Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Magam sem gondoltam volna, amikor benyújtottam a határozati javaslatot, hogy ennyi időnek kell eltelnie, több mint egy hónapnak ahhoz, hogy a parlament a plenáris ülésén ezt tárgyalja. A Népjóléti bizottság fideszes képviselői az első alkalommal levették a napirendről azzal az indoklással, hogy ők nem értenek egyet ezzel az üggyel, és akkor erről nem kell beszélni. A második alkalommal el sem jöttek a Népjóléti bizottságba, így nem is tudtunk szavazni róla, ami, jegyzem meg, példa nélküli a Népjóléti bizottság történetében. A harmadik alkalommal, amikor a fideszes képviselők eljöttek a bizottsági ülésre, és nem is vetették le a napirendről ezt az ügyet, akkor valójában azt mondták el, hogy igazándiból a devizahiteles ügyben meg úgy Magyarországon a lakhatással kapcsolatban minden rendben van, ami kis probléma van, pár ezer embert érint, de azt a kormány kezeli. Ellenzéki képviselőtársaim segítségével ezt már a bizottsági ülésen is elmondtuk, de most is elmondom itt, hogy ez hazugság. Ma Magyarországon az a helyzet, hogy kilakoltatási és lakhatási válság van. A magyar emberek egy jelentős része  százezrekről, milliókról beszélünk  vagy már lemondott arról, hogy neki valaha önálló lakása lesz, vagy éppen van, de már nem fizeti a hitelét, és arra vár, hogy kilakoltassák, vagy pedig évtizedeket tölt el azzal, hogy azért dolgozik, hogy ne vigyék el a feje fölül a lakást.

Egész egyszerűen egy ilyen országban, ilyen lehetetlen körülmények között élünk, több millióan, több százezren vannak ebben a helyzetben, de mielőtt belemennék abba a számháborúba, amit egyébként a bizottságban is folytattunk, hogy most vajon pár tízezer emberről van-e szó, ahogy azt a Fidesz állítja, vagy pár százezerről, milliós nagyságrendig is esetleg, mint ahogy azt mi mondjuk, engedjék meg, hogy inkább egy jellemzőt mondjak, hogy ne számokról beszéljünk, hanem emberi sorsokról, hogy mit is jelent ma Magyarországon ez a devizahiteles ügy.

Szóval, van nekem egy barátom, Káposznyák István Debrecenben, 25 évet szolgált a határőrségnél, leszerelni a debreceni repülőtér biztonsági főnökeként szerelt le, devizahitelt vettek fel a feleségével, egy gyermeket neveltek, fizették a hitelüket, ámde 2010. július 3-ával elszálltak a devizahiteles törlesztőrészletek, éveken keresztül küzdöttek a lakásukért, nyolc évet, de idén elveszítették a házat, amiért dolgoztak, időközben a kapcsolatuk megromlott, elváltak. Jelen pillanatban Káposznyák István barátom egy albérletben lakik, és még fizeti a már réges-rég nem az ő nevén lévő háznak a törlesztőrészleteit, hiszen még mindig maradt tartozása, és külön él a feleségétől, aki szintén egy másik albérletben lakik a gyermekükkel. Tönkrement egy család, tönkrement két felnőtt ember élete, újra kell kezdeni mindent, hogyha egyáltalán újra lehet kezdeni  remélem, hogy sikerülni fog nekik , és tudjuk, hogy a gyermekük min megy keresztül, gondolhatják, milyen jó lehet neki egy ilyen válás után felcseperedni Magyarországon.

Szóval, ilyen gondoktól övezve próbál itt a magyar nép egy jelentős része élni, és azért gondoltuk, hogy egy eseti bizottságban, ahol civileket és akár a bankokat is össze lehetne szedni, és közösen megvitathatnánk azt a dolgot, hogy végül is mit kellene tenni ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, ezért nyújtottam be ezt a határozati javaslatot, és őszintén szólva tényleg nem azért, hogy politikai boszorkányüldözést hajtsunk végre, vagy hogy megvitassuk, hogy kinek a hibája ez a jelenlegi helyzet, ki mit csinált, melyik politikus mit nem csinált, hol romlott ez el; nem, hanem azt gondoltam, és azt gondoltuk itt a DK-ban, hogy üljünk le, adjunk időt magunknak, beszéljük át, minden pártnak vannak javaslatai, és tegyük végre a dolgunkat, dolgozzunk azért, hogy a magyar embereknek, a szavazópolgároknak jobb legyen, és ne azzal kelljen foglalkozniuk érdemben, hogy a hónap végén még vajon lesz-e lakásuk, vagy sem, hanem azzal, hogy hogyan tudnak egyről a kettőre jutni.

Örülök, hogy végül mégiscsak a plenáris elé került ez a határozati javaslat, holnap szavazni is fogunk róla. Arra kérem önöket, hogy mondják el a véleményüket, akár vitatkozzunk is, hogyha kell, és holnap pedig tényleg tegyék félre azt, hogy melyik pártból érkeztek önök, és hogy mi a credo, hanem arra gondoljanak holnap a szavazásnál, hogy mi a feladat, miért vagyunk mi itt ebben a teremben: azért vagyunk ebben a teremben, hogy a magyar embereknek jobb legyen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)