Felszólalás adatai

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az én korosztályom még olyan tankönyvekből tanulta a pénzügyeket, amelyek jelentős terjedelemben foglalkoztak azzal, hogy bebizonyítsák az egyszintű szocialista bankrendszer felsőbbrendűségét a kétszintű bankrendszerrel szemben. Ehhez képest 1987-ben a jól bevált egyszintűt kicseréltük erre a kezdetleges kétszintűre, azóta is gondjaink vannak vele.

A kilencvenes évek elején például konszolidálnunk kellett ezeket a nemrég létrejött állami kereskedelmi bankokat, majd miután konszolidáltuk őket, gyorsan el kellett adni. Persze mindegyik privatizáció egy-egy sikertörténet, mert miképp lehetne másként beállítani egy olyan privatizációt, ahol a bankba az állam által befizetett, majd a vételárként megkapott privatizációs bevétel gyakorlatilag megegyezik. Nem beszélve a privatizációs szerződésben vállalt, azóta beváltott több tíz milliárd forintos állami garanciáról. De nem jártunk jobban a pénzügyvirtuózok által semmiből teremtett, hirtelen felfutó, majd csődbe jutó, semmivé váló bankokkal sem. Ha valaki, hát a magyar társadalom megfizette, mégpedig alaposan a modern pénzügyi rendszer bevezetésének tandíját.

Tisztelt Ház! A nyáron volt alkalmam egy nemzetközi konferencián részt venni, ahol bizony a szomszédos országok képviselői irigykedve beszéltek arról, hogy a magyarok már régen túl vannak a bankprivatizáción, úgy beszéltek erről, mint az átalakulási folyamat egy fontos lépéséről, az átalakulási folyamat egy jelentős fokáról. Valljuk be, hogy ez így is van. A modern piacgazdaság nem létezhet üzleti alapon működő tőkeerős, megbízható és magas szintű szolgáltatást nyújtó kereskedelmi bankok nélkül.

Ami tanulságként elmondható a körülöttünk lévő úgynevezett átmeneti gazdaságok számára, az az, hogy a prudens működést célzó követelmények szigorú előírása és azok betartatása elsődleges követelmény, és hogy Magyarországon azok a bankok váltak igazán sikeressé, amelyek a külföldi know-how-t a magyar menedzsment szaktudásával, szakértelmével párosították.

Tisztelt Ház! Magyarország állítja magáról, és ebben megerősített minket a nyár eleji OECD-jelentés is, hogy túljutott az átmenet időszakán. Ha túljutottunk, akkor olyan törvényekre van szükségünk, mint ez az előttünk fekvő, amely a nemzetgazdaság egy fontos ágának, a bankszektornak a harmonizációját teremti meg a nagyobb gazdasági egység, az Európai Unió normáihoz. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy nemcsak a kívülállóknak kicsit misztikus és majd' mindenre ráhúzható jogharmonizációs követelmények, hanem a gazdaság változása, az 1998-as módosításnál nem érzékelt hiányosságok megléte is arra késztet minket, hogy hozzányúljunk a hitelintézetekről szóló törvényhez.

Régi adósságunkat törlesztjük akkor, amikor szétválasztjuk a hitelnyújtást és a pénzkölcsönnyújtást a polgári törvénykönyvnek megfelelően. Hasonlóan járunk el, amikor a pénzügyi szolgáltatások közvetítését, az ügynöki tevékenységet pontosítjuk. Az Országgyűlés előtt már többször jelentkezett a Postabank-konszolidációja vagy az elhíresült VIP-lista kapcsán az üzleti titok, banktitok problematikája. A javaslat bővíteni kívánja a banktitokhoz, illetve az üzleti titokhoz hozzájutni jogosult szervek körét.

A piac változásaira válaszol az előterjesztő akkor, amikor javasolja a törvény hatályának kiegészítését a bankcsoportra, a pénzügyi holdingra, illetőleg ezek vállalkozásaira is a felügyelet tekintetében. De ilyen javaslat a 10. §-ban a pénzügyi szolgáltatási tevékenység személyi és tárgyi feltételei között előírt, a működési kockázatok csökkentését szolgáló információs és ellenőrzési rendszer vagy a pénzügyi intézmény helyiségére vonatkozó külön jogszabályban meghatározott biztonsági és ügyfélszolgálati követelmények.

Szabályozni kellett az úgynevezett kiszervezett tevékenységeket is, hiszen ezek napjainkra igen gyakoriakká váltak, munkaszervezési és költségcsökkentési okokból. Pontosításra került még a belső utasítás szabályozása, módosulnak a felügyelőbizottság belső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatai, a fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény alapítása, változnak a cégjegyzéssel kapcsolatos szabályok és az ügyvezetésre vonatkozó előírások is.

Ami ebben a témakörben a polgárokat a leginkább érinti, az a különböző prudenciális szabályok módosulása. Ilyennek tartom a 9. §-ban írt rendelkezést, miszerint a hitelintézet a jegyzett tőkéjét a működési engedély kiadásáig kizárólag az alapítási, illetőleg a működés törvényben meghatározott feltételeinek megteremtése érdekében használhatja fel; vagy a 48., 49., 50. §-ban írt rendelkezéseket, amelyek a pénzügyi intézmény saját tőkéjének védelmét szolgálják. Ilyen például a fedezetként elfogadható értékpapírok körének korlátozása.

Hasonlóan érdeklődésre tarthatnak számot a fogyasztóvédelmi szabályok, a hitelintézetek által közzétett hirdetések vonatkozásában és a fogyasztói hitelre, a fogyasztói kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezések is, annál is inkább, mert ez utóbbi egyre elterjedtebbé válik Magyarországon.

(18.20)

Azt hiszem, erősen túllépném a beszéd időkereteit, ha valamennyi változásról szólnék. Mindenesetre elmondható, hogy az általam említett módosítások nem kizárólagosan az európai uniós előírások szolgai átvételét jelentik, sokkal inkább a világgazdaság egyik leggyorsabban fejlődő szektorában, a pénzügyi szolgáltatásokban bekövetkezett változásokra reagálnak. Véleményem szerint ezek az előbb említett módosítások képezik a törvényjavaslat döntő részét. Önmagában az az érv tehát, hogy a törvénymódosításra idő előtt és csak azért kerül sor, mert mindenben meg akarunk felelni az európai uniós elvárásoknak, nem állja meg a helyét.

Tisztelt Ház! Végezetül a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk meg azokat a cikkelyeket, amelyek egyértelműen az uniós norma átvételét jelentik.

Az Európai Unió egyik legfontosabb szabadságjoga a szolgáltatások szabad áramlásának elve. Amennyiben ennek az elvnek eleget kívánunk tenni, az azt jelenti, hogy valamely uniós tagországban letelepedett, ott engedéllyel rendelkező pénzügyi szolgáltatók számára engedélyeznünk és teljes mértékben liberalizálnunk kell a határokon átnyúló szolgáltatásokat és a fióknyitás lehetőségét, amennyiben mi is tagországgá válunk. Tehát egy másik tagországban már székhellyel rendelkező hitelintézet számára magyarországi letelepedéshez és a tevékenység folytatásához külön engedélyre nem lesz szükség; ez a gyakorlat az egyszeri engedély elvének felel meg az Unión belül.

A közvélemény érdeklődésére tarthat számot a betétbiztosítás kérdésköre. A tervezet a betétbiztosítás értékhatárának 1 millióról 6 millió forintra emelését javasolja az uniós csatlakozásunk időpontjában, illetve bevezeti az önrészesedés fogalmát, amely alapján a fizetett kártalanítás mértéke 1 millió összeghatárig 100 százalék, afölött pedig az 1 millió forint feletti rész 90 százaléka.

Az önrészesedés megjelenítésével és annak céljával, vagyis azzal, hogy a befektetőket óvatos betételhelyezésre ösztönözze, egyet tudok érteni. Éppen a Realbank példája mutatta meg, hogy jóhiszemű és tájékozatlan emberek a megszokottnál lényegesen magasabb kamat reményében gyakran összes megtakarításukat lekötötték. Megjegyzem, az említett eset kapcsán érdemes lenne megvizsgálni, hogy a bank, illetve az ügyintézők tevékenysége mennyire volt megtévesztő, valóban korrekt tájékoztatást kaptak-e a betétesek, amikor kötvényt vásároltak.

De visszakanyarodva a betétbiztosítás összegének emeléséhez, annak ellenére, hogy elhangzott, hogy van egy hatpárti megegyezés ezzel kapcsolatban, én támogatnám azért a több lépcsőben emelést. Azt hiszem, hogy az éves 8 százalékos betétkamatok és a 22 százalékos hitelkamatok közé befér a bankköltségek emelése, talán bele tudnák szorítani a bankok. De meghajlok a többség előtt, nem adok be módosító indítványt ezzel kapcsolatban.

Szintén sokakat érint az anonim betétek további sorsa. A takarékbetétek bemutatóra szóló elhelyezését a jelenlegi szabályozás megengedi, ez azonban teljes egészében ellentétes az Uniónak a pénzmosás megelőzéséről szóló irányelvével, mely szerint minden betétest azonosítani kell. A jövőben tehát bemutatóra szóló takarékbetét-szerződést nem lehet kötni, illetve ilyen jellegű betétkönyvbe befizetést teljesíteni nem lehet, sőt a pénzmosás megelőzéséről szóló törvény módosításával a bemutatóra szóló és fenntartásos takarékkönyvekből történő kifizetés esetén az ügyfél azonosítását az összeghatárra tekintet nélkül el kell végezni.

Tisztelt Ház! Jelen javaslat számos olyan módosítást, cikkelyt tartalmaz, amely csak uniós tagságunk, csatlakozásunk számunkra ismeretlen időpontjában lép életbe. Nem ez az első és vélhetően nem is az utolsó olyan törvényjavaslat, amely ezt a megoldást tartalmazza. Ebben a jövőbeni időpontban tehát temérdek jogszabály fog változni azáltal, hogy akár évekkel korábban hozott rendelkezések lépnek majd hatályba. Azt hiszem, közös felelősségünk az, hogy ezekről a változásokról az időpont ismeretében megfelelően és előre értesítsük a társadalmat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.