Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti audiovizuális archívumról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/12630. számon, az informatikai bizottság ajánlását pedig T/12630/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, tizenöt perces időkeretben.

KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy azzal kezdjem, örömömre szolgál, amiért annak ellenére, hogy ilyen késői órában kerül erre sor, egy olyan törvényjavaslatot vitathat meg ma a tisztelt Ház, amely egy teljesen új közgyűjtemény megalapítását teszi majd lehetővé Magyarország számára.

A kormány nevében mint informatikai miniszter azt a javaslatot terjesztettem a tisztelt Ház elé, hogy alkosson törvényt a nemzeti audiovizuális archívumról. A nemzeti audiovizuális archívum fő célja, hogy digitális formában tárolja a hazai televíziókban és rádiókban bemutatott, magyar gyártású műsorszámokat. Gyűjtési filozófiája, feldolgozási rendszere a nemzetközi gyakorlatnak felel meg. Minden ország a saját nemzeti gyártású műsorszámait gyűjti, a feldolgozás pedig az Európai Unióban elfogadott szabványok szerint történik.

A szolgáltatási modell azonban, amit mi javasolunk, nemzetközi összehasonlításban is úttörő, mert miközben a leíró adatok nyilvánosan elérhetőek lesznek az interneten keresztül csakúgy, amint ez jellemző minden ilyen típusú adatra, a mi javaslatunk szerint az iskolák, könyvtárak és közgyűjtemények számára lehetővé válik a távoli hozzáférés magukhoz a műsorszámokhoz is.

Mindig is hangsúlyoztuk, itt, a tisztelt Házban is elmondtam, a kormányzatnak kiemelt felelőssége, hogy megismertesse és a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával lehetővé tegye polgárai számára az információs technológiák használatát. Tehát engedjék meg, mielőtt a nemzeti audiovizuális archívumról szóló javaslatra rátérnék, két dolgot hadd emeljek ki a hozzáférés, a felhasználás köréből.

A kormány a hozzáférés biztosítása és a felhasználás lehetővé tétele céljából elindította a közháló- és az e-Magyarország programot. A közháló, amely a XXI. század új közműve, ennek célkitűzése, hogy segítségével az ország valamennyi településének közintézménye elérhesse a digitális világhálót, az internetet. A közháló egy olyan hálózat, amely a széles sávú internetelérés elterjesztését, ezáltal a gyorsabb és jobb minőségű közcélú adattovábbítást jelenti az ország egész területén. A közháló révén bármely településen az állampolgárok korszerű formában, és ami nagyon fontos, azonos minőségben vehetik majd igénybe a közösségi és közigazgatási szolgáltatásokat. A közháló éppen ezért az információs társadalom alap-infrastruktúrája, az információs társadalom kialakulásának feltétele.

Az e-Magyarország pontok révén pedig minden állampolgár egyenlő esélyhez jut az információ megszerzése terén. Az e-Magyarország pontok az ingyenes vagy nagyon kedvezményes internethasználatot teszik lehetővé a közösségi terekben - könyvtárakban, teleházakban, oktatási intézményekben, megyei, ipari és agrárkamarákban, egyházi intézményekben, nyugdíjasotthonokban, illetve klubokban, művelődési házakban, MÁV-pályaudvarokon, egyetemeken -, és az itt létesített végpontok esetében azok is hozzáférhetnek az internethez, akiknek sem az otthonukban, sem a munkahelyükön nincs erre lehetőségük. A kistelepülések speciális helyzetére való tekintettel lehetővé tesszük az internetszolgáltatás összekapcsolását más közellátási feladatokkal, így például a postai szolgáltatásokkal, a kistelepüléseken élők számára is megfizethető áron, a lakóhelyük közelében juthatnak ilyen módon hozzá az internethasználathoz.

Ma már naponta tapasztaljuk azt is, hogy egyre olcsóbb tarifát kínálnak a telefontársaságok és az internetszolgáltatók. Eredményes volt tehát az a törekvésünk is, hogy jelentősen csökkenjenek a világháló elérésének költségei, s elmondhatom, azok az elmúlt hónapokban is tovább csökkentek. Így tehát vagy az e-Magyarország pontokon, vagy az otthoni internetkapcsolat segítségével mind többen érhetik el a világhálót, a világhálón keresztül az információt és a szolgáltatásokat.

Egyre nyilvánvalóbb azonban az is, hogy értékes magyar nyelvű tartalom megléte nélkül nem tudjuk ezeket az eszközöket megfelelő hatékonysággal hasznosítani, azok nem járulhatnak hozzá szellemi gyarapodásunkhoz, kulturális fejlődésünkhöz, nemzettudatunk erősítéséhez. Éppen ezért tárcánk a megalakulása óta kiemelt feladatának tekinti, hogy a magyar nyelvű tartalomfejlesztés támogatását itthon és a határon túl is biztosítsa.

Ennek a gondolatnak a jegyében fogalmaztuk meg a magyar információs társadalom stratégiájában egyik fő irányként a kultúra támogatását, amelynek kapcsán megszületett a Nemzeti Digitális Adattár és a nemzeti audiovizuális archívum megvalósításának a gondolata is. A Nemzeti Digitális Adattár a tudásalapú társadalom, a digitális kor új hálózata, amely nemzeti kultúránk értékeit teszi elérhetővé digitális formában. Elsődleges célja a magyar nyelvű kultúra iránt érdeklődő közösségek igényeinek kiszolgálása, amelyet a magyar nyelvű dokumentumok digitalizálásával, valamint ezen tartalmak jobb elérhetőségének biztosításával teremt meg.

Nemzeti kulturális örökségünk, hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan egyedi forrása, amelynek feltárása, tudományos feldolgozása, megóvása, védelme és közkinccsé tétele, illetve annak a kormányzat rendelkezésére álló eszközökkel való elősegítése elodázhatatlan feladatunk. Ennek megfelelően a jogi szabályozás terén is meg kell tennünk mindazokat a lépéseket, amelyek ezen célok megvalósítását szolgálják.

A magyar kulturális örökség audiovizuális része rohamosan gyarapszik, főként a televíziós műsorszolgáltatás révén terjesztett tartalom növekedése miatt. A NAVA, a nemzeti audiovizuális archívum ennek a közkincsnek a megőrzését tűzte ki célul. Természetesen ez a törekvés nem új keletű. Példaként említem, hogy a Magyar Televízió archívuma, mint kor-, művészet-, kultúr- és televíziótörténeti gyűjtemény, a közszolgáltatás mellett jelenleg nemzeti archívumként is működik. A Híradó szerkesztősége az első adásnaptól minden riportot archivált, ezeket a mai napig őrzi, a riportok szövegeit pedig 1959. január 1-jétől mikrofilmen tárolja.

A televíziós technika folyamatos átalakulása, modernizálása következtében az adásanyagok az évtizedek során többféle film- és videohordozón kerültek az archívumba. A filmes hordozóra rögzített anyagok több mit 13 ezer órányi műsort tartalmaznak, a videohordozón megőrzött anyagok pedig 152 ezer órányit tesznek ki.

(0.00)

A fotógyűjtemény 200 ezer kép- vagy negatívfelvételt őriz. A rádiós és televíziós műsorok azonban illékonyak, nincs és nem is lehet még olyan kiforrott rendszere ezen kulturális értékek és kordokumentumok tárolásának, mint az évszázados múltra visszatekintő könyvtárak esetében. De gondolhatunk a filmtörténet hagyományaira is; mi mindent megtudhatunk például a háború utáni Magyarországról a korabeli híradásokat nézve, hallgatva. Mindannyian ismerjük azt a mondást, hogy a történelmet a győztesek írják. Tudatában vagyunk annak is, hogy csupán a fellelhető kordokumentumok tudományos elemzése teheti lehetővé, hogy adott kor valós értelmezését elnyerjük. Ezért történelmi felelősségünk is, hogy mindent megtegyünk ezen információk archiválásáért és a megfelelő katalógusrendszer kialakítása révén azért, hogy ez az adattár a későbbiekben valóban hasznos forrása legyen a kutatásnak, az oktatásnak, a tájékoztatásnak és akár a szórakoztatásnak is.

Felhasználói oldalról a NAVA elsősorban a közoktatásban és a felsőoktatásban részt vevők, a média szereplői, újságírók, a közélet szereplői, a mozgóképszakma, de tágabb értelemben a nemzeti történelem és kultúra iránt érdeklődők számára jelent eddig el nem érhető forrást. Ezen belül is ki kell emelni az NAVA-nak az oktatás számára nyújtható, főképp az irodalom, a történelem és a médiatárgyak tekintetében kiemelkedő jelentőségű szolgáltatásait.

Javaslatunk szerint a NAVA kettős információs feladatot lát el. Egyrészt számon tartja a magyarországi gyártású és magyar vonatkozású műsorszámok lehető legszélesebb körét, és ezen műsorszámok központi adatbázisát mindenki számára elérhetővé teszi az interneten. Másrészt biztosítja annak technikai hátterét is, hogy az általa archivált műsorszámokat a vonatkozó jogszabályok - elsősorban a szerzői jogról szóló törvény szabta keretek között - tudományos kutatás, egyéni tanulás céljára iskolai oktatás célját szolgáló intézményekben, levéltárakban, kép- és hangarchívumokban, muzeális intézményekben, nyilvános szolgáltatást nyújtó könyvtárakban felállított számítógépes terminálokon bárki megtekinthesse.

A NAVA fontos feladata az általa és a többi audiovizuális archívumban őrzött műsorszámok nyilvántartásának egységes rendszerbe foglalása. A NAVA az első nyilvános magyarországi digitális audiovizuális archívum, amely a magyar országos és a jelenlegi tervek szerint később helyi elektronikus médiában keletkezett és sugárzott magyarországi előállítású műsorszámokat gyűjti, amely ezeket tartalmilag feldolgozza, azaz katalogizálja, digitális formában tárolja, és amely a nyilvános archívum keretein belül a nyilvánosság számára helyben vagy a kutatás és oktatás számára létesített közintézményekben vagy oktatási intézményekben igénybe vehető dedikált hálózaton on-line közvetlenül hozzáférhetővé teszi.

A tervezet fontos része a kötelespéldány-szolgáltatás előírása, amelyen egyrészt a törvény deklarálja azt, hogy a magyar gyártású műsorok a nemzeti kultúra részét képezik, másrészt biztosítja, hogy ezentúl fontos történelmi, politikai vagy kulturális dokumentumok ne semmisülhessenek meg vagy veszhessenek el a köz számára, mint ez a múltban gyakran megtörtént.

A NAVA intézménye egyrészt megold egy fontos nemzeti kulturális emlékezet körébe eső feladatot, nevezetesen a magyar történelem és kultúra mediális reprezentációjának összegyűjtését és megőrzését, másrészt példaként szolgálhat a huszonegyedik századi digitális archívumok és könyvtárak kialakításához. A NAVA a közgyűjtemények körében technológiai szempontból úttörőszerepre vállalkozik, amennyiben a teljes munkafolyamatot - a gyűjtéstől a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételig - digitális formában, hálózati úton végzi.

Sokszor merült fel kérdésként, sőt szinte követelésként is megfogalmazódott, hogy miért csak 2006. január 1-jétől kezdődik az archiválás, és miért csak a Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Magyar Rádió, a TV2 és az RTL Klub műsorait rögzíti. Egyet kell értsek mindazokkal, akik azt szeretnék, ha azonnal minden műsor a televíziózás és a rádiózás kezdeteitől elérhető lenne. Kompromisszumot kellett azonban kötünk céljaink és vágyaink, illetve lehetőségeink között. Ugyanakkor a törvényjavaslatban lehetőséget teremtettünk arra, hogy az audiovizuális örökség tanácsadó testülete javaslatot tehessen a törvény hatálybalépése előtt keletkezett műsorok archiválására, és arra, hogy a törvényben nem szereplő médiumok által készített vagy az akár nem is közvetített műsorszámok archiválásra kerüljenek. A törvényjavaslat emellett lehetőséget teremt arra is, hogy bármely magyar előállítású vagy magyar vonatkozású audiovizuális dokumentumot - tehát televíziós vagy rádiós műsort - archiválni lehessen önkéntes szolgáltatás keretében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Európában egyre több helyen hoznak létre műsorszolgáltatói kötelespéldány-archívumokat. Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában már működik, Finnországban megalapítás alatt áll az ottani társarchívum. A NAVA a magyar nemzeti műsorszolgáltatói kötelespéldány-archívum. Gyűjtőkörébe tartoznak az országos földfelszíni terjesztésű televíziók és rádiók magyar gyártású műsorai. A NAVA olyan az elektronikus műsorok számára, mint az Országos Széchényi Könyvtár a nyomtatott kiadványok vagy a Nemzeti Filmarchívum a magyar filmek számára. Ilyen kötelespéldány-archívum eddig Magyarországon nem létezett. Meggyőződésem, hogy a NAVA felállításával lehetőséget teremtünk utódaink számára ahhoz, hogy minden nehézség nélkül hozzáférhessenek a nemzeti kulturális és történelmi dokumentumokhoz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjen. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Halmai Gábornénak, a kulturális bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A NAVA, a nemzeti audiovizuális archívum a mai napon került megtárgyalásra a kulturális bizottságban, ahol ezt többséggel támogattuk. Azt hiszem, hogy jelentőségéhez képest kis vitát és kis érdeklődést váltott ki, talán éppen azért, amiről miniszter úr is beszélt, hogy egy olyan úttörő jelentőségű intézményről van szó, amelynek ma még csak a szükségét tudjuk megfogalmazni, de a jelentőségét akkor érezzük igazán, ha működésbe lép. A NAVA tehát egy országos gyűjtőkörű közgyűjteménynek minősülő audiovizuális archívum, amely öt magyarországi tévécsatorna és három rádiócsatorna műsorából válogat, egyrészt a magyar nyelven készülő műsorszámokat, másrészt az egyéb magyar vonatkozású műsorszámokat is rögzíti. Az igazi cél az, amellyel alakul, hogy a jövő nemzedékei korhű képet kapjanak a jelen és a múlt eseményeiről, társadalmáról és kultúrájáról. Gyűjt, nyilvántart, megőriz és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz. Megtart tehát az egyik oldalon, és másik fontos feladata is lesz a jövőben, hogy megújítson, hogy az eddig már meglévő értékeket megtartsa és megújítsa.

Nagyon fontos az is, amit a törvénytervezet szabályoz, hogy létrejön egy olyan audiovizuális örökség tanácsadó testület, amelynek az a feladata, hogy szakmai programokat indítson el a területen, hogy rögzítse az archiválás és felújítás feladatait, és pótolhatatlannak minősíthessen bizonyos audiovizuális elemeket és tárgyköröket.

Nagyon fontos az is, amire én magam kérdeztem rá a bizottsági ülésen, hogy hogyan tud viszonyulni ez a nemzeti audiovizuális archívum az Európai Unióhoz és annak más intézményeihez. Az európai országokban - ahogy azt miniszter úr is mondta - elindult már az archívumok egy hálózatának a kialakítása, amelynek a későbbiekben önálló forrása is lehet. Mindemellett a megalakuló magyar archívum jogosult önálló forrásszerzésre is a közösségi támogatások forrásából, így például a Kultúra 2000 támogatásból. Az e-Kontakt tagjaként azt gondolom, hogy ez az archívum reprezentálni tudja Magyarországot külföldön, és kapcsolatrendszere révén arra is mód van, hogy a külhonban Magyarországról magyar nyelven vagy magyar vonatkozású anyagokhoz kölcsönösség alapján hozzájuthassunk.

Mindezek alapján nemcsak én magam, hanem a kulturális bizottság is egyöntetű igennel támogatta a törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Most megadom a szót Mécs Imrének, az informatikai bizottság előadójának, szintén ötperces időkeretben.

MÉCS IMRE, az informatikai és távközlési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlés informatikai és távközlési bizottsága 2004. november 16-án megtárgyalta a nemzeti audiovizuális archívumról szóló T/12630. számú törvényjavaslatot. Ennek során meghallgatta Galambosi Andrást és Kovács András Bálintot - mindketten az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vezető munkatársai -, akik tájékoztatást adtak a törvényjavaslaton túlmenően a részletekről.

(0.10)

A bizottságban élénk vita alakult ki, mind a kérdések körében, mind a vélemények körében. Az volt az általános vélemény, hogy hézagpótló, és már régóta megérett a helyzet arra, hogy az audiovizuális archívum létrejöjjön Magyarországon. A részletekkel kapcsolatban is nagy érdeklődés alakult ki, és végső soron, vita után a bizottság 7 igen és 4 nem szavazattal a törvényjavaslat általános vitára való bocsátását támogatja.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Megadom a szót Szabó Istvánnak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti, ugyancsak 5 percben.

SZABÓ ISTVÁN, az informatikai és hírközlési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Mécs Imre képviselőtársam által említett című és számú törvényjavaslattal kapcsolatos kisebbségi vélemény ismertetése a feladatom, amely, remélem, nem került a szintén Mécs Imre képviselőtársam által megnevezett minisztériumi tisztségviselők állásába, ahogyan képviselőtársam múlt időben beszélt az általuk betöltött beosztásokról.

Nos, az informatikai bizottságban az elutasító kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők álláspontja szerint ez a törvényjavaslat, szemben azokkal az egyetértéssel övezett célokkal, amelyeket mindenki megfogalmazott a bizottsági vitában is, megítélésünk szerint nem alkalmas arra, hogy ezeket a célokat megvalósítsa. A bizottsági ülésen bizonyos értelemben múltidézésre is sor került, hiszen abba a helyzetbe kerülhettünk a sors fintora vagy kegye folytán, hogy annak a Budapesti Műszaki Egyetemnek az egykori rektora szem és fültanúja lehetett ennek a vitának, ahonnan a nemzeti audiovizuális archívum projekt ötlete származik 1999-ből. És hogy ez a múltidézés tovább folyjon, szóba kerülhetett a 2002 novemberében a bizottságban lezajlott meghallgatás, amelynek során a Neumann-ház Kht. ügyvezetője egyebek között tudathatta a bizottság tagjaival akkor, hogy készen van az a törvénytervezet, amely a nemzeti audiovizuális archívum létrehozásáról, annak működtetéséről kellene hogy szóljon.

Nos, ehhez képest 2004 novemberét írtuk akkor, amikor ennek a normaszövegnek a beterjesztésére sor kerülhetett, és úgymond első olvasatban a bizottságunknak arról kellett döntenie, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas-e az általános vitára. A vita során és az ezen időszakban, elmúlt időszakban eltelt mozzanatokat firtató kérdések kapcsán megtudhattuk azt, hogy nagyon sok mindent kellett a 2002-es bizottsági tárgyalás óta megoldani, ezek közül is különösképpen a finanszírozás kérdését. Meglepetésünkre, túl azokon a fundamentális kérdéseken, amelyek tulajdonképpen ezen törvényjavaslat legfontosabb talpköveit képezik a technológiai, intézményi és jogszabályi vonatkozásokon túl, a költségvetési kapcsolatai sem támasztják alá ezt az érvelést, amely szerint a finanszírozás oldaláról is biztosítva lenne az ebben a törvényjavaslatban megfogalmazott célok megvalósítása.

Ahogyan ezt a minisztérium tisztelt jelen lévő tisztségviselői is elmondták, ők azt a hasonlatot használták, hogy ha valaki autót vásárol, lehet egy 2 millió forintos és egy 20 millió forintos autót is megvásárolni. Ahogyan ők nevezték ezt a törvényjavaslatot, ez egy 2 millió forintos autó megvásárlására és üzemeltetésére lehetőséget nyújtó törvényjavaslat, tehát megtudhattuk, hogy egy fapados NAVA-ra ad lehetőséget ez a törvényjavaslat. A vitában elhangzottak és a normaszöveg egybevetése alapján azon célokkal, amelyekben, ahogy hangsúlyoztam, minden egyes parlamenti párt képviselője egyetértett a NAVA szükségességét illetően, arra a megállapításra jutottunk, hogy ez a normaszöveg ebben a formájában alkalmatlan arra, hogy kiváltsa a kívánatos célokat.

Úgy ítéljük meg, hogy még módosító indítványokkal sem tehető jóvá, a nemzet audiovizuális archívum gördülékeny, szakmai, társadalmi vitáktól mentes működtetését nem teszi lehetővé ez a törvényjavaslat. Ezért egyetlen megoldásnak azt látjuk, ha az előterjesztő visszavonja azt, és egy tartalmában, minőségében jobb, a célokkal összhangban álló normaszöveget terjeszt ismételten a parlament elé.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mint ahogy már bizottsági előadóként is elmondtam, egy régóta érlelődő hiányt pótol ez a törvényjavaslat, amely beilleszthető egy nagyobb, átfogó archiválási programba. Jól tudjuk azt, hogy milyen hihetetlen pazarlás folyt az értékes archív anyagokkal, hiszen nagyon sok esetben nem lehetett tudni azt a keletkezésükkor, hogy mely anyagok lesznek, teszem azt, történelmi fontosságúak vagy egy művészi életmű megjelenítői. Tudunk rémtörténeteket a magyar irodalmi, magyar színházi életből is, hogy több kitűnő alkotást letöröltek a videomagnó-szalagról, vagy egész egyszerűen kiselejteztek filmeket azon a jogcímen, hogy nem érdemes őrizni őket, például különböző minisztériumok oktatófilmjei kerültek a MÉH-telepre meg egyéb helyekre.

De hogy egy nagyon szomorú dolgot mondjak, és ami nem közvetlenül a mi hibánk, hogy 1986-ban, készülve a forradalom évfordulójára, megkerestem a Szabad Európa Rádió archívumát, hogy '56-os adásokat szeretnék kérni tőlük. Legnagyobb megdöbbenésemre közölték azt, hogy a szalagokat annak idején a takarékos igazgató megsemmisíttette. Szerencsére '57-ben vizsgálat indult a Szabad Európa Rádió ellen, mert sokan úgy vélték, hogy nem objektíven tájékoztatott, és túlzott reményeket sugárzott felénk, és az Adenauer-kormány vizsgálatot rendelt el. Az ő számukra, a kormánybizottság számára egy csomó másolatot készítettek, ezek maradtak meg az '56-os Szabad Európa-adásokból. Magyarországon is volt eset, amikor takarékossági okból, vagy hogy szalagot takarítsanak meg, újra fölvettek videofelvételeket meglévő anyagokra. Ruttkai Évának több szereplése tűnt el és másoké is. De erről a szakemberek többet tudnak mondani.

Ugyanakkor hihetetlen mennyiségben születnek újabb és újabb alkotások, újabb és újabb adások, amelyeknek megőrzése feltétlenül szükséges, hiszen jelenleg nem tudjuk megállapítani azt, hogy mi az, ami a jövő számára fontos lesz, vagy milyen értéket fog képviselni. Nem lehet itt eltekinteni a technológiai forradalomtól és a technológiák szerepétől,

(0.20)

Hiszen nyilvánvaló, hogy a technológia mindig a talaj, amelyen különböző kultúrák létrejöhetnek. Nyilvánvalóan másfajta kultúra volt a kőkorszakban vagy a bronzkorszakban, vagy a vaskorszakban, és folytathatnánk tovább. Itt is azt kell mondanom, hogy a digitális technológia több évtizede érlelődő forradalma, amelyik most szökkent szárba, az tette lehetővé a hihetetlen mennyiségű adatok pontos rögzítését, és ez az a talaj vagy platform, amelyen a digitális archívumot is fenn tudjuk tartani.

Hozzá szeretném tenni, hogy az audiovizuális archívum egy része ennek, hiszen tévé- és rádióadásokat, válogatott tévé- és rádióadásokat kíván archiválni, de a törvényben foglaltak alapján lehetőség nyílik arra, hogy önkéntes felajánlás alapján más adók rögzítéseit is magában foglalja. Nagyon nehéz elkülöníteni éppen technológiailag a dolgokat. A bizottság előtti vitában például megkérdeztem azt, hogy a DVD-ket, az audiovizuális DVD-ket fogják-e gyűjteni, és akkor legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy az a nemzeti könyvtárnak, a Széchényi Könyvtárnak a feladata, holott nyilvánvalóan DVD-kké fogják alakítani a bejövő adásokat, és úgy fogják ezt tárolni.

De úgy gondolom, hogy más igen értékes digitális anyagok is hányódnak. Ilyenek például a nyomdákban az egyes nyomdatermékek előállításához szükséges digitális anyagok. Azért mondom ilyen általánosan, mert a legkülönbözőbb hordozókon, a legkülönbözőbb formátumokon van ott a mai magyar nyomdaipar és könyvtermés előállításához szükséges digitális, tulajdonképpen szoftver, és ezek kallódnak, nem tudják tárolni a nyomdák, nem tudják hova tenni, jó lenne ezeket is begyűjteni. Tehát itt egy konkrét cél érdekében fölállított audiovizuális archívumról van szó, de a többi archívummal és a még létre nem hozott archívumokkal együtt egy közös rendszert kell létrehozni, és rendszerben kellene gondolkodni. El kellene gondolkodni a nemzeti könyvtár gyűjtő feladatain is, és ha nem is faktoriálisan, de exponenciálisan nő az állandó tárigény, helyigény, ahol tárolni kell ezeket az eszközöket.

Azt sem tudom, hogy azok, akik ennek a törvénynek az alapján az audiovizuális archívumot létre fogják hozni, föl tudják-e becsülni, ki tudják-e számolni a fejlődés rátáját és menetét. Amíg a régi korok történészeinek az a problémája, hogy rendkívül kevés információ maradt fönn, a mi korunk után következő történészeknek az lesz a nagy problémája, hogy ebből az iszonyatos adathalmazból hogy fogják majd tudni a lényeget megtalálni. Tehát itt nagyon fontos szerepe lesz az archívumon belül az adatok rendezése, értékelése problémájának. A törvényjavaslat egy tanácsadó testületet hoz létre, hogy a nem egészen szűken az archívum feladataira vonatkozó kérdésekben segítséget, eligazítást vagy iránymutatást adjon. Ez egy nagyon jó intézmény, csak nem vagyok benne biztos, hogy így kellene nevezni, hogy az audiovizuális örökség tanácsadó testülete. Ez az örökség szó a régi kultusz szó helyett nagyon bejött a magyar köztudatba, és nem is egészen lehet érteni. Egész egyszerűen valamikor kultuszminisztériumnak nevezték a nemzeti örökség minisztériumát, hiszen mindenből lehet örökség, nem az a lényeg, hanem az, ami van.

A törvényjavaslat alkotása és a vitatása során felmerül egy sor probléma. A legfontosabb a szerzői joggal kapcsolatos problémák. A szerzői jog elavult, túlhaladta az élet, ráadásul a valamikori nagyon egészséges közép-európai vagy német-magyar, osztrák-német-magyar alapokon kialakított szerzői jogot az amerikai befolyások hatására átalakították az elmúlt 15 évben, és azok a kiérlelt és bölcs intézkedések, amelyek a régi szerzői jogban voltak, megszűntek. Ezért kell most már tankönyvekben lévő idézetek után is szerzői jogi díjat fizetni, és nagyban ezzel a problémával fog az archívum is szembenézni. Tehát megérett a szerzői jog reformja, hiszen az internet azt is szétfeszítette. Az internet az a fenomén, amely hihetetlen mértékben izmosodik, terjed, és teljesen új normákat követel meg magának. Ezek a normák még nem alakultak ki. De ebbe a nagy hömpölygő áradatba fog beilleszkedni ez az archívum is. Itt nem beszéltünk arról, hogy a majd az interneten megjelenő tévéadásokkal mi lesz, és azoknak az archiválásával mi lesz, milyen rendező elvek alapján fog ez történni. Engem megütött a törvényjavaslat elején az, hogy magyar nyelvű anyagokat kíván fölvenni. És mi lesz, ha, mondjuk, cigány nyelvű filmek lesznek, vagy Magyarországon élő nemzetiségek, szlovákok, németek vagy mások adásai, amelyek egy televízióban meg is jelennek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgy gondolom, hogy ezt tágan kell majd értelmezni.

Mindenesetre úttörő jellegűnek minősítjük ennek a törvénynek a megszületését, és gondolom, hogy használatba kell venni és ki kell csiszolni, mert másképp nem lehet a hibáit meghaladva megjavítani. Ezért a pártom nevében is, a magyar liberális párt nevében is elfogadásra javaslom.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Sági József képviselő úrnak, Fidesz.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt alvászavarokkal küzdő Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános indoklásából elég bőséges képet kapunk arról, hogy milyen múltja van ennek a törvénynek. 1999-től, láthattuk, olvashattuk, nagyon komoly szakmai munka előzte meg a törvény beadását. Mégis, még ha a törvényalkotó szándéka az is, hogy teljes legyen, én nem osztom Mécs Imre képviselőtársam jelzőit. Ő azt mondta, hogy hézagpótló. Én azt mondom, hogy hiánypótló, hézagokkal. Ez a pontos megfelelője, és ezért nem tudjuk mi ezt a javaslatot támogatni. Túl sok hiányt, túl sok hézagot látunk benne, amit most pótolni kellene, és nem látunk pillanatnyilag semmi biztosítékot arra, hogy ez sikerüljön.

A legnagyobb probléma ott kezdődik, hogy bár a 2005-ös költségvetés tárgyalása zajlik a parlamentben, elő is került egyébként a vitában ez, igen jelentős összeget állít a költségvetés, a Pénzügyminisztérium a NAVA mellé, 5,6 milliárd forint értékben. Úgy gondolom, hogy először meg kellett volna várni a költségvetési vita végét, és aztán beterjeszteni ezt a javaslatot, ha 2006. január 1-jétől lesz hatályos a törvény, akkor úgyis ráért volna még ez. Ez a költségvetési törvény még módosulhat, várjuk meg azt!

Azonban ez még mindig a legkisebb gond, bár nem kevés, hogy a gazdasági háttere nincsen meg. Sajnos, azt kell látnunk, hogy emellett számos egyéb sebből vérzik a törvényjavaslat.

(0.30)

Nem tiszta előttünk, hogy ez a nagy ráfordítás vajon miként fog hasznosulni a későbbiekben. Nem tudjuk pontosan, hogy mit vásárolunk meg. Tudjuk persze, hogy 1959-től létezik nemzeti filmarchívumunk. Ezt vajon mindet megvásároljuk? Akkor viszont tisztázzuk azt is, hogy kitől vásárolunk meg! Ezekre nem kapunk teljesen választ ám! Öt médium van felsorolva tételesen a törvényszövegben. Kérdésünk lenne: miért ez az öt? Miért nem több? Miért csak ezt az öt? Mi alapján lett ez kiválasztva? Miért ez az öt televízió van a gyűjtőkörben? Nem terveznek-e esetleg a jogalkotók más archívumból is vásárolni vagy más archívumokból kutatni filmeket vagy anyagokat?

Nagy fájdalmam személy szerint is az, hogy nem került be ebbe a körbe a filmarchívum. Tudom, benne van a törvény szövegében utalás a 2004. évi II. törvényre, a filmtörvényre, hogy az ott megnevesített körben levő filmek nem kerülhetnek be, ez igaz, azonban szerintem a magyar kulturális örökség egyik legfontosabb alkotóeleme a filmarchívumunk, a teljes nemzeti kincsünk, és hogy ezzel mi fog történni, az se mindegy. Ha bekerül, mondjuk, az a bizonyos kör, amit nevesít a törvény, akkor is ott a probléma, hogy ez kié lesz. Napjaink polémiája az - épp a mai, illetve a tegnapi nap délutánján ez a vita itt, a parlamentben is lezajlott -, hogy az egyik legnagyobb értékű magyar állami kiadó, a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizálása hullámokat vet. Fel kell tenni a kérdést itt, ezen a helyen, hogy vajon kié lesz az a filmtermés, ami össze fog gyűlni az archívumban. Nem fogja egyszer valaki rátenni a tenyerét? Nem sajátítja ki valaki ezt? Hát ki tudja?

Örülök Mécs Imre képviselőtársam megjegyzésének. A szerzői jogok kérdését én is említettem volna, most itt a késői órára tekintettel ezt nem kezdem újra, teljes mértékben egyetértünk, annyival talán kiegészítve, hogy a délutáni különböző filmeket is, amelyeket esetleg nem kellene mindenhol reklámozni, archiválni kell. Ha ezek is el fognak jutni a könyvtárakba, iskolákba, azért tanulságos lenne majd megnézni 20-30 év múlva, mondjuk, a Mónika-show-t, hogy mennyire építi a gyerekek lelkét. Történészeknek biztos alkalmas lesz egy-két következtetés levonására.

Aztán vannak benne különböző párhuzamosságok, amelyeket szintén nem értünk. Tudják-e önök, képviselőtársaim, szakértők, miniszter úr, hogy január óta például az ORTT már 24 adót digitalizál, hivatalból, folyamatosan? Miért ne lehetne ezek után is ezt a munkát az ORTT-re bízni? Fölöslegesnek tartjuk, hogy ezt most duplikáljuk. Nem tudjuk pontosan azt sem, hogy ha meglesz a teljes archiválás, a digitalizálás, akkor a hozzáférés miképpen történik. Persze, miniszter úr erre is utalt, a hozzáférést hosszasan ecsetelte, kiemelte például a kistelepüléseket. Na de hát, miniszter úr, lassan ott tartunk, hogy kistelepüléseink se lesznek! Ennek a kormánynak az a szándéka, hogy ezeket felszámolja. Mindenki látja, kezdték a buszjáratok megszüntetésével, a postával. Pont a postát említette, hogy ott fogják elérni. Hát posták sincsenek már kistelepüléseken, sőt, lassan ott tartunk, hogy hivatalok sem lesznek! Hol fogják ezeket az emberek megnézni? Jól tudjuk, hogy internet-hozzáférés, a végpontok javarészben a nagytelepüléseken vannak, és ez bizony komoly probléma mindenki számára.

Végezetül egy utolsó megjegyzés, ami nem akar pikírt lenni, de mégis ide kívánkozik. Nemzeti audiovizuális archívumról lévén szó nem itt eldöntendő kérdés, de szerintem minimum az lett volna jó, ha ezt a Kulturális Örökség Minisztériuma terjeszti be, nem pedig az Informatikai Minisztérium. Gondolom, a csatát megvívták a színfalak mögött, nyilván a háttérben sok szakmai egyeztetés volt, erre van szakmai válasz is. Nekem kulturális bizottsági emberként ez nem tetszik.

No, elég sok mindent felsoroltam, és számos módosító indítványunk lesz. Nem mondom, hogy annak a feltételeként támogatjuk, mert úgy látjuk, hogy nem nagyon tudjuk most támogatni, de kérem, azokat legalább fontolják majd meg.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Napjainkban világszerte, de különösen Európában s azon belül is hazánkban egyre égetőbb kérdéssé válik, miként sáfárkodunk a ránk bízott szellemi-kulturális örökséggel. A nemzeti emlékezet ápolása, intézményi elérhetőségének biztosítása alapvető stratégiai, kormányzati feladattá vált, hiszen a tudástársadalom kiépítése szilárd történeti adatbázisok nélkül elképzelhetetlen. Véleményem szerint a digitalizáció újabb lehetőséget ad arra, hogy az előző nemzedékek és kortársaink tudáskincsét, felhalmozott szellemi értékeit megőrizhessük, és - ami ugyanolyan fontos - szolgáltassuk, hozzáférhetővé tegyük.

A Magyar Demokrata Fórum megalakulása óta elkötelezett minden olyan program iránt, amelynek célja óvni a nemzeti és kulturális hagyományokat, emlékeket. Úgy gondoljuk, minden időben, de különösen az informatika korában folyamatosan szükség van értékeink alkotó megújulására és megújításra. Ezt a célkitűzést csak színvonalas, a kor technikai színvonalán álló közintézményekre alapozhatjuk. A levéltárak, múzeumok, könyvtárak fejlesztése éppen ezért elengedhetetlen feladat. Ugyanakkor látnunk kell, hogy új dokumentumtípusok, elektronikus médiatermékek jelennek meg a kultúra fogyasztásában, és ezek archiválására új intézmények életre hívására van szükség.

A nemzeti audiovizuális archívumot ilyen intézménynek tartjuk. Megalakítását, működtetését üdvözöljük, ennek értelmében a kapcsolódó törvényjavaslat napirendrevételét a bizottsági vitában támogattuk. Annál is inkább megszavaztuk a javaslat általános vitára bocsátását, mert maga a kiinduló ötlet és a projektterv felállítása még az előző, a polgári kormány tevékenységéhez kötődik. Az MDF már akkor is hangsúlyozta, hogy a kormány megkerülhetetlen feladata az internet és a hálózati technika térnyerése következtében egy új emlékezetpolitika megfogalmazása, kialakítása. Ennek az új emlékezetpolitikának a felvázolása nem pusztán levéltárosok, muzeológusok, könyvtárosok, dokumentátorok szakmai belügye, hanem össztársadalmi feladat, széles bázisú értelmiségi és politikai feladat, mert az őrzés mellett alapvető mozzanata az értékek elérhetőségének biztosítása, a hálózati hozzáférés kiterjesztése. Ezt a tendenciát jeleníti meg a virtuális múzeum és a falak nélküli könyvtár ideológiája és gyakorlata.

A sikeres próbálkozások - például a Magyar Elektronikus Könyvtár vagy a Neumann-ház projekt - azonban nem helyettesíthetik a nemzeti memóriaintézmények megújítását, esetleg új intézménytípusok megalapítását. Ilyen új organizáció lenne a NAVA, amelynek életre hívását és működtetését a most tárgyalt előterjesztés taglalja. Meg kell mondanom, hogy a törvényjavaslat céljával - mint már utaltam rá az előbbiekben - a Magyar Demokrata Fórum egyetért.

A konkrét megvalósításban azonban sok, nagyon sok problémát látunk. Olyan kérdések merülnek fel, amelyek pontos és adatolt megválaszolása nélkül nem tudjuk a törvényjavaslat elfogadását támogatni. Első és legfontosabb kérdés számunkra: milyen kritériumok alapján történjen a műsorok válogatása? Az egyértelműen kiderül a javaslatból, hogy a teljes műsorfolyamatot rögzítik és archiválják. De ugyanilyen fontos kérdés, hogy mit tesz a majdani intézmény majd digitálisan is elérhetővé. Egyszerűen fogalmazva: mi kerül ki a hálóra? A szerzői jogi szabályozások ugyan még csak zárt láncú elérést tesznek lehetővé, tehát csak könyvtárakban, kutatóintézetekben, egyetemeken érhetjük majd el az archívumok dokumentumait, de mi lesz, ha fokozatosan bővülnek majd a lehetőségek? Nyilván az a cél, hogy a közhálóba is bekerüljenek a dokumentumok, az e-Magyarország pontokra, a Sulinet-adatbázisba, tehát szinte mindenhová, ahol közösségi internet található. Ez a folyamat rövidesen oda vezet, hogy csak az a médiaalkotás kerülhet be a közgondolkodásba, amelyik utólagosan a hálózaton is elérhető, visszaidézhető, elemeit visszakereshetjük.

(0.40)

A törvényjavaslat feltétlen kiegészítését javasolom sorrendek meghatározásával a digitalizálás ütemezésére és a hozzáférhetőség biztosítására vonatkozóan. A következő kérdés szinte önként adódik: a javaslatban megfogalmazott célokat milyen intézmény keretében és mennyi pénzből tervezik az előterjesztők megvalósítani? Új intézményt hoznak létre, vagy integrálják a feladatot egy központi szervezetbe, például Országos Széchényi Könyvtár, Országgyűlési Könyvtár, vagy a már létező nagy archívumokba, például Magyar Televízió, Magyar Rádió? Szakmai konferenciákon és tanulmányokban azt hallottuk és olvastuk, hogy a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ fogja ezt a feladatot ellátni. Beszélik, hogy egyetemi kutatóközpontok vagy a Millenáris Parkban a Jövő Háza is szeretne részben vagy egészben szerephez jutni. Tehát a kérdés: végül is melyik intézmény lesz a gazdája az archívumnak?

Idekapcsolódik a következő kétely is: a NAVA létrehozása és üzemeltetése az Informatikai és Hírközlési Minisztérium feladatának tekinthető-e? A digitális dokumentumok kezelésére, gondozására jobbára ugyanazok a törvények érvényesek, mint a könyvtárak egyéb gyűjteményeire. A fő munkafolyamatok sémája a beszerzés-feldolgozás-megőrzés-szolgáltatás láncolattal írható le a kulturális objektumok jövendő digitális tárában is, ezek pedig könyvtári folyamatok, évszázados munkakultúrával és elhivatottsággal vannak megtámogatva.

A kötelespéldány-szolgáltatás is a könyvtári munkafolyamatokhoz kapcsolható, az itt szerzett tapasztalatok is azt erősítik, az új archívum egy könyvtári szervezetben találhatná meg az igazi funkcióját. Ebből persze az is következne, hogy az irányítási kompetenciák alapvetően a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához kellene hogy kerüljenek.

Elfogadom, hogy a NAVA elsősorban informatikai projekt, hiszen a megőrzés mellett a hozzáférés társadalmasítása a cél, ez pedig csak hálózati eszközökkel lehetséges. De mégis felmerül: nem lenne biztosabb és szakmailag garantáltabb kezekben a NAVA az NKÖM-nél, csakúgy, mint a többi könyvtár? Fontos lenne az NKÖM idevonatkozó álláspontját és a könyvtáros szervezetek véleményét is megismerni.

További probléma a technikai fejlesztések kérdése. A javaslat nem tér ki a technikai platformokra, nem tisztázza, milyen formátumokban történjen a digitális megőrzés, milyen stratégia kell a gyorsan avuló formátumok rendszeres frissítésére. Enélkül az egész projekt nagyon féloldalas, szinte csak egy-két éves működésre tervezhető, ez pedig egy archívumnál igencsak meglepő stratégia.

Úgy gondolom, teljesen nyilvánvaló, hogy a kulturális emlékek összetett halmaza erősen technikafüggő, elég, ha csak a legutóbbi fejleményekre gondolunk. A film- és hangarchívumok mellett létrejöttek a televíziós archívumok, amelyek immár nem pusztán kémiai hordozókra, azaz filmekre rögzített dokumentumokat őriznek, hanem elektronikusan készített emlékeket is.

A különböző formátumokra készült videofilmek persze sérülékenyebbek, romlékonyabbak, mint a hagyományos filmek. S aztán itt vannak a különféle hangszalagok, kazetták, amelyek egy része már digitálisan is archiválva van, amelyik nem, arra lehet, hogy lassú enyészet vár. Manapság a Magyar Televízióban, a Magyar Rádióban őrzött nemzeti kulturális közvagyon számottevő része folyamatosan pusztul; természetesen nem a dolgozók hanyagsága és nemtörődömsége miatt, hanem a változó hordozókra való konzerválási technikák hiánya vagy aránytalan drágasága miatt.

A törvényjavaslat a digitális megőrzés és sokszorosíthatóság részben összefüggő, részben elkülönülő technikáira nem tesz javaslatot, és ezt nem tartjuk elfogadhatónak. Úgy gondolom, hogy ezt a technokulturális problémakört a NAVA-törvényjavaslatnak rendezni kell.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Felszólalások:   332-354   354-388   388-398      Ülésnap adatai