Felszólalás adatai

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ígérem, nem fogom kitölteni a 20 percet. Hadd kezdjem e törvényjavaslat, a T/3359. számú, a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsról szóló expozé bevezetőjét egy idézettel a nemzeti együttműködés programjából. Az idézet úgy szól, hogy egy közösség csak úgy épülhet újjá, úgy emelkedhet fel, ha érvényre jut benne a társadalommá szerveződés alapvető értelme és célja, az együttműködés. Én azt gondolom, a most benyújtott törvényjavaslat lényege és tartalma, fő irányvonala levezethető a nemzeti együttműködés programja e részéből is.

Az együttműködésnek több területe van, a most itt előttünk fekvő alapvetően a munka világához, a gazdasághoz, a társadalmi folyamatokhoz kötődő együttműködést tartalmazza. Nem vitatható, hogy a munka világának meghatározó, uniós és egyéb nemzetközi elvárások által körülhatárolt eleme a társadalmi párbeszéd, ezen belül az érdekegyeztetés rendszere. A társadalmi párbeszédre szükség van, de meggyőződésünk, a jelenleginél sokkal hatékonyabb keretek közt kell azt működtetni.

Ennek megfelelően a társadalmi egyeztetés központi fórumait is meg kell újítani, oly sok más területhez hasonlóan. A javaslat ezért arra irányul, hogy az eddig széttagolt, jelenleg párhuzamosan működő és sok esetben egymás feladatköreit illetően is átfedő központi koordinációs egyeztetési fórumok helyett a társadalom egészét érintő, általános gazdaság- és társadalompolitikai kérdéseket megvitató, konzultatív jogkörű tanácsadó testület jöjjön létre.

Az új testület javaslataival, állásfoglalásaival, elemzéseivel, véleményeivel segítené a legfontosabb gazdasági és társadalmi döntések meghozatalát. Az új típusú társadalmi párbeszéd fórum létrehozására azért is szükség van, mert az Országos Érdekegyeztető Tanácsban az érdekképviseletek elsősorban a kormánytól várják, várták érdekeik megfelelő révbe juttatását, miközben a konszenzusra való törekvés az elmúlt időszakban nem igazán érvényesült. A gyakorlati tapasztalatok alapján alig érzékelhető a munkáltatói és munkavállalói oldal kezdeményező, javaslattevő szerepe az OÉT-ben. Jellemző viszont az OÉT-re, hogy szinte kizárólag a kormányzati oldal által készített előterjesztések képezik a plenáris ülés és a bizottságok ülésének napirendjét.

A másik két oldal önálló előterjesztést a legritkább esetben sem tett. Sok esetben az oldalak az előterjesztésekkel kapcsolatban nem alakítottak ki egységes álláspontot, egyes tagszervezetek nem is képviseltették magukat a bizottsági üléseken. Megállapítható sajnos, hogy a bizottsági munka színvonala a kívánatosnál is alacsonyabb annak ellenére egyébként, hogy a 2010. évben az előző kormányzat döntése alapján az OÉT közvetlen költségvetési támogatása közel 2 milliárd forintra, 1,7 milliárd forintra emelkedett. Nem hagyható figyelmen kívül, amikor a rendszer átalakításáról van szó, hogy az OÉT tagjainak legitimációja folyamatosan napirenden van, az összetételére és a működésére vonatkozó kritikák mind munkáltatói, mind pedig munkavállalói oldalról fennmaradtak, a legtöbb résztvevő ezért egyébként elismeri, hogy az OÉT mindenképpen reformra szorul. A mikéntben természetesen már vannak véleménykülönbségek.

Viszont azt is ki kell emelni, hogy az Alkotmánybíróság 2008-ban a kormányzati felelősség elvének érvényesítése okán az OÉT-nek biztosított egyetértési jogokat alkotmányellenesnek minősítette. Mindezek ismeretében a gazdasági és társadalmi párbeszéd új intézményrendszerének kialakítása keretében a jelenleg párhuzamosan és sok esetben egymás feladatkörét illetően is átfedő központi koordinációs egyeztetési fórumok összevonása mellett jelentősen ki kell szélesíteni az egyeztetésben részt vevők körét, a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteken túl elsősorban a gazdasági kamarák, a civil társadalom, a tudományos élet és a határon túliak képviseletével, valamint a történelmi egyházak bevonásával.

Az új keret lehetőséget teremt a gazdaságot és társadalmat érintő nemzetpolitikai irányokról, azok aspektusairól a jelenleginél jóval szélesebb és sokoldalúbb konzultációs mechanizmus működtetésére. A felállítandó testület küldetése a gazdaság és a társadalom átfogó fejlődését érintő országos ügyek és ezekben kialakítandó, kormányzati cikluson átívelő nemzeti stratégiák megvitatása, a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés és az ehhez illeszkedő társadalmi modell kidolgozásának megvalósítása és előmozdítása, a szervezett civil társadalom, a gazdasági szféra, a tudomány, a történelmi egyházak képviselőinek bevonásával, az uniós gyakorlat figyelembevétele mellett.

A társadalmi egyeztetés új keretei között ennek megfelelően az egyeztetések fő szereplői a testület tagjait delegáló szervezetek lesznek, annak munkájában az állam, vagyis a kormányzat képviselői csak állandó meghívottként, a társadalmi partnerség elvének mentén vesznek részt. Az oldalak igényeinek összehangolásával a partnerség elve mentén egységes álláspont kialakítására kell törekedniük, a mindenkori kormánynak viszont kötelessége a tanács álláspontját konzultációs lehetőség biztosítása mellett meghallgatni és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni a jogszabályi környezet kialakításáról. Lényeges elem, hogy ennek érvényesülése érdekében a javaslat szerint a kormány minden évben köteles beszámolni az Országgyűlésnek a tanács iránymutatásainak, állásfoglalásainak hasznosulásáról és hasznosításáról.

(17.40)

Fontos kiemelni: a létrejövő testület teljes autonómiával rendelkezik, amelynek biztosítéka, hogy a javaslat csak a szervezet kereteit jelöli ki a működés tekintetében, nem kívánja részletesen szabályozni a tanács működését, ezzel is a résztvevőknek biztosítva önállóságot a tanács kialakítása kapcsán.

A javaslat nem érinti egyébként a bipartit módon működő ágazati középszintű egyeztetési fórumokat, amelyek egyébként változatlan formában a továbbiakban is működnek. A kormány úgy tartja, hogy a társadalmi párbeszéd megújuló rendszere alkalmat adhat arra, hogy a tanácsban részt vevő szervezetek képviselői kezdeményezőképességüket bebizonyítsák, a társadalmi konzultáció hasznosságát a kormány vagy az Országgyűlés részére nemzetstratégiai kérdésekben széles körű társadalmi konszenzuson alapuló közös javaslatok megfogalmazásában testesítsék meg.

Mindezek alapján kérem önöket, hogy a beterjesztett javaslatot támogassák.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)