Készült: 2024.05.15.22:08:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

267. ülésnap (2013.04.09.), 136. felszólalás
Felszólaló Csóti György (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:44


Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az 1920-as trianoni békediktátum következtében 3,4 millió magyar került idegen fennhatóság alá az utódállamokban, közel fele az új magyar határ mentén egy tömbben. Ezeken a területeken ma mindössze 2,5 millió magyar él a 2001-es népszámlálás alapján, ugyanakkor a többségi nemzetek lélekszáma a két-háromszorosára nőtt az elmúlt kilenc évtized alatt. A magyarok részaránya az elcsatolt területeken a helyi lakossághoz viszonyítva a Felvidéken 30 százalékról 10 százalékra, Kárpátalján 31-ről 12-re, Erdélyben 32-ről 20-ra, a Délvidéken 28 százalékról 14 százalékra csökkent. Mindez látszólag betudható a kényszerű elvándorlásnak, erőszakos asszimilációnak, kitelepítéseknek, tömeggyilkosságoknak, amelyek 1920 és 1990 között történtek.

Azt hittük, a rendszerváltozások után, az euroatlanti integráció kiteljesedését követően mindez megszűnik. Nem így történt. 1991 és 2001 között több mint 300 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. A harmadik évezred első évtizede sem hozott változást, ez a tendencia folytatódott, a pontos adatok még nem ismeretesek.

A fenti állítás másik igazolásául a szomszédos országok elmúlt években folytatott kisebbségpolitikájának elemzése szolgál. Általánosságban megállapítható: a többségi nemzeteknek csak addig van szükségük a magyarokra, amíg a belpolitikában olcsó ígérgetésekkel koalíciós partnernek megnyerik, vagy külpolitikai megfontolásokból jó bizonyítványt akarnak felmutatni a nemzetközi közösségek felé.

(16.20)

Amint nincs rájuk szükségük, ejtik őket, és az ígéreteket azonnal visszavonják. A kis lépések politikája tehát nem hozott semmi érdemleges eredményt, a külhoni magyarság porlik, mint a szikla.

Mi a megmaradás feltétele? Az anyanyelv korlátlan használata az élet minden területén a születéstől a halálig, a nemzeti kultúra ápolásának és gyakorlásának joga külső feltételek nélkül, egyenrangú állampolgárság az adott országban, pénzügyi és gazdasági függetlenség. Európai uniós szóhasználattal: a szubszidiaritás elvének a biztosítása. Miután egyik szomszédos országban sem ismerik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja a szülőföldön boldogulásukat és fennmaradásukat. Tényleges, tehát nem olyan, mint Petru Groza korában a Magyar Autonóm Tartomány Erdélyben. Teljes körű, vagyis személyi elvű, kulturális és területi autonómia valamelyik formája vagy ezek kombinációja. Csak ezáltal biztosítható ugyanis az önrendelkezés a szórványban és a tömbben élőknek egyaránt.

Kérdés: milyen alapon adható meg ez a jog a kisebbségben élőknek? A Lajtától nyugatra és a Kárpátokról északra számos helyen megoldották az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét személyi elvű, kulturális vagy területi autonómia biztosításával. Világossá kell tenni, hogy az őshonos magyar nemzeti közösségeknek is alanyi jogon jár az önrendelkezés az utódállamokban. Születésük helye adja meg ezt a jogot. Ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázadokon át. Falvakat, városokat építettek, gazdag kultúrát teremtettek, és vérükkel védték azt a földet, ahol ma is élnek. Joguk van tehát a nemzeti identitásuk megmaradásával, megtartásával szülőföldjükön teljes életet élni. Ezt a jogot számos európai irányelv, Európa tanácsi ajánlás és a volt szovjet érdekszférán kívüli területeken kialakult gyakorlat igazolja.

Ezért kell és ezért jár az autonómia az elszakított nemzetrészeknek. Ennek biztosításához kérem tisztelt képviselőtársaim hozzájárulását, mindenki a maga területén, mindenki a maga lehetősége szerint.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai