Felszólalás adatai

JAKAB ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2006. október 25-én tárgyalta és hozott határozatot az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról.

(Béki Gabriella elfoglalja jegyzői székét.)

A bizottság ugyanazon ülés keretében külön napirendként tárgyalta a Nemzeti Földalap ellenőrző bizottsága tagjainak újraválasztását. A választás során a kormánypártok egyértelművé tették, hogy a Nemzeti Földalapban nem teremtenek lehetőséget arra, hogy a gazdákat képviselő legnagyobb mezőgazdasági érdekképviselet négyévi várakozás után bizottsági tagot delegáljon. Ezt annak ellenére tették, hogy az általuk javasolt személyeket az ellenzék a konszenzus jegyében támogatta. Ilyen körülmények között a Fidesz-KDNP-frakciószövetség képviselői nem kívántak asszisztálni a kormányoldal döntéseihez, ezért elhagyták az üléstermet. Ezért van az, hogy kisebbségi véleményt a Fidesz-KDNP-frakciószövetség nem fogalmazott meg, és nem terjesztett be.

Tisztelt Országgyűlés! A vád folyamatosan az, hogy nincs párbeszéd...

ELNÖK: Képviselő úr, rossz mikrofont tett fel, és így nem lehet hallani az ön mondandóját. A szomszéd fűje...

JAKAB ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Egy pillanat türelmet kérünk.

ELNÖK: Képviselő úr, fél perccel többet beszélhet.

JAKAB ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: (Saját mikrofonjába:) Tisztelt Országgyűlés! A vád folyamatosan az, hogy nincs párbeszéd, nincs együttműködés, nincs konszenzus. Ahhoz, hogy végre tolmács nélkül tudjunk az ország érdekében szakmai kérdésekről érdemben tárgyalni, nagyobb önmérsékletre és több tárgyilagosságra van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! Az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés szempontjából a 2005. év különös jelentőséggel bír. Ez volt az első teljes év az Európai Unióban. A jelentés átfogó, részletes értékelést ad az ágazat helyzetéről, az eredményekről, a folyamatokról, azonban meg kell jegyezni, hogy a közös agrárpolitika céljait csak részben sikerült megvalósítani, hogy csak részben voltunk képesek reagálni a kihívásokra, a versenyre. Erről a kihívásról, arról, hogy milyen mértékben tudtunk megfelelni az uniós elvárásoknak, a jelentés információt nem tartalmaz.

Azt gondolom, itt, e kérdéskör tárgyalása kapcsán kell felvetni, hogy mivel Magyarország idestova már harmadik éve tagja az Európai Uniónak, úgy gondoljuk, ideje lenne, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény, valamint az ahhoz kapcsolódó agrárstratégia újrafogalmazásra kerüljön, mert egy átfogó stratégia nélkül történt meg a csatlakozás, a felkészülés és az első másfél esztendő az Unióban.

Tiszteletben tartva a hagyományokat, úgy gondolom, joggal várható el, hogy egy közösség tagállamaként ne önmagunkhoz, hanem a versenytársainkhoz is mérjük magunkat. Ez annál is inkább igaz, mert a velünk együtt csatlakozott tagállamok kereskedelmi adatai alapján egyre érzékelhetőbbé válik a magyar agrárgazdaság versenyképességének csökkenése. Egyetértünk az Agrárgazdasági Tanács azon megállapításával, hogy a termelési, kereskedelmi, pénzügyi és jövedelmi folyamatok ellentmondásosak; hogy az agrárgazdaságban egyszerre van jelen az erőforrások elégtelen kihasználása, a termésmennyiségek évek közötti hullámzása, a piaci zavarok kiszámíthatatlan megjelenése, valamint az agrárolló egyszer szerény záródása, máskor erős szétnyílása.

Ha a kérdést úgy vetjük fel, hogy az ágazat hullámzó teljesítménye és az egyes ágazatokban történő jelentős termeléscsökkenés milyen okokra vezethető vissza, elsőként az agrárstratégia hiányát kell említeni. Másodsorban, de a stratégiával összefüggésben, hogy az EU-csatlakozással kialakult erős versenyhelyzetben az alapvető agrárpolitikai kérdésekben - mint birtokpolitika, birtokrendezés, piacvédelem, a helyi erőforrásokra alapozott fejlesztések jobb kihasználása ügyében - nem volt konszenzus, nem születtek meg azok a programok, amelyek az ágazat ökológiai adottságainak jobb kihasználását, a vidék polgáraival történő párbeszéd és szoros együttműködés alapján a fejlesztést célozták volna. Ezt támasztja alá, hogy csökkent a GDP 3,3 százalékról 3 százalékra. Mindez annak ellenére történt, hogy a magyar mezőgazdaság sokkal jelentősebb szektora a nemzetgazdaságnak a multifunkcionális szerepe miatt; ha az élelmiszeripar teljesítményét és a szolgáltatást is figyelembe vesszük, az agrobiznisz együttesen meghaladja a 12 százalékpontot.

A földhasználatban a folyamatok kedvezőtlenül alakultak, a kis- és középvállalkozások kárára. A nagy gazdasági társaságok tovább növelték az általuk használt földterület arányát, azonban ennek ellenére, ha megnézzük a mezőgazdaságilag művelt földterületek arányát, még mindig a kis- és közepes gazdaságok, vállalkozások művelik a nagyobb földterületet, igaz, hogy van félszázalékos csökkenés, de még mindig eléri az 56 százalékot. Tehát meghatározó, és ezért nem közömbös, hogy mennyire foglalkozunk ezzel a gazdálkodói réteggel.

Mint ahogy nem közömbös az sem, hogy a termelő-értékesítő szervezetek, a gazdaszövetkezetek, a termelői csoportok működését hogyan segítette a kormány a 2005. évben. Ha csak a tészeket nézzük, akkor meg kell állapítani, hogy az uniós támogatások igénybevételét a zöldség-gyümölcs ágazatban ezen keresztül tudjuk biztosítani. A jelentés tárgyilagos: mindössze 15 százalék az az árumennyiség, amely után a termelők támogatást igényelhetnek. Meg kell jegyezzem, újdonsült képviselő lévén utánanéztem az előző évi agrárvitában, ott bizony ez az arány 20 százalékot tett ki. Tehát csökkent a tészeken keresztül forgalmazott zöldség, gyümölcs mennyisége.

(13.40)

Ez a folyamat is jelzi, hogy az ígéretek szintjén működik a fejlesztés, de a valóságban leépülés van. Több tész felszámolás alatt áll; azt gondolom, nem kell bizonygatnom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből itt lévő képviselőtársaimnak, hogy a SZEMA szövetkezetnek, a SZEMA Tésznek a sorsa mennyire meghatározó, és mennyire nem egyedi ma Magyarországon.

A mezőgazdasági termelés és felvásárlás eredményei hűen tükrözik az ágazat helyzetét. A bruttó kibocsátás több mint 10 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Az anyag elején a szerzők ugyan jelezték, hogy magyarázatot nem kívánnak hozzáfűzni a jelentéshez, inkább csak a tényeket rögzítik, e pontnál mégis ezt tették. Magyarázzák az előző évi jó termést, de megfeledkeznek az azt megelőző kétéves aszályról. Az ágazat bruttó kibocsátásának csökkentését nem lehet a növénytermesztés termésingadozásával magyarázni. Ugyanis a növénytermesztés és a kertészet bruttó kibocsátása 17 százalékkal csökkent, az állattenyésztésé pedig további 1,7 százalékkal. Ha az állattenyésztés 2005. évi teljesítményét változatlan áron vizsgáljuk, a csökkenés mértéke 5,7 százalék. Valamennyi állatfaj létszáma folyamatosan csökkent, a juhállomány kivételével. A sertésállomány 2005-ben elérte a kritikus létszámot, 3,9 millió darabot. Négy évvel korábban ez a szám meghaladta az 5 milliót.

A stratégia hiánya, a rossz döntések következménye - az EU-csatlakozáskor a gabonaintervenció mint a jövő lehetősége szerepelt a kampányban - a növénytermesztés és állattenyésztés arányát jelentős mértékben felborította, aránytalanná tette. Jelen pillanatban azt kell mondjuk, hogy 2005-ben az eltérés 18 százalékpont volt, 2004-ben 26 százalékpont. De a relatív javulásnak tűnő változás a növénytermesztés és kertészet bruttó kibocsátásának jelentős csökkenésével indokolható. Nem azzal javult az arány, hogy az állattenyésztés valamilyen jelentős mértékben nőtt volna, sajnos a növénytermesztés és a zöldség-gyümölcs ágazat teljesítménye csökkent. Az EU-ban sikerágazatnak kikiáltott kertészet, amely adottságainkat is figyelembe véve stratégiai jelentőséggel bír, 2005-ben jelentős veszteségeket szenvedett el. A zöldségfélék termelése 24 százalékkal, a gyümölcstermelés 30 százalékkal, a szőlőtermelés 32 százalékkal csökkent. Ilyen mértékű csökkenés oka nem csupán az időjárás, hanem a marketing, a logisztika, a minőség-ellenőrzés, a piacvédelem hiánya, illetve hiányos működése, és nem utolsósorban az adott évben a munkaerő túladóztatása.

Az állattenyésztésben a válság tovább mélyült, nem születtek meg az állattenyésztési programok, amelyek a megoldás irányába visznek. Elsősorban a szarvasmarha-állomány, ezen belül a hízómarha-ágazat teljesített jelentős mértékben a lehetőségei alatt. Meg kell jegyezni, nem véletlen, hiszen az állattenyésztés nehézipara, a szarvasmarha-tenyésztés egyik pillanatról a másikra nem változtatható, sem a létszám, sem a teljesítmény tekintetében. A felvásárlási árak jelentéktelen emelkedése elsősorban az alapanyaghiány miatt kialakult kereslet által következett be. Csak példaként említem meg, hogy a magyarországi tejfeldolgozók a 2004. évi csatlakozás után, versenyképességük növelése érdekében a tej felvásárlási árát jelentősen mérsékelték, ennek következtében napjainkra olyan mértékben csökkent a tehénállomány, hogy kismértékű tejhiányról beszélhetünk. Ennek hatásaként a növekvő tejfelvásárlási ár messze nem fedezi a mezőgazdaság 2004-ben elszenvedett veszteségeit. És hasonló helyzet volt sajnos a sertéságazatban is.

Az agrártermékek forgalmában 2005-ben jelentős változás, hogy EU-tagságunkkal nagyságrenddel nőtt az élelmiszer-ipari termékek behozatala, növelve a hazai termelők versenykényszerét. A nem megfelelő piacvédelem eredményeként az import közel 20 százalékkal nőtt, miközben az exportnövekedés nem érte el a 14 százalékot sem. Mindezek hatására nem véletlen, hogy a hagyományosan kialakult külkereskedelmi aktívumunk ebben az évben inkább mérséklődött. A versenyben a magyar termelők alulmaradtak, hiszen jelentősen csökken az EU-val folytatott kereskedelem aktívuma. Az új, velünk együtt csatlakozott tagországok viszonylatában pedig erős passzívum keletkezett.

A földhasználat vonatkozásában előrelépést jelent, hogy csökkent a földhivatalok ügyhátraléka, de alig haladt előre az osztatlan földek kimérésének ügye. A jelentés szerint legalább öt év alatt tudják ezt a feladatot végrehajtani. Nem tekinthető áttörésnek a birtokrendezés kérdéskörében tető alá hozott négy darab birtok-összevonási szerződés és hét darab földcsere-megállapodás. A parlagfű elleni küzdelemben 18 ezer hektár területet azonosítottak, ennek kevesebb mint egyharmada található kultúrnövényben, ami alátámasztja azt a véleményünket, hogy a parlagfű nem elsősorban mezőgazdasági probléma. Az NFA gazdálkodásában jelentős, közel 6 milliárd forintnyi hiány mutatkozik. A jelentés szemérmesen elhallgatja, hogy a kiemelkedő tevékenységnek tartott "földért életjáradék" program évi 8 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek.

A munkaügyi statisztikákban említésre méltó, hogy az egyéni gazdaságok, kis- és középvállalkozások lényegesen kevesebb munkabért fizetnek ki, mint a társas vállalkozások, ami azt is mutatja, hogy vállalkozásukat csak saját és családtagjaik munkaerejének felhasználásával képesek fenntartani, hiszen az egy főre eső bér mindössze 34 300 forint havonta. Ugyanakkor a teljes munkaidős jövedelem növekedése is jelentősen elmarad a más ágazatokban tapasztalható keresetnövekedéstől. Ez azért is szomorú, mert az átlagkereset a nemzetgazdasági átlagnak mindössze 65 százaléka. A 2005. évi agrárgazdasági... (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Időm letelt, majd kétpercesben folytatom.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)