Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit meglepődtem, hogy Molnár képviselő úr a vezérszónoklatok között kétperces lehetőséget kapott egy kisebbségi bizottsági vélemény elmondása során. Eddig ezt nem tapasztaltam. (Molnár László: Nem vezérszónoki rendszer van. Nem figyeltél.) Gondolom, majd ez tisztázódni fog, hogy hogyan lehetséges.

ELNÖK: Ez gyorsan fog menni, ugyanis nem vezérszónoklatok vannak, hanem képviselői felszólalások, az írásban jelzetteknél tartunk. Elhangzott az első írásban jelzett felszólalás Szabó képviselő úrtól, és utána kapott kétpercest. Tehát körülbelül ez a rend. Ez teljesen megfelel egyébként a házszabályi előírásoknak. Ezt az időt, amit egyébként az önéből loptam el, természetesen hozzá fogom adni. Parancsoljon!

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon nagylelkűnek tetszett lenni.

ELNÖK: Csak hogy tisztázódjon gyorsan a félreértés.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Talán ott folytatnám, ahol tanult kollégám, Szabó képviselő úr abbahagyta. Talán a legfontosabb eleme ennek a törvényjavaslatnak, és amikor megítéljük azt, hogy vajon érdemes-e, értelmes-e ezt a törvényjavaslatot támogatnunk itt a Parlament falai között, az, hogy mennyire növeli a kockázatokat a jelzálog-hitelintézetek kapcsán. Hiszen ez a legfontosabb kérdés, hogy ez a kockázati szint, amelyet Szabó képviselő úr is jelzett, hogy növekszik a szabályok lazítása következtében, tolerálható-e vagy sem. Ez a legfontosabb kérdés, úgy gondolom, akkor, amikor választ keresünk erre a kérdésre.

De ha már áttekintéssel kezdte képviselőtársam is, ezért hadd mondjam el, hogy elég speciális a magyar jelzálog-hitelintézeti piac, hiszen amíg az angolszász országokban ez a forma domináns hitelezési lehetőség különösen a lakosságot érintően, addig Magyarországon gyakorlatilag még nincs tíz éve, hogy el lehetett indítani ezt a típusú hitelezést. A magyar piac sajátosságából következik, hogy eléggé oligopolisztikus, hiszen három szereplője van jelenleg. Tudjuk, az OTP-nek van ilyen, a HVB-nek és a Földhitel- és Jelzálogbank, amely ilyen értelemben az összes többi bank esetében szerepel, hiszen az FHB jelzáloghiteleit értékesíti úgymond viszontértékesítői hálózaton keresztül az összes többi pénzintézet, amely ezzel a konstrukcióval foglalkozik.

Ez is egy speciális dolog, tehát nem arról van szó, mint a bankpiacon, ahol több mint negyven szereplő van Magyarországon, és valóban éles és komoly verseny van a piaci szereplők között, nem, Magyarországon a jelzálog-hitelintézetekkel kapcsolatban háromszereplős a piac. Tehát úgy gondolom, nem mondhatjuk azt egy háromszereplős piac esetében, hogy jelentős és komoly versenyről beszélhetünk, és ez az ügyfelek esetében is lecsapódna, mondjuk, alacsonyabb hitelkamatok vagy költségek tekintetében, gondolok itt elsősorban a járulékos költségekre. Ezt mindenképpen előre kell bocsátani azért, hogy megértsük ennek a törvényi lazításnak a lehetőségét, elképzeléseit, jövőjét.

Megítélésem szerint több aggályos elem található ebben, összességében talán ez még mind-mind kezelhető lenne abban az esetben, ha nem derült volna ki a múlt héten az a végső cél, ami miatt egyáltalán ez a törvényjavaslat bekerült elénk, hiszen azt mondhatjuk, hogy globálisan - ahogy képviselő úr is fogalmazott: aggregált szinten - talán a kockázatok nem változnak, hiszen továbbra is érvényben marad az átlagos hátralévő futamidő szabályozása, illetve a hitelbiztosítéki értékre vonatkozó szabályozás.

(10.10)

Viszont múlt kedden kiderült az, hogy a kormány kijelölte az FHB-t privatizálásra, tehát a privatizációs vagyonba ilyen értelemben most már konkrétan is bevonta, és elég jelentős bevételt vár belőle, több mint 50 milliárd forintot. Ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy a törvényjavaslat egész értelme világossá válik. Úgy tűnik, az egész javaslat lényege arról szól, hogy lazítsuk most egy kicsit a szabályokat, ezáltal magasabb kockázati szintet vigyünk a rendszerbe. A magasabb kockázat esetében nyilván magasabb jövedelem is várható egy-egy pénzintézet, jelzálog-hitelintézet esetében, a kockázatok pedig úgyis majd később jelentkeznek, amikor már gyakorlatilag magánkézbe került ez az intézmény. Ebben az esetben majd széttárjuk a kezünket, ha mondjuk, valamilyen pénzintézeti probléma, ne adj' isten, csőd következik be. Az már ilyen értelemben nem az államot érinti, viszont több százezer olyan lakossági ügyfelet érinthet, aki a jelzálog-hitelintézetekkel kapcsolatba került. Na, ezért aggályos, kedves képviselőtársaim, ez a törvényi szabályozás, és nem azért, ami le van írva elsősorban.

Ha ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk azt, hogy mit is jelentenek az egyes módosítások, akkor bizony el kell gondolkodnunk, szabad-e, lehet-e támogatni ezt a javaslatot. Elég csak arra utalnunk, hogy aggregált szinten valóban meg kell felelni a hitelbiztosítéki értékre vonatkozó szabályozásnak és a hátralévő futamidő-szabályozásnak. Viszont épp az, hogy egyedi szinten felmentést ad erről a jelenlegi javaslat, és tudjuk azt, hogy mindig egyedi szinten dőlnek el vagy dőlnek be a hitelek, ezáltal a kockázat jelentősen megnő, hiszen az adott egyedi esetben ha túllépjük ezt a hitelbiztosítéki értékkorlátot, abban az esetben, ha valamilyen probléma következik be, bizony sokkal nagyobb veszteség érheti az adott pénzintézetet és ezáltal akár az összes többi szereplőt. Elsősorban még egyszer a lakosságot kell ebben kiemelni, hiszen ott van a legnagyobb szerepe ennek az intézménynek.

Valóban arról is lehet polémiát nyitni, hogy közjegyzői okiratba kell-e mindig foglalni a kölcsönszerződéseket, vagy elég - ahogy Molnár képviselő úr is jelezte - a vételi opció kikötése. Én úgy gondolom, hogy ebben lehet gondolkodni, hiszen ez tudja csökkenteni az ügyfelek költségeit. Bár meg kell jegyezni, hogy nyilván nem véletlenül van a közjegyzői okiratba foglalás, hiszen ezzel lehet leginkább felgyorsítani azokat a cselekményeket, amelyeket csőd-, felszámolási eljárás esetén végre kell hajtani. Ez talán az egész rendszer biztonságát növeli. De még egyszer mondom, ez egy reális felvetés lehet, hogy ne csak közjegyzői okiratban lehessen ezek után ilyen kölcsönszerződéseket kötni. Bár én úgy gondolom, hogy ez a jelenlegi szabályozás nem baj, hogy így van és így maradt.

Nagyon érdekes kérdés a javaslatban az, hogy gyakorlatilag ezek után a forgalmi értéket is meghatározhatják a jelzálog-hitelintézetek, nemcsak a hitelbiztosítéki értéket, mint ahogy eddig. Ez azért érdekes kérdés, mert eddig más szereplők végezték, úgymond, az értékbecslést, és megállapítottak valami forgalmi értéket, és a hitelbiztosítéki értéket ebből számították ki különböző szorzószámok és tapasztalati adatok alapján.

Úgy gondolom, ez egy helyes rendszer, hiszen az egész jelzálog-hitelezés kulcsa az, hogy milyen forgalmi értéket határozunk meg. Ezekután, ha mind a két értéket ugyanaz az intézet határozhatja meg, innentől kezdve nem kell nagyon széles fantáziával rendelkezni ahhoz, hogy elképzeljük, milyen forgalmi értéket is lehet egy-egy adott ügyben meghatározni. Még egyszer mondom, aggregált, tehát össz-szabályozottsági szinten a kockázatok nem változnak, de bizonyos ügyletek esetében ezáltal komoly kockázatot viszünk magába a rendszerbe, hiszen innentől kezdve a forgalmi érték és a hitelbiztosítéki érték teljes mértékben összekapcsolódik, ráadásul egy szereplő által.

Hosszasan lehet értekezni arról, hogy vajon a derivatív ügyletek fedezetként való bevonása mekkora kockázati elemet visz a rendszerbe. Azt tudjuk, hogy a legkockázatosabb ügyletek mindig a határidős piacon történnek, lett légyen az forward, futures vagy opciós ügylet. Ezeknek a beemelése tekintetében - még ha korlátozott mértékben is - azt nem látjuk a törvényjavaslat indoklásában sem, hogy miért pont 12 százalékig történik. Ez hogyan jött ki? Nemzetközi tapasztalatok, vagy mi határozta meg ezt a számot? Ha ezt beemeljük, nyilvánvalóan a legkockázatosabb ügyletek esetében megint növelni fogja az egész rendszer kockázatát. Nem zárkózom el ettől, hiszen tudjuk jól, hogy ez a pénzügyi közvetítő hálózatnak egy nagyon bevált és kiváló eszköze. De hogy ebben a formában ide be lehet-e hozni, úgy gondolom, ez hosszas polémiát, szakmai vitát mindenképpen megér.

Az egészben ezek után, ha a szabályokat így lazítjuk, azt gondolhatná az ember, hogy maga az ellenőrzési hatóság, mondjuk, erősebb jogosítványokat, fegyvereket kap. Hát, kedves képviselőtársaim, meglepődünk, hiszen itt is lazul a szabályozás. Mégpedig eddig az volt, hogy évente a felügyelet átfogó ellenőrzést kellett hogy végrehajtson, ezek után az átfogó jellegét megszünteti a törvényalkotó, és elég csak egy évente történő átvizsgálása az adott jelzálog-hitelintézetnek, amely mindenképpen azt eredményezi, hogy kevesebb figyelem fog a felügyelet részéről a jelzálog-hitelintézetekre fordítódni. Nyilván más fontosabb területek is szóba kerülhetnek ettől fogva, és pont esetleg olyan részletek kerülik el a szabályozó vagy az ellenőrző hatóság figyelmét, amely fontos lehet.

Összességében azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslat egyes elemei valóban előremutató szándékúak, példaadóak. Másrészt viszont azon elemek miatt, amelyek a kockázatot növelik, és a szabályozási oldalról is növekedés, illetve lazítás következik be, a jelenlegi formájában még nem tudjuk támogatni. Bízom benne, hogy a szakmai egyeztetések során közeledni fognak az álláspontok, és tudunk javítani kölcsönösen e törvényjavaslat szövegén is.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)