Felszólalás adatai

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látszik, most már évek óta vissza-visszatérő téma a forrásmegosztási törvény. Most ebbe a salátatörvénybe becsomagolva megint csak egy jelentős módosítást próbálnak a tisztelt Ház elé terjeszteni a javaslattevők.

Úgy látszik, az is visszatérő elem, hogy a kormány rendre-sorra kimarad ebből az egyeztetésből; egyéni képviselők szakbizottsági köntösbe bújtatva terjesztik a Ház elé ezt az örökzöld témát, amit még mind a mai napig nem sikerült megnyugtató módon rendeznünk.

Az elmúlt héten Bajnai miniszter úrtól megkérdeztem, hogy mikor kíván a kormány, illetve mit kívánt eddig tenni a kormány ebben az ügyben. A miniszter úr válasza az volt, hogy amennyiben kétharmados konszenzus lesz majd az önkormányzati törvényt érintő kérdésekben, akkor természetesen a kormány ezzel tud mit kezdeni, de egyébként hagyja, hogy kialakuljon majd az érintett felek közötti konszenzus itt, a parlamentben.

Szeretném jelezni, hogy ez a módszer nem fog célravezetőként működni. Amíg a kormány egyszer szakmapolitikai alapon nem veszi a fáradságot, hogy utánajárjon annak az összetett és bonyolult pénzelosztási rendszernek, amit ma forrásmegosztásnak nevezünk, hogy rendbe tegye a különböző jogszabályokban lévő pontatlanságokat és hiányosságokat, ellentmondásokat, addig mindig csak barkácsolás lesz itt, a parlamentben.

Márpedig ez a barkácsolás a tavalyi év tapasztalata alapján látható, nem működik. Nem működik, mert tavaly elfogadtak egy törvényt a kormánypárti képviselők, amelyet rögtön az elfogadása után különböző jogtechnikai pontatlanságok miatt alkalmatlannak, alkalmazhatatlannak kellett minősíteni.

Ez volt az oka annak, hogy az Állami Számvevőszék már ez év februárjában 10 pontban foglalta össze a forrásmegosztással kapcsolatos jogi szabályozás feladatait, feltételeit. Ezt követően Demszky Gábor főpolgármester kezdeményezésére összeültek a kerületek és a főváros, és egy felterjesztést küldtek el az Önkormányzati Minisztériumba Lamperth Mónika miniszter asszonyhoz. A miniszter asszony válaszolt, hogy szerinte nincs probléma, a felterjesztésben foglaltak rendezettek, úgyhogy minden a legnagyobb rendben van, a maga részéről úgy látja, hogy itt nincs teendő.

Márpedig az Állami Számvevőszék a törvény erejénél fogva foglalkozik a forrásmegosztás rendszerével, és az is látható a most még nem számvevőszéki, hanem csak számvevői jelentésből, ami az elmúlt hetekben készült el, hogy bizony egyáltalán nincs rendben semmi, illetve nagyon sok pont nincs rendben.

Tavaly azzal zártam a forrásmegosztásról szóló országgyűlési felszólalásomat, hogy jó lenne, ha kialakulna egy igazságos és méltányos, kiszámítható rendszer, hogy ne kelljen újra, évről évre idehozni ezt a törvényjavaslatot a Ház elé. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tavalyi remény jámbor óhaj maradt, újra itt van a forrásmegosztás ügye a tisztelt Ház előtt.

Szeretném azért nagyon röviden összefoglalni, hogy melyek is azok a problémák, amelyekről eddig csak általánosan szóltunk néhány szót.

Az önkormányzati törvény 64. §-a rögzíti, hogy a főváros és a kerületek bevételei között melyek az osztott bevételek. Ezek között szerepel a helyi adókból származó bevételek teljes terjedelme, az iparűzési adó, az idegenforgalmi adó, a luxusadó, az építményadó, a telekadó és a kommunális adó. A törvénnyel ellentétesen, tulajdonképpen a szokásjogok alapján csak az iparűzési adó, az idegenforgalmi adó és a luxusadó kerül megosztásra. A megosztandó bevételek közé tartozik viszont a 64. § (4) bekezdés d) pontja alapján az egyéb központi adóként nyilvántartott gépjárműadó, amelynek kivetését és beszedését a helyi önkormányzatok végzik.

A költségvetési törvény 21. §-ának (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat által beszedett adó 100 százaléka az önkormányzatot illeti meg. Az Ötv. 64. §-a állami számvevőszéki értelmezése szerint ezt a bevételt viszont meg kellene osztani a főváros és a kerületek között. Tulajdonképpen három törvény ellentmondását kéne egyszer orvosolni.

A helyzetet csak nehezíti, hogy a forrásmegosztási törvényből teljesen hiányoznak a fogalommeghatározások, ezért a Fővárosi Közgyűlés csak az előző évek gyakorlatára hivatkozva fogadhatta el, fogadta el a 2007. évi forrásmegosztási rendeletét.

Sok félreértésre ad okot a központi hozzájárulások, állami támogatások fogalomkörének a tisztázatlansága is. Ennek alátámasztására csak egy adatot szeretnék hozni, az általam vezetett kerület példájából. Budapest I. kerületében, a Budavári Önkormányzatban a 2007. évi központi hozzájárulás összege a jelenleg hatályos forrásmegosztási törvény szerint 897 millió forint lenne, az ÁSZ értelmezése szerint több mint 917 millió.

A jelenleg hatályos forrásmegosztási törvény olyan ellentmondásokat is tartalmaz, hogy a bevételeknél nem szerepelnek a lakosságszám alapján járó központi normatív hozzájárulások, a kiadásoknál viszont az összes olyan feladat figyelembevételre kerül, amelyhez központi költségvetés normatív hozzájárulást nyújt. Ezt az ellentmondást szintén csak egy számpárral szeretném érzékeltetni. Az I. kerületről készült számvevői jelentés alapján a működési kiadásunkhoz 3 milliárd 590 millió forint jár, az ÁSZ számítása azonban 4 milliárd 600 millió forintot meghaladó összeget mutatott ki. Szeretném megjegyezni, hogy erre ugyan az önkormányzati bizottság által benyújtott törvényjavaslat tesz javaslatot vagy próbál tisztázó javaslatot tenni, de a fogalmak pontatlansága miatt ez teljeskörűen nem sikerülhet.

Végezetül van még egy kérdés, ez a bizonyos panellakások ügye, amit a tavalyi törvénymódosításkor már elmondtunk, hogy valójában nem normatív, miután a kerületeknek csak egy részét érinti, és messze nem annyira általános probléma, amit egy forrásmegosztási törvény logikájában kéne kezelni. A fővárosban épült lakótelepek ügyét, a panelprogramot külön kormányzati programmal kell vagy kellene orvosolni, semmiképpen nem tehető egyedi szempontként a forrásmegosztás kritériumai közé. Mert ha nem a normatív és tényleg kiszámítható elemeket nézzük, akkor ilyen alapon még nagyon-nagyon sok szempontot fel lehetne sorolni.

A tavalyi egyeztetések erről szóltak, hogy ki azzal jött, hogy a földutakat, ki azzal, hogy a csatornázást, ki azzal, hogy a panelprogramot, a panelházakat hozzák be, én annak idején szót emeltem az önkormányzati tulajdonban lévő műemlékek támogatásáért, és mindegyik mellett hozhatók érvek, de egyik sem a teljes fővárost érintő érv.

Éppen ezért azt a módosító javaslatot, amely erre vonatkozik, elvből már a tavalyi évben is elutasítottuk, és most sem tartjuk szerencsésnek. Ráadásul hozzátéve azt is, hogy az erre vonatkozó adatok egyáltalán nem közhitelesek. Tehát nincs olyan kimutatás, amely az iparosított technológiával épült lakásokra, az úgymond panellakásokra vagy az önkormányzati félkomfortos, komfort nélküli lakásokra vonatkozóan hiteles, kimutatható összeállítás lenne. Magyarul: nem is tudjuk pontosan, hogy az a számsor, amit a törvényjavaslatot benyújtók mint mellékletet beterjesztettek a törvényjavaslathoz, min alapul. Jó lenne ezeket a számokat valamilyen hiteles adatbázissal alátámasztani, erre azonban mi nem láttunk hivatkozást.

Éppen ezért szeretnék még egyszer arra visszatéri, elkerülhetetlennek látom, hogy a kormány érdemben foglalkozzon a forrásmegosztás ügyével. Nem jó törvényhozási módszer az, hogy itt ülő polgármesterek, alpolgármesterek próbálnak összehozni pillanatnyi koalíciós alkudozás alapján egy törvényjavaslatot, és ezt az Országgyűlés mint törvényt fogja szentesíteni. Olyan anomáliák, olyan pontatlanságok kerülhetnek ki belőle, mint a tavalyi törvényünk volt. Ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor még most talán megvan az idő arra, hogy a szaktárca mielőbb hívjon össze egy egyeztetést, és ezen szakmai érvek alapján próbáljunk foglalkozni a forrásmegosztási törvény most már sokat megpróbált ügyével, és találjunk megoldást.

Ehhez a Fidesz partner lesz, a jelenlegi toldozgatáshoz-foldozgatáshoz nem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(19.30)