Felszólalás adatai

DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egész szakasszal kapcsolatban azzal szeretném kezdeni, hogy azért van egy olyan javaslatunk, hogy ezt ki kellene hagyni. Ugyan hosszan nem érveltünk emellett, de azért én változatlanul fontosnak tartom, éppen azért, mert ha itt a részleteken végig fogunk szaladni, és már eddig is kiderült, hogy azért ez bizony nagyon nagy terheket ró a munkavállalókra, aránytalanul nagy terheket, és ezt nem lehet azzal elintézni, hogy de hát kell valamit adni a munkáltatóknak is, de milyen jót kapnak a munkavállalók.

Ha végigszaladunk a szabályokon, szinte mindegyik nehezít a munkavállalók helyzetén. Én azt gondolom, azért ezt nem lehet azzal elintézni, hogy egyszerűen kijelentem hangosan, hogy márpedig itt az új szabályok sokkal jobbak, mint a régiek. Ha csak a leglényegesebbeken végigfutunk, hogy milyen megszakítás nélküli szabály az, amelyet hat órára meg lehet szakítani; most vagy meg lehet szakítani, vagy nem.

Szerepel a törvényszövegben, ebben a szakaszban, a rendeltetésszerűen e napon működő fogalom, csak nincs szabályozva, hogy mi az, hogy rendeltetésszerű, ebből lesz majd a vasárnapi baj, de erre majd külön kitérek. Az idénymunkánál: milyen idénymunkára, ami nem idényre vonatkozik, hanem valami egészen másra? A határozott idejű munkaviszonyról azt hallottuk, hogy majd később szabályozzák. A vasárnap helyzete általában zavaros, de ezzel külön is foglalkoznék. Itt a 48 órát semmi nem indokolja, hogy le kellett írni, bőven jó szabály volt európailag is az ötször nyolc óra, nem a 40 óra csak, amit Őry Csaba képviselőtársunk mondott, hanem az ötször nyolc óra. Ezt minden jogász elismeri, hogy bőven elég lett volna ezt itt hagyni. Valamilyen ok miatt, lám, a 48 óra megjelent, nyilván azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy most már 48 órát lehet, persze, túlóra kifizetése nélkül.

Itt van ez a bizonyos hatszor 12 óra. Bizony, hat napot lehet dolgozni, napi 12 órát, 72 órát lehet dolgozni egy héten, persze majd a következő héten és majd a következő időszakban valaki valamennyi időt kap, de hatszor 12-t akkor is lehet dolgozni, az pedig 72 óra, túlóra kifizetése nélkül. Itt nem az a probléma, hogy majd két hét alatt persze vissza fogja kapni, és lesz olyan fiatal, aki el fogja vállalni ezt a munkaidő-beosztást, hanem aki reggel 6-tól este 6-ig dolgozik egy héten keresztül, az hogyan fogja megszervezni a családi életét; azt gondolom, azért ez egy elég kemény szabály. De rendezetlen a műszakpótlék, majd utalni fogok rá, és azt gondolom, hogy ilyen munkaügyi nyilvántartás mellett, amely ma jellemző, ezt a múltkor is taglaltuk az általános vitában, rugalmasságot rátelepíteni a mai munkáltatókra, ezt csak szándékosan lehet, egyébként pedig mindenképpen felelőtlenség.

Szeretnék foglalkozni a 79. számú ajánlással. Itt mi egy pontosítást szeretnénk ebben a szakaszban, amelyet a módosító indítvány érint, definíciók vannak megfogalmazva. Mi azt gondoljuk, hogy itt kellene egyszerűen szerepeltetni a "megszakítás nélküli" definíciót, itt kellene rendezni, hogy mi az, hogy rendeltetésszerűen e napon dolgozó. És tettünk egy olyan módosító indítványt, amely pontosítja a pihenőnap fogalmát, ugyanis mi úgy gondoljuk, hogy a pihenőnapba beletartozik, hogy az munkavégzés nélkül telik el, tehát mi azt javasoljuk, hogy a munkavégzés nélkül eltelt idővel kezdődjék a pihenőnapi fogalom. De a bizottsági vitában ezt nem fogadták el a képviselőtársaim.

A következő megjegyzésem a 82. ajánláshoz kötődik. Itt már többen érveltek emellett, hogy ez az idénymunka egy eléggé rossz szabályozás, legalábbis ahogy megismertük a módosításban. Én most nem szeretném megismételni az elhangzott érveket, csak egyet szeretnék mondani, elnök úr, hogy itt a magyar nyelv szabályait kellene számba venni. Az idénymunkára, az idény szóra valami olyan új értelmezést kitalálni, hogy ahogy megrendelik majd a portékát, ahhoz képest alakul a munka, és ezt idénynek nevezzük; akármelyik "idény" szavunkat összetételben, szótoldalékban nézzük, az mind valamilyen, ahogy az idény szót értjük: futballidény, üdülési idény, halászidény, ez pontosan valamilyen földrajzi, időjárási szokáshoz, helyzethez, viszonyhoz kötődik.

Erre azt mondani, hogy most kezdjünk el valami új értelmet, egyszerűen kilóg a lóláb, olyannyira, hogy ezt még az előterjesztő is elismerte, hogy itt valamilyen pontosítást kellene tenni, mert az idénybe belemagyarázni, hogy az valami egészen másként is alakulhat. Csak - persze, tudjuk -, hogy azért van ide beleszuszakolva, amit mi egyébként elhagyni javasolunk, hogy aztán eszerint lehessen megszervezni a munkaidőt, nyilván kedvezőbb szabályok szerint. De azért az már mégse megy, hogy legalább a magyar szavaknak megfelelő tartalmat is átalakítjuk, nem beszélve az egyéb elhangzott érvekről, hogy azért talán ezt nem kellene túlerőltetni. Erre van módosító indítványunk, én azt gondolom, hogy itt egyszerűen át kellene fogalmazni, mert ez egyszerűen tarthatatlan, magyarul is, nem beszélve a dolog tartalmáról.

A következő a 90. pont. Itt mi arra teszünk kísérletet, hogy ezt a megszakítás nélküli munkarendet próbáljuk meg valahogy egy kicsit pontosítani. A mai szabály úgy szól, hogy megszakítás nélkül a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban. Mi azt mondjuk, hogy ezt egyszerűen ki kellene venni, valami vagy megszakítás nélküli, azt elég nehéz megint megmagyarázni, hogy valami úgy megszakítás nélküli, hogy hat órára ezt meg lehet szakítani, ezért teszünk egy javaslatot, hogy amit nem szakítanak meg, az a megszakítás nélküli. Egyébként természetesen éves átlagban a normális karbantartáshoz nyilván meg lehet szakítani, tehát ez egy elég életszerű valami, de azzal kezdeni, hogy az a megszakítás nélküli, amit csak hat óránál rövidebb időre szakítanak meg, egy elég furcsa szabály, de minden ilyen szabálynál ezzel találkozunk, hogy az az éjszaka, ami két óránál több mint éjszaka, tehát van egy csomó ilyen szabály, hogy kicsit elcsippentek belőle, pont a munkavállalók kárára. Azt gondolom, ezt mindenképpen át kellene gondolni.

(0.50)

A következő a 105-ös. A 105-ösnél olyan módosító javaslatot teszünk, amellyel pont azt a problémát szeretnénk orvosolni, hogy ha valaki folyamatosan dolgozik 6 napig, miután napi 12 óra munkát végezhet, természetesen túlóra nélkül, egy adott héten, a keret első részében, hatszor tizenkét órát, hetvenkét órát dolgozhat, azt gondolom, valamilyen védőszabályt mindenképpen alkalmazni kellene, azért ez elég nagy kitolás a munkavállalókkal. Ezért azt javasoljuk, hogy ebben az esetben is korlátozzuk, ne csak úgy, hogy a hetedik napnak mindenképpen pihenőnapnak kell lennie, hanem mondjuk azt, hogy ebben az esetben sem lehet ez több, mint 60 óra, de mondhattunk volna kevesebbet is. De amellett elmenni, hogy 72 órát lehet dolgozni az új szabály szerint, csak azért, hogy rugalmas legyen, azt gondolom, ez finoman szólva se nevezhető semmiképpen munkavállaló-barátnak.

És akkor eljutottunk a 115-ösig. A vasárnap ügyével én is szeretnék egy kicsit foglalkozni. Bár figyeltem és próbáltam értelmezni, hogy mit is jelent az a kapcsolódó módosító indítvány, amit Sümeghy Csaba képviselőtársam benyújtani tervez, főleg az a megjegyzés, hogy ez minden problémát megold, itt most megint azzal lesz dolgunk, hogy vajúdtak a hegyek, s egeret szültek.

Elhangzott, hogy a vasárnapot a kormánypárti képviselők és a Fidesz képviselőcsoportja megpróbálja a rangján kezelni, megpróbálja biztosítani a vasárnap munkaszüneti nap jellegét. Megpróbálja visszaadni a vasárnap ünnepi jellegét. Ennek kapcsán mindenféle érvek elhangzottak, egészen konkrétan az is, hogy vasárnapi napra be fogják záratni a hipermarketeket és a bevásárlóközpontokat. A fél ország arra figyel, hogy vajon most mi történik a vasárnappal. A dolog ezek szerint úgy lesz megoldva... Éjjel egy órakor van módom egy kicsit - néhány nem alvó állampolgár figyelemmel kísérése mellett - polemizálni azon, ez hogyan is van, pedig itt nagy szakmai bajok vannak. Én sem gondolom persze, hogy bele lehet avatkozni egy ilyen vasárnapi rendszerbe egy-két hét alatt, ezt bőven meg lehetett volna vitatni, szakmailag alaposabban körüljárni. Éppen ezért mondtuk, hogy ne tegyük ide bele, hanem próbáljuk meg tisztességesen rendezni az egész fejezetet.

Ehhez képest most mi történik? Ha az információim nem csalnak, akkor a holnapi nap reggel a miniszterelnök úr a rádióban el fogja mondani, hogy a kormány megoldotta a dolgot, hiszen részben rendezte a munkaszüneti napok ügyét, hogy akkor aztán végképp nem lehet kinyitni, illetve a vasárnapot fantasztikusan megoldotta, mert visszalépett. És várhatóan elhangzik a javaslat, hogy az egyik nap szünnap lesz; aki szombaton dolgozik, az nem osztható be vasárnap, vagy ha vasárnap dolgozik, akkor nem osztható be szombaton. Csak azt gondolom, ezzel semmi nem oldódott meg. Egyrészt munkaszüneti napokon eddig se lehetett - többek között a kereskedelemben - dolgozni, ezt a bírói gyakorlat elrendezte. Néhányan megpróbálnak ugyan kibújni folyamatos üzemre való hivatkozással, de úgy tűnik, ez sem sikerül, ezt is elrendezi a bírói gyakorlat.

Amit a módosító indítvány megold, az nem más, mint az, hogy a megismert módosító törvénycsomaghoz képest visszalép, és rögzíti a mai állapotot a munkaszüneti napok esetében. Tehát ami a munkaszüneti napokat illeti, semmi más visszalépés nem történt, mert legalább rögzül - az előterjesztő igen gonosz szándéka ellenére, hogy különböző trükkökkel mégiscsak ki lehet nyitni a munkaszüneti napokon, például a kereskedelemben, tehát el lehet rendelni munkát, elég nagy szabadságfokkal, elég a társadalmi igényre hivatkozni -, a módosító indítvány ezt most korlátozza, lehetne ez pontosabb is. De hogy itt valamit megoldott volna a kormány...! Azt gondolom, nem, csak a mai helyzetet rögzíti.

Ehhez képest a vasárnappal még nagyobb baj van, mert ez a javaslat - ezt meg kell majd ismerni a pontos formájában - szakmailag több sebből vérzik. Ha már védem a vasárnapot, akkor legalább azt a két vasárnapot mindenképpen meg kellett volna adni, a húsvétvasárnapot, meg a pünkösdvasárnapot. Nem tudom, mi az a különös érdek, hogy ezt a két vasárnapot nem lehet munkaszüneti napnak kinevezni, mikor teljesen életszerű, hogy ha a húsvéthétfő és a pünkösdhétfő munkaszüneti nap, akkor miért ne lenne az előtte lévő vasárnap is az. Hogy ezt miért nem lehet, azt nem értem. Ehhez képest hallunk valami szózatot.

De ezzel a szabállyal bizony nagy a baj, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis az alapkérdés a vasárnapnál az, és így kezdődik a munka törvénykönyve mai, illetve a módosított szövege is: a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ez a főszabály. Erre az eddigi értelmezés az volt, hogy amit biztosítani lehet, márpedig a kereskedelemben ezt biztosítani lehet, hiszen nincs olyan munkarend, ami mellett ezt ne lehetne megtenni, ezért öt plusz kettes rendben kellene meghatározni a munkaidőt. Ehhez képest most azt fogja mondani a miniszterelnök úr, hogy az egyik napnak pihenőnapnak kell lennie.

Ha ehhez még hozzáveszem azt a főszabályt, amit a munka törvénykönyve előír, hogy két pihenőnap jár, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie, ez azt jelenti, hogy például a kereskedelemben a pihenőnap vagy péntek-szombat, vagy szombat-vasárnap, vagy vasárnap-hétfő. Ha a kormány ilyen módon avatkozik be például a kereskedelem életébe, sokkal nehezebb lesz megszervezni a munkaidőt, mint jelenleg, sokkal nehezebb lesz megfelelni a munka törvénykönyvének a munkaidő-beosztás szempontjából, mint most.

De más baj is van vele. Ha ez a bejelentést azt jelenti, hogy elég egy napot adni, tehát aki olyan munkarendben dolgozik, mint például a kereskedelemben, ahol a munka úgy folyik, hogy eleve hat napon keresztül, hiszen mindig is volt szombaton kereskedés, akkor ezzel a mondással azt fogja mondani a miniszterelnök úr, persze ez holnap nyilván nem így lesz csomagolva, hogy elég egy napot kapnia a kereskedőnek, mert itt így folyik a munka. Ráadásul az is baj, hogy ezzel a mondással, hogy lehet dolgozni, csak az egyiket vagy a másikat ki kell adni, azt fogja kimondani, hogy igenis lehet vasárnap munkát végezni. Erre mondtam azt, hogy bizony a várakozással ellentétben mindenki megnyugodhat, marad minden a régiben. Annyi változás van, hogy az egyik pihenőnapnak vagy az egy pihenőnapnak, még nem tudjuk, hogy az egyiknek vagy az egynek, vasárnapra kell esnie.

De van más baj is ezzel, mert a módosító szövegben megismert szabály - és erről elfeledkezünk -, mindenképpen visszalép a korábbi vasárnapi szabályozáshoz viszonyítva. Azt hittük, hogy ebben lesz valamilyen változás az ígéretekkel szemben, de úgy tűnik, hogy nem. Még egyszer mondom, a főszabály eddig az volt, hogy valaki öt napot dolgozik és két nap pihenőnapot kap, amiből az egyiknek vasárnapra kell esnie.

A módosítócsomag most bevezet egy másik főszabályt, és azt mondja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott pihenőnapok helyett a munkaidő-beosztás alapján a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amibe a vasárnapnak bele kell esnie. Azt mondja a szabály, hogy a főszabály öt nap plusz két nap pihenőnap - akinél ez nem megy, az csak 40 órát kap - ez korábban 42 óra volt, most 40-et kap -, de ebbe még mindig bele kell esnie a vasárnapnak.

És jön a harmadik szabály: ettől eltérően, ha a munka - rendeltetése folytán - vasárnap is folyik, akkor természetesen a pihenőidőbe egy teljes naptári napnak bele kell esnie. Gondolom, ez azt jelenti, hogy egy másiknak, mert ha vasárnap folyik a munka, akkor nem egy napnak, hanem egy másik napnak kell beleesnie; az egy nap lehet a vasárnap is. Csak az a baj, hiszen Sümeghy képviselőtársunk mondta, hogy a vasárnapi sajnos már olyan típusú munkavégzés, amit az emberek megszoktak, amihez az emberek hozzászoktak. Tehát azt lehet mondani, hogy szinte rendeltetésszerűen folyik a vásárlás, hiszen a rendeltetésszerű munkavégzést a megismert javaslat nem magyarázza el semelyik fogalomkörben, csak a munkaszüneti napok esetében. A munkaszüneti napok esetében a rendeltetésszerű szó azt jelenti, hogy az működik rendeltetésszerűen, aki az e naphoz kötődő társadalmi igényeknek megfelelően dolgozik. A munkaszüneti napot rendezi, hiszen a karácsonyhoz vagy a húsvéthoz kell kötődnie az igénynek, és ennek megfelelően lehet nyitva tartani. De a vasárnapra ez a szabály nem alkalmazható, hiszen mondjuk, a bevásárlóközpontnak az a rendeltetése ma már, hogy vasárnap nyitva legyen.

Tehát itt valamilyen más fogalmat kellett volna használni, mert ebből az következik, hogy egyszerűen simán nyitva lehet tartani vasárnap, el lehet rendelni a munkát, és érdemben semmilyen korlátozás nem történik. Ezt azért tartom nagy bajnak, mert arra számítottunk, hogy a kormány legalább célként kitűzi, hogy ha nem is egy nap alatt, de bizonyos idő alatt igenis visszaállítja a vasárnap munkaszüneti jellegét.

(1.00)

Nem mondom szakmailag, hogy munkaszüneti nappá kell nyilvánítani, bár ez sem Isten káromlása, azt gondolom, de valahogy biztosítani kell. Ennek például az lett volna a módja, hogy meg kell drágítani a vasárnapi munkavégzést. Ha egyszer erre berendezkedtek vállalkozók, illetve nagyvállalkozások, akkor legalább a pihenőnapi pótlékot fizessék ki minden esetben, akkor is, ha vasárnap a normál munkaidő beosztása szerint egyébként ma egyetlenegy fillért nem kap, ha vasárnap dolgozik. Tehát legalább meg kellett volna drágítani és ezáltal kicsit védeni a vasárnapot, és akkor majd helyre állt volna a rend. Mert egyébként vannak olyan vállalkozások, nagyvállalkozások, amelyek igenis el tudnák képzelni, hogy hat napig folyjon a kereskedés.

Azt gondolom, hogy itt hiába a megszólalás, a tiltakozás, valamilyen egymondatos átabota szabállyal a dolog most lerendeződik. Ez egyáltalán nem megnyugtató. Persze lehet azt mondani, hogy ahhoz képest, ami le volt írva, még ez is nyereség, hiszen legalább le lesz írva, hogy az egyik pihenőnapnak vagy szombatra, vagy vasárnapra kell esni, és nem keddre, szerdára vagy csütörtökre. Persze az összes problémát ez a helyzet, azt gondolom, nem oldja meg.

Kicsit a munkaszüneti napokról, bár azt mondtam, hogy talán ez a leírt szabályozás mintha megoldaná a munkaszüneti napi problémát. Mi szerettük volna, ha egy pontosabb szöveget sikerül módosító indítványként beadni. Azt gondolom, hogy már ez a 124-es módosító indítvány is, amely konkrétan a munkaszüneti nap jellegéhez köti a társadalmi igényt, valamelyest biztosítja azt, hogy munkaszüneti napon nem lehet szíre-szóra munkát elrendelni. Azt gondolom, hogy a mi javaslatunk ennél szakszerűbb, még azt is hozzáteszi, hogy ez az igény egyébként, ha máskor is kielégíthető, egy szigorító szabály. Csak úgy tűnik, annak esett áldozatul a javaslatunk, hogy ami erről a részről kerül beadásra, az nem elfogadható. Én elkövettem azt a hibát, hogy nem beszéltem meg Sümeghy Csaba képviselőtársammal, hogy fordítva adjuk be: én beadom a rosszabbat, ön a jobbat, és akkor azt fogadta volna el a kormánypárt. Mert itt nem az a presztízs érdekes, hogy ki adta be, hanem az, hogy valóban a munkaszüneti napot legalább minimum biztosítani lehet.

Egyébként eléggé nagy figyelem kíséri az országban, hogy mi lesz ezzel a munkaszüneti nappal. Például már március 15-e környékén nagy erők vonultak fel, mintegy erőpróbaként, hogy vajon most az a lobbi nyerte-e, aki felszabadítja a munkaszüneti napi munkavégzést, hiszen már idéztem ebből a törvénytervezetből, hogy belecsempésződött bizony az a freudi mondat, hogy társadalmi igények alapján szükség lehet nagyvárosokban a boltok kinyitására, vagy pedig mégis a józan ész legalább a munkaszüneti napokon megtiltja. Úgy tűnik, hogy ezt most mindenki kezdi megérteni, mert legalább március 15-én mindenki bezár. Ettől persze még jobb lett volna a vasárnapra valamilyen szakmai megoldást találni. Egyébként az kétségkívül igaz, hogy nem gondolom, hogy a boltok nyitva és zárva tartására a munka törvénykönyvében kellene megoldást találni, hanem a kereskedelmi törvényben, ha már külön zárvatartási törvényünk nincs. Végül nagyon sajnálom, hogy nem sikerült ezt a vasárnapot jobban rendezni, de holnap reggel az ország megtudja, hogy milyen fantasztikusat kap így is ajándékba.

Végül pedig a 141-esről szeretnék röviden szólni. Ez is egy olyan problémát próbálna meg rendezni, amiben ráadásul még munkajogi vita is van. Méghozzá paradox módon pont annak a munkajogásznak az érvelésével, szakvéleményével értünk egyet, aki egyébként - és ezt a véleményét publikálta szaklapokban - ezt a törvénytervezetet írta mint miniszteri biztos. Arról szól a dolog, hogy vannak olyan szakmák, ahol a műszakok úgy váltják egymást, hogy közben ölelkeznek, mert az egyik műszak reggeltől tart 2-ig, a másik 10-től tart este 6-ig, hiszen nem olyan hosszú az egész nap, hogy ebbe beleférne két nyolcórás időszak. De van olyan jogi szakvélemény, amely azt mondja, hogy a két műszaknak mindenképpen váltania kell egymást, és nemcsak az embereknek kell váltani egymást. Mi pedig azt mondjuk, hogy azért az mégiscsak egy váltó helyzet, hogy valaki délelőtt dolgozik ezekben az egységekben vagy pedig délután, még akkor is, ha van ölelkező időszak. Az természetes, mi ezt úgy tekintettük, hogy ha ölelkező időszak van, akkor 12-től 2-ig nem jár műszakpótlék, de 2-től nyilvánvalóan jár. Csak most ez a szabály elveszi a műszakpótlékot.

Gondolom persze, hogy a szerzők úgy gondolták, hogy ha ez nem számít többműszakosnak, nincs műszakpótlék, akkor ez semmiképpen nem többműszakos üzem, akkor majd azzal kell nyilvánvalóan operálni, hogy legalább ezt a védelmet élvezze az a szakma, amely eszerint nem számít többműszakosnak, hogy nem lehet itt ilyen mindenféle munkaidő-keretes micsodával operálni, hiszen ez nem többműszakos. Tehát legalább valamit valamiért. Bár megjegyzem, hogy eddig például a kereskedelmi szakmában elég általános volt, hogy akit délután rendeltek be, az legalább 2-től műszakpótlékot kapott. Ezt egy ilyen elegáns mozdulattal elvenni, azt gondolom, nem egy rendes dolog. Erre próbáltunk a 141. pontban egy módosító indítványt tenni. Ebben pontosan arra teszünk kísérletet, hogy igenis az ölelkező idő ellenére ismerjük el váltásként azt, amikor nem a műszakok, hanem az emberek váltják egymást. De természetesen az egy időszakra eső részre mi sem gondoltunk műszakpótlékot, azonban ezt sem fogadta el a képviselőcsoport.

Csak megjegyzem, hogy ott ugyanúgy működött a vita, hogy az államtitkár úr érvelt, de az még mindig jobb volt, mint az itteni, amikor leírta a véleményét, és furcsa felolvasásoknak lettünk itt áldozatai, köztük olyannak, ami nem is a napirendhez szól. (Dr. Sümeghy Csaba: Nem igaz!) Köszönöm szépen, elnök úr.