A felszólalás szövege:
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Manapság sok szó esik a Tiszán levonuló, az évszázad legnagyobb áradásának nevezett árhullámról. A víztömeg nagysága, az áradás tartóssága, a védelemben résztvevők fegyelmezett munkája, az árvízzel érintett települések lakóinak helytállása meg is érdemli ezt a kiemelt figyelmet, a sok-sok elismerést.
Úgy gondolom azonban, hogy egy kicsit több figyelmet kellene fordítani az árvizeket kísérő, de nem csak ezzel összefüggő, hanem a lehulló csapadék mennyiségétől, annak hevességétől, a védelmi rendszer állapotától, tehát természeti, szervezeti és strukturális állapotától is függő belvízhelyzetre is. Ugyanis ennek megelőzésére, az esetleges károk minimalizálására műszakilag, szervezetileg is jobban fel lehet, sőt, fel kell készülni. Ha ugyanis ez elmarad, akkor annak az adott térségre vonatkozóan beláthatatlan, az árvíz okozta kárnál is nagyobb következményei lehetnek, úgy mint a mezőgazdasági munkák késedelmes elvégzése vagy teljes elmaradása, a mezőgazdasági termékek részleges vagy teljes elpusztulása, a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó kis- és középüzemek tönkremenetele vagy mindezek együtt.
Itt kívánom csak megjegyezni, hogy hozzászólásom további részében a nevezett Közép-Tisza-vidéken - Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás környékén - a munkanélküliség 20-40 százalékos. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogyan befolyásolja ezt a helyzetet a belvíz okozta következmények esetleges hatása. A körülmények együtthatásának eredményeként rendkívül súlyos belvízhelyzet alakult ki Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye területén. Én azonban - nem véletlenül - most csak a Közép-Tisza-vidék helyzetét kívánom bemutatni, s ebből az előzőekben felsorolt megyékre is vonatkoztatható következtetést levonni.
1998 májusában az elmúlt 20 év legnagyobb belvize alakult ki a Közép-Tisza-vidéken, amely összesen körülbelül 16 ezer hektáron 1 hektárnál nagyobb vízborítást jelentett. Ez a belvíznagyság majdnem elérte az egész megyére vonatkozó belvíznagyság felét. A belvíz elsősorban a Nagykunság északi és keleti részét érintette. Jelentős területeken pusztult ki a vetés, illetve a talaj túlnedvesedése miatt egész évben lehetetlenné vált a talajművelés.
Az 1998 szeptember-október-novemberében lehullott sok csapadék, amely az egész Közép-Tisza-vidékre jellemző volt, részben szemmel látható belvízelöntéseket, részben a talaj olyan mérvű túlnedvesedését okozta, hogy a betakarítás, a szántás, illetve a magágy-előkészítés nem valósulhatott meg a művelt területek jelentős részén. Egy átlagos téli, tavaszi időjárást feltételezve is, az egész térségben fel kell készülni a belvízzel károsított területek további növekedésére, amennyiben nem sikerül érdemi intézkedéseket tenni.
A jelenlegi helyzetben jellemző, hogy a volt üzemi csatornák túlnyomó többsége gazdátlan és üzemképtelen, részben mert áttöltötték, részben mert a növényzet a víz lefolyását nem teszi lehetővé, s a társulási csatornák csak 30 százaléka felel meg a funkciójának. A társulatok nem rendelkeznek megfelelő anyagi forrással. Csak jelezni szeretném, hogy az érdekeltségi hozzájárulás, amely 100 és 250 forint között változik hektáronként, a szükséges költségeknek csupán az egyötödét fedezné akkor, ha az érdekeltek, az érintettek befizetnék.
(13.50)
Tudomásom szerint jelen pillanatban - és év végéig várhatóan - a Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulatnál 80 százalékos, a Mirhó-kisfoki Vízgazdálkodási Társulásnál 50 százalékos, a Mezőtúr-tiszazugi Vízgazdálkodási Társulásnál 70 százalékos az érdekeltségi hozzájárulás befizetése. Éppen ezért a társulatok a kezelésükben lévő csatornák gaztalanításához, az azokban lévő vízfolyási akadályok eltávolításához, illetve a számukra törvényben előírt védekezések végrehajtásához sajnos nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal. A kialakult belvízhelyzetben...
ELNÖK: Képviselő úr, az ideje sajnos lejárt. Tájékoztatom, hogy a Házszabály értelmében napirend utáni hozzászólásra öt percben van lehetősége. Kérem, hogy a mondatát még fejezze be.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Mivel a következtetések között vannak olyan pontok, amelyeket szerettem volna miniszter úrnak elmondani, ezért jelzem, hogy írásban el fogom juttatni miniszter úrhoz, és gondolom, a munkáját segítendő ezeket figyelembe fogja venni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel hangképző szerveim állapotára, légúti viszonyaimra, no meg arra, hogy az előttem hozzászólók szinten mindent elmondtak abból, amit én is el akartam mondani, félretettem az előre átgondolt hozzászólást, és csak egypár dologra szeretném ráirányítani a figyelmet.
Annak oka, hogy mégis a pulpituson való hozzászólást választottam a kétpercezés helyett, hogy legutóbbi hozzászólásomnál Szili Katalin elnök asszony - pont a Torgyán miniszter úrhoz intézett hozzászólásom kapcsán, teljesen jogosan - lecsöngetett, mert túlléptem az időt. Így attól féltem, hogy a két percet nem tudom tartani, és megint lecsöngetnek, és az már egy ülésszak ideje alatt talán sok is lenne, hogy kétszer helyreigazítják az embert.
Azt ígértem, hogy pár dologra irányítom rá a figyelmet; három dologra szeretném ráirányítani.
Az egyik: a jelenleg hatalmon lévő kormány működése alatt talán először hivatkozik a reálszférát érintő törvények tárgyalása kapcsán az előző kormány ideje alatt meghozott törvényre; itt az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényre utalok.
(11.00)
Az lenne a kérésem, de a javaslatom is, hogy az adatfelvétel után is foglalkozzanak az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény szellemében felvett adatokkal.
A másik: nagyon helyes, hogy a törvénytervezet meghatározza azokat a fogalmakat, amelyekkel az adatfelvevők, a felhasználók találkoznak. De pontosabban illett volna fogalmazni, legalábbis remélem, hogy erről van szó, nem pedig valami szándékosságról. Amikor nagyon helyesen meghatározza a tervezet a gazdaság, a mezőgazdasági tevékenység - bár ezzel kapcsolatban már volt egy felvetés -, a mezőgazdasági hasznosítású földterület fogalmát, ugyanakkor a gazdálkodó fogalmát egy kicsit elegánsan leegyszerűsíti. A jelen viszonyok között, úgy gondolom, nemcsak személyek a gazdálkodók, hanem szervezetek is, amit egyébként a 3. § (1) bekezdésének a) pontjában már beemel a törvénytervezetbe.
A harmadik dolog, ezt többen érintették már, de én egy másik megvilágításból szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a párhuzamos adatfelvételek miért nem jók. Többször hivatkozik, hivatkozott már eddig is, és valószínűleg hivatkozni fog az FVM irányítását felvállaló párt a magyar parasztság egy-egy intézkedéshez való hozzáállására. Amennyiben egy témában többször megközelítik, akkor nem tudja eldönteni, hogy most komolyan kérdezik-e. Tehát még mielőtt lezárnánk ezeknek a törvényeknek a tárgyalását, úgy a földtörvényét, mint az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény tárgyalását, el kellene dönteni, hogy szükség van-e többszörös adatfelvételre, vagy egyszer kell megkérdezni az érintetteket, és komolyan kell venni őket. Ha ezt teszi a törvény beterjesztője, akkor én az általam szükségesnek tartott módosító indítványokkal pontosíthatónak, javíthatónak és bevezetendőnek tartom a törvénytervezetet.
Köszönöm szépen. (Taps.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló hozzászólásomban jeleztem, hogy a párhuzamosságok zavart kelthetnek a vidék viszonylatában. Meglepődve hallgatom, ahogy kormánypárti ügyvéd-jogász képviselőtársaim nem akarják megérteni az ellenzéki ügyvéd-jogász képviselőtársaim nagyon világos okfejtését. Már nem is csodálkozom azon, hogy egy gépész példával akartam érzékeltetni hozzászólásomban, hogy itt egy olyan pótcselekvésről van szó, amikor csak azért matatunk a gépben, hogy meg tudjuk fizettetni a parasztokkal, a költségvetés-befizetőkkel ezt a pótcselekvést, és nem történik semmi, hiszen ezek a zsebszerződések enélkül is érvénytelenek.
Egyébként meg Glattfelder képviselőtársam mondta nagyon helyesen, hogy oldjuk meg a problémákat egymás után. Javaslom a miniszter úrnak, hogy az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználat szabályozása terén tegyen meg mindent, és ne ilyen pótcselekvésekkel rabolja az Országgyűlés egyébként is nagyon kevéske idejét. Ráadásul én is azt érzem, hogy zavar van a koalíción belül, hiszen Medgyasszay képviselő úr egy nagyon érdekes önálló képviselői módosító indítványt terjesztett be. Nem ártana, ha leülnének, először önök egyeznének meg, aztán megszólítanák a parlamenti pártokat, és olyan törvényjavaslatot terjesztenének elő, amely hosszú távon is megállná a helyét és megoldaná azokat a problémákat, amelyek a vidéket zavarják.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor piaci zavarokról, amikor energiapazarlásról hallok, akkor nagyon rosszul érzem magam; amikor az agrárpiaci rendtartás módosítását sejtem a levegőben, akkor mindig bizakodom.
Aztán a bizakodásomat a valóság most már évek óta lehűti. Lehűti, mert mindig azt látom, hogy az agrárpiaci rendtartás követi a piacot, a piac szereplőinek az igényeit, de nem befolyásolja igazából a piacot, pedig elsősorban és leginkább és csakis ez lenne a feladata. Akkor különösen, amikor a piac szereplői, a piac maga még nem éri el azt a szintet, hogy kellőképpen befolyásolja a termelőket. Tehát ilyenkor kellene sokkal aktívabban, sokkal megfontoltabban befolyásolni a piacot. Ebben egyébként marxista és polgári közgazdászok is egyetértenek, nem akarok ezzel időt pazarolni, de úgy gondolom, mindenképpen megnyugtató, hogy legalább ebben a kérdésben egyetértünk a patkó mindkét oldalán, mármint abban, hogy amennyiben a piac olyan, amilyen, akkor azt szabályozni kell.
Az államtitkár úr azt mondta, hogy az előterjesztett javaslat kompromisszumos javaslat. Nem tudom, hogy kivel kötötték meg, illetve mondta, hogy kivel kötötték meg a kompromisszumot, a minisztériumok egymással. Úgy gondolom, jobb lett volna, ha a kompromisszumba bevonják a termelők képviselőit, a terméktanácsokat, mert akkor a kompromisszum feltehetően alaposabb és elfogadhatóbb lett volna.
Csak két dolgot szeretnék jelezni ezzel kapcsolatban. Az utóbbi napokban, mint az egyik cukorrépa-termesztő szövetség elnökségének a tagja, részt vettem egy közgyűlésen, ahol találkoztam a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének az elnökével, és ő elmondta, senki nem kérdezte erről a témáról a véleményüket. A dolog gyanússá vált, megkerestem a Cukor Terméktanács elnökét, és ő is azt jelezte, hogy nagyon sajnálatos módon nem kérték a véleményüket, sőt amikor ő önként felajánlotta a miniszter úrnak, hogy ha fogadja, akkor elmondja a véleményét, akkor nemhogy a miniszter úr titkársága, nemhogy a közigazgatási államtitkár, nem akarom folytatni, valaki telefonon közölte vele, hogy sajnos, most nincs idő erre.
Még egy dolog: az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja, hogy az agrárium helyzetét alapvetően befolyásoló törvénymódosításoknál az agrárgazdasági tanács véleményét mellékelni kell a javaslathoz. Úgy gondolom, még ezt is el lehetett volna nézni, ha az államtitkár úr ezt az ügyet a szóbeli beajánlásában ismerteti. Erre nem került sor, úgyhogy több ponton vérzik a dolog.
Ha már elkezdtem a cukorrépaügyről beszélni, akkor hadd fejezzem be ezzel. Úgy gondolom, hogy ami a javaslatban a cukorrépával kapcsolatban szerepel, az ilyen "jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is, adtam is meg nem is"- szabadon. Valahogy vagy nem kellett volna ehhez a témához hozzányúlni, vagy ha a témához hozzányúlt a tárca, akkor a termékpályát illett volna megfelelően szabályozni, tartalmasan, úgy, hogy az valójában a termékpályára megfelelően hasson.
Csak egy-két téma ezzel kapcsolatban, hogy miket kellene eldönteni, ha a termékpályához hozzányúlunk. Szerintem el kellene dönteni, hogy a répa- és az izocukor-termelés milyen arányban legyenek egymással, melyiket fejlesszük és melyiket ne. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy ennek az aránya az EU országaiban körülbelül 98 és 2 százalék a cukorrépa javára, nálunk már eléri az izocukor az összes cukortermék 27 százalékát. Van megalapozott oka annak, hogy ilyen arányok alakultak ki, ezt nem lehet vitatni, hisz a kukorica előállítása, technológiája, az időjárási lehetőségek, a termelés biztonsága olyan tényezők, amelyek megalapozzák az ilyen mértékű előállítást.
(9.50)
Itt azonban az a baj, hogy teljes a bizonytalanság, mert az egyesülés után előfordulhat egy olyan visszaszabályozás, ami a spanyol izocukor-termelésnél fordult elő, és úgy gondolom, hogy ez az ország nincs most abban a helyzetben, hogy olyan kapacitásokat állítson be, a termelőit úgy irányítsa, hogy erről nagyon rövid időn belül akár le kelljen mondania vagy a kapacitást meg kelljen szüntetnie.
Másik nagyon fontos dolog a cukorpiacnál, hogy akarjuk-e védeni a termelők érdekeit vagy nem. Az világos, hogy cukorból túltermelés van a világban és Európában, és a csatlakozni kívánó országok közül Lengyelország jelentős többlet-előállítással, többletcukorral rendelkezik. Nem akarok a dolgok részleteibe menni, de az mindenki előtt világos, aki ezt a piacot ismeri, hogy a cseh cukorpiacot jelentősen tönkretette a lengyel import, és most, miután Csehország szabályozta, védte a piacát, jelentős a félelem, hogy a magyar - egyébként rossz állapotban lévő - cukorpiac is továbbromlik. Annál is inkább, mert a jelenlegi védelmi rendszer, a monitoringrendszer úgy működik, hogy csak három hónap után képes visszajelezni a problémát, akkor pedig már jelentős gondok állhatnak elő.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egész törvénymódosítással kapcsolatban azt mondom, hogy szükség van ilyen törvénymódosításra, csak ennél alaposabb törvénymódosításra, egy, az Európai Unió szabályozását jobban közelítő cukorpiaci termékpálya-szabályozásra, mert csak jelezni szeretném, hogy az új agrárpolitika kialakításánál az EU-ban egyedül ehhez a piacszabályozáshoz nem nyúltak hozzá. Jó lenne, ha mi ezt közelítettük volna, nem pedig ilyen látszatmódosítással riogatnánk a termelőket, a feldolgozókat és a kereskedőket. Egyébként ha a törvénytervezetnek ezt a részét hajlandó módosító vagy egyéb, egyeztetett javaslatokkal a kormány változtatni, akkor én alkalmasnak tartom a törvényt tárgyalásra és később akár elfogadásra is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben van az a képviselő, aki nem a költségvetés számtengeréből közelíti meg ezt a ma napirenden lévő témát.
Nehéz helyzetben van az a képviselő, aki ellenzéki pozícióból igyekszik véleményt formálni egy olyan költségvetési tervezetről, amelyet készítői általában csak dicsérettel illetnek, ráadásul a tisztelt kormánypárti képviselők nem is igazán kíváncsiak a véleményünkre. Vagy ha meghallják, akkor ingerülten reagálnak azokra, pedig jeleznem kell, hogy a mi választókörzeteinkben is élnek kormánypártra szavazó választópolgárok, akiknek a véleményét meghallva igyekszünk mi is következetesen rámutatni a költségvetésben meglévő gondokra.
Egyik képviselőtársam a reménytelenség költségvetésének nevezte a tervezetet.
(21.30)
Én reménykedem abban, hogy a választók, különösen a nyugdíjasok, a többszörösen hátrányos helyzetben lévő leszakadó emberek - fiatalok, munkanélküliek - rájönnek arra, hogy a kormányprogram csak írott malaszt marad számukra. Most már a második költségvetés készül, amelyik nem hozza számukra az ígért felzárkózást. Reménykedem abban, hogy a kormány rádöbben arra, hogy ígéretei és az eddigi költségvetéseiben megfogalmazott javaslatai - mint ahogy a tettei is - nincsenek egymással köszönő viszonyban, és ezért elfogadják a módosító javaslatainkat, alternatív költségvetésünket.
Igen, képviselőtársaim, a költségvetés tárgyalása mindig az igazság pillanata. Ezt mi is elviseltük, önöknek is el kell viselniük. Ekkor szembesülni kell a választási kampány során tett ígéreteinkkel és a kormányprogramban megfogalmazott ígéretekkel.
Miben vártak mást, többet önöktől a választópolgárok? A rövid távú tapasztalatok, az elmúlt évek történései alapján nagyobb támogatást vártak az ár- és belvízvédelem, az útépítés, a karbantartás, a közlekedési, hírközlési és vízügyi tárca vonatkozásában, az Európai Unióra való felkészülés és a saját problémák megoldása érdekében az FVM területén a termelés- és piacszervezés tekintetében, a szaktanácsadás, a hosszú távú gazdaságfejlesztési elképzelések és az ehhez kapcsolódó beruházási fejlesztési támogatások vonatkozásában, a falusi infrastruktúra fejlesztésének aktívabb támogatásában, a Gazdasági Minisztérium vonatkozásában, az elmaradott térségek esélyteremtési támogatásának javulásában, a belső perifériák feltárásában és az idegenforgalom területén - hogy csak egy példát említsek, a műemlékvédelem összhangját elősegítő támogatások mértékének növekedésében.
Ehelyett mit lát az ember? Az eddigi jó támogatások is jelentős mértékben csökkentek. Az útépítések lelassultak vagy megszűntek. Az elmaradott térségek leszakadása folytatódik. A hulladéktárolók, -megsemmisítők vagy -átalakítók körüli parttalan vita folytatódik. A természetvédelem civil és hivatásos szervezetei harcba keveredtek az irányítással. A piac- és termelésszervezés jelei sem mutatkoznak, sajnos a bizalom javítása helyett inkább a klientúra kiépítése folyik.
A költségvetésben a magam részéről - a pártállástól függetlenül meghallgatott pedagógusok, egyéb szakemberek véleményének meghallgatása után - túlzónak tartom a miniszterelnökség országkép-alakításra vonatkozó költségvetési tételét. Félőnek tartják, hogy ez a tétel nem az ország hosszú távú érdekeit szolgáló célra kerül felhasználásra.
Túlzónak tartom és túlzónak tartják a segítőim a titkosszolgálati költségvetést. Elhibázottnak tartjuk több fejezetben a homályosan megfogalmazott költségvetési célokhoz javasolt összegeket, amiről a képviselőtársaim már szóltak. Itt elsősorban az útépítésre és egyebekre vonatkozó tételekre gondolok, amire még kitérek.
Nem tartom jónak, hogy ugyanazon célokra több minisztériumi fejezet is tartalmaz előirányzatokat. Ezzel nehéz helyzetbe hozza azokat az igénybevevőket, alkalmazókat, akik nehezen tudnak eligazodni a költségvetési törvényben.
Nem tartom jónak továbbá, hogy az önkormányzatoknak adott újabb és újabb feladatokhoz a költségvetés, a feladatot adó szerv nem rendel a végrehajtáshoz szükséges pénzeket, és ráadásul nem számol azzal, hogy nem minden önkormányzat rendelkezik megfelelő számú és megfelelő képesítésű szakemberrel, vagy nem minden esetben számol ezzel.
Nem tartom jónak, hogy a leszakadó hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására nem tűz ki világos programokat a költségvetés, és végül nem tartom helyesnek, hogy az előző ciklus végén kialakult, a kormányzati munkát pártsemlegesen segítő szerveket, szervezeteket, amelyek egyébként hasznos munkát végeznek, végeztek, a kormány nyíltan vagy burkoltan ki akarja szorítani a közigazgatásból.
Ezek után engedjék meg, hogy szelídebb vizekre evezzek, és egy-két, a választókörzetemet közvetlenül érintő költségvetési tételre, illetve inkább annak hiányosságára mutassak rá.
Jónak tartom, hogy a vízkárelhárítás vonatkozásában a Duna, Budapest, a Felső-Tisza-vidék és a Bodrogköz mellett a Közép-Tisza-vidék is jelentős összeget kapott - három év alatt közel 1,5 milliárd forintot - Szolnok város védelmére. Azonban jelezném, hogy a Közép-Tisza-vidék területe Szolnok városon túlmutat, és jelentős veszély fenyegette Tószeget, Tiszajenőt és Tiszavárkonyt is. Illenék a költségvetésben ezeknek a településeknek, az itt élő embereknek a gondjaira is figyelmet fordítani.
A fontosabb beruházási célprogramok között örömmel láttam, hogy a közép-nógrádi regionális és a mátravidéki vízügyi összekötő-vezeték mellett a Kis-Balaton térségi csatornázási és szennyvíztisztítási feladatokra is gondol a költségvetés. Azonban hiányolom, hogy a mi vidékünk legfontosabb vizére, a Tisza-tóra és környékére nem gondol a költségvetés. Csupán jelezném, hogy az egyéb vízminőség-védelemre fordított összegnél fel van sorolva a Velencei-tó, a Fertő-tó, és szívfájdalmamra a kiskörei víztározó van megjelölve, holott a kiskörei víztározó már régóta elfogadottan Tisza-tó néven ismert szakmai körökben.
Az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzatban meg van fogalmazva a fejlesztési előirányzatként a központi bővítő út-, hídrekonstrukció, új út-, hídépítés címszó alatt a 4-es számú főút Szajol és Törökszentmiklós közötti szakaszának négynyomúsítása. Ennek roppant módon örülök, csak nehéz belőle kilátni azt, hogy mennyi jut erre a célra, mert még fel van sorolva legalább három vagy négy út szélesítése, rekonstrukciója, bővítése is.
Hasonló problémára irányítanám a figyelmet a vízkárelhárítás egyéb beruházásai területén, ahol közel 5 milliárd forint van előirányozva, és egy csomó cél, ami mind-mind támogatható. Elismerem, hogy szükség van a Duna-Tisza-közi homokhátsági, a balatoni vízkárelhárításra, a síkvidéki vízrendezésre és így tovább.
(21.40)
De szükség van olyan vízpótló és -elosztó rendszerek építésére is, mint a Jászsági-főcsatorna és a szigetközi jobboldali vízpótlás megoldása. Úgy gondolom azonban, itt is célszerű lenne megjelölni azt az összeget, amit a költségvetés erre a célra egyenként előirányoz a 2000. évben.
Az FVM költségvetésével kapcsolatban csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy véleményem szerint a nemzeti agrárprogramból kiinduló, nemzeti konszenzussal elfogadott agrárstratégia nélkül nem lehet jó semmilyen agrárköltségvetés sem, sem 215 milliárdos, sem 254 milliárdos, sem ennél nagyobb összegű. Izgatottan várom - nem a politikai, hanem a szakmai vonatkozásai miatt - az FVM és a kormány vitájának a végeredményét, amit egyébként a költségvetési tervezet jelez. Úgy gondolom, minden józan gondolkodású, szakmai igénnyel rendelkező ember megfontolja, hogy csomagban hajlandó-e megelőlegezni az FVM-nek egy valamilyen nagy összegű támogatást.
Visszautalva a stratégia és a költségvetési forrás kapcsolatának a fontosságára és a mezőgazdasági bizottság állásfoglalására, ami a Ház előtt még nem szereplő, de a kormány által már benyújtott jelentéshez kapcsolódik, az ágazat EU-csatlakozási feladatait figyelembe véve, most nem számháborút kellene játszani, hanem a hosszú távú, a nemzet érdekei alapján álló célkitűzések kidolgozásán kellene munkálkodni.
Itt, az FVM költségvetési fejezeténél szeretném felhívni a figyelmet azokra a keserű tapasztalatokra, amelyeket az elmúlt évben szereztek a nemrégen a szakmában dolgozók - a régebbiek sajnos már tapasztaltak ilyet -, a belvízre gondolok, és arra a tényre, hogy a vízgazdálkodási társulatok az elmúlt évek viszontagságai nyomán jelentősen leromlottak és a megsemmisülés szélén állnak. Most, hogy az FVM átvette a KHVM-től ezt a feladatot, jó lenne, ha a társulatokra - akár a régiekre, akár valamilyen újra - odafigyelne, és segítené ezeket a társulatokat abban, hogy a tagi hozzájáruláshoz hozzájutva pályázhassanak, és olyan tervezhető folyamatokat indíthassanak el, amelyek az esetleges belvízelvezetéssel megelőzhetnék a már-már katasztrofális állapotokat.
Tisztelt Ház! Én ezt a költségvetést változtatás nélkül nem tudom elfogadásra ajánlani, már csak azért sem, mert a mottó azt mondja: nem elég azt mondani, megteszek minden tőlem telhetőt, amire szükség van, azt színvonalasan meg kell csinálni - hát ez most nem sikerült teljesen. Talán ha elfogadják javaslatainkat, módosító indítványainkat és önök is tesznek ilyeneket, akkor javulhat a végeredmény.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a MIÉP soraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csatári képviselő úrnak a mezőgazdaság állapotáról szóló megállapításaival nagymértékben egyetértek. Úgy gondolom, hogy a kisgazda politikusainknak hasonlóképpen kellene értékelniük a helyzetet, és akkor az agrárproblémák megoldása sokkal könnyebben menne.
Több ponton persze vitatkoznék, ha lenne idő. Mivel a rendelkezésre álló idő kevés, egy megjegyzést mindenképpen tennék. A szóhasználatban a kisgazda politikusok is, de más, kormánypárthoz tartozó politikusok is az új típusú szövetkezeteket preferálják. Úgy gondolom, hogy ha komolyan akarják azt, hogy ezt az ágazatot át-átszője a szövetkezet gondolata, szelleme és valósága, akkor ezt a jelzőt jó lenne elfelejteni, és csakis a szövetkezetekről kellene beszélni. Csakis a szövetkezeteket újra szervezve lehetne gyorsítani a mezőgazdaság problémáinak megoldását, a vidéken élő agráriusok versenyképességének javítását.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kár, hogy a költségvetés részletes vitájára csak ilyen kevés idő áll rendelkezésre, mert az eddigi tapasztalatok, az időnként éles viták ellenére is azt bizonyítják, hogy ha több időt kapnánk arra, hogy egymást meggyőzzük, akkor talán közelednénk egymáshoz.
Azért most ragadtam meg az alkalmat, mert Takács képviselőtársamhoz jól tudok kapcsolódni, hisz két olyan módosító indítványom is van, amely az idegenforgalmat, az idegenforgalom lehetőségeit kívánná támogatni, amelyet persze sajnos az adott bizottságban elvetettek a kormánytöbbség képviselői, és nem kapott megfelelő támogatást.
Az egyik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a lehetőségeit kívánja támogatni, a műemléképületek, gyűjtemények karbantartását, bemutatását és így tovább; a másik pedig: a regionális idegenforgalmi bizottságok az önkormányzatok mozgásterét, a turisztikai vonzerők minőségének javítására, illetve bemutatására. Javaslom, hogy gondolják meg és támogassák.
Végül, ha már nálam van a szó, van még két módosító indítványom. Az is az önkormányzatok lehetőségeivel foglalkozik, az iskolatej-akció támogatásával, két variációban. Az egyik a Családügyi és Szociális Minisztérium, a másik pedig az FVM keretét növelné. A részleteit majd a napirend után ismertetem.
Egyébként azért hagytam benn a módosító indítványaimat, hogy esetleg kapcsolódhassanak hozzá a kormánypárti képviselők; ha erre nem kerül sor, a későbbiekben vissza fogom vonni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt előre eltervezett hozzászólásomhoz kezdenék, a rádióhallgatók kedvéért, illetve Kapronczi képviselőtársam kedvéért mondanám el - aki persze most nincs bent, megértem őt -, hogy megmaradt régi típusú szövetkezet már nincs, ugyanis a szövetkezetek egy azóta érvényét veszített törvény alapján átalakultak. Ezt illenék megjegyezni, mondjuk, a rendszerváltás utáni harmadik ciklusban.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy az agrárgazdaság ügye nemzeti ügy. Kár, hogy rohanunk, kár, hogy ugyanannyi időt fordítunk erre a jelentős ügyre - most elnézést kérek -, mint a tervező- és szakértő mérnökök kamarájának megváltoztatásáról szóló törvényre, vagy mint az épített környezet átalakításáról szóló törvénymódosításra. Kár, hogy sok agráros képviselőtársam nem tud részt venni a vitán, pedig tanulságos lett volna számukra is meghallgatni Rozgonyi Ernő képviselőtársamat, dr. Horváth János képviselőtársamat és dr. Orosz Sándor képviselőtársamat, már csak azért is, mert látták volna, hogy milyen széles skálán tudunk mi erről a témáról beszélni. Kár és méltatlannak tartom, hogy nem tévé előtt folyik ez a vita - hál'istennek, mert igen restellhetnénk magunkat azért, mert csak ennyien vagyunk jelen. (Tóth István: Gyertek be többen!)
Kár, hogy a PM képviselője nem hallgatja ezt a vitát, mert mindannyian tudjuk, akik az agrárágazatban régen vagyunk, akik nem a flaszterről próbálunk erről a témáról beszélni - én egyébként a saját bőrömön éreztem mindezt, mert nemcsak benne élek ebben, hanem bele is születtem az agrárágazatba -, hogy minden egyes kezdeményezés pénzügyi problémák miatt futott zátonyra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény korszakos törvény volt, demokráciánk egyik legjelentősebb törvénye, mert először az agrárgazdaság történetében próbálta mederbe terelni az eddig agyonpolitizált agrárágazat útját, lehetőségeit. Majdnem konszenzussal született, de sajnos ezt a konszenzust az 1998-as választási év egy kicsit megbontotta, majd a '99-es ár- és belvizek erodálták, de szerencsére az agrármegállapodás visszahozta az egyezség, a közmegegyezés lehetőségét.
A délelőtti vita a költségvetésről jelezte, hogy ha ezt az anyagot, ezt a jelentést a kormány időben benyújtotta volna, akkor kevesebb vitával megúsztuk volna a költségvetést, és nem időztünk volna ma a részletes vita során közel egy órát az agrárágazat ügyénél. Azért is jobb lett volna, ha ezt korábban tárgyaljuk, mert nem keveredett volna össze az agrárágazat '98. évi helyzetéről szóló jelentés a 2000. évi költségvetésről szóló jelentéssel. Délelőtt is elmondtam, most is elmondom - igaz, ismétlés -, hogy a mezőgazdaság állapotáról szóló megállapítások többnyire számomra is elfogadhatóak. A helyzetelemzéssel vannak gondjaim, mert úgy gondolom, hogy nem lehet úgy állást foglalni egy hosszú évek során kialakult helyzetről, hogy ami negatív, az mind az előző kormány vagy kormányok hibája, ami pozitív, azt mindent ez a kormány oldott meg, illetve ami probléma, arról nem beszélünk, mert azt hisszük, hogy akkor nincsenek problémák, pedig sajnos vannak. Ha a struccpolitikát választjuk megoldásként, akkor maradnak, sőt ezek a problémák nőnek.
Ezek után néhány konkrét észrevételt tennék. Én mérnökemberként amikor valamit elkezdek, akkor megtervezem a folyamatot, átgondolom, hogy az mibe kerül, annak a végrehajtásában kik vesznek részt, és mikorra akarom befejezni, és csak ezután kezdek hozzá a folyamat végrehajtásához.
(21.20)
Ezt hiányolom ebből a jelentésből, illetve a költségvetésből mint folytatásból.
A második dolog. Szeretném felhívni elsősorban az FVM figyelmét arra, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény 5. §-a a) pontjától j) pontjáig megmondja, hogy az agrártámogatási rendszert a következő évben elsősorban mikre kell építeni.
A következő: én úgy gondolom, hogy az agrárgazdaság középtávú fejlesztési tervének az elkészítését nem kerülheti meg a kormány, és ha már elkészíti, akkor azt mindenképpen vitassa meg a termelők, a feldolgozók és a kereskedők érdek-képviseleti szerveivel, mert csak akkor lesz végrehajtható az a terv, ha az ágazat szereplői közel konszenzusos állapotba kerülnek.
A következő az, és ez már a határozati javaslattal függ össze, hogy a mezőgazdasági bizottság H/1762. számon benyújtott határozati javaslatát én túl általánosnak, nem elég markánsnak tartom; és ezzel függ össze az ötödik: jó lenne, ha a második évezred első költségvetése a középtávú agrárstratégia alapján benyújtott költségvetés alapján készülne el.
És végül hadd utaljak vissza Csatári képviselőtársamnak egy délelőtt elmondott jelmondatára, amely a Kisgazdapárt jelmondata. Ő azt mondta, hogy "bort, búzát, békességet" - és ezen van a hangsúly. Én azt mondom: bort, búzát és fejlődést! És akkor lesz békesség is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én fenntartásokkal, de elképzelhetőnek tartom az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés elfogadását, méltányolását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az elmúlt években egyre sűrűbben fordul elő, főleg nyári szezonban, hogy a tejtermelők tejfelesleggel küzdenek és/vagy értékesítési, illetve felvásárlási gondjaik vannak. Ugyanakkor - és ezzel a rendszerváltás óta többen és többször foglalkoztunk - Magyarországon több helyen egyre növekvő számú ember, köztük nagyon sok gyermek is éhezik.
A gyermekéhezés ellen több személy és alapítvány igyekszik hathatós lépéseket tenni. Ezt szolgálta a 13/1999. (II. 1.) FVM-rendelet az iskolatejprogramról, amely 1999. december 31-én hatályát veszti. Az új költségvetés az igazság pillanatán túl új lehetőségeket is jelent. Ennek jegyében javasoltam két variációban is az iskolatejprogram anyagi hátterének törvényi megteremtését, egymilliárd forintot javasolva az FVM vagy a Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetéséhez.
Tudva azt, hogy ebben az évben szervezetten öt megyében és egy városban volt ez a program bevezetve, most ennek bővítését javasolom Jász-Nagykun-Szolnok megye egészére vagy legalább hátrányos helyzetű térségeire. Indoklásként hivatkozhatnék a térség belső perifériás helyzetére, az alacsony foglalkoztatási színvonalra, a térség természeti és egyéb hatásoktól sújtott mezőgazdasági voltára, azonban ezt fölöslegesnek tartom, hiszen ezt mindannyian jól ismerjük. Inkább az óvónők, a tanítók, a tanárok és a települési polgármesterek, na meg a saját tapasztalataim alapján a sok-sok éhező gyermekre hívnám fel a figyelmet, akik sem arról nem tehetnek, hogy megszülettek, sem arról, hogy szüleik nem képesek számukra az egészséges élethez szükséges táplálékot biztosítani.
Kérésem alátámasztására választókerületem egyik kistelepülésének példáját említeném meg. Tiszaug község lakóinak száma 2174 fő, akiknek jelentős hányada, közel 70 százaléka a cigány etnikumhoz tartozik. A község munkaképes lakosainak 80 százaléka munkanélküli.
(23.50)
Munkalehetőséget többnyire az önkormányzat biztosít jövedelempótló támogatás, rendszeres gyermekvédelmi támogatás formájában. Ez utóbbit 836 főnek folyósítják. Demográfiai szempontból a község fiatalodó, 1020 fő a 18 év alattiak száma, a gyermekszületések száma évről évre nő. Az óvodába 113 gyermek jár, akik háromszori étkezésben részesülnek. Ez nagy terhet ró az önkormányzatra. Az általános iskolai tanulók száma 318 fő, gazdasági okok miatt az iskolában csak étkeztetés folyik. Ha számarányában és etnikai összetételében nem is, de tendenciájában hasonló képet mutat - a munkanélküliek arányát és egyéb vonatkozásokat tekintve - a választókörzetemhez tartozó Tiszaroff, Kenderes, Tiszapüspöki, de a kedvezőtlen helyzetben lévő gyermekek létszámának növekedésében Törökszentmiklós és Kunhegyes is. Sajnos, a megye többi települését, kisrégióját is hasonló arányok jellemzik: Jászladány, Tiszaderzs, Kunmadaras és Alattyán példáját említhetném. Mindezek miatt sok más, a problémát csökkentő eszköz bevetésével együtt az iskolatejprogram folytatását javaslom azokban a megyékben - elsősorban persze Jász-Nagykun-Szolnok megyében -, ahol már ez évben is működött a program, de ha ez nem megy, akkor legalább a kedvezőtlen adottságú régiókban.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Ha ön értené a "miniszter" szó latin jelentését, akkor más stílusban válaszolna azokra a problémákra, amelyek az ön és a mi népünket egyaránt érintik. A válaszából azonban azt szűröm le, hogy ön nem akarja, de nem is tudja megérteni ezt a problémát. Egyébként a vidék ezen problémáit ön csak valamiféle politikai mesejátéknak tekinti, ahol ön játssza a csodatevő királyfit. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)
Miniszter Úr! Jó lenne, ha bombahatástalanítás helyett, tűzoltás helyett tárgyalna a szakemberekkel, és olyan intézkedéseket hozna - nem ígérgetne -, amelyek megoldanák ezt a problémát. Sajnos, ezt a válaszát nem tudjuk elfogadni. (Közbeszólások. - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő két törvényjavaslat alapvető jó szándékait nem tagadva, nemcsak rosszul sikerültnek, hanem fércmunkának tartom.
Bár mindkét törvényjavaslat valós problémát kíván megoldani, technikailag olyan módszereket választ, hogy a nyomában kimondható: az FKGP elnöke által vezetett FVM, feltehetőleg valamilyen rajta kívülálló oknál fogva, a vidék megrontására készül. Bár az üzletrész bevonásával, az üzletrész-tulajdonosok problémájának a megoldásával, ennek a szövetkezetidegen testnek az eltávolításával magam is egyetértek, egyetértek a külső és belső üzletrész-tulajdonosok problémájának a megoldásával, de a javasolt módszert elítélendőnek tartom.
Itt csatlakoznék egy-két kormánypárti képviselőtársam felvetéséhez, megnyilvánulásához, az általuk elmondottak alapján. Például a miniszter úr azt mondta, hogy szűk csoportérdek, a kolhoz típusú szövetkezetek menedzsmentje, a zöldbárók - ezt nem mondta, de én ezt már megtanultam - megjelenítői -, bírálják; nem gondolom, hogy az MDF, az SZDSZ, a MIÉP politikusai, netán a független Szabó Lukács, az említettek szekértolói lennének. Úgyhogy, államtitkár úr, úgy tűnik, mintha ez a szűk csoport a Kisgazdapárt elitjéből kerülne ki.
Járvás képviselőtársam azt mondta, hogy a szövetkezetek működése nyomán grófi szérűk születnek a magyar ugaron. Egyetértek vele, persze ennek a törvénynek a nyomán értek egyet vele; grófi szérűk születhetnek a magyar ugaron, és a kisemmizett külső és belső üzletrész-tulajdonosok napszámosként jelenhetnek meg az újonnan kialakult nagybirtokokon.
Természetesen nem akarom agyondicsérni a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet a szövetkezetekben, de azért mégis van itt olyan munkahely, ahonnan rendszeres jövedelmet kapnak a dolgozó tagok vagy a kívülállók - de dolgozók -, és tudják vállalni azokat a költségeket, amelyek a megváltozott, új módon élő faluban állandóan jelentkeznek. Gondoljunk csak arra, hogy az évtizedek során építési kölcsönök halmozódtak fel, energiaköltségek jelentkeznek, közüzemi költségek jelentkeznek, a gyermekeket tanítani kell, egészen másként kell öltöztetni, mint azon elképzelések nyomán, amelyeket az előterjesztő az új viszonyok között gondol.
És ha ehhez hozzátesszük, hogy az új helyzetben a mezőgazdasági munka jövedelmezősége, a jövedelem, a bevétel, a tevékenység időszaki jellege hogyan változik, akkor fel kell tennünk a kérdést: mi lesz a paraszttal, mi lesz a parasztok családjaival azon évek alatt, amíg nem áll helyre a jövedelmezőség; amíg nem áll helyre az a szociális háló, amelyik végül is ki se alakult; és mi lesz addig, amíg azok a családi birtokok méretben, működőképességben nem jönnek létre, amelyek fent tudnak tartani egy parasztcsaládot?
(11.50)
Amivel vitatkoznék: azt mondja a miniszter úr, hogy a jelenlegi szövetkezetek szavazógépnek használják a tagságot. Szerintem ebből a megállapításból az látszik, hogy sem a miniszter úr, sem a tanácsadói nem voltak az elmúlt tíz esztendőben szövetkezeti közgyűlésen, és nem rezgett az inuk esetleg akkor, amikor a vagyont kellett megosztani, amikor a kívülállók és a bentmaradók között kellett a békét megteremteni, és még egyszer sem terjesztették elő a saját fizetésüket az egyébként nem jól fizetett szövetkezeti tagság előtt, ezt el kell ismernem. Úgyhogy, miniszter úr, illetve államtitkár úr, úgy gondolom, hogy ha részt vett volna szövetkezeti közgyűléseken, akkor nem mondana ilyet.
Szabó József Andor képviselőtársam - akit egyébként nagyon becsülök, és nem is értem igazán, hogy miért vállalta magára a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezérszónoki szerepkörét, és nem értem, hogy miért nem vállalták azok a fideszes agrárpolitikusok, akik egyébként nagyon jól ismerik ennek a törvénynek a rezüméit - elhibázott megnyilatkozással kezdte a hozzászólását véleményem szerint, amikor azt mondta, hogy ez a probléma - mármint nem tudom pontosan, hogy a szövetkezeti üzletrészre vagy a szövetkezetre gondolt, vagy hogy miért probléma ez - a rochdale-i takácsok összeállásával kezdődött.
Uraim! Nem azzal kezdődött, ezt már sokan elmondták, de úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani: 1992-ben kezdődött, amikor az üzletrészt kitalálták, és folytatódott akkor, amikor a részaránytulajdonról szóló törvényt is holmi politikai paktum részeként - amire utalt egyébként Solymosi képviselőtársam is -, ami most is folytatódik, kitalálták és behozták a gazdálkodás folyamatába, és ezzel mintegy felborították a normális gazdálkodást, de az együttműködést is.
Ami pedig a miniszter úr vízióját, illetve a törvény vízióját illeti az új szövetkezetekről, amely nyomán majd olcsó szolgáltatások és olcsó áruk jelennek meg; sajnos, ezzel vitatkoznom kell. Gondoljon csak arra mindenki, minden jelenlévő, hogyan van ez összhangban a személyi jövedelemadó törvény tervezetével, hogyan szolgáltathat olcsón tagjainak a szövetkezet.
A miniszter úr és a Kisgazdapárt hozzászólója is a családi gazdaságok támogatásáról és az e törvény megszületése után remélt fellendüléséről beszélt. Úgy gondolom, hogy sokkal jobbat tettek volna az ágazatért is, a választóikért is, a remélt választóikért is, ha az infrastruktúra - mármint a családi gazdaságok infrastruktúrájának - megteremtéséért, a finanszírozás javításáért, a technológiai ismeretek és a technológia megvalósulásához szükséges eszközök megszerzéséért tettek volna lépéseket.
Gyimóthy Géza alelnök úrral vitatkoznék, amikor ő építkezésről, a jövő építéséről beszél. Vitatkoznék vele, mert úgy gondolom, hogy ő is, de mindannyian, akik falunk éltünk, tudjuk, hogy építkezni nem romokon szoktak. Építkezni úgy szoktak falun, ahogy azt Medgyasszay képviselőtársam is említette, ahogy Kis Zoltán képviselőtársam is említette, hogy lebontják, ami útban van, kiszedik belőle a használható anyagot, és megépítik azt, amitől remélnek valamit. Itt nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim: rombolásról - és a romokon majd születik valami.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy a törvényjavaslat előterjesztőjét - elsősorban persze a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslatról beszélek, de hasonló véleményem van egy kicsit az új szövetkezetekről szóló törvényről is - nem a mezőgazdaság, a vidék problémájának megoldása iránti igény, hanem sokkal inkább bosszúvágy vezérelte. Úgyhogy amikor én az elmúlt napokban találkoztam földtulajdonosokkal, külső és belső üzletrész-tulajdonosokkal, régi és új típusú szövetkezeti elnökökkel, polgármesterekkel, akkor mind azt kérték tőlem - szinte kivétel nélkül -, hogy próbáljam megértetni: vonják vissza a törvényjavaslatot. Hát én próbálom megértetni, csak igen nehéz, mert alig-alig vannak a patkó másik oldalán olyan képviselőtársak, akik ezt a kiáltást, ezt a kérést megértenék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha merik, tegyék, mondják ki, hogy nincs szükség termelő tevékenységet folytató szövetkezetekre. De gondolják meg, hogy mi következik ezután falun, vagy ha már meggondolták, akkor tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy éledjen fel valami más, valami biztató! Ha ezt nem tudják megtenni, akkor vállalják a következményeket!
Mindezek figyelembevételével úgy gondolom, hogy elsősorban az elhangzott kormánypárti képviselői módosító javaslatok okán érdemes lenne a törvényjavaslatokat visszavonni, az új javaslatok nyomán a hatásvizsgálatot elvégezni, megszövegezni a most már az érdekképviseletek, az érintettek által is véleményezett és nagyjából konszenzuson alapuló törvénytervezeteket, mert hisz a demokratikus berendezkedés alaptörvényeiről van szó véleményem szerint, a jövő törvényéről van szó, és ez után kellene az Országgyűlés elé jönni ezekkel a törvényekkel.
Az az érzésem, hogy ilyen rövid idő alatt, amikor az előterjesztéstől, a miniszteri expozétól a vita lezárásáig egy hét és körülbelül hat óra áll rendelkezésre, nem lehet egy ilyen fontos törvénycsomagot érdemben és alapjaiban megvitatni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy mielőtt az előre jelzett témához hozzákezdenék, megjegyezzem, ha nem ilyen ülésrend szerint dolgoznánk, akkor feltehetően nem ilyen késő esti órákban és feltehetően az érintett miniszter úr jelenlétében tudnánk ezt a fontos témát megtárgyalni.
Ezután az előre jelzett témáról; túlzás nélkül állítható, hogy Szolnok megye minden tekintetben, de elsősorban adottságait figyelembe véve agrármegyének nevezhető. Mindig meghatározó szerepet játszott benne az állattenyésztés nehézipara, a szarvasmarhatartás, ezen belül a tejtermelés is. Az utóbbi időszakban, '97-99 között a tejtermelés, -felvásárlás növekvő dinamikája mára megtört. A természeti csapásokon túl egyéb tényezők is egyre inkább közrejátszanak a visszaesésben, és a trend a jövőt illetően kedvezőtlen. 1999-ben még Hajdú megye után Szolnok megye termelte a legtöbb tejet az országban.
A szarvasmarhalétszámról: '91-ben 84 ezer szarvasmarha volt a megyében, ebből 34 500 volt a tehén, 2000-re már csak 63 ezer szarvasmarha, s ebből 29 ezer tehén maradt. A tejtermelésről: '95-ben 1 millió 354 ezer hektoliter, azután '97-ben 1 millió 268 ezer, majd '99-ben 1 millió 532 hektoliter. Mondhatnánk azt is, hogy milyen jól alakult a trend, hisz növekszik a tejtermelés, azonban a tejtermelés mennyiségének hektikus változása azt is jelzi, hogy bizony, itt gondok vannak. 2000 első félévben az előző év hasonló időszakához képest a tejfelvásárlás a megyében 8 százalékkal csökkent, és ez ismét jelez valamit. Ez évben az input költségek 15-20 százalékos és a takarmányárak 30 százalékos növekedését ha szembeállítjuk a tej felvásárlási árának növekedésével, akkor látjuk a jövedelmezőségi szint növekedését; ami azt is jelenti, hogy a '97. évi 44 forintról hiába emelkedett közben 62 forintra 2000 első félévében a felvásárlási ár, a közvetlen ágazati eredmény csak 4-5 forint, és ebből látható, hogy veszteség várható a következő időszakban. A megyében a tejfeldolgozó ipar igen fejlett, a '80-as években a megye feldolgozó kapacitása 800 ezer liter volt, majd a privatizáció és egyéb ügyek kapcsán ez mára már csak 400 ezer liter. A megyén belül a tej termelésének és feldolgozásának helyzete egyre inkább elgondolkodtató.
A romlást fokozó egyéb okok között felerősödni látszik a külföldi tőke kedvezőtlen hatást előidéző jelenléte. Egyre több telepet vásárolnak meg külföldi befektetők. A feldolgozóipar oldaláról még rosszabb a helyzet, a megye tejiparában '98-ig nem volt meghatározó a külföldi tőke. Azután a rossz anyagi helyzet szükségessé tette a privatizációt, az 1995-ben 8 tejipari céget felvásárló Nutricia megvásárolta a legnagyobb tejüzemet.
(20.40)
Igaz, hogy ez a multinacionális tejipari cég mára már hét tejüzemet bezárt Kelet-Magyarországon. Most a Mátratej felvásárlásával megcsapott bennünket az a komoly veszély, hogy tovább csökken a megyében a feldolgozó kapacitás.
Egyetértek a működőtőkének a megyébe való és egyáltalán az országba való beáramlásával, tudom, hogy a tőkének biztonságra van szüksége, de azt is el kell fogadni mindenkinek, hogy a magyar termelők érdekeit egy olyan régióban, mint Szolnok megye, meg egyáltalán az egész ország - és a piacvédelmet is - biztosítani kell a magyar termelők, kereskedők és feldolgozók részére.
Az eddig elmondottakból is látszik, hogy a megye tejtermelése mind feldolgozói oldalról, mind termelői oldalról veszélyben van. Úgy gondoljuk, a következő időszakban olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek ezt a kellemetlen trendet megállítják.
Köszönöm szépen.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném alátámasztani a Francz Rezső által elmondottakat a 33. ajánlási pont vonatkozásában. Én nagyon egyetértek ennek a pontnak az elhagyásával. Úgy gondolom, ez csak azért kerülhetett bele ebbe a törvényjavaslatba, mert nem az Igazságügyi Minisztériumban csinálták, hanem a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban, ahol persze nem értenek a témához, és úgy gondolták, olyan tevékenységet végeznek majd, amelynek persze nem lesz nyeresége, és majd abból a nem létező nyereségből fejleszt a szolgáltató, mert abból lehet fejleszteni.
Ez abszolút képtelenség! Nem hiszem, hogy hozzáértő ember ilyet el tud képzelni, még a szövetkezeti elnök barátom, Járvás képviselő úr sem, aki most kiment az ajtón, mert úgy gondolom, nem akart bólogatni, hogy igazam van.
Amikor hozzászóltam, akkor az is felvetődött bennem, hogy figyelmeztetve leszek-e azért, hogy politikai érveket használok, vagy nem, mert szakmai érveket használok. Úgy gondolom, egy ilyen törvénynél mind a két érvet használni kell, a szakmait és a politikait is. Én most elsősorban a szakmaira hivatkoztam, de elmondanám, hogy egy ilyen rossz törvénytervezetet, amelyet politikai szándékkal hoztak létre, vissza kellene vonni.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 45. ajánlási pont kapcsán az előterjesztő képviselőjének az állásfoglalását nézve nem csodálkozom azon, hogy olyan jogszabályi előírás került a törvénytervezetbe, ami a 44. ajánlási pontban a részünkről nemkívánatos.
Az elmúlt két esztendő során több esetben fordult elő, hogy a kormány az előterjesztett törvényjavaslatainál, a törvényi kötelezettségeit áthágva, nem kérdezte meg az érdekképviseleteket. Gondoljunk csak az agrárgazdasági rendtartásról szóló törvénytervezet vitájára vagy más egyéb vitákra! Úgy gondolom, egy ilyen kormánypárti módosító indítványt, mint amit a 45. pontban Font Sándor képviselőtársunk terjesztett elő, egy koalíciónak mindenképpen támogatnia kellene. Mi is felzárkóznánk egy ilyen módosító indítványhoz.
Nagyon sajnálatos, hogy tényleg olyan pongyola fogalmazással, mint ami a 44. ajánlási pontban van, a törvényalkotó jogszabályra hivatkozik. Ebből is látszik, hogy nem egy törvényíráshoz szokott kéz írta ezt a törvényt, hanem egy politikai szándék által vezéreltetett minisztérium hozta ezt a javaslatot a Ház elé.
Köszönöm.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lévai képviselőtáram valószínűleg félreértette a módosító indítványt beadók szándékát. Ugyanis a Magyar Szocialista Pártnak, de egyenként is a Magyar Szocialista Párt itt jelen lévő és most jelen nem lévő képviselőinek is elhatározott szándéka, hogy ezt az üzletrészt, amit az előző polgári kormány - ha azt annak lehet nevezni - hozott létre, oktrojált a mozgalomra, szüntessük meg, számoljuk fel.
(21.50)
Nem azt mondják a módosító indítvány előterjesztői, hogy ne tárgyaljuk a törvényt, hanem azt, hogy hagyjuk el a rendelkezéseit. Egyébként hál'istennek úgy látszik, hogy megértettek bennünket a kormányoldalon ülők, mert, mint ahogy itt Karakas képviselőtársam mondta, most már egy olyan dologról tárgyalunk, amelynek nincs igazán értelme.
Ez egyébként a magunk és a választópolgárok becsapása, mert amikor majd szavazásra kerül sor, egy olyan teljes egészében megváltoztatott törvény tervezete kerül elénk, amelynek az általános vitáját nem folytattuk le. Ez döbbenetes, és ellentmond minden parlamentáris megoldásnak.
Tehát összegezve, ha Lévai képviselőtársam azt üzente a hajdúságiaknak, hogy neki nagyon fontos érdeke, hogy az üzletrész szűnjön meg, akkor én is azt üzenem a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szövetkezeti üzletrész-tulajdonosoknak, hogy a mi érdekünk is az, hogy megszűnjön ez a formula, csak nem azzal a módszerrel, ahogy a kormány gondolkodik erről.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés tárgyalásánál előrebocsátom, hogy nem vagyok szövetkezeti elnök; nem tartozom semmiféle lobbihoz, csak egyszerűen a mezőgazdaság ügye iránt rendkívül érzékeny vagyok.
Problematikusnak tartom, hogy erre a fontos vitára nem jött el a pénzügyminiszter vagy annak politikai államtitkára, a környezetvédelmi miniszter vagy annak államtitkára. Problematikusnak tartom a benyújtás körülményeit, mert úgy gondolom, hogy eső után köpönyeg, amit csinálunk, hisz két évre előre eldőlt az agrárköltségvetés. Ezt a jelentést a költségvetési törvény benyújtása előtt kellett volna megvitatnunk.
Problematikusnak tartom az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés megtárgyalását a következő évek kapcsán, mert úgy gondolom, hogy amikor a kormány 2001-ben nem nyújt be költségvetést, akkor az agrárgazdaság helyzetéről sem kíván jelentést benyújtani, mert most, amikor kötelező lett volna, sem tette meg.
Úgy gondolom, hogy ilyen előzmények után már nem kellett csodálkozni azon, hogy a miniszter úr nem a leírt számokat elemezte, amikből nagyon fontos következtetéseket lehetett volna levonni az elmúlt két év történéseire vonatkozóan, hanem 2000-ről beszélt.
A következő: kommunikációs zavar van a koalíción belül, mert a miniszter úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) arról beszélt, hogy van koncepciója...
ELNÖK: Képviselő úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): ...a kormánynak, a mezőgazdasági bizottság elnöke pedig azt mondta, hogy nincs. Köszönöm.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Döbbenetes számomra az, ami megindult ebben a Házban, amikor a kormánypárti képviselők meg akarják határozni, hogy milyen szóhasználattal mondja el a bírálatát egy ellenzéki képviselő. Én úgy gondolom, hogy erre semmi szükség nincs, a választóink előtt a felelősséget vállaljuk azért, ha illetlenül, és nem a parlamentben szokásos módon mondjuk el a véleményünket a másik munkájáról. Az meg, hogy egy kisebbségi vélemény megfogalmazását vonják kétségbe, egyenesen számomra hajmeresztő.
Az, hogy miről beszélt a képviselő úr, elolvasható jegyzőkönyvben, az meg, hogy én miről beszélek, az most hallható. Tehát én úgy gondolom, hogy ennek a szokásnak, ami kezd kialakulni, véget kellene vetni. Inkább az érdemi vitára, azokra az összefüggésekre kellene figyelni, amik ezek mögött a megjegyzések mögött húzódnak.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Csatári képviselő úrral abban, hogy a mezőgazdaság kitettsége az időjárás, a tőkenagyság, a tőkeösszetétel, a piaci állapotok vonatkozásában rendkívül kedvezőtlen volt, és kedvezőtlenül alakult az elmúlt két esztendőben. Erről kellene beszélni.
Erről kell beszélni, hiszen a jelentés, amely előttünk van, az 1999-ről szól. Úgy gondolom, hogy sikerpropagandával nem kell egymást vádolni, nem kell visszahozni a múltat, mert az nem vezet sehova. De a jelentésről kell beszélnünk, nem pedig arról, amit szeretnénk. Illetve meg lehet fogalmazni azokat a koncepciókat, célokat - sőt meg is kellene, de erre nem került sor még eddig -, amelyeket szeretne elérni ez a kormány, ez a koalíció. Esetleg még azon is el lehetne gondolkodni, azokon a koncepciókon, amelyeket közösen tudnánk támogatni és teljesíteni.
Sokszor el szoktam mondani, és most is elmondom, hogy szerintem nincs kisgazda agrárpolitika, nincs MDF-es agrárpolitika; nemzeti agrárpolitika van, erről kellene beszélnünk. Ha eddig nem sikerült, akkor legalább ilyen alkalmakkor, amikor az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, mert ilyenkor legalább eszünkbe kellene hogy jusson, hogy ez a törvényi kötelezettség a nemzeti agrárprogramból ágazott el, ebből született az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés, aminek a következménye ennek a napirendi pontnak a tárgyalása.
Köszönöm szépen.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni a két percet, csak az előbb nem volt időm elmondani, hogy eddig is az volt a baj, és úgy látom, most is az, hogy a jóindulatú kritikát is időnként negatív rezonanciának tekinti a kormánypárt.
A másik: azzal szeretnék csak vitatkozni, amit Bebes képviselőtársam mondott. Az agráriumban tendenciák vannak, amiket figyelembe kell venni.
(16.50)
Egyébként ha időben nyújtották volna be ezt a jelentést, akkor be lehetett volna építeni a 2001. évi költségvetésbe a tendenciák tapasztalatait. Köszönöm.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Nagyon sajnálom, hogy amikor elsőként kétperces hozzászólást mondtam, akkor ön nem volt a teremben, mert akkor odafigyelt volna, hogy valamiféle kommunikációs zavar keletkezett a kormánypártokon belül, a kormány és az FVM között, ugyanis a mezőgazdasági bizottság kormánypárti többséggel elfogadta azt a határozatijavaslat-tervezetet, amelyben a következők vannak: "Ismételten felkéri a kormányt, hogy 2001. március 31-éig az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi törvény alapján megfelelően terjessze az Országgyűlés elé az agrárpolitika középtávú tervét."
Ez nagyon egyértelmű, a jogos bírálatot figyelembe kellene venni, és belátni, hogy bizony el kell készíteni egy ilyen középtávú tervet, mert sokkal könnyebb lenne az önök munkája is, sokkal könnyebb lenne a mi munkánk is, sokkal könnyebb lenne a parasztok munkája is, meg minden magyar állampolgáré, mert tudná, hogy mire számíthat agrárfejlesztés ügyében.
Köszönöm szépen.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az imént Dán János képviselőtársam olyat állított, ami nem igaz, ugyanis eddigi hozzászólásaink során többször elmondtuk, hogy figyelembe kell venni a mezőgazdaság helyzeténél az elmúlt években kialakult időjárási, piaci, tőkeszerkezeti, egyéb problémákat. Sőt, ezen túlmenően mi, ellenzéki politikusok többször jeleztük az FVM-nek azokat a zavarokat, amelyek az élelmiszer-feldolgozásban, -felvásárlásban keletkeztek az elmúlt évek során. Úgy gondolom, hogy javaslataink nem mentek szembe azokkal a szakmai lehetőségekkel, amik egy ilyen probléma megoldásánál követendők.
Sajnálatos módon, és én erre utaltam az imént, amikor azt mondtam, hogy a jogos kritikát meg kellene fontolni, és közösen kellene keresni a megoldás módját, nem vették figyelembe, hanem olyan megoldásokkal próbálkoztak, ami nem oldható meg, például a bankok elé helyezni, mondjuk, a termelőket egy ilyen piaci zavar felszámolása esetén, amikor is a feldolgozó csődbe megy. Nagyon jó lenne, ha ezt meg lehetne csinálni, de szerintem nem megoldható.
Úgyhogy amikor arról beszélünk, hogy az ellenzék nem megértő, akkor gondoljuk át, amit én az előző megszólalások során mondtam, nemzeti ügyként kezeljük ezt, de ahhoz minket is számításba kell venni a megoldásnál.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bevezetésképpen szeretnék reagálni Szabó József Andor képviselőtársam bevezető gondolataira, és azt kérdezném, hogy mi lett a kárpótlás során és a részaránytulajdonokba kiosztott földek sorsa. Figyelmébe ajánlom Nyíri László professzor úrnak a Népszabadság "Magyar tükör" című mellékletében megjelent kesergéseit, ő egy autentikus személy, érdemes elolvasni.
A másik: én nem kesergek, csak jelzem, hogy a Tisza magyarországi felső szakaszán, a Közép-Tisza-vidéken, a Körösök vidékén állandósul az árvízveszély, az Alföldön a belvíz és az aszály váltakozik. Ezt a kérdést csak a tulajdonok rendezése után, megfelelő belvízrendezéssel lehet megoldani. A hagyományos megoldásoktól, a támogatott földvásárlástól, a tagosítástól félnek a parasztemberek, az állami földfelvásárlás marad csak megoldásként. Ezt a kérdést kellene elsősorban megoldani a nemzeti földalap bevezetésével. Ahhoz, hogy ezt jól meg lehessen oldani, nem hatpárti, nem ötpárti konszenzusra, hanem nemzeti konszenzusra van szükség. Kérem, ezt vegyék figyelembe, kormánypárti képviselőtársaim!
A másik: többen mondták, hogy a föld nemzeti kincs. Igen, ha van haszna. A racionális földhasználat kapcsán, úgy gondolom, hasznot hozhat a föld, egyelőre persze nincs jövedelem, és ez a nagy gond. A másik nagy gond az, hogy nemhogy jövedelem nincs, hanem a hasznosítás során károkat okozunk magunknak és az egész nemzetnek. Gondoljunk csak arra, hogy a feleslegesen kiszórt műtrágya, növényvédő szer, feleslegesen elpöfögtetett gázolaj és az értékesíthetetlen termékek milyen viszonyban vannak egymással. Ha ezt átgondoljuk, akkor megértjük azt, hogy miért bírálja a Magyar Szocialista Párt a kormány jelenlegi és jövőbeli elképzeléseit.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
(14.10)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány által kiadott anyag sikerként könyveli el a szőlőtermesztésről és borgazdaságról kiadott törvényt. A törvény sikeressége persze az ágazat sikerességétől függ. A romló jövedelmezőség, a magas adóteher, a csökkenő borexport és persze az a tény, hogy a 14 milliárd forint befektetés a növekedett szőlőterület-telepítés ellenére az összes szőlőterület csökkenését hozta, nem a sikerességet bizonyítja.
Az idei esztendő kilátásait tekintve rossz minőségre számítottunk. Ennek ellenére megkésett a támogatás. A jéghegy csúcsa a jövedéki törvény és rendeletei, amelyek csak káoszt és elégedetlenséget okoznak a szőlőtermelők körében.
Kérdezzük tehát: mit kívánnak tenni, mit adtak a szőlő- és borágazatnak? (Taps az MSZP padsoraiban, közbeszólások ugyanonnan: Éljen! Úgy van!)