Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a kisebbségi álláspontot fogalmazzam meg Szabó Lajos után, azoknak a képviselőknek a kisebbségi álláspontját, akik nem értettek egyet és nem támogatták a 2007-es költségvetési törvényjavaslat beterjesztését.

(9.20)

Több hozzászóláson vagyunk már túl, de nyilván nekünk is volt arra alkalmunk, hogy a keddi nap folyamán, amikor a bizottságban tárgyaltunk az előterjesztésről, akkor meghallgassuk a pénzügyminiszter úr álláspontját. Sok újdonságot most, a plenáris ülésen elhangzott expozéban már nem hallottunk, lényegében ugyanazt mondta el a miniszter úr, mint amit kedden a bizottsági ülésen is elismételt. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Következetes!) Ebből a szempontból tehát a parlamenti képviselők föl tudtak készülni arra, hogy milyen vita is vár rájuk.

Más szempontból azonban eléggé aggályos volt ennek a vitának a megkezdése, hiszen ha belegondolunk abba, hogy a parlament hétfőn még szavazott a 2005-ös zárszámadás elfogadásáról, akkor éppen csak egy nap csúszással voltunk túl azon a lehetőségen, hogy egy időpontban három év költségvetését is tárgyalni tudjuk. Emlékezzenek vissza: hétfőn még szavaztunk a 2005-ös zárszámadásról, jelenleg éppen tárgyalja a parlament a 2006-os költségvetésnek a módosítását, és íme, már itt van a 2007-es költségvetésnek a vitája is. Tehát példátlan módon három év költségvetési módosításait tárgyaljuk együttesen, hiszen a 2005-ös zárszámadásba is belekerültek olyan módosítások, amelyek érintették egyébként a 2006-os és 2007-es esztendőket is.

Ebből a szempontból, azt gondolom, a Ház nincs túl jó helyzetben, hiszen egy hétre összezsúfolva a bizottsági és plenáris ülés vitáját, az Állami Számvevőszék véleményét az utolsó pillanatban kézhez kapva kell nekilátnunk ennek a tárgyalásnak. Persze, mondhatják önök nyugodtan, hogy az elmúlt hetekben a kormányfő is és a pénzügyminiszter úr is elég sok helyen, elég sok alkalommal mondta el azt, hogy mit is gondol 2007-ről, és tisztában vagyunk azzal is, hogy a parlament korábban meghozott olyan döntéseket, amelyek a 2007-es évre vonatkoznak; gondolok a Gyurcsány-csomag nyári elfogadására, amelynek jó néhány eleme érinti a 2007-es esztendőt.

Mégis most, ahogy hallgattuk az expozét, amely a várt ötven perc helyett csak húszpercesre sikerült, és hallgatva a többségi vélemény előadóját is, talán nem óhatatlanul vagy nem egyből jut eszünkbe Mark Twainnek, az amerikai regényírónak egy mondása egy írásából, de talán önök közül is olvasták többen a Pudingfejű Wilson című művet, amelyben Mark Twain felteszi a kérdést, hogy mi a legfeltűnőbb különbség egy macska és egy hazugság között, majd úgy válaszol: az, hogy a macskának csak kilenc élete van. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ha, ha, ha!) Nos, tisztelt Ház, valóban, mi is úgy érezzük, hogy a macska... (Kuncze Gábor: Szólj, ha...) - elnök asszony, Kuncze Gábor kért szót, de kérem, hogy majd később adjon neki is lehetőséget a hozzászólásra -, tehát nyilván a macska van ebből a szempontból könnyebb helyzetben.

Hadd idézzem föl a Veres Jánossal készült egyik interjút, amely a 2007-es költségvetésről szól, az egyik gazdasági napilapból. Az újságíró megkérdezi a pénzügyminiszter urat, hogy nem érez-e valamilyen felelősséget azért a helyzetért, ami a gazdaságban kialakult, nem érez-e bármilyen személyes felelősséget azért, hogy a magyar államháztartás ebbe a helyzetbe kerül. A pénzügyminiszter úr így válaszol: hozzám köthetően, az én aláírásommal, az én felelősségi körömbe tartozóan nem növekedett a hiány.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Érdemes felidézni, hogy mire terjed ki a pénzügyminiszter felelősségi joga: a Pénzügyminisztérium fejezet költségvetési előirányzatának felhasználására - árulkodó mondat! Hadd tegyem hozzá, hogy a miniszter úr ezt megismételte a bizottsági ülésen is, azt mondta - idézem szó szerint -: "A Pénzügyminisztérium fejezetéért viselt felelőssége van a pénzügyminiszternek, hiszen az ő utalványozásával, az ő aláírásával ennek a fejezetnek a költségei maradnak vagy nem maradnak a költségvetési kereteken belül."

Nem tudom, jól értjük-e a pénzügyminiszter urat, tehát hogy az expozé alapján, amit előterjesztett, aszerint most megint csak a Pénzügyminisztérium fejezetéért vállal felelősséget, vagy esetleg reménykedhetünk abban, hogy vállalja a 2007-es év költségvetésének teljes felelősségét. Nem árt ezt tisztázni, mert úgy tűnik, hogy az elmúlt évekért mintha senki nem akarná a felelősséget vállalni ebben a kormányban. Emlékezzünk vissza, még a nyár folyamán is hallhattunk olyat magától az MSZP egyik elnökségi tagjától, hogy meglepődött az államháztartási hiány mértékén.

Nem egészen értjük, miről van szó, hiszen Veres János azon az ominózus, elhíresült balatonőszödi titkos tanácskozáson teljesen világosan elmondta, hogy trükkök százaira volt szükség ahhoz, megismételve a miniszterelnök urat, trükkök százaira volt szükség ahhoz, hogy ne lehessen tisztában senki ezzel a helyzettel; bár megjegyzem, arról is szó volt, hogy egy példányban azért létezett talán az igazság, amelyet, úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferencen és Veres Jánoson kívül a mai napig nem ismerhetett meg senki.

Hadd idézzek néhány címszót 2007-ből: elvárt adó, magánszemélyek szolidaritási adója, teljes évben ható áfaemelés, megemelt eva, járulékfizető őstermelők és háztartásbeliek, gázáremelés kisebb kompenzációval, vizitdíj, kórházi napidíj, csökkenő támogatás az oktatásnak, a településeknek, csökkenő reálbér, létszámleépítés, növekvő munkanélküliség, növekvő államadósság, magasabb pénzromlás, és így tovább, és így tovább. Ezek csak címszavak 2007-ből, de jól mutatják, hogy a kormány igazából mit is kínál nekünk a következő esztendőre.

Árulkodó, hogy miről beszélt már az expozéban is a miniszter úr, de árulkodó, hogy miről hallgatott. Hiszen ahhoz, hogy egy jó diagnózist állapítsunk meg, beszélni kellett volna arról, hogy mi is történt Magyarországon az elmúlt években. Hatásos terápia pedig nincs jó diagnózis nélkül, éppen ezért a parlamenti bizottságok kisebbségi véleményét összefoglalva én három kérdés köré gyűjtöttem össze a véleményeket és álláspontokat: hogyan jutottunk idáig, és hol tartunk most; a második részben: mit ígér a kormány 2007-re; a harmadik pedig: mi lenne a javaslatunk, és mi lenne szerintünk a szükséges ahhoz, hogy Magyarország számára, Magyarország polgárai számára 2007 ne legyen elveszített esztendő.

Nyilván azzal kell kezdenem, hogy nagyvonalúan és egyszerűen lendült túl a pénzügyminiszter úr a bizottsági üléseken is azon, hogy mi is történt itt az elmúlt években. Az azonban kétségtelen tény, hogy a hitelesség és a bizalom eltűnt a magyar gazdaságpolitika iránt az elmúlt esztendőkben. A balatonőszödi beszédből azt is jól tudjuk, hogy a hatalom megtartása érdekében csapták be az embereket Magyarországon, de azt kell mondanom, hogy nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is, hiszen a külföldi befektetők számára is olyan adatokat közöltünk, amelyekről kiderült, hogy nem felelnek meg a valóságnak.

Mi volt ennek az alapja, mi volt ennek az oka? 2002-ben gazdaságpolitikai váltás történt. Erre a gazdaságpolitikai váltásra az MSZP-SZDSZ-koalíció hosszú ideig büszke volt, olyannyira, hogy még három év múlva is a Pénzügyminisztérium honlapján büszke mondatokkal szerepelt ez a gazdaságpolitikai váltás. Most nézzük, mi is volt ennek a gazdaságpolitikai váltásnak a lényege!

Az egyik, hogy az egyensúly, a pénzügyi egyensúly nem volt fontos a kormány számára, a gazdaság teljesítményét nem vették figyelembe, így hoztak gazdaságpolitikai döntéseket. A második eleme, hogy adót emeltek sorozatban - erről majd később kívánok beszélni. A harmadik eleme, hogy megszűnt a hazai vállalkozások kiemelt támogatása, a hazai kis- és középvállalkozások a magyar kormány segítségére nem számíthattak az elmúlt években. A negyedik eleme, hogy megnövelték az államadósságot, megnövelték ezzel a közterheket, szűkítették a magyar gazdaság, a magyar vállalkozások és az itt működő külföldi vállalkozások lehetőségeit. Az ötödik elem talán, amit úgy tudok megfogalmazni, hogy a gazdaságpolitikában is az a szemlélet vált uralkodóvá, hogy Magyarország gazdaságát, a magyar gazdaságpolitikát úgy kell irányítani, mint egy kft.-ét vagy részvénytársaságét, és nem kell tekintettel lenni arra, hogy ezeknek a döntéseknek egyébként milyen társadalmi következményei vannak. És az utolsó pont, amelyet szeretnék itt kiemelni, hogy eltitkolták a valós helyzetet, eltitkolták az ország valós helyzetét.

Ebből a szempontból tehát egy közös nevezője biztos volt ennek a gazdaságpolitikának, ez pedig a "felelőtlenség" szóval jellemezhető, hiszen mindezek a pontok, amelyeket az elmúlt négy esztendőben a magyar kormány a gazdaságpolitika alapjává tett, teljes felelőtlenségről árulkodtak, arról, hogy a kormány a hatalom megtartása érdekében és a választások megnyerése érdekében képes volt büntetni tízmillió magyar állampolgárt.

(9.30)

Képes volt arra, hogy a gazdaságunkat olyan helyzetbe hozza, hogy hosszú idő után, amikor Magyarországról mint éltanulóról, mint a csatlakozásra váró országok, majd később csatlakozott országok első három helyezettjeként beszéltek, ahhoz képest visszacsúsztunk a futottak még kategóriába. Ebből a szempontból kontinuitás, tehát folyamatosság volt mind a kormányfők, mind a pénzügyminiszterek között, Medgyessy Péter, Gyurcsány kormányfő vagy László Csaba, Draskovics Tibor és Veres János ebből a szempontból érdemi változást az elmúlt években nem jelentett.

Három gazdasági eseménysort szeretnék kiemelni, amely ezeket a gazdaságpolitikai elemeket kapcsolja össze: az euró bevezetésének a kérdését, az államadósság növekedését és az adóemelés területét. Nézzük először az euró kérdését! Hogyan jutottunk el 2007-től a 2013-14 közötti távolabbi ködös jövőbe? Hogy is indultunk? Medgyessy Péter kormányfőt idézem: "a gazdaság jó állapotban van, tartható az euró 2007-es bevezetése" - mondta Medgyessy Péter kormányfő, az MSZP-SZDSZ-koalíció kormányfője 2002 szeptemberében. Ezt talán nem árt megismételni, amikor arról is beszélünk, hogy a felelősség meddig is terjed vissza, és a mostani bajok gyökerei hol is indultak el. A kormányfő világosan fogalmazott: a gazdaság jó állapotban van, 2007-re jósolta akkor az eurót.

Ettől aztán a kormány folyamatosan kezdett eltérni, László Csaba pénzügyminiszter 2002-ben még úgy fogalmazott, idézem szó szerint egy napilapnak adott interjúban: "a legkorábbi dátum 2007 lehet", és hozzáteszi azt is a miniszter úr, hogy Magyarország ekkor mindenképpen csatlakozhat. Idézem: "elképzelhetetlen, hogy 2009 után vezetné be Magyarország az eurót, de az sem kizárt, hogy már 2007-ben felváltja a forintot a közös európai valuta." Ezt 2003. április 8-án mondta a pénzügyminiszter. Világos volt tehát, hogy a gazdaság jó állapotban került átadásra az MSZP-SZDSZ-koalíciónak. Az állapot annyira jó volt, hogy lehetővé tette azt is, hogy 2002-ben és 2003-ban is a kormányfő és a pénzügyminiszter optimistán nyilatkozzon a csatlakozás bevezetéséről. Persze, 2003 nyarán már változás történt. A felelőtlen döntések, egy elhibázott sáveltolás és így tovább, azt eredményezték, hogy a kormánynak döntenie kellett, és azt közölte velünk, hogy 2008-tól lesz a hivatalos fizetőeszköz Magyarországon az euró.

Az élet azonban nem állt meg, László Csabát Draskovics Tibor követte, majd Medgyessy Pétert Gyurcsány Ferenc, hogy eljussunk ahhoz, hogy 2008-ban - mondja Draskovics Tibor 2004 májusában - a magyar gazdaság mindenben megfelel az euróbevezetés feltételeinek, és akkor 2010. január 1-jétől a forint felválthatja az eurót. Ezt Gyurcsány Ferenc is megismételte. Jól látható tehát, hogy a kormány tisztában volt a helyzettel, tisztában volt azzal, hogy a magyar gazdaság helyzete egyre kevésbé teszi lehetővé azt, hogy Magyarország euróérett legyen, és teljesítse a maastrichti konvergenciakritériumokat, azaz teljesítsük az államadósság, az államháztartási hiány - és így tovább, infláció, kamatok - feltételeit.

A nyilvánosság pusztán abból tudott értesülni a lecsúszásról, hogy az euróidőpont, az euródátum folyamatosan változott. Veres János is csatlakozott ehhez a sorhoz egyébként. Ő még 2005-ben arról beszélt több alkalommal is, hogy 2010-re megvalósítható az euró bevezetése, és a kormány nem kívánja föladni ezt a célt, hogy aztán 2006 nyarán már arról beszéljen, hogy a kormány soha nem mondott 2010-es dátumot. Itt van előttem az a sajtótájékoztató, amit Brüsszelben tartott a pénzügyminiszter úr, 2006. július 25-én számoltak be erről a híradások. Nos, ebben teljesen egyértelműen, újra egyértelműen és világosan fogalmaz a pénzügyminiszter. Arra a kérdésre, hogy mi van az euróbevezetés dátumával, így válaszol: "A kormány ezzel nem foglalkozott, szerintünk ez most nem aktuális. Egy új helyzet van, uraim." - mondta Veres János. Új helyzet van, uraim, hallhattuk a miniszter úr akkori szavait, és valóban új helyzet volt, mert Magyarország már nem volt abban a helyzetben 2006 nyarán, sőt valószínűleg korábban sem, hogy a 2010-es bevezetés dátumáról beszéljen. No, ennyit az euróról és arról, hogy hogyan lett 2007-ből egy ködös 2013-2014-es időpont. Azt mondhatjuk, hogy négy év alatt hét esztendőt veszített el Magyarország az euróbevezetés feltételeit tekintve.

A második terület, amelyről szeretnék beszélni, az államadósság kérdése, hiszen ebben is nagyon sok olyan vita volt az elmúlt években, sőt még most, a 2007-es költségvetés ügyében is, amelyben más állásponton volt az ellenzék, és más állásponton volt a kormány. Az államadósság tipikusan az a terület volt, ahol a hiteltelenségnek és egy rossz gazdaságpolitikának az árát valamennyien megfizetjük. Az elmúlt négy évben nemcsak az államadósság növekedése, hanem az állami vagyon felélése, az állami vagyon értékesítése és a különböző, a kormány által is nagyon nehezen nyomon követhető PPP-s programok bevezetése volt az, ami ennek a rossz gazdaságpolitikának az árát megfizettette a magyar polgárokkal.

A privatizációról most nem kívánok hosszabban beszélni. Emlékezzünk vissza: MOL-értékesítés, Richter-értékesítés, Bábolna, Postabank, Konzumbank, Földhitel- és Jelzálogbank, Ferihegyi repülőtér és így tovább. Emlékezzünk vissza, több száz milliárd forintot szedett be ezekből a privatizációs bevételekből a kormány. Ezek aztán eltűntek a nagy államháztartási süllyesztőben. Talán még emlékeznek rá, hogy a Postabank értékesítésekor azt az ígéretet kaptuk valamennyien, hogy a Postabankból befolyó 100 milliárd forint majd az autópálya-építésre fog elmenni, az M5-ös autópálya építésére. Ugye, tudják jól, hogy ebből egy szó sem valósult meg, a 100 milliárd forint sorsáról nincs további információnk.

Szeretném akkor tehát most néhány pontban azt a fajta hamisságot felidézni, amelynek a beismerésével a kormány szintén adós ebben a vitában. Itt van egy idézet előttem, 2005. november 8-a, Veres János pénzügyminiszter nyilatkozik az államadósság mértékéről egy kereskedelmi rádiónak. Idézem szó szerint, azt mondja: "59 százalék marad, nem fog változni, marad az 59, nem fogunk 60 százalék fölé kerülni." Ugye, emlékeznek a vitára, 60 százalék fölött vagyunk vagy alatta vagyunk, hiszen a 60 százalék alatti államadósság-mérték kell az euróbevezetés dátumához. Megjegyzem, 2002-ben, a kormányváltáskor ez 53,4 százalék volt. 2005-re már oda jutottunk el, hogy arról vitatkoztunk, hogy most 60 százalék alatt vagy fölött vagyunk. Nos, miniszter úr 2005-ben még ezt állította. Ugyancsak ezt a véleményt mondta el 2006 tavaszán is, amikor arról beszélt egy televíziós műsorban, hogy 58 százalékos mértékű ez az államadóssági mérték.

Annyira komolyan vette ezt a számot a pénzügyminiszter úr, hogy a 2005 decemberében benyújtott konvergenciaprogramban szintén ezeket a számokat közölték. Itt van előttem a grafikon, kiemeltem belőle ezt a két adatot. (Felmutatja.) 2005-re azt mondták, hogy 57 százalék az államadósság mértéke, 2006-ra pedig 58 százalékot jósoltak. Nos, a 2006 szeptemberében benyújtott konvergenciaprogramban már jól látható, hogy nemcsak 2007-re, 2008-ra, tehát a következő évekre mondtak sokkal magasabb államadósság-mértéket, hanem visszafelé is az időben.

Magyarországon tehát nemcsak ki tudja, mit hoz a jövő, hanem ki tudja, mit hoz a múlt is, ha államadósságról van szó, mert önök visszafelé könyveltek el olyan tételeket, amelyeket kellemetlen lett volna az adott esztendő költségvetésében, zárszámadásában elkönyvelni. Ez okozta azt, hogy 2005-re a hiány hirtelen 57 százalékról 62 százalékra növekedett. 2006-ban 58-ról 68 százalékra, hogy aztán most, a 2007-es költségvetésben már egy 70 százalék fölötti, közel 72 százalékos államadóssági arányról beszéljünk.

Mi volt az oka annak, hogy fél év különbség elteltével az önök államadóssági adatai radikálisan megváltoztak? Erre a mai napig nem kaptunk semmilyen magyarázatot. Miniszter úr a bizottság ülésén is megkerülte ezt a kérdést, nem válaszolt ezekre a kérdésekre, így továbbra is homályban, kételyekben tartva bennünket, hogy mi is annak az oka, hogy a magyar államadósság egy igen komoly, egy nagyon durva, szinte már szélsőséges növekedési pályára került. Emlékeztetném önöket arra, hogy a 2007-es költségvetés a magyar államadósságot 16 906 milliárd forintban határozza meg - 16 906! -, ez duplája annak, mint amivel 2002-ben egyébként a kormányzást átvették, több mint 8000 milliárd forinttal nőtt az államadósság mértéke.

(9.40)

Ha ehhez hozzáteszem a privatizációs bevételeket is, akkor nyugodtan megkérdezhetem: ha önök most azt mondják, hogy a következő évben 8000 milliárd forint fejlesztési forráshoz fogunk jutni az Európai Uniótól, és ennek érdekében mindenkinek áldozatot kell hozni, több adót kell fizetni, több járulékot kell fizetni, le kell mondani az állam korábban megszokott szolgáltatási színvonaláról, akkor talán nem kéne azon elgondolkozni, hogy ha az elmúlt években önök felelőtlen módon közel tízezer milliárd forintot pazaroltak el, mi a garancia arra, hogy ez a 8000 milliárd forint, amiben most reménykednek, és amire megváltásként tekintenek a következő években fejlesztések, beruházások tekintetében, ez jó és helyes módon kerül felhasználásra? Erre mi a 2007-es költségvetésben semmilyen garanciát nem látunk.

Egy pontot még hadd tegyek ide az államadósság kérdéséhez, ez pedig az önkormányzatok ügye. Idézem az Állami Számvevőszék véleményét: "A helyi önkormányzatok eladósodása növekvő mértékű. Az MNB adatai szerint a helyi önkormányzatok adósságállománya az államadósságon belül a 2002. évi 264 milliárd forintról 2005-re már 418 milliárd forintra nőtt." Tehát nemcsak az államadósság, nemcsak a központi költségvetés, nemcsak a tb-alapok adóssága ugrott meg az elmúlt években, hanem sajnálatos módon önök az adósság egy részét az önkormányzatok irányába tolták le, nagyon sok települést kényszerítve ezzel vagyonfelélésre, kényszerítve hitelek felvételére.

De térjünk át ezek után az adó kérdésére, hiszen itt is rengeteg ígéretet kaptunk. Rengeteg ígéretet kaptunk abban a tekintetben, hogy változik az adózási magatartásuk, azaz adóemelések helyett végre-valahára adócsökkentést is elkezdenek. Hadd idézzem itt miniszterelnök urat, aki azt fogalmazza meg, azt a mondatát, amit azóta nagyon sokszor idéztünk: a mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb becsületszavamra mondom - mondta ezt 2005 nyarán a kormányfő. No, a legőszintébb becsületszót most nézzük meg, hogyan is teljesült az elmúlt években, és hogyan is teljesül 2006-2007 tekintetében!

Közismert tény, talán nem kell hosszabban idéznem, hogy a kormány 2005 nyarán bejelentett egy ötéves adócsökkentési programot, és erre volt egy nagy kommunikációs PR-offenzívája is, több tíz millió forintos közkiadást teremtve ezzel, adófizetők pénzéből, nyugodtan mondhatom. Gyurcsány Ferenc akkor így fogalmazott 2005 novemberében; túl vagyunk az adótörvények vitáján, és ez már egy újabb csomagról beszél, a következő öt év adó- és járulékcsökkentési és reformprogramjáról: "Igen, arról a programról beszélek, amely első lépésként most január 1-től csökkenti az általános forgalmi adót." És aztán a miniszterelnök úr még elmondja, hogy micsoda nagyszerű adócsökkentési lépések lesznek majd öt éven belül.

A pénzügyminiszter úr néhány nappal később, november 21-én itt a parlamentben előttünk, a tisztelt Ház előtt ismétli meg: szerepe van a gazdaság növekedését biztosító olyan lépéseknek, mint például az adócsökkentés, abban - és itt idézem megint szó szerint -, hogy "mintegy 200 milliárd forintot hagy kint a vállalkozásoknál, a magyarországi adófizető állampolgároknál, ezzel is biztosítva, hogy minél gyorsabb és minél hamarabbi legyen az a felzárkózás, ami valamennyiünk célja és érdeke". Hát, tessék mondani, most megkérdezhetjük nyugodtan, hogy ha a felzárkózásunk összekötődött 200 milliárd forint kinthagyásával, adócsökkentéssel, akkor most az 500 milliárd forintos elvonás vajon mivel kötődik össze: a felzárkózással vagy esetleg a lemaradással, a leszakadással? Mert a 2007-es költségvetés ebből a szempontból a leszakadás, a lemaradás költségvetése, nem a felzárkózásé.

De idézhetnék másokat is ebből az időszakból. Itt van például a kisebbik koalíciós párt, amely az adócsökkentést tűzte zászlajára. Ez a zászló egy kicsit megkopott már a nyár folyamán, emlékezzünk vissza rá, hogy Kóka János így fogalmazott 2006 júniusában itt a parlamentben, június 8-án: "Nagyon világos leszek: egy liberális párt gazdaságpolitikai programja általában az adócsökkentés igényére épül." A ciklus első felére a liberális párt feladta ezt a célkitűzést. Így van, nem tartják be ezt a szavukat sem, szó sincs most már adócsökkentésről. De idézhetném Eörsi Mátyást is, aki arról beszélt, hogy külföldi befektetők szerint túlságosan sok az adónemek száma Magyarországon, idézem szó szerint: "Ugyanakkor nagyon világosan megfogalmazták azt a kifogásukat a csomaggal szemben, hogy túl sok az adónem, az adónemek száma nő, és azt mondják, hogy ez nem jó. Idejön egy külföldi beruházó, érdeklődik a szokásos adók után, kiderül, hogy van még egy negyedik, ötödik, hatodik, hetedik." Idéztem szó szerint Eörsi Mátyást, július 11-én elmondott beszédét.

Hát nem tudjuk, hogy Eörsi Mátyás most vajon mit gondolhat erről, hiszen az Állami Számvevőszék azt állapítja meg a jelentésében - idézem szó szerint -, hogy "az adórendszer 2007-re bonyolultabb, áttekinthetetlenebb lesz, és négy új adónemmel bővül az adók sora". Tehát nemcsak 5., 6., 7., hanem 8., 9., 10. és 11. új adónem is lesz a liberális párt adócsökkentő programjának nagy örömére.

Azt kell tehát mondanom, hogy amikor Kuncze Gábor arról beszélt 2006 áprilisában, hogy - idézem szó szerint - "a koalícióért az SZDSZ természetesen nem fog belépni, akkor megyünk, ha programunk lényeges elemeinek megvalósítására esély van". Április 24-én mondta ezt Kuncze Gábor. Ezek szerint az adócsökkentés nem volt komoly eleme a programnak, mert a koalíció létrejött, és az adóemelő lépések pedig már a nyár folyamán megtörténtek. (Kuncze Gábor: Erre majd visszatérek, mert látom, nem értetted meg.)

Nos, de hadd folytassam azzal, hogy mit is kell Magyarország polgárainak ebből a szempontból elszenvedniük. Az elmúlt négy év adóemeléstől adóemelésig tartott. Az elmúlt négy évben önök - csak kiragadásszerűen - megemelték a telefonadó mértékét, a gépjárműadó, a súlyadó mértékét jelentősen növelték, az áfakulcsokat fölemelték az elmúlt években. Megszűntek olyan kedvezményes kulcsok, amelyek a gyógyszerek, a tankönyvek esetében hatottak. A cégautók adóját duplájára emelték egy intézkedéssel. 2004-2005-ben sorra olyan adóemeléseket és illetéknöveléseket hoztak, amelyek jelentős mértékben drágították Magyarország polgárainak az életét.

2006-ban bejelentették ezt az ötéves adócsökkentési programot, hogy négy hónappal később az öt évből öt hónap legyen, és fölfüggesszék ezt az adócsökkentési sorozatot. 2006 nyarán pedig már olyan döntések születtek, amelyek, azt kell mondanom, hogy mindenki számára drágábbá és nehezebbé tették Magyarországon az életet. Bevezették szeptember 1-jei hatállyal a vállalkozások szolidaritási adóját, az áfakulcsot 15-től 20 százalékos mértékűre emelték, a jövedéki adót alkoholtermékeknél, dohánytermékeknél jelentősen megemelték, az adóköteles természetbeni juttatások adóterhét 44-ről 54 százalékra emelték, a cégtelefonokat, a vállalkozások telefonköltségeit újabb adóval sújtották, a munkavállalói járulékot 1-ről 1,5 százalékra emelték, a minimálbér duplája után kell ma már mindenkinek fizetni a járulékterhet. Ismert az, hogy a parlamentben mellszélességgel kiálltak e mellett a döntésük mellett.

A nyugdíjas munkavállalót és a nyugdíjas vállalkozásokat is újabb terhek megfizetésére kényszerítik. Kamat- és tőzsdei árfolyamnyereség-adót vezettek be, holott ennek korábban az ellenkezőjét ígérték. Az evát 15-ről 25 százalékos mértékűre emelték, és az ehót, amelyről azt ígérték, hogy 2006 novemberében meg fog szűnni, nem szüntették meg, hanem egy módosítással a következő évekre is fönntartották.

2007. január 1-jétől be kívánták vezetni a házipénztáradót. Emlékezzünk rá, az Alkotmánybíróság néhány napja hozott egy döntést, hatályon kívül helyezve a Gyurcsány-kormánynak ezt az alkotmányellenes intézkedését, nagyon helyesen. Veres Jánostól megkaptuk akkor az ominózus pénzügyminiszteri mondatot: nem baj, van másik - hogy az Eötvös-cirkusz egykori bohócának a mondatát idézzem. Veres János azt mondta, nem baj, hogyha ezt az Alkotmánybíróság elmeszeli, majd lesz másik adótétel, ahol beszedik ezt a kiesett 5 milliárd forintot. Nincs kétségem afelől, hogy lesznek ötletek és elképzelések, hogy honnan is szedjék be ezt a pénzt.

Január 1-jével bevezetik az elvárt adót, amelyet minden vállalkozásnak meg kell fizetni majd, függetlenül attól, hogy nyereségesen vagy veszteségesen működött az elmúlt években. Maradni fog az úgynevezett bankadó, amiről 2005 elején a Pénzügyi Felügyeletek Állami Szervezete világosan bebizonyította egy jelentésében, hogy a bankok automatikusan továbbterhelték a lakosságra.

(9.50)

Tehát amikor Gyurcsány Ferenc azt ünnepelte, hogy a bankokat megsarcolta, megadóztatta, akkor pirruszi győzelmet aratott, mert igazából nem a bankokat sarcolta meg, hanem azokat a magánszemélyeket, vállalkozókat, akik a bankoknál vezetnek számlát, ott kényszerülnek hitelfelvételre. Hiszen ezeknek a költségeit, az adó költségét a bankok nemes egyszerűséggel továbbhárították a lakosságra és a vállalkozókra.

Január 1-jével szintén életbe lép a magánszemélyek szolidaritási adója is, emlékezzünk vissza rá, hogy a vállalkozásoké már életbe lépett. Talán egy fél mondattal meg kellett volna emlékeznie pénzügyminiszter úrnak arról is, hogy ez az úgynevezett lex Audi, amelyet a Magyarországon működő külföldi vagy nagyvállalkozások számára biztosítottak, vajon milyen mértékben sújtja majd a hazai kis- és középvállalkozásokat. Hiszen ma Magyarországon több százezer vállalkozó azt látja, hogy ha egy nagyvállalat valamit ki kíván a kormányból préselni, annak előbb-utóbb sikere van, ellentétben a hazai kis- és középvállalkozásokkal, amelyek nyilván jóval kisebb mértékben vesznek részt a kutatás-fejlesztési programokban. Miniszter úr arról sem beszélt, hogy a leadott konvergenciaprogramot kell-e módosítani abban a tekintetben, hogy az úgynevezett szolidaritási adó fizetési metodikája megváltozott.

Jelentős mértékben szűkülnek az adómentesen igénybe vehető tételek és így tovább; nem mondom el, 2007-től mindannyiunk élete drágul ezekkel az intézkedésekkel. Talán egy példát hadd ragadjak ki az elmúlt évek gyakorlatából. 2002-ben a munkavállalók egészségbiztosítási járuléka 3 százalék volt - 3 százalék volt. Ezt 2004-ben önök felemelték 4 százalékra, hogy aztán 2006-ban felemeljék 6 százalékra, január 1-jével pedig 7 százalékra. 3 százalékról jövő év január 1-jére eljutottunk 7 százalékra úgy, hogy közben nemhogy olcsóbb lesz majd az egészségügy, hanem kórházi napidíjat vezetnek be, és vizitdíjat tesznek minden olyan járó- és fekvőbeteg nyakába, aki egyébként egészségügyi ellátást kíván igénybe venni a korábban már megfizetett járuléka után. 3 százalékról 7 százalékra, több mint a duplája az elmúlt esztendőkben!

Azt kell tehát mondanom azoknak a tételeknek az alapján, amelyek a költségvetés beterjesztésétől függetlenül is folyamatosan érkeznek - gondolok itt arra, hogy az őstermelőket és háztartásbelieket szintén meg kívánják sarcolni ilyenfajta elvonással, és mindez úgy történt meg, hogy a költségvetés fő fejezeti összegei állítólag már el voltak fogadva -, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány gyakorlata adóemelés tekintetében következetes volt az elmúlt években, és sajnos arra kell számítanunk, hogy következetes lesz a következő években is. Akkor tehát, amikor adócsökkentést ígérnek nekünk, hogy majd 2009-től lesz adócsökkentés a vállalkozásoknak, ez senkit ne tévesszen meg. Kuncze Gábort szoktam idézni, Kuncze Gábor mindig három évre van az adócsökkentéstől, attól tartok, hogy megint 2009 lesz az, amit nekünk majd megígér adócsökkentési időpontnak. (Babák Mihály: Mert nem mond igazat.)

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, mi lett mindennek a következménye, mit kínál a kormány nekünk 2007-re? Reform helyett egyszerű pénzbehajtást. Szó sincs semmiféle komoly reformlépésről a 2007-es költségvetésben. Miközben a kormány egyfajta reformkommunikációs offenzívát indított, és jól látjuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal a szűkebb időkben is 3 milliárd forintos kommunikációs támogatásra számíthat majd 2007-ben, hogy a 37 milliárdos új Magyarország kommunikációs kiadást már ne is mondjam - 37 milliárdos! -, azonközben a kormány reformok helyett megkerül olyan fontos kérdéseket, hogy mi lesz Magyarországon a népesedési folyamatokkal; hogyan lehet elkerülni azt, hogy évről évre 30-40 ezerrel kevesebben maradva ebben az országban, a következő években Magyarországon ne kelljen szembenézni súlyos társadalmi és gazdasági kihívásokkal, egy csökkenő népességű és egyébként az aktívak és az inaktívak arányában is felboruló népességű országgal.

A kormány megkerül olyan fontos kérdést, hogy hogyan lesz több munkahely ebben az országban. Jól látható, hogy a foglalkoztatási, munkahely-teremtési összegekkel is spórol a kormány, innen is jelentős összegeket von el, miközben semmiféle segítséget - mondjuk, adóoldalon - nem kapnak azok a vállalkozások, amelyek a munkahelyeket létrehozzák. Jól látható, hogy a kormány nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a csökkenő népesség, az aktívak és inaktívak arányának megváltozása a nyugdíjrendszerben és az egészségügyi rendszerben milyen változásokat fog már rövid távon is kikényszeríteni. Arról pedig már nem is beszélek, hogy Magyarország 2007-től keleti oldalról is európai uniós országgal lesz határos, gondolok itt Románia és Bulgária európai uniós csatlakozására, hogy ennek milyen hatása lesz a magyar gazdaságra, erről megint csak nem hallottunk semmit.

Én magam is szeretném, tisztelt Ház, megköszönni az Állami Számvevőszék munkáját, véleményét. Elnök úr itt teljesen világosan elmondta, hogy milyen körülmények között kellett ezt a jelentést elkészíteniük. Azt kell mondanom, hogy ennek használata azért mindenképpen segítség a parlamenti képviselők és a bizottságok számára. Hozzá kell azonban tennem azt is, hogy messze nem igaz az az állítás, amit itt kormánypárti oldalról már többségi véleményként hallottunk, hogy ez évek óta a legjobb állami számvevőszéki jelentés. Az Állami Számvevőszék elég sarkosan, elég világosan megfogalmazza, hogy mely pontokon nem tesz eleget a 2007-es költségvetés az átláthatóság, a megbízhatóság követelményeinek. Azt hiszem, erről a vitában még nyilván lesz szó, de mindenképpen érdemes felidézni, hogy az Állami Számvevőszék szerint sem látszanak azok a reformintézkedések, amelyekről a kormány oly hosszan és oly sokszor beszélt.

Az évek közötti változások nincsenek bemutatva, nem jelennek meg a több éves elkötelezettségek ebben a költségvetésben, a létszámleépítésekről világosan látszik, hogy nemhogy csökkentették volna az állami kiadásokat a közszférában, hanem növelték 2006-ról 2007-re. Ugyancsak az Állami Számvevőszék fogalmazza meg, hogy jelentős kockázattal bír a különböző alapok, többek között a Munkaerő-piaci Alap vagy az Egészségbiztosítási Alap tervezése is. Talán még egy elemet hadd emeljek ki ebből, mert jól látható, hogy az Állami Számvevőszék szerint is ki fizeti meg ennek a rossz gazdaságpolitikának az árát. A jelentés úgy fogalmaz, hogy a lakossági fogyasztásból származó tervezett bevételi növekmény, 132,2 milliárd forint adja a 2006. évi bevételi többlet 96 százalékát. Tehát jól látható, hogy adóemelésekkel, a lakosság megsarcolásával kívánja a kormány a 2007. év költségvetését rendbe hozni.

Ebből a szempontból nem tölt el nyugalommal bennünket az, hogy a magyar gazdaság az Európai Unió szerint is továbbra is a sereghajtók között van. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a pannon puma, Kóka János úr szavát használva, jelentős lemaradásban van akár a szlovák gazdasághoz képest is. A szlovák gazdaság harmadik negyedéves növekedési adata 9,8 százalék volt. Évek óta 6 százalék fölött vannak egyébként, de most 9,8 a növekedés. Hasonlítsuk ezt össze a magyar gazdaság most kiadott, 4 százalék alatti gazdasági növekedésével! Sajnos, Szlovákia állva hagyta a pannon pumát, azt kell mondanom, hogy ilyen gazdaságpolitikával ezen már nem lehet csodálkozni. 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban ebben a tekintetben nincs érdemi változás az uniós tagországok között Magyarország összevetésében, hiszen az államháztartási hiányt tekintve rangelsők vagyunk, az államadósságot tekintve pedig csak olyan országok előznek meg bennünket, amelyek már az euróövezet tagjai, korábban csatlakoztak az euróövezethez, azaz Olaszország, Belgium és Görögország.

Utal rá az Állami Számvevőszék is, hogy csak szavakban indult el államigazgatási reform, nyomában sem látjuk elemeit annak, hogy milyen átszervezések lesznek majd a Miniszterelnöki Hivatalban vagy máshol. Itt szeretnék arra utalni, hogy a Magyar Államkincstárnál, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál vagy a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságnál sem tudjuk azt, hogy 2007-ben milyen változások várhatók. Úgy tűnik, hogy a munka még nem is indult el ezeken a területeken, ebből a szempontból tehát reformokra érdemben kevésbé számíthatunk, pénzbehajtásra annál inkább.

Szeretném azzal zárni, hogy miközben Magyarország az európai uniós tagországok között egy lecsúszó, lemaradó, leszakadó ország, azonközben az európai uniós bűvkörével próbálja a kormány elvarázsolni a magyar társadalmat. Százszázalékos lehívás még egyetlen országnak sem sikerült, bizottságunk véleménye is az volt, hogy teljesen illuzórikus ez a fajta összevetés. Azzal kell számolnunk, hogy 2007 - a korábbi évekhez hasonlóan - szintén Magyarország egyik elvesztegetett esztendeje lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(10.00)