Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elég érdekes vita alakult ki a külügyi bizottságban, és azt kell mondjam, ami ott elhangzott, annak most már, utólag van egy sajátságos felhangja. Akik ma bejöttek az ülésterembe, ott találták az asztalukon a Magyar Köztársaság alkotmánymódosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyről egy héttel ezelőtt még azt mondták képviselőtársaink és a minisztérium képviseletében ott lévők, hogy a két dolog között semmi különbség nincs, az alkotmánymódosítás ugyanis teljes kormányfelhatalmazást adna a külföldi és a magyar fegyveres erők határon belüli és határon túli mozgatására.

A két javaslat teljesen világosan összecseng. A kormány olyan felhatalmazást kér ebben a most tárgyalandó országgyűlési határozati javaslatban, amely tértől majdnem teljesen függetlenül, időtől teljesen függetlenül és abszolút rugalmassággal kormányfelhatalmazást kér ahhoz, hogy a balkáni térségben - fogalmaznak az országgyűlési határozati javaslatban - szabadon mozgathassák a magyar fegyveres erőket, amennyiben egyébként erre a szövetségesi kötelezettségek keretében sort kellene keríteni.

Én úgy gondolom - és ez a vélemény nyilván többekével találkozott, ezért alakult ki egy elég markáns kisebbségi álláspont a külügyi bizottságban -, hogy két kérdést fel kell tenni magunknak; s persze feltettük ezt a két kérdést a minisztérium igen tisztelt képviselőinek is a bizottsági ülésen.

(15.30)

Az egyik: ha úgy volna, mint ahogy a miniszter úr itt előterjesztette, hogy valójában csak a korábbi országgyűlési felhatalmazások egy kicsit átformált és egy kicsit rugalmasabb formában való megjelenítéséről szól ez az országgyűlési határozat, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy minek van rá szükség egyáltalán. Ha viszont nem erről van szó, akkor semmi másról nem lehet szó ebben a kontextusban, mint hogy azt a felhatalmazást, ami jelen pillanatban a kormány számára rendelkezésre áll, lényegesen kibővítsék.

Tisztelt Miniszter Úr! Az ott lévő kormányképviselők arra a kérdésre, hogy mennyibe fog ez kerülni az országnak, azt mondták, hogy ugyanannyiba, mint eddig; ami meglehetősen érdekes feltételezés, hiszen a számadat, amit a Honvédelmi Minisztérium képviselője elmondott, körülbelül azt jelenti, hogy a Balkánon állomásozó magyar fegyveres erők éves költségvetési igénye ma körülbelül annyi, mint a honvédség egyéves fejlesztési költségigénye - az idézet megtekinthető a bizottság jegyzőkönyvében. Ha ez így van, és jelen pillanatban mintegy 350 fővel kevesebb állomásozik a Balkánon, mint amit a kormány most kér, ráadásul ebből az egyik csapattest, amely az SFOR kötelékében szolgál, csak műszaki alakulat, tehát valójában csak egész könnyű fegyverzettel rendelkezik, míg a KFOR-ban teljesítő egyéb csapattestek, amelyek esetleges felváltására szükség van, nehézfegyverrel vannak ellátva - én most nem a magyar kontingensről beszélek, hanem arról a kontingensről, amelyet a magyar kontingensnek ki kell váltania -, ezek páncélozott szállító járművekkel, esetenként tankokkal rendelkező csapattestek; ha valaki ezek után megpróbálja bebizonyítani, hogy 850 fő üzemeltetése ilyen körülmények között ugyanannyiba kerül, mint a jelenlegi 500-é, akkor, azt hiszem, ha ezen a logikán meg tudna maradni a minisztérium és ezt teljesíteni tudná, egy éven belül megoldaná a Magyar Honvédség összes anyagi gondját, legalábbis a technikai gondokat illetően.

Van azonban egy ennél sokkal nagyobb probléma. Arról szól a határozati javaslat, tisztelt miniszter úr, hogy: és egyéb, NATO-kötelékben végrehajtott feladatok tekintetében is; azaz olyasmire kér felhatalmazást - és lehet azt mondani, hogy ezt elengedtük korábban, de most biztos, hogy olyasmire kér felhatalmazást -, amiről még ma nem tudjuk, hogy holnap nem lesz-e ilyen kötelezettsége az országnak. Ezt a felhatalmazást, ezt a biankó felhatalmazást, úgy gondoljuk, a magyar alkotmányosság talaján állva nem kell megadni, és nem is tartjuk szükségesnek, hogy megadjuk a bármikori kormánynak, különösen nem három vagy néhány hónappal a választások előtt.

Végezetül annyit szeretnék elmondani - és úgy gondolom, hogy ez is megszívlelendő érv az ellenvélemények és az ellenvéleményeket tükröző érvek sorában -: tisztelt miniszter úr, amikor a külügyi bizottság annak idején tárgyalta a terrorizmus elleni eszközökben való esetleges részvételünket, két minisztériumi képviselőnek tettem fel személy szerint azt a kérdést, hogy nem gondolják-e, hogy az illető esemény szeptember 11-e után az 5. cikkely hatálya alá fog esni. Aznap, amikor a NATO miniszteri tanácsa úgy döntött, hogy az 5. cikkely alá esik az illető cselekmény, egy órával előtte a külügyi bizottságban két kormányképviselő azt mondta, hogy nem létezik, ilyesmiről szó sincs. A Magyar Köztársaság nagykövete már bement az ülésterembe ott és akkor, amikor ezt jóváhagyta többek között a Magyar Köztársaság kormányának hozzájárulásával. Ahol ez "az egyik kéz nem tudja, mit csinál a másik kéz" (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) című történet előfordulhat, ott, úgy gondolom, mindenkor szükség van parlament nyilvánosságára az ilyen tárgyaláskor.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)