Felszólalás adatai

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy folytatnám azt a gondolatsort, amit az első tízpercesben elkezdtem a teendőkre vonatkozóan, illetve hogy mi az, amit én pillanatnyilag hiányolok a koegzisztenciarendeletből, ami miatt nekünk részben most kellene módosítókat beadni, illetve egy második körben egy következő módosításra előkészíteni ugyanezt a géntechnológiai törvényt.

Csak tézisszerűen fel szeretném sorolni azokat a tételeket, amelyek aggályossá teszik ezt, amik miatt nem tudjuk elfogadni jelen formájában. A vetőmagtermesztésre vonatkozóan nincsenek meghatározott izolációs távolságok, ugyanis ezzel még nem foglalkoztak. Aggályos ebből a szempontból, és mi hagyományosan egy vetőmagtermelő ország vagyunk, ráadásul nem lehet idegenelni ezt, hogyha átporzódik, mert fenotípusosan, küllemre nem jelenik meg a növényen; nem látod, ugyanolyan, mint az alapfajta. Tehát katasztrofális következményei lehetnek a vetőmagtermesztésben, hogyha ezzel az izolációs üggyel nem foglalkozunk, ha nem tudjuk távol tartani a vetőmagtermesztésünktől, és ez egy alapágazata a magyar mezőgazdaságnak a Kárpát-medencében.

Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatban zéró tolerancia van érvényben. Ismerve akár a 3 kilométert, de én azért hoztam fel a méheket, mert újabb vizsgálatok vannak, a méhészek végezték, hogy maga a méh is viszi a pollent, a kukoricapollent. Nem tudtuk ezt korábban, de maga a méh is továbbviheti. Tehát az a 400 méter az ökológiai gazdálkodás szempontjából biztos, hogy nem elégséges. A Bio Swiss, amelyik ezzel foglalkozik, ahova mi például a csemegekukoricánkat szállítjuk - mi Svájcba szállítjuk a csemegekukorica nagy részét, ha biogazdálkodásról van szó -, a Bio Swiss 1000 métert ír elő minimálisan. Tehát ezek aggályossá teszik az izolációs távolsággal kapcsolatos kikötéseket.

A fajtatulajdonosok, és erre nem reagál ez a rendelet, nem hajlandók együttműködni, tehát független vizsgálatok számára nem hajlandóak a vetőmagjukból mintát adni. Ez tény. Azt mondja, hogy neki nem érdeke, hogy mi megvizsgáljuk. Azt gondolom, erre mi viszont mondhatjuk, hogy akkor nekünk nem érdekünk, hogy ezt a terméket így forgalmazzuk Magyarországon. Tehát erre megoldást kell találjunk valahogy, hogy rákényszerítsük a partnert arra, hogy adjon mintát a független vizsgálatokhoz.

Egy-két ilyen tételt szeretnék még nagyon röviden megemlíteni. A dolog hosszú távú monitorozásával nem foglalkozik a rendelet, pedig itt speciális megfigyelési rendszert kell felépítenünk, akár ökológiai szempontból, akár más szempontból figyelni akarjuk a hosszú távú hatásokat; a monitorozás rendszerével nem foglalkozik jelen állapotában.

Nem foglalkozik azzal a problémával, hogy a technológia alkalmazásával egy csomó járulékos költsége van azoknak, akik nem ezzel foglalkoznak, és az egész társadalomnak járulékos költségei vannak. A környezetvédelemben már elfogadott az, hogy "a szennyező fizet" elvét próbáljuk érvényesíteni. Létre kellene hoznunk - és ez egy javaslat is lenne erre - egy olyan kockázati alapot, mondjuk így, amit a fajtatulajdonosoknak és az ezen fajtákat használóknak kellene egy bizonyos arányban összeadniuk, hogy ne nekünk, adófizetőknek kelljen az ezzel kapcsolatos extraköltségeket finanszírozni, akár a vizsgálatok költségeit, akár bármi másnak a költségét. Ez működik például Dániában. Dániában kötelező befizetni egy ilyen közös alapba. Ez nincs még benne. Tehát ezek azok a pontok, amikről azt mondom, hogy ezekkel foglalkozni kellene valamilyen módon első körben is.

Nagyon súlyos problémának érzem én, különösen ha látjuk azt, hogy kik azok, akik ilyennel akarnak foglalkozni. Általában olyan tőkéscsoportok, amelyek ezt a technológiát máshol nem tudják elhelyezni, és egy nagybirtokon megpróbálják a birtok belsejében ezeket a fajtákat előállítani.

A rendelet kapcsán - és itt van aggályom, mert én abszolút feltételezem a miniszter úr jóhiszeműségét is, és el is hiszem - Gráf miniszter úr például abban a tudatban van, hogy ez a rendelet kötelezi a termesztőt, hogy a szomszédaitól szerezzen be hozzájárulást. De sajnos nem így szól, és ez az, amit kifogásolhatunk, mert ez azt jelenti, hogy 400 méteren belül, az izolációs távolságon belüli szomszédoktól kell csak engedélyt kérni. Gondoljátok el, ez azt jelenti, hogyha valakinek 1000 hektáros birtoka van, annak a belsejében több száz hektáron termeszthet ilyet, tudja a 400 méteres izolációt biztosítani, úgy, hogy senkitől nem kell egyetlen hozzájáruló sort sem kérni, sőt a közösség se tud beleszólni. Mert itt szeretnék visszautalni arra, hogy ha egy közösség ki is nyilvánította, hogy én GM-mentes vagyok, akkor sincs jogosítványa az önkormányzatnak, hogy például szóljon valamit. Tehát egy veszélyes üzemet telepíthet úgy egy közegbe, hogy se a közösség nem tud hozzászólni, se a szomszédok nem tudnak hozzászólni, hogy akarják-e ezt, hozzájárulnak-e ehhez, vagy sem.

Ráadásul jelen szabályozási formában azt mondja ki a törvénymódosítás, hogy ha valaki a hozzájárulását adja ahhoz, hogy termesszenek ilyet, ezzel gyakorlatilag lemond a kártérítési kötelezettségéről - nem pontosan így, de nagyjából erről szól a történet. Ez így elfogadhatatlan! Ismerve a magyar mentalitást, valahol a lábjegyzetben lesz valami erre vonatkozó utalás. Nem tudja, hogy ha kára keletkezik, akkor őt megilletné a kártérítés, de ő lemondott ezzel a jognyilatkozattal.

Nincs még egészségügyi géntechnológiai hatóság, pedig ennek az egészségügyi vonzata, a humán táplálkozási vonzata legalább olyan súlyos. Ennek következtében a KÉKI, a MÉBIH, az OÉTI különféle vizsgálatokat végez, de semmiféle koordináció vagy áttekintés nincs ezen a területen Magyarországon, pedig kellene egy egészségügyi géntechnológiai hatóság. Ezt elő kellene írni itt, hogy jöjjön létre ezzel egy időben az egészségügyi géntechnológiai hatóság.

Sorolhatnám még, nem teszem. Inkább arról szeretnék még néhány gondolatot elmondani, hogy hogyan látjuk, mik lennének azok a lépések, amiket a kormánynak, a törvényhozásnak együttesen meg kellene tennünk, hogyha abban egyetértésre tudunk jutni, hogy mi nem szeretnénk ezt a technológiát. Először is, arra kellene törekednünk, hogy a moratóriumot, ameddig lehet, tartsuk fönt. De emellett készülnünk kell arra egy anyaggal - most a moratórium kérdésével foglalkoznék először, tehát nem magával a törvénnyel -, össze kell állítanunk egy anyagot, valószínűleg a kormánynak kellene ez ügyben lépnie, hogy az Európai Bírósághoz fordulunk abban az esetben - tudniillik van jogorvoslati lehetőség, az Európai Bírósághoz fordulhatunk -, ha az Európai Unió kötelezne bennünket, hogy oldjuk fel a moratóriumot. Ennek az anyagát elő kellene sürgősen készíteni. Én egyetértek vele, hogy nincs életbiztosítás e tekintetben az Európai Unióban. Látom ennek a döntési mechanizmusát ott is. Hogy az EFSA GMO paneljében hogyan ülnek bent azok az emberek, akik eldöntik, hogy mi történjen velünk. Tehát nincsenek illúzióim, én nem vagyok egy eurooptimista - bocsánat, hogy ezt itt mondom el, ezen a helyen.

Készülnünk kellene arra, hogy megtehessük azt, amit például a görögök megtettek, hogy újabb moratóriumot hirdetünk, de az osztrákok is már háromszor hirdettek moratóriumot. Tehát az újabb moratórium szakmai-tudományos alapját kellene összegyűjtenünk, hogy abban a pillanatban, amikor azt mondják, hogy oldjuk föl, addig akkor van még 20 napunk, és az alatt indítsuk el az újabb moratóriumot. De ezt tegyük meg minden olyan esetben, amit Kis Zoltán államtitkár úr mondott, hogyha új anyag jelenik meg. Tehát a védzáradéki eljárásra készüljünk tudatosan, újabb anyagokkal is.

Egy picit tágabban: el kellene indulnunk egy európai lobbi irányába. A Bizottság vagy az Európai Unió nagyon rosszul működik, ezt tudjuk. A Bizottság elképesztő, a döntési mechanizmusa elképesztő. És elképesztő maga az a helyzet, hogy az Európai Parlamentnek ebbe az egész ügybe semmiféle beleszólása nincs. Nem is kerülnek ezek a problémák az Európai Parlament elé.

(18.10)

Tehát azt javasolom, hogy a kormány saját körein - külügyi kapcsolatait figyelembe véve vagy igénybe véve -, a parlamenti pártok és az európai parlamenti képviselőkön keresztül induljon el egy európai offenzíva ennek a problémának a kezelésére.

Ami a koegzisztenciaszabályozást illeti, ezt már említettem, és örülök, hogy e tekintetben az államtitkár úrral is egyetértés van, meg úgy látom, a képviselő urakkal is, egy kétlépcsős módosítással én magam is egyet tudnék érteni. A legégetőbb gondokat, amelyek miatt úgy gondolom, hogy mint kés a vajban, most át tudna menni ez a technológia Magyarországon, ezeket most próbáljuk befogadni, és egy második körben, de azonnal induljunk el egy újabb körben egyeztetve az Európai Unióval, notifikáltassuk azokat az intézkedéseket, amelyeket be akarunk ide hozni.

Fontos lenne - ezt a kormánynak szeretném javasolni - ez ügyben is, hogy állami területekre hirdessen moratóriumot. Állami területeken ne járuljon hozzá, hozzon a kormány egy határozatot, hogy nem járul hozzá; 800 ezer hektár, ha jól tudom, ilyen terület, ne járuljon hozzá.

A nyílt napot szeretném még szóba hozni, november 22-e lehet egy ilyen első indító napja annak a kampánynak, amiről beszélgettünk, egy felvilágosító kampánynak, közösen, a bizottságok, négy bizottság közösen. Sólyom László köztársasági elnök urat sikerült megnyernünk ennek az ügynek. Elindulhat egy országos fölvilágosító kampány innen a felsőházi teremből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ezeket szeretném javasolni, és azt szeretném kérni, hogy egy országgyűlési határozatban mindezeket foglaljuk össze, és közösen lépjünk föl a közös érdekeink megvédése érdekében ebben az európai közegben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)