Készült: 2020.02.25.10:48:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

249. ülésnap (2009.12.01.),  25-39. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 47:47


Felszólalások:   13-25   25-39   39-47      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Előre bejelentett felszólaló a monitoromon Tóth András képviselő úr, őt viszont nem látom a teremben. Úgyhogy megkérdezem önöket, kívánnak-e a törvényjavaslathoz hozzászólni. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet, a monitoromon sem látok ilyet. Megkérdezem Avarkeszi Dezső urat, kíván-e reagálni. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem.) Nem kíván reagálni.

Az általános vitát, képviselőtársaim, lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön fog sor kerülni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az anyakönyvi eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot önök a T/11207. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig a T/11207/1-2. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, a törvényjavaslat előadójának.

Parancsoljon!

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi társadalom történetével szinte egyidős az a törekvés, hogy a közösség tagjaira vonatkozó legfontosabb adatokat az irányítást végzők valamilyen formában rögzítsék. A rendszeres személyi nyilvántartás Magyarországon 1563-ban kezdődött, és az anyakönyvezés sokáig az egyházak tevékenységéhez kapcsolódott.

A modern polgári jogállamiság kiépítése irányába vezető folyamat elemeként került bevezetésre 1895. október 1-jén a polgári házasságkötés és az állami anyakönyvezés. Az állami anyakönyvezést elrendelő 1894. évi XXXIII. törvénycikk úgy rendelkezett, hogy a születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak. Az első anyakönyvi törvény mintaként a Franciaországban érvényesülő centralizált rendszert vette alapul, amelyet Svájc, Németország és más európai államok is követtek. Az állami anyakönyvezés bevezetése óta eltelt több mint 110 év tapasztalatai azt mutatják, hogy olyan rendszert sikerült létrehozni, amely mindenkor biztonsággal elégítette ki a polgárok és az állam alapvető adatigényét.

Az anyakönyvezés alapvető céljai ma is megmaradtak, a biztonságos adattárolás mellett azonban mind újabb célkitűzések jelentek meg, amelyek a rendszer megújítását indokolják. Az európai államok közül egyre több vezeti be az elektronikus anyakönyvezést, felhasználva a technikai fejlődés adta új lehetőségeket.

Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság alkotmánya elismeri az ember olyan elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvető jogait, mint a házasságkötéshez, a névviseléshez, valamint a személyes adatok védelméhez való jog, és rögzíti, hogy e jogokat törvényben kell szabályozni. Az anyakönyvi nyilvántartás az ember személyiségi jogaival igen szorosan összefüggő, a családjogi törvényen alapuló közhiteles nyilvántartás, amelyen valamennyi egyéb, az állam által vezetett személyi nyilvántartás is nyugszik. Az anyakönyvi nyilvántartás a születések, a házasságkötések, a bejegyzett élettársi kapcsolatok és a halálesetek adatait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat, például a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontását, a névváltoztatást vagy a családi jogállás rendezését rögzíti.

Az anyakönyvi eljárásról szóló törvényjavaslat az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendeletet korszerű, új törvényi szabályozással kívánja felváltani. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályaival való összhang megteremtése mellett a törvényjavaslat célja, hogy az anyakönyvi eljárásban érvényre juttassa az ügyfélközpontúság és a szolgáltató közigazgatás követelményeit, továbbá a nyilvántartási tevékenység során hasznosítsa a modern technika vívmányait.

A törvényjavaslat kiemelt célja az elektronikus anyakönyv megteremtése. A komplex elektronikus anyakönyvi nyilvántartás kiépítése és adatokkal történő folyamatos feltöltése lehetővé teszi, hogy a jelenleg széttöredezetten kezelt anyakönyvi nyilvántartás egységes, megnövelt szolgáltatóképességgel rendelkező rendszerré váljék. Az anyakönyvek vezetése több mint 110 éve létező, igen jól szervezett, klasszikus közigazgatási tevékenység. A rendszerrel szemben támasztott követelmények azonban az utóbbi húsz évben jelentősen megváltoztak, mivel ezen időszakban jelentős társadalmi, politikai, gazdasági változások mentek végbe, amelyek az anyakönyvezés folyamataira is hatással vannak. Mind európai uniós, mind hazai vonatkozásban az e-közigazgatás megvalósításának egyik alappillére a hatósági nyilvántartások elektronizálása, amelynek köszönhetően csökken az ügyfelek ügyintézési terhe, valamint gyorsul és egyszerűsödik az ügyintézés.

(10.20)

Az anyakönyv mint alapnyilvántartás elektronizálására azonban mindeddig nem került sor, ami számos ügytípus esetében jelentősen növelte az ügyfélre nehezedő ügyintézési terhet, valamint az ügyintézés idejét. Anyakönyvet továbbra is a születésekről, a házasságkötésekről, a bejegyzett élettársi kapcsolatokról és a halálesetekről kell vezetni, és az anyakönyv vezetését továbbra is a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője, valamint a hazai anyakönyvezésért felelős szerv végzi. Jelenleg a születési, házassági és halotti anyakönyvek vezetése fizikailag mintegy kétezer településen történik, a körjegyzőségi székhely településeken egyszerre több település anyakönyveit is vezetik. A magyar állampolgárok külföldön történt anyakönyvi eseményeinek magyarországi anyakönyvezésére, a hazai anyakönyvezésre központosítottan kerül sor.

A törvényjavaslat célja a szolgáltató közigazgatás követelményének az anyakönyvi eljárásban történő érvényre juttatása, az anyakönyvi rendszer hagyományainak és a modern közigazgatás vívmányainak összehangolásával az állami alapnyilvántartás hatékony és korszerű működésének biztosítása, valamint mindezeket támogatandó az elektronikus anyakönyv megteremtése.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ügyfél ügyeit több helyen, az illetékességi szabályok rugalmasabbá tétele következtében sok esetben minden települési önkormányzat anyakönyvvezetőjénél intézheti. Az eljárás elmozdul az egyablakos ügyintézés irányába, a közigazgatás intézményei - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseire is figyelemmel - számos eljárási cselekményt egymás között, a háttérben végeznek el, ahelyett, hogy az ügyfélnek több hatóságot kellene az ügyében felkeresnie.

A törvényjavaslat új alapokra helyezi az anyakönyvből történő adatszolgáltatás szabályait. E körben kiemelendő az ügyfeleket legszélesebb körben érintő anyakönyvi kivonat kérelmezésére és kiadására vonatkozó szabályozás. Az anyakönyvi kivonat kiállítását a törvényjavaslat szerint bármelyik anyakönyvvezetőnél lehet kérni; ez különösen kedvező a lakóhelyet váltó ügyfeleknek. A központi elektronikus anyakönyvi nyilvántartás létrejötte ennélfogva csökkenti az ügyfelek ügyintézéssel járó terheit, idő- és pénzráfordítását, utazási idejét.

Az egységes szolgáltatás elvének megfelelően a kistelepülésen élők, valamint a nagyvárosok lakossága számára a szolgáltatott információk minősége és mennyisége megegyezik, és ugyanazon idő alatt válik elérhetővé. A központi elektronikus anyakönyv várhatóan egyszerűsíti a polgári eljárások igényérvényesítését is, könnyebben megtalálhatók például az ismeretlen örökösök vagy a perbeli jogutód, így egyes bírósági és hatósági eljárások ideje is csökkenhet.

A törvényjavaslat egyértelmű ügyféli adminisztratív tehercsökkentést hajt végre, amelynek hatására csökken az állampolgárok által az érintett ügytípusok során az ügyintézésre fordítandó idő. Amellett, hogy ez növeli a közigazgatás hatékonyságát, erősíti annak szolgáltató jellegét is. A dokumentumok elektronikus kezelése és továbbítása megkönnyíti és lerövidíti a munkafolyamatokat, amelynek következtében az adminisztrációs feladatok, az adminisztráció során felhasznált papír alapú dokumentumok mennyisége is csökken. Hosszabb távon az anyakönyvezés teljes elektronizálása révén a papírszükséglet visszaesése okán csökken a környezeti terhelés is.

Az anyakönyv elektronizációjának végrehajtásához szükséges személyi feltételek rendelkezésre állnak. Az elektronikus rendszer kialakításának költségeit pedig az Európai Unió által az elektronikus közigazgatás operatív programban biztosított 1,6 milliárd forint támogatás fedezi.

A nyilvántartások korszerűsítése tükrében a törvényjavaslat módosítja a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt a lakcím-bejelentési eljárás biztonságosabbá, valamint egyszerűbbé tétele érdekében. A lakcím-bejelentési eljárás során a szállásadókat érintő visszaélések, a tulajdonosok tudta nélküli fiktív lakcímbejelentések a bejelentési eljárás biztonságosabbá tételével visszaszoríthatóak. A bejelentés biztonságát a szállásadó védelmében növeli az új szabályozás, amely ugyanakkor adminisztratív tehernövekedést csak az ügyfél kérelmére eredményez.

E rendelkezések között alapvető fontosságú a címnyilvántartás kiegészítése, a hatásköri és illetékességi szabályok újragondolása, valamint az alapvető szabályok törvényi szintre emelése. A címnyilvántartás bővítése a tulajdonos tudta nélküli lakcímbejelentések megelőzését szolgálja. A címnyilvántartás illetékességi szabályainak átalakításával lehetővé válik, hogy a lakó- vagy tartózkodási helytől függetlenül a bejelentkezés bármelyik települési önkormányzat jegyzőjénél a jelenleginél biztonságosabb és egyben a lakosság számára egyszerűbb módon kezdeményezhető legyen. Ennek korlátja mindössze az, ha a cím a címnyilvántartásban nem szerepel, amely esetben a cím meglétének helyszíni vizsgálata is szükséges lehet, ezért a jövőben is a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti jegyző jár el. A továbbiakban tehát a tulajdonos vagy haszonélvező szállásadó erre irányuló külön nyilatkozata esetén a lakcímre úgy lehet bejelentkezni, hogy a bejelentkezéskor a bejelentkezővel együtt a szállásadó személyesen megjelenik, avagy a szállásadó az ügyfélkapun keresztül előzetesen adja hozzájárulását a bejelentkezéshez. Nyilatkozat hiányában a bejelentés a korábban fennálló eljárás szerint történik, kiegészítve azzal a lehetőséggel, hogy a tulajdonos vagy haszonélvező szállásadó a bejelentkezésről értesítés küldését kérheti. Azzal, hogy a szállásadói korlátozás címnyilvántartásban történő rögzítésére irányuló eljárás a szállásadó kérelmére indul, és a hozzájárulás megadásának módját a szállásadó maga választja meg, az adminisztratív terhek vállalása során megfelelően érvényesül a tulajdonosok, szállásadók önrendelkezési joga.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az önkormányzati bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére fog sor kerülni ötperces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Papp Józsefnek, a bizottság előadójának.

PAPP JÓZSEF, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság mint első helyen kiemelt bizottság 2009. november 25-én tárgyalta meg a törvényjavaslatot. A többségi vélemény megfogalmazói úgy gondolják, és ez már az expozéban is elhangzott, hogy egy jelentős, fontos törvényjavaslatról van szó, egy olyan terület szabályozásáról, amelyet egészen eddig egy 1982-ben elfogadott törvényerejű rendelet szabályozott. Emlékszünk arra, hogy a hatósági eljárásokban nagyon fontos változás történt az elmúlt években, hiszen a közigazgatási eljárásokról szóló törvényben nagyon sok alapvető és mélyreható változást hoztunk létre.

Ennek a törvénynek egyik célja, hogy az anyakönyvvezetés szabályainak az összhangját megteremtse az új közigazgatási eljárási törvény szabályozásával, illetve e mellett az összhang mellett a modern technikai eszközök alkalmazásának lehetőségét is megteremtse. Ugyanúgy, ahogy a közigazgatási eljárási törvény elfogadásával az volt a célunk, hogy a lehető leginkább ügyfélbarát szabályozást hozzuk létre, minél egyszerűbb módon kaphassák meg az emberek ezeket a közszolgáltatásokat, ezek a közszolgáltatások minél magasabb színvonalúak legyenek, illetve a technikai eszközök alkalmazásával a jó minőségű szolgáltatás nyújtása is olcsóbbá tehető.

(10.30)

A legfontosabb célja ennek a törvényjavaslatnak az elektronikus anyakönyv bevezetése. Ma már, akár az állami nyilvántartásokat, akár a helyi önkormányzatok működését figyeljük, mindenhol azt tapasztaljuk, hogy a munka gyorsasága, hatékonysága, színvonalnövelése érdekében elektronikus eljárásokat vezetnek be egymás után. Ez alól ez a terület sem lehet kivétel.

Ma Magyarországon mintegy kétezer helyen vezetnek anyakönyvet, tehát ez a munka az önkormányzati hivatalokban folyik. Széttöredezett ez a rendszer. A törvényjavaslat célja a komplex elektronikus anyakönyvi nyilvántartás kiépítése és azoknak természetesen az adatokkal való feltöltése, amelynek finanszírozása uniós forrásból történik.

Ennek a folyamatnak a végeredménye azt jelenti, hogy egy egységes rendszer jön létre Magyarországon, egy olyan egységes rendszer, ami a korábbinál jóval több szolgáltatást nyújt az állampolgár számára, úgy, hogy egyébként az ő számára ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele jelentősen leegyszerűsödik.

Ugye, az anyakönyvi eljárás az élet szinte minden területét az elejétől a végéig követi, hiszen a születés, a házasságkötés, a bejegyzett élettársi kapcsolat és a halál azok az események, amelyek anyakönyvi rögzítésre kerülnek. Az elmúlt húsz évben az életünk rendkívüli módon változott, óriásira megnőtt a mobilitás, felgyorsult az élet; nem az a gyakorlat, mint korábban, hogy egy településen élik le az emberek az életüket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ezt a rendszert, ezt a szolgáltatást, bárhol élnek, bárhova veti őket az életben a jó vagy a rossz sorsuk, az anyakönyvi szolgáltatást az elektronikus közigazgatás segítségével mindenhol igénybe tudják venni.

Mindezek az okok vezették a többséget arra, hogy a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága mellett szavazzon. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 15 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, és kérem is ennek támogatását.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a bizottság előadójának, így a bizottság többségének is a véleményét.

Megadom a lehetőséget a kisebbségi vélemény ismertetésére. Felkérem Horváth István képviselő urat. Parancsoljon, képviselő úr!

HORVÁTH ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottsága november 25-ei ülésén a törvényjavaslatot 15 igen, valamint 10 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta. A kisebbségben maradt képviselőtársaim aggályait az alábbiak szerint kívánom összefoglalni.

Bár a javaslatban megfogalmazott céllal, amely szerint az idevonatkozó 1982-es törvényerejű rendeletet egy új törvény váltsa fel, egyet tudunk érteni, nemleges álláspontunkat a tartalmi, eljárási hibák és világnézeti különbségek okán alakítottuk ki. A fő problémánk, hogy nem értünk egyet a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésével - javaslat III. fejezete -, éppen ezért az arra vonatkozó szabályokkal sem. Az erre vonatkozó álláspontunkat korábban már több alkalommal is kifejtettük, és ezen továbbra sem kívánunk változtatni. A bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó anyakönyvezés szabályait nem tartjuk elfogadhatónak az anyakönyvezési szabályok között szerepeltetni.

A törvénynek több olyan rendelkezése is van, amivel viszont egyet lehet érteni, hiszen azok jórészt a jelenleg hatályos szabályokat ismétlik meg, illetve azokat korszerűsítik, jelen esetben azonban elvi értékválasztásbeli különbség van a mi felfogásunk és a törvény előterjesztőjének felfogása között. Számunkra ugyanis elfogadhatatlan, hogy a javaslat lényegében a házassági eljárás, a házassági anyakönyvezés szabályaival egyezően állapítja meg a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésének szabályait. Tehát azt gondoljuk, sem tartalmában, sem formailag nem helyes a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házassághoz közelíteni, és a házassághoz olyan közelségbe engedni, mint amit ez a törvényjavaslat tartalmaz.

Az elektronikus anyakönyv jogintézménye viszont a szolgáltató közigazgatás irányába tett olyan lépés, amely támogatható lenne, azonban a gyakorlatban történő működése kapcsán komoly aggályaink vannak. A jogalkotó a szabályozással azt a célt kívánja szolgálni, hogy amennyiben az ügyfél bármely anyakönyvvezető előtt megjelenik, úgy az számára azonnal anyakönyvi kivonatot adjon, felhasználva az elektronikus anyakönyv adta lehetőségeket. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény hatálybalépését megelőző anyakönyvi események esetében az alapbejegyzéshez történő bejegyzés kerül feltüntetésre az elektronikus anyakönyvben, így nem érvényesül az a cél, hogy az ügyfél bárhol azonnal elintézhesse az ügyét. A jelenleg működő rendszer gyakorlatilag csak csekély mértékben egyszerűsödik, hiszen a bejelentést felvevő anyakönyvvezető az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzés végett megkeresi a papír alapú anyakönyvben nyilvántartó anyakönyvvezetőt, tehát az ügyfél nem juthat azonnal a kért kivonathoz, így az ügyfél a mostani gyakorlat szerint is megkeresheti levélben az eseményt anyakönyvező hivatalt.

Ráadásul a korábbi bejegyzéseket is digitalizálni kell. Ennek kapcsán az indoklás szerint a központi nyilvántartásra való áttérés ütemezését is meghatározza a szabályozás, azonban a hivatalok anyakönyvvezetői részére mindez jelentős többletterhet jelent. A kistelepülések, körjegyzőségek anyakönyvvezetői ezen feladatukat több feladat- és hatáskör mellett látják el, de a feladat a nagyobb városok anyakönyvvezetői részére is jelentős többletmunkát eredményez. Ezekhez pluszforrással jelen pillanatban nem rendelkeznek.

Olyan bejegyzési határidőket szab meg a javaslat, több esetben azonnali bejegyzést előírva, amely nem tartható, nincs meg hozzá a kellő személyi és infrastrukturális állomány. A Ket.-novella októberi hatálybalépésével egyébként is nagyon lerövidült határidők komoly nehézséget jelentenek, nem célszerű ezeket tovább rövidíteni, vagy ha igen, akkor ehhez megfelelő személyi és anyagi forrást kell biztosítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm az álláspontok ismertetését.

Képviselőtársaim, most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a lehetőséget a hozzászólásra. A monitoromon elsőként Horváth István képviselő úr jelentkezett be írásban, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb már a bizottsági kisebbségi véleményt elmondtam, és most szeretném a Fidesz álláspontját is ezzel kapcsolatosan kifejteni, illetve ráerősíteni a bizottsági kisebbségi véleményre.

Először is le szeretném szögezni, hogy három fő kérdés miatt nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Az egyik világnézeti különbség, a másik tartalmi, valamint eljárási hibák. A fő problémánk, hogy nem értünk egyet a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésével. A Fidesz polgári párt keresztény-konzervatív értékrendje nem ért azzal egyet, hogy a jelen törvényjavaslat gyengíti a hagyományos családmodellt.

Épp a korábbi felszólalásoknál a munkaügyi és szociális államtitkár úr azt mondta, hogy a családok nem töltik be azt a szerepüket, amely igazából egy erős társadalom alapjait kell hogy viselje. Ez a törvényjavaslat tovább gyengíti ezt a családmodellt, nem azt erősíti, hogy az emberek hagyományos családmodellben, házasságban kössék össze életüket, hanem megerősíti az élettársi kapcsolatnak az anyakönyvezését, amely még jobban közelíti a hagyományos házassági családmodellt. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni.

A javaslat a 97. §-a szerint 2011. január 1-jén lépne hatályba, ennek értelmében, és amennyiben erre lehetőséget kapunk a választópolgároktól, úgy jelen törvény újragondolását is kezdeményezni fogjuk. A bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó anyakönyvezés szabályait nem fogjuk az anyakönyvi szabályok között szerepeltetni, és ennek megfelelő módosításait is el fogjuk végezni. Számunkra ugyanis elfogadhatatlan, és még egyszer szeretném itt megerősíteni, hogy a javaslat lényegében a házassági eljárás, a házassági anyakönyvezés szabályaival egyezően állapítja meg a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésének szabályait, tehát megítélésünk szerint gyengíti a házasság, gyengíti a család erősítését, illetve a társadalomban betöltött szerepét.

(10.40)

A többi felvetésünk eljárási, illetve tartalmi kérdés. Szeretnék egy-két eljárási problémát felsorolni.

A jogalkotó a szabályozással azt a célt kívánja szorgalmazni, hogy amennyiben az ügyfél bármely anyakönyvvezető előtt megjelenik, úgy az számára azonnal anyakönyvi kivonatot adjon, felhasználva az elektronikus anyakönyv adta lehetőségeket. Nem érvényesül ez a cél, hogy az ügyfél bárhol, azonnal elintézhesse az ügyét. A jelenleg működő rendszer gyakorlatilag csak csekély mértékben egyszerűsödik, hiszen a bejelentést felvevő anyakönyvvezető az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzés végett megkeresi a papír alapú anyakönyvet nyilvántartó anyakönyvvezetőt, tehát az ügyfél nem juthat azonnal a kért kivonathoz.

Egy másik eljárási probléma: a központi nyilvántartásra való áttérés ütemezését is meghatározza a szabályozás, azonban a hivatalok anyakönyvvezetői részére mindez jelentős többletterhet jelent. A kistelepülések, körjegyzőségek anyakönyvvezetői ezen feladatukat több feladattal tudják ellátni, a hatáskörök is bővülnek, de a feladat a nagyobb városok anyakönyvvezetői részére is jelentős többletmunkát eredményez, amihez, még egyszer rá szeretnék erősíteni, nem látunk pluszforrásokat.

Szeretnék egy-két tartalmi észrevételt felsorolni. A 18. és a 27. § a házasságkötés körülményeit is korlátozza. Szeretnék a 18. §-ra konkrétan kitérni, az így szól a törvényjavaslatban, hogy a házasság hivatali helyiségen, illetve hivatali munkaidőn kívüli megkötését a jegyző engedélyezheti. A 18. §-ban a házasság hivatali helyiségen, illetve hivatali munkaidőn kívüli megkötését az új szabályozás az eddigiektől eltérően külön jegyzői engedélyhez köti. A magyar kulturális folklórban bevett gyakorlat, hogy a házasságot általában hétvégén, szombaton vagy vasárnap kötik, vagy praktikusan munkaidőn kívül. Tehát miért gondolják azt, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben most még külön jegyzői engedélyhez kötik ezt a kérést, miért gondolják azt, hogy a jegyző abban a helyzetben van, hogy ő maga határozza meg, mikor köthet valaki házasságot vagy mikor nem.

Vagy szeretnék utalni a 27. §-ra; a 27. § 2. pontja konkrétan így hangzik: nem köthető házasság munkaszüneti napon. Miért korlátozza a törvényjavaslat, hogy nem köthet valaki házasságot munkaszüneti napon, abban az esetben, ha az anyakönyvvezetővel amúgy a szükséges egyeztetések után ez a lehetőség megvan? Azt gondolom, mi azt gondoljuk, hogy ezt törvényileg tiltani, hogy munkaszüneti napon nem köthető házasság, nem szerencsés, tehát majd ezt is javasoljuk módosítani.

A következő ilyen tartalmi probléma a 61. §-ban van. A 61. §-ban az intézeten kívüli szülést a szülők és a születésnél közreműködő orvos jelenti be - így szól a törvényjavaslatban. Az anyakönyvvezetők azt állítják, illetve véleményük szerint a nem intézetben született gyermekek esetében a szülők döntő többségben úgy nyilatkoznak, hogy nem vett részt szülész-nőgyógyász szakorvos. Ebben az esetben, ha a törvényt betű szerint akarja betartani az állampolgár, nem anyakönyvezhető a gyerek, hiszen ha nincs szülész-nőgyógyász szakorvos a szülés levezetésénél, akkor egyébként praktikusan nem lehet bejelenteni a törvény betűje szerint. Tehát azt gondolom, hogy ezt pontosítani kellene.

A szülést követően a kismamát mindenképpen egy szakorvosnak kellene megvizsgálnia, aki ezt követően nyilatkozna arról, hogy ez a szülés ténylegesen megtörtént, hiszen ebben az esetben akár más anya gyermekét is be lehet anyakönyveztetni, hiszen ha nincs olyan kompetens szakember, aki ebben nyilatkozni tud, akkor gyakorlatilag bemondás alapján kerül be a nyilvántartásba. Tehát ezt a 61. §-t mindenféleképpen ebben a szövegkörnyezetben nem javasoljuk elfogadásra.

A 89. § egy új fordulatot visz a kicsi gyermekek életébe, nevezetesen szó szerint így szól a paragrafus, hogy a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője a szülés anyakönyvvezetésével egyidejűleg az újszülött személyazonosító igazolványának, valamint személyazonosító és lakcímet igazoló iratait ki kell hogy állítsa.

Nem életszerű a dolog, hiszen mondjuk, koraszülés esetén egy kisgyermek az inkubátor alatt fekszik, és mivel az anyakönyvi eljárásról szóló törvény úgy fogalmaz, hogy a gyermek születésének a másnapján kell az anyakönyvi eljárást elindítani, ez azt jelenti, hogy ezt a kisgyermeket az inkubátorban kell lefényképezni, hiszen külön kitér a törvény arra is, hogy fényképet is mellékelni kell a személyazonosító igazolvány kiállításához. Tehát véleményünk szerint semmiképpen nem életszerű ez a fajta iránymutatás, illetve a törvényjavaslat megfogalmazása. Nem gondolom azt, hogy a születés utáni órákban a szülő első dolga az, hogy fényképész után rohanjon, hogy hogyan lehetne egy jó kis igazolványképet csinálni a gyermekről, lehetőleg digitalizált formában, mint ahogy ezt a törvény előírja. Tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak ezen pontját is mindenféleképpen módosítani kell.

Tehát ezen okok alapján, ami még egyszer: világnézeti, tartalmi, illetve eljárásügyi, azt javasoljuk, hogy ezt a törvényjavaslatot ne támogassa a tisztelt parlament, hanem egy olyan törvényjavaslatot támogasson, amely a családokat helyezi előtérbe, illetve a különböző eljárásoknál figyelembe veszi mind a szülők jogait, a lehetőségeit, valamint az életszerűséget, ahogy a magyar kultúrában a házasságkötésekben is szocializálódtunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Írásban előre jelentkezett Hankó Faragó Miklós képviselő úr, az SZDSZ-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. számú törvényerejű rendelet megalkotása óta a Ház előtt nem szerepelt olyan törvényjavaslat, amely a teljes anyakönyvi szabályozás megújítását tűzte volna célul. E 27 éves törvényerejű rendelet nagy részében még mindig fenntartja az anyakönyvi igazgatás 120 éves hagyományait, köztük olyan megoldásokat is, amelyek a XXI. századra elavulttá váltak, és akadályozzák a polgárok ügyeinek hatékony intézését. Az egy érdekes jogtörténeti adalék volt, amelyet államtitkár úr elmondott, hogy már 1563 óta vannak erre vonatkozó magyar jogtörténeti hagyományok, azonban a megújítás, úgy gondolom, egyértelműen szükséges.

Az anyakönyvi eljárásról szóló törvényjavaslat érdeme, hogy egyrészről megőrzi az említett hagyományok közül azokat, amelyek ma is jól működnek és értéket képviselnek, másrészről azonban meghonosítja a modern közigazgatási eljárás és a modern technika alkalmazását az állami alapnyilvántartás szabályozásában.

A törvényjavaslat elismeri az anyakönyvvezetők és az anyakönyvi igazgatásban működő szervek elengedhetetlen szerepét, és elhelyezi azokat az ügyfélközpontú közigazgatásban úgy, hogy a meglévő tudásuk, eszközeik és kapcsolatrendszerük támogatásához létrehozza az elektronikus anyakönyvi rendszert. A törvényjavaslat vezérelve az ügyfélbarát közigazgatás megteremtése, amelynek az elektronizálás nem önmagáért való célja, hanem hatékony eszköze. Már csak ezért is fontosnak tartjuk a változtatást.

A javaslat kézzelfogható eredményeket mutat fel az ügyféli terhek csökkentése terén, amelyek az elektronikus anyakönyv fokozatos feltöltődése mellett is, már a törvény hatálybalépésekor is jelentkeznek. Az illetékességi szabályok felszabadítása az eljárásokat mindenképpen közelebb viszi a polgárokhoz. A törvényjavaslatban meghatározott eljárások középpontjában nem az állami feladatellátás áll, hanem az ügyfél számára nyújtott szolgáltatás. Külön említést érdemel, hogy a törvényjavaslat számos esetben szolgálja az egyablakos ügyintézés megvalósítását.

Az anyakönyvi adatok számos más állami nyilvántartás alapját képezik, és számos közigazgatási eljárásban kerülnek felhasználásra. Az anyakönyvi rendszer a központi elektronikus adatnyilvántartás és adattovábbítás lehetőségének létrehozásával képessé válik arra, hogy az ügyfél helyett, annak közreműködése nélkül, ám annak érdekében lebonyolítson egy adott eljáráshoz szükséges adatszolgáltatást. Hiszen az ügyfél számára irreleváns, hogy a közigazgatás szervei milyen tevékenységet folytatnak az ügy elintézésének hátterében, neki az az érdeke, hogy az általa kezdeményezett eljárás minél egyszerűbben és gyorsabban befejezhető legyen.

(10.50)

A javaslat e körben messzemenőkig figyelembe veszi a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat, ezt is helyesnek tartjuk.

Az emberek többsége az anyakönyvi nyilvántartással akkor találkozik, amikor valamely adata igazolása céljából anyakönyvi kivonatot kell hogy beszerezzen. Központi eleme ezért a törvényjavaslatnak az anyakönyvi kivonatok kiadására irányuló szabályozás modernizálása. A javaslat szerint az ügyfél az anyakönyvi kivonatát bármely anyakönyvvezetőnél kérheti. Ha az anyakönyvi adat még nem szerepel az elektronikus anyakönyvben, az anyakönyvezetők egymás közötti elektronikus kommunikációja segítségével megtörténik az adat felvitele, és a kivonat máris bármely települési anyakönyvvezetőnél előállítható lesz. Ez a megoldás jelentősen gyorsabbá teheti az eljárást, s nem mellékesen megkíméli az ügyfelet attól, hogy az anyakönyv őrzésének helyére kelljen utazni a kivonatért.

Üdvözlendő, hogy a törvényjavaslat letisztult, áttekinthető szerkezetbe helyezi az anyakönyvi eljárásnak a törvényerejű rendelet módosításai által sok esetben töredezetté vált szabályait. Emellett egyértelművé teszi az anyakönyvi eljárásoknak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályaihoz való viszonyát, és egységes fogalmi rendszert vezet be. Ezt is helyesnek tartjuk.

Összességében megállapítható, hogy a törvényjavaslat a családi jog anyagi jogi szabályait megfelelően kiszolgáló, kellőképpen cizellált, modern szemléletű szabályozást alkot.

Végezetül szükségesnek tartom megemlíteni a törvényjavaslatban foglalt, a lakcím-bejelentési eljárást módosító rendelkezéseket. A javaslat célja e téren is az eljárás egyszerűsítése az országos illetékesség létrehozásával, amelyet egyúttal megtámogat a címnyilvántartás fejlesztésével és funkciójának kibővítésével is. A szállásadói nyilatkozat intézményének létrehozásával a javaslat egyaránt szolgálja a tulajdonosok biztonságát és önrendelkezési jogának megfelelő érvényesülését.

Mindamellett volt néhány olyan megjegyzése az előttem szóló fideszes kolléga úrnak, amelyre vonatkozóan én is úgy gondolom, hogy bizonyos módosítások esetleg szükségesek lehetnek. Ezek sokkal inkább technikai jellegűek, nem a világnézeti alapon tett kifogásokra gondolok, hanem azokra az apróbb módosításokra, amelyek például a munkaszüneti napon történő házasságkötés lehetővé tételét vagy annak tiltását jelentenék. Nyilván a kormány is nyitottnak fog mutatkozni a megfelelő módosító javaslatok támogatására. Mindemellett a törvényjavaslatot elfogadhatónak és támogathatónak tartja a liberális frakció.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percben kért szót Pettkó András képviselő úr. Parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Az eddig elhangzott gondolatokhoz egy olyat szeretnék hozzátenni, amit én a magam részéről fontosnak tartok. Én azt gondolom, hogy a XXI. században, amikor egy anyakönyvezési folyamat lezajlik, akkor minden újonnan született állampolgár részére az államnak kellene egy e-mail címet biztosítani - akár az ügyfélkapun keresztül is megtörténhetne ennek az e-mail címnek a biztosítása -, hiszen amikor elektronikusan szeretnénk intéztetni az állampolgárokkal szinte mindent, akkor ennek az e-mail címnek a megadása a kormányzati portálon vagy az ügyfélkapun keresztül, úgy hiszem, hogy egy elengedhetetlen folyamat volna.

A benyújtott javaslathoz én azt javasolom, és arra kérem a képviselőtársaimat, hogy nézzük meg, hogy melyik szakaszhoz lehetne ezt beilleszteni, és amennyiben egyetértenek ezzel az elképzeléssel, akkor nyújtsuk be valamilyen módon, akár bizottsági módosító javaslatként is ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hozzászólásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr. Parancsoljon!

MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon hasznosnak és fontosnak tartom a törvényjavaslatot, azért is jelentkeztem felszólalásra. Csak azon csodálkozom, hogy ezt korábban miért nem tettük meg. Hankó Faragó Miklós tudós kollégámtól hallottuk, hogy törvényerejű rendelet szabályozta ezt a kérdéskört, és most, amikor elektronikus közigazgatásra térünk át, óriási erőfeszítéseket teszünk a digitalizálásra, ennek az összes előnyével és követelményével együtt, akkor szinte magától értetődő, hogy elektronikussá tesszük, és a csalásoknak, az átfedéseknek, a hibáknak a kiküszöbölését bízzuk az elektronikára és a digitális technikára.

Ezzel kapcsolatos a kérdésem államtitkár úrhoz. Tulajdonképpen, hogy jól működjön ez a rendszer, ezt a rendszert fel kell tölteni. Fel kell tölteni a meglévő anyakönyvi állományokkal, tehát ami most rengeteg könyvben van különböző helyeken, tehát térben is nagyon különböző helyeken. Van-e arra vonatkozóan terve a tárcának, hogy ebből mennyit kíván megvalósítani, hogy kívánja ezt megtenni? Ez tulajdonképpen beleilleszkedne az általános archiválási programba, amely elsősorban a múlt értékeit és adatait rögzíti, de ebben az esetben rendkívül fontos operatív szerepe lenne.

A másik dolog, ami felmerült itt az ellenzék tisztelt képviselői részéről, hogy világnézeti, illetve bizonyos erkölcsi megfontolások alapján nem kívánják ezt az erősen gyakorlati és technikai változásokat jelentő és az életet megkönnyítő törvényjavaslatot támogatni. Hadd mondjam el, hogy amikor a polgári törvénykönyvvel, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolatokkal foglalkoztunk, akkor én azt javasoltam innovatív módon, hogy ne az élettársi kapcsolatot fogjuk meg, hanem azt a jelenséget, amit az jelent, tehát azt, hogy két ember - azonos nemű, különnemű, öreg, fiatal, rokon, nem rokon - együtt él, otthont alkotnak, egymásról gondoskodnak, egymást szeretik, egymást elkísérik a halálig, és közös háztartást vezetnek. Ezek az elemek mind-mind a társadalom által igényelt formák. Hányszor tudunk olyat, hogy valaki a gondozójával él együtt, vagy egy fiatal ember egy idősebb emberrel, két unokatestvér; számtalan módja van ennek.

A törvényt is azért kellett kidolgozni, hogy azok a pici jogok, az úgynevezett kisjogok érvényesüljenek, hogy bemehessen a kórházba meglátogatni, hogy érdeklődhessen, adott esetben a közös otthonból ne rakják ki örökösök és így tovább. Ezeket meg lehetett volna valósítani egy, hogy így mondjam, szexfüggetlen megoldással, ez az életközösség lett volna. Ilyen javaslatot is tettem. Tehát az, hogy két ember milyen alapon létesít életközösséget, milyen alapon él együtt, az alkotmány szerint is, az emberi jogok szerint is nem firtatható és nem vizsgálható. Egyszerűen együtt élnek, arról döntenek, hogy életközösséget hoznak létre, és az, hogy otthon mi történik, az az ő saját dolguk, nem kötelesek erről számot adni.

Sajnos, nem fogadták el ezt az innovatív javaslatot. A jogtudomány nem nagyon fogékony az innovációra és a szabadalmakra, úgyhogy ezért szomorú vagyok, de mindig beleütközünk ebbe a problémába. Nem szabadna, hogy ez erkölcsi megítélés alá essen - az erkölcs is egyébként változó és történelmi kategória -, hanem abból induljunk ki, hogy két ember együtt kíván élni, és ne firtassuk azt, hogy miért.

Fura, hogy az Alkotmánybíróság - de ezt csak zárójelben jegyzem meg - a különneműek élettársi kapcsolatát alkotmányellenesnek minősítette, és az egyneműek élettársi kapcsolatát nem. Szerintem nem kellene azt se vizsgálni, hogy egyneműek, különneműek; együtt él két ember, és ez bizonyos jogokkal és kötelezettségekkel jár. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Egyébként támogatom a törvényjavaslatot, és várom kérdésemre államtitkár úrtól a választ.

Köszönöm szépen.

(11.00)

ELNÖK: Képviselőtársaim! További hozzászólót nem látok az előterjesztéshez. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Avarkeszi Dezső: Köszönöm, majd a részletes vitánál.) A részletes vitánál kíván reagálni, ezért, képviselőtársaim, az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Képviselőtársaim! Soron következik a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. A határozati javaslatot a H/11084., a bizottsági ajánlást pedig a H/11084/31. számon önök már megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen 19 ajánláspontot tartalmaz. Az 1. pont a cím módosítására is javaslatot tesz, a módosító javaslatok közötti összefüggésre tekintettel azonban erre a pontra külön nem nyitom meg a vitát.

Indítványozom, hogy a módosító javaslatokat egy szakaszban tárgyalja az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot, az indítványomat elfogadta.

Képviselőtársaim! Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-19. pontjaira. Megadom a szót Pettkó Andrásnak, aki előzetesen írásban jelezte felszólalási szándékát. Parancsoljon, képviselő úr!




Felszólalások:   13-25   25-39   39-47      Ülésnap adatai