Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Kijöttem ide, a pulpitusra, amíg lehet, míg nem fogják ezt is megvonni az ellenzéki képviselőktől, frakcióvezetőktől. (Derültség és közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Gratulálok!) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a tekintélyt ki lehet érdemelni, de kikényszeríteni soha. Nemzetközi példákat hallhattunk, nemzetközi példákat sorolnak, de nekem úgy tűnik, hogy a nemzetközi példákból minden elemet kiemeltek, belerakták ebbe a törvényjavaslatba, és megduplázták a büntetési tételeket, de azt is látom, hogy a nemzetközi példák alapján olyan még nem fordult elő a rothadó Nyugatból hozott példákban, hogy egypárti diktátumként fogadta volna el a parlament ezeket a szabályokat. Ezeket az akkor ott ülő pártok egyeztetése előzte meg, konszenzussal alkották meg a nyugat-európai parlamentek működését. Tehát ez megint egy olyan sajátosság, amely csak a magyar parlamentre jellemző.

De talán a nyugati parlamentekben sem történt olyan, ahogy itt Korózs Lajos képviselőtársam hozzászóláson kívül megemlítette, hogy egy olyan rabszolgatörvényt terjesztettek volna ezek elé a parlamentek elé, amelyek teljes mértékben kiszolgáltatott munkavállalókat dobtak a multik markába. És tulajdonképpen ez a rabszolgatörvény az, amely olyan szimbóluma az önök politizálásának, ami azzal a torz társadalomképpel függ össze, amelyet önök képviselnek gazdaságpolitikában, támogatáspolitikában, költségvetés-politikában, hiszen a magyar munkavállalókat kizsigerelve akarják a GDP-növekedést még inkább fokozni, hogy abból még több stadiont építsenek, még több presztízsberuházást valósítsanak meg, és amelyből még többet haza tudnak hordani.

Szimbolikus jelentőségű az, hogy ma, november 20-án kezdi tárgyalni az Országgyűlés a Fidesz javaslatát a képviselői jogok csorbításáról, hiszen ugyanezen a napon terjesztették be  2018. november 20-án  azt a munkatörvénykönyv-módosítást, amelyet a köznyelv rabszolgatörvénynek nevezett el. És bármennyire is fáj önöknek, ez a javaslat volt az, amely ellen létrejött az ellenzéki egység a parlamentben, létrejött az utcán, és amely végül elvezetett október 13-áig, az önkormányzati választásokig és az ottani győzelmekig. Ellenzéki szövetségben megtörtük a Fidesz egyeduralmát a fővárosban, a kerületekben, a megyei jogú városok többségében és rengeteg településen. A rabszolgatörvény kiemelt példája volt annak, amit az elmúlt több mint kilenc év kormányzati munkája képvisel. Kormányjavaslat helyett egyéni képviselői indítványként került benyújtásra, nélkülözött minden előzetes társadalmi egyeztetést, felelevenítette az erőből politizálás legvisszataszítóbb hagyományait, és mindenekelőtt az addiginál is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta a magyar munkavállalók széles tömegeit.

Az esemény elsősorban mégsem ettől a szégyenteljes szándéktól maradt emlékezetes. Sokkal inkább attól, hogy ráébresztette a Fidesz-KDNP-n kívüli politikai világot az együttműködés fontosságára. A jelet Komjáthi Imre, az MSZP alelnöke adta meg a szakszervezetek december 8. napjára meghirdetett demonstrációján azzal, hogy saját testi épségét sem kímélve mutatott irányt, és a kormányzati tiltás ellenére is a Kossuth téren folytatta a tiltakozást. December 10-én már 2900 módosító indítvánnyal igyekeztük hátráltatni a szégyenteljes rabszolgatörvény megszavazását. Két nappal később, az Országgyűlés december 12-én tartott ülésnapján tiltakozásunk jeléül, bár határozottan, de minden erőszaktól mentesen álltuk el az elnöki pulpitushoz vezető utat, akadályozva a törvény elfogadását, és bármennyire fáj ez önöknek, erre én személy szerint is a mai napig büszke vagyok, és ha újra meg kéne tennem, akkor megtenném ma is. (Taps az MSZP, a DK és a Párbeszéd padsoraiban.  Korózs Lajos: Helyes!)

Az akciónkhoz lényegében az egész ellenzék csatlakozott, megteremtette ezzel a pártok felett átívelő ellenzéki összefogás lehetőségét. Ma már tudjuk, hogy ez az együttműködés lett az alapja annak az őszi önkormányzati választási eredménynek, amely ledöntötte az addig megingathatatlannak hitt centrális erőteret. A Fidesz-KDNP elveszítette a Fővárosi Önkormányzat irányítását, a budapesti kerületek, az ország megyei jogú városai többségének támogatását. (Egy hang az ellenzéki padsorokból: Úgy van!)

(12.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen mindenki számára egyértelmű: az előttünk fekvő javaslat, a képviselői jogok korlátozásáról szóló javaslat a Fidesz bosszúja. Az az igazság, hogy önök megsértődtek a választókra, és most így akarnak bosszút állni rajtunk, ellenzéki képviselőkön, de rajtunk keresztül a választókon is.

A Fidesz most így próbálja megbosszulni ezt a választói akaratot, kapkod, csapkod; igen gyerekes viselkedés ez.

Az önkormányzatok működését korlátozó törvények, a bírói függetlenséget támadó módosítások és az ellenzéki képviselőket rendszabályozni próbáló javaslatok azt mutatják, hogy a Fidesz semmit nem tanult október 13-ából. Ezek a javaslatok azt mutatják, hogy a paranoia rövid időn belül eluralkodott az állampárton  élve Kövér László szavaival , mert ezekben az ügyekben mégis a Kövér-féle álláspont az irányadó: kukába a fékek és egyensúlyok rendszerével, kukába a képviselői alapjogokkal!

Szeretném itt is egyértelművé tenni: az MSZP elfogadhatatlannak tart minden szigorítást, amely tovább korlátozza a képviselők szabad véleménynyilvánítását és a végrehajtó hatalmat ellenőrző jogosítványait, az önkormányzatok működését és a bírói függetlenséget. Értem, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke és a Fidesz nem bírta lenyelni a gyalázatos rabszolgatörvény elleni összellenzéki fellépést, de elfogadhatatlan, hogy a bosszú először statáriális eljárásokban és büntetésekben, most pedig a képviselőijog-korlátozásokban ölt testet. Ha máshonnan nem is, a magyar történelemből tudhatnák, hogy az antidemokratikus kormányzásra és hatalomgyakorlásra csak kemény válaszok születhetnek. Ezek a válaszok meg is fognak születni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampárti uraknak tanácsolom, hogy ne a választókat hibáztassák, amiért az emberek sok helyen úgy döntöttek, hogy elég volt a fideszes kiskirályokból, elég volt a narancsuralomból, elég volt a lopásból, elég volt a borkaizásból. Gondolkodjanak el és próbáljanak egyszer az emberek érdekeit szem előtt tartó intézkedéseket, politikát folytatni.

Talán senkit sem kell emlékeztetnem a népképviselet elvén nyugvó Országgyűlés eredeti funkciójára, melyhez a kormány széles körű értelemben vett ellenőrzésének feladata is hozzátartozik. Beleértem ebbe a figyelemfelkeltés és a nyilvánossághoz fordulás lehetőségét is a feltárt visszásságok kapcsán. Egy amúgy manipulált és torz választási kampány során kialakult kétharmados parlamenti felhatalmazás sem jelenti ugyanis azt, hogy a kormánypárti többségnek mindig mindenben igaza van. A mindenkori ellenzéknek pedig nemcsak legszentebb joga, hanem egyenesen kötelessége is minden erejével felhívni a magyar választók figyelmét minden törvénytelen vagy akár törvényes visszaélésre, gondra, problémára, amit az Országház épületén belül és azon kívül tapasztal.

Tudjuk, hogy a kormányzati oldal képviselőinek a jogállamiság néhány olyan utolsó megmaradt bástyája sincs ínyére, mint a független magyar bíróságok vagy a szabad sajtó, a szólásszabadság mai formája. Éppen most szavazták le azt az európai uniós kezdeményezést, hogy a jogállamiság legyen feltétele az európai uniós támogatásoknak, hogy készüljön az országokról jogállamiságról szóló jelentés. Ez egyenes beismerése annak, hogy Magyarországon nincs jogállam.

A fejlemények, amiket most látunk, korántsem előzmények nélküliek, hiszen már 2014-ben is több jel utalt arra, hogy a kormánypárti többség nem szakmai szempontok szerint módosítja a házszabályt, hanem abba az irányba, ami a saját érdekeinek leginkább megfelel. Tipikusan erre utalt az az indítvány, amely a házszabálytól való eltérés lehetőségét sajátos formában fogadta el, ugyanis itt a négyötödös többség most már a jelen lévő képviselőkre és nem a megválasztott képviselőkre vonatkozik. Hasonló módon saját maga felé hajlott a kormánypárt keze  szentnek aligha nevezhető kormánypárti többség keze  akkor is, amikor a levezető elnököt minden esetben szavazati joggal ruházta fel, nem csak szavazategyenlőség esetén, így kívánta biztosítani az akkori parlamenti kétharmadot.

Az elmondottakon kívül természetesen akadt még jó néhány egyéb, a parlamenti ellenőrzés-hatékonyság csökkentését célzó fejlemény, javaslat. Ilyen a képviselői önálló indítvány formájában benyújtott, de valójában a kormánytól származó előterjesztések ötlete  ilyen volt a rabszolgatörvény is , ugyanis így megspórolják a jogalkotási törvény szerint előírt szakmai és tárcaközi egyeztetéseket. A kormány tulajdonképpen a parlamenti képviselőit használja arra, hogy az egyeztetés nélküli jogszabályok idekerüljenek az Országgyűlés elé.

Szintén nem éppen a nyilvánosságot szolgálták az éjszakára időzített, időkeretben lefolytatott viták  a mai napon is sor fog kerülni egy ilyenre  olyan témákban, mint a munka törvénykönyve, a büntetőeljárási törvény komolyabb módosítása, népi kezdeményezés megvitatása, amelyek a kormánypártok számára kellemetlenek voltak. A parlamenti viták rendszeresen késő estére, éjszakára estek, bőven az akkor még működő televízióközvetítési időszakon kívül. Folytathatnám a sort a kormányt kellemetlenül érintő vizsgálóbizottság felállításának blokkolásával, a Házbizottság üléseinek kiüresítésével vagy éppen a kétperces hozzászólások korlátozásának szándékával, amit szintén az előző parlamenti ciklusban fogadtak el.

Utólag visszagondolva azonban azt kell mondanom, hogy a kormányzati többség túlterjeszkedő hatalmának megerősítésén dolgozó akkori indítványozók ma legfeljebb kezdő inasok lehetnének a jelenleg tárgyalt javaslat kidolgozóihoz képest. Az előttünk fekvő módosítások ugyanis már korántsem szemérmesek, nem csak úgy szőrmentén, néhány apró részletében igyekeznek a kormánypárti frakciók érdekében csiszolni a házszabályon.

A mostani javaslatok már nem szikével, hanem egyenesen baltával esnek neki az ellenzéki országgyűlési képviselő jogosítványainak, azoknak a jogoknak, amelyek nemcsak hogy elengedhetetlen feltételét képezik az ellenzéki politizálásnak, de évszázados múltra tekintenek vissza a magyar parlamentarizmus történetében. Teljesen egyértelművé vált, hogy a javaslat benyújtói a parlamentet csupán a jogállami látszat fenntartása érdekében tartják szükségesnek, inkább szükséges rossznak. Ez a felfogás egyre jobban közelít egyrészt a parlamentáris demokrácia egyre nagyobb fokú csorbításához, másrészről pedig az alkotmányos szinten még önálló hatalmi ágat képező parlament függetlenségének nyílt tagadásához.

Nehéz lenne a szóban forgó módosító indítványok minden egyes kifogásolható pontját egyetlen beszédben megemlíteni, csupán arra teszek kísérletet, hogy az általunk leginkább elfogadhatatlan, így az ellenzéki képviselők jogait korlátozni próbáló indítványokat röviden összefoglaljam.

Megszűnik az országgyűlési képviselő közigazgatási szervek, közintézmények területére történő szabad belépésének a joga. Talán mondanom sem kell, hogy az összes javaslat közül ez jelenti a legnagyobb változást az ellenzéki képviselők jogállásának tekintetében. Eddig egy országgyűlési képviselő ellenőrzési jogait biztosító legerősebb fegyvere talán éppen az volt, hogy ha bármilyen hivatal, hatóság vagy egyéb kormányzati irányítás alatt működő szerv tevékenységében törvénytelenséget, visszaélést tapasztalt, akkor ott személyesen előzetes egyeztetés, bejelentés nélkül megjelenhetett, képviselői igazolványának bemutatása ellenében közigazgatási szervek, közintézmények területére beléphetett, ott tájékozódhatott és felvilágosítást kérhetett. Ezt a jogot a modern magyar demokrácia történetében még egyetlen kormány sem merte kétségbe vonni, így aztán nem véletlen, hogy éppen ezt az indítványt tartom a javaslat leginkább szégyenteljes pontjának.

A szándék a Fidesz-KDNP szemszögéből persze teljesen érthető, mivel kellemetlenül érintenek minden kormányzati szereplőt azok a törekvések, melyek intézkedéseinek ellenőrzésére irányulnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha már a független magyar bíróság nem volt hajlandó kimondani, hogy az ellenzéki képviselők, köztük éppen a Magyar Szocialista Párt képviselői jogtalanul tartózkodtak az MTVA székházában, akkor majd jogszabályok módosításával igyekeznek megtiltani az ellenzéki kontroll lehetőségét. Mindez korlátozza a jogbiztonságot is.

Elfogadhatatlan, hogy korlátozni akarják a nyilvánosságot azzal, hogy az indítványok tárgysorozatba vételéről szóló vitát a Törvényalkotási bizottság elé utalják, hiszen már eleve, hogy az ellenzéki javaslatokat a bizottságokban sorra leszavazzák, legalább volt egy lehetőség, hogy azokban az ügyekben, amelyek valós társadalmi problémákat érintenek, itt a parlamentben az ellenzék meg tudjon szólalni, a saját javaslatait be tudja mutatni a választópolgárok számára. Ezt a lehetőséget most megszüntetik, és a Törvényalkotási bizottság elé utalják ezeket a tárgysorozatba-vételi kérelmeket, például a további rezsicsökkentésről szóló javaslatunkat, amelyet most már a tizenvalahányadik alkalommal tetszettek leszavazni.

Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a bizottságban történő meghallgatásokat ilyen mértékben korlátozzák, hiszen a bizottságok mint szakpolitikai szervezetei az Országgyűlésnek, ugyancsak arra hivatottak, hogy ellenőrizzék a kormányzat működését, az egyéb állami szervezetek működését. Ebben azt szüntetik meg, hogy oda bárkit be lehessen idézni, és adott problémáról őt meg lehessen hallgatni.

Független vagy függetlenné váló képviselő frakció alapításában nem vehet részt, ahhoz független képviselő utóbb nem csatlakozhat, szól az önök indítványa. Amint azt mindnyájan tudjuk, egy frakció számára tagjainak létszáma, valamint egy képviselő számára egy frakcióban betöltött tagsága korántsem lényegtelen apróságnak bizonyuló adminisztratív kérdés.

(12.30)

Számos jogosultság kapcsolódik hozzá, felszólalás időkeretben, bizottságokban betöltött funkciók, és számos egyéb más kérdésben. Az intézkedésnek szintén nem lehet más a célja, mint kellemetlenség okozása a nem kormánypárti frakcióknak és országgyűlési képviselőknek, ugyanis észszerű okot ebben a javaslatban mi nem látunk.

A tiszteletdíj megvonásának brutális mértéke. Itt utaltak nemzetközi példákra, ezek a nemzetközi példák feleakkora büntetést tartalmaznak, mint az önök javaslata, ami tulajdonképpen arról szól, hogy egy renitens képviselőt hogyan lehet megfosztani a megélhetésétől. Én értem, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében önök gondoskodnak egymásról, ennek számtalan példáját láttuk: megbukott országgyűlési képviselő, lemondott valamilyen vezető. Láthattuk azt, hogy a most az önkormányzatokból kiszivárgó fideszes pártkatonák hogyan helyezkednek el az állami szférában, a még Fidesz által vezetett akár kormányhivatalokban, vagy más szervezetekben. Tehát önök mindig gondoskodnak a sajátjaikról.

Képzeljék el, hogy az ellenzéki képviselők jelentős része, jelentős többsége az önök által bevezetett összeférhetetlenségi szabályok miatt ebből a fizetésből él meg. Tulajdonképpen az egzisztenciájukkal, megélhetésükkel, családjaik eltartásának ellehetetlenülésével fenyegetik az országgyűlési képviselőket. Hála istennek, a nemzeti együttműködés rendszerének ez a hálója nem fedi át az ellenzéket. Tehát az ellenzéki képviselők jelentős része ebből a fizetésből él, ezt akarják önök akár egy évre megvonni és a megélhetésüket kockára tenni a képviselőknek.

Ennél már csak egy szankció szégyenteljesebb az indítványozókra nézve, az országgyűlési képviselő kitiltása az Országházból és az Országgyűlés Hivatalának épületéből. Egyenesen ijesztőnek tartom azt a felfogást, miszerint vannak köztünk olyanok, akik úgy gondolják, hogy felülírhatják a magyar választópolgárok akaratát. Önök a magyar választópolgárok döntésére hivatkozva terjesztik be ezt a jogszabálytervezetet azzal, hogy a választók által megválasztott parlamenti képviselők kitiltásának lehetőségét tartalmazza.

Hogyan fordulhat az elő, hogy akár két hónapra a saját munkahelyéről kitiltanak egy országgyűlési képviselőt, és nemcsak az Országházból, hanem az Országgyűlés Hivatalából, a saját irodájából is? Teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy bármilyen indoka lenne egy ilyen intézkedésnek, és bárki kétségbe vonja a választói döntést. Azért több millió választópolgár szavazott ellenzéki képviselőkre, ezt azért tiszteletben kéne tartani.

A képviselői hiányzások kapcsán osztom jobbikos képviselőtársam véleményét, hogy amúgy rendben van, hogy el kell járni a parlamentbe szavazni, el kell járni, részt kell venni az üléseken, egyetlenegy jelentős probléma van ezzel, hogy az úgymond igazolást, a távollét igazolását a házelnök szubjektíve értékelheti. Tehát mi alapján fog mérlegelni az amúgy tekintélyt elváró és inkább most már kikényszerítő házelnök, aki tömegpusztító fegyvernek tartja a mobiltelefont, és még mindig van neki? Ő majd eldönti, hogy ki az, aki jogszerűen hiányzott, ki az, aki nem. Ez is egy olyan bizonytalansági tényező az ellenzéki képviselők számára, amelynek nincsenek objektív feltételei. Éppen ezért elfogadhatatlan ez a rendelkezés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bárki bármit mond, bármilyen nemzetközi példára hivatkozik, ez a jogszabály a képviselői munka lényegét szűkíti, ezek a rendelkezések a képviselői munkát sok esetben ellehetetlenítik. Mind a jelenlét, mind a véleménynyilvánítás jogát, lehetőségét korlátozzák.

A fegyelmi büntetések nincsenek összhangban a korábbi szabályozással, sőt a közszereplőkről szóló alkotmányos szabályokkal sem, nemzetközi összehasonlításban, amire már utaltam is, sokkal súlyosabbak. Teljesen egyértelmű, hogy éppen most szeretnék rövidebbre fogni a gyeplőt, most akarják minden rendelkezésre álló eszközzel megzabolázni az ellenzéki képviselőket, mielőtt tevékenységük még több választóban ültetheti el a kételyt a kormány tevékenysége kapcsán.

Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Lehet, hogy önök most még sok mindent megtehetnek itt az Országgyűlésben, de ne felejtsék el, hogy semmi nem tart örökké. Ne gondolják azt, hogy megtörhetik a demokrácia, jogállamiság, egy igazságosabb társadalom, az esélyteremtő állam helyreállítása és megteremtése iránti elkötelezettségünket. Ez nem fog menni! Tudják, ha ilyen erőszakkal próbálják megfegyelmezni az ellenzéki képviselőket, akkor, higgyék el, hogy ez az ellenzéki frakciókat még erősebb szövetségbe kovácsolja. Ez az ellenzéki egység nem fog megbomlani sem ettől a jogszabálytervezettől, sem másmilyen kísérlettől. Ez ki fog tartani 2022-ig.

És egyet én személyesen tudok garantálni: ha kormányváltás lesz, és lesz parlamenti többség, akkor mi a képviselői jogokat korlátozó szabályokat el fogjuk törölni, mert a jogállam és a demokrácia ezt követeli meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)