban, akkor ott alapvetően két fő megoldást találunk. A francia modell a szabálysértést a bűncselekmény egyik típusának, azaz ilyen bagatell bűnözésnek tekinti, így a büntetőjog keretében szabályozza. Az idesorolható államokban nem tesznek különbséget a kriminális cselekmények között különböző szempontok szerint, a kis lopás például ugyanúgy a lopás bűncselekményét valósítja meg, mint a jelentős értékre elkövetett lopás.

A másik változat, a német modell a szabálysértéseket önállónak ítéli meg, ezért a közigazgatási jog szerves részeként szabályozza, mondván, hogy a cselekmények többsége közigazgatási normát sért, és az elkövetőkkel szemben közigazgatási szervek járnak el.

Hazánkban még az 1955. évi 17. törvényerejű rendelet a büntetőjogtól megtisztított szabálysértés korát vezette be hazánkban, azóta a szabálysértés a közigazgatás tárgykörébe tartozik. Ebben a folyamatban jelentett mérföldkövet a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény és az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968-as kormányrendelet, amely az első ilyen kódex jellegű komplex szabályozását adta ennek a jogterületnek.

A kódex több mint három évtizedes működése alatt a szabálysértési jog alapproblémáját nem tudta feloldani, de az elzárás büntetés államigazgatási szerv általi alkalmazhatósága és a bírói út szűk körű megengedése, illetve csaknem kizárása miatt érthető módon a jogállami kifogások célpontjává vált.

Az újraszabályozást a rendszerváltást követően egy nemzetközi kötelezettségvállalás, majd egy alkotmánybírósági döntés, a 63/1997-es alkotmánybírósági határozat kényszerítette ki. Utóbbi világosan kimondta, hogy az Országgyűlésnek olyan szabálysértési törvényt kell alkotnia, amely lehetővé teszi, hogy az elkövetők a tisztességes eljárás szabályainak megfelelően bíróság elé vihessék a velük szemben emelt vádat és az amiatt alkalmazott szankciót. A kodifikáció másik érve pedig az volt, hogy elzárást közigazgatási szerv ne mondhasson ki, ezt csak bíróság tegye. Végül 1999-ben fogadta el az Országgyűlés a most még hatályos, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvényt, amelyet a tervek szerint most a parlament elé terjesztett törvényjavaslat fog felváltani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kereszténydemokrata képviselőként a felelősség fogalmára is rávilágítsak, hiszen a szabálysértések szabályozását éppen az emberi felelősség, illetve az emberi mulasztás teszi indokolttá.

A felelősség egy számadási kötelezettség olyan cselekedetről, amelyet az ember tudva és szabadon hajtott végre. Tehát feltétele a beszámíthatóság, következménye az érdem és a jutalom, vagy éppen a büntetés.

(17.20)

Az általános etikai nyelvhasználatban a felelősség az ember illetékességét jelenti tettei és mulasztásai, egyéniségének alakítása, vállalt feladatai kérdésében, és egyben a számadás kötelezettségét is az erre hivatott fensőbbség előtt, legyen az akár a saját lelkiismerete, embertársai vagy éppen a gondviselés.

A felelősség a közvetlen tevékenységen túl kiterjed annak maradandó, előrelátható következményeire is. A felelősség az emberi természet párbeszédre teremtettségéből adódik, és csak a társas kapcsolatokban bontakozhat ki, ahol minden cselekedet közösségi vonatkozású, és a mindig sokszoros feltételrendszerben egy nagy egész részének is tekinthető.

Mindezeket azért hangsúlyozom, mert a törvényjavaslat új célokat és új eredményeket kíván elérni a kisebb súlyú normaszegések esetére. Melyek ezek a célok? Olyan új szabálysértési eljárási rendszer kialakítása, amely hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára; egy olyan költséghatékony eljárás felépítése, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához. És ahogy az indoklásban is olvashatjuk, fontos célja a tervezetnek egy olyan végrehajtási rendszer létrehozása, amelyben a kiszabott büntetéseket a jövőben költséghatékonyan végre lehet hajtani. A végrehajtási rendszer átalakítása során a cél egy olyan rendszer kiépítése, amelyben nem kizárólag a szabálysértési elzárás, hanem a közérdekű munkára történő átváltoztatás dominál.

Szabálysértésnek továbbra is három fogalmi elem alapján minősíthető egy cselekmény: ez a joghátránnyal fenyegetett emberi magatartás, a társadalomra csekély fokban veszélyes, és az, hogy felróhatóan kövessék el. A joghátránnyal fenyegetettség maga is többösszetevős fogalmi elem. Jelenti egyrészt a szabálysértéssé nyilvánítás tényét, nevezetesen azt, hogy egyes jogsértő cselekményeket törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet a jogellenesség magasabb, az állam által szankcionált kategóriájába emel.

A cselekmény tehát nem egyszerűen jogellenes, annál több, hiszen itt szankcióval is fenyegetett. A joghátránnyal fenyegetés tehát másrészt a hátrányos jogkövetkezmények kilátásba helyezését, azaz a szankcióval való fenyegetettséget is jelenti.

A szabálysértések második jellemzője a társadalomra csekély fokban veszélyesség. A csekély fokú társadalmi veszélyesség egy objektív ismérv, de azért ez mégiscsak egy hátrányos jogkövetkezményt kell hogy jelentsen, hiszen átfogja a cselekménnyel okozott tényleges sérelmet és annak lehetőségét, a veszélyt is egyaránt. Tehát az enyhébb fokú társadalomra veszélyesség abban áll, hogy a cselekmény sérti vagy veszélyezteti a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit - ugye, gondolhatunk itt a garázdaság vagy a csendháborítás tényállására -, akadályozza vagy zavarja a közigazgatás működését, vagy például meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályba ütközik.

A társadalmi veszélyesség foka mentén határozza meg a jogalkotó a szankció fajtáját, a jogalkalmazónak pedig annak konkrét mértékét kell meghatároznia, tehát ez a mi felelősségünk itt, hogy például a szankciókkal kapcsolatban konkrét mértéket szabjunk. A társadalomra csekély fokban való veszélyesség egy tény, egy helyzet, ami állandó, és mindig is felülvizsgálandó. Jelen törvényjavaslat is a változó társadalmi körülmények visszatükröződését jelenti.

A felróhatóság a szabálysértés fogalmának harmadik alanyi kritériuma. Ez egy szubjektív elem, ami abban áll, hogy a tényállásszerű magatartás valakinek a terhére róható, abban valaki vétkes és felelős volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú tény, hogy ma Magyarország számos településén a lakosság biztonságérzetét nagymértékben befolyásoló és rontó szabálysértéseket tapasztalhatunk. S bár lehet, hogy ezek a szabálysértések jogilag csekély mértékben veszélyesek a társadalomra, de egy adott területen, adott településen elharapódzó szabálysértési hullám nagymértékben megkeseríti az ott élők mindennapjait. Az elmúlt években kialakult társadalmi változások, bűnözési formák indokolttá teszik egy egységes, új szabálysértési kódex megalkotását.

Melyek lennének az új szabálysértési törvény legfontosabb új rendelkezései? A KDNP osztja azt az álláspontot, amely szerint a helyi lakosság mindennapi életét befolyásoló szabályszegések elkövetésének megelőzésére, visszaszorítására olyan eljárási megoldásokat kell kidolgozni, amelyeknek az Országgyűlés által történő elfogadása esetén az elkövetők felelősségre vonására lehetőleg még a helyszínen, de legkésőbb az elkövetéstől számított 30 napon belül sor kerül. A hatályos törvény alapján a pénzbírság legalacsonyabb összege 3 ezer forint, legmagasabb összege pedig 150 ezer forint. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a jelenleg kiszabható pénzbírság visszatartó hatása minimális, ezért valóban támogatandó, hogy a javaslat felemeli a kiszabható legalacsonyabb és legmagasabb pénzbírság összegét. Ennek megfelelően a tervezet a pénzbírság legalacsonyabb összegét 5 ezer forintra, míg legmagasabb összegét az eddiginek a duplájára, tehát 300 ezer forintra emeli.

Mint minden jelentős változtatás esetében, itt is szükséges a felkészülési idő biztosítása, ezért a kiszabható pénzbírság maximumának változása a törvény hatálybalépését követően, de csak 2013. január 1-jén lép hatályba. A legalacsonyabb összeg a szabálysértési elzárásra történő átváltoztatás napi tételének megfelelően emelkedik, figyelemmel arra, hogy egy nap szabálysértési elzárás 5 ezer forintnak felel meg.

Bevezetésre kerül a visszaesés fogalmi rendszere, amely szerint az eredetileg szabálysértési elzárással nem büntethető szabálysértések esetén, ha hat hónapon belül legalább egy ízben már felelősségre vontak valakit, úgy a folyamatban lévő cselekmény szabálysértési elzárással is fenyegetetté válik. A tervezet átalakítja a szabálysértés miatt kiszabott büntetések végrehajtásának rendszerét, a korábbi hosszadalmas, adók módjára történő behajtás helyett a pénzbírság meg nem fizetése esetére a törvény szabálysértési elzárásra változtatást rendel el.

A meg nem fizetett pénzbírság azonban közérdekű munkával is megváltható: az elkövető az állami foglalkoztatási szerv által elektronikusan közzétett, a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahelyek nyilvántartásából tájékozódhat. Az elkövető a határozat jogerőre emelkedését követő két munkanapon belül önként jelentkezhet az állami foglalkoztatási szervnél közérdekű munkavégzés érdekében. Ha az elkövető munkavégzésre alkalmas, a közérdekű munka végzésére kijelölt munkahely az elkövetőt foglalkoztatni fogja.

A munka elvégzéséről a közfoglalkoztató értesíti a munkaügyi központot, rajta keresztül pedig a szabálysértési hatóságot. Az eljárás gyorsítása, egyszerűsítése érdekében ezzel egy automatizmus lép be a rendszerbe, miszerint a szabálysértési hatóság - amennyiben annak feltételei fennállnak - már a pénzbírságot kiszabó határozatban tájékoztatja az elkövetőt, hogyha 15 napon belül nem fizeti be a pénzbírságot, akkor önkéntes vállalása alapján közérdekű munkával megváltható, így nem kell erről külön rendelkeznie a hatóságnak. Amennyiben két napon belül nem jelentkezik a közérdekű munka elvégzésére, úgy fő szabály szerint automatikusan a szabálysértési elzárás lép a helyébe. A szabálysértési elzárás végrehajtása a törvény erejénél fogva történik: a szabálysértési hatóság egy felhívást küld az elkövető részére, hogy a megadott időpontban a büntetés-végrehajtási intézetnél jelentkezzen a szabálysértési elzárás letöltése végett.

Támogatandó az is, hogy a közigazgatási eljárás hatálya alá tartozó igazgatási jellegű cselekmények szabálysértési törvény hatálya alól történő kikerülésével az eljárások párhuzamossága, az ugyanolyan cselekmények miatti kettős szankcionálás lehetősége megszüntetésre kerül, ezáltal egyszerűsödik a korábbi szerteágazó szabálysértési hatósági rendszer. A jövőben az egyébként is túlterhelt jegyző általános szabálysértési hatósági jogköre megszűnik, és kizárólag a fővárosi, megyei kormányhivatal, illetve a járási rendszer 2013-ra tervezett bevezetésével a járás, a rendőrség, a NAV, valamint a bíróság rendelkezik majd a szabálysértési eljárások lefolytatására megfelelő hatáskörrel. Annak érdekében, hogy a szabálysértési eljárásban részt vevők jogaikat a lakóhely, az elkövetés helye, a munkahely közelében gyakorolhassák, a tervezet végrehajtási szabályok megalkotására is lehetőséget ad.

A települések lakosságának mindennapi életét befolyásoló, társadalomra veszélyes elkövetési magatartások megkülönböztetésre kerülnek aszerint, hogy annak elkövetése vagy ismételt elkövetése alapján a jogalkotó szükségesnek látja-e az elkövetővel szembeni súlyosabb joghátrány alkalmazását vagy sem. A súlyosabb joghátránnyal fenyegetett elkövetési magatartások mint szabálysértési tényállások kerülnek megfogalmazásra a tervezetben. Minden más esetben az ágazati normában vagy önkormányzati rendeletben szabályozott magatartási norma megsértése közigazgatási eljárás keretei között kerülhet szankcionálásra.

Támogatandó, hogy a tervezet a tulajdon elleni szabálysértéseknél az értékhatárt - ahogy ez itt korábban is elhangzott - felemeli 50 ezer forintra, amellyel elérhető, hogy a hatályos szabályozás szerint kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekményeket a bíróság gyorsított eljárással szabálysértésként bírálhassa el.

(17.30)

A tervezet minden szabálysértési tényállásnál lehetőséget biztosít a helyszíni bírság kiszabására. A Kereszténydemokrata Néppárt ezt is egyértelműen támogatja, hiszen előtérbe helyezi a helyszíni bírság jogintézményét, az ügyek jelentős számát ezen a módon kellene majd lezárni.

A tervezet annak érdekében, hogy a kellő visszatartó hatás a helyszíni bírságolással is elérhető legyen, felemeli a kiszabható bírságot 5 ezer forintról 50 ezer forintig terjedő összegre, és itt az ismételt elkövetés is egy fontos kérdés, ismételt elkövetés esetén a helyszíni bírság összege 70 ezer forintig terjedhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP frakciója biztosítottnak látja, hogy az új szabálysértési törvényben alkalmazott rendelkezésekkel csökkenhet a szabálysértések száma Magyarországon, az egyes településeken élők biztonságérzete növekedhet, és az összességében rendezett, kiszámítható, hatékony szankcionálással a megelőzés elve is érvényre juthat a szabálysértések terén. A szocialistákkal ellentétben mi a rend és nem pedig a rendetlenség országát kívánjuk építeni.

Mindezek alapján javasoljuk a törvénytervezet elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Staudt Gábor, a Jobbik vezérszónoka.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénytervezetre nem mondhatja a kormány, hogy egy megörökölt örökség lenne, hiszen ez egy új, a Belügyminisztérium által most kidolgozott, elénk terjesztett, új koncepciókat felvonultató, teljesen átfogó szabályozást ad. Látom, Kontrát államtitkár úr is bólogat, remélem, nem ez lesz az egyetlen dolog, amiben egyetértünk. De a lényeg az, hogy korábban számtalan esetben hallottuk azt - és erre ki is fogok térni -, hogy bizonyos tényállások, bizonyos büntetendő, üldözendő cselekmények esetében nem volt még idő ezeknek a kigyomlálására, nem volt idő egy egységes koncepció létrehozására, és ezért ne is várjuk el a kormányzattól, illetve a Belügyminisztériumtól, hogy mindent a helyére rakjanak. Vártuk, hogy eljön ez az alkalom, amikor megláthatjuk, hogyan is gondolja a Belügyminisztérium az új szabálysértési törvényt.

Gyakran elhangzik az ellenzék részéről - és ezt a Jobbik is el szokta mondani -, hogy túlságosan a statisztikai szemlélet az, ami eluralkodni látszik a rendőrség berkeiben. Hozzáteszem, hogy ez egy árnyalatnyit azért javult az elmúlt időszakban, egy árnyalatnyit, mert az MSZP-kormányzat alatt élte ez azért a virágkorát, amikor tényleg a rendőrségen belül csak és kizárólag az volt a fontos, hogy hogyan lehet statisztikailag egy jó mutatót kihozni, és elmondani azt, hogy bizony-bizony itt a közbiztonság nagy és tartós, miközben az állampolgárok és egyébként a közbiztonsági érzet sem támasztotta ezt alá.

Nagyon érdekes, mert gyakran megkaptuk, hogy a Fidesz-kormányzat nem a statisztikai szemléletre épít, mégis találok az általános indokolásban egy olyan részt, ami talán ezt támaszthatja alá, ami így szól: a vagyon elleni bűncselekményeknél, illetve tulajdon elleni szabálysértéseknél az értékhatár 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik. Ez nagyságrendileg csökkenti a bűncselekmények számát.

Ez valóban így van, de a pátosz, hogy csökkennek a bűncselekmények, nem azt jelenti, hogy kevesebb olyan cselekményt követnének el, ami eddig esetleg a bűncselekmények körébe tartozott, az most majd szabálysértés lesz, de lehet, hogy ezt majd lehet úgy kommunikálni, hogy megint csak a bűncselekmények száma csökkent, de azok a cselekmények nem szűntek meg, amelyek kiindulópontjai lennének a szabályozásnak.

Aztán még egy érdekesség az általános indokolásból, mert ott azért találhatunk egyet s mást, két dolog miatt is. Egyrészről itt elhangzott többször, hogy emelkednek a bírságok, illetve mi úgy gondoljuk, hogy ez nem feltétlenül rossz minden esetben, az viszont már rossz, hogy a bírságolási szemlélet nagyon sok szervnél olyan mértékeket ölt, ami tulajdonképpen egyfajta kvótajelleggel meghatározza, hogy a rendőrségnek vagy a NAV-nak mennyit és milyen tárgykörökben kell bírságolnia.

Több esetben jómagam is, amikor találkoztam különböző, akár érdekvédelmi szervezetekkel vagy szakszervezetekkel a rendvédelem területéről, elmondták, hogy bizony úgy indítják útnak őket, hogy meghatározzák az elöljárók, hogy mennyit, hogyan és milyen módon kell bírságolni. Teszik ezt azért, mert be van tervezve egy bírságösszeg, ami még hagyján, de gyakran ezek a bírságösszegek a működéshez is szükségesek az adott szervnél. Lehet persze azzal machinálni, hogy ezek hova folynak be, hogy egy központi számlára folynak be, de a visszaosztásnál azért úgy tudom, ez egyfajta szempont lehet. És valóban, higgyék el, bár ebben már Kontrát államtitkár úrral nem értünk egyet, úgy tűnik, de azok a rendőrök vagy egyéb rendvédelmi szervnél dolgozó emberek nyilván nem hazudtak, amikor ezeket elmondták, és konkrét életszituációkat felidéztek. Tehát ezt viszont el kellene kerülni.

És találok egy másik mondatot az általános indokolásban, ez is annyira szép, hogy kénytelen vagyok pontosan idézni: az általános szabálysértési hatóság a jegyző helyett állami szerv, járási hivatal lesz.

Ez már önmagában kérdéseket vethet fel, lévén, hogy járási hivatal még nincs, majd 2013-ban kerül felállításra, addig... (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, biztos, legalábbis a törvénytervezet szerint, reméljük, hogy egy kicsit előbb is lehet. Ezen lehet vitatkozni, véleményem szerint nem baj az, ha bizonyos tárgykörökben a jegyző jár el, ha ő egy jó jegyző, egy megfelelően kinevezett jegyző, akkor ő a helyi viszonyoknak jó ismerője lesz, és bizonyos kisebb szankcionálások nem árt, ha közelebb vannak az emberekhez.

Viszont folytatva ezt a mondatot, azt hiszem, hogy egy elég árulkodó gondolatnak lehetünk tanúi: figyelemmel azonban arra, hogy a kistelepülések közbiztonsági helyzete halaszthatatlan intézkedéseket követel, a 2012. április 15-ei hatálybalépés és a járási hivatalok felállta között e jogkör átkerül a kormányhivatalhoz azzal, hogy a kormányhivatal dolgozója a leendő járások székhelyére kiutazva gyakorolja azt.

Ez azért meglepő, mert itt a kormányzat elismeri, hogy a vidék közbiztonsága tulajdonképpen még mindig romokban van. Ezt jelenti ez a mondat. Elismétlem megint, államtitkár úrnak: a kistelepülések közbiztonsági helyzete halaszthatatlan intézkedéseket követel. Hát, nem két hét telt el, hanem lassan már két év is, és mégis ilyen mondatokkal kell találkoznunk; ez egy kicsit visszás. Mi tudjuk, hogy ez van, de legalább önök ne írják le, mert ha utána tagadják, akkor ez elég furcsa helyzeteket tud generálni. Azt szeretnénk, ha végre ezáltal vagy ennek a meggátolására tennének valamit, és a jövőben nem kellene hasonló kijelentésekkel találkozni.

De továbbhaladva a törvénytervezetre, elhangzott, hogy a javaslat egybevonja a büntetések és intézkedések részt, így az egyes szabálysértéseknél nincs feltüntetve a büntetés vagy intézkedés, illetve annak mértéke sem, erre a törvény elején foglalt általános rész ad iránymutatást. Ennek is elhangzott számos pozitív oldala. Én azt a kérdést tenném fel ezzel kapcsolatban, hogy mi lesz az egységes jogalkalmazással. Értem én, hogy a bírói mérlegelés fontos dolog, és számtalan esetben jobban szankcionálni lehet egy elkövetési módot, de valamit tenni kellene abba az irányba, hogy ez egységesüljön, és ne alakuljon ki bíróságonként, országrészenként szabálysértési hatóságonként; mert ki fog alakulni egy gyakorlat, hogy ott azért a cselekményért mit adnak, és milyen büntetési nemet és milyen büntetési tételt szabnak ki. Ez semmiképpen nem arrafelé mutat, hogy az ország minden vidékén hasonló módon működjön a jogalkalmazás; lehet, hogy nem is kell. Ha viszont nem kell, és az országnak bizonyos részeiben bizonyos cselekményeket súlyosabban kell szankcionálni, akkor ennek is valamiféle keretet azért illene adni.

Az, hogy a pénzbüntetés átváltható közérdekű munkára és hogy le lehet dolgozni a pénzbírságot, az még önmagában nem ördögtől való. Sőt, tulajdonképpen még üdvözlendő is lehet, várjuk, a gyakorlatban hogyan fog ez megvalósulni. Nem baj, ha megvan ez a lehetőségük az állampolgároknak, valóban, a jelenlegi szabályozáshoz képest ez lehet egy modernebb elmozdulási alap, nyilván a gyakorlatot majd át kell tekinteni, de ez még önmagában, ahogy az MSZP elmondta: azzal azért nem értünk egyet, hogy teljes mértékben ördögtől való lenne.

(17.40)

A visszaesést is kezeli a javaslat, ami eddig nem volt, tehát ez is újdonság a szabálysértések körében. Itt egy kérdés merülhet csak fel, mert önmagában ez sem vészes dolog, hogy ha azt mondjuk, hogy aki elkövet több szabálysértést, az magasabb büntetőjogi szankcióval, büntetőtétellel legyen büntethető. Itt azért elgondolkodnék azon esetleg a Belügyminisztérium és a kormányzat helyében, hogy ezt nem kellene-e az azonos vagy hasonló cselekményekre korlátozni. Beleeshet egyébként jogkövető állampolgár is, hogy elkövet különböző, egymástól független két-három szabálysértést, és utána máris egy esetleg komolyabb szankcióval kell szembenéznie. Itt egyfajta behatárolása ennek a körnek véleményem és véleményünk szerint azért elvárható lenne. Tudom, hogy erre lehet azt mondani, hogy majd az élet eldönti, hogy merrefelé indulnak el a joggyakorlatban ezek a dolgok, de legalább ezt gondolják át, és valami keretet adjanak neki.

A területi hatály kiterjesztése szintén érdekes kérdés. Ha a kisebb fokú, társadalomra veszélyes cselekedetekről beszélünk, nem feltétlenül minden esetben indokolt szerintem a határon túl vagy a Magyar Köztársaság határain túli elkövetést megbüntetni. Itt akár gondolhatok arra - mi már csak ilyenek vagyunk, bocsássák meg nekünk -, hogy valaki ezek szerint a Magyar Gárda egyenruhájában külföldön tűnik fel, azért itt lehet felelősségre vonni. Ez is egy kicsit visszás. Persze lehet rá azt mondani, hogy itt nem ezekről az esetekről van szó, de a szabálysértést nem feltétlenül érzem minden esetben olyan kategóriának, amit magyar állampolgár elkövető esetén a világon mindenhol üldözni kellene. Itt esetleg egy pontosítás is indokolt lenne, hogy ezt mely szabálysértésekre korlátozná a törvényalkotó.

Az nem baj, hogy az összes szabálysértést - hogy maradjak a pozitív megjegyzéseknél - törvény szabályozza. Jobban átláthatóvá teszi, a jogkövető magatartást elősegíti, ha ez egy csokorban található, jelen pillanatban kormányrendeletekben, önkormányzati rendeletekben nagyon széttagolt, gyakran valóban átláthatatlan rendszerrel találkozik a jogkövető állampolgár, meg természetesen a nem jogkövetők is, bár általában ők még jobban felvilágosultak a jogaikkal kapcsolatban. De ez még üdvözlendő is lehet.

Viszont ami már kérdéseket vet fel. A hatóságok felelősségi köre csökken, a mulasztások esetén semmiféle szankció nincs. Ellenben az eljárás alá vont személy helyzete nem kerül megkönnyítésre. Például ha meghosszabbított ügyintézési határidő is eredménytelenül telik el, nem történik semmi, viszont az eljárás alá vont személy nem kérheti az ügy áttételét a lakóhelye szerint illetékes hatósághoz, így utazgatnia kell, mert a hatóságnak például az elkövetés helyén kényelmesebb eljárni.

Itt azért illene biztosítani azt, hogy igenis, ha nem jár el az a hatóság megfelelő határidőben, akkor igenis történjen valami, adott esetben szűnjön meg az eljárás. Kötelezzük vagy szorítsuk rá a hatóságokat, hogy a határidőket és az egyéb kötelezettségeiket be kelljen tartaniuk, mert ez a túlzott liberalizmus a hatósági hozzáállás részéről nem vezet jó irányba. A hatályos törvény számos rendelkezését kritika nélkül veszi át, és ezzel javításra sem tesz kísérletet. Itt a hatóságnak kedvező hatásköri szabályokra gondolhatunk, vagy olyan tényállásokra - erre utaltam és ki fogok még térni -, hogy feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel vagy közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése. Erre mondtam azt, hogy ezek bent hagyása és ezek megerősítése már egyértelműen a Fidesz-kormányzat felelőssége, még akkor is, ha ezeknek néhol a kiindulópontjai már az előző kormányzat idejére tehetőek, de hát a Fidesz-kormány ezeket tovább erősítette, és egységes szabálysértési törvényben is vissza kívánja hozni.

A szabálysértési tényállások megfogalmazása gyakran eléggé pongyola, azt kell mondjam. Ha az indokolást hívjuk segítségül mintegy kisegítő szabályként, akkor ott azt találjuk, hogy az indokolás tulajdonképpen hiányos sablonszöveg, ez nem fog megfelelő módon segítséget nyújtani a jogalkalmazó szerveknek vagy akár a jogkövető állampolgároknak. Azért elvárható lenne, hogy egy ilyen szabálysértési csomagnál taxatíve tételesen hosszabb és részletesebb indokolást fűzzenek hozzá. Tudom, hogy ez már valószínűleg nem fog megtörténni, de legalább hangozzon el, hiszen ebből is lehetnek még később jogalkalmazási problémák.

Bizonyos tényállások - valljuk be -, ha szabad így fogalmazni, lobbitevékenység nyomán kerültek be, kerülnek be a törvénybe. Itt akár a hajléktalanok utcán lakásának tilalma vagy a másik kedvencünk, a polgárőr-tevékenységgel kapcsolatos szabálysértés is megemlíthető. Legfőképpen ha a polgárőr-tevékenységgel kapcsolatos szabálysértésre gondolunk, ez véleményem szerint nem egy jogos, valóban közbiztonsági kérdésre adandó válasz, hanem a kormányzatnak az a politikája, amit már oly sokszor elmondtunk, amely a közrendért tenni akaró embereket ellehetetleníteni törekszik; egyébként ezt a polgárőrtörvény vitájában is elmondtam. A szabálysértési törvény továbbviszi ezt a rossz gyakorlatot, és a nevükre veszik ezeket a szabályokat.

Számos eljárási alapelvet nem tartalmaz a törvényjavaslat vagy a büntetőeljárás szerint irányadó alapelveket nem veszi figyelembe. Itt felhívhatnám a figyelmet arra, is, hogy a gépjárművezető távollétében kiszabható bírság érdekes fordulat, és mint tudjuk, ez a törvényjavaslat ezzel a felelősségi rendszernek is ellentmond. Lévén itt már az objektív felelősség kategóriájáról beszélünk, ami egy kicsit más, mint amit önök itt elképzeltek bírság címen. Hiányzik a törvényjavaslatból - ez jogalkotási kérdés, de komoly problémákat is felvethet -, hogy számos eljárási cselekménynél nem került meghatározásra, hogy lehet-e, és ha lehet, milyen módon lehet fellebbezni, milyen jogorvoslatra van lehetőség. Ez legfőképpen egyesítés, elkülönítés, áttétel kérdése, lefoglalás, költségviselés - nem értjük, hogy itt egyéb szabályokra próbálnak utalni, vagy fel sem merült a törvényjavaslat megalkotóiban, hogy itt indokolt lenne feltenni a kérdést, hogy miért nem lehet fellebbezni.

Az alkotmánybírósági törvény vitájában elmondtuk, hogy azt, hogy csupán ésszerű határidőt határozunk meg az Alkotmánybíróság eljárására, az számos problémát fel fog vetni. Számos problémát fel fog vetni, hiszen nem lehet arra hivatkozni még akár az Alkotmánybíróság esetében sem, hogy majd ők ahogy gondolják, befejezik ezeket ez eljárásokat, főleg nem úgy, hogy szuperbírósággá fejlesztettük az Alkotmánybíróságot; ami nem feltétlenül baj, hiszen a bírók létszáma is megnőtt. Viszont képzeljék el azt az esetet, mivel itt a jelen lévő szabálysértési törvényben a perújítás szabályaival kapcsolatban ha valaki elkövet egy szabálysértést, ezután alkotmányjogi panaszt nyújt be, ő azt 3-4 év múlva megnyeri - mert nem tudom, hogy az ésszerű határidő mennyi az Alkotmánybíróságnál, vannak 10 éve húzódó ügyek, tehát sajnos a jelenlegi gyakorlatot kiterjesztve ez is lehetséges -, akkor utána nem tud már perújítással élni, hiszen annak behatárolt határideje van, és tulajdonképpen egy számára megítélt és jogos ügyben nem tud semmit sem tenni a korábbi szabálysértési elítélésével. Tehát ez az egyéves nyitva állási határidő a perújításnál komoly alaptörvényi aggályokat vagy egyéb jogi aggályokat is felvethet. Ennek az átgondolását erősen megfontolásra javasoljuk a kormányzatnak.

Az elzárással is büntethető szabálysértéseknél feltűnik a sok régi dzsoli dzsokerünk: közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése, feloszlatott társadalmi szervezetben, tevékenységében való részvétel. Nem gondoljuk, hogy ezek lennének azok a tevékenységek, amiket a súlyosabb szabálysértések között kellene kezelni.

(17.50)

Erre is el lehet mondani, a kormányzat annyi ígérete ellenére - hogy itt majd egy új szabálysértési törvénnyel kigyomlálja ezeket a gazokat a jogszabályok közül - sajnos úgy tűnik, hogy önöknek minden fontos, csak az nem, hogy végre azokat az embereket is a közbiztonsági tevékenység közelébe engedjék, akik ezt önként a szabadidejükben meg szeretnék tenni.

Ha már szabálysértési törvény, és ha már a büntetőeljárási törvénnyel és a Btk.-val kapcsolatos módosító javaslatainkat oly szorgosan leszavazzák az alkotmányügyi bizottságban, akkor felmerülhet az a kérdés, hogy legalább a szabálysértések esetében miért ne vihetnénk le tizenkét évre a büntethetőség korhatárát. Erre egy módosító javaslatot is be fogunk nyújtani. Itt lehetőség lenne kitapasztalni ennek a korhatárcsökkentésnek a valódi hatásait. Arra meg, kérem, ne hivatkozzanak, hogy ez a jogállammal ellentétes lenne, mert például Svájcban is nagyon alacsonyan húzták meg, tíz év alatt, ha jól emlékszem, illetve számos európai gyakorlat arra utal, hogy már tizenkét éves vagy annál fiatalabb korban is büntethetővé nyilvánítanak bizonyos esetekben állampolgárokat.

A feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvételről már beszéltem. Ennek mindenképpen a törlését fogjuk javasolni, mert nem gondoljuk, hogy itt lenne a helye.

Mint ahogy átveszik a Gyurcsány-kormány lex március 15-eként elhíresült rendelkezését is. Ez nem más, mint a rendvédelmi szerv vagy vámszerv hivatásos állományú tagja jogszerű intézkedésével szembeni engedetlenség. Ezt szabálysértésként határozta meg még a Gyurcsány-kormány. Azt sem értjük, hogy ha ez annak idején annyi kritikát kapott, akkor miért kellett benne hagyni ebben a tervezetben. Itt lenne az idő a megváltoztatására, annál is inkább, mert ez is egy olyan szabálysértési tényállás, amely belekerülve a törvénybe annak idején megtámadásra került a Jobbik által, de sajnos több mint valószínű, hogy január 1-jével az Alkotmánybíróságról szóló törvény miatt ez is a kukában fog landolni, és semmiféle lehetőség nem lesz ezután, hogy ez kikerüljön a törvényjavaslatból, illetve a hatályos törvényekből. Jó lett volna ezt a helyzetet legalább itt rendezni, illetve ha már felvállalják, akkor nyilván nemcsak benne marad, hanem a saját kormányzati hatáskörükben rakták bele az új törvénybe.

Szintén hajlamosak vagyunk magunkra venni, hogy amiért az elmúlt eseményekben akár a Magyar Gárda, polgárőrség kapcsán vagy egyéb olyan esetekben, ahol a rendőrség egy szabályos rendezvénnyel vagy szabályos tevékenységgel kapcsolatban politikai beavatkozást várva nem tudott mit tenni, nem tudott eljárni, kitágította a saját cselekvési körét. Ezt látjuk a törvényjavaslatban ott, amikor a magánterületeknek a közforgalom elől el nem zárt részét is a közterület hatálya alá vonja. Jól tudjuk, hogy ezt azok az események generálták, amikor egy magánterületen történő összejövetel vagy rendezvény kapcsán a rendőrség nem tudott eljárni. Hozzáteszem, annak ellenére szerették volna vegzálni az ott megjelent állampolgárokat, hogy ezek az események magánterületen zajlottak, és bűncselekményt nem valósítottak meg. De azáltal, hogy közterületté nyilvánítják az ilyen részeket, próbálják a saját hatáskörüket növelni. Hozzáteszem, az egy érdekes kérdés, hogy például a ferihegyi reptér esetében, ahol az odavezető utaknak vagy közvetlenül a reptér mellett lévő utaknak még nem történt meg az átadása a közforgalom számára, nem járnak el ilyen gyorsan és nem próbálják rendezni a helyzetet. Viszont ha a Magyar Gárdáról vagy egyéb szervezetekről van szó, akkor a szabálysértési törvényt is felhasználják.

Javasolni fogunk egy új tényállási elemet, a lejárt szavatosságú termékek értékesítés céljából a vásárlók részére hozzáférhetővé tételét, amit már nagyon régen be kellett volna vezetni. Gondolom, hogy ez azért nem történt meg, mert erre ebben az esetben nem gondoltak. Az elmúlt napok eseményei is bebizonyították, hogy ezt legalább szabálysértésként, de inkább Btk.-tényállásként kellene szabályozni, lévén, hogy több olyan eset is történt, amikor ez nagyon komoly veszélyekkel járt, és nagy mennyiségben jogkövetkezmény nélkül tudtak lejárt szavatosságú élelmiszert forgalomba hozni.

Már volt szó arról, milyen jó, hogy a hatóságnak nagyobb szabadsága van az eljárások helyének kiválasztásában. Mi azt szeretnénk, hogy ebbe az eljárás alá volt személynek is legyen nagyobb beleszólása. Erre is majd egy módosító javaslatot fogunk benyújtani. Azt szeretnénk, hogy ne a hatóság kényelmi szempontjai, hanem a szabálysértési eljárás alá vont személyek életének a megkönnyítése, illetve ha már a hatóság elé kell járulniuk, akkor ennek az olajozottabbá tétele és akár a termelésből való kiesésük minimálisra szorítása legyen a cél. Szerintem ez is egy támogatható javaslat lesz.

Szeretnénk azt is, hogy a hatóságnak hivatalból - mert itt egy elég pongyola megfogalmazást találunk - ne csak akkor kelljen figyelembe vennie minden személyi körülményt, ha az egyébként rendelkezésre áll, hanem legyen kötelezettsége, hogy azt figyelembe vegye. Itt is megmaradna egy kiskapu, hogy ha a hatóság nem megfelelően jár el és nem gyűjt be minden információt, akkor takarózhat azzal, hogy ő csak a rendelkezésre álló szabályok alapján járt el.

Ahogy elmondtam, a perújítási határidők kitolása egészen biztosan szükséges lenne. Kérem a kormányzattól, hogy ezt ne kerüljék meg. Ez akár években való megváltoztatást is jelenthet, vagy egy alkotmányjogi panasznál az annak lezárulásához való kötést. Ezzel a jogállamilag elfogadhatatlan helyzeteket tudnánk kiküszöbölni.

Sok szó esett a közmunkáról is. Azt szeretnénk, ha megpróbálnának a végzettségnek és képzettségnek megfelelő munkát adni a közmunkára ítélteknek. Tudom, hogy ez nem minden esetben működhet, de hogy a közmunka ne csak büntetés, hanem a köz javára végzett hasznos tevékenység is legyen, erre legalább törekedni kellene, és a társadalmilag hasznos munka körülményeit meg kellene teremteni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Találkozunk egy olyan szabályozással is, amit szintén a Btk.-ból, vagy az új Btk.-Be. módosításokban szokhattunk meg a kormánytól. Ez a 48 órán belül elfogott elkövetőnek a tettenérésre vonatkozó szabályai. Nem gondoljuk, hogy jó irány lenne, hogy ha valakit nem a helyszínen fognak el, hanem 48 órán belül, akkor az ugyanúgy tettenérésnek számíthasson. Véleményünk szerint ez is felvet néhány jogállami garanciát.

S ha már figyelembe vesszük azt a tényt, hogy valaki volt-e büntetve, és erről nyilvántartást vezetünk: megoszlanak a vélemények, mert egy szabálysértési eljárás alatt állás és az erről való adattovábbítás véleményem szerint nem indokolt, és nem kellene így, ebben a formában külön nyilvántartást vezetni még az egyébként nem is jogerős eljárásokról. De ha már ilyet teszünk, akkor a büntetés kiszabásánál figyelembe kellene venni azt is, hogy ha valaki nem áll szabálysértési eljárás alatt, illetőleg nem is állt az alatt. Ez lehetne egy enyhítő körülmény.

Azt meg végképp nehezen értjük, hogy ha két év a releváns határidő, akkor miért három évig kezelik ezeket az adatokat. Erre is be fogunk majd nyújtani egy módosító javaslatot, mert ha már nincs relevanciája ezeknek az adatoknak, akkor a hatóság részéről ezeket nem indokolt tovább kezelni. Ezt meg kellene szüntetni, és törölni kellene ezeket az adatokat.

(18.00)

Összefoglalva: tehát annak ellenére, hogy támogatható kezdeményezések is vannak a törvényjavaslatban, sajnálatos módon azért nem fogjuk tudni támogatni, mert benne maradtak azok a tényállási elemek is, amelyeket súlyosan kifogásolunk, amelyeket a Jobbik a különböző nemzeti oldalhoz köthető szervezetek, vagy akár ezekhez nem is köthető, de például a jogkövető állampolgárok közrendvédelmi tevékenységét korlátozó tényállásokat nem tudjuk felvállalni, ehhez nem tudjuk a nevünket adni. Ez nem az az út, amivel rendet lehet teremteni, mert a jogszabályoknak mindig a társadalmi békét, a valódi problémák feltárását kell elősegíteniük, nem meghatározott csoportok megbüntetését politikai szándék, indok alapján, mintegy elfödve azt a tehetetlenséget, amit egyébként a kormány itt, az általános indokolásban is megfogalmazott, hogy a vidék és főleg a kistelepülések közbiztonsága halaszthatatlan intézkedéseket igényel.

Valóban így van, romokban hever. Kezdjék el ezt a munkát, ne csak a szabálysértések körében, hanem vonják be az egyéb jogi lehetőségeket is. Várják a vidéki emberek, higgyék el, hogy rend legyen, és a kormányzat megkezdje végre a munkáját ezen a területen is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy vezérszónoklatukat a rendelkezésre álló 30 perces időkereten belül két képviselőjük fogja ismertetni.

Elsőnek megadom a szót Dorosz Dávid képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. DOROSZ DÁVID, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állam büntetőhatalma két egységen nyugszik, ez a büntetőjog, illetve a szabálysértési jog, mind a kettőnek megvan a maga jellemzője, ezek így alkotnak egységet.

Most az önök által beterjesztett javaslat sajnos ezt az egységet rúgja föl, és lényegében egy öszvérmegoldást hoz létre, amely mind a két szempontból rossz, hiszen egyrészről nagyon sokan, akik egyes cselekmények Btk.-beli tényállását fogják megvalósítani, kisebb büntetést fognak kapni, mint azok, akik a szabálysértési tényállását hajtják végre ennek a cselekménynek, teszik ezt úgy, hogy a szabálysértési eljárásban azokat a garanciális elemeket, azokat a jogállami garanciákat, amelyek a büntető eljárásjogban megjelennek, ez a javaslat nem tartalmazza, magyarul mondva a büntetőjognak, illetve a szabálysértési jognak a legrosszabb megoldásait egyesíti önmagában ez a javaslat.

Megfontolásra érdemesnek tartottuk volna azt is, a Lehet Más a Politika véleménye az, hogy éppen a büntetőjoggal való szoros kapcsolata miatt az új szabálysértési törvényt az új Btk.-val együtt vagy azt követően kellett volna behozni a Ház elé, hiszen így nem vizsgálható egyben az állam büntetőhatalmának végbemenése, illetve az abban történő változások.

Nézzük a részleteket! Egyrészről az látszik, hogy kimagasló mértékben csak a büntetésekre fókuszál ez a törvényjavaslat. Olyan büntetéseket hoz be, amelyek nem lesznek eredményesek, és drágák lesznek. Ebben a Házban valószínűleg senkivel nincs vitánk abban, hogy aki normaszegést követ el, azzal szemben az államnak fel kell lépnie, és jelezni kell ezzel a normaszegővel szemben, hogy megsértette a szabályokat, és valamilyen szankcióval kell őt sújtani. A Lehet Más a Politika álláspontja azonban az, hogy olyan szankciókkal kell sújtani, amelyek eredményesek, azaz eredményesek abból a szempontból, hogy hozzájárulnak egyrészt a bűnözés csökkenéséhez, másrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a bűnelkövetők, illetve a szabálysértők többet ne kövessék el ezeket a bűncselekményeket.

Ebből a szempontból nem tudjuk értékelni, és nagyon csodálkozunk azon, hogy olyan tételek vannak ebben a törvényjavaslatban, miszerint hogyha valaki fél éven belül háromszor akár csak tilosban parkol, azt lényegében börtönbe lehet küldeni. Ez annak a börtönbüntetésre épülő szankciórendszernek a teljesen eltúlzott változata, amelyet az elmúlt másfél évben önök már próbálgattak, előbb húzták, halasztották, majd pedig behozták ide. Ezzel nem tudunk egyetérteni.

Ugyanúgy nem tudunk egyetérteni azzal, ami már a múlt évben sajnos a szabálysértési törvény módosításánál megtörtént, önök ezt most újból megerősítették, a fiatalkorúakra vonatkozó elzárásokkal. Ezzel nem tudunk egyetérteni, hiszen ezek nemcsak a jelenlegi alkotmánnyal ellentétesek, hanem Magyarország nemzetközi kötelezettségeibe is ütköznek. Ezzel kapcsolatban, ennek eltörlése végett az LMP Alkotmánybírósághoz is fordult; az már sajnos egy másik kérdés, hogy önök fogták, és beszántották az Alkotmánybíróságot, amely 1600 ügyet, így a mi ügyünket is ki fogja dobni az ablakon.

Szintén hiányzik egy nagyon fontos elem a törvényjavaslatból, ez pedig a mediáció. A mediáció egy eredményes és olcsó szankciórendszer, egy olcsó eljárási rendszer. Nem értjük azt, hogy ha a súlyosabb cselekményeket tartalmazó büntetőeljárásban megengedjük a mediációt, akkor a kisebb ügyekben miért nem engedjük meg. Nemzetközi tapasztalatok és az elmúlt 5-6 év magyarországi tapasztalatai is azt mutatják, hogy a mediáció eredményes, és valóban hozzá tud járulni ahhoz, hogy a mediációban részt vett bűnelkövetők többet ne kövessenek el ilyen cselekményeket, éppen ezért azt gondoljuk, hogy a kisebb jellegű szabálysértéseket tartalmazó törvényjavaslatban mindenképpen jelen kell lennie a mediációnak, erre nézve módosító javaslatot is fogunk beterjeszteni.

Szintén problémája a javaslatnak a börtönbüntetések, illetve az elzárások fokozott erőltetése, mert ezek drágák. 200 forintos csokilopás miatt 10 napra bezárni valakit a börtönbe, úgy, hogy naponta ez az államnak 8500 forintjába kerül, még Matolcsy Györgynek sem okoz nagy meglepetést kiszámítani, hogy ez nem megfelelő, drága szankció, és nem is eredményes szankció. Ez nem fog hozzájárulni a bűnözés csökkenéséhez. Önök az elmúlt másfél évben átjáróházat és üzenőfüzetet csináltak mind a Btk.-ból, mind a szabálysértési törvényből, mind a büntető eljárásjogi törvényből, mégis azt látjuk, önök is érzik, hogy ezek nem hozták meg a megfelelő eredményeket, hiszen folyamatosan újra és újra hozzányúlnak a Btk.-hoz, újra és újra hozzányúlnak a szabálysértési törvényhez, újra és újra hozzányúlnak a büntető eljárásjogi törvényhez.

Önök is érzik, mi is tapasztaljuk, az egész országban tapasztalható, hogy a közbiztonsági helyzet nem javul. Éppen ezért le kellene térni arról az útról, amit önök az elmúlt másfél évben folytattak, és valódi, olyan megoldásokat és olyan szankciórendszert kell bevezetni, ami valódi visszatartó erővel rendelkezik, illetve valódi módon a visszaesést megelőzi. Ebből a javaslatból sajnos az önök elmúlt másféléves útja tűnik ki, ugyanazon a rossz vágányon haladunk, ugyanazon a rossz pályán mozog a büntetőeljárás, illetve a szabálysértési jogunk.

Szeretnék itt arra utalni, hogy a szabálysértési értékhatárok, illetve a kiszabható bírságok megnövelésével önök megint azt érik el, amit már 1999-ben is megtettek, akkor is növelték a szabálysértési kiszabható bírságokat, de semmi más nem történt, mint hogy másfélszeresére ugrottak meg a szabálysértések. Látható, ennek visszatartó ereje nincsen, ez nem eredményes. Tehát fel lehet itt több százezer forintig tolni a szabálysértési bírságokat, de ez nem lesz visszatartó erő. Tehát itt újra kiszabni, főleg egy ilyen rossz gazdasági helyzetben, amikor az önök gazdaságpolitikája miatt egyre több ember él napi megélhetési gondok közepette, közben olyan 300 ezres bírságolási tételeket berakni, amelyeket csak lézerblokkolóval és Audival rendelkező emberek tudnak majd kifizetni, finoman fogalmazva az önök barrakuda társadalompolitikájának folytatása.

Szintén javaslatot fogunk előterjeszteni arra, hogy a bírságokból befolyt összegeket az állam köteles legyen egyrészt áldozatvédelemre, másrészt bűnmegelőzésre fordítani. Úgy gondoljuk, hogy össze kell kötni az áldozatvédelmet a büntetőjogból, illetve a szabálysértési jogból befolyt összegekkel. Azt gondoljuk, hogy az állam nem hagyhatja magára az áldozatokat, nem hagyhatja magukra azokat az embereket, akik bajba kerültek, éppen ezért erre a célra több összeget kell fordítani, és pont erre kiváló alkalom és kiváló lehetőség az, hogy a szabálysértésekből befolyt összegeket erre fordítsuk.

Szintén felmerül a közérdekű munka büntetés megjelenése ebben a javaslatban. Az LMP egyetért azzal, hogy növeljük a munkabüntetések, a munkaszankciók számát és szerepét a magyar jogban, hiszen más európai országokhoz képest nálunk statisztikailag elenyésző számban szabnak ki a bíróságok ilyen szankciót. Ezzel egyetértünk. Azzal viszont nem tudunk egyetérteni, jelen pillanatban nem látjuk azt, hogy hol, kiknek a felügyelete alatt, milyen körülmények közepette, hogyan fogják ezeket a munkabüntetéseket, a közérdekű munkát elvégezni.

Szintén nem látjuk azt, hogy az ehhez szükséges pártfogó felügyelői szolgálatot mind emberi, mind anyagi erőforrásokkal megerősítenék. Ez anélkül, hogy a pártfogói szolgálatot megerősítenék, a megnövekedett közérdekű munka büntetések végrehajtása nem fog megvalósulni, ez nem sikerülhet, éppen ezért reméljük, hogy a költségvetésben az eddigi iránnyal szemben a pártfogói szolgálatot legalább minimális szinten megerősítik ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot, ha hatályba lép, eredményesen végre lehessen hajtani.

(18.10)

Összefoglalva tehát: önök továbbra is a drága, eredménytelen, hatástalan szabálysértési, illetve büntetőpolitikára fokuszálnak, egy olyan büntetőpolitikára, amely kifejezetten káros hatással van, és amely nem hozta meg az elmúlt másfél évben sem azokat az eredményeket, amelyeket önök ettől reméltek.

Mi többször elmondtuk, hogy ezeknek nem lesz eredményük, sajnálatos módon önök továbbra is ezt az irányvonalat viszik, éppen ezért ennek a törvénynek sem lesz látható, érzékelhető, az emberek mindennapi életében, a városokban, a falvakban érzékelhető eredménye, éppen ezért módunkban nem áll támogatni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP vezérszónoklatát Szabó Timea képviselő asszony folytatja. Parancsoljon!

SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Dorosz képviselőtársam az imént már kifejtette számos ellenvetésünket a törvényjavaslattal kapcsolatban. Én most az előttünk fekvő javaslat eljárásaival emberi jogi szempontból megfogalmazott aggályainkat szeretném önökkel megosztani.

Mindenekelőtt pár szót szólnék a törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan szemléletéről. Mint az alaptörvényből is kiolvasható, a szimbólumok terén a Fidesz az 1944 előtti állapotok helyreállítására törekszik. Ezt jelképezi a Kossuth tér történelmi restitúciója is. Amikor azonban nem a jelképekről van szó, akkor a Fidesz is a Kádár-rendszer intézményeit tartja tovább életben vagy éleszti fel.

A modern büntetőjogot Magyarországra importáló Csemegi-kódex, amiről egyébként már Farkas Zoltán is beszélt, francia mintára a bűncselekmények hármas felosztását vezette be: bűntett, vétség és kihágás. Bár a kihágások elbírálására egyszerűsített eljárásban került sor, az már a szocializmus vívmánya volt, hogy a szabadságtól való megfosztáshoz nem kellett bírói döntés, az előzetes letartóztatást az ügyész, a rendőrhatósági őrizetet a rendőrség, a szabálysértési elzárást a tanács rendelte el.

A rendszerváltás után a rendőrhatósági őrizet megszűnt, papíron megszűnt az előzetes ügyészi elrendelése is, a szabálysértési kódex azonban még tíz évig hatályban maradt. A rendszerváltó törvényalkotás egyik szégyene, hogy Magyarország 1992-ben fenntartással csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez. Az egyezmény 6. cikkét, amely kimondja, hogy szabadságától bárkit kizárólag bírói döntéssel lehet megfosztani, a magyar törvényhozás csak azzal a kikötéssel vállalta, hogy az a szabálysértési eljárásra nem vonatkozik.

Fordulatot csak az Alkotmánybíróság 1997. december 12-ei határozata hozott, amely az 1968. évi I. törvény lényeges rendelkezéseit alkotmányellenesnek minősítette. Az 1999. június 15-én elfogadott új szabálysértési törvény azonban, amely lehetővé tette, hogy a pénzbüntetés elzárásra változtatása esetén a bíró felülvizsgálja a szabálysértési hatóság döntésének törvényességét, csak 2000. március 1-jén lépett hatályba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg még hatályos törvény annyiban visszatért a Csemegi-kódex és az azt követő szabályozás jogelveihez, hogy szabadságvesztés kiszabására csak bírói eljárás során kerülhet sor. Éppen ezért vált ismét időszerűvé a kérdés, ami már a rendszerváltás előtt, az 1980-as évek végén is megfogalmazódott, hogy fenn kell-e egyáltalán tartani külön jogágként a szabálysértési jogot. Mindmáig a külön szabálysértési ágazat fenntartása a büntetőjogban csupán felesleges volt, a pártállami rendszer múzeumi relikviája.

Az új törvény azonban ismét távolabb viszi a szabálysértési ügyekben döntést hozó bírói eljárást a Be. általános szabályaitól. Az igazságszolgáltatásról szóló hatályos törvény 102/A. §-a értelmében a bíró akkor is érdemi döntést hoz, ha a meg nem fizetett pénzbüntetést változtatja át elzárássá. Meg kell vizsgálni az alapeljárás törvényességét, a szabálysértőt pedig ki kell kérdezni a pénzbüntetés meg nem fizetésének körülményeiről.

Az új szabályozás összegszerűen meghatározza, hogy 5000 forint pénzbüntetés egynapi elzárásnak felel meg. Az elzárásra való átváltoztatás tehát semmiféle bírói mérlegelést nem tesz lehetővé. A bíróságnak tehát csak az a dolga, hogy ráüsse az igazságszolgáltatás pecsétjét a hatósági határozatra.

A törvényjavaslat 42. §-ának (5) bekezdése értelmében a helyi bíróságra tartozó ügyekben a bírósági titkár is eljárhat. A szabálysértési eljárásban az elzárásról szóló döntés a helyi bíróság illetékessége, a jövőben tehát a szabálysértők szabadságvesztéséről fő szabályként bírósági titkárok fognak dönteni. A szabálysértési törvény ilyen értelmű megváltoztatását az Alkotmánybíróság már kétszer is alkotmányellenesnek minősítette, de a kétharmad az alkotmány július 22-ei módosításával elhárította ezt az akadályt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogok európai bíróságának következetes gyakorlata alapján, amennyiben a szabálysértési jog kis büntetőjog, úgy az alapjogvédelmi garanciákat egy az egyben érvényesíteni kell. Ezt a gyakorlatot sérti a törvényjavaslat. Bár tartalmazza azt, hogy az eljárás alá vont személy jogosult megismerni, milyen eljárás folyik ellene, csakhogy a javaslat nem tartalmaz erre vonatkozóan hatósági kötelezettséget. Joggal merül fel tehát a kérdés: a határozat meghozatalát megelőzően honnan tudja meg az érintett, hogy mivel terhelik, ha egyébként nélküle is lehet dönteni? Mélységesen jogállamellenes az, hogy a törvényjavaslat indoklása célként fogalmazza meg a legfontosabb személy, az eljárás alá vont kizárását a folyamatból.

Mint arról Dorosz képviselőtársam is beszélt, a Be. 221/A. §-a lehetővé teszi a közvetítői eljárást, és ennek kapcsán az eljárás felfüggesztését, illetve a büntetés korlátlan enyhítését. A kár megtérítése a szabálysértési eljárásban is enyhítő körülmény, de a közvetítői eljárás nem szerepel a törvényjavaslatban, pedig éppen a szabálysértési eljárásokban lehetne meghatározó szerepe a helyreállító igazságszolgáltatásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat különös része tovább erősíti az embereket kiszolgáltatott helyzetbe taszító és abban tartó gyakorlatot. Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat súlyosan sérti a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményt, amelyhez Magyarország is csatlakozott. Az egyezmény szövege egyértelműen kimondja, hogy 18 éven aluli fiatalkorú csak végső esetben tartható fogva, és akkor is érvényesíteni kell a fiatalkorú neveléséhez, reintegrációjához fűződő érdekeket. 16 éven aluliak munkáltatása pedig a gyermekmunka tilalmába ütközik. Pénzbüntetésre fiatalkorút pedig csak abban az esetben lehet ítélni, ha önálló jövedelme, önálló vagyona van. Ebből adódóan éppen a 14-16 év közötti gyerekek esetében tehát a törvény nem kínál más szankciót, csupán az elzárást. E lépés egyáltalán nincs tekintettel arra, hogy a 16 éven aluliak tankötelesek, az elzárás többek között megfosztja így őket attól, hogy ezt a kötelezettségüket teljesítsék.

A szabálysértési elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell letölteni, a törvény még azt sem teszi lehetővé, hogy a fiatalkorúak javítóintézetbe kerüljenek, holott ha bűncselekményt követtek volna el, erre volna mód mind az előzetes letartóztatás idején, mind pedig a jogerős elítélés után. A múlt évben rabosítottak két diáklányt egy bolti lopás miatt.

Az új szabályozás alapján meg kell barátkozni tehát azzal a gondolattal, hogy rendezett körülmények között élő diákok is börtönbe kerülhetnek, ha csokit csennek a közértben. A börtönbe kerülő fiatalkorúak megaláztatására pedig számtalan példa akad. Néhány évvel ezelőtt egy fiatalkorút összezártak négy felnőtt bűnözővel. A 17 éves fiút súlyosan bántalmazták, megalázták, megerőszakolták. A négy elkövetőt sokéves börtönbüntetésre ítélték, de az őröket, akik felnőttzárkába helyezték a fiatalkorút, nem büntették meg. A 14 éves szabálysértő, akit Tökölön megerőszakolnak, az új szabálysértési törvény áldozata lesz majd. A képviselők pedig, akik a törvényt ebben a formában támogatják és megszavazzák, valamennyien bűnrészesei lesznek ennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új törvény önálló büntetéssé teszi a közérdekű munkát. Csakhogy az elmúlt években a szabálysértési eljárásoknak mindössze 3-4 százalékában változtatták át a pénzbüntetést közérdekű munkává. 2009-ben ez az arány 1,88 százalék volt. Vajon honnan lesz megfelelő számú munkahely a szabálysértők számára az elkövetkezendő időkben? Pedig ha az elkövető nyilatkozott, hogy vállalja a közérdekű munkát, a büntetését nyilvánvalóan nem lehet elzárássá változtatni azért, mert a hatóság nem tud számára munkát biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül hadd említsek egy példát a törvényjavaslat abszurd, kiszolgáltatottságot fokozó lépései közül, ami ellen e Ház falai között már többször is szót emeltünk, és amelyről Harangozó képviselőtársam is beszélt részletesen. A törvényjavaslat 186. §-ának (1) bekezdése szerint: aki a közterület belterületét rendeltetésétől eltérő módon életvitelszerű lakhatás céljára használja, illetve életvitelszerű lakhatáshoz használt ingóságokat közterületen tárol, szabálysértést követ el.

(18.20)

A büntetést azonban csak akkor lehet kiszabni, ha az önkormányzat szállást ajánlott fel a hajléktalannak, ő azonban nem fogadta el. Indokolt volna a szabályozást azzal kiegészíteni, ha az önkormányzat szabálysértési eljárást kezdeményez a hajléktalannal szemben, de nem tud számára olyan szállást biztosítani, ahol élete, testi épsége és javai biztonságban vannak, akkor az önkormányzat fizessen az állam számára 1-3 millió forintig terjedő pénzbüntetést.

Végezetül hadd kérjem meg Kontrát államtitkár urat arra, hogy vegyen részt aktívan a vitában, ha erre ideje és kedve engedi. Az utóbbi időben nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy az előterjesztő csak a zárszóban szólal meg újra. Számos alkalommal előfordult az, hogy félreértelmezett bizonyos kijelentéseinket, bizonyos aggályainkat, és miután csak a zárszóban reagált erre, nekünk már nem volt módunkban válaszolni, illetve érdemben megvitatni, hogy valóban volt-e félreértés, vagy itt érdemi nézetkülönbségről van szó. Láttam, hogy többször csóválta a fejét - ha esetleg valamit bármelyikünk félreértelmezett, akkor javítson ki és nyugtasson meg minket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Áttérünk az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalásokra és azok közben kétperces hozzászólásra lesz lehetőség. Elsőnek Kocsis Máté képviselő úrnak adok szót, a bizottság elnökének és a Fidesz-frakció szónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország jogállamként védett értékei megsértését differenciált büntetőjogi, szabálysértési és közigazgatási jogi eszközökkel szankcionálja attól függően, hogy az adott jogellenes cselekmény milyen jogtárgyat milyen mértékben sért. A társadalomra csekélyebb fokban veszélyes cselekményekkel szembeni védelmet jogrendszerünkben a szabálysértési jog hivatott biztosítani. A szabálysértési jogi szabályozás egyszerre kell hogy védelmet nyújtson az alapvető értékeket csekélyebb formában veszélyeztető, valamint a jog által még védendőnek ítélt értékeket fenyegető magatartásokkal szemben. E kettősség a szabálysértési jog fejlődését és hatályos szabályozását, a mostanit is egyaránt áthatja.

Ahogy azt már többen említették a korábbi felszólalásokban, a szabálysértés jogintézménye kialakulása során számos kihívással nézett szembe és számos változáson ment át. A joggyakorlatot, az államigazgatást és a jogelméletet egyaránt tulajdonképpen 1990 óta folyamatosan foglalkoztatta a szabálysértés újraszabályozásának igénye. Az ügy akkor került előtérbe, amikor - ahogy Szabó Timea képviselő asszony is utalt rá - Magyarország 1992-ben fenntartást tett az emberi jogok európai egyezménye megerősítése kapcsán. E fenntartás egyben arra is rávilágított, hogy bizony sokféle elképzelés és sokféle irány jelentkezett a szabályozási igények megfogalmazásában, amelyek gyakran igen eltérőek voltak. A szakmai közvélemény számára ugyanakkor elfogadott volt, hogy az új törvények olyan eljárási rendet kell hogy tartalmazzanak, amelyek méltányosak és fairek. Az 1999-es reform legnagyobb újdonsága a bírói út igénybevételének lehetősége volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ma a jogrendszer által védelemre méltatott értékek körét áttekintjük, láthatjuk, hogy az emberi élet, a közélet tisztasága, illetve az igazságszolgáltatás rendje ellen irányuló támadások kivételével az életviszonyok szinte valamennyi területén adott a szabálysértési felelősségre vonás lehetősége. A szabálysértési felelősségre vonás a jogsértés természete, az elbírálás rendje és a szankció tekintetében a büntető igazságszolgáltatáshoz áll közel. A szabálysértési felelősség alapvetően bűnfelelősség, azaz a természetes személy múltban elkövetett jogsértésére válaszol. Ezen új szabálysértési törvény megalkotásának célja az elődök nyomdokain haladva egy olyan új eljárási rendszer kialakítása, amely hatékony és gyors eljárási lehetőséget biztosít az egyes hatóságok számára. Továbbá szándéka a javaslatnak a szabálysértési eljárás hatékonyságának növelése, az adminisztratív terhek csökkentése is ezáltal. Az eredményesebb eljárás iránti igény a szabálysértési jog területére is kihat, tehát a törvényjavaslat - összhangban a büntető jogszabályok módosításával - a jelenleginél szigorúbb és kibővült szankciórendszert vezet be a jogsértések megelőzése és büntetése érdekében.

A tervezet szerint a kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekményeket is gyorsított eljárással bírálhatja el a bíróság, amely mindenképpen jó, közvetve csökkenti a bürokráciát is. A szabálysértést és bűncselekményt elválasztó értékhatár 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik. A közigazgatási eljárás hatálya alá tartozó cselekmények szabálysértési törvény hatálya alól történő kikerülésével az eljárások párhuzamossága, az ugyanazon cselekmények miatti kettős szankcionálás lehetősége megszűnik, ezáltal jelentősen egyszerűsödik a korábbi szerteágazó szabálysértési hatósági rendszer.

Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslat ötödik része a jelenleg hatályos szabálysértési tényállásokat alapul véve rendelkezik az egyes tényállások megállapításáról. A szabálysértési tényállásoknál a különös részben nem kerül meghatározásra a kiszabható büntetési nem és annak mértéke, kivéve, ha az adott cselekmény szabálysértési eljárással büntethető. Ez alapján az általános részben is meghatározottak szerint a szabálysértési hatóság szabadon állapíthatja meg a szabálysértés miatt kellő visszatartó hatást kiváltó szankciót. Ennek átgondolásával beláthatjuk, hogy nem feltétlenül ad szabad kezet ezeknek a mérlegelésében, hiszen mint ahogy a vitában már többen hivatkoztak rá, a bíróság mérlegelési jogköre számos esetben megmarad és ez így helyes.

Az eddig elhangzottak alapján tehát, amelyet néhány aprósággal szeretnék még kiegészíteni, némileg reagálva egyes hozzászólásokra, azt gondolom, hogy a törvényjavaslat egy hatékonyabb, gyorsabb és alaposabb szabálysértési eljárási gyakorlat érdekében született, és ennek a jogi feltételeit teremti meg. Éppen ezért én magam támogatandónak tartom.

Engedjék meg, hogy egyrészt a Harangozó képviselő úr, másrészt a Szabó Timea képviselő asszony által elmondottakra reagálva valóban a hét elején a szabálysértési törvény úgy lett elfogadva, ahogy a képviselő asszony mondja, tehát az a település, amely rendet igyekszik tenni a saját közterületein, előbb lesz szíves a hajléktalanellátás feltételeit biztosítani. Nyilvánvalóan ennek az ágazati törvényekben való meghatározása jelen pillanatban is életben van. Ennek az újragondolása szükséges. Ugyanakkor ezzel együtt azt gondolom, hogy a szabálysértési törvény ebbéli passzusa csak akkor lenne támadható olyan vehemenciával, mint amilyennel van, ha egyébként ez a kitétel nem lenne benne. Én ma azt gondolom, hogy azok a települések, amelyek nem teljesítik a szociális oldalát a hajléktalankérdésnek, nem helyes, ha a rendészeti oldalát is megpróbálják firtatni, én éppen ezért ezt a passzusát a szabálysértési törvénynek is jó szívvel tudom védeni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Dorosz Dávid képviselő úrnak adok szót, az LMP-képviselőcsoportból.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen. A szabálysértési nyilvántartáshoz szeretnék hozzászólni. Ebben fogjuk előterjeszteni azt a javaslatot, hogy a szabálysértési nyilvántartás tartalmazza az okozott kárt, illetve a kár megtérülését, megtérítését, hiszen ez áldozatvédelmi szempontból, az áldozatvédelmi szolgálat munkája szempontjából, illetve a helyreállító igazságszolgáltatás fontosságát hangsúlyozza azzal, hogy lehetőleg az államnak a lehető legtöbb információja legyen arról, hogy az áldozatoknak az esetlegesen okozott kárt megtérítette-e az elkövető, erről jelen pillanatban Magyarországon nincsen statisztika, nem tudjuk, hogy ezzel pontosan mi a helyzet, és pont az áldozatvédelem egyre fokozottabb figyelme követeli meg azt, hogy erre nagyobb hangsúlyt fektessünk és ezt a statisztikai adatot belerakjuk a nyilvántartásba.

Remélem, ez az áldozatvédelmi szempont a kormánypárt számára is támogatható, és így a javaslatunk is támogatható lesz. Köszönöm szépen.

(Göndör István elfoglalja jegyzői helyét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Timea képviselő asszony következik. Parancsoljon!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én először is Stágel Bence hozzászólására szeretnék reagálni. Ő azt mondta a felszólalásában, hogy a KDNP a rend és nem a rendetlenség országát támogatja.

(18.30)

Azért felhívtam volna a figyelmét, ha itt lenne még, hogy ha jól tudjuk, a kereszténydemokraták is megosztottak ebben a kérdésben. Nem olyan egyöntetű a támogatása annak, hogy például a hajléktalanokat először büntetni kell, és majd utána kiépíteni a szociális ellátó rendszert. Ha jól tudom, az ő frakciójában is voltak olyan képviselők, nem akarom őket kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy példaként említem, akik egyébként nemmel szavaztak az ez irányú módosítókra.

Kocsis Máténak szeretném azt mondani, hogy nem is értem, amit mond, hogy ha kiépül egy rendszer, és azt valaki nem tartja be, akkor utána lehessen büntetni. Akkor miért nem így csinálták? Miért fordítva van? Akkor miért vezetik be először valaminek a büntetését, és utána... Azt mondta, bocsánat, hogy az ágazati törvények rendezés alatt állnak, vagy valami hasonlót, átgondolás alatt vannak éppen. Úgy gondolom, hogy amíg nincs biztosítva a hajléktalanellátás Magyarország számos településén, addig nem lehet először bevezetni egy büntetést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pócs János képviselő úr következik két percre.

Parancsoljon, képviselő úr!

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves Szabó Timea Képviselő Asszony! Néhány megjegyzésén, megmondom őszintén, nagyon meglepődtem. Amikor ön arról szól, igenis a megnyilvánulásában a bűnt és a bűnöst védi, amikor azt hozza fel, hogy valaki egy csokit csent, és azt megbüntetik. Úgy gondolom, ha valaki csokit csen, és azt retorzió nélkül megúszhatja, az holnap kerékpárt fog csenni, holnapután meg a családi ékszert. A bűnös az bűnös, és ebbe a hajléktalanokat belekavarni, úgy gondolom, nagyon veszélyes és félrevezető.

Az a liberális szemlélet, tisztelt képviselő asszony, amit ön is pedzegetett, és az elmúlt évtizedek alatt jellemző volt, bevezette a megélhetési bűnözés fogalmát, ami a 20 ezer forint alatti lopást szabálysértési kategóriává minősítette, és egy ejnye-bejnyével minősítették akkor is, ha egy háromtagú család elment háromszor 18 ezer forint értéket lopni. Az a liberális szemlélet azt mondta, hogy a bűnösben, a gyilkosban is az embert kell látni. Ezért van ott Magyarországon a közbiztonság, ahol van. A bűn és a bűnös védelme odavezet, hogy tegnap államtitkár úrral két vidéki településen jártunk, és azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt évek alatt az emberek egy tyúkot, egy csirkét, egy baromfit, egy sertést nem mertek tartani, mert az ombudsmantól kezdve a jogvédők és a törvények azoknak kedveztek, azokat mentették fel, akik ezeket ellopták. Ugyanebben a régióban azoknak a változásoknak köszönhetően, amikről beszélünk, egy év alatt 80 százalékkal nőtt az őrizetbe vett személyek száma. És az emberek ezt várják tőlünk.

Tisztelt Képviselő Asszony! Kérem, higgye el, hogy a rendbontókat nem szabad védeni, mert demokrácia ott van, ahol rend van.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szabó Timea képviselő asszony következik.

SZABÓ TIMEA (LMP): Na, hogyha abbamarad a tapsvihar - köszönöm szépen a szót, elnök úr -, akkor hadd reagáljak erre. Ha figyelt volna, vagy nem tudom, figyelt, csak akkor nem értette, Dorosz Dávid képviselőtársam azzal kezdte a felszólalását, hogy semmilyen bűncselekmény, szabálysértés nem maradhat megtorlatlanul. Pont. És ha ön a tartalmi reagálások helyett megint ebbe a béna liberálisozásba kezd bele, az az ön dolga, engem az sokkal kevésbé érdekel. Nem azt mondtam, hogy egy bolti lopást ne kelljen vagy ne lehessen büntetni. Sőt. Megismétlem, hogy képviselőtársam mit mondott. Azt mondtuk, hogy a büntetés mértéke nem áll arányban az elkövetett bűntettel, és ha figyelt a felszólalásomra, többek között azt is megkérdeztem, hogy a szabálysértésnél miért nincs lehetőség például kiskorúaknál javítóintézetre, ha egyébként bűncselekmény elkövetésénél van. Ön nem gondolja, hogy egyébként ez aránytalan a kiskorúakkal szemben?

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dorosz Dávid képviselő úr következik.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott folytatom, ahol képviselőtársam abbahagyta. Nem maradhat egyetlenegy bűncselekmény, szabálysértés szankció nélkül. Itt arról vitatkozunk, hogy milyen legyen az a szankció. És ez volt az, amit mondtunk, ha ön ezt kifejezetten pártpolitikai szempontok miatt félre akarja értelmezni és félre akarja magyarázni, ám szíve joga, nyugodtan írjon levelet Kuncze Gábornak, aki a megélhetési bűnözés fogalmát bevezette, biztosan nagyon jól el fognak levelezni egymással.

Éppen arról beszélünk, hogy eredményes szankciókra van szükség. Ezért nem értjük például, hogy a büntetőeljárásban nagy sikerrel bevezetett mediáció, amely kifejezetten az áldozat számára tesz lehetővé előnyöket, az áldozat irányítja az egész folyamatot, az áldozat az ügy középpontjában áll, és ő az ura az ügynek, ha ez bűncselekményeknél lehetséges, akkor miért nem lehetséges a szabálysértéseknél. Erről beszélünk, semmi másról.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Spaller Endre képviselő úr következik.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen. Csak egészen röviden arra reagálnék, hogy miért kell drasztikusan szigorítani a szabálysértéseket. Azt ne felejtsék el, hogy amikor egy csoki elcsenéséről beszélnek önök, akkor nemcsak arról van szó, hanem arról a rengeteg kiadásról, amit a kamera jelent, amit esetleg egy biztonsági őr jelent, azért, mert ezek sűrűn elszaporodnak. Ezek a járulékos biztonsági költségek időnként egy-egy vállalkozást teljesen ellehetetlenítenek. Ez az egyik érvem.

A másik érvem, hogy a vidék Magyarországának legnagyobb baja nem igazán a sok bűncselekmény, az is, de a legnagyobb baja a sok szabálysértés, az egészen apró, olykor talán filléresnek tűnő bűncselekmények, amelyekről itt szó van. És ezekből van rengeteg, ezeket kell drasztikusan visszaszorítani. Ezért értek egyet azzal, hogy a szabálysértést drasztikusan szigorítani kell a büntetési tételek vonatkozásában.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Timea képviselő asszony következik.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót. Erre csak annyit szeretnék mondani, hogy maximálisan egyetértek azzal, amit már sokszor elmondtunk, ön is elmondott. De vegyük annak a két lánynak az esetét, a bolti lopás esetét. Azok valószínűleg nem visszaesők, vagy nem tudom, mik voltak. Egy átlagos 16 évesnek nincs jövedelme, magyarul jó esetben marad az elzárás. Az az érték, amit ők elloptak, és az, ami az elzárás költsége lesz, erről beszélt Dorosz képviselőtársam is korábban, egy picit költségesebb lesz az államnak az a napi több ezer forinttal járó költség.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dorosz Dávid képviselő úr!

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt vitánk van akkor Spaller Endre képviselőtársammal. A vidéki Magyarország városaiban és falvaiban élő emberek legnagyobb közbiztonsági problémája az, hogy nem tudják éjjel álomra hajtani a fejüket nyugodtan, mert nem tudják, hogy a kertből mi fog eltűnni reggel. Önök az elmúlt másfél évben folyamatosan emelik a büntetési tételeket, mégis, érzékelhető, jelentős változás ebben nincs. Sőt, önök emellett még a rendőrségnek is jól nekiestek, lekádárhuszározták a rendőröket, a szakszervezeteiket lehetetlenné teszik a jövő héten beterjesztendő Hszt.-módosítással. Éppen egy közösségi alapra helyezett közösségi rendőrség és valódi, eredményes szankciórendszer lenne az, ami megoldaná ezt a problémát.

Mert ez a probléma létezik, és az elmúlt másfél évben az emberek nem érzékelik, hogy javulás lenne, az emberek folyamatosan, napról napra arról tesznek tanúbizonyságot, és azt mondják el, hogy nem érzik magukat még a mai napig sem biztonságban. Erre kéne választ találni, nem pedig összevissza makettozni a Btk.-val meg a szabálysértési törvénnyel, és felnyomni a bírságokat az egekbe, amelyeket csak a gazdag emberek fognak tudni kifizetni, és nem lesz eredményes visszatartó erejük ezeknek a lépéseknek, ugyanúgy, ahogy az elmúlt másfél évben bevezetett hat vagy hét Btk.-módosításnak sem lett kézzelfogható eredménye.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Spaller Endre képviselő úr következik.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen. Ön azt mondja, hogy egy 16 éves gyermeknek nincs jövedelme, ezért nem fogja tudni kifizetni. Azt gondolom, lehet, hogy neki nincs, de a szüleinek van. És amikor neki pénzt kell kérnie egy szabálysértés kifizetésére, azt gondolom, az a családban olyan folyamatokat indít el, amelyek esetleg visszatartó erővel járhatnak. Tehát ha családban gondolkodunk, akkor ez igenis eredményes lehet.

A másik pedig, hogy nincs eredményes szankciórendszer, mondta Dorosz úr, hát most dolgozunk a megteremtésén, többek között sok minden más mellett. Ezért kérem, hogy inkább támogassák, és ne próbálják meg elszabotálni.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Simon Miklós képviselő úr következik.

(18.40)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársam! Nem tudom, hogy mennyit jár vidéken (Dr. Dorosz Dávid: Sokat.), merthogy a vidéki Magyarországról beszél. Alapvetően tévedésben tetszik lenni, ezt kell hogy mondjam.

Az elmúlt év Btk.-módosításai meghozták az eredményeket, legalábbis tegnap erről szereztem tapasztalatot, amikor a nyírbátori rendőrkapitány a kistérségben tájékoztatót tartott. Negyedévente szokta ezen tájékoztatót megtartani. A megyében az egyik legfertőzöttebb terület Nyírbátor és térsége, és örömmel tapasztaltuk, hogy az elmúlt tíz hónapban 20 százalékkal esett vissza a bűncselekmények száma. Tavaly azt kértük a rendőrkapitánytól, hogy szíveskedjen a legmesszebbmenőkig alkalmazni azokat a lehetőségeket, amelyeket a törvény a rendőrségnek ad, és ez megtörtént. Az a helyzet, hogy nemcsak Nyírbátor térségében tapasztalható ez, hanem más területeken is.

Igenis, a Btk. módosításának, szigorításának megvan a hatása, és ezért támogatjuk a szabálysértési törvény módosítását és erősítését, mert ez kell a magyar vidéknek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartásról, és nem a Btk.-ról folyik a vita, úgyhogy én arra kérem képviselőtársaimat, hogy arra koncentráljanak, ami a napirend szerint témában van.

Pócs János képviselő úr következik.

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, csak egy mondat erejéig szeretnék arra reagálni, amit Dorosz képviselő úr mondott.

Ha valaki nemcsak monitorból látja a vidéket, hanem járja is, akkor engedje meg, hogy csak két számot mondjak. A megyei közgyűlés beszámolóján a megyei főkapitány Szolnok megyében tartott egy beszámolót. A tényeket mondom, a tényeket, az előbb is abból idéztem. Az előző évekhez képest 80 százalékkal több az őrizetbe vett személyek száma, és addig, amíg egy átlag jász településen naponta 14 bejelentés érkezett, most 0-4 között van, 0-4 között. Képviselő úr, ezek a tények.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Törő Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

TÖRŐ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is csak reagálnék röviden az LMP-s képviselőtársaim hozzászólásához.

Egyértelműen látszik, és kapcsolódik a szabálysértéshez, hogy amikor a sporthuliganizmusról elfogadtuk a törvénymódosítást, visszaesett a sportpályákon a rendbontások száma. Egyértelműen látszik, hogy 25-30 százalékkal csökkent a bolti lopások száma. Nyílt titok lehet most már, hogy megkeresték a sportbizottságot a horgász szakszövetségek ugyanezzel a kéréssel, hogy szigorítsuk az eljárásokat, és esetleg még arra is kérik majd az Országgyűlést, hogy ne szabálysértésként legyen elkönyvelve egy-két dolog, hanem számítsanak nagyobb büntetési tételekre. Tehát azt gondolom, hogy mindenképpen a szigorítás mellett van a frakciónk is és jómagam is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Bárándy Gergely képviselő úr következik, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Be fogok szállni én is ebbe a vitába, de majd ott, ahol ennek helye lesz.

Hadd kezdjem viszont azzal, hogy Stágel képviselőtársam - sajnálom, hogy nincs már az ülésteremben - a felszólalását azzal kezdte, vagy első mondatai közt mondta el legalábbis, hogy a szabálysértési jog valahol a közigazgatási jog és a büntetőjog határán mozog.

Én azt gondolom, és e tekintetben egyetértek a javaslat irányultságával és szellemiségével, hogy egyértelműsíti ezt a helyzetet, és a szabálysértési jogot egyértelműen a büntető jogrendszer részévé teszi, és kiemeli azt a szabálysértési jog keretei közül. Én úgy ítéltem meg tehát, hogy az a vita, amely arról szólt, hogy melyikhez tartozik inkább, vagy mondjuk, egyetemi berkekben arról szólt, hogy a szabálysértési jogot a közigazgatási jogi tanszéken tanítsák-e vagy a büntetőjogi tanszéken, azt gondolom, ennek a vitának a végére most pont kerül, és egyértelműen a büntetőjog terrénumába utalja a szabálysértési jogot.

Az is előremutató, hogy viszonylag pontosan szabályozza a szabálysértési eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, tehát az eljárásjogi rendelkezéseket. Elég sokat küzdöttek gyakorló jogászok korábban azzal, hogy a szabálysértési eljárásban tulajdonképpen a büntetőjog bizonyos elveit próbálták alkalmazni. Én azt gondolom, hogy teljes mértékben nem oldja meg ezt a problémát, de e tekintetben is ez a szabálysértési törvényjavaslat jó irányba halad.

Aztán sok szó esett még a parlamenti vitában arról, Szabó Timea képviselőtársam is beszélt róla, ha jól emlékszem, Stágel Bence is, hogy hogyan alakult a szabálysértési jog körébe tartozó cselekmények megítélése a jogtörténelemben az elmúlt időszakban, a XIX-XX. században. Valóban megfigyelhető az, hogy hol úgynevezett dichotóm rendszerű, hol trichotóm rendszerű büntető anyagi jogi szabályok érvényesültek, tehát büntető törvénykönyvek léptek hatályba. Ebből kétségkívül a Csemegi-kódex, ahogy Szabó képviselőtársam elmondta, a trichotóm rendszerben működött.

Én azt látom, és azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ebbe az irányba kívánja mozdítani a jelenlegi büntetési rendet, rendszert. Mondom, a magam részéről ezzel egyetértek.

Egy felvetésem van, hogy ha már ez így van, akkor vajon miért nem várták meg önök a büntető törvénykönyv kodifikációját, hiszen elképzelhető, hogy szerencsésebb lett volna, ha már ezt az irányt választják - és mondom, ezt az általam is egyébként jónak tartott irányt -, akkor ismételten helyreállítani ezt a trichotóm rendszert a Btk.-n belül, vagy legalábbis a szabálysértési jogot hozzáilleszteni, méghozzá szervesen az új büntető törvénykönyvhöz, azaz az abban található rendelkezéseket úgy kezelni, mintha azok, ha úgy tetszik, kihágások volnának a korábbi szóhasználat szerint. Tehát erre kíváncsi volnék például, hogy miért nem lehetett megvárni ezzel a törvényjavaslattal a Btk.-t, ha már ezt az új rendszert és felfogást választották sajátjuknak.

A korábbi felszólalásaimban más törvényjavaslatoknál elég részletesen szóltam arról, és kifejtettem, hogy milyen mértékben elutasítom azt, hogy a büntető törvénykönyvben az úgynevezett eljárási garanciákat, azoknak a körét szűkítsék, hogy szűkítsék sorozatosan a védői és a terhelti jogokat, és ezzel párhuzamosan megnöveljék az ügyész jogkörét.

Három eljárásjogi törvényben köszön vissza ez a szemlélet, méghozzá azt tudom mondani, töretlenül, mert megnéztem ezeket a törvényjavaslatokat, egyetlen olyan nem volt, ahol védői jogkört növeltek volna ügyészi kárára, viszont elég sok olyan volt, bőven tízen felüli, talán húszon fölüli annak a száma, ahol ügyészi jogkört növelnek a védői, illetve a terhelti jogok rovására, illetve a garanciális jogokat építik le ezekben a törvényekben. Ezzel akarják önök elérni azt, hogy az eljárások gyorsuljanak.

Hogy kapcsolódik mégis ez ehhez a törvényjavaslathoz? Egyetértek azzal, hogy az úgynevezett bagatell bűncselekmények esetében, kisebb tárgyi súlyú, hogyha szeretnék pontosabban fogalmazni, tehát kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetében nincs szükség a büntetőjog teljes garanciarendszerére. Ezért én a magam részéről teljes mértékben egyetértek vele és üdvözlöm azt, hogy önök 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelik a bűncselekményi értékhatárt, hiszen az eljárások gyorsításának szerintem az egyik, egyébként jogállami és sokkal célravezetőbb módja az lenne, hogyha lényegesen több cselekmény kerülne át a szabálysértési jog terrénumába a büntetőjogból, meghagynák a büntetőjogi garanciarendszert, és ezeket a kisebb súlyú cselekményeket viszont egy lényegesen kevesebb garanciát tartalmazó szabálysértési eljárás keretében bírálnák el. Tehát ez egy jó szemlélet az én meglátásom szerint.

Igazából azt nem értem csak, hogy eddig éveken keresztül miért ágáltak akkor az ellen, hogy fölemeljük a bűncselekményi értékhatárt. Én emlékszem arra, hogy az elmúlt ciklusban meglehetősen markáns felszólalásaik voltak önöknek arról, hogy miért nem szabad 10 ezerről 20 ezer forintra felemelni a bűncselekményi értékhatárt. Most önök 20-tól 50-re emelik. Mondom, nekem nem változott a véleményem; örülök, hogy az önöké viszont megváltozott.

Persze mondják rossz nyelvek, hogy ennek nem ez az oka, hiszen ez a rendelkezés egyértelműen ellentétesen hat a konzervatív büntetőpolitika felfogásával, ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint egy dekriminalizációt, azaz, hogy jó pár bűncselekményt kivonok a büntetőjog területéről, és átteszek egy enyhébb megítélésű szabálysértési jog keretei közé.

(18.50)

Tehát ezt kifejezetten az önök számára annyira elutasított liberális büntetőpolitikai irányzatnak a részeként tudom csak értékelni. Tehát e tekintetben, mondom, örülök, hogy megváltozott a véleményük, bár rossz nyelvek egészen mást mondanak; én szeretnék hinni az önök szemléletváltozásában. Bár azért meg kell említeni azt, hogy kritikaként elhangzott, hogy ezzel semmi más céljuk nincsen, mint a bűnügyi statisztikák kozmetikázása, azaz elérni azt, hogy mivel ezek a cselekmények már nem bűncselekmények többé, hanem szabálysértések, ezért ennyivel majd csökkenni fog önök szerint a statisztikákban az elkövetett bűncselekmények száma. Tehát az elkövetett jogellenes cselekmények száma az égvilágon semmit sem fog változni, de a statisztikákban a bűnözés mégis csökkenni fog. Sokan azt mondják, hogy önöknek ez a céljuk.

Azt tudom mondani, hogy ez viszont biztosan célravezető lesz, hiszen tudjuk azt, hogy vagyon elleni bűncselekmények alkotják az összes bűncselekménynek a több mint 90 százalékát, tehát ha abból levesszük a kisebb súlyú bűncselekményeket, akkor a bűnügyi statisztikák javulni fognak. De emelkedjünk felül ezeken a rossz érzéseken, és azt gondolom, örüljünk annak, hogy e tekintetben önöknél egy szemléletváltásnak lehetünk tanúi.

Másrészről azonban azt tudom mondani, hogy azok a rendelkezések, amelyeket megvalósítani kívánnak, kifejezetten rosszak és nem támogathatóak. Azt gondolom, hogy más vonatkozásban - leszámítva azt a vonalat, amit most kifejtettem - egészen szélsőségesen konzervatív büntetőpolitikai irány az, ami megjelenik ebben a törvényben. Az én meglátásom szerint eszetlen, esztelen és embertelen szabályokat is tartalmaz az elénk terjesztett javaslat.

Hadd idézzek egy interpellációból, éppen az államtitkár urat interpelláltam akkor - és a szabálysértési jog ezen szabályára már többen utaltak a mai vitában -, hogy gyakorlatilag szabálysértési őrizetbe lehet venni mindenkit, aki vagyon elleni szabálysértést követ el, legyen az fiatalkorú vagy legyen az felnőttkorú. Akkor én csak a kíváncsiság kedvéért - természetesen a szakmai és kötelező kíváncsiság kedvéért - az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottságának elnökeként a PKKB elnökét megkérdeztem levélben arról, hogy hogyan is alakultak a gyakorlatban ezek az esetek. Akkor a PKKB elnöke levélben azt válaszolta - ez még egy jó pár hónappal ezelőtt volt -, hogy a 3 ezer forint alatti ügyek száma 54 százalékát teszi ki azoknak az eseteknek, amikor őrizetbe vettek valakit vagyon elleni bűncselekményért, tehát 308 ügyből 174 esetben az elkövetési érték kevesebb volt, mint 3 ezer forint, az illetőt mégis becsukták a börtönbe három napra.

Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül arányos, és két-három példát írt is az elnök úr számomra, és tájékoztatott arról, hogy az egyik esetben például egy 52 forintos horgászhorgot tulajdonítottak el, a másik esetben pedig egy 69 forintos rézkábelt próbált ellopni az egyik áruházból, és a helyzet az, hogy még a kár is megtérült ugye, mert megtalálták nála tettenéréskor; tehát ilyen esetért őrizetbe vettek bizony embereket. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Képviselőtársaim, hallom újra a bekiabálásaikat és a megjegyzéseiket, Pócs képviselőtársamnak is, ami legalább olyan rossz, mint amit elmondott egyébként a felszólalása kapcsán, és legalább annyira elfogadhatatlan. Tudjuk, tudjuk a szlogent, elmondom, ha akarják, én is, hadd hallják még egyszer a tévénézők: a Fidesz a rend pártja. (Csampa Zsolt: Képviselő úr, nincs tévéközvetítés már!) Ismerjük ezt a szlogent természetesen.

Azt gondolom, azon, hogy legyen szigorú a szankció, mert minél szigorúbb, annál jobb, és ha lehet, akkor mindenkit minden bűncselekményért csukjunk börtönbe, mert annak van visszatartó ereje, tisztelt képviselőtársaim, az én tanítványaim az első év végére túl vannak; kár, hogy önök nem. Azok a megfogalmazások pedig (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), hogy a megélhetési bűnözés fogalmát korábban vezették be... Hallgassanak meg nyugodtan, nem hiszem, hogy ilyen indulatosnak kéne lenni. (Németh Szilárd István: Cinikusnak se kellene lenni, Gergely!) Szóval, hogy a megélhetési bűnözés fogalmát mi vezettük volna be; képviselőtársaim, nem kellett bevezetni (Az elnök csenget.), mert a megélhetési bűnözés fogalma sajnos létező fogalom, az van, azt nem kell bevezetni, azt meg kéne próbálni megszüntetni. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel lehet ez ellen fellépni. (Németh Szilárd István: Szét kell osztani a vagyonotokat!) Senki nem mondta azt, hogy ez elfogadható. Azt mondtuk, hogy ez nem elsősorban a büntetőpolitika területére tartozó kérdés, hanem annál sajnos sokkal több: a büntetőpolitikára is tartozik, és egyébként azonkívül még rengeteg más megoldást kíván, hogy ez megszűnjön.

Azt mondják a képviselőtársaim - és egészen elképedve hallgatom -, hogy az egy eredmény, az egy nagy dolog, hogy 80 százalékkal nőtt az őrizetbe vételek száma. Képviselőtársaim, hát milyen eredmény ez? Az az eredmény, hogy több embert vesznek őrizetbe, vagy az, hogy csökken a bűnözés? Meglepődve hallom - biztosan igaz is -, hogy az országban vannak olyan területek, ahol ez igaz, de azért azt remélem, önök sem vitatják - eddig legalábbis még nem tette senki -, hogy országos szinten a bűnelkövetések száma nőtt, minden statisztika ezt mutatja. Én azt gondolom tehát, hogy nem az az eredmény, ha több embert tudnak őrizetbe venni, hanem az volna az eredmény, ha a bűnügyi statisztikák azt mutatnák, hogy a bűnelkövetések száma csökken, nem pedig azt, hogy nő; sajnos ma pedig ez nem így van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért én elgondolkodnék azon, hogy vajon jó- e az a modell, amire Gaudi-Nagy Tamás az alkotmányügyi bizottság ülésén, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy nem támogatja, mert ő az emberséges szigor pártján áll. Magyarán, fordíthatnám úgy is ezt a mondást, hogy olyan ez a javaslat, ami még a Jobbiknak is sok. Hát azért én úgy hiszem, hogy ezen legalábbis önöknek érdemes volna elgondolkodni. És érdemes volna túljutni azon az egyszerű gondolkodásmódon, amit, azt gondolom, ma már az átlagember sem fog akceptálni, és nem fog elhinni: önök százszor hangoztatják azt, hogy önök a rend és nem a rendetlenségnek a hívei. Úgy gondolom, hogy azért ennél talán egy kicsit több kell, vagy ha ennél a gondolkodásmódnál maradnak, akkor természetesen fölöslegesek az ehhez hasonló nemcsak hogy szakmai, de még politikai viták is, mert azt gondolom, hogy ezt a gondolkodásmódot nem fogják áttörni szakmai érvek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzbírság összegének növelése - a mi megítélésünk szerint - aránytalanságot fog okozni a büntetőjog és a szabálysértési jog között. Nem véletlen az, hogy az elmúlt időszakban - és egyébként ezzel, ha jól emlékszem, még önök is egyetértettek a parlamenti vitában - megemeltük mintegy tízszeresére a bűncselekmény miatt kiszabható pénzbüntetésnek az összegét. Ez nemcsak azért volt fontos, mert megváltoztak a társadalmi viszonyok, és indokolt az, hogy ma 100 millió forintos pénzbüntetés kiszabható legyen a korábbi 10 millió helyett, hanem azért is, mert furcsa volt az, hogy szabálysértésért lehetett 150 ezer forintot kapni mint bírságot, és ehhez képest volt olyan eset, amikor bűncselekményért lehetett kapni 3 ezer forintot. Ma ez nincs így, ehhez a megfelelő arányok meg lettek állapítva. Ha most önök ezt feljebb emelik, akkor ezek az arányok ismét meg fognak borulni. Azt gondolom, hogy helytelen az, ha ezt nem veszik figyelembe.

Ami miatt azt mondom, hogy aránytalan és embertelen a javaslat egy része - nem fejteném ki bővebben, hiszen LMP-s képviselőtársaim már megtették, és Harangozó Tamás képviselőtársam is utalt rá, nevezetesen az elzárásra vonatkozó szabályokra -, az az, hogy úgy hiszem, komoly vívmány volt az, hogy ilyen szankciót csak bíró szabhat ki, és az is, hogy fiatalkorúval szemben még bűncselekmény elkövetése esetén is csak kivételes jelleggel lehetett ezt a szankciót alkalmazni. Ehhez képest önök bagatell bűncselekményekért nem bíró által kiszabhatóan lehetővé teszik azt, hogy fiatalkorúakat becsukjanak a börtönbe. És higgyék el, képviselőtársaim, ez nem moralizálás, ez azt jelenti, hogy önök most is - ahogy eddig is - éppen szembemennek azzal a büntetőjogi trenddel, ami Európában érvényes és elfogadott.

(19.00)

Nem találnak még egy olyan országot az Európai Unióban, amelyik ezt a szemléletet osztja, amit maguk most már a többedik törvényjavaslattal idehoznak az Országgyűlés elé.

És végül egy gondolat: szóval, félretéve a szakmai és a politikai érveket, bár ez talán politikainak minősül, mi őszintén reméljük, bár persze egy picit félünk tőle, hogy nem így van, de őszintén reméljük azt, hogy ez a javaslat nem azt a célt kívánja majd szolgálni, képviselőtársaim, hogy a tragikus gazdaságpolitikájuk miatti várható és komoly elégedetlenségi mozgalmakat és eseményeket rendészeti eszközökkel próbálják meg majd kezelni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ez a ti stílusotok! Ezt ti csináltátok!), és ezek a rendelkezések a jogi hátterét teremtik meg az ilyen fellépéseknek. Nagyon remélem, hogy ez nem így van. Ha csupán a jó szándék vezeti önöket, és miért ne feltételezzünk jót másfél év rossz után is akár, akkor is azok az érvek viszont, amelyeket az előbbiekben elmondtam és elmondtunk, azok megállják a helyüket.

Én azt kérem, hogy ezeket gondolják át, képviselőtársaim, és mielőtt az előre megírt beszédeiket fölolvassák ugyanúgy és ugyanabban a formában, mint ahogy az elkészült tegnap vagy ma, vagy tegnapelőtt, próbálják meg ezeket az érveket is felhasználni és beleépíteni. Hálás lennék, ha legalább reagálnának rá.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Én tisztelettel kérek mindenkit, szerintem egyetlenegy képviselőnek sincs joga arra, hogy valakinek az előadási stílusát megjegyzés tárgyává tegye. Úgyhogy most Demeter Zoltán képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitájában a magyar társadalomban uralkodó erkölcsi szintről, a különböző viselkedési kultúrák egyes megnyilvánulási formáiról, de úgy is fogalmazhatok: Magyarország morális megújításának az alapjairól szeretnék röviden szólni.

Magyarországon az elmúlt 20 év, de különösen az elmúlt nyolc esztendő szocialista kormányzása átitatta, átformálta a közgondolkodást, vagy legalábbis a társadalom széles rétegeit megérintette az a fajta gondolkodásmód, hogy a szabályok nem azért vannak, hogy betartsuk őket. És pontosan, képviselő úr perceket szónokolt arról, hogy be lehet menni egy horgászboltba, pár forint értéket el lehet lopni, de valamikor itt ebben a Házban azt is hangoztatták, hogy a gyermekeink, fiataljaink egy kis kábítószert is fogyaszthatnak, mert az sem probléma a liberális gondolkodásmód szerint. (Dr. Bárándy Gergely: Én biztos nem.)

Szeretném hangsúlyozni, hogy a szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket. De ha ez a fajta gondolkodásmód van, hogy nem azért vannak, hogy betartsuk őket... - és ez a szemléletmód különösen igaz az alacsonyabb szintű normáknak való megfelelés esetén, sőt, bizonyos közegben már-már nem is dívik a jogkövető magatartás. Való igaz, minek is egy szabálynak eleget tenni, illetve nem megszegni, ha a jogsértésnek nincsen következménye, vagy ha az állam úgysem tud érvényt szerezni igazának. Az sem csoda, hogy ez a fajta szemléletmód olyan egyéneknek és olyan közösségeknek a sajátja, akik semmiféle családi nevelésben vagy nagyon minimális családi nevelésben, vagy köznevelésben sem részesültek, és éppen ezért az etika mint fogalom ismeretlen számukra. És ez utóbbi, úgy gondolom, elsősorban az oktatásnak a hibája. De bízom benne, hogy most, amikor a parlament előtt van az új oktatási törvény, a köznevelésről szóló törvény, akkor erre majd gyógyírt vagy orvosságot fog adni a most készülőben levő köznevelési törvény, és valóban úgy lesznek nevelve az oktatás mellett a gyermekeink, hogy majd tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között, vagyis tudják azt, hogy mit jelent polgári értékrendben élni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit azonban az új szabálysértési törvény megalkotásával elérhetünk, az, hogy egy olyan új eljárási rendszert alakítunk ki, amely hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára. A szabálysértés elkövetőinek nem fűződik érdekük az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához, a végrehajtás pedig leegyszerűsödik oly módon, hogy a pénzbírság átváltoztatásánál a közérdekű munka dominál.

Ugyancsak üdvözlendő rendelkezés, hogy bevezetésre kerül a szabálysértési visszaesés fogalmi rendszere. Úgy vélem, a jogszabály megteremti annak a lehetőségét, hogy a szabálysértők felelősségre vonása a lehető legtöbb esetben megtörténhessen, hiszen ahogyan a bűn büntetés, úgy a szabálysértés sem maradhat szankció nélkül.

A jogrend és a jogbiztonság helyreállítása érdekében, az élet minden területére érvényes gondolkodásmód formálása érdekében a jogkövető állampolgárok számának gyarapodására a rendőrségnek fel kell lépnie a szabálysértőkkel szemben. Ellenkező esetben csupán papírjog, amit alkotunk; ahogy látjuk nagyon sok esetben, hogy a munka becsületét is felváltja az ügyeskedés, a jogkövetést a jogszegés.

A rendőrséget és más állami szerveket a hatékony és eredményes eljáráson túl arra szeretném kérni, hogy folytassanak ismeretterjesztő programokat, hogy az állampolgárok valóban legyenek tisztában azzal, mi az, ami jogsértésnek számít, és hogy ez milyen szankcióval sújtandó. Tisztában léve azzal, hogy a jog nemtudása senkit nem mentesít, tehát adjuk meg a lehetőséget mindenki számára, hogy minimális ismeretekkel rendelkezzen a jog követésének minél szélesebb körben történő érvényesülése érdekében, hiszen valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jólét, a biztonság, az igazság, a rend és a szabadság kiteljesítése.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Szabó Timea képviselő asszony következik.

Parancsoljon, képviselő asszony!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy mondatban szeretnék reagálni az itt elhangzottakra. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Felesleges.) Mert nyilván van egy alapvető szemléletkülönbség közöttünk, ami nem baj, nem is annyira meglepő. Azt az erkölcsi szintet, amiről Demeter képviselőtársam beszél, véleményünk szerint nem a büntetőpolitika eszközeivel fogjuk ebben az országban elérni. (Németh Szilárd István: Nem csak.) Nem azzal fogjuk elérni, hogy több embert zárunk be, hogy emeljük a büntetési tételeket. Zárójelben megjegyzem, megint, hogy természetesen büntetés jár a bűnelkövetésért.

Azt a polgári értékrendet, amiről ön beszél, szintén nem ezzel fogjuk megteremteni. Azt hiszem, itt a legtöbb fideszes képviselőtársam nincs tisztában azzal, hogy nem mindenki jön onnan, olyan körülmények közül, szociális körülmények közül vagy olyan helyről, ahonnan önök. Nem mindenki kapja meg azt a nevelést, amit itt a képviselők nagy része megkap. Igenis, az államnak a nevelés, az oktatás a feladata. Ha mindenkit olyan büntetési tétellel sújtunk, hogy annak nem visszatartó ereje lesz a későbbiekben, hanem azt az embert egy életre megbélyegezzük, olyan helyzetbe hozzuk, hogy ne tudjon integrálódni újra a társadalomba, akkor önök nem fogják elérni a kívánt hatást.

(19.10)

Hadd reagáljak a Bárándy képviselőtársam által elmondottakra, és hogy pontosan egyetértünk mi is azzal, hogy itt nem az az eredmény, hogy több ember kerül börtönbe, hanem az, hogy kevesebb lesz a bűnelkövetések száma. Ezt önök eddig nem tudták felmutatni!

Ezek szerint az önök által alkalmazott represszív büntetőpolitika nem megfelelő az önök által is hangoztatott célok eléréséhez. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megint egy olyan párosításra szeretném felhívni a figyelmet, vagy szembeállításra, ez a jobb fogalom, amit most már nem először hallok fideszes képviselőtársaimtól. Nevezetesen, hogy valaki meg akarja büntetni vagy nem akarja megbüntetni azt, aki elkövet egy akár kisebb súlyú bűncselekményt vagy szabálysértést.

Azt gondolom, hogy nem igazságos és nem méltányos ez a szembeállítás, már ha ezt a kormánypártok és az ellenzék véleménykülönbségeként kívánják aposztrofálni, illetve ezzel azt kívánják alátámasztani. A kérdés, azt gondolom, akörül kell hogy kirajzolódjon, és talán érdemes lenne errefelé menni a vita során, hogy az arányosság és az igazságosság szempontjait is figyelembe kell venni, amikor meghatározzuk a szankciót.

Ha tehát valaki 52 forint értékű horgászhorgot lop el, nem az a kérdés, hogy azt megbüntetem-e vagy sem; hát persze, hogy meg kell büntetni! Nyilvánvaló, hogy nem szabad 52 forintot sem lopni, de kettőt sem. A kérdés az, hogy mire és milyen szankciórendszer alapján. Mi azt mondjuk, hogy az, hogy valaki 52 forintos értéktárgy eltulajdonításáért 3 napra a börtönbe kerül, az elég aránytalan. Ez az aránytalanság nemcsak egy erkölcsi fogalom, vagy elméleti, hanem egy alkotmányos fogalom, tisztelt képviselőtársaim. Az Alkotmánybíróság számtalanszor kimondta azt, hogy a büntetőjognak és ezen keresztül egyébként - zárójelben mondom - a szabálysértési jognak arányosnak és igazságosnak kell lennie, akkor van jogállami büntetőjog. Ha ez nincs így, akkor a büntetőjog nem jogállami.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Lakatosné Sira Magdolna képviselő asszony következik a Fidesz képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő asszony!

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézzük a 2010-ben elkövetett szabálysértések számát, akkor ma Magyarország minden tizennegyedik lakosa valamilyen szabálysértést elkövetett, ha visszaosztjuk az ország lakosainak lélekszámára. Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen.

Azt is gondolom, hogy egy olyanfajta szemlélet uralkodott el ebben az országban az elmúlt időszakban, hogy nem lett érték a munkából szerzett jövedelem. Ha mi megújuló Magyarországot építünk, akkor az összes, az Országgyűlés elé terjesztett szabályozást egyben kellene tekinteni. Engedjék meg nekem, hadd utaljak vissza arra, hogy hogyan próbálunk meg egy országot építeni. Ma tárgyaltuk az önkormányzati törvényt, aminek két szabályozási elemére hívnám fel a figyelmüket, ami kapcsolódik a szabálysértési törvényhez is. Az egyik szabálya az önkormányzati törvénynek, ami talán egy kicsit elsikkadt a többi szabály között, hogy a településeknek a települési önellátást meg kell teremteni.

A másik szabályozási elem, hogy az önkormányzatnak, ha megfelel az egyéb jogszabálynak, helyi piacot kell működtetni. Hogyan kapcsolódik ez a szabálysértési szabályozáshoz? Éppen úgy, hogy az élelmiszer-önellátást, ami a vidék Magyarországán megteremthető és jelentős mértékben növelhető, a munka értékét azzal, ha valaki bemegy a kertbe és lop, büntetjük, és ha ezt többször teszi, akkor szigorúbban büntetjük. Ez a két jogszabály így tud egymáshoz kapcsolódni, és így tud megteremtődni az a rend iránti igény ebben az országban, ami igen magas szinten van ma jelen Magyarországon.

Hadd hívjam fel még egy dologra a figyelmet. Megemeltük a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárát. Ha egy fiatal ellop egy biciklit, az több mint 20 ezer forint. Azt gondolom, hogy ezzel a szabállyal éppen azt akartuk lehetővé tenni, hogy az egyszeri botlás ne minősüljön bűncselekménynek, és lehetősége legyen annak a fiatalnak a jó útra térni. És ha ellopunk egy csirkét, az mondjuk, 800 forint, de ha ezt Mariska nénitől mindennap megtesszük, akkor lehet, hogy a rendőrségnek azt a 800 forintos csirkét ellopó személyt be kell zárni. Merthogy azt mindennap megteszi. Erre a különbségre szeretném felhívni a figyelmet.

Azt gondolom, ez az új jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy a közrend, közbiztonság megerősödjön, és kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák ezt a törvényt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Bárándy Gergely képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt kell hogy mondjam, hogy ön abszolút nyitott kapukat dönget, és ahhoz, hogy megvalósuljon az a szabály, illetve az a rendszer, amit ön megkíván, ahhoz ezt a törvényt egyáltalán nem kell elfogadni sem. Ugyanis az elmúlt ciklusban a kormány és az Országgyűlés elfogadta az úgynevezett érték-egybefoglalás szabályát, ami pontosan arról szól, amit ön mond, és pontosan a hatékony fellépés érdekében tette ezt meg.

Ez tehát arról szól, hogy ha valaki egy éven belül többször követ el szabálysértést, olyan értékre, olyan értéket lop például, amire ön célzott, hogy egy tyúkot, de azt annyiszor követi el ezt a cselekményét, hogy ez a szabálysértési értékhatár fölé kerül, ha az értékeket összeadjuk, tehát arról van szó, amiről ön beszél, akkor az nem is szabálysértés, hanem bűncselekmény ma már. Ráadásul ha ez a szabály nem is létezne, akkor is a Btk. tartalmazza az úgynevezett üzletszerűség fogalmát, és ez az üzletszerűség mint fogalom a büntetőjog rendszerében a szabálysértési értékre elkövetett vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában úgynevezett felminősítő körülménynek számít, azaz ha valaki rendszeres haszonszerzésre törekedve követ el egymás után többször szabálysértési cselekményeket, az megint csak bűncselekménnyé válik.

Azt tudom mondani, hogy azt a célt, amit ön szeretne ettől a jogszabálytól megkapni, az már megvan a hatályos büntető törvénykönyvben és a hatályos szabálysértési törvény rendelkezései között. Tehát e tekintetben újat ez a jogszabály nem fog hozni, ezt mi már megoldottuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Zsiga Marcell képviselő úrnak adok szót a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ZSIGA MARCELL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Orbán-kormány megalakulása óta kiemelt feladatként kezeli a közrend, a közbiztonság és az azokhoz kapcsolódó közérzet javítását. Ezért fogadta el annak idején az Országgyűlés a három csapás törvényt, ezért növelte és ezért növeli folyamatosan a rendőrség létszámát több ezer fővel a kormány, és ezért kell a szabálysértési eljárást új rendszer szerint szabályozni a hatékonyabb és gyorsabb fellépés érdekében.

Sokan felteszik a kérdést, miért is van szükség a változtatásra. Számukra a válaszom a következő: az állampolgárok biztonsága érdekében. Az állampolgárok szeretnék biztonságban tudni a csirkéjüket, az állampolgárok szeretnék, hogy rend legyen a közutakon, a közlekedésben, és szeretnének biztonságot és rendet a közterületeken.

Még egyszer mondom: az állampolgárok biztonsága érdekében, hiszen például 2010-ben a rendőrségen 513 152 szabálysértést, míg önkormányzati körben 201 829 szabálysértést regisztráltak. Ez egy hihetetlenül magas szám. Ez napi szintre lebontva naponta 1959 szabálysértést jelent ma Magyarországon. Egyértelmű, hogy ezt a számot, a szabálysértések számát vissza kell szorítani és meg kell tenni a szükséges lépéseket azon a területen is, hogy a nagybetűs rend minél szélesebb területen erősödhessen meg, a szabálysértő állampolgárok pedig szabálykövetésre legyenek szorítva. Azt hiszem, ezt joggal várja el minden rendet és biztonságot szerető és igénylő, törvénytisztelő magyar ember.

(19.20)

Tisztelt Országgyűlés! Melyek is a törvényjavaslat által megfogalmazott főbb módosítások? A szabálysértések elkövetésétől való kellő visszatartó hatás elérését célozza az elkövetők gyors, hatékony felelősségre vonásának lehetősége, hiszen az elkövetők felelősségre vonására akár még a helyszínen is sor kerülhet, de legkésőbb 30 napon belül megtörténhetnek az intézkedések. A törvényjavaslat hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít, például az egyértelmű megítélésű ügyek vagy a tettenérés esetén akár az elkövető meghallgatása nélkül is határozatot lehet majd hozni.

A javaslat felemeli a kiszabható legalacsonyabb és legmagasabb pénzbírság összegét. Ennek megfelelően a tervezet a pénzbírság legalacsonyabb összegét - ahogyan már elhangzott - 3 ezer forintról 5 ezer forintra, míg a legmagasabb összegét, a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetén a duplájára, 150 ezer forintról 300 ezer forintra emeli. Mindannyian megállapíthatjuk és kimondhatjuk, hogy Magyarországon a hatályban lévő jogszabályok alapján kiszabható pénzbírságnak nincs érdemi visszatartó hatása, ezért ez a módosítás nagyon is indokolt.

Szeretném kiemelni, hogy a közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértések esetén, ha hat hónapon belül két ízben már történt felelősségre vonás, a harmadik esetben a járművezetéstől való eltiltást is alkalmazni kell, ahogyan államtitkár úr is fogalmazott, ebben az esetben akár a jogosítvány is bevonható. Véleményem szerint ezáltal a tárgyalt törvényjavaslat erősíteni fogja a közlekedési morált, és reméljük, hogy ez vissza fog tükröződni, meg fog mutatkozni a közúti balesetek számának csökkenésében is a jövőben.

Emlékeztetek, hogy valamennyi szabálysértés esetén lehetőség lesz a rendőrség részére helyszíni bírság kiszabására. A rendőrség az összes szabálysértés esetén szabhat ki helyszíni bírságot, amelynek mértéke 5 és 50 ezer forint közötti összegre módosul, ismételt elkövetés esetén pedig 70 ezer forint is kiszabható lesz.

Kiemelendő az is, hogy a javaslat be kívánja vezetni a szabálysértési visszaesés intézményét. Ennek értelmében az eredetileg elzárással nem büntethető szabálysértések esetén - kivéve a helyszíni bírságolást -, ha hat hónapon belül legalább kétszer már felelősségre vontak valakit, akkor a harmadik folyamatban lévő cselekménye szabálysértési elzárással is fenyegethető lenne.

Tisztelt Országgyűlés! Mit is akar elérni a kormány a változtatással? Ahogy említettem, az emberek biztonságérzetét kívánja erősíteni a kormány a közbiztonság javításával. Az emberek elvárják, hogy a kistelepüléseken éppúgy, mint a városokban, javuljon a közbiztonság helyzete. A közbiztonság erősítésének, a közrend megerősítésének egyik egyértelmű eszköze, hogy vissza kell szorítani a szabálysértéseket, biztonságosabbá kell tenni Magyarországot. Egy adott település lakosságának szubjektív biztonságérzetét elsősorban a nagy számban előforduló, a társadalomra veszélyesség szempontjából csekély súlyú szabályszegések elkövetése rontja. A helyi lakosság mindennapi életét befolyásoló szabályszegések elkövetésének megelőzésére, visszaszorítására olyan eljárási megoldásokat kellett kidolgozni, amelyeknek az Országgyűlés által történő elfogadása esetén az elkövetők felelősségre vonására - ahogy említettem - minél hamarabb sor kerülhessen. Ezáltal az új szabálysértési törvény betöltheti küldetését, hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosíthat a hatóságok számára, hiszen cél, hogy a költséghatékony eljárás felépítésével a szabálysértés elkövetőjének már ne fűződhessen érdeke az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor a jelen törvényjavaslatot tárgyaljuk, megállapíthatjuk, a kormány tovább halad azon az úton, amely megteremti a rendet Magyarországon a hétköznapok minden területén. Kérem ezért önöket a törvényjavaslat támogatására, hiszen véleményem szerint ez elősegíti Magyarországon a bűncselekmények és szabálysértések számának csökkentését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Simon Miklós képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt Ház előtt lévő, a szabálysértésekről szóló törvényjavaslatról általánosságban szeretnék néhány mondatot szólni, másrészt az újnak nevezhető intézményről, a szabálysértési visszaesésről szólnék.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy a tervezet célja egy olyan új szabálysértési eljárási rendszer kialakítása, amely hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára. Mint vidéki polgármester meg tudom erősíteni Zsiga Marcell képviselőtársam azon vélekedését, hogy egy adott település lakosságának szubjektív biztonságérzetét nagyban befolyásolja a nagy számban előforduló, a társadalomra veszélyesség szempontjából csekély súlyú szabálysértések összessége. Megítélésem szerint a jelenlegi szabálysértési eljárási rendszer nem biztosítja a megfelelő visszatartó erőt, és sok esetben elhúzódó eljárások és hosszadalmas felelősségre vonások jellemzik az eljárásokat.

A benyújtásra került tervezet a hatékony, gyors eljárás felépítése mellett egy költséghatékony rendszer létrehozatalát kívánja megvalósítani. Ennek eredményeként a szabálysértés elkövetőjének már nem lenne érdeke, hogy az eljárást indokolatlanul elhúzza. Véleményem szerint mindenki jobban szeretne egy biztonságosabb, tisztább, élhetőbb környezetben élni akár itt a fővárosban vagy akár egy kisebb településen is. Ezt a környezetet azonban a jelenlegi szabálysértési jog nem minden esetben tudja biztosítani, ezért a változásokra szükség van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a szabálysértési visszaesés intézményének rendszeréről szóljak néhány szót. E teljesen új fogalmi meghatározást a jelen javaslat vezetné be a szabálysértési eljárás rendszerébe. A szabálysértési visszaesés azt jelentené, hogy ha valakit hat hónapon belül kétszer is jogerősen elmarasztalnak, a harmadik esetben súlyosabb szankcióra számíthat, azaz a harmadik szabálysértés alkalmával a bíróság szabálysértési elzárást is kiszabhat, annak ellenére is, ha az említett harmadik szabálysértés miatt alapból nem járna elzárás. Mondanék erre egy rövid példát. Ha például egy személy két esetben jogerősen elmarasztaltatik becsületsértés miatt és utána tiltott szerencsejátékért vonják felelősségre, akkor akár már elzárással is fenyegethető lehet, persze mindezt akkor, ha hat hónapon belül követi el. A törvényjavaslat emellett természetesen szabályozza az elzárás időtartamát is, amelynek minimális tétele egy nap, maximuma pedig hatvan napra terjedhet ki.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi törvényben kiszabható büntetések és intézkedések nem rendelkeznek megfelelő visszatartó erővel, amit a statisztikai adatok is alátámasztanak. Ezek szerint 2010-ben a rendőrségen 513 ezer, önkormányzati körben pedig közel 202 ezer szabálysértést regisztráltak. Ezt mindenképpen vissza kell szorítani. Meggyőződéssel mondom, hogy olyan törvényt kell alkotnunk, amely a jogkövető polgáraink - és szerencsére ők vannak nagy többségben - érdekét szolgálja, amellyel polgáraink meggyőződéssel tudnak azonosulni, rendelkezéseit a napi életükben betartják, és az elemi együttműködési szabályokat is alapvető tulajdonuknak tekintik.

(19.30)

Ezért ezen tervezetet a legmesszebbmenőkig tudjuk támogatni.

Zárásként szeretném a Harangozó Tamás képviselőtársam vezérszónoki megszólalásában mondottakat a legmesszebbmenőkig visszautasítani. Én azt tapasztaltam polgármesterként, hogy a szocialisták azzal vádolnak bennünket, amit ők elkövettek. Nos, kedves képviselőtársam, ezt azért mondom, mert ön oktat ki bennünket azon párt nevében, amelyik 2006. október 23-án az ártatlan polgárokat végigverették. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Én úgy tudom, hogy ön biztonságpolitikai tanácsadó volt a Belügyminisztériumban és Gyurcsány Ferencnél, és önök végignézték ezt a jogsértést, hallgattak. Ez tragédia, kedves képviselőtársam, úgyhogy önnek nincsen joga ezeket a vádakat ránk megfogalmazni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tóth József képviselő úr következik a Fidesz-képviselőcsoportból rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TÓTH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgatva a hozzászólásokat, itt a vitanap végén a pró és kontra érveket és a rengeteg adatot a szabálysértésekről, szerintem összefoglalóan talán azt mondhatjuk el, hogy a társadalmi együttélés általánosan elfogadott szabályait sértő vagy veszélyeztető kriminális cselekmények elleni még hatékonyabb fellépés érdekében kívánja megalkotni az Országgyűlés az előttünk lévő törvényt.

A nemzeti együttműködés kormánya az elmúlt másfél évben több ízben tett tanúbizonyságot a közrend helyreállítása, az élhető körülmények kialakítása és garantálása mellett. Véleményem szerint ez a javaslat harmonikusan illeszkedik az elmúlt másfél évben megalkotott rendelkezések sorához. A javaslat 96 oldalát áttekintve több olyan pontot találhatunk, amelyek célja a következetes jogbetartás mellett az intézkedési idő hatékonyabbá, költségtakarékosabbá és egyre gyorsabbá tétele. A törvényjavaslat célja egy olyan új szabálysértési eljárási rendszer kialakítása, amely hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára.

A hatékony és gyors eljárás mellett a tervezet célja egy költséghatékony eljárás felépítése, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmény indokolatlan elhúzásához. Fontos célja továbbá a tervezetnek egy olyan végrehajtási rendszer létrehozása, amelyben a kiszabott büntetéseket a jövőben költséghatékonyan végre lehet hajtani. A végrehajtás új feltételeinek kialakítása során a cél egy olyan rendszer kiépítése, amelyben nem a szabálysértési elzárás, hanem a közérdekű munkára történő átváltás dominál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint gyakorló polgármester, tanúsíthatom, hogy egy település lakosságának biztonságérzetét elsősorban a nagy számban előforduló szabályszegések elkövetése rontja. A törvénytisztelő helyi lakosság mindennapi életét befolyásoló szabályszegések elkövetésének megelőzésére, visszaszorítására olyan eljárási megoldást kell alkalmaznia a végrehajtó hatalomnak, amely hatékony, eredményes, követhető és költségtakarékos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, akik az Országgyűlés falai között képviselőként végezzük munkánkat, sok mindenben különböző véleményen, eltérő állásponton vagyunk. Azt azonban a tévedés minimális kockázatával ki merem jelenteni, hogy a bürokrácia csökkentésének szükségességében konszenzus van a parlamenti patkóban hellyel rendelkezők között. Kénytelen vagyok kiemelni, hogy jelenleg Magyarországon egyedülállóan magas a szabálysértési hatóságként eljáró szervek száma. Az általános hatáskörű jegyzőn kívül közel egy tucat, mintegy 11 közigazgatási szervnek, valamint helyi bíróságnak van hatásköre szabálysértési eljárás lefolytatására.

Csodálkozunk, hogy ilyen viszonyok között olykor lassú és nehézkes az eljárások menete? Ehhez hozzájárul még a helyszíni bírság kiszabására feljogosított szervek köre, valamint az is, hogy ugyanazon szabálysértés miatt akár több hatóság is eljárhat, illetve jogosult helyszíni bírság kiszabására. Éppen ezen jelenségek megváltoztatása a javaslat egyik fő célja, azaz a szabálysértési eljárások gyorsabb és eredményesebb lefolytatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat átalakítja az eljáró hatóságok körét is, a jegyző általános szabálysértési hatósági jogköre megszűnik, és kizárólag a fővárosi, a megyei kormányhivatal, illetve a járási rendszer 2013-ban tervezett bevezetésével a járás, a rendőrség, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint a bíróság rendelkezik majd a szabálysértési eljárások lefolytatására hatáskörrel. Annak érdekében, hogy a szabálysértési eljárásban részt vevők jogaikat a lakóhely, az elkövetés helye, a munkahely közelében gyakorolhassák, a tervezet végrehajtási szabályok megalkotására ad lehetőséget. E felhatalmazás alapján kiadott jogszabály a járások megalakulásáig biztosítja majd, hogy az egyes eljárási cselekmények ne csak a kormányhivatalok központi helyszínein legyenek elvégezhetők.

Mindezek alapján kérem és buzdítom tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és fogadják majd azt el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Szabó Timea képviselő asszony következik.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt többször elhangzott már ez a költséghatékony kifejezés, illetve több fideszes és KDNP-s képviselő érvelt amellett, hogy több szempontból szükség van a szabálysértési törvény áttekintésére, de azt, hogy ez mennyire költséghatékony, én nem láttam egyetlen olyan számítást sem, ami ezt alátámasztaná. Többször elhangzott ellenzéki oldalról az, hogy például az elzárás mennyivel többe kerül, mint az eddigi büntetési tételek. Én szeretném, ha reagálnának arra, hogy milyen alapon, milyen számítás az, ami azt bizonyítja, azt mutatja, hogy önök szerint egyébként ez költséghatékony lesz.

Én megmondom őszintén, amikor egy másik felszólalásban azt hallom, hogy ez egy élhető ország irányába megy, az előző hozzászólás pedig azt mondta, mennyire harmonikusan illeszkedik az eddigiekhez, azt nem vitatom, hogy harmonikusan illeszkedik a kormány eddigi munkájába, de hogy ez egy élhető országot teremtene, azt nagyon nem hiszem. Kínos lesz majd, miután a New York-i egyezményt fogjuk megszegni, illetve szembemegyünk a New York-i egyezménnyel ezzel a változtatással, illetve többek között még a gyermekjogi egyezménnyel is szembemegyünk, hiszen a gyermek mindenek felett álló érdeke nem az, amit ez a szabálysértési törvény most előrevetít, akkor nem tudom, hogy Magyarországra nézve a továbbiakban ez mit fog jelenteni. Amúgy sem a legjobb most a nemzetközi megítélésünk, ez tovább fogja rontani Magyarország nemzetközi megítélését, és valószínűleg jogi következményei is lehetnek.

Köszönöm, lejárt az időm.

(19.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Steiner Pál képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először engedjék meg, hogy Simon képviselőtársamnak, aki nagy mondása után elhagyta a tanácstermet... (Kiss Attila: Ott ül. - Dr. Simon Miklós jelentkezik.) Elnézést, kicsit hátrébb ült, de itt van a tanácsteremben. Tehát neki hadd reagáljak néhány szót!

Tisztelt Képviselőtársam! Magam is, amikor elláttam a Belváros vezetését és valamennyi polgármestertársam pártállástól függetlenül a hajléktalanság intézményét úgy kezelte, hogy próbált segíteni. Képviselőtársam valószínűleg vidéken polgármester (Dr. Simon Miklós bólint.), nem tudom egész pontosan hol, elnézést kérek ezért. De azt kérem, értse meg, hogy ebben a kétmilliós metropoliszban a hajléktalanság egy kicsit más probléma, mint vidéki kisvárosokban vagy községekben, ahol nem is igazán értelmezhető.

Ezzel a problémakörrel polgármesterkoromban is soha nem foglalkoztunk úgy, hogy erőt vettünk volna igénybe. Ugyanis ezzel a társadalmi jelenséggel szemben erőt nem lehet igénybe venni. Úgy foglalkoztunk vele, hogy próbáltunk segíteni, próbáltunk ételt osztani, próbáltunk ruhát osztani, próbáltunk megfelelő kulturált életmódot biztosítani, szerződéseket kötöttünk egyházi szervezetekkel, szerződéseket kötöttünk alapítványokkal, többek között például az Oltalom karitatív szervezettel, és sorolhatnék más szervezeteket, és próbáltunk a hajléktalanoknak alternatívát nyújtani arra, hogy tisztességes körülmények között éljenek.

Kérdezem képviselőtársaimat, természetesen költői a kérdés: tisztességes életkörülmény egy vonatfülkében lakni? Tisztességes életkörülmény egy olyan hajléktalanszállóban lakni, ahol harmincan vannak egy szobában, és a poloskákat söprik magukról? Sajnos, a jelenlegi helyzetben bizony ilyen segítségeket is tudunk nyújtani, és ahogy én nem szívesen laknék egy ilyenben, gondolom ön sem, úgy a hajléktalantól sem lehet azt elvárni, hogy ne az utcán lakjon, hanem egy olyan helyen, ahol esetleg megverik, ahol ellopják a kis pógyiját, és söpri magáról a poloskát. Én nem akartam hinni a szememnek fővárosi képviselő koromban, azt hittem, vicc, polgármester úr, amikor egy olyan előterjesztés jött be hozzánk sürgősséggel, hogy azonnal biztosítsunk másfél millió forintot poloskairtásra, mert az egyik hajléktalanotthonban a poloskák úgy elszaporodtak, hogy elviselhetetlen volt.

Ezzel szemben, ezzel a jelenséggel szemben azzal az eszközzel élni, hogy aki a közterület belterületét rendeltetéstől eltérő módon életvitelszerű lakhatás céljára használja, illetve életvitelszerű lakhatáshoz használt ingóságot közterületen tárol, szabálysértést követ el - ezzel a szabályozással két alapvető probléma van. Az egyik, hogy az üzenete is már borzalmas. És nem tudunk egyetérteni, és nem tudjuk elfogadni, és még vitatkozni sem akarunk ezzel a szemlélettel, mert nem lehet sehol a világon a szegénységgel, az elesettséggel szemben erőszakkal fellépni.

És van egy másik probléma, hogy ez a szabályozás snassz. Ez a szabályozás azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy önök a kormánytöbbségüket felhasználva sem tudnak semmit kezdeni ezzel a társadalmi problémával, és egy olyan pótlólagos megoldást akarnak találni, ami sem nem megoldás, sem nem humánus, és nem ad választ a megfelelő kérdésre.

Hadd mondjam el önöknek azt is, hogy nincs a világon olyan nagyváros, ahol ne lenne hajléktalanság, gazdag városokban is és szegény városokban is. Volt lehetőségem - ez az élet nagy ajándéka - több helyen tanulmányozni ezt a kérdést. Láttam azt, amikor egy dél-amerikai nagyvárosban a kukából szedték ki a hajléktalanok a romlott rákot és sütötték meg. Olyan rákot, amitől mi meghalnánk. És láttam Berlinben a Checkpoint Charlie-nál is hajléktalant papundeklilapon aludni, és láttam Londonban is.

Ahelyett, hogy a büntetőjog eszközeit vennék igénybe, ahelyett, hogy szabálysértésnek minősítenék, azt gondolom, egyszer végre kellene arra pénzt biztosítani, és megkérdezni azokat, akik értenek hozzá, hogy vajon miért jött létre ez az életforma, hogy megvizsgáltuk-e valaha is, egyetlenegyszer is azt, hogy miért érzi magát ez az ember az utcán jobban, mint egy zárt körben, miért került oda. Egyáltalán be lehet-e vinni egy hajléktalanotthonba, pszichológiailag, mentálisan van-e olyan állapotban? Ezek az igazi kérdések, nem pedig az, hogy 150 ezer forintra büntetjük őket, meg ha kétszer ismétli... - nem akarom tovább ezt a szabályozást idézni.

Arról is kell szólni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hajléktalanoknak sokkal nagyobb védelmet kellene adni. Nem csak azért a magasztos gondolatért, amit Márqueznak tulajdonítanak, bár ő azt mondta, hogy nem ő írta, hogy egy elesettet csak akkor lehet lenézni, ha lehajlunk, és fel akarjuk segíteni; hanem azért is, mert óriási veszélyben vannak ezek az emberek. Ezek az emberek megfagynak az utcán. Ezeket az embereket agyonütik, agyonverik az utcán. Ezeket az embereket felgyújtják. És minden ilyen szabályozás azt a társadalmi gyűlöletet tudja spanolni, tupírozni, borzalmasan rossz irányba vinni, amely azt sugallja, hogy ezzel a jelenséggel szemben erőszakkal fel lehet lépni. Ez nem rendvédelem.

Gondolom, mindannyian vezetünk autót. Ha akár figyelmetlenségből, akár más ok miatt átmegyek a piroson vagy telefonálok a kocsimban, vegyünk egy kisebb súlyút, akkor valóban engem meg kell büntetni, mert tehetek róla, mert nem figyeltem oda, és nem tartottam be a szabályokat, holott betarthattam volna. De tessék nekem megmondani, hogy a hajléktalan, ha be akarja tartani a szabályokat, mit tegyen?! Hogyan fogja azt értelmezni, hogy az önkormányzat megfelelő alternatívát tud nyújtani? Hogyan fogja értelmezni a hajléktalan, aki a napi élettel küszködik, hogy az X önkormányzat tudja-e a megfelelő ellátást biztosítani? És hogyan fog védekezni? Ki fog neki segítséget nyújtani majd az eljárásban?

Tehát azt szeretném önöknek mondani, képviselőtársaim, hogy ezzel a szabályozással főleg az a probléma, hogy ez egyáltalán nem ebbe a kódexbe való. És azt szeretném mondani, hogy hiába plakátolták ki magukat, hogy megoldják, ezekkel az eszközökkel soha nem tudják megoldani. Ezekkel az eszközökkel ezeket az embereket nem lehet hajlékkal rendelkezőnek tekinteni. És a börtön, az nem hajlék, az börtön. Ebből következően, mielőtt késő lesz, arra kérem nagy tisztelettel tisztelt képviselőtársaimat, a kormánytöbbséget, gondolják meg, és ezt az alakzatot vegyék ki ebből a szabálysértési kódexből.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Tóth József képviselő úrnak adok lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TÓTH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan Szabó Timea képviselőtársunk elhagyta a termet, pedig föltette a kérdést a hozzászólásom után, bízom benne, hogy Dorosz Dávid majd továbbadja neki. (Dr. Dorosz Dávid: Természetesen.)

Mitől lesz költséghatékony, és hogy ilyen számításokat nem láttak: én pont ebben a hozzászólásban mondtam el, hogy a jegyző mellett 11 közigazgatási szerv és a bíróság azok, akik ma rendelkeznek ilyen jogosítvánnyal, ez összesen legalább 13 szervezet.

(19.50)

Ugyanakkor azt is felsoroltam, hogy a törvény hatálybalépését követően a kormányhivatalnak, a járásnak, a rendőrségnek, a NAV-nak és a bíróságnak lesz ilyen hatásköre, tehát lényegesen több, legalább öt-nyolc szervezettel fog csökkenni azon szervezetek száma, ahol nem kell majd foglalkozni ezekkel az ügyekkel. Nyilván ez önmagában hordoz egyfajta költséghatékonyságot.

Szerettem volna neki elmondani, hiszen minden hozzászólásában azt tapasztaltam, hogy a szabályszegőket védi. Láthatjuk a való életből, hogy mit jelent a liberális ejnye-bejnye, és hová vezetett a törvények között a rendőrségi és az oktatási törvény liberalizációja, és már példákat nem is mondok erre, hiszen elhangoztak ma bőven ilyenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Dorosz Dávid képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen. Tóth József képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni. Azt kérdeztük, hogy van-e a költségekre vonatkozóan hatástanulmány. Elvileg az önök által meghozott új jogalkotási törvény is előírja a hatástanulmányokat, előírja azt, hogy valódi, pontos, előre kiszámított adatok alapján vitatkozzunk, ne pedig ködszurkálást folytassunk, mert így, adatok híján nem tudjuk előre eldönteni azt, hogy ezek milyen költségekkel fognak járni. Egy költséget tudunk, ezt a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka többször is kifejtette, hogy 8000-8500 forintjába kerül egynapi fogva tartás egy fogva tartottra, ezt tudjuk. Az önök javaslata alapján valószínűsíthetően több lesz a fogva tartott, éppen ezért valószínűsíthetően több költséggel fog járni a fogva tartás miatt az állam számára.

Ami pedig a különböző politikai felhangokat illeti, ne velünk hadakozzon, hanem vegyen egy kunczegáboros vudubabát és szurkálgassa otthon. Ami pedig az oktatási törvényjavaslatot illeti, talán kérdezze meg Pokorni Zoltán képviselőtársunkat, ő majd pontosan el fogja mondani, hogy mi a probléma ezzel a törvényjavaslattal.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bárándy Gergely képviselő úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én egyetlenegy érdemi választ hallottam, egyetlenegyet az egész vitában kormánypárti oldalról, ami az ellenzék kérdéseire próbált valamilyen választ adni, az épp az imént Tóth József képviselő úr válasza volt, van, aki egyetért vele nyilván, van, aki nem, de legalább válasz volt. Mástól ilyet, az a baj, hogy nem hallottam.

Viszont Tóth képviselő úr az előző felszólalásában - és én ezért kértem szót - úgy kezdte, hogy egyfajta zárszóként kívánja ezt mondani. Úgy gondolom, hogy ameddig ebben a mai vitában eljutottunk, ez a Fidesz részéről nem lehet egy adekvát felvetés az én meglátásom szerint, hogy zárszót kellene mondani, ugyanis eddig a kérdéseinkre nem kaptunk önöktől választ, még csak meg sem próbálták, hogy ezt megadják. Én azt értem és látom, bár az elnök úr az előbb megrótt érte, hogy az a helyzet, hogy én azt gondolom, ennek helye van egy vitában ezt elmondani, úgy látom és úgy gondolom, hogy ügyesen felolvasták azt, amit önöknek leírtak. Ez kétségtelen tény. Az is tény, hogy ennek minden mondatában vagy legalább minden második mondatában szerepelt a rend, ahogy egyébként ez önöknél szokott lenni. Természetesen a vitában volt két gyakorló polgármester is, elmondta, hogy nála ez hogy van, ő már csak tudja (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.), hiszen az ő településen hogy van, ez egy állandó vitaeleme, egy állandó vitaeleme az önök... Nézzék, ez így van, attól ez még tény. Nem tudom, mit kiabál be, képviselőtársam, szóljon hozzá, legyen szíves, és akkor legalább megpróbálhatna választ adni egy-két kérdésre. Örülnék annak, ha ezt megtenné, de sajnos így, ilyen távolról bekiabálva nem értem és nem hallom, amit mond.

Elmondták azt is a képviselőtársaim, hogy mindez a gyors és eredményes eljárás érdekében történik, továbbá gépiesen ismertették a törvényjavaslat egy-egy részét, amit kiosztottak önökre, képviselőtársaim. Ez a helyzet sajnos. Azt azért hadd mondjam, hogy ez nem az önök dolga lenne egyébként, hanem az államtitkár úré, aki az expozéjában ismerteti a törvényjavaslatot. Ezt meg is tette. Tehát hogy önök újra felolvassanak egy-egy részt belőle anélkül, hogy egyébként bármi érdemi értékelést vagy indoklást ehhez fűznének, én azt gondolom, hogy felesleges. Tehát ezért valóban kár itt ülni. Ez tény, és ezzel egyetértek.

Azonban még egyszer mondom, egy olyan érdemi mondat nem volt, amikor esetleg felnéztek volna az előre megírt papírjukból, és választ adtak volna esetleg azokra a felvetésekre, amelyeket akár LMP-s, akár jobbikos, akár MSZP-s képviselőtársaim felvetettek.

Ami számomra még rosszabb ennél, hogy az államtitkár úr úgy követte végig a vitát, hogy egyetlenegyszer nem érezte úgy, hogy szükséges lenne beleavatkoznia vagy beleszólnia. Úgy hiszem, hogy igaza van Szabó Timea képviselőtársamnak, amikor nehezményezi azt az eljárási rendet és módot, hogy a kormány képviselője tökéletes passzivitást mutat a teljes vita során, majd a zárszóban elmondja azt, amit gondol, és a Házszabálynak megfelelően természetesen ezután már arra reagálni nem lehet. Tehát nem azt a módszert választja, hogy mond valamit és azt egy ellenzéki képviselő kritikával tudja illetni, hanem kivárja a zárszót, addig nem mond semmit, utána majd mond valami kinyilatkoztatást. Feltételezem azt, ami ilyenkor szokott lenni, hogy majd megköszöni az államtitkár úr a hozzászólásokat, elmondja még egyszer azt, hogy a bűnözőket meg kell büntetni és a Fidesz a rend pártján áll, és ezért kéri a javaslat támogatását.

Azt gondolom, hogy szerencsésebb lenne, ha inkább beszállna az államtitkár úr a vitába és a rengeteg felvetésre, amit tettünk, több órányi felvetésre, amit tettünk vagy legalább azok egy részére reagálna az államtitkár úr, vagy reagálna bárki más a fideszes képviselőtársaim közül, és nemcsak azt mondaná el, amit leírtak neki, nemcsak a törvényjavaslat egy-egy részét gépiesen ismertetné, mondaná el még egyszer, hogy a rend milyen fontos, hanem azokra az érdemi szakmai és politikai felvetésekre, amelyeket tettünk, mondana valami érdemit. Én úgy hiszem, hogy addig hiba az a mondat, amit elmondott Tóth képviselőtársam, hogy mintegy zárszóként kíván valamit elmondani.

Kérem önöket, hogy ne zárszóként mondjanak valamit. Az államtitkár urat is arra kérem, hogy ne zárszóként mondjon valamit. Mondjon valamit most, amire reagálni tudunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Dorosz Dávid képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen. Csak két dolgot szeretnék hangsúlyozni, és szeretném kérni egyrészt az államtitkár úr, illetve a minisztérium, illetve a kormánypárti többség támogatását azon javaslataink megfontolása és támogatása végett, amelyek egyrészről az áldozatok megsegítését szolgálják, és nagyobb jogosítványokat és nagyobb erőforrásokat biztosítanak egyrészt az áldozatoknak, másrészt az áldozatvédelmi szolgálat számára.

Másrészt szeretném még egyszer nagyon hangsúlyosan hangsúlyozni azt, hogy a mediáció mint intézmény nagyon jól bevált a büntetőeljárásban a bűncselekmények kapcsán is, nem látunk egyetlenegy olyan racionális indokot, hogy a sokkal súlyosabb, sokkal nagyobb károkat okozó cselekményeknél alkalmazzuk a mediációt, itt pedig nem alkalmazzuk. Ez olcsó és hatékony módszer, éppen ezért szerintünk meg kellene fontolni azt, hogy ezt mindenképpen bele kell venni a szabálysértési törvénybe. Ez nagy hiányossága volt az eddigi szabálysértési törvénynek is, és nagy hiányossága ennek a javaslatnak is, de még nem késő, hogy ezt pótoljuk.

Nagyon sok olyan eset bizonyítja a mediáció sikerességét, amelyben az áldozatok valódi kárpótlást és valódi megbékélést találtak annak során, ahogy az elkövetőkkel kapcsolatba kerültek, és az elkövetők tudták rendezni azokat a problémákat, amelyeket okoztak, és közvetlenül és gyorsan kárpótlást kaptak az áldozatok.

Úgy gondoljuk, hogy egy olyan büntetőpolitikát kell folytatni, ami a tettesek mellett egyre nagyobb hangsúlyt helyez az áldozatokra is, és egyre nagyobb figyelmet fordít az áldozatokra is. Ennek alapján kérem, hogy majd a módosító javaslatainkat fontolják meg, illetve támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. képviselő úr. Tamás Barnabás képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

TAMÁS BARNABÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem akartam már hozzászólni, de mivel itt megszólíttattak a polgármesterek, azért annyi engedtessék meg, hogy nyilván valami oka van annak, hogy ezekben a padsorokban, a Fidesz padsoraiban sokkal több a polgármester, mint a másik oldalon, és valamivel többször is találkozik azokkal a problémákkal, amelyek a szabálysértési rendben vagy törvényben előjönnek. És az is nyilvánvaló, hogy többet is tud róla, és többet is tesz érte.

(20.00)

Én elhiszem, hogy nagyon szépen el lehet mondani azt, hogy mennyire fontos most, hogy a szabálysértési törvény a hajléktalanokkal foglalkozzon. És akkor, amikor tehetett érte a képviselő úr is, mit tett érte? Mit tett érte, hogy több legyen? Mi legalább megpróbálunk tenni valamit érte, és megpróbáljuk azt, ami eddig nem történt meg, valamint ugyancsak azt, hogy nem felolvasva, amit leírtak nekünk, és elmondva azokat a kérdéseket is, és válaszolva azokra a kérdésekre is, amelyek nyilván izgatják ma a közvéleményt, ez pediglen az, hogy ha kellőképpen megbüntetjük azokat az embereket, akik nem tudnak ebbe a társadalmi rendbe beilleszkedni, akkor az jó lesz.

Azért kell megszigorítani ezeket a szabályokat, azért kell ezeket a törvényeket megszigorítani, hogy igenis legyen rend ebben az országban. Nekem nincs leírva az, hogy azt kell mondanom, hogy rend. Hanem inkább azt szeretném mondani, gyakorló polgármesterként idestova már ötödik ciklusomban, tehát azt hiszem, azt kell tennünk, hogy egy településen ne csak beszéljünk a rendről, és ne csak azt vegyük észre, hogy hajléktalanok vannak, hanem azt is vegyük észre, hogy igenis biztonságban élnek az ott élő becsületes, magyar állampolgárok, és ezért kell ez a szabálysértési törvény.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Steiner Pál képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr! Nyugodtan tegye föl, képviselő úr.

DR. STEINER PÁL (MSZP): (A képviselő felteszi a mikrofont.) Köszönöm szépen, elnök úr, az irántam való jóindulatát.

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr. Kérem képviselő úr óráját visszaigazítani.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Gondolom, rám gondolt, amikor tette ezt a megjegyzést. Nagyon szívesen beszámolok polgármester úrnak - mert elvileg az etikett szerint mi kollégák leszünk most már életünk végéig, akár megválasztottak bennünket, akár nem ebben a ciklusban -, hogy mit tettem én annak idején 2002-2006 között.

Rendszeresen ételt osztottunk, évente nyolc-tíz alkalommal. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ezt mi is megtesszük!) Biztosítottunk egy olyan ellátószolgálatot, amely a hajléktalanoknak élelmiszerrel való ellátást biztosított. Szerződést kötöttem Iványi Gáborral és Vecsey Miklóssal, annak érdekében, hogy a hajléktalanok megfelelő ellátásban részesüljenek. Az önkormányzat mellett a József nádor téren hajléktalanszállást működtettünk, ahol családi körülmények között éltek. És sorolhatnám tovább ezeket az eszközöket.

Szeretnék önnek beszámolni arról, hogy mit nem tettünk soha. Soha nem küldtük rájuk a közterület-felügyelőket. Soha nem küldtük rájuk a rendőröket. Soha nem nyomtuk tele hipós vízzel a telefonfülkét, hogy ne tudjon az aluljáróban a telefonfülkébe befészkelni a hajléktalan, amikor mínusz 10 van kint. Ilyeneket nem tettünk.

Ha ön szerint az a rend, hogy erőszakkal fel kell lépni az elesett emberekkel szemben, akkor valóban, mi soha nem fogunk egyetérteni. Ha ön szerint az a rend, hogy azok, akik e társadalomban megtehetik, erősek, gazdagok, tudnak segíteni, azok segítenek az elesetteknek, akkor egészen bizonyos, hogy partnere leszek önnek mindaddig, amíg a legkisebb szerepem is van a hazai közéletben. Ez köztünk a filozófiai különbség, és ez a társadalmi különbség is.

Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Polgármester Úr! Nem az a probléma, félre ne értsenek engem, én ezt egy ilyen színházi elemnek mondtam, hogy mindig van, és mindig ezzel a szöveggel, hogy polgármesterek megszólalnak, sőt, helyes, azért választották meg őket képviselőnek, hogy hozzászóljanak a vitához. Én is egyetértek ezzel.

De én úgy hiszem, hogy érvként az, hogy önök polgármesterek, önök látják, önök tudják, hogy ez probléma, és rendet kell tenni és szigorúan kell fellépni, azt gondolom, hogy nem elégséges érv. Ugyanis egy szót nem szólnak arról, hogy ezt szakmai szempontból milyen módon lehet megtenni, milyen módon kívánják megtenni, és ehhez képest az ezzel szemben támasztott ellenzéki érvek miért nem helytállóak, hanem mégis miért jó az, ami önök mondanak.

Magyarán, én azt kifogásolom önöknél, hogy csupán a tapasztalatokról, a rosszról beszélnek, arról beszélnek, hogy ezt meg akarják oldani, ami helyes egyébként önmagában, hiszen valóban, ezeket a problémákat kezelni kell, csak éppen azt nem mondják el, hogy pontosan hogyan. Tehát azt gondolom, egy parlamenti vitához bizony hozzátartozik a szakmai érvelés is, és ezt is valakinek meg kellene tenni, és a szakmai ellenérvekre szintén kellene valakinek szakmai szempontból is válaszolni. Itt helye van a politikai vitának, helye van a példáknak, de helye van a szakmai érvelésnek is. Ha ebből a háromból bármelyik hiányzik, akkor úgy gondolom, hogy nem járunk jó úton, és én ezt tettem szóvá.

Értem én a példákat, értem én, hogy rendet kell tenni, de ezek olyan általános megfogalmazások, mint hogy a gazdaságot rendbe kell tenni, meg az egészségügyet rendbe kell tenni. Csak fölmerül a kérdés, hogy igen, csak aztán hogyan. S ha mondanak egy megoldást, és arra mondanak egy komoly ellenérvet, és azt nem tudják cáfolni, az szerintem baj, és én ezt rovom fel önöknek. (Az elnök csenget.) Én azt szeretném, ha ezt megtennék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót államtitkár úrnak.

Parancsoljon!

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azzal kezdem, hogy köszönöm azoknak a bizottságoknak a munkáját, amelyek megtárgyalták a törvényjavaslatot, köszönöm a támogatásukat, hiszen általános vitára alkalmasnak tartották, és az itt megszólaló képviselőtársaim erről a tisztelt Országgyűlést tájékoztatták.

Köszönöm a Fidesz-KDNP-frakciószövetség megszólaló képviselőinek, hogy hozzászólásukban támogatták a törvényjavaslatot, elemezték és értékelték a szabálysértési törvényjavaslat intézményrendszerét, az eljárást, az eszközrendszerét, megértették a céljait, és egyetértettek abban, hogy ez a szabálysértési törvényjavaslat fontos eszköz lesz a közrend és közbiztonság megerősítésében.

Külön örülök annak, hogy megértették azt a nagyon fontos momentumot, amit az expozémban többször is kiemeltem, nevezetesen azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a célja a megelőzés, a jogsértések megelőzése, ennek a törvényjavaslatnak a célja a törvénytisztelő emberek védelme, és ennek a törvényjavaslatnak nem az az elsődleges célja, hogy büntessen a hatóság, hanem a megelőzés, és még egyszer mondom, a törvénytisztelő emberek védelme.

Köszönöm azt, hogy a hozzászólásaikkal megerősítették azt, hogy a kormány javaslata helyes úton jár, helyes eszközöket alkalmaz, és az elhangzott személyes példákat is felsorakoztatva szálltak síkra ennek a törvényjavaslatnak a támogatása érdekében.

Ami az ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását illeti, én köszönöm, hogy kifejtették a véleményüket. Arra nem kívánnék reagálni, két ellenzéki képviselőtársam is szóba hozta, hogy mikor illene megszólalni, meg milyen eljárásrendet kellene képviselni a kormány képviselőjének. Én úgy gondolom, hogy ez a mi kompetenciánk, ezt tessék ránk bízni, és én köszönöm egyébként, hogy ezzel is törődnek. (Dr. Bárándy Gergely: Persze, nem kell a vitában részt venni!)

Ami az érdemet illeti, egyrészt elhangzott Szabó Timea képviselő asszony részéről, aki most jelenleg nincs jelen a teremben, hogy mondjuk már meg, hogy mitől olcsóbb, mitől hatékonyabb, mitől költséghatékonyabb - szó szerint ezt a kérdést tette föl -, tehát hogy mitől költséghatékony az új törvényjavaslat szerinti eljárási rend.

Köszönöm Tóth József képviselőtársamnak, hogy már ő maga is nagyon sok elemét ennek a költséghatékonyságnak felvillantotta, de engedjék meg nekem, hogy én is utaljak arra, hogy egyrészt az eljárási idő jelentős mértékben lerövidül, 30 nap alatt be kell fejezni az eljárást. A jelenlegi eljárás 6-7 hónap. Nagyon fontos az, hogy egyszerűsödik az eljárás, és nagyon fontos új elemeket is fölsorakoztat a törvényjavaslat, ami az azonnali elbírálást is lehetővé teszi. Erre én az expozémban utaltam. Nagyon fontos az, hogy ha bírságot szab ki a hatóság, akkor azt a bírságot a jelenlegi rendszernél hatékonyabban végre lehet hajtani, hatékonyabban be lehet hajtani.

Kritika hangzott el az ellenzéki képviselőtársaim részéről az úgynevezett "három csapás" elem bevezetését illetően.

(20.10)

Hadd utaljak arra, és hadd hívjam fel az ő figyelmüket arra, hogy egyrészt az elzárás lehetővé tétele olyan szabálysértés esetén, aminél egyébként nem lehetne elzárást alkalmazni, de két korábbi esetben 6 hónapon belül jogerősen megállapították a felelősségét, szeretném aláhúzni, ez lehetőség a hatóság számára. Ez lehetőség. Ez nem kötelező intézmény, ez lehetőség.

Ami pedig a közlekedési szabálysértések esetén a jogosítvány elvételét illeti, hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy e tekintetben is világosan fogalmaztunk. Hadd hívjam föl a figyelmet arra, hogy a közlekedésbiztonság területén nagyon sokat kell tenni. Nagyon fontos lépések történtek ennek érdekében az elmúlt időszakban, történtek egyébként korábban is e tekintetben az önök kormányzása alatt is. Úgy gondolom, és vagyok annyira bátor, hogy kijelenthetem, hogy a közlekedők biztonsága, a közúti közlekedés biztonsága, annak javítása nemzeti érdek. Ez egyébként egybeesik az uniós kötelezettséggel is, hiszen az Unió 2001-ben kiadott Fehér könyve alapján 2020-ig 50 százalékkal kell csökkenteni a halálos közlekedési balesetekben elhunytak számát. Úgy gondolom, hogy e tekintetben soha nem tudunk eleget tenni, és mindig többet kell tenni ennek érdekében, mint amit tegnap tettünk. Tehát ez a terület azért annyira érzékeny, és azért kell a meggyőzésen túl ilyen súlyos szankciórendszert is igénybe venni, mert ez is közrejátszhat abban, hogy javítsuk a közúti közlekedésben, egyáltalán a közlekedésben részt vevők biztonságát.

Kérem önöket, kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ezt az érvet értsék meg, és kérem önöket, ha önök is úgy gondolják, hogy fontos érdek a közlekedés biztonságának javítása, akkor ezt a rendszert, ezt az új intézményt támogassák.

Ami pedig a vitát illeti, úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy itt a parlamentben elhangozzon minden olyan érv, amit a képviselőtársaim, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról fontosnak, relevánsnak tartanak. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy nyitottak vagyunk a tekintetben, hogy a lehető legjobb törvény szülessen meg azoknak a céloknak a mentén, amelyeket a kormány megfogalmazott. Hadd utaljak arra, hogy ez a kormány azért kapott ilyen nagyarányú fölhatalmazást, azért fogalmazták meg az emberek a közrend, közbiztonság iráni igényt ilyen markánsan, mert a korábbi időszakban, akár a 2002-2010 közötti nyolc esztendőben ezek az értékek nagymértékben leromlottak. Romlott az emberek szubjektív biztonságérzete, sok olyan jogsértést követtek el az emberek kárára, amelyek alapján azt követelték, hogy az állam hatékonyabban lépjen föl, szigorúbb, erősebb törvényeket alkosson a parlament annak érdekében, hogy ezek a szabályszegések megszűnjenek.

Hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy 2008-ban Sajóbábony képviselő-testülete és tisztségviselői az akkori parlamenthez és az akkor parlament elnökéhez fordultak konkrétan azzal a kéréssel, hogy szigorúbb törvényeket alkossanak a szabálysértések területén. Leírták azt, hogy nem elfogadható az, hogy a terményt nem az takarítja be, aki azért megdolgozott, nem elfogadható az, hogy addig, amíg valaki elmegy a templomba istentiszteletre vagy misére, és amikor hazamegy, feltörve találja a lakását, a termést vagy a füstölőből a kolbászt vagy a szalonnát, a sonkát elviszik, és ezért semmiféle szankció nincs. Tehát ezt az igényt már korábban megfogalmazták az emberek, a parlamenthez is eljuttatták ezt az igényt, még egyszer mondom Sajóbábonyt példaként, de hivatkozhatom... (Dr. Bárándy Gergely közbeszól.) Köszönöm, képviselő úr, hogy meghallgat, én végighallgattam önt, bár ön terhemre rótta föl, hogy nem reagáltam, de úgy gondolom, a parlamentáris szabályok szerint ezt így illik megtenni.

Tehát még egyszer mondom, és utalnék arra, hivatkoznék a 2010. májusi ózdi nemzeti konzultációra, ami a közbiztonság érdekében zajlott, és a közbiztonság megerősítése volt a célja. Az ott jelen lévő polgárőrök, polgármesterek, köztisztviselők, kisebbségi önkormányzati vezetők, egyházi vezetők szinte egybehangzóan kérték azt, hogy a kormány ezeken a területeken erősebb törvényt alkosson. Úgy gondolom, és ez is elhangzott, hogy az elmúlt év augusztus 19-én hatályba lépett szabálysértési törvénymódosítás, ami a tulajdon elleni szabálysértések elzárással való szankcionálását lehetővé tette, és a bírósági titkár eljárását lehetővé tette, mind a két döntés bevált. Hiszen jelentős mértékben csökkent az ilyen jogsértések száma, és fölgyorsult a döntéshozatal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Steiner Pál képviselő úr szavaira is reagáljak, aki a hajléktalanokkal kapcsolatos korábbi vitából a fideszes képviselőtársaimnak a jelenleg hatályos törvényhez benyújtott módosító indítványát idézte föl, és annak intézményrendszerét elemezte, illetve saját tapasztalatait mint kerületi polgármester osztotta meg újra velünk. Abban az ötórás vitában én is részt vettem, itt voltam végig, és aktívan reagálva vettem ebben részt. Úgy gondolom, fontos elmondani, hogy a hajléktalanok tekintetében közérdek az, hogy senki ne fagyjon meg az utcán. Ennek érdekében a kormány a Fővárosi Önkormányzattal, az érintett kerületi önkormányzatokkal együttműködve hamarosan olyan menedékpontokat ad át Budapest területén, amelyek lehetővé teszik, hogy minden hajléktalan számára, aki együttműködik ezekkel az intézményekkel, jusson fedél, minden hajléktalan szálláshoz tud jutni, de persze, be kell tartani a szabályokat, mert úgy gondolom, állampolgári jogegyenlőség van, és a törvények mindenkire kötelezőek. Tehát szeretném elmondani, hogy egyrészt humánusan, emberségesen, de törvénytisztelően kell ezeket a kérdéseket is megoldani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy eredményes vitát folytattunk le, eredményes általános vitáját folytattuk le a szabálysértési törvényjavaslatnak. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy olyan törvényt fogadjunk el, amely valóban azokat a célokat jól szolgálja, amelyeket a jogalkotó e tekintetben megfogalmazott. Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy mód van természetesen módosító javaslatok beadására. Erre hétfő estig van tudomásom szerint lehetőség. Azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy aki úgy gondolja, hogy a módosító javaslatokkal a vitában elhangzott érveinek megfelelően szeretne hozzájárulni a törvényjavaslat még jobbá tételéhez, az ezt megteheti.

Még egyszer köszönöm szépen a figyelmüket, köszönöm a támogatásukat, és köszönöm azt, hogy hozzászólásaikkal segítették a vitát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom. Lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében 2011. november 21-én, hétfőn kerül sor. De felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ekkor képviselői felszólásokra már nem lesz lehetőség.

Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának négynapos ülését 2011. november 21-én 13 órára összehívom.

Megköszönöm ötnapos munkájukat. Köszönöm a tisztelt Ház munkatársainak a segítségüket, köszönöm a jegyzőkönyvvezetést.

Az ülést bezárom. Szép hétvégét kívánok mindenkinek. Isten áldjon valamennyiünket!

(Az ülés 20 óra 19 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

24281 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 29. ülésnapja 2011. november 18-án, pénteken 24282