Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Visszatérve, hogy miért kell a munka törvénykönyvében szabályozni az ügyeleti időt, ugyanis a jelenlegi munkatörvénykönyv 200, illetve 300 órát szab meg az elrendelhető túlmunka felső határaként.

(2.00)

Az ellátás folyamatossága érdekében, ha ezt ágazati miniszteri rendelet kell hogy szabályozza, valószínűleg több időt fog elrendelni egy miniszteri rendelet, mint amennyi a munka törvénykönyve által megengedett. Az átlag heti egy ügyelet, egy pihenőnap leterhelés 832, illetve 950 órát jelent.

Bármilyen más esetben, ha az ügyeleti végzés közben az orvos valamilyen műhibát követ el, akkor a munkaügyi bíróság azt fogja figyelembe venni, hogy valószínű, azért követte el ezt a hibát, mert fáradt volt, nem tudta a pihenőidejét kivenni, és akkor arra fognak hivatkozni, hogy a munka törvénykönyvében szabályozott felső határ ennyi, tehát a munkáltató őt túlfoglalkoztatta.

A szabályzat most megenged ágazati miniszteri rendelet, illetve kollektív szerződésbeni eltérést a túlmunkavégzés felső határára. Az európai bírósági határozat viszont kimondja: mivel a felelősség az egyéné, illetve a felelősség a munkáltatót terheli, aki elrendeli ezt a túlmunkát, hogy a kollektív szerződés vagy egyéb megállapodás keretében a szakszervezeti képviselők által adott jóváhagyás nem egyenértékű a munkavállaló személye által adott belegyezéssel. Magyarul: minden egyes esetben, ha a meghatározott túlmunkaidő-kereten felül kell elrendelni az ellátás folyamatossága miatt túlmunkát, akkor azt csak egyéni szerződéssel lehet végezni, és erre vonatkozó kapcsolódó módosító indítványt adtunk be.

Tehát két dolog kell hogy megjelenjen ebben az új szabályozásban: limitálni kellene a felső határt, és nem ágazati és miniszteri rendeletben, hanem a munka törvénykönyvében; s mindenképpen ragaszkodni kellene ahhoz, hogy ezt egy egyéni szerződéssel vállalja el a munkavállaló.

Köszönöm szépen.