Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a mai vitanapon elhangzott hozzászólások számossága és tartalma megfelelő módon igazolja azt, hogy valóban egy fontos, mondhatnám azt is, nemzetstratégai ágazatról, kérdéskörről beszélünk akkor, amikor a magyar egészségügy helyzetével foglakozunk. És valóban fontos, hogy ez a vitát konstruktív formában lefolytatva meghallgassuk az esetleges problémafelvetéseket is, és együtt tudjunk örülni adott esetben a sikereknek is. Amíg Sallai R. Benedek itt bent tartózkodik, szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok egészségügyi szakpolitikus, sem jogász, sem orvos, ettől függetlenül éreztem olyan fontosnak a témát, hogy hozzászóljak.

Nyilván az ellenzéknek az a dolga, hogy kritikákat megfogalmazzon, ezzel is egyetérthetünk, de azért talán az érem másik oldalán azt is láthatjuk, hogy nem örökölt egyszerű állapotokat ez a kormány. A korábbiakban hozzászólók már elmesélték, elmondták, hogy miket örökölt 2010-ben az előző kormányoktól az egészségügy tekintetében. A helyzet az, hogy mi, emberek hajlamosak vagyunk arra is, és minden magyar emberre igaz ez, hogy az egészségügyi ellátással, az egészségügyi ellátórendszer működésével, működtetésével kapcsolatosan elsősorban mindig a problémákról, a hiányosságokról vagy éppen a bosszantó saját tapasztalatokról számoljunk be. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian rendelkezünk ilyen tapasztalatokkal, ilyen megélt esetekkel akár a múltban, akár a jelenben is.

Azt is hihetnénk, hogy ez egy speciális példa, és ez csak nálunk, Magyarországon figyelhető meg. Néhány héttel ezelőtt került a kezembe egy internetes felmérés, egy kutatás, amely megpróbálta a legfejlettebb államoktól a közepesen fejlett és a legfejletlenebb államokig egyfajta felmérés formájában kutatni azt, hogy az embereknek mi a véleményük az államilag finanszírozott egészségügyről világszerte. És az a helyzet, hogy több mint 80 százalékban rossz vélemények születtek. A jól működő gazdaságok esetében is. Tehát egy olyan szektorról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, amiben, azt gondolom, nagyon nehéz 100 százalékot produkálni, nagyon nehéz egy mindenkit megelégedéssel eltöltő állapotot elérni.

Az is biztos, hogy amikor az egészségügyről van szó, talán jogosan fogalmazunk meg olyan igényeket mindannyian, mivel mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy megfelelően magas színvonalú ellátásban legyen részünk az egészségügyi szolgáltatások tekintetében. Ezért joggal fogalmazunk meg kritikákat is, hiszen az egyik legfőbb kincsünk, amit a teremtő Jóistentől kaphatunk, ahogy szoktam mondani, az egészségünk. Azt hiszem tehát, hogy jogosan próbáljuk ezt megóvni és adott esetben együtt örülni a sikereknek vagy együtt értékelni a problémákat is.

Az biztos, visszautalva a múltra és 2010-re, hogy azért a szocialista kormányok időszakát valóban a kíméletlen megszorítások, a sorozatos intézménybezárások, a sikertelen kórház-privatizációk, a tömeges elbocsátások, a felgyorsuló orvoselvándorlás és az ágazat teljes eladósodása jellemezte. Ezzel szemben 2010 óta valóban jelentős előrelépések történtek. Elhangzott itt korábban már, hogy a 2010 előtti években 400 milliárd forintot vontak ki az Egészségbiztosítási Alapból, 250 milliárd forintot a magyar betegellátás rendszeréből. Az orvoselvándorlás, amire most olyan hivatkoznak az ellenzék padsoraiban ülő képviselőtársaim, pontosan 2010 előtt indult el. Ettől még egyébként a probléma megvan, de azt gondolom, kézzelfogható a tendenciában a csökkenés. Erre történtek már intézkedések.

Több mint 6 ezer egészségügyi dolgozó veszítette el 2010 előtt az állását. Tehát amikor az egészségügyi munkahelyek megőrzéséről beszélünk, akkor a kritikákat megfogalmazó, korábban kormányon lévő képviselőtársaimnak jó lenne egy kicsit a 2010 előtti időkre is visszagondolnia. A sikertelen kórház-privatizációkra, a HospInvestre és társaira is mindannyian emlékszünk, hogy milyen sikerrel zajlottak. Intézménybezárások, ugye, a legnagyobb vihart kavarta legutoljára az OPNI bezárása. Szintén nem a jelenlegi kormány idejében történt ez. A vizitdíj, napidíj bevezetése, amit aztán hatalmas nagy felhatalmazással, ha jól emlékszem, több mint 80 százalékos társadalmi elutasítással a magyarok egyértelműen azt mondták, hogy ilyenre nem tartanak igényt. A megszorítások révén a közszférában dolgozók összességében, mivel a fizetésük reálértéke folyamatosan csökkent, nem voltak bérfejlesztések, körülbelül egyhavi bért veszítettek el ezekben az időkben.

A teljesítményvolumen-korlát bevezetésével tulajdonképpen meg kellett ismerkednünk azzal a fogalommal, hogy várólista. Azért a várólista fogalmáról olyan régóta nem beszélhetünk, pusztán néhány év termése ez, és ez sem ehhez a kormányhoz köthető. Aztán emlékszünk még a széfek beszerezésére is, amikor az egészségügy legkardinálisabb problémájaként az akkori egészségügyi miniszter első és legfontosabb intézkedése a számkombinációs széfek beszerzése volt minden ágy mellé. Mintha a 70-80 éves idős nyugdíjasoknak az lett volna a legnagyobb gondjuk, hogy a 24 karátos aranyláncaikat hová rejtsék el, amikor egyébként egészségügyi ellátásra szorulnak.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, nagyon sokan kritizálhatják az egészségügy jelenlegi helyzetét, az elmúlt öt évet 2010 és 2015 között, de leginkább a szocialistáknak nincs ezt jogalapjuk megtenni, hiszen nekik is megvolt a lehetőségük annak idején, hogy tegyenek valamit az egészségügy előremenetele érdekében.

Azt szeretném itt az országos politikai panelek pufogtatása helyett elmondani, hogy az én választókörzetemben, a somogyi 4. választókörzetben mi hogy éltük meg, vagy én hogy éltem meg vagy Somogy megyében hogy éltük meg az egészségügy fejlesztését, az egészségügyi ellátórendszer fejlődését az elmúlt években. Hiszen szerencsére, még egyszer mondom, a meglévő problémák ellenére nagyon sok pozitívumról tudunk beszámolni. Kezdhetném a kórházfejlesztésekkel, hiszen 17 milliárd forintból újult meg a Kaposi Mór megyei kórház, amely nemcsak a kaposváriak számára, hanem egész Somogy megye, sőt a régió számára egyfajta megfelelő egészségügyi biztonságérzetet nyújt. Azért is kedves számomra ez a projekt, mert annak idején még megyei közgyűlési alelnökként… (Dr. Szakács László: Mi megcsináltuk, ti átadtátok.)

Nem, nem átadtuk; mi kezdtük el 2010-ben, kedves Szakács képviselőtársam. Mi kezdtük el, megyei önkormányzati működtetésben és tulajdonban lévő intézményként, 2010-ben mi indítottuk útjára azt a projektet. Bármennyire is fáj, ez így volt. Ehhez a szocialistáknak semmi közük nem volt. Bár lett volna, mert akkor hamarabb megtörtént volna!

De mondhatnám a nagyatádi kórházfejlesztést, ami folyamatban van 2 milliárd forintért, vagy a szívemhez nagyon közel álló siófoki kórházfejlesztést, amit 3 milliárd forintért valósíthatunk meg. Tulajdonképpen a 2012-ben elindult fejlesztés révén egyszerűbbé és gyorsabbá válhat a kivizsgálás és az ellátás is, és kialakításra kerül közel 1200 négyzetméteren egy új központi műtő, egy sterilizáló, egy új helikopter-leszálló, és az eszközbeszerzések révén új képalkotó diagnosztikai berendezések és műtéti eszközök is gyarapítani fogják a kórház eszközállományát.

(19.10)

Azt hiszem, hogy ezek mellett a nagy projektek mellett örömmel tudunk az olyan kisebb fejlesztéseknek is örülni a térségünkben, mint amit a siófoki kórház az elmúlt esztendőben tudott felmutatni, hiszen önerőből, mindenféle európai uniós támogatás nélkül többek között a fizioterápiás részlegét teljes mértékben megújította. Ennek köszönhetően már napi száz beteget is tudnak fogadni a részlegen. Ugyanilyen nagy öröm számunkra a gyermekambulancia megújulása is, amely nem csupán egy egészségügyi fejlesztés volt, hanem valóban a jövő nemzedéke, a gyerekek érdekében tett határozott fejlesztés és lépés volt Siófokon és az intézményhez tartozó több mint 40 település életében is, azt gondolom, hasonló pozitívumként értékelendő.

Nagyon örülünk a KEOP-os finanszírozásoknak is. Ennek köszönhetően e hét csütörtökén fogunk átadni egy 150 millió forintos fejlesztést Siófokon. Több mint 800 napelem került elhelyezésre a kórház épületén. Ezzel egyébként éves szinten a kórház rezsikiadását több mint 7,1 millió forinttal sikerül csökkentenie a kórháznak, és 164 tonna mennyiségben csökken a kórház szén-dioxid-kibocsátása. Óriási eredmény az is, azt gondolom, hogy a teljes éves energiamennyiségét ez a napelempark 17 százalékában kiváltja.

Nemcsak a kórházakról, hanem nyilván a járóbeteg-szakellátó központok fejlesztéséről is jó, ha beszélünk, hiszen a megyében több helyen, így az én választókörzetemben is történtek ilyen irányú fejlesztések. Többek között 1 milliárd forintért valósult meg az elmúlt években Tabon egy valóban XXI. századi, modern, esztétikus járóbeteg-szakellátó központ, rendelőintézet. De egyébként a választókörzetemen kívülről, Fonyódról, Balatonboglárról, Csurgóról vagy Barcsról hasonló példákat tudnék mondani.

Nagyon sokan hangoztatják azt a véleményt is, hogy az egészségügy megreformálását vagy az egészségügy gyógyítását ‑ hiszen senki nem állítja, hogy minden rendben lenne és egészséges lenne a magyar egészségügy ‑, tehát ennek a nagy rendszernek a meggyógyítását valóban az első lépcsőfoknál, az alapellátásnál, vagyis a háziorvosi szintnél kell kezdeni. Valóban így van ez. Ez az a szint, ahol a beteg belép az egészségügyi ellátórendszerbe. E tekintetben is, azt gondolom, szép eredményekről tudunk beszámolni. Megint csak a saját választókörzetemet szeretném példának felhozni. A közelmúltban, néhány nappal ezelőtt kihirdetett pályázati fejlesztések eredménye révén több mint 443 millió forint támogatáshoz jutottak települések a választókörzetemből. Összesen 12 település, nemcsak az öt város, tehát Siófok, Tab, Balatonföldvár, Zamárdi és Igal települések, hanem Ádánd, Andocs, Balatonszárszó, Baté, Magyaratád, Mernye és Taszár községek esetében is ez több tízmillió forintos rendelőfejlesztésre adja meg a lehetőséget. Hasonlóan jól szerepeltek a megyében lévő másik három választókerületben lévő települések is ezeken a pályázatokon.

A mentőszolgálatról esett már szó. Itt is csak a helyi sajátosságokra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Az országos mentőállomás-felújítási, építési programnak köszönhetően 22 új mentőállomás megépítésére és 60 mentőállomás felújítására nyílik mód és lehetőség. Többek között az én körzetemben a régóta jogos igényként felmerült siófoki mentőállomás felújítására is sor kerülhet. A megyénkben három új mentőállomás épülhet meg, az én körzetemben történetesen Igal városában, ezenkívül még Kadarkúton és Böhönyén, amivel végre biztosítható lesz, hogy bajba jutott embertársaink valóban tíz percen vagy negyedórán belül megkaphatják a megfelelő egészségügyi segítséget és az ellátást. Ezenkívül a mentőautókról is esett szó. A mi térségünkbe is jó néhány új gépkocsi érkezett. Valóban 2008 és 2010 között egyetlenegy mentőautó beszerzésére nem került sor Magyarországon. Ezzel szemben azóta már közel 320-nál tartunk összességében.

Ha az egészségügyről beszélgetünk, nagyon sokat beszéltünk már számokról, forintokról, pénzről. Azt gondolom, hogy a jól működő egészségügyhöz az infrastrukturális fejlesztések mellett nyilván szükség van az egészségügyi dolgozók bérrendezésére is. Azt gondolom, az, hogy az egészségügy a rendszerváltás óta eltelt próbatételeket egyáltalán túl tudta élni, elsősorban a magyar egészségügyben dolgozóknak, akár a technikai személyzetnek, akár a szakmai személyzetnek, ápolóknak és orvosoknak egyaránt köszönhető. Az ő hivatástudatuk, szolgálatkészségük nélkül, azt gondolom, ez nem lett volna megvalósítható. Ezúton is köszönjük szépen az eddigi munkájukat. Nagyon örülök annak, hogy ez a kormány hosszú évek óta foglalkozik a bérrendezés gondolatával. (Dr. Szakács László: Gondolkodik, gondolkodik? És a cselekvés?) Eddig is már többször történtek béremelések. A végleges megoldást, azt gondolom, nem a béremelések fogják jelenteni, mint ahogy a kórházak esetében sem az adósságkonszolidáció minden évben történő megléte fogja biztosítani a megoldást, hanem egy új életpályamodell kidolgozása fogja ezt a jövőben jelenteni. Annak nagyon örülök, hogy a 2016-os költségvetésben is tervezve van további egészségügyi béremelés orvosoknak és ápolóknak egyaránt.

Nyilván vannak problémák, ne tegyünk úgy, mintha nem lennének. A várólisták valóban komoly kihívás elé állítják a gyógyulni vágyó embertársainkat. Jó hír ebben is, hogy a kormányzat ennek csökkentésére törekszik, ha jól emlékszem, tavaly több mint 18 milliárd forint forrás állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezek a várólisták csökkenhessenek. (Dr. Szakács László: Hat!) Az a cél, hogy a jövőben is ez folytatódhasson. Az onkológiai diagnosztikai vizsgálatok gyorsabbá tételéről is már többen szóltak, erre is lesz mód, illetve lehetőség a kormány tervei szerint, és a bérrendezések fontosságáról pedig az előbb beszéltem.

Röviden ezek voltak azok a gondolatok, amelyeket szerettem volna önökkel megosztani. Szándékosan nem az országos példákat vetítettem most ide, hiszen nagyon sokan már sokszor, nagyon helyesen elmondták ezt. Nem gondolom, hogy bárki is azt állítaná közülünk, hogy az egészségügyMagyarországon úgy működik, ahogy szeretnénk vagy ahogy elvárnánk. De ahhoz képest, amit 2010-ben kapott súlyos örökségül a jelenlegi kormányzat, azt gondolom, inkább több az előrelépés (Bangóné Borbély Ildikó: Meddig lehet még csinálni ezt a visszamutogatást?), mint a nehézség vagy a probléma. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)