Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Immáron nyolcadik éve, hogy beszámolunk az agrárgazdaság előző évi helyzetéről egy olyan törvény alapján, amelynek elfogadására 1997-ben eléggé komoly konszenzus alapján került sor ebben a Házban. Jó előjeleket mutatott, hiszen ez a törvény olyan sarokpontokat rögzített, amelyek a mai napig tarthatók, és valóban konszenzusban is van az ágazat szereplőivel, egy-két kérdéstől eltekintve. Ezeket viszont most sem sikerült megoldani, ilyen a birtokpolitikai irányelvek, a földhasználat lehetősége és sajnálatos módon bizony még a termelői együttműködés rendszere is.

Nos, felvezetőjében Jakab úr említette, hogy azért volt egyhangú a szavazás, mert ők kivonultak arról az ülésről, amelyen a Nemzeti Földalap ellenőrző bizottságába a Magosz képviselőjét nem választották meg. Ez a kivonulás megelőzhető lett volna, ha az elnök úr az előző ülésen akceptálja az igényemet, miszerint nekem a szerda 2 óra nem volt jó, és próbáltam kérni másik időpontot - ugyanis az én szavazatomat önök kapták volna meg. Tehát ne tessék hivatkozni a kormánypártokra; helyettesítésemben valaki úgy döntött, hogy úgy szavaz, erre felhatalmazást neki nem adtam, mert ebből a körből, amelybe önök tartoznak, a legnagyobb agrárképviselet, ha tetszik, ha nem, a Magosz. Lehet mindenkinek bármiféle politikai hozzáállása ezzel a szervezettel szemben, tényleges érdekképviseletet lát el, ezért az ellenőrző bizottságban ott a helye. Nagyon sajnálom, hogy így történt, és azok helyett, akik ezt nem akceptálták, én követem meg önt. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Köszönöm szépen, de higgyék el, ez természetes dolog, és ha valaki már ennyi időt lehúzott a politikában, úgy gondolom, némi korrektségnek még maradni kell benne, bár úgy tűnik, ez újabban nem divat.

Nos, a statisztikai évkönyv, amit az AKI és a KSH adott ki 2005-re vonatkozóan az agrárágazat helyzetéről, bizonyos előjelekben pozitív. Tehát nemcsak hangulati elemek jelennek meg, hogy most hogyan érzem, hogyan nem érzem, bár itt is, megmondom őszintén, egyre többet találkozom olyan gazdákkal, akik még két-három évvel ezelőtt nagyon keservesen próbálkoztak egyik évről a másikra, most meg kezdenek megnyugodni, kezd stabilizálódni a helyzetük. És ami nagyon fontos: a harmadik évben már lehet azt látni, körülbelül kiszámítható, hogy milyen folyamatokkal, ez természetesen az európai uniós támogatásoknak is nagyban köszönhető, milyen rendszerben fog gazdálkodni, és az is, hogy milyen piaci viszonyok közé kerül.

(13.50)

Azonban a szerkezet bizony nem a legoptimálisabb. Erről szóltak a szocialista képviselők, és szóltak a fideszes képviselők is. Ma még Magyarországon a gabonatermelés az összes mezőgazdasági termőterületnek a 68 százalékán folyik, és ahogy Jakab úr utalt rá, az állattenyésztés és a növénytermesztés aránya most javuló tendenciát mutat. Ez azt jelenti, hogy 54 százalékos gabonatermelés mellett van 36 százalékos állattenyésztési potenciál. Hát bizony ez egy olyan dolog, amit kezelni kell. Ennek két útja-módja van.

Vagy azt mondom, hogy az intenzív gabonatermelést visszafogom, és akkor jön az, amiről itt Kékkői úr már szólt, hogy az agrár-környezetgazdálkodásban, az extenzív gazdálkodásban hogyan állunk. Ő azt mondja, hogy 32 ezer pályázóhoz képest 22 ezer kapott. Ez óriási nagy dolog, Kékkői úr! Óriási, mert 2004-ben meg nulla darab kapott. Nulla - le is mondtam az államtitkárságról, mert nem tartottam érdemesnek az agrár-környezetgazdálkodást arra, hogy szóljunk róla, mert nem létezett. Most viszont már azért 22 ezren kaptak, és - államtitkár úr bólintson - másfél millió hektár környékén tartunk már az ebbe a rendszerbe bevont területek tekintetében. (Gőgös Zoltán bólint.) Ez óriási dolog! És ez meg egyértelműen a minisztériumi váltásnak köszönhető, hogy amióta új vezetés van a minisztérium élén, úgy gondolták, hogy ezzel is foglalkozni kell.

Amivel még le tudjuk vezetni a fölösleget - mert az állattenyésztést ilyen mértékben felnövelni lehet, hogy nem is menne, de ha menne, akkor is piaci viszonyok közepette talán nehézségekbe ütközne az értékesítés, és azt az önköltséget és azt a piaci versenynek kitett helyzetet nem biztos, hogy még jelen pillanatban tartani lehet -, tehát a másik dolog, és ez is elindult az ágazatban, az energiajellegű termelés, amiben itt a kukoricának és az olajos magvaknak óriási lehetőségei vannak. Erről is most már gondolom, hogy amikor a 2006. évi jelentést tárgyaljuk, ott lesznek az adatok. Közösen csináltuk meg, barátaim, ebben az Országgyűlésben három olyan törvénnyel, ami egyrészt az energiafelhasználókat kötelezte arra, hogy ebből az energiából iksz százalékot tessék szíves bekeverni a fosszilis energiába, majd megteremtettük annak a lehetőségét, hogy az adótörvények módosításával egyszerűen versenyképessé váljon ennek a terméknek az előállítása. Tehát igenis van ebbe az irányba komoly elmozdulás.

(Béki Gabriellát a jegyzői székben Podolák György váltja fel.)

Emlékeztetném arra a tisztelt képviselőtársaimat, hogy hol tartunk az ágazati súlyával az agráriumnak. Ha azt vesszük, hogy mi volt 2004-ben - 2004-ben 5 százalék volt a mezőgazdasági termelés aránya a GDP-hez képest, most ez 3 százalék, és az összértéke, tehát az agrobiznisz értéke volt 16 százalék, most pedig 12 százalék -, akkor nyilvánvalóan van elmozdulás. Ennek - azért ne vonjunk le tragikus következtetéseket! - nem biztos, hogy az az oka csupán, hogy az agráriumban most a mezőgazdasági alaptermelés egy kicsit csökkent a gabonatermeléssel az élén az időjárási viszonyok miatt, hanem az is, hogy a GDP emelkedése nagyobb arányú volt, mint a mezőgazdasági termelés emelkedése. Tehát ez is közrejátszott abban, hogy - relatíve nyilvánvalóan - ezek az arányszámok változtak. Azzal az illúzióval le kell számolni most már véglegesen, hogy az intenzív mezőgazdasági termelésbe még további létszámerőket lehet csoportosítani. Nem lehet, ez itt, 4-5 százalék környékén áll meg.

Ami a vidékfejlesztésnél megoldható, a települések népességmegtartó erejének a segítése, az Ángyán professzor úrral és a többi képviselőtársammal is, akik részt vettek ebben a munkában, sőt államtitkár úr is, azért ki lett dolgozva, tehát ott van. Most tessék, akkor induljunk el, csináljuk, és készüljünk arra, hogy a következő európai uniós költségvetésben, majd 2013 tájékán a második pilléres támogatások sokkal erőteljesebben jönnek. Erre nekünk föl kell készülni, és itt most már látom, hogy konszenzus van a Házban, és a tárca is erre abszolút vevő. Ha ebbe az irányba elindulunk, ez megoldja a kérdést.

No de ne felejtsük el azt se, hogy nekünk bizony még előtte lesz egy érdekes futásunk, ugyanis az SPS-rendszer be fog jönni, ha tetszik, ha nem. Ez azt jelenti - a tévénézőknek mondom inkább, mert ők nem tudják -, hogy most ezeket az egyszerűsített területalapú kifizetéseket fel fogja váltani egy olyan kifizetés az Európai Unió részéről, ami az üzemhez, az üzemtámogatáshoz fog alkalmazkodni, ami azt jelenti, hogy ennek az üzemnek viszont a piacon versenyképesnek kell lennie annak érdekében, hogy ezeket a támogatásokat fogadni tudja. Itt jön az az óriási dilemma, amikor majd megnézzük - amit nem a politika fog megmondani nyilván, hanem a szakma -, hogy mi az optimális üzemméret az adott termelési struktúrán belül, és itt vagy szövetkezéssel, vagy tőkekoncentrációval, vagy bizonyos esetekben a társulási és a logisztikai rendszer egységesítésével tudják kialakítani a versenyképes gazdálkodásukat annak érdekében, hogy ez hosszú távon megvalósítható legyen.

Szűkszavú az előterjesztés - de hisz talán 2006 tekintetében lesz majd ez, remélem, aktuálisabb - arra vonatkozóan, hogy milyen élelmiszer-biztonság van, mert a CXIV. törvény 1997-ből azt is előírja, hogy az agrárium egyik fő célja, hogy biztonságos, jó minőségű élelmiszert állítson elő, és ez a fogyasztótól egészen az előállítóig követhető legyen. Nos, ez a követhetőségi rendszer még a magyar termék esetében sem mindig adott, hisz nagyon sokszor magának a termelőnek az esetében, éppen azért, mert az adójogszabályok még mindig - nem akarom a régi vesszőparipámat hozni, de - lehetőséget adnak arra, hogy nem kellően regisztrált termelő is a piacon tudjon maradni, ez 2008-tól remélhetőleg változni fog.

A nagyobb baj az, hogy mi van az importtal, ami megérkezik, és amire nézve itt az élelmiszer-biztonság tekintetében már ötpárti, hatpárti, attól függően, hogy hány párt van éppen a parlamentben - sőt négypárti is volt már -, olyan konszenzus alakult ki, amelynek értelmében azt kértük, hogy az élelmiszer-biztonsági rendszernek a főnöke, a feje, félkatonai szervezet lévén, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium legyen. Nincsen mese, kérem szépen, átfedni minden olyan laboratóriumot, minden olyan ellenőrzést, ami itt a termelőtől, még egyszer mondom, vagy az importőrtől egészen a fogyasztó asztaláig - nemcsak a nagy terítőrendszereknek az elosztó részlegeiig, hanem az asztalig - egy megfelelő ellenőrzést tud biztosítani.

Ehhez az első lépést megtettük a kereskedelmi törvénnyel, bár ez sem volt teljes siker, mert hisz még megpróbáltuk az egész parlamentben párthovatartozásra való tekintet nélkül elérni azt, hogy a beszerzés alatti értékesítésnek legyenek bizonyos korlátai, mint a versenyt befolyásoló tényezők. Sajnos ez nem sikerült. Azt viszont már elértük, hogy legalább a minőségtanúsítványokon meg kellene jelenni az adott áru eredetének. Az nem elegendő, hogy származási hely az Európai Unió, aztán apró betűkkel oda van írva öt vagy hat E betű, meg nem tudom, milyen szám, amiben a vásárló az életben soha föl nem tudja fedezni, hogy az milyen beltartalmi értékkel rendelkezik. Most van egy törvény, ami ezt megfelelően előírja, végre kell hajtatni. Végre kell hajtatni, mert higgyük el, kérem szépen, ez nemcsak a humán élelmiszer-biztonság érdeke, ami persze elsőrendű követelmény, hanem a magyar termelőké is, hogy itt azt a piaci konkurenciát, ami úgy jelenik meg, hogy rossz minőségű, valóban silány termékekkel rontják a magyar mezőgazdasági termelők belpiaci helyzetét, meg kell szüntetni, és nagyon keményen ez ellen fel kell lépni. Ezt, megjegyzem, az Agrárgazdasági Tanács is jelzi, mint ahogy jelzi azt is, hogy a termelői szerveződések egységes rendszerét erősíteni kell.

Itt a következő napirendben egy nagyon súlyos dolgot fogunk majd tárgyalni - sajnos már nem tévéidőben, pedig azt gondolom, legalább olyan szerepe lenne a nagy közvéleménynek abban, hogy ezt megismerje, mint az agrárgazdaság helyzetét -, az úgynevezett génmódosított termékek magyarországi forgalmazásáról és termeléséről szóló törvénymódosítást. Ez bizony szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogy mi lesz Magyarország helyzeti előnye - most agráriumról beszélünk, és nem humánpolitikáról - a területeivel, amelyek jelen pillanatban ellenőrzött, jó minőségű, tiszta területként jelennek meg, mint ahogy ezt a Statisztikai Évkönyv is tartalmazza. A műtrágya-felhasználást nézzék meg ebben, kedves képviselőtársaim - most kaptam az államtitkár úrtól -: nagyon kedvezően alakulnak Magyarországon a talajtani adottságok, és ez egy versenyelőny. Ezt kockára tenni azzal, hogy itt termesztésbe hozunk olyan termékeket, ami később a magyar termékek értékesítését is rontja - mert nyilvánvalóan más rendszerben működik -, nem szerencsés.

A termelők együttműködési kötelezettségében is nagyon jó lenne, ha megjelenne az, hogy koordinálnák az adott térségben a termelési rendszert és a szerkezetet is. Ez együttműködés, ez nem politikai kényszer, ez önvédelmi kényszer kell hogy legyen, és ezt maguknak a termelőknek kell megcsinálni, mi legföljebb segítséget tudunk ehhez adni.

(14.00)

Kékkői úr hiányolja a részaránytulajdonok kimérési könnyítését, én meg azt mondom, az, hogy a részarány ott van, ebből a szempontból még jó is lehet, mert a termelési rendszeren belül meg tudja akadályozni a résztulajdonos olyan nem kívánt termékek előállítását, ami a piaci pozíciókat az adott térségben rontaná. De erről a következő napirendi pontnál úgyis fogunk szólni.

Még egy dologra felhívnám a figyelmet, és befejezem: nagyon fontos a Brüsszel felé történő igényérvényesítés is, amit a kormánynak az érdek-képviseleti szervezetekkel közösen kell megtennie. A legutóbbi példa az intervenciós keretben felvásárolt kukorica ügye, amikor letárgyalunk valamit, és megkötjük a szerződést, majd később a brüsszeli adminisztráció azt mondja, hogy más paraméterek vannak, kedves jó barátaim, s amit ti betároltatok azon az intervenciós áron, amire én korábban garanciát adtam, most nem vagyok hajlandó kifizetni az árut, illetve nem viszem el tőletek. Ha ezekben az ügyekben az Európai Bírósághoz fordulunk - márpedig oda fog fordulni a magyar kormány -, a helyi érdek-képviseleti szervezetektől mindenféle támogatást meg kell kapnunk, és ezeknek a szervezeteknek a COPA/COGECA-n keresztül el kell kezdeniük a hátsó - ha tetszik - lobbitevékenységet, hogy a magyar termelők érdekérvényesítése a brüsszeli adminisztráción belül is elérje legalább azt a szintet, mint a régebben csatlakozott államok mezőgazdasági termelőié. Ez tehát nemcsak magyar belpolitikai ügy már, hanem európai ügy is, amelyben a kormánynak, a termelőknek és természetesen az Országgyűlésnek is együtt kell működni, azért, hogy a 2006-os beszámolóban talán egy még stabilabb és már megnyugvó agrártermelői piacról beszélhessünk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(V. Németh Zsolt elfoglalja jegyzői székét.)