Felszólalás adatai

A miniszterelnök a 2011. februári évértékelő beszédében még azt mondta, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz, 2013 pedig az emelkedés éve lesz. Valójában egyetlen téren, a megszorításokat, az adókat illetően történt elrugaszkodás és emelkedés: a kormány egy szűk réteg személyi jövedelemadóját mérsékelte ugyan, de ezzel feláldozta a növekedést, a jómódúak adócsökkentésének árát pedig az adók beemelésével és a kedvezmények megszüntetése miatt az átlagos szinten vagy annál rosszabbul élők fizetik meg. Nem beszélve arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a politikában az elmúlt három évben úgymond kialakult az a közbeszéd az önök nyelvjárásában, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni; biztosan meg lehet élni, de nem Magyarországon.

Hogyan is nőhetett volna az életszínvonal, ha a hétköznapok szintjén bemegyünk egy hétköznapi boltba - ne legyen CBA, hanem egy tisztes kiskereskedés (Dr. Rétvári Bence: Tisztességtelen ne...) -, és megnézzük, hogy hogyan és miképpen alakultak a liszt, a hús, a krumpli és a tej árai. A kormányváltás idején a csirke kilója 718 forint volt, ma 811 forint; egy liter tej ára 195 forint volt, ma 243 forint; egy kiló lisztért 112 forintot fizettek 2010-ben, ma 146 forintot; egy kiló krumpli 126 forint volt, ma 164 forintba kerül. 2012-ben az egy főre jutó 85 960 forintról jelentősen, 25 ezer forinttal elmaradt a nettó minimálbér értéke, a szociális ellátások pedig a létminimum összegének legfeljebb a felét vagy harmadát érték el. 2013-ban azok a számok körvonalazódtak, amelyekben újabb megszorítások, terhek növekedése vár a magyar állampolgárokra.

Lehet-e beszélni ott egyáltalán életszínvonal alakulásáról, növekedéséről, ahol a teljes lakosság közel 14 százaléka szegény? Igen, beszéljünk a hétköznapokról, ahogy Matolcsy György akkoriban még miniszterként piros pettyes szólamait lefordította: az anyagi megfosztottság már 2011-ben 4 millió 160 ezer embert érintett, a megfelelő mennyiségű húshoz való hozzáférés 2 millió 860 ezer embernek nem sikerült, a megfelelő fűtés elérése 1 millió 164 ezer embernek nem sikerült 2010 óta, az elmúlt három évben.

Önök hiába papolnak arról, hogy a rezsicsökkentés mi mindent old meg Magyarországon, ha közben megadóztatják sárga csekkek befizetésével, bankszámláról történő leemeléssel is megadóztatják a hétköznapi választópolgárokat. Persze ezek a problémák ebben a teremben vagy akár a felső 10 százalék szempontjából nem igazán érdekesek, hiszen aki tehetősebb volt, az gazdagabb lett, aki szegény volt, az szegényebb lett, ráadásul olyan társadalmi csoportok kerültek ezen kategóriába, tisztelt képviselőtársaim, akik eddig azt gondolták, hogy a munkaalapú társadalom azt jelenti, hogy ha dolgozunk, akkor az abból szerzett bérből meg tudunk élni. Ma a dolgozói szegénység olyan fogalom lett, amit az elmúlt negyedszázadban nem kellett használni Magyarországon.

De tisztelt képviselőtársaim, a minimálbér emelésével, amit terveznek, a legnagyobb átverés érkezik 2014-ben, mert kevesebb munkahely lesz, romló gazdasági teljesítmény, és a feketegazdaság tud tőle növekedni, ugyanakkor a kormány ünnepelheti a minimálbér emelését, valójában a munkaadók terhei fognak 30 százalékkal növekedni. Ma igaz az, ami 2006-ban a kampány része volt az önök részéről, hogy Magyarországon rosszabbul élnek az emberek, ma a társadalom fele rosszabbul él, mint a kormányváltást megelőzően. Nem az a kérdés, hogy lehet-e a békemenettel ellensúlyozni mindazt, ami a valóságban van, mert a valóság akkor is utat tör magának, ha a "Magyarország jobban teljesít" kampányra még újabb 3-4 milliárd forintot el fognak költeni.

A kormány érzéketlen azon társadalmi konfliktusok kezelésében, amelyek révén a szegényebbek és a tehetősebbek újra egy társadalmi szolidaritás mentén egymásra találhatnának. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)