Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A lakosság egészségének, testi épségének, valamint a természeti és az épített környezet értékeinek megóvása valóban egyike korunk nagy műszaki, gazdasági, társadalmi kihívásainak.

Mind a jelen, mind a jövő nemzedékei számára alapvető kérdés az anyag- és energiaforrásokkal való takarékos gazdálkodás, továbbá a termelésből, szolgáltatásból, fogyasztásból eredő környezetterhelés csökkenése. Sajnálatos, hogy éppen az a következetes szemlélet hiányzik ebből az előterjesztésből, amely elsődlegesen az anyag- és energiatakarékosságot, illetve a hulladékok újrahasznosítását tükrözi, közvetíti.

A vázoltakhoz számításba vehető eszközök alkalmazásának a szakmailag helyesen megfogalmazott hulladékgazdálkodási szabályozás által megszabott sorrendje - szemben a jelenlegi törvényjavaslattal - a következő: anyagtakarékos és hulladékszegény termékek és csomagolások, illetve gyártási, logisztikai és felhasználási technológiák helyes megválasztása; másrészt a termékek és csomagolások eredeti vagy egyéb célra való ismételt felhasználása; harmadsorban a termékekből és a csomagolásokból eredő hulladékokból visszanyert anyagok újrafeldolgozása; a termékekből és csomagolásokból keletkező hulladékok energetikai hasznosítása; és végül, ha már semmi sem hasznosítható, akkor a termékekből és csomagolásokból keletkező hulladékok ártalmatlanítása.

(11.00)

A hulladékok okozta veszélyek felismerése, tisztelt képviselőtársak, és az ésszerű kezelésük megoldására irányuló törekvések nem új keletűek. Talán meglepő, hogy például Franciaországban II. Fülöp király már 1184-ben elrendelte a közterületek tisztítását a kommunális hulladékoktól. Az 1500-as évek elején, ugyancsak királyi rendelettel létrehozták a szennyeltávolító szolgálatot - sokszor ma is mennyire igényelnénk ezt -, majd kötelezték a lakosságot a rendszeres szemétgyűjtésre, és a hulladékgyűjtésre vonatkozó első kísérletekre is ekkor már sor került.

Magyarországon a kommunális hulladékok gyűjtésének, a lerakóhelyek kijelölésének szabályozását a nagyobb városokban az 1900-as évek elején kezdték meg, az ágazati országos szabályozási munka a '70-es években, míg a kormányzati szintű tevékenység 1981-ben indult meg, s különböző formákban azóta is tart.

Tisztelt Képviselőtársak! A törvényi szabályozás több szempontból a hulladékgazdálkodás esetében kiemelkedően időszerű. Első helyen említhető, hogy a jelenleg érvényben lévő, különböző jellegű jogszabályok csak egyes részletekre, illetve részterületekre vonatkozó, esetenként nem kellőképpen összehangolt, gyakran idejét múlt előírásokat tartalmaznak. Egyre inkább érezteti hatását az átfogó, minden érdemi kérdést felölelő törvényi szintű szabályozás hiánya. Számos adat, elemzés bizonyítja ugyanis, hogy a nemzetközi irányzatokhoz hasonlóan Magyarországon is évről évre növekedik a hulladékok mennyisége és azok környezetterhelő hatása. Csupán a háztartási hulladék napi mennyisége szakmai becslések szerint Budapesten mintegy 1 kilogramm/fő, amely a fejlett ipari államokban a 1,5-2 kilogramm/fő átlagértékekkel egybevetve már nem lebecsülendő mennyiség.

A hulladékgazdálkodási törvény megalkotását a nemzetközi gyakorlatban is mindinkább hangsúlyozott, komplex módon értelmezett környezetbiztonság ugyancsak indokolja. Ennek az összetett szabályozási feladatnak ez a törvényjavaslat - a szintén a tisztelt Ház előtt lévő és a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslattal együtt - fontos, alapvető elemét kell képezze. Végül, de nem utolsósorban a törvény megalkotására szorítanak az elmúlt években felvállalt nemzetközi kötelezettségek, ide sorolható az OECD-vel aláírt és országgyűlési határozattal megerősített csatlakozási nyilatkozat, valamint az Európai Unióba való belépéshez szükséges jogharmonizációs kötelezettséget megfogalmazó európai megállapodás.

Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a környezetvédelemmel és azon belül a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogalkotás valóban egyike a legfontosabb a jogharmonizációs feladatoknak. Igaz ez már csak azért is, mert ezen a területen az elmúlt időszakban a tárcánál jelentős jogharmonizációs deficit, elmaradás halmozódott fel, ahogy azt vonatkozó interpellációimban az elmúlt másfél évben kifogásoltam.

Tisztelt Képviselőtársak! A hulladékgazdálkodással összefüggő további teendőket illetően súlyos feladatokat jelent egyrészt a 24 európai uniós jogszabályt érintő jogharmonizációs kötelezettség, másrészt a még - mint ahogy itt hallottuk - nyomokban sem ismert mintegy 30-35 kormány- és miniszteri rendelet megalkotására vonatkozó felhatalmazás. Egyre kevésbé fogadható el ma már az a megoldás, hogy alapvető törvények születnek meg végrehajtási szabályozás nélkül, mint ebben az esetben is. Kérdéses továbbá az is, hogy az eddigiekben szűk keresztmetszetnek bizonyult jogszabály-előkészítő kapacitás a környezetvédelmi tárcánál hogyan birkózik meg kellő színvonalon a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt ezzel a tetemes feladattal.

A törvényjavaslatban foglalt egyes tartalmi kérdésekre áttérve elsőként a fogalmakról és azoknak az egyéb jogszabályokkal való összhangjáról kell szót ejteni. Mivel itt minden félreértésnek súlyos következményei lehetnek, a legkényesebbnek a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos fogalommeghatározások tekinthetők, ezek definíciója ugyanis eltér a jelenleg érvényben lévő előírásokban foglaltaktól, és ez súlyos zavarokat okozhat, ez súlyos zavarok forrása lehet, ezért azt felül kell vizsgálni.

Problémákat okozhat az európai uniós jogszabályok átvételével összefüggő, formalizmusig terjedő túlbuzgóság. Jó példa erre - úgy emlékszem, valaki már említette képviselőtársaim közül - a magyar gyakorlattól teljesen idegen tengeri, illetve óceáni hulladékártalmatlanítás felvetése a törvényjavaslatban, a fogalmi rendszerben, hacsak nem arra gondolunk, hogy valamikor ismét három tenger fogja mosni Magyarország határait. (Szórványos taps a MIÉP soraiból. - Fodor Sándor tapsol.)

Hasonlóképpen lényeges hiba, hogy jelen törvényjavaslat 2. számú mellékletében található veszélyességi jellemzők jegyzéke, valamint a kémiai biztonságról szóló T/1802. számú törvényjavaslatban a veszélyes anyagok csoportosítását megszabó tulajdonságok között lényeges eltérések vannak, ami különösen elfogadhatatlan párhuzamos jogalkotás esetében.

A pontos, szabatos és világosan értelmezhető megfogalmazás különösen a követelmények és kötelezettségek meghatározásakor fontos. A hulladékgazdálkodás általános szabályai ebben a tekintetben néhány pontosítással még elfogadhatók, a gyártók, a forgalmazók és a fogyasztó kötelezettségeinél azonban ez már nem érvényesül. Ebben a részben több nehezen értelmezhető, módosítást igénylő megfogalmazás található. Így például a gyakorlatban megvalósíthatatlan, nemzetközileg példátlan, hogy a fogyasztót a hulladékká vált termék vagy csomagolás visszaszolgáltatására kötelezzék, erre sokkal inkább a betétdíj vagy a letéti díj megfelelő mértékű megszabásával, valamint tájékoztató, felvilágosító munkával lehet ösztönözni.

Jelentős hiányossága, ahogy több képviselőtársam már említette, a szelektív hulladékgyűjtés fogalmi rendszerének tisztázatlansága, ennek körüljárása, illetve ennek - sajnos - elkerülése, amely egy óriási témakört és a következő időszakban feltehetően Magyarország hulladékkal összefüggő egyik legfontosabb tevékenységsorozatát fogja jelenteni.

Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslat fogalmi rendszere tehát alapvető revíziót igényel, erre szeretném felhívni képviselőtársaim, de mindenekelőtt a tárca figyelmét.

A hulladékgazdálkodás területén is fontos kérdés a magyar vállalkozások versenyképességének megőrzése és erősítése. Ebből a szempontból hiányoljuk, hogy az OECD-, illetve az európai uniós tagállamokban alkalmazott hulladékbesorolási jegyzék kihirdetésére sem a rendelkező, sem az indokló részben még csak utalás sincs, sőt a részletes indoklásból előrevetül annak lehetősége, hogy európai uniós csatlakozásunk időpontjáig erre talán nem is kerül sor, ez pedig a hazai vállalkozások számára jelentős, közvetett versenyhátrányt fog okozni.

Versenykérdésként jelentkeznek a települési hulladékok kezelésére vonatkozó közszolgáltatás egyes elemei is; így például az ártalmatlanítási szerződés legalább egyéves időtartamra való megkötése a feladat jellegének figyelembevételével rendkívül hosszú, az erősen korlátozott felmondási lehetőségekre tekintettel még költségelszámolás éves kötelező benyújtása esetén is kétségessé teszi például az árak kordában tartásának lehetőségét. Ez ugyanakkor nem teszi lehetővé a szakszerű, a törvény szellemének megfelelő díjmegállapítást, valamint a szükséges lépések logikailag egymáshoz kapcsolódó megtételét. Átgondolatlan megoldásnak tartjuk azt is, amely szerint a közszolgáltató eredménytelen felszólítás esetén a díjhátralékot a települési önkormányzattól igényelheti, és az önkormányzat annak kiegyenlítése után intézkedhet a hátralék és a felmerült költségek behajtásáról. Az önkormányzatok túlnyomó többségében ugyanis nincs meg ennek a hitelezésnek a forrása.

(11.10)

Több tucatnyi polgármestert kértünk meg, akik szinte kétségbeesett egyhangúsággal utaltak erre a pontra: ismét egy kötelező feladat, és ismét források hiánya, források biztosításának teljes elfelejtése, illetve elkerülése.

Végezetül ilyen formában félreértésnek tartjuk a törvényjavaslat 30. §-át, amely úgy rendelkezik, hogy az elhagyott hulladék kezelése az ellenkező bizonyításáig az ingatlan tulajdonosát terheli. Az ugyan helyes, hogy a tulajdonosokat ösztönözni kell tulajdonuk környezeti védelmére, ez valóban a következő időszak egyik fontos feladata, ismerve azonban a mai áldatlan állapotokat, a jogalkotó nem gondolta át ennek következményeit. A számos elrettentő példa ismeretében szinte elképzelhetetlen hogy akár a vétlen magánszemély, akár az önkormányzat képes legyen kifizetni a nem ritkán több százezer vagy millió forintos hulladékkezelési feladatokat, amikor például illegálisan, tudta nélkül helyeznek el ingatlanán veszélyes hulladékot. Ahogy polgármesterek írták, sokszor ez többe kerülne, mint maga az ingatlan. Ennek feloldása a törvényjavaslatban elkerülhetetlen.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakat összefoglalva, a feltárt és ismertetett súlyos szakmai problémák a törvényjavaslat ismételt, alapos felülvizsgálatát, gyökeres átdolgozását teszik szükségessé. Ennek legmegfelelőbb útja lenne, ha a kormány e törvényjavaslatát visszavonná, a jogos elvárásoknak megfelelően új javaslatot terjesztene a Ház elé. Amennyiben erre mégsem kerülne sor, akkor az SZDSZ-frakció kénytelen a szükséges számú és terjedelmű módosító javaslatokat benyújtani, hogy a nemzetközi és egyéb hazai előírásoknak megfelelő műszaki, gazdasági és társadalmi követelményeknek megfelelő törvény szülessék.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)