Felszólalás adatai

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002. október 29-31. között került sor a "Docete - bencések a magyar oktatás és nevelés szolgálatában" című nemzetközi konferenciára, amelyet abból az alkalomból rendezett a Pannonhalmi Bencés Főapátság, hogy a magyar bencés szerzetesek immáron 200 éve foglalkoznak szervezett iskolai formában történő középfokú oktatással.

A konferencián a meghívott vendégek mellett részt vett a jelenleg működő és egyébként rendre remek eredményeket elérő két bencés gimnázium, a pannonhalmi és a győri gimnázium tanári kara. A konferenciát megnyitó Egon Kapellari grazi püspök kiemelte, hogy Európának olyan keresztény elitre van szüksége, amely miközben a realitás talaján áll, képes felelősséget vállalni a békéért, a toleranciáért és az irgalmasságért. Elhangzott, hogy miközben a rendszerváltoztatás utáni Magyarország kénytelen szembenézni a hatalom, a szabadon választott közösségek, valamint az erkölcs kérdéseivel, nem mondhat le arról az optimizmusáról sem, hogy az élet igazi szépségét az a felelősség adja, amely az egyén és a különféle emberi csoportok számára a problémamegoldás kihívásában mutatkozik meg.

A konferencián történelmi visszapillantást lehetett meghallgatni a rend létrejöttének körülményeiről és sajátosságairól. Az előadók kiemelték a bencés Regula fontosságát, amely eredendően ugyan arra hivatott, hogy a szerzetes közösség életét szervezze, de bölcsességével és kiegyensúlyozottságával nagy segítséget nyújthat a pedagógiai gyakorlatban is.

Bár az 1802-ben Magyarországon visszaállított rend fő munkaterülete a tanítás volt, a konferencia címadó felszólítása, a "docete! - tanítsatok!" is a visszaállító császári bullából való, ennek ellenére a bencések mégsem váltak kizárólag tanító renddé. Az iskola a világgal való találkozás és a világért végzett munka helye lett a számukra. Az, ami az 1802-es visszaállítással elindult, szinte töretlenül fejlődött és gyarapodhatott 1948-ig.

Az iskolák kommunista államosítása jelentette az első komoly megrázkódtatást. Ezt követően pedig a közösségnek mindent meg kellett tennie a szinte csodával határos módon megmaradt két iskola belső szabadságának és szellemi nyitottságának megőrzéséért. Egyébként 1948. június 16-án történt meg a katolikus iskolák államosítása, ekkor a pannonhalmi gimnáziumot el is falazták a pannonhalmi főmonostortól, a bencés rend múltját feldolgozó mintegy 40 méteres fotómontázst pedig leszedték. Az intézet új nevet kapott, ez pedig Pannonhalmi Állami Gimnázium volt. A régi diákok legnagyobb részben természetesen elmentek, az újakat pedig a környező falvakból toborozták.

A püspöki kar 1950 augusztusában írt alá egy megállapodást az állammal, és ennek keretében nyolc katolikus gimnáziumot visszaadtak az egyház, illetve a régi fenntartók számára, és Pannonhalmán is újraszerveződhetett a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, amellett hogy a bencések visszakapták egykori győri intézményüket is. Ezekbe az intézményekbe egyébként nagyon sok osztályidegen családból származó gyermek is jelentkezett, mert máshová nem vették fel őket.

Az 1956-os forradalom hónapjaiban talán csak a pannonhalmi volt az egyetlen gimnázium az országban, ahol végig rendszeres tanítás volt. Ennek ellenére az iskola akkori igazgatóját, Söveges Dávidot 1957 márciusában lefogták, súlyosan bántalmazták, majd két évi börtönre ítélték. 1961-ben, az ötéves évfordulón egyfajta összeesküvésről szerzett hírt az Állami Egyházügyi Hivatal, és ennek következményeként a főapátnak az igazgatót, valamint több bencés tanárt el kellett küldenie Pannonhalmáról.

Aztán 1989-ben, a rendszerváltoztatáskor felgyorsultak a politikai események, az országban az összes szerzetesrend működési jogot kapott - a negyvenévi pusztai vándorlás a végéhez ért. A bencés rendnek, Istennek hála, nem kellett elölről kezdenie mindent, azonban a külső társadalmi és a belső, jelentős szociológiai változásokat mégsem lehetett figyelmen kívül hagyni. A rend létszáma majdnem egyharmadára esett vissza, jelenleg körülbelül százhúsz szerzetes tartozik a magyar bencés kongregációhoz, és egy részük nem él Magyarországon. Természetesen a bencések is benyújtották a visszaigénylést az összes ingatlanjuk tulajdonjogára, ugyanakkor tudni kellett, hogy a két világháború között jogilag nem tisztáztak pontosan mindent, ez főleg az iskolák épületeinek a visszakapásakor jelentett problémát.

A bencés rend tehát folytatta munkáját, folytatta a munkáját egy szabad országban, mégpedig ennek a szabad országnak a szolgálatában. A bencés diákok valódi közösséget alkotnak, létre is hozták a Bencés Diákszövetséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásom elején említett konferencia nemcsak történelmi visszatekintést adott, hanem a bencés múlt teljes spirituális örökségét alapul vevő, közös gondolkodás keretében azt próbálta mérlegelni, hogy e két évszázad pedagógiai hagyományából mi az, amihez ragaszkodni kell és érdemes, és mi az, ami megújulásra szorul, mert bizonyosan e kettő egyensúlyából születik majd meg a XXI. század bencés iskolája Magyarországon. Én azt kérem, figyeljünk rájuk, támogassuk őket, és számítsunk rájuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)